Tolna Megyei Népújság, 1989. január (39. évfolyam, 1-26. szám)

1989-01-14 / 12. szám

1989. január 14. 4 "NÉPÚJSÁG Csehszlovákia NDK Túllépni az őstermelés keretein A csehszlovák mezőgazdászok között már régóta folytatott vitákra - egyebek közt arra, vajon indokolt-e, hogy a mező- gazdasági szövetkezetek és állami gaz­daságok az alaptevékenységen kívül más termelői tevékenységet is folytassa­nak - az élet adott választ. A legsikere­sebb mezőgazdasági vállalatok - a legis­mertebb talán a slusovicei agrokombinát - gyakorlata bebizonyította, hogy a me­zőgazdasági termelés megfelelő kombi­nációja igen jó dolog. Az ilyen intenzíven gazdálkodó vállalatok számos fontos ter­méket állítanak elő, például agrokemiká- liákat, kiegészítő tápszereket, biológiai anyagokat, mezőgazdasági gépeket, mikroelektronikai berendezéseket, élel­miszereket stb. Méghozzá magas minő­ségi színvonalon. A mezőgazdasági vállalatok tevékeny­ségének kiszélesedése, amiből termé­szetesen a klasszikus mezőgazdasági termelésnek is haszna van, teljes mér­tékben beilleszthető a csehszlovák gaz­dasági átépítés célkitűzéseibe. Az 1988- ban elfogadott új törvények, amelyek az állami vállalatok és a mezőgazdasági szövetkezet tevékenységét szabályoz­zák, jogi alapot nyújtanak a mezőgazda- sági őstermelés keretein túllépő fejlesz­téshez. Minden mezőgazdasági szövetkezet és állami gazdaság (beleértve az élelmi- szeripari vállalatokat is), hamarább lépi át az új gazdasági feltételek küszöbét, mint a többi szakágazat teszi, azaz már 1989 elején. Ez azért lehetséges, mert a mezőgazdaságot a csehszlovák nem­zetgazdaság szilárd láncszemeként tart­ják számon, no meg azért is, mert a me­zőgazdasági vállalatok már most alkal­mazzák az átépítés új gazdasági elveit, köztük a pénzügyi önellátást, önelszá­molást. A mezőgazdasági vállalatok a közeljö­vőben a saját feltételek között legmegfe­lelőbb termelésre összpontosítanak. Na­gyobb aktivitásra serkenthet, hogy így pótlólagos bevételekhez jutnak, ez se­gíti a további fejlődést, ugyanakkor a kör­nyék társadalmi fejlődésére is jótékony hatással lesz. Ez utóbbi szempont fon­tosságát ezidáig nem értékelték kellő­képpen. Pedig közismert, hogy egy jól prosperáló mezőgazdasági szövetkezet vagy állami gazdaság előnyösen befo­lyásolja az egész terület fejlesztését, mig a mezőgazdasági vállalatok sikertelen­sége negatív hatást fejt ki. Beleértve azt is, hogy a dolgozók nemkívánatosán a városokba özönlenek, ahol azután aránytalan mértékben növekszenek az új lakások, iskolák, szociális létesítmények iránti igények. Mi várható tehát a mezőgazdasági át­alakulástól? Egyrészt az , hogy a mező- gazdasági nyersanyagok előállítása ösz- szekapcsolódik az élelmiszeripari termé­kek gyártásával és a mezőgazdasági kel­lékek előállításával. (Ezzel csökkennek többek között a mezőgazdasági-ipari ágazatok közötti szállítások költségei is.) Másrészt újabb pénzforrások keletkez­nek a vállalatok továbbfejlesztéséhez, valamint növekszik a munka termelé­kenysége. A változások következtében javulnak a szolgáltatások, valamint to­vábbi munkalehetőségek teremtődnek. Ez segíti az arányosabb településpolitika