Tolna Megyei Népújság, 1989. január (39. évfolyam, 1-26. szám)

1989-01-30 / 25. szám

1989. január 30. C TOLNA \ 2 NÉPÚJSÁG Davos-i Világgazdasági Fórum Grósz Károly Svájcban A KB történelmi albizottsága ’56-ról, Nagy Imréről Pozsgay Imre nyilatkozata Grósz Károly, az MSZMP főtitkára szombaton délelőtt Svájcba érkezett, hogy részt vegyen és felszólaljon a Da­vos-i Világgazdasági Fórum ez évi nagy­szabású tanácskozásán. Útjára elkísérte Barta Ferenc államtitkár, a Magyar Nem­zeti Bank elnöke, Kovács László külügy­miniszter-helyettes és Thürmer Gyula, a főtitkár tanácsadója. A svájci látogatás első színhelyén, Zü­richben szombaton a főtitkár a déli órák­ban munkaebéden találkozott a svájci üzleti élet 12 kiemelkedő képviselőjével. Vendégei között volt Fritz Leutwiler, a svájci nemzeti bank volt elnöke, a Brown-Boveri gépipari konszern elnöke és Rolf Bühler, az egyik legnagyobb sváj­ci gépipari vállalat tulajdonosa. A találkozón Grósz áttekintést adott partnereinek a magyarországi helyzet­ről, főként azokról a lépésfekről, amelyek az utóbbi hónapokban a piaci viszonyok megerősítésére történtek. Kifejtette a tár­sasági törvény jelentőségét a hazai és külföldi magántőke mozgásának szem­pontjából. A főtitkár a továbbiakban vá­Grósz Károly, az MSZMP főtitkára is felszólalt a világgazdasági fórumon. A többi közt a következőket mondotta: Századunk realitása, hogy Európa né­pei boldogulásukat a fejlődés különböző útjain keresik. Nagyon eltérő fejlettségi szintről indulva önmagunkhoz és a világ­hoz mérve is hatalmasat léptek előre. A nemzetek joga társadalmi rendszerük szabad megválasztására a jövő törvénye is. Ennek szigorú tiszteletben tartása az együttélés alapvető követelménye. Korunk másik fontos tanulsága, hogy a népek, nemzetek nem alakíthatják egy­mástól függetlenül életüket, a sorsuk tör­vényszerűen összefonódik, együttműkö­désük meghatványozza erőfeszítéseik eredményességét. Grósz Károly a továbbiakban hangsú­lyozta, hogy az európai államoknak a jö­vőben is tiszteletben kell tartaniuk a második világháború nyomán kialakult realitásokat, de a népek döntését ma nem korlátozzák a háború tőlük idegen zolta a bankrendszerben végrehajtott át­szervezést és a tőzsde felállításának ter­vét. A svájci résztvevők közölték, hogy országuk üzleti körei nagy figyelemmel kísérik a magyarországi változásokat. Megbecsüléssel szóltak a gazdasági és politikai reform megvalósítására irányuló magyar törekvésekről, de annak a véle­ményüknek is hangot adtak, hogy az or­szág humánus-demokratikus fejlődésén kívül a gazdasági és műszaki teljesít­mény ugyancsak a nemzetközi megmé­rettetés kritériuma. Délután az MSZMP főtitkára fogadta a Hungaroswiss magyar-svájci kereske­delemfejlesztő vegyes vállalat vezetőit. Janos Gilly ügyvezető igazgató és a ve­gyes vállalat svájci vezetőségének más tagjai tájékoztatást adtak a cég működé­séről, eddigi eredményeiről és további terveiről. Egyebek között elmondták: a Hunga­roswiss kész előmozdítani, hogy jelentős svájci tőkével innovációs pénzalap jöjjön létre külföldi üzletemberek magyaror­szági befektetéseinek ösztönzésére. törvényei. Szabad akaratukból válasz­hatnak: együtt vagy egymás ellenében. „Magyarként és európaiként hiszem, hogy a 90-es évek Európáját a fejlődés, a humánum, a demokrácia, az együttmű­ködés értékeinek kell jellemeznie.”