Tolna Megyei Népújság, 1989. január (39. évfolyam, 1-26. szám)

1989-01-28 / 24. szám

1989. január 28. TOLNATAJ - 3 Jó napot, szomszéd! . 4 Törökkoppány- Talán eladó házat keres? - szólít meg egy idősebb férfi. - Mint megtudom, divat lett a pestiek részéről, hogy e tájon vásárolnak maguknak elárvult paraszt­házat hétvégi nyaraló gyanánt. Mi taga­dás, jó ízlésük van. A táj gyönyörű, bár most mint szemérmes török hölgy, fehér párákkal fátyolozza el magát.- Inkább Somogyacsán vásárolnak a pestiek - világosítanak föl a nagyon segí­tőkész tanácsiak. - Bár itt is vannak üres házak. Sajnos, a lakosság fogy. A fiatalok közül sokan elköltöznek, ezért aztán a természetes szaporulat is negatív. Tavaly például a huszonkilenc halálesettel szemben mindössze tizenöt születés áll. Magának Törökkoppánynak jelenleg ötszázkilencvennégy lakója van, de ide számolják Szorosad (146), Kára (101), Somogydöröcske (252), Gerézdpuszta (57) és Somogyacsa (354) lakóit is. így aztán töredéknyivel a kis Koppány menti falubokor lélekszáma meghaladja a másfél ezret. Az utcákat járva elég lehangoló a kép. Elhagyott, elhanyagolt porták. Sok ház A kézbesítő Trabant Combival jár tétjét az idő sziláján meglovagolta, a tető­gerinc behajtott, berogyott. Ugyanakkor van a falunak irigylésre méltó vegyes­boltja, s a mellette lévő bisztró is becsüle­tére válhatna akármelyik nagyközségnek is. Van terményből, gázlerakat, hentes­üzlet, az utcákon járda, az utak többsé­gén szilárd burkolat, van vezetékes víz és van intézményes szemétszállítás. Elké­szült a Somogy megyei KISZ-bizottság tábora, amit hangulatában talán a váral­jaihoz tudnék hasonlítani. Tervezik öre­gek napközijének nyitását, ami iránt egy­re nagyobb az igény. Az iskolákban két­százhúsz gyerek jár. Nevezetességük, hogy az egyik faházak együtteséből áll és rendelkeznek jól fölszerelt tornate­remmel is. A hat aprócska falunak közös termelő- szövetkezete van, aminek magától érte­tődően a „Koppányvölgye” nevet adták. Ez egyben a legtöbb munkahelyet adó intézmény is. De van varroda, facsavar-, illetve fűrészüzem is, Gerézdpusztán pe­dig a kártyagyárnak egy fióküzeme. De mindenek előtt van a falunak nagy- nagy történelmi múltja, ami szép nyomo­kat is hagyott. A legnevezetesebb a templom, melynek legősibb része a késő gótikus, támpilléres, hálóboltozatos szentély. Keletkezését egy felirat után 1490-re teszik, de tény az is, hogy egy másfél századdal korábbi okirat a hely­ség plébánosát említi, ami templomot is föltételez. Az épület mai formáját az 1798-as földrengés utáni újjáépítéskor nyerte el. Ebben az időben készült el a barokk pompájú főoltár, a mellékoltá­rok és a szószék, valamint az orgona­szekrény. Mind kvalitásos, művészi al­kotás. A néphagyomány, de ásatási leletek is, s nem utolsó sorban a község neve, a tö-* rök időket idézi. Koppányt a budai pasa Az új tábor egy része Faluvég szandzsákká, kerületi székhellyé tette, öt nahiét - járást - rendelve fennhatósága alá körülbelül hatvan helységgel. A török uralom alatt épült ki a koppányi vár, mi­nek mára csak néhány felszíni forma, és népi elnevezés - Küsövári utca, Möggye- si sánc, Asóvári utca - őrzi emlékét. De magát a törökvilágot is, a néhány „török­hagyás” mellett, a dűlőnevek őrzik. (Bég útja vögy, Hocsa - hodzsa - kert, vagy a Babadag, anji a törökben öreg hegyet je­lent.) Az itteni hagyomány adta alapját Fekete István: A koppányi aga testamen­tuma című ifjúsági regényének. A népi építészet emlékeit elvitte az idő, meg a korábbi építési kedv. Néhány ro­mos töredék maradt csak emlékül. Nem veszett el viszont a hagyomány, melynek hűséges ápolója az asszonykórus, ami ugyan most vezető hiánya miatt szünetel. Ruházatuk szép, rokon a Kapos-Kop- pány mentiekével. A legfeltűnőbb azo­nosságot a nők fejdísze, a hímzett pille mutatja.- Gazdag falu volt ez azelőtt. Nyolc, tíz tehén állt egy-egy háznál. Nekem is volt mindig tíz-tizenkettő. Jelenleg is tartok négy bikát. Mostannég? Az egész falu­ban nincs annyi jószág, mint azelőtt öt­hat portán. Valahogy kedvetlenek az em­berek. Gépkocsivezető kollégámmal azon ta­nakodunk Koppánszántó felé menet, hogy ha nem ez a nyomasztó, ködös idő volna, hanem sütne a nap, vajon derű­sebbnek látnánk-e az itteni helyzetet? Mindenesetre a Török-kút környékén járva, a fiatal tölgyesben, ahogy széttúr­tam az avart, nagyon jól látszott, hogy a feszengő csírák már szétrepesztették a maghéjakat. Azt is láttam, hogy Sebestyén Jánosné virágcserepekbe magokat vetett, mik most a konyhaszekrény tetején nevelge- tik száracskáikat, gyökérkéiket, hogy majdan tavasz közeledvén, a fóliasátor alatt paprikát meg paradicsomot terem­jenek. CZAKÓ SÁNDOR Törökhagyás - turbános sírkő Kártyázó asszonyok Megjött a gazda Sok portán lehangoló a kép Valamikor nagyon gazdag falu volt ez A legtöbb fiatal útja innen messze elvezet Jöjjenek el máskor is

Next

/
Oldalképek
Tartalom