kialakítását is. Az igényesebb gazdasági feltételek ar­ra kényszerítik a vállalatokat, hogy növel­jék termelésük hatékonyságát és minő­ségi színvonalát. Az új gazdasági mecha­nizmus az eddiginél nagyobb nyomást gyakorol minden olyan anyagforrás jobb kihasználására, amelyek a csehszlovák mezőgazdaság rendelkezésére állnak. Azt is megköveteli, hogy az eddiginél lé­nyegesen nagyobb hatékonysággal fog­lalkoztassák a rendelkezésükre álló munkerőt. A szocializmus építésének negyven éve során a csehszlovák mezőgazdaság jelentős anyagi-technikai bázist épített ki, melynek értéke megközelíti a 400 mil­liárd koronát. E forrás nagysága és viszonylag jó mi­nősége lehetővé teszi, hogy a csehszlo­vák mezőgazdasági szövetkezetek és ál­lami gazdaságok sikerrel kezdjék meg fejlődésük új szakaszát. Trükkös rekordok Sztahanov kétes dicsősége Hogyan „vegyünk” műholdat? Hulladékok hasznosítása Földünkön erősen megcsappantak a nyersanyagkészletek s mivel ez a ten­dencia folytatódik, így belátható időn be­lül komoly nehézségekkel kell szembe­néznie az emberiségnek - hacsak nem tesz az eddigieknél nagyobb erőfeszíté­seket a hulladékok másodlagos felhasz­nálására. Gondoljunk csak a gépkocsira: megjelenése gyökeresen megváltoztatta századunk arculatát, ám számtalan gon­dot is okozott. Bizony szomorú látványt nyújtanak sok helyütt az elhasználódott karosszéria- és autógumirtemetők. Meny­nyi anyag hever még parlagon... A Német Demokratikus Köztársaság­ban az utóbbi időben egyre tudatosab­ban törekednek a hulladékok újrahasz­nosítására. Mig például tíz évvel ezelőtt a 80 millió tonna ipari hulladékból csak 12 milliót hasznosítottak, addig ma már ez a szám meghaladja a 30 millió tonnát. Ta­lán a számoknál is többet mond az a tény, hogy napjainkban az NDK ipari nyers­anyagszükségletének csaknem felét fe­dezik a másodlagos nyersanyagok, azaz a hulladékok. A hulladék összegyűjtése természete­sen munkaigényes feladat, de a lakos­ság nagy lelkesedéssel vesz részt a ház­tartási melléktermékek felkutatásában és beszolgáltatásában. A munkát jól ki­épített átvevőhálózat segíti. S hogy mi­lyen eredménnyel? Nos, az acél 70 szá­zalékát vashulladékból öntik, a begyűj­tött törött üveghulladék adja az új üvegek háromnegyedét, a papíripar pedig ter­melésének csaknem 50 százalékát biz­tosítja a másodlagos nyersanyagforrá­sokból. AZ NDK tudósai már olyan új technológia előállításán dolgoznak, amelynek segítségével csaknem teljes egészében az összegyűjtött papírhulla­dék adná az iparág nyersanyagszükség­letét. Szintén kiemelt figyelmet fordítanak az NDK-ban a kohászati üzemek mellett tor­nyosuló salakhegyek, meddőhányók hasznosítására. Egyelőre még csak az építőipar egyes területein alkalmazzák e salakot, ám a tervek szerint már a közeli jövőben jelentősen bővül a felhasználási kör. Érdekesség, hogy a szakemberek megfigyelték: a régi, század eleji meddő­hányókban viszonylag jelentős mennyi­ségű vasérc rejtőzik - jóvei több mint a maiakban - ezért máris kidolgozták az újrahasznosítás technológiáját, sőt már alkalmazzák is azt. Noha nem sikerült még felfedezni, ho­gyan lehet a legoptimálisabban a hasz­nált autógumikat és egyes alumínium­ipari melléktermékeket újra bekapcsolni a termelésbe - az NDK-beli tudósok sze­rint ennek is nagyon hamar eljön az ideje. Mintahogyan már jogos elégedettséggel számolhatnak be a Német Demokratikus Köztársaságban arról, hogy a korábban a folyókba engedett erőművi felmelege­dett hűtővíz most már lakóházakat és üvegházakat fűt. Lassan hozzászokunk ahhoz, hogy a szovjet történelem egyre több lapján fa­kul meg a vörös festék. Számos hőstett­ről, kimagasló eredményről derül ki, hogy valójában nem is volt az olyan nagy szen­záció. A közelmúltban sorra, vagy inkább mérlegre került a harmincas évek közepén kibontakozott sztahanovista mozgalom is. S a próbát nem állta ki - derült ki egyértel­műen a Komszomolszkaja Pravdából. 227 tonna szén, egy műszakban Kevés olyan ember van ma a Szovjet­unióban, aki az iskolapadban töltött évei alatt ne magolta volna be, hogy az „1935. augusztus 30-ról 31-re virradó éjszaka Alekszej Sztahanov 29 éves ukrán bá­nyász nem több, mint 6 óra alatt 105 ton­na szenet fejtett ki, s ezzel 15-szörösen túlteljesítette a normát.” És persze azt is tudniuk kellett a diákoknak, hogy ez a teljesítmény tízszeresen nagyobb volt an­nál, amire a kapitalista Anglia legjobb szénfejtői képesek voltak akkoriban. Van tehát esély a sokat hirdetett „utolérni és megelőzni a kapitalizmust" jelszó valóra váltására - gondolhatták sokan. S aztán alig három hét múlva jött a hír Sztahanov újabb rekordjáról: ugyancsak hat óra alatt most már 227 tonna szenet termelt. Jöttek az újabb bányászok, traktoro­sok és persze traktorosnők... És jöttek a jelentések - országos és területi szintűek -, melyek egytől egyig csodálatos terv- túlteljesítésekről számoltak be. Úgy tűnt, egyre közelebb az „utolérés” és a „meg­előzés”. Közben pedig csak kevesen tudták, hogy már 1931 óta folyamatosan esett az ipari termelés. Kevesen tudtak azokról a táviratokról is, melyeket Sztálin küldött a köztársasági és területi szerveknek, s melyekben megtiltotta a valós adatok köz­zétételét Nehezen állná meg helyét itt az a magyarázat, hogy Sztálin az eredmények szépítésével még jobb munkára akarta ösztönözni az embereket. Sokkal inkább hihetőbb, hogy újabb lendületet szeretett volna adni a tömeghipnózisnak, erősíteni akarta az embereknek az igaz és tévedhe­tetlen vezérbe vetett hitét. A haragos párttitkár Aztán teltek az évtizedek, változtak a tévedhetetlen vezérek. S a kormányke­rék - bár tett kisebb kísérleteket a változ­tatásra -, mégiscsak egy irányba forgott. 1986 februárjában, a XXVII. kongresszu­son szót kért egy Konsztantyin Petrov ne­vű kommunista. Haraggal rótta fel a szov­jet filmrendezőknek és a különböző mű­vészeti ágak képviselőinek, hogy túlzot­tan kevés alkotásban méltatják a harmin­cas évek sztahanovista mozgalmának hő­seit és hőstetteit. Eltelt újabb két és fél esztendő, s ez a bizonyos Konsztantyin Petrov ismét hal­lat megáról. Most már viszont nem ő ha­ragszik, hanem inkább őrá haragszanak. Petrov a harmincas években annak a te­lepülésnek volt a párttitkára, ahol Szta­hanov szenzációs termelési rekordjait elérte. Annak idején Petrov a rekordokért nem kevés