Tolna Megyei Népújság, 1989. január (39. évfolyam, 1-26. szám)
1989-01-14 / 12. szám
II. évfolyam, 2. szám 1989. január 14. Váralja, a társközség A hetvenes évek közigazgatási átszervezései Váralját éppúgy elérték, mint az ország többi települését. Társközséget csináltak ebből a Mecsek által ölelgetett, csodaszép településből. Akkoriban a Várfő-dombon legeltető juhász foghegyről kiköpött keserűségéből senki nem érzékelte a szavak súlyát: - „Csatlósfalu lettünk. Azt csinálták velünk most, mint a török a magyarral... Még majd főjelenteni se tunnak, ha lelegetetem a szomszéd lucernáját, mer Mányokra máj lusta lesz lemenni miatta...” Azért nem egészen így alakult, mert az 1970. június 29-i Nagymányokhoz csatolással nem jött el a vég. Ma pedig már mint „nagykorú” társközség, akár önállóságát is kérheti Váralja. Tizennyolc év nagy idő egy település életében. Tanácstagi csoport működött a faluban, Müller Józsefné mint elnökhelyettes heti egy kirendeltségi napon várta a falu népét ügyes-bajos ügyei intézésére. Ma is így van, a szerda a falué, s a tanácsiak azt mondják, ilyenkor valóban érdemi ügyintézés folyik a régi községházán. Teleki János tíz éve elnöke a nagyközségi közös tanácsnak, s az idősebbek szerint három falu gyereke. Ismerték apját, látták őt a nagy hírű NSE-ben játszani, mára meg a három településen tán két család sem akad, aki őt ne ismerné személy szerint is. Együtt sétálunk gondolatban és lábon a hosszú utcás községben, ahol a Kossuth utcára úgy fűzte rá az élet a patakok közt bujkáló sok kis rövid utcát, mint az óvodás a cérnára a gyöngyöt. Egészséges ivóvizet Lajtkocsi adagolta szokott helyén edényekbe az ivóvizet. Ki kelletlenül, ki hittel cipelte házába azt. Beszélték, most végre megoldódik ám a kérdés, mert vízműtársulást hoznak létre. Azt szervezik. Kell a falunak a vezetékes víz, mégis 1121 emberről van szó. Köztük csecsemőről s öregről egyaránt. Itt aztán meg is rekedtünk kicsit a tanácselnökkel.- A vízbázis adott, fúrattunk két kutat Váralján, egyet Nagymányokon, egyet Kismányokon. Eltünedezett a víz Váralján, nem is egészséges. Most kétszáz méter mélyről artézi kút adja majd. Folyik a vízműtársulás szervezése, Mányokon 3-4 körzetben 90 százalékos, Kismányokon is, Váralján olyan 80 százalék körüli. Számolgatunk, még kicsit sopánkodunk is a magas hitelkamatokon, s kiderítjük: az egész akció 100 milliónál is többe jön. Versenytárgyalás lesz, és a legkedvezőbb ajánlatra majd a tanács ráteszi a pecsétjét. Lakásonként így negyvenezer forint körüli összeg jut majd.- Csak a nevem nélkül írjad, fiam! A rétből békás, kígyós vizet akarnak nekem idehozni 40 ezerért?!- Nem is fér a béka a vezetékbe!- Tudom én azt, de akkor is, a rétből gyün a víz. Van nekem kutam is, vödröm is. Mit csínénak velem? Fölakasztanak? Négyezer forint nyugdíjból ketten élünk. Az asszony nincstelen. „Ráírják” a házra? Majd az lesz bajba, aki meg akari venni. Azt mondja az elnök is, hogy gond ez. Érzik ők is. De a vízműtársulás önálló jogi személyként működik majd, a tanács még felmentést sem adhat.- Váralján még csak valahogy könnyebb is lesz, de Kismányokon sok az időskorú, alacsony nyugdíjas... - így Teleki István. Mivel kedd van, az alsó áfészbolt délelőtt zárva van. Fel fogják újítani, amiből a tanács tíz százalék hozzájárulást magára vállalt. Ha háromszázezerért, akkor 30 ezret ad, ha egymillióért akkor százezret.