- A közös Európa megteremtésének útja kétirányú. Mindkét félnek nemcsak lehet, de kell is közeledni a másik felé, abban a biztos tudatban, hogyha nem is számíthat köny- nyű előrehaladásra, de nem zsákutcá­ban halad. „A közös érdekek és ne az ideológiai előítéletek, a józan ész és ne bálványok vezéreljék cselekvésünket!” - mondotta. Meggyőződésem, - folytatta a főtitkár -, hogy a népek összefogása felel meg a világfejlödés fő irányának is. A világgaz­daság sem működhet a régi módon, ami­kor a népek sorsközösségének felisme­rése politikai, társadalmi erővé válik. A jö­vő évtizedet egy sok pólusú világgazda­ság jellemzi. Nem törvényszerű azonban, hogy ez a különböző térségek fejlődésé­ben leküzdhetetlen gazdasági és tech­nológiai leszakadáshoz vezessen. Na­gyon fontosnak tartom, hogy az Egyesült Államok, Japán, Nyugat-Európa gazda­sági növekedése egyúttal a fejlődő világ és a szocialista országok esélyeit, az együttműködés lehetőségeit is bővítse. A polarizálódás ne regionális hatalmi blok­kok létrejöttét, ne az elkülönülést ered­ményezze, mert ez komoly kockázatot je­lent nemcsak a kívülrekedőknek, hanem az egyes csoportoknak is. A protekcio­nizmust, a gazdasági szembenállást, a bizonytalanságot növelné, s veszélybe sodorná a nemzetközi élet kedvező ala­kulását. Az eredményesen fejlődő Nyugat-Eu­rópa a stabil, kiegyensúlyozott európai és nemzetközi viszonyok egyik fontos té­nyezője. Értékeit tiszteletben tartjuk. Őszintén kívánom, hogy a nyugat-euró­pai integráció fejlődése népeik boldogu­lását, s egyúttal egész Európában a gaz­dasági együttműködés meglévő korlátai­nak felszámolását segítse, - mondotta Grósz Károly. A jövő évtized fejleményeit jelentős mértékben az határozza meg, hogy a szocialista országok képesek lesznek-e örökólt lemaradásukat felszámolni és minden tekintetben Európa más államai­nak partnerévé válni. A szocializmus történelmi próba elé került, s e felismerés óriási belső ener­giákat szabadit fel. Erejét megsokszoroz­za az a tény, hogy a megújulás az egyes országok nemzeti sajátosságaira építke­zik, s Így segíti a külvilág ösztönző hatá­sainak érvényesülését. A szovjet pe­resztrojka, a szocialista országok re­formmozgalma 1917 óta a szocializmus legnagyobb vállalkozása, igazi európai léptékű teljesitmény. A szocialista országok azonban átme­netileg kritikus esztendők elé néznek. A történelmi tapasztalat azt mutatja, hogy a korszerű termelési szerkezet, a haté­kony gazdálkodás árát meg kell fizetni, vállalva a fogyasztás átmeneti csökken­tését, sőt indokolt esetben a munkanél­küliséget is. A megújulás azonban a gazdasági sta­bilizáció és a fokozatos növekedés lehe­tőségét ígéri. A KGST reformja egyben az integráció tényleges nyitottságának is forrása. Mint ismeretes, az MSZMP KB törté­nelmi albizottságot hozott létre a felsza­badulás utáni korszak elemzésére. Az al­bizottság a napokban ülést tartott, mun­kájáról Pozsgay Imre, az MSZMP Politikai Bizottságának tagja, államminiszter nyi­latkozott szombaton a rádió 168 óra cí­mű műsorában. Kérdésekre válaszolva szólt arról, hogy Nagy Imre politikai rehabilitációja ma még nem történt meg és e tekintetben jósolni nem szabad. A feltárt dokumentu­mok azt igazolják, hogy az 1954-55-ös politikai „miniválságban” Nagy Imrének volt igaza. Ami azonban 1956-os szere­pét, tevékenységét illeti, akörül még zaj­lanak a viták. A megítélést árnyaltabbá tehetik új belső és külső összefüggések. Például az a körülmény, hogy ez a bizott­ság a jelenlegi kutatások alapján népfel­kelésnek látja azt, ami 1956-ban történt; egy oligarchisztikus és a nemzetet is megalázó uralmi forma elleni felkelés­nek.- A történelemben még visszamenőleg sem lehet véglegeset mondani - folytat­ta. Ha a tények tisztelői vagyunk, akkor tisztelettel kell lennünk azokkal a tények­kel szemben is, amelyek esetleg ezután derülnek ki. Ám azt mindenképpen sze­retném hozzátenni, hogy ezzel a történel­mi megítéléssel a politika, a történelem- tudomány és a közvélemény nagyon kö­zeledett egymáshoz. Az a sommás ítélet, amelyik egyetlen kifejezéssel: ellenforra­dalomnak minősítette az 1956-ban tör­ténteket, a közvéleményben és a párttag­ság nagy részében is meglévő érzületet fejez ki; ez viszont az eddigi kutatások alapján nem állja meg a helyét. Pozsgay Imre rámutatott: „Az esemé­nyek elemzésénél nem 1956-hoz, ha­nem egy korábbi időszakhoz kell vissza­menni: ahhoz az 1948-49-ben vállalt vagy kényszeredetten vállalt szocialista modellhez, amelyik egészében úttévesz- .tésnek bizonyult, s a működésképtelen­ségét igazoló jelenlegi válsághoz veze­tett.” A többpártrendszerről szólva elmon­dotta:- Meg kell tanulni az együttélést egy, két vagy több párttal is. Az MSZMP nem mondhatja meg és nem is akarja meg­mondani, hogy melyikük lesz komoly té­nyezője a magyar politikai életnek. Lehet, hogy velük partneri viszony alakul ki, ám lehet, hogy éppen ellenzéki szerep jut azoknak, akik ezt a partnerséget vagy koalíciót nem tudják vállalni. A jelenlegi társadalmi-politikai válságban nem kü­lönböző politikai mozgások játsszák a szerepet; ezek annak következményei. Alapvető gond: immár 15-20 éve nem si­kerül elérni, hogy az alapfolyamatok és a politikai szándékok egy irányba menje­nek, ezek minden akarat ellenére eltér­nek egymástól. Ez mutatja, hogy szerke­zeti bajok vannak. Ezek közé tartozik, hogy nem volt igazán mélyreható politikai vita, amely a voluntarizmusnak, az ön­kéntes döntéseknek gátat szabhatott volna. Pozsgay Imre válaszolt arra a kérdés­re: készül-e elemzés a Kádár-korszak­ról?- Erről a korszakról is el kell számolni, de nem sok ígéretet tudok tenni azoknak, akik ezt a személyes leszámolás formá­jában képzelik el - mondotta. - A rend­szernek a lényegéhez éppen az tartozott, hogy a személyes felelősség, és általá­ban is a felelősség tettenérhetetlen volt. Bár kétségtelen, azoknak, akik vezető szerepet vállaltak ebben a korszakban - függetlenül attól, hogy maguk is rabjai voltak egy struktúrának -, nagyobb a fe­lelőssége, mint azoknak, akik elszenve­dői voltak ennek a korszaknak. Az elem­zést nem valamiféle rituális leszámolás formájában, hanem az európai civilizáció szabályai szerint kell véghezvinni, kultu­rált kiegyezési formában. Ám a felelőssé­get föl kell vetni, és ezt nem kerülheti meg a legújabb korszak sem. Azt is vizsgál­nunk kell - bár ez a szó klasszikus értel­mében nem tartozik a történelem körébe -, hogy 1988 májusa óta miért mennek lassabban a dolgok. És miért nincsen olyan mélyreható átalakulás, mint ami­lyenre szükség lenne a gazdaságban, a társadalmi tevékenységben. Végül szólt arról: a bizottság az eddigi történelmi dokumentumokat, a munka részleteit eddig azért nem tárta a közvé­lemény elé, mert még nem készültek el vele. Ahogyan, folyamatosan, az új törté­nelmi ismeretek birtokába jutnak, úgy azokat még a Központi Bizottság ülései előtt nyilvánosságra akarják hozni. A népek összefogása felel meg a világfejlődés fő irányának A Varsói Szerződés tagállamai Honvédelmi Miniszteri Bizottságának nyilatkozata (Folytatás az 1. oldalról.) A szárazföldi csapatok és a katonai lé­gierő hozzávetőlegesen egyenlő létszáma mellett a NATO a haditengerészeti erők lét­számát tekintve kétszeresen felülmúlja a VSZ szervezetét. A NATO a csapásmérő frontlégierő (harcászati légierő) és a tenge­részeti légierő repülőgépei, a harci helikop­terek, a páncéltörő rakétakomplexumok száma tekintetében fölényben van a VSZ szervezetével szemben. A VSZ szervezete viszonta harckocsik, a harcászati rakéta in­dítóállványok, a légvédelmi csapatok állo­mányába tartozó elfogó harci vadászrepü­lőgépek, gyalogsági harcjárművek és pán­célozott szállító harcjárművek, valamint a tüzérség terén van fölényben. A haditenge­részeti erők fegyverzetét vizsgálva a NATO jelentősen felülmúlja a VSZ-t a haditenge­részeti erők harci repülőgépei, a nagy fel­színi hajók száma - köztük a repülögép- anyahajók és repülőgép-hordozó hajók - tekintetében. A VSZ szervezete bizonyos fölényt élvez a rakétatorpedó-fegyverzettel ellátott tengeralattjárók vonatkozásában. Magától értetődik, a feltüntetett adatok nem arra szolgálnak, hogy - kiindulási pa­raméterek gyanánt - teljes terjedelmükben felhasználhatják őket az elkövetkezendő tárgyalásokon, amelyeket a mandátumuk­nak megfelelően kell majd folytatni, és arra sem, hogy a tárgyalások témáját helyette­sítsék. Az európai katonai erők felmérésé­nek ez a komplex megközelítése azonban végső soron azt szolgálja, hogy a figyelmet arra összpontosítsa: a tárgyalásoknak a kezdet kezdetétől realisztukus jelleget kell kölcsönözni, továbbá hogy le kell mondani az egyoldalú előnyök elérésére irányuló kí­sérletekről. Az európai katonai egyensúly - vala­mennyi összetevőjét figyelembe véve - úgy jellemezhető, mint olyan hozzávetőleges egyensúly, amely nem ad lehetőségeket az egyik vagy másik félnek arra, hogy döntő katonai fölényre számítson. Ugyanakkor szükséges az európai fegyveres erők és fegyverzetek jelenlegi magas koncentrált­sági szintjének radikális csökkentése, az­zal a céllal, hogy biztosítsák az ésszerűen elégséges védelem elvének megfelelő sta­bilitását A Honvédelmi Miniszteri Bizottság úgy véli: az európai biztonság érdekei megkö­vetelik a meglévő egyensúlyhiányok és aszimmetriák megszüntetésére, a legve­szélyesebb támadó fegyverfajták lényeges csökkentésére irányuló, halaszthatatlan in­tézkedések meghozatalát, a fegyveres erők alacsonyabb szintre történő csökkentését, a két szövetség katonai struktúrájának át­alakítását azzal a céllal, hogy kifejezetten védelmi jelleget kölcsönözzenek nekik. A Varsói Szerződés tagállamai - Bolgár Nép- köztársaság, Csehszlovák Szocialista Köz­társaság, Lengyel Népköztársaság, Ma­gyar Népköztársaság, Német Demokrati­kus Köztársaság, Román Szocialista Köz­társaság, Szovjetunió - készen állnak arra, hogy az európai katonai szembenállás szintjének csökkentését célzó erőfeszíté­seket a gyakorlati tevékenységek medrébe tereljék. Ennek szemléletes bizonyítékát je­lentik azok a kezdeményező lépések, ame­lyeket a Szovjetunió egyoldalúan tett. Saját fegyveres erőit a következő két éven belül - a tárgyalásoktól függetlenül - 500 ezer fő­vel, valamint a fegyverzetek és a haditech­nika mennyiségét lényegesen - 10 ezer harckocsival, 8500 tüzérségi rendszerrel, 800 harci repülőgéppel - csökkenti, hat harckocsi-hadosztálynaka Német Demok­ratikus Köztársaságból és magyarország- ról történő kivonását is beleértve. A Varsói Szerződés tagállamainak Hon­védelmi Miniszteri Bizottsága kifejezésre juttatja ama reményét hogy a NATO-orszá- gok hasonló készséget tanúsítanak a mi­előbbi előrelépésre az európai stabilitás és biztonság erősítésének útján, egyebek kö­zött a saját fegyveres erőik és fegyverzetük csökkentését célzó egyoldalú intézkedé­sek révén is. Hírmagyarázat Nem csupán a katonaviselt emberek, hanem szinte kivétel nélkül mindenki tudja, hogy a legszigo­rúbban őrzött adatok egyik különlegesen fontos kategóriájátakatonaititkokképezik. Közöttük isazoka legféltettebb információk, amelyek a hadseregek pontos létszámát, a fő fegyverfajták és a jelentősebb harci-technikai eszközök meglévő mennyiségét mutatják. Ez így van a világ minden részén. így van ná­lunk és a Varsói Szerződés valamennyi tagországában is, legalábbis így volta mai napig. Ugyanis ma minda hét országban-amelyeknek hadseregea Varsói Szerződés védelmi szövetségé- heztartozik - nyilvánosságra hozták ezeket az adatokat A mai naptól mártudhatjuk, hogy mennyi a bol­gár, a csehszlovák, a lengyel, a magyar, azNDK,a román és a szovjet hadseregek egyenkénti és összesí­tett létszáma, ismerhetjük, hogy milyen és mennyi fegyverzettel rendelkeznek országonként és együtte­sen. De az is kiderül ezekből az adatokból, hogy a NATO-hoz tartozó államok fegyveres erői valójában milyen katonai potenciáit képviselnek itt Európában. S ha a nyilvánosságra hozott adatokat összevet­jük, az is megái lapítható, hogy a két katonai szervezet között milyen az erőviszony, a mi oldalunkon lévő erő hogyan aránylika másikfél katonai potenciáljához. Beigazolódik, hogy a bizonyos területeken meg­lévőaszimmetriákkal együtt-a nyugati propagandával ellentétben-tulajdonképpen erőegyensúly van a két katonai szövetség között Ez a Varsói Szerződés tagállamai Honvédelmi Miniszteri Bizottságának tavaly december 17-i szófiai ülésén elfogadott és ma a legszélesebb nyilvánosság elé került nyilatkozat és a hozzá tartozó több mint félezeradatcélja és jelentősége. Reális képetnyújtva, a valóságot bemutat­va a közvélemény számára a Varsói Szerződés és a NATO Európában, valamint a csatlakozó vízterülete- ken lévő fegyveres erői létszámának és fegyverzetük mennyiségének egymáshoz viszonyított arányai­ról. Elősegíteni a NATO Varsói Szerződés iránti bizalmának növelését, s ezen keresztül további pozitív irányú változásokat elérve a katonai enyhülés, a leszerelés területén. Mindez azt is világosan igazolja, hogy a Varsói Szerződésen belül a békére és a biztonságra való törekvés új módon történő felfogása nem csupán propaganda, hanem reális valóság. Az adatok nyilvánosságra hozatala ugyanakkorhozzá- járulhata márciuselején Bécsben kezdődő európai haderő- és fegyverzetcsökkentési tárgyalások ked­vezőbb feltételeinek kialakulásához is. Segíthet elkerülni az évekig tartó „számháborút”; a létszámada­tokról folyó meddő vitát, s előbbre hozhatja a megegyezés időpontját A nyilatkozat utal arra, hogy 1988-ban a NATO, figyelmen kívül hagyva a Varsói Szerződés egyidejű és kölcsönös adatcserére vonatkozó javaslatát - nyilvánvalóan propagandisztikus céllal, a közvéle­mény befolyásolására-egy sajátos felfogás szerinta valóságtól eltéröadatokat hozott nyilvánosságra. Néhány példa ezekre: szerintük saját fegyveres erőik összlétszáma 2 213 593 fő, mig mosta nyilvános­ságra hozott adatok szerint 3 660200 a valós szám. A számbeli eltérés majdnem másfél millió! Saját harckocsijaik számaként 16 424 darabotjelentettek be, ezzel szemben - a VSZ szerint - ezek pontos szá ma 30 690, közel 15 ezer a különbség. Am alá is becsültek bizonyos adatokat; a Varsói Szerződéshez tartozó hadseregek harckocsijainak számát 51500-ban jelölték meg, míg ez a ma nyilvánosságra ho­zottadatok szerint közel 8 ezerrel több, 59 470. Ezekben azadatokban-ha őszintea törekvés a tárgyalá­sok eredményességére - egyik fél oldalára sem szabad tévedni. Hiszen ma már csakis úgy képzelhető el eredményre vezető létszám- és fegyverzetcsökkentési tárgyalás, ha a tárgyalóasztalra kerülő adato­kat a másik fél - he kell szigorú ellenőrzés mellett - elfogadja. Ez pedig eleve célszerűtlenné teszi valót­lan adatok közlését. A nyilvánosságra hozott adatok közül szinte mindenki elsőként a Magyar Néphadseregre vonatko- zókatfogja tanulmányozni.Számukra-mielőtt hozzájutná nakazországos napilapokban közzétett vala­mennyi adathoz - néhány információ néphadseregünkről: létszám 106 800fő, stöbbek között113 repü­lőgéppel, 96 harci helikopterrel, 1435 harckocsival, 2310 gyalogsági harcjárművel és páncélozottszál- litó harcjárművel, továbbá 27 harcászati rakéta indítóállvánnyal rendelkezik. Összességében ezek a Varsói Szerződés tagállamainak hadseregeit bemutató táblázatok, legszerényebbadatai,ami bizonyít­ja, hogy néphadseregünk valóban az ország nagyságrendjének, szükségleteinek és anyagi teherbíró képességének megfelelő méretű,ám korszerű hadsereg. Készés képes hazánkszuverenitásánakmeg- bizható védelmére, és szövetségi kötelezettségeink teljesítésére. A szenzációs, a nagy jelentőségű és az ezekhez hasonló kifejezések nem ritkák manapság egyes események, bejelentések megítélésekor. Pedig ezeket a szavakat a valóban kiemelkedően fontos al­kalmakra kellene tartogatni. Például a most megjelent nyilatkozatra és a hozzá tartozó adatokra. (MTI) A MUOSZ közgyűlése Állásfoglalás a regionális szerveződés mellett Kívánatos, hogy - a korábbi gyakor­lattól eltérően - ne nevekre, életrajzokra szavazzanak a küldöttek a tisztségvise­lők megválasztásakor, ezért az elnöki és a főtitkári posztra jelöltek foglalják össze egy rövid programban a MUOSZ megújí­tására, az érdekvédelem javítására vo­natkozó elképzeléseiket - javasolta az egyik felszólaló a Magyar Újságírók Or­szágos Szövetsége közgyűlésének szombati munkanapján, amikor is a ta­nácskozás a választott testületek veze­tőinek beszámolója feletti vitával folytató­dott. A közgyűlés az indítványt elfogadta, s ezzel programbeszéd megtartására kötelezte a jelölteket. A hozzászólók egy olyan szövetség létrehozásának gondolatát támogatták, amely függetlenül a kormánytól, a pár­toktól; határozott véleményt alakít ki a sajtóstruktúra átalakításával kapcsolat­ban, és síkra száll az újságírók anyagi, erkölcsi presztízsének védelméért. Áz el­múlt három esztendőben végzett munká­val kapcsolatban elhangzott az a bírálat: a MUOSZ nem emelte fel a szavát a ha­talommal szemben, nem tiltakozott az új­ságírókat ért jogtalan sérelmek miatt. A korábbi sajtóirányítás fogyatékosságaira rámutatva az egyik felszólaló - képszerű hasonlattal élve - hangsúlyozta: olyanok mutatták fel a sárga vagy piros lapot, akik a labdarúgás szabályaival nem voltak tisztában. Hangot adott annak a vélemé­nyének is, hogy a sajtónak nem a szolgá­lat, hanem a hírek közzététele, a tájékoz­tatás a legfontosabb feladata. Elvi nyilatkozatot fogadott el a MUOSZ közgyűlése arról, hogy a demokratikus megújulás érdekében, a regionális szer­veződés jegyében, alapjaiban változzék meg az újságíró-szövetség felépítése. Vasárnap, a közgyűlés második napján - igen hosszas, már-már meddőnek tűnő vita eredményeként - 305 szavazattal, 3 ellenében, 4 tartózkodás mellett - dön­töttek a küldöttek az előterjesztett doku­mentum elfogadása mellett. A vita vasárnap délelőtt vett éles fordu­latot, amikor - a még szombaton benyúj­tott alapszabály-tervezet vitájában Bur­gert Lajos küldött, a Kelet-Magyarország szerkesztőségéből átfogó koncepciót is­mertetett a MUOSZ átalakítására. Ennek lényege: a helyi MUOSZ-csoportokból, valamint a fővárosi szerkesztőségek MUOSZ-csoportjaiból jöjjenek létre önálló, autonóm, jogi személyként műkö­dő regionális szervezetek; kapjanak to­vábbá teljes autonómiát a szakosztályok. A regionális szervezetek és szakosztá­lyok „alulról építkezve” hozzák létre - az általuk delegált személyekből - azt a testületet, amely két közgyűlés között ki­zárólagos joggal irányítaná és ellenőriz­né a szövetséget. A delegátusok tanácsa a laza szövetségben lévők számától füg­gene. Az elgondolás heves vitát váltott ki. Szünetet rendeltek el, ezalatt kompro­misszumokat építettek a szövegtervezet­be. így például kimondták, hogy a nyilat­kozat csak elvi jelentőségű, és egyelőre a régi struktúrán alapuló alapszabályt is el kell fogadni. Létrehoznak viszont egy 11 tagú ideiglenes ügyvivői testületet, amely - amellett, hogy intézi a folyó ügyeket - előkészíti a regionális átalakítás konkrét teendőit. Ezeket legkésőbb szeptember­ben új, lényegében alkotmányozó jellegű MUOSZ-közgyűlés elé terjeszti. A javas- lattevők elfogadták, hogy a társadalmi megbízatású elnök mellett főfoglalkozá­sú titkárt válasszanak. Ezt a kompromisz- szumos nyilatkozatot szavazta meg az­tán elsöprő többséggel a közgyűlés, és ezzel döntő lépést tett a szövetség lé­nyegbevágó átalakítása felett. Az elvi nyilatkozat elfogadását köve­tően az alapszabálytervezet részletes vi­tájában az a feladat várt a küldöttekre, hogy már az új struktúra szellemében fo­galmazzák meg a MUOSZ jellegét. És csak azokat az intézményi, szervezeti kérdéseket döntsék el, amelyek az őszi alkotmányozó MUOSZ-közgyűlés ösz- szehívásáig feltétlenül szükségesek a szövetségi munka folyamatosságának biztosításához. (A tanácskozás lapzártakor még tartott.)

Next

/
Oldalképek
Tartalom