vállveregetést és dicsérő szót kapott odafentről. E dicsőség megszer­zésére azonban ravasz trükköt eszelt ki. Sztahanov mellé két másik bányászt - Boriszenkót és Csigoljevet - állította, s hármuk együttes teljesítményét mérték. Való igaz, hogy ők hárman hat óra alatt 105 tonna szenet fejtettek ki. A szenzá­ciós rekordról szóló gyorsjelentésben vi­szont csak Sztahanov neve szerepelt, Bo- riszenköról és Csigoljevről szót sem ejtet­tek. S hogy a többi bányász sem lep­lezte le a párttitkárt, arra nyomós okuk volt: Petrov felhívta a figyelmüket arra, hogy aki kifecsegi az igazságot, azt a „nép ellenségének” bélyegezteti. S hogy ez mit jelentett akkortájt, azt senkinek sem kellett elmagyarázni. Hamis szimbólum A Lenin-renddel két alkalommal is kitün­tetett Alekszej Sztahanov 1977-ben, 72 éves korában halt meg. Tisztelet és csodá­lat övezte mindvégig, s - hála Petrov „nagy­szerű” csalásának -, a szocialista munka­verseny szimbólumává vált. Példája nyo­mán a harmincas évek hinni és építeni aka­ró kommunistáinak ezrei, tízezrei hajszol­ták magukat a rekordok felé... Vagy haj­szolták őket. S az eredményekért küzdők százai váltak a munkavédelmet csak hírből ismerő, beomlott bányák áldozataivá. Az a tény, hogy Sztahanov, a szimbólum hamisnak bizonyult, nem jelenti természe­tesen az egész sztahanovista mozgalom sutba dobását. Bizonyos, hogy voltak szá­mosán, akik valóban emberfeletti erővel dolgoztak, építettek. S bizonyára nekik fáj a legjobban, hegy ma már föl kell tennünk a kérdést: vajon hány Alekszej Sztahanov és hány Konsztantyin Petrov mellén csörög­tek és csörögnek ma is érdemtelenül az ér­demrendek? LIPTÁK JUDIT Mi szükséges a gyakorlatban a vétel­hez? Az űrből érkező jeleket egy parabo- latükör gyűjti össze, ez az antenna. Átmé­rője 0,6-4 méter közötti lehet, annak függvényében, hogy milyen távol van a tévénéző otthona a sugárzás központjá­tól, illetve, hogy milyen erős a műhold su­gárzása. Magyarországon nyugatról ke­let felé haladva gyengülnek a jelek, így hozzávetőlegesen másfélszer akkora parabolatükör kell például Nyíregyhá­zán, mint Szombathelyen szükséges ugyanolyan minőségi vételhez, feltéte­lezve persze, hogy a rendszer többi egy­sége azonos minőségű. A parabolatükőr a begyűjtött jeleket a kültéri vevőfejhez összpontosítja. A tü­körhöz és a fókuszában lévő vevőfejhez kellően stabil állvány is kell. Nem érde­mes rajta spórolni - házilag tákolgatni -, mert ha erősebb szél meg tudja mozgat­ni, rosszabb lesz a tévében a kép, ha pe­dig feldől, megsérülhet az állványnál jó­val drágább vevőfej és tükör. A vevőfej a jeleket félig „megemészti" és a beltéri egységhez továbbítja. Ez utóbbi választja szét a programokat, „csatornázza" a té- vékészülék(ek) számára, kezelése legin­kább egy rádió keresőjéhez hasonlítható. Szálmaradékokból készítenek padlószőnyeget a Wilheim Pieck nevét viselő műszál- és műrostgyárban Fenn és lenn Öreg földrészünkre már most húsz té­véprogramot sugároznak a mesterséges égitestek, pedig ezek egyelőre csakis TÁVKÖZLÉSI műholdak (pl. az ECS 1-FI, az Intelsat). Távközlési műholdak már több évtize­de szolgálják fenn az űrben a földi infor­mációáramlást, de csak a hetvenes években merült fel először a KÖZVET­LEN műsorszóró (DBS) műholdak pályá­ra állítása. Az első „fecskét” nem kísérte szerencse, emlékezetes, hogy a tavaly ősz végén felbocsátott nyugatnémet­francia műhold napelemei nem nyíltak ki. Ám a kezdeti kudarc ellenére is biztosan állítható, hogy a jövőben a tévéprogra­mok zömét ezek fogják közvetíteni. A két­fajta műhold között a lényegi különbség műszaki szempontból mindössze annyi, hogy a közvetlen műsorszórók erősebb jeleket sugároznak majd, mint a jelenleg már szolgálatban lévő távközlési kollé­gáik, jogi szempontból pedig az, hogy semmilyen engedély nem kell vételük­höz. Pillanatnyilag a magyar műholdas té­vénézők az EFC 1 -FI távközlési műhold­ról három csatornát nézhetnek „jogo­san”: az angol nyelven adó Sky és Super Channelt és a franciául sugárzó TV 5-öt. Ez a három csatorna ingyenes. Tényle­gesen meg jó néhány adás (RAI-1, SAT- 1, 3Sat, World-Net, Teleclub, RTL-Plus, Filmet stb.) fogható. Ezekért a programo­kért valutával kell fizetni, azonban a Ma­gyar Posta egyenlőre nem állapodott meg tulajdonosaikkal az átvételről -, s ezért nem engedélyezi a műsorok vételét. Jövedelmező kígyótenyésztés háztájiban Vietnam egyik déli tartományában, Minh Haiban az utóbbi időben felvirágzott a kigyótenyésztés. Nem teljesen váratla­nul persze, hiszen a Mekong deltájában, Ca Mau településen például a helyi lakosok már évszázadok óta tisztában vannak a kígyó nem elhanyagolandó gazdasági hasznával. A kígyó­hús például nemcsak igen Ízletes és tápláló, hanem különbö­ző gyógyszerek adalékanyagául is szolgál. Zsírjából égési sebek kezelésére kenőcsöt készítenek. Alkoholban feloldott j epéjéből híg kenőcsöt kevernek, amely kiváló enyhítője az | izomláznak. A csontokból huzamosabb melegítés, forralás I után különleges, erősitő-frissítő tulajdonságú zselatin kelet- ! kezik. Végül, de nem utolsósorban a kígyóbőr szintén alap­anyaga némely orvosságnak, s emellett kiváló minőségű bőrtermékeket készítenek belőle. A Minh Hai-i gyógyszergyár évente mintegy 3-5 ezer kilo- grammnyi kígyót vásárol fel a helyi vadászoktól. Azonban a kígyók kedvelt lakóhelyének, a mangroveerdők ritkulásának következményeként kevesebb lett a vadon élő és befogad­ható hüllő is. Ezért megpróbálkoztak a tenyésztésükkel. Az ötletet 1984-ben az adta, hogy egy, a gyárban tartott kígyó 12 kicsi hüllőnek adott életet. így a kutatók arra a következte­tésre jutottak, hogy a kígyó fogságban is képes a szaporo­dásra. Fel is építettek egy kígyófarmot, ahol azóta sok ezer ki­csi kígyó látott napvilágot. A kicsi hüllőket három hónapos korukban a helyi lakosok­nak mintegy háztájiba kiadják „felnevelésre”, majd visszavá­sárolják. Jól jövedelmező tevékenységről van szó, amit talán az is bizonyít, hogy a kigyótenyésztés egyik résztvevője, Ngu­yen Hung Tan másfél év alatt 18 kilogrammnyi kígyóért 250 ezer dong (18-20 ezer forint) tiszta jövedelemhez jutott. Ez - a magas inflációt is figyelembe véve - Vietnamban tisz­tes jövedelem. A juhtenyésztésre és -feldolgozásra szakosodtak a Liptov Agrokombinátban

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom