Tolna Megyei Népújság, 1989. február (39. évfolyam, 27-50. szám)
1989-02-25 / 48. szám
1989. február 25. TOLNATÁJ - 7 t Tisztelet Szalay Lajosnak Nyolcvanéves a több évtizedes külhoni bolyongás után tavaly Miskolcra hazatért Szalay Lajos, a modern magyar grafika világhírű mestere. Csak a szerencse hiányzott ahhoz, hogy nevét ma kontinensek visszhangozzák, mint kegyesebb csillagzat alatt született kortársaiét, Picassóét, Daliét. Szalay Lajos szárnyalását azonban megszabta indíttatása, az állandó harc a sorsszabta hatalmas erők ellen. Elhagyta a hazát fiatalon, tehetsége teljében, de a külhoni állapotokba beleilleszkedni nem tudott. A sehol se otthon keserű érzése, az állandó készenlét az erőszak elleni tiltakozásra, az együttérzés, a szolidaritás az éhezőkkel, a meggyötörtek- kel, az üldözöttekkel, mely már itthoni műveiben is jelentkezett, évtizedek során az expresszív parokszizmusig fokozódott, világhírűvé tette grafikáit. 1909. február 26-án született a Zemplén megyei Őrmezőn. 1927-től 1935-ig a budapesti Képzőművészeti Főiskolán végezte tanulmányait. 1941-ben kiállítása nyílt a Nemzeti Szalonban. Ekkor jelentkezett nagy hatású könyvillusztrációval, amelyek egy csapásra ismertté tették nevét, egyebek közt a VillonRészlet a művész Dózsa-sorozatából Szalay Lajos: Katona Szalay Lajos portréja kötet, Cervantes: Don Quijote, Dosztojevszkij: Karamazov testvérek című alkotása. A fiatal titán forradaf- masította a magyar grafikát, munkái oly elemi hatással voltak kortársaira, mint Kondor Béláéi a hatvanas években. Örök témája az ember volt, az ember küzdelme a sors ellen, önmaga ellen. A fekete-fehér grafikára specializálta magát, annak egész eszköztárát mesterfokon műveli. Kifejezőeszköze a toll és a tus. Monumentális kompozícióira legjellemzőbbek a szélsőséges, bravúros rövidülésekben ábrázolt expresszív figurák, amelyek már helyzetükkel is kifejezik a mondanivaló drámaiságát, ritkán szemérmes'liráját. Egész életében szigorú etikával csak olyan feladatot vállalt, mellyel azonosítani tudta magát, csak szabad grafikát készít, ami lehetőségeit nagymértékben behatárolta mindenütt. A nélkülözés és küzdelem fiatal kora óta sorstársa lett. A hír, a külhoni dicsőség sem boldogította, ő mindig haza tekintett, bármerre járt. AII. világháború után Párizsban találjuk, majd viszontagságokban bővelkedő útja Argentínába vezetett, ahol 1949-től a tucumani Művészeti Akadémia, 1958-tól pedig a Buenos Aires-i Képzőművészeti Főiskola tanára volt. 1960-ban New Yorkba költözött. Stílusa már a negyvenes években kialakult, az elmúlt évtizedekben csak mondanivalója mélyült el, a kifejezésmód lényegesen nem változott, Picassón kívül más művész nem is hatott rá, ha csak Goyát nem érezzük hasonlónak hozzá a mondanivaló mélységeiben, a rajzokból kiáradó indulatok szenvedélyességében. Ö kortársainak, leginkább pedig a magyaroknak akart fáklyája lenni. Budapesten csak 1972-ben nyílt fergeteges sikerű gyűjteményes rajzkiállítása a Magyar Nemzeti Galériában. Ezt követően adta ki a Magyar Helikon kiadó 1976-ban New Yorkban megjelent főművét, a Genezist. BRESTYÁNSZKY ILONA Szabó Erzsébet üvegművész Törékeny harmónia, a színek leheletfinom költészete, a technika tökéletes ismerete jellemzi Szabó Erzsébetnek a műfaj széles skáláján mozgó alkotásait. Korunk legnevesebb magyar üvegművésze, akinek tárgyait csaknem mindenki (ha nevét kevesen is) ismeri. Művei, a mai tökéletlen technikai feltételek, az állandóan meglévő hazai anyaghiány mellett, vagy éppen annak ellenére a legmagasabb nemzetközi nívón állnak, hiszen a művész 1984 óta az olasz üvegipar egyik központját jelentő, világhírű muranói Salviati cég számára is tervez, és alkotásait részben ott állítják elő. A hazai üvegművészet úttörőjénél, Báthory Júliánál kezdte meg tanulmányait, majd a budapesti Iparművészeti Főiskolán és Prágában tanult. A hatvanas évek elején az Ajkai Üveggyár tervezője volt, 1965- ben a Német Szövetségi Köztársaságban, Dürenben dolgozott. A csúcsra a képesség és szorgalom mellett a kísérletezőkedv, fantázia, a hazai és külföldi legjobb hagyományok állandó tanulmányozása juttatta, ezek nélkül ma sincs tartós művészeti eredmény az iparművészeiben. Üvegeit a funkció és a technika tökélye jellemzi. Szabadkézi alakításé, „hutakész” tájai, vázái a nagy múltú üvegművészet titkaival egy mesevilág szépségét varázsolják egyre szürkülő otthonainkba. Formái a legmodernebb formák. Újdonság a drágakövet utánzó íróasztali nehezékei. Munkásságában egyre nagyobb teret foglalnak el a belsőépítészeti, köztéri alkotások, térelválasztó üvegfalak, színes ólomüvegablakok, mint a szombathelyi városháza tanácstermének végfala, vagy a vendéglők t emblémás ólomfoglalatú díszüvegablakai. Ilyenek például Budapesten, a Gösser söröző, és az Aranyszarvas ablakai. BRESTYÁNSZKY ILONA Szilikátipari és formatervezési triennálé Negyedik alkalommal várja látogatóit Kecskeméten az Erdei Ferenc Művelődési Központban az Országos Szilikátipari és Formatervezési Triennálé. Több, mint tíz esztendeje, az első rendezvény életre hívásakor megfogalmazott célja ma is időszerű: arra vállalkozott, hogy a magyar üveg- és kerámiaiparban dolgozó tervezők és gyártók számára három- évenként lehetőséget nyújt a bemutatkozásra, megmérettetésre. A triennálé szervezői - a Képző- és Iparművészeti Lektorátus, a Design Center, a Magyar Képző- és Iparművészek Szövetsége és a Bács-Kiskun Megyei Tanács és intézményei - végül is 23 pályázó 77 pályaművét fogadták el. A számokkal ellentétben a helyszín egyértelműen szembesít azzal a ténnyel, hogy az országos rendezvény ezúttal alig több, mint egy szűk keresztmetszetet adó kamarajellegű tárlat. Mint a katalógus adataiból kiderül, az eddigi alkotógárda átlagéletkora nem több, mint huszonegynéhány év. Ameny- nyire örülhetnénk a fiatalok megújulásra, felfrissülésre utaló jelenlétének, annyira szomorkodhatnánk is azon, hogy a szakma középmezőnyének neves képviselői távol maradtak. Érvényes mindez a gyári tervezők mellett az egyéni tervezőkre is, akik pedig a hetvenes évek elejétől jó évtizedig lelkes és fáradhatatlan kezdeményezői voltak az efféle megmérettetéseknek. Nem véletlen, hogy tizenöt esztendővel ezelőtt éppen a Képző- és Iparművészek Szövetsége szorgalmazta elsőként (legelőször a textil műfajában) a nyilvános bemutatkozások szervezését elsősorban azért, hogy ezáltal is felhívja a figyelmet a tervezői munka fontosságára és lehetőségeire. A mostani, színvonalában igényes, de meglepően kicsi anyag láttán mindenesetre nehéz lenne kitalálni, hogy a távol maradás, a triennálé presztízsvesztése a vállalati vagy a tervezői magatartásról árulkodik-e inkább. Az oknyomozás alighanem igen messzire vezetne. Mindenesetre beszédes tény, hogy például egy olyan intézmény, mint a neves Hollóházi Porcelángyár mind a szervezéstől, mind a kiállítástól távol tartotta magát. Még akkor is furcsa ez az alapállás, ha pedig köztudomású, hogy a gyárakon, vállalatokon belül a legutóbbi időszakban a belső mozgások leszűkültek, és a tervezők egyre kisebb lehetőséget kaptak a kísérletezésre. A képhez hozzátartozik még az is, hogy az ebben az iparágban tevékenykedő gyárak exportja a legutóbbi években jelentős mértékben nőtt. A rendezvényt megelőző sajtótájékoztatón azonban az alkalmazásban álló tervezők két képviselője is elmondta, hogy mindebben csak kis szerepet, lehetőséget szántak az önálló tervezői munkának. A gyári gyakorlatban a rendkívül rosszul fizetett formatervezői, „másoló” bérmunkától a hagyományos formatervezői státus teljes felszámolásáig sokféle átmenet fellelhető. Igazságtalan lenne persze a kritika, ha kiegészítésként szót sem ejtenénk a kisebb tételt képviselő, a nyugati piacon is eladható, formatervezett, igényes kerámia- és üvegtárgyakról, termékekről. Az étkezőkészletek, pohár- és vázasorozatok, szemgyönyörködtetö üveg- és kerámiatárgyak összessége arról is beszél, ami a rendezvény ideális esetben lehetne. Tükrözhetné például az iparág, a gyártmányfejlesztés mai állapotát, de emellett lehetne például ötletbörze is, aminek az érdekeltek alighanem praktikus hasznát is látnák. Egyidejűleg mutathatná be, hogy mit produkál és mit produkálhatna az ipar. Elindíthatná a látogató, de még inkább a tervezők fantáziáját, milyenek lehetnének a kilencvenes évek használati kerámiái és üvegedényei. A szakma képviselőinek december végéig tartó bemutatkozása a kívánatos szélsőségektől tökéletesen tartózkodó, lehetőségeinél minden vonatkozásban szerényebb képet tár a látogató elé. KÁROLYI JÚLIA Volák Judit vázacsaládja f Turcsányi Judit munkája