- Az ABC Nagymányokon, azért került éppen oda, a buszmegálló közelébe, mert a társközségekre is gondoltunk - veti közbe az elnök. A járdán „meztelenre” vetkőztetett Simson motoron száguldozik egy iskolásforma cigánygyerek. Azonnal adott a téma: Mi a helyzet a váraljai cigánysággal? Van ilyen is, olyan is köztük, sőt, akad már nyugdíjas cigány is a faluban, ami azért már mutat valamit. Persze, a falunak van egy „Haka” becenevű ügyeletes tolvaja is, aki a legutóbbi bolti kasszará- molásért ül. A felnőttlakosság 13 százaléka cigány származású. Keményen dolgozó bányász emelgeti köztük családját a fény felé, míg a másik a hamar jött tanácsi segélyt sem a gyerek könyveire, ruhájára költi, hanem a kocsmába hordja. A „pé- ró”, a falu perifériájára szorult cigánynegyed lassan kiürül. A négy-öt család új generációjának valamelyik tagja ^sak emel egyet igényein...- A „Tűket Tándor”, a „Ránti”, a Bogdán Feriék, meg még egy család van ott kint. Tán húszegyné- hányan összesen - számolja a tanácselnök. A néma kőbánya A „péróval" szembeni domb olyan, mintha hatalmasra tátott, fogatlan száját mutogatná egy óriás. A téesz kőbányája. Néma. Valaha hetente volt hangos az MHSZ fiataljainak kispuskás lőgyakorlatáitól: ma a dolomitos mészkőbánya hallgatag.- Engedély van a bányászásra, csak igény nincs a kőre - mondja Klem Ádám téeszelnök. A Népújság riportban számolt be 1983. július 14- éről, amikor fél négykor azért robbantottak, hogy elérjenek a bányaudvarba. Útépítésre alkalmas követ robbantottak... 15 ezer tonnányit. S ha már a téesznél vagyunk, maradjunk is itt pár szó erejéig. Munkaalkalmat ad majd másfél száz váraljainak. A téesznek majorja, halastavai, pincéi és jó földjei vannak itt. Meg nyugdíjasai.- Gyengébb évet zárunk a tavalyinál - sóhajt Klem Ádám. Ő mányoki elnök, az utolsó helybéli téeszelnök Török István volt, de ő már nem él. Előtte Borbély Sándor elnökösködött. Sose feledem, amikor esténként csapatostul húztunk szinte lopakodva a téesziroda felé, ahol a takarítónő tűrt meg bennünket, mint suttyó tévézőket, a felnőttek között. Be volt zárva a Munkácsy tévé a teli ajtós szekrénybe. Hazafelé menet egymást ijesztgettük, mert a Belfegort vetítették akkoriban. Hol van már az az idő, mikor a közös tévéjén kellett egymás kékeslila fényben fürdő arcát lesni, hogy maradhatunk-e még?! Az utcán kevesen járnak. Mi a Magyar-domb felé tartunk, ahol a húsvéti ünnepen az ember húszharminc keresztanyától gyűjthetett be récetópas, meg gereblés mintájú tojást. Mára ez a szokás is csendesedik, még jó hogy néhány családnál van, aki folytatja a tojásfestő hagyományt. A Joóéknál, Klamikéknál, Kereszteséknél készülő, hagymahéjjal festett hímes tojások „biztatják” a jövőt. A kanyarban lehúzott redőny árulkodik az egykor volt híres fodrászüzletről, amit Müller-fodrászként ismer ma is mindenki. Markó Iván lakodalomba jön- A „Hájni” fia, hát bizony, az Ervin gyerek nősül. Illusztris vendég lesz a lakodalomban, a Markó Iván, meg a társulatja, vagy valami harmincán. Mer ugye az Ervin gyerek is tagja az együttesnek - meséli Kovács Istvánné, a lakodalmi főaszony. Ha így írjuk, „Istvánné”, talán akad, aki rá se ismer. Váralján illik az Istvánt Istóknak titulálni. Kovácsék ketten vannak. A két kisöreg együtt. A fiatalok elröpültek. „A magukéba” - mondták ketten, szinte egyszerre. Istók bácsi egyik kezében bot, a másik hóna alatt mankó.- Fegyver az asszony ellen - mutatja, s nevetve botoz elém. - A Sándor a faluvégen lakik új házban, a Sáriék Nagymányokon építettek. De az övék, hát mentek. A vő, láttam most ment ki a faluból. Az utánfutót ismertem meg. Kovács Istókról mindenki tudja, hogy nagy krónikás, mindent, ami érdekes volt, mindig fölirt a Kincses Kalendáriumba.- Az unokák elhordták, olvasták és nevettek, ha találtak helyesírási hibát benne - meséli a nagymama.-írt a papa mindent, most már kevésbé. Hány malacot vett, menynyi kukoricát, milyen idő volt, ki halt meg.. Még huszonötén vannak előttem a faluban, akik idősebbek Ezt olyan természetesen mondja, ahogy arra csak a sokat próbált ember képes. Ha harangoznak a faluban, a kiskonyhában elhangzott, hogy érdemes-e elmenni a temetésére annak, aki elment, vagy nem, rendes ember volt-e, vagy csak itt élt a faluban... Megtudjuk, utoljára az Andris, a Cimbalmos Andris lett a krónikába bejegyezve, aztán azt is, hogy a váraljai Völgység-patakba már három ember fulladt bele, a tavalyi esztendő elején beírták, hogy elveszett a Straub, akit máig sem találtak meg, s hogy a február esősen jött be. Vince-napkor esett, és a szökőnapon lepotyogott hó hamar vízzé vált...- Hetvenkét ház van a faluban, ahol egy vagy két személy él csak. Négy vagy öt, ahol üres a porta - meséli Kovács Istók. - Éjjel ilyen marhaságokon számolózunk, mer alunni úgyse lehet. Hatvannál több asszony özvegy, ember csak 16. A mi sorunkon a Kisékén kívül még gyerekek sincsenek. Szóba kerül újra a lakodalom, meg a kultúrház. A tanács bekerítette, felújítatta. Benne a népi együttesnek a gyöngyösbokrétáig visszanyúló tárgyi emlékei, a mozi, a könyvtár.- Men jó évet még sosem zárt az együttes, mint az idei - szól Teleki István -, és sokára lesz újra ilyen. Négyszer voltak külföldön, sok külföldi vendéget fogadtak, bejárták már fél Európát, az országot keresztbe-kasul. Bánáti Zoltán, az örökifjú, örökmozgó, a nagy pályázó, a szervező, kultúrotthon-vezető még jól bírja magát. Most is pályázaton töri a fejét, amivel pénzhez lehetne jutni. A szponzorok minden tőlük telhetőt megtesznek, de mi lesz, ha elapad a forrás?! A tanács 400 ezer forintot ad a kultúrára, de csak az együttes éves költsévetése ennek majd háromszorosa. A tanács kicsit attól is tart, nehogy egyedüli támogatók maradjanak. De itt Váralján, ahol völgyet kísér dombvonulat, ahol zenekar egy egész lakodalmat, ahol három település közül a legtöbb a harminc éven aluli fiatal, gondolni sem szabad arra, hogy megszűnjön egy ilyen együttes. A múlt hagyatéka A Gerántus nevű rész adta a legjobb füszénát valaha. Ma a parkerdő, s az úttörőtábor zöld oldalkoszorújaként néz a bükkös felé. A patak és forrás duzzasztotta tavak vonzzák a pecást, s egy kiváló horgászegyesület tagjai óvják a múlt hagyatékát. Az úttörőtáborba az ország minden részéből jönnek a fiatalok, viszik a kicsi mecseki gyöngy^ szem hírét szerteszét. Ez a környezet még arra is jó, hogy ketten a statisztikust játsszuk. A VII. ötéves terv első két évében a működési költség címszó alatt 58 milliót költhetett a közös tanács, felújításra 1 millió 700 ezer jutott. Út-, hídfenntartásra 1 millió 960 ezer tellett. Hamarosan, ha vezetik a vizet a faluban, az utat reklamáló kis utcákat fel kellene törni, így ha a víz benn lesz, kapnak majd szilárd utat. 1985-ben Váralján 1166-an éltek, 1988-ban 1121-en, a csökkenés 45 fű, ami a lakosság 3,8 százaléka. Lelassult a népességcsökkenés, hiszen ez 1983- ban még 7,1 százalék volt, tehát többen haltak meg, mint születtek. 1985 és 1988 között 55 születés és 66 halál volt. Négyen önként dobták el az életüket. A legutolsó kedélyborzoló halál a vonat alá esett, nem falubéli története volt, aki a faluba juhásznak szegődött. Váralján 235 hatvan éven felüli ember él. Munkalehetőség a brikettgyárban van, ahol 505-en dolgoznak, mig az iskolában 78 pedagógus, és 51 technikai dolgozó. Munkát ad még a Népbolt, az áfész, a vendéglátó, összesen a 3 községben (Kismányok, Nagymányok, Váralja) 1165 munkahely található, ahol a férfiak 60 százaléka, a nők 58 százaléka dolgozhatna. Helyben. De csak 795-en dolgoznak helyben. Vonzó még a bánya Komlón, Szászváron, esetleg Pécsen; a zománcárugyár, a cipőgyár Bonyhádon, és a Szekszárdi Húsipari Vállalat. A környéken gimnáziumi érettségivel nehéz elhelyezkedni. Ata- nács évente átlag 48 munkakönyvét ad ki. A teljes foglalkoztatás érdekében tavaly áprilistól az üzemeknek kötelező jelenteni munkaerő-igényüket. Váraljáról nem sokan mennek el, sőt, újra megindult az építkezés, négy építési engedélyt adtak ki, egy család ráépítési engedélyhez jutott, s azt is hallani: az elnök közbenjárására volt szükség, hogy az állítólag kemény műszaki felügyeletet meggyőzze. A telkek negyvenezer forint körüliek, villany beköthető, a víz pedig hamarosan érkezik. Az elöljáróság kérte a beleszólási jogot abba, hogy ki telepedhessen le a községben. S milyen igaza is volt! Körzetesített iskola y Váralján 64 alsó tagozatos tanul, s reggelente 67 felsős ingázik. A nagymányoki központi iskolát sokéves kemény munkával felújították, korszerűsítették, benne központi fűtés, tornaszoba, és szaktantermi rendszerű oktatás. Hallani hangokat, hogy vissza az iskolát a falunak!- A KISZ volt a szószólója ennek. Elit kis gárda, jobbára érettségizettekkel, de mást nem is nagyon akarnak beengedni maguk közé, de ügyesek, tartalmas kis életet élnek. Ők szóltak. Lehet. Bővíteni kellene, pedagóguslakás kellene... ha egységes lesz a falu kérése, a tanács nem zárkózik el. Majd a falu, mert alacsony osztálylétszámok lesznek, hisz a 67 bejáró felsősből 16-os osztályléfszám ha ösz- szejönne, és a cigány tanulók száma is aránylag magas ebben. Községszeretet, vidéki utazgatás... igaz ez is benne van a kérdésben. A faluba hetente kétszer jön az orvos. Két nyugdíjas korú körzeti orvos dolgozik Nagymányokon. Dr. Noteisz Sándor nélkül a három falu már kihalhatott volna, nincs talán egyetlen porta sem, ahová ne hívták volna segíteni. Közszeretetnek örvend, olyan ember, aki ha nem lenne, hát ki kellene találni. Ennek ellenére hamarosan új orvos érkezik, hiszen pályázatot Ir ki a tanács. Mint a fogorvosi posztra, amire jelentkeztek tavaly 15- en. Ha már a nyugdíjazásoknál tartunk, a tanácsnál mondták: Bánáti Zoltán utódjának is utána kell nézni nemsokára. Még jó, hogy három név is szóba kerülhet. Három falubelié. Magyar Sándor négy nyelven beszél, tevékenykedik az együttes körül is, Kiamik Aranka alapító tag, vezető, és az Imrű Judi- tot is el tudnák képzelni, aki más faluban népművelő... A váraljai postamesteri székbe is utód kell előbb-utóbb. Bánