Tolna Megyei Népújság, 1989. január (39. évfolyam, 1-26. szám)

1989-01-04 / 3. szám

1989. január 4. 2 Képújság Thaiföld A sikernek nincs titka A lakásépítés és -vásárlás új támogatási rendszere Megváltozott január 1 -jétől a lakásépí­tés és -vásárlás támogatási rendszere. A pénzintézetek - az OTP mellett a keres­kedelmi bankok is - az idén már piaci ka­matokkal nyújtanak kölcsönöket. Az álla­mi támogatás az új rendszerben nem a kamatokhoz, hanem a törlesztésekhez kapcsolódik. A változásokról Székely Ist­ván, a Pénzügyminisztérium lakáspoliti­kai osztályának vezetője tájékoztatta az MTI munkatársát. A többi között elmondta: mindez a pénzügyi rendszer továbbfejlesztése, az egységes pénzpiac megteremtése miatt vált szükségessé. Korábban a lakásépí­tésre és -vásárlásra nyújtott hitelek szo­ciálpolitikai szempontokat szolgáltak, a piaci viszonyok nem érvényesültek. Az igy folyósított támogatások szociális ha­tékonysága minimális volt, nem igazod­tak kellően a családok változó anyagi le­hetőségeihez. Most a hitelpolitika és a szociálpolitika szétválik, a kamatok a mo­netáris politika függvényévé válnak. A Pénzügyminisztérium és a Magyar Nemzeti Bank képviselői a lakáshitele­zéssel foglalkozó pénzintézetek bevoná­sával megállapodtak az induló kamat­szintben, amely jelenleg 18,5 százalék. (Ezen felül a bankok évi 1 százalékos kezelési költséget is felszámítanak.) Eh­hez kapcsolódik a hiteltörlesztési támo­gatás új rendszere. A kamat és kezelési költség mértékét a Magyar Nemzeti Bank hozza nyilvánosságra. Ettől felfelé nem térhetnek el a pénzintézetek. A mértékek addig érvényesek, ameddig nem születik új megállapodás. A korábbi kedvezményes kamatot ki­emelt törlesztési támogatás helyettesíti. Ez azt jelenti, hogy a piaci kamattal felvett kölcsön törlesztő részletének bizonyos - a gyerekszámtól függő - hányadát az adós helyett a költségvetés fizeti. Egy gyermek esetén a támogatás mértéke a törlesztő részlet 40, kettőnél 70, három és több gyermek esetén 80 százaléka. Ez azonban csak a törlesztés első öt évére vonatkozik. A második öt évben a támo­gatás e százalékértékek fele, vagyis 20, 35, illetőleg 40 százalék. A harmadik öt évben a támogatás mértéke egységesen 15 százalék. A törlesztési támogatások a kölcsönfelvételektől számított 15 év után megszűnnek. A támogatott kölcsönök maximális összege egygyermekes családok ese­tében 300 ezer forint, kétgyermekesek­nél 400 ezer, három- és többgyermeke­seknél pedig 500 ezer forint. Ez az úgy­nevezett garantált kölcsön, amelynek fo­lyósítását nem tagadhatja meg a bank. A lakásépítő, -vásárló gyermektelen családok öt éven keresztül a törlesztés 30 százalékát kapják kedvezményként. Ezt követően 10 éven át a kedvezmény 15 százalékos. Ugyanilyen mértékű ked­vezmény jár a gyermekes családoknak arra a hitelösszegre, amelyet a garantált kölcsön összegén felül vesznek fel. En­nek a hitelnek nincs előírt felső határa, összegét a bank pénzügyi lehetősége, il­letőleg a hitelt igénybe vevő hitelképes­sége határozza meg. A törlesztési támo­gatást igénybe vehetik azok a gyermek­telen, fiatal házaspárok is, akik vállalják a leendő egy, illetve két gyermeket. A ki­emelt támogatás mértéke természetesen ebben az esetben 40, illetőleg 70 száza­lék. A törlesztési idő hossza a bank és az ügyfél megállapodásától függ, várhatóan a jelenlegi maximálisan 35 év helyett 20-25 évre csökken, mert a 18,5 száza­lékos kamat mellett nem célszerű hosz- szabb lejáratot alkalmazni. A számítások szerint, ha az 500 ezer forint kölcsön fu­tamidejét 10 évvel megnövelik, akkor ha­vi 50 forinttal csökken a törlesztés, vi­szont a kölcsön kamata több százezer forinttal nő. A szociálpolitikai kedvezmény össze­ge is változott. Két gyermek után 150 ezer forintról 200 ezer forintra nőtt, három gyermek esetén 400 ezer forint helyett 600 ezer forint jár. Minden további gyer­mek után a korábbi 50 ezer forinttal szemben 100 ezer forint a szociálpolitikai kedvezmény. Egy gyermek után az ösz- szeg nem változott, továbbra is 50 ezer forint a vissza nem térítendő támogatás. Az új rendelkezések a január 1 -je után kötött szerződésekre érvényesek, a ko­rábban felvett lakáshitelek törlesztési fel­tételei nem változnak. Több átmeneti in­tézkedésre is sor került. így például azok a lakásvásárlók, akik 1988. december 31-ig benyújtották hitelkérelmüket, vagy akiket vevőül kijelölt az erre jogosult ta­nácsi szakigazgatási szervezet, illetőleg munkáltató, és 1989. április 30-ig meg­kötik a hitelszerződést, választhatnak, hogy a régi vagy az új feltételek szerint kí­vánnak-e törleszteni. Magyar-NSZK kormányközi megállapodás Köztudott, hogy Thaiföld egyike azok­nak az ázsiai országoknak, amelyek szé­dítő iramban képesek fejleszteni gazda­ságukat. A helyszíni tapasztalatok, be­szélgetések alapján a látogató úgy véli, hogy a siker receptje tulajdonképpen egyszerű, mindazonáltal nem alkalmaz­ható bárhol. A főváros, Bangkok látványa meggyő­ző bizonyítéka az iparosodás, a kereske­delem dinamizmusának. Leginkább az a lenyűgöző, hogy a hatalmas fejlődés lé­nyegében az utóbbi tíz évben következett be. Az előző időszak, a fejletlenség kora is jelen van, de az utazó ezt a kontrasztot sajátos módon inkább a gyors siker il­lusztrációjaként érzékeli. Na de mi a recept? Mindenekelőtt az, hogy Thaiföld vonzóvá tudta magát tenni a tőkefeleslegek nemzetközi piacán. Ja­pán, Tajvan, Szingapúr, Dél-Korea, Hongkong, amelyek a saját gazdasági csodáikat már korábban megcsinálták, töménytelen pénzt pumpálnak Thaiföld­be, mert bíznak stabilitásában, kedvelik a munkaerő olcsóságát, a termelési fe­gyelmet és azt, hogy az 55 milliós ország maga is kellő belső piacot kínál a termé­keknek. A japán és tajvani tőke szívesen vándorol külföldre, mert otthon egyre magasabbak a bérek, munkaköltségek, az adók és egyre több teher nehezíti a haszon helyi gyarapítását. Beszélnek a számok: Thaiföldön a külföldi befekteté­sek értéke 1988-ban az előző évhez ké­pest megduplázódott (900 millió dollár) és az idei év első 10 hónapjában 400 mil­lió dollár értékben újabb beruházásokra jelentették be igényüket. A sikernek a „mennyei mannákon” kí­vül van más vonatkozása is. Az ember­nek Thaiföldön valahogy az az érzése, BUDAPEST - A Duna Kör Egyesület és több más környezetvédő csoport tag­jai hétfőn egész napos aláírásgyűjtési akciót folytattak a bős-nagymarosi víz­lépcső ügyében kiírandó népszavazás­ért a főváros 24. nagy forgalmú közleke­dési csomópontján. A Duna Kör Egyesü­let tájékoztatása szerint a Duna Napon 15 ezer 900 aláírást gyűjtöttek Budapes­ten. Az október 31. óta tartó akcióban - a hétfőn gyűjtöttekkel együtt - összesen 86 ezren írták már alá a kérelmet. Az első százezres tétel elérésekor az aláírásokat tartalmazó íveket átadják az Elnöki Ta­nácsnak, vagy az Országgyűlésnek. ZÜRICH - Pokolgépriadó miatt az el­múlt 24 órában több légijárat szakította meg útját, illetve érkezett késve. Az Alita­mintha itt az átlagember mentalitása se­gítené a kormányzatot abban, hogy a jo­gosan remélt jólét gyümölcseit ne hab­zsolják fel túl gyorsan. Például az elké­pesztő mennyiségű kiskereskedő, kifőz­detulajdonos meglepően alacsony ha­szonkulccsal dolgozik és inkább több, szaporább munkával gyűjtögeti össze szerény jövedelmét. Na ők is meg akar­nak gazdagodni, de türelmesebbek, ki­tartóbbak és mértéktartóbbak, mint sok más országban. A dolgozók alacsony bérezése persze nem a munkavállalók önmegtartóztatás eredménye, inkább az van, hogy óriási a munkaerő-felesleg, így mindenki féltve őrzi munkahelyét. Olyany- nyira, hogy a munkásoknak alig tíz szá­zaléka csatlakozik a szakszervezetek va­lamelyikéhez. A külföldi befektetőknek tetszik az engedelmes munkaerősereg, a sztrájkoktól mentes ipar. A thai nemzeti össztermék eddig évi 8-10 százalékkal növekedett és a helyi tőke is kezd izmosodni. Újabban már az is előfordul, hogy thai cégek fektetnek be Japánban és Tajvanon. Egyes köz­gazdászok szerint azonban Thaiföldnek a hazai tőke gyorsabb erősödése révén mihamarabb a saját lábaira kell állnia, mert különben nem fognak a fejlődés olyan magaslataira eljutni, mint a csoda­gazdaságokat produkáló ázsiai „kis és nagy tigrisek”. A további fejlődésnek számos más gátja is akad. A legnagyobb az ország még mindig fejletlen infrastruktúrája: a kikötők mostani állapotukban alig bírják a thai könnyűipar ugyancsak versenyké­pes termékeinek exportáradatát. Iroda­házak százai épülnek és képtelenek megfelelően kielégíteni az így jelentkező telefonigényeket. lia olasz légitársaság Párizsból Velencé­be tartó gépe hétfőn este, riasztás miatt a zürichi repülőtéren szállt le. Másik három utasszállító, a Pan Am amerikai, a Dán Air dán és a Tunis Air tuniszi légitársaság gépeinek esetében is állítólagos pokol­gépek okoztak jelentős késéseket. BECS - II. János Pál pápának a ki­sebbségek jogaival foglalkozó újévi üze­netét méltatta és az erre vonatkozó ma­gyar álláspontot ismertette Erdős André nagykövet a bécsi utótalálkozó keddi plenáris ülésén. BANGKOK - A vietnami háború alatt eltűnt amerikai katonák kérdéséről kezd­tek hétfőn tárgyalásokat magas rangú laoszi és amerikai politikusok. A kétna­pos vietnami tárgyalásokon a laoszi felet További gond, hogy a csúcstechnoló­giát képviselő vállalatok sokkal több ma­gas képzettségű szakembert szeretné­nek alkalmazni, de a thaiföldi oktatás színvonala nem tart lépést a gazdasági fejlődéssel. Most döbbentek rá, hogy az oktatásra lényegesen többet kell áldozni. A gazdasági fejlődés számára kedve­ző klímát kínál az, hogy az utóbbi évek­ben konszolidáltabbá vált a belpolitikai helyzet. A korábbi évtizedekben a polgári pártok kicsinyes viaskodásai és a had­sereg folytonos hatalmi étvágya, azaz a puccsveszélyek miatt állandóan ingatag volt a belső helyzet. Az utóbbi 8-10 év nagy gazdasági fejlődése szinte egybe­esik a belpolitikai zűrzavarok lecsillapo­dásával. Ezt azonban nem erőszakos rendteremtéssel, hanem fokozatos de­mokratizálódással érte el a thai rendszer. Thaiföld a gazdasági teljesítőképessé­géből származó tekintélynövekedés ará­nyában egyre magabiztosabb külpoliti­kai téren. Jóllehet egyes, erősebben jobboldali politikai köröknek ez nem tet­szik, a jelenlegi bangkoki kormányzat, a délkelet-ázsiai regionális szervezet, az ASEAN legerősebb tagállamaként, egyre pozitívabban viszonyul az indokínai tér­ség békéjének ügyéhez. Látványos fejlő­désnek indultak a thai-laoszi kapcsola­tok és Hanoival is rendeződhet a vi­szony, ha a vietnami csapatok kivonul­nak Kambodzsából. Csaticsaj Csunha- van új kormányfő szerint itt az ideje, hogy Indokinából csatatér helyett békés piac­tér legyen. Persze, ezen a piacon a thaiok lehetnének a legmódosabb „kofák". A gazdaságaikkal küszködő Vietnam, Laosz és Kambodzsa se járna rosszul. KURUCZJÁNOS (Bangkok) Soubanh Salitthilat külügyminiszter-he­lyettes, az amerikai küldöttséget Richard Childress, a Nemzetbiztonsági Tanács ázsiai ügyekkel foglalkozó igazgatója ve­zeti. Az amerikai védelmi minisztérium adatai szerint az indokínai háború ideje alatt 547 amerikai katona tűnt el Laosz területén. TOKIÓ - A szovjet-japán párbeszéd folytatása és elmélyítése mellett szállt síkra Unó Szószuké japán külügyminisz­ter abban az interjúban, amely kedden jelent meg több japán lapban. JERUZSÁLEM - Jichak Rabin izraeli védelmi miniszter támadta azt a tervet, amely szerint csaknem 200 millió dollár­nak megfelelő összeggel csökkentenék az ország katonai kiadásait. Rabin sze­rint ez nagy károkat okozna Izrael védel­mi erejének, és a gazdaságnak. A politi­kus közölte, hogy a költségvetési terve­zet 350 millió sékelt (193 millió dollárt) vonna el a hadseregtől. Halmos-Csaba államtitkár, az Állami Bér- és Munkaügyi Hivatal elnöke és Hans Alfred Ste- ger, a Német Szövetségi Köztársaság buda­pesti nagykövete megállapodást írt alá ked­den Budapesten a vállalkozási szerződések keretében dolgozó magyar munkavállalók NSZK-beli foglalkoztatásáról. A jövőben 2500 magyar munkavállaló kap­hat az NSZK hatóságoktól munkavállalási en­gedélyt olyan esetekben, amikor a két or­szág vállalatai között létrejött vállalkozási szerződés alapján történik a foglalkoztatás. A megállapodás révén a korábbi időszak­hoz képest kedvezőbb lehetőséget kapnak a magyar és a nyugatnémet vállalatok a létszám növelésére, az engedélyezés pedig egysze­rűbbé válik. * Marton Tamás, az ÁBMH nemzetközi kap­csolatok főosztályának vezetője az MTI mun­katársának elmondotta: a kedden aláirt doku­mentum az első kormányközi megállapodás, amelyet hazánk tőkés országgal kötött a vál­lalkozói szerződések alapján külföldön dolgo­zó magyar munkavállalók foglalkoztatásáról. Jelenleg 1700 magyar szakember dolgozik az NSZK-ban vállalati szerződések alapján. A megállapodás értelmében már az idén 800- zal több dolgozót küldhetnek ki a magyar vál­lalatok. PANORÁMA Bejrúti harcok Harmadik napja dúlnak súlyos harcok Bejrút déli negyedeiben két rivális síita milícia fegyveresei között. A Szíria-barát Amal és az irán-párti Hezbollah nehéz­tüzérséggel, rakétagránátokkal és auto­mata fegyverekkel lövi egymás állásait. A szombaton kiújult összecsapásoknak szemtanúk szerint eddig tíz halottja és több sebesültje van. Jelentések szerint Mohamed-Dzsavad Laridzsani iráni külügyminiszter-helyet­tes kedden Bejrútba érkezik, hogy köz­vetítőként béketárgyalásokat kezdjen a két fegyveres szervezet között. A leg­utóbbi harcok hátterében állítólag az van, hogy az Amal és a PFSZ megállapodást kötött, s ennek alapján a PFSZ beszünteti a Hezbollah támogatását. Fegyvereket vittek el egy MHSZ-raktárból A Heves megyei Rendör-főkapitány- ság nyomozást rendelt el ismeretlen tet­tesek ellen, akik Vámosgyörk községben 1988. december 29-én 17 óra és 1989. január 2-án 9 óra között betörtek az MHSZ helyi raktárába. A tettesek felfeszí­tettek két lemezszekrényt, s elvittek 7 da­rab TOZ-8 típusú szovjet gyártmányú kispuskát, 2 darab MCM típusú szovjet gyártmányú sportpisztolyt, és 1 darab DRUNOV típusú szovjet gyártmányú lég­pisztolyt, valamint a kispuskákhoz és a sportpisztolyokhoz való lőszert is. Mai remény, holnapi valóság Szólftgatjuk a recski erdőt © Barátok révén jutottam az Egerben élő házaspár recski nyaralójába, amit büsz­kén és boldogan mutogattak. Csodálatos helyen van, bár a falutól kissé távolabb a minden kényelemmel ellátott faházacs­ka, ahol kora tavasztól késő őszig kint van hétvégeken a család. Két gyermekük még általános iskolás, az asszony főis­kolát, a férfi egyetemet végzett, de egyi­kük sem tud Recsknek arról a múltjáról, amiről a falubeliek olyan „beszéljünk in­kább valami másról” formán szeretnének csak szólni. Hüledeznek, hitetlenkednek, amikor elmondom, hogy a kényszermun­katábor éhezésben, gyötrésben, kezelet­len betegségekben elhunyt lakóit valahol itt, a számukra olyan kedves erdőben ka­parták el az ávéhások, de olyan nyomta­lanul, hogy a hozzátartozók máig hiába talpalnak a holttányilvánításért.- Hihetetlen, az egész olyan rémmese- szerü - mondják, és néhány héttel ké­sőbb ugyanezt a kifejezést használja, de nem a kétkedés nehezékével az a főiskolás lány, aki egyedül tisztelt meg a látogatásával. Azt reméltem, jönnek hár- man-négyen, vagy többen, hiszen a taní­tóképző főiskola kollégiumából egy híján ötvenen mentek el megnézni Téglásy Fe­renc „Soha, sehol, senkinek!” című és dokumentumértékű játékfilmjét, ami az alkotó családjának kitelepítéséről szól. Tudtam, hogy a lányokat - leendő peda­gógusokat - a film megrendítette és ma­guk között sokat beszéltek róla. Miért maradtak mégis távol? Nem vállalták, amit másodéves társuk, igaz, pironkod­va, de vállalt! A gyulaji leány, Aranka - aki az óvónőképző szakközépiskolából in­dult diplomát szerezni - bevallotta, hogy felületes történelmi ismeretei vannak ar­ról a korról, amit a Téglásy-film felidézett, pedig „ahhoz, hogy ami rossz volt, ne is­métlődjék, mindent tudni kellene...” Igen ám, de ez nem olyan egyszerű! - jutott eszembe egy óra múltával, amikor visz- szaültem a jegyzeteimhez és kezembe akadt az Élet és Irodalomnak az a száma, aminek páros oldalán glossza „méltat" egy fővárosban tartott tanév eleji eligazí­tást, aminek címzettjei iskolavezetők vol­tak. Az éber illetékes szózata ekképpen hangzott: „Elvtársak, vegyék tudomásul, hogy a glasznoszty az memoárirodalom, a történelem pedig objektív tudomány, tehát tessék változatlanul a könyvet taní­tani!” Nem kommentálom. Együttgondolkodásra mindig kész mérnök ismerősöm, aki igazán a tökéle­tes nyugalom napjait élhetné már, a hazai represszióval kapcsolatos függősé­geinkre mutatva szögezte mellemnek azt a kérdést, hogy „kit vagy kiket nem aka­runk mi zavarni azzal, hogy a párt és a kormány eredeti szándéka ellenére még mindig adósak vagyunk, és nem is csak az érintett ezreknek, hanem magának a nemzetnek is a jogerős bírói ítéletek nél­kül deportáltak ügyének föltárásával?” Az eredmény azt mutatja, hogy elkezd­tünk évtizedekkel ezelőtt valami nagyon nagy horderejű dolgot, de az abba is ma­radt a koncepciós perek, törvénysérté­sek nagy nevű, ismert áldozatai erkölcsi, anyagi rehabilitálásának végeztével, mintha a névtelenekről, a nem párttag kisemberekről megfeledkezhetnénk. Azt mondta még, hogy „régen rossz nekünk, ha a történelmi igazságtevésben még mindig meg tudnak bennünket aka­dályozni azok, akiknek annak idején meghatározó szerepük volt a nép nevé­vel fedett, valójában népellenes jogtiprá- sokban!” Ehhez nincs mit hozzátenni, így azzal folytatnám, ami válasz lehet arra a kér­désre, hogy „tulajdonképpen kik voltak azok a recskiek?” Döntő többségük kis­ember, parasztok, vasutasok, bányá­szok, és van egy különösen izgalmas csoport, a még egyetemisták, főiskolá­sok, egészen fiatal értelmiségiek népes csoportja. Benkő Zoltán - aki ugyancsak lakója volt Recsknek - ezt írja az Új Látó­határ 1980/2. számában: „... A 6018/ 1948-as internálási véghatározat akta­számával egy demokratikus gondolko­dású és ezért tenni is akaró és tudó szel­lemi elitet gyűjtöttek be az ÁVH pincéibe, majd kényszermunkatáboraiba. Ez a szellemi elit jól képzett bölcsészekből, közgazdászokból, jogászokból és mér­nökökből tevődött össze, akik elhivatott­ságuknál fogva néhány éven belül az or­szág vezetői lehettek volna.” Ez a „volna" kap hangsúlyt abban a nyolcvanas évek elején idehaza megjelent tanulmánykö­tetben is, amit „A magyar diákok szabad­ságfrontja” címmel az Antifasiszta Ifjúsá­gi Emlékmű Szervezőbizottsága adott ki. A szerző M. Kiss Sándor és Vitányi Iván. Szívszorító, hogy az e könyvben ellenál­lási tevékenységük alapján szereplők közül milyen sokan kerültek Recskre, amit életrekeltőik megsemmisítő tábor­nak szántak. A Benkő Zoltántól idézett „begyűjtés” az ÁVH pincéibe, tulajdonképpen egy el­tervezett, de a Mindszenthy- és a Rajk- perek miatt elejtett ifjúsági per első lépé­se volt. Úgy tűnik, a nagyobb jelentősé­gűként kezelt másik két per nem hagyott időt és energiát a cselekvésre. Épeszű ember manapság már nem ké­telkedik abban, hogy a második világhábo­rút követően voltak jogos felelősségrevo- nások, internálások. De Recsk kényszerla­kóinak - tudomásom szerint 1200 ember­nek - kétharmada olyan magvasnak sem­miképpen sem mondható okoskodás eredményeként került a Csákánykő poklá­ba, előbb erdőt ritkítani, barakkokat építeni, majd andezitet bányászni, hogy „aki rob- bantgatott és lövöldözött a fasisztákra, az lőhet az új társadalom letéteményeseire is, ha a politikával nem ért egyet.” Voltak itt öreg kommunisták és szociáldemokraták, akik között a régebbi viták tüzét hamar kiol­totta a sorsközösség. És voltak ismert poli­tikusok a széthullott koalíciós pártok veze­tői közül, és voltak szabotázzsal vádolt vas­utasok, kétkezi munkások. Mi több, tévedé­sek áldozatai is voltak, mint az a paksinak mondott, valójában nagydorogi állatorvos, akiről háromnapi verés után derült ki, hogy „a név azonos, de nem őt akarta” az ÁVH el­kapni- Folytatjuk LÁSZLÓ IBOLYA

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom