Tolna Megyei Népújság, 1989. február (39. évfolyam, 27-50. szám)

1989-02-20 / 43. szám

1989. február 20. "népújság 3 Elnöki kinevezés részvétnyilvánítással Bereczky Gyula nem ad teret a politikai giccsnek Bereczky Gyula, a Magyar Televízió el­nöke minden bizonnyal tiltakozna ama megállapítás ellen, mely a hét végén megjelenő, népszerű hetilapunkban volt olvasható: ezek szerint ugyanis a televí­zió a hazai tömegtájékoztatás zárt kövü­lete. A mundér becsületének szilárd vé­delméről egyébként Bereczky Gyula a szekszárdi orvosklub vendégeként is ta- núbizonyságott tett, amikor is á klubve­zető kérdésére - vajon mi az oka annak, hogy míg a rádió és a sajtó egy része ál­talában feddő kritikában részesül a poli­tikai vezetés részéről, addig a tévé a di­csérni való „jó fiú” szerepét vívta ki ma­gának? - a felelősségről és a szelektálás fontosságáról vallott nézeteit fejtette ki. S amennyiben a résztvevők egy részét si­került is meggyőznie, az talán nem is a válaszadás konkrétságában, hanem töb­bek között a televízió elnökének több évtizedes profi újságírói, közéleti-politi­Veszélyes gépek - szigorú fegyelem Pörbölyi fafeldolgozó Jó munkaszervezés- növekvő teljesítmény (Folytatás az 1. oldalról.)- Az ideszállított rönköket a csarno­kon kívül levő kérgezőgép veszi először kezelésbe •- mondja Sztárcsevity Ervin, az erdészet vezetője. - A kérgüktől meg­szabadított fatörzsek innét futószalagon kerülnek zárt térbe, ahol aztán különbö­ző szalag-, keret-, és körfűrészekkel vág­ják a kívánt méretre. A megrendelő igé­nyeitől függően deszka, palló vagy szel­vényáru lesz belőlük. Évi 20-22 ezer köbméter fát dolgoz fel az üzem, ezenkívül feldolgozatlanul is ér­tékesít mintegy nyolcezer köbmétert, fő­ként olasz exportra. Ez utóbbit itt rakják vasúti kocsikra. Készítenek fűrészárut bútorgyárak részére, kábeldob- és euro- raklap elemeket hazai felhasználásra és tőkés exportra. A hulladékként keletkező széldeszkákból egyszer használatos raklapok készülnek, a már végképp sém­imre sem használható darabokat pedig felaprítják és papírgyárba szállítják. kai pályafutásában, diplomatikus és első hallásra elfogadható feleleteiben rejlett. Bereczky Gyula kereken huszonöt évet töltött el a rádió munkatársaként, majd - nyilvánvalóan a politika elvárásai­nak megfelelő tevékenységért - 1982- ben az MSZMP KB sajtóosztályának lett a vezetője. Kezdeti szabódását nem más, mint maga Kádár János szerelte le, ami­kor így fordult Bereczkyhez: - Hallom, vonakodik. Mondja, végül is melyik párt­nak a tagja? A kérdés, azaz a munkahely­változtatás ezzel eldőlt. Ám az osztályve­zetői funkció csak rövid ideig tartott, mi­vel néhány év elteltével - a meghívott vendég szavát idézve - „válság” alakult ki a televízió élén. Az előd, Kornidesz Mi­hály a Koreai Népi Demokratikus Köztár­saságban folytatta tovább pályafutását, balszerencséjére, hiszen mint ismeretes, a közelmúltban éppen ezzel a testvérinek tartott szocialista országgal alaposan A veszélyes, nagy gépekkel végzett munka szigorú fegyelmet követel a dol­gozóktól, akinél kétszer pozitív az alko­holszondázás eredménye, az már veheti is a munkakönyvét. Nincs hiány jó munkaerőben, az em­berek szívesen dolgoznak itt, mert jól ke­reshetnek. Az átlagbér havi nyolcezer megromlott hazánk kapcsolata. Az MTV elnökeként frissen kinevezett Bereczky Gyula sem éppen túláradó örömmel lép­hetett át a Szabadság téri épület kapu­ján: mint megjegyezte, elnökké avanzsá- lásának alkalmából száz ismerőse közül kilencvenkilenc mélységes részvétét nyilvánította ki. Az együttérző hangok mellé időközben haragos és értetlensé­get kifejező megnyilvánulások is csatla­koztak. Nagy port vert fel a széles körben tárgyalt Sugár András ügy. - Bárki ült volna abban a székben, azt is felmentem - reagált az ezzel kapcsolatos kérdésre az MTV elnöke. - Ez számomra nem sze­mélyi, hanem szervezéstechnikai problé­maként merült fel. Ebben az intézmény­ben egyszerűen luxus két egymástól önálló (Tv-híradó, illetve Hét), de ugyan­azzal foglalkozó szerkesztőséget fenn­tartani. A televízió a nemzeté és a kormá­nyé - világosította fel a hallgatóságot Be­(nettó) forint. Teljesítményorientált, úgy­nevezett végtermék-csoportbérezési rendszerben folyik a munka, mindenki­nek érdeke a termelékenység növelése, a dolgozók segítenek egymásnak, ha va­lahol probléma adódik. Az erdőgazdaság magára vállalta a többletteljesítmények utáni jövedelmek adóját, így megfelelően reczky Gyula, amikor néhányan az MSZMP befolyását firtatták. Elmondása szerint a direkt külső hatások kivédésé­ben nagy segítséget jelent saját politikai és szakmai ízlése - olyan helyzetben, amikor az országban „tombol a politikai giccs”. S hogy mindezen - e megvilágí­tás alapján károsnak nevezhető - jelen­ségtől a televízió mindeddig jórészt men­tes maradt, az magától értetődően Be­reczky Gyula tevékenységének is betud­ható. --szá-sm­tudják honorálni a dolgozók szorgal­mát. A munkaszervezés nem maradt hatás­talan, az elmúlt két évben nőtt a feldolgo­zott fa mennyisége, változatlan lét­számmal és technikával, a termelési ér­ték és a nyereség is magasabb volt a ter­vezettnél. -áa­CSIGA­EXPRESSZ 4 A régi latin közmondás, amely szerint hajózni szükséges, napjainkra úgy mó­dosult, hogy utazni szükséges. Sőt! Ál­lampolgáraink egy részének - az ingá­zóiknak, bejáróknak, a munkájukból adódóan rendszeresen vidékre járóknak - egyszerűen létszükséglet az utazás. Ki gépkocsival, - sajáttal vagy vállalatival -, ki busszal, ki vonattal járja az országot. Attól függően, hogy milyen közlekedési eszközt vesz igénybe az utazó, vagy hogy kis hazánk mely részén közlekedik, ki előbb, ki később éri el úticélját. Ami bennünket, szekszárdiakat illet, mi inkább utóbb. Mert ugye, az autópályák messze elkerülik megyénket. A hatos autóút régi, korszerűtlen, kétsávos, egyre romló minőségű. Ami pedig a szekszárdi vicinálist illeti... Nos, a rossz nyelvek sze­rint fél évszázaddal ezelőtt gyorsabban lehetett megtenni vasúton a Szekszárd- Budapest távolságot, mint ma. A pálya­testet évek óta javítgatják, hol itt, hol ott, emiatt sebességkorlátozás... A 150 kilo­méteres távolságon a gyorsvonat menet­ideje 2,5 óra, ami 60 kilométeres átlag- sebességet jelent. Persze, csak nappal. Az esti, Budapestről Szekszárdra indu­ló gyorsvonat ki tudja milyen rejtélyes okból ugyanezt a távolságot ugyanezen a pályán 3 óra alatt, 50 kilométeres átlaglassúsággal cammogja végig. Mindezt igénybe veheti a kedves utazó február elsejétől immár 30 százalékkal megemelt áron. Aki ezt a „gyors” közle­kedési eszközt választja, az első osztá­lyon egész jeggyel 210 forintért, másod- osztályon 164 forintért utazhat. Persze csak oda. A visszaút is ennyibe kerül. Egy átlagos család tehát két gyerekkel gyorsvonattal másodosztályon Buda­pestre és onnan vissza a megyeszék­helyre - amennyiben már nagyok a gye­rekek és nincs kedvezmény - egész jeggyel 1312 forintért utazhat. Felülhetnek olyan vonatra, ahol az uta­sok tiszta kendőt terítenek a műbőr ülé­sekre, ha nem akarják összemocskolni ruhájukat, és ahol először szemüket dör­zsölik, mert homályosnak látják a tájat, de aztán hamar rájönnek, hogy inkább az ablakokra férne rá egy kiadós csutako­lás. A vécéről meg jobb, ha nem is szó­lunk. Miért? Teljesen felesleges, hiszen a MÁV illetékesei már nyilatkoztak, beje­lentve, hogy senki ne számítson színvo­naljavulásra, inkább romló kiszolgálás várható, mert az áremelésből származó bevételek az állami támogatás csökke­nését kompenzálják. így hát ülünk a vonaton, vigyázunk, hogy nehogy valamihez hozzáérjünk, és piszkosak legyünk, s vánszorgunk az or­szág egyik feléből a másikba, míg Euró­pa másik felén az expresszvonatok évek óta 240 kilométeres sebességgel halad­nak, de már kísérleteznek az új vonattal, mely 410 kilométer/óra átlagsebességre lesz képes. A szuperexpresszen felállni, járni-kelni éppúgy lehet, mint a hagyo­mányos vonaton, az utasok semmit nem éreznek a sebességből, legfeljebb a gyorsabban suhanó villamospóznákat láthatnák, ha a villamos, telefon és egyéb kábeleket már réges-rég nem a föld alatt vezetnék... F. KOVÁTS ÉVA Hurok a kötélen 125. Arra sem marad időnk, hogy csodálkozzunk. Sára lekap bennün­ket a tíz körmünkről. Nem órákra mentünk el, méltatlankodik, hanem csak megkérdezni a kocsmasztrájkról a legilletékesebbet, Ferencz Jóskát. A szemrehányásból kijut mindegyikünknek. Magára hagytuk a sok munkával, csak behordtuk az utánfutóról a cuccot: majd az a bolond rendet rak, szól az erőteljes hang. Másképp lesz itt minden, ígéri Sára, rajtad tartom a szemem, mióta kint vagy Méhesen... A szemrehányás jogos: Sándor soha nem volt kocsmás ember, itt szokott hozzá. Mit is csinálhatott volna esténként. A kocsma a falusi közélet központja. Nem mindig az ital, hanem a társaság kedvéért járnak oda az emberek. Hírt cserélnek, itt lehet megtudni, mi történt a téesz-központban, a városban, hol akarnak venni, vagy eladni vala­mit. Persze ez megint csak férfiokoskodás. Sándor délutánonként - dolga felől - beautózhatott volna a városba is a családjához. Arra hi­vatkozott, hogy korán kell kelni - ami igaz is -, csak a hét végén járt haza. Ott toporgunk a szoba küszöbén. Hallgatjuk az asszonyi intel­meket, a fenyegetőzéseket.'- Na, mit álltok ott, mint a Bálám szamara - szól ránk Sára. A fele­ségem csak jót kuncog rajtunk. Két férfiember megszeppenve áll a küszöbön, mosolyra ingerlő. Elindulunk az asztal felé, ahol sonkás tojás vár bennünket.- Nem érdeműtek meg, de a mi jó szívünk - enyhül meg Bodorné. Otthont varázsoltak pár óra alatt, állapítjuk meg Sándorral. Jogos a méltatlankodás, mi ebben nem segítettünk. Habár, ahogy ismerem őket, ha komoly szükségük lett volna ránk, úgy sem engedtek volna el Ferencz Jóskához. Semmi különös nincs ebben a szobában, és mégis más. Sándor igénytelenül, úgy férfi módra rendezte be, most aztán a két asszony megmutatta: otthont teremteni lehet, csak legyen az embernek ke­véske szépérzéke. És igénye az otthonra. Csak függöny kell az ab­lakra, néhány díszítő a falra, a legszükségesebb bútordarabok és kész. Látszik az asszonyi kéz, a melegség. Mindjárt jobb hazamenni, más lesz az ember közérzete.- Megnéztük a kertet is, alkalmas arra, hogy a családnak megte­remjen a konyháravaló - halljuk az újabb tervet. - Holnap akár lehet ásni.- Fagyos a föld - próbálja kihúzni magát Sándor.- Annyira nem, azt is megnéztük.- Hát akkor ásunk - adja meg magát Sándor, és néz rám könyör­gő tekintettel.- Segítek - mondom halkan, nem nagy meggyőződéssel. Itt valami történt, tőröm a fejem. A két asszony feltűnően jól érzi magát Méhesen. A sonkából, meg a tojásból úgy tűnik, hogy jártak itt más asszonyok is, mivelhogy délben még nem volt se son­kájuk, se tojásuk. Az öreg Bodornál meg biztos nem jártak. Sándor is észrevette a dolgot, mert szóvá is teszi rögtön:- Ki volt itt? - a kérdés inkább számonkérően hangzik.- Jó szomszédok figyeltek fel arra, hogy mi itten serénykedünk. Ide kíváncsiskodtak, felajánlották a segítségüket, meg hoztak ezt- azt, ahogy ez faluhelyen szokás - hangzik a válasz.- Tehát vannak már barátnők is - kötözködik Sándor, valószínű megérezte, hogy elvesztette a függetlenségét: semmi sem lesz már ezután úgy, mint ahogy azt hét hónapig magának kialakította.- Barátnők? - gondolkodik el Sára. - Asszonyok, akik méltányol­ják a városi ember csetlését-botlását. Hírekre is szükségük van: gondolod, nem keltettünk feltűnést azzal, hogy megjelentünk itt a bútorokkal, meg az edényekkel? Az is lehet, hogy megnéztek engem maguknak. Ki tudja: mit partizánkodtál az asszonyok között, míg én a városban hervadoztam és vártam az uracskámat. Lehet, hogy az egyik vetélytársam hozta a tojást, mert feltűnően csinos asszonyka volt. Ki tudja? - Jót kacagunk az előbbieken. Sára odabújik Sándor­hoz, az meg mint egy öreg medve, hálás ezért.- Én szívesen élnék itt - mondja a feleségem. - Nincs zaj, istenien friss a levegő: megnyugszik az ember tőle, olyan békesség tölti el, mint még soha. Húhal, kapok a fejemhez. Ebből még baj is lehet. Látom Sándor arcán a kárörömet,.tudja, hogy egyszer már majdnem elköltöztünk Agárdra. Szerencsére akkor nem volt pénzünk, de Méhest nem biz­tos, hogy megúszom.- Tudom, tudom - néz rám a feleségem. - Te nem költözöl többet. Ingatom a fejem, mint a bánatos bölény.- Jobb az nekünk, ha kijárunk Sándorékhoz - jegyzem meg.- És te honnét tudod, hogy mi maradunk - csattan fel Sára.- Máskülönben nem adtad volna be a derekad - állapítom meg.- Ha csak ennyit látsz a dologból, akkor maradj meg a hitedben - rejtélyeskedik Sára. Most meg Sándor mutat értetlen arcot. Egy pillanatra megáll a le­vegő közöttünk. Sándorral egymásra nézünk, nem értjük, hogy ak­kor most mi is történik velünk. Pénteken elhangzott az ukáz: „hétfőtől én is Méhesen lakom”. Azóta meg: otthonossá varázsolt lakás fogadott bennünket, ahogy visszajöttünk a kocsmából. Most meg azt halljuk: „Honnét tudod, hogy maradunk”. A nagy kérdőjel ott feszül közöttünk. Nekem kezd derengeni, hogy itt egy jól kidolgozott terv készült: nem a maradásra, hanem a visszatérésre. Szólni nem szólok, hamar elhessegetem a gondolatot. Kapóra jön a feleségem kérdése:- A kocsmasztrájkról mit tudtatok meg?- Folytatjuk - HAZAFI JÓZSEF Akár másfél méter átmérőjű fatörzsekkel is megbirkózik a nagy szalagfűrész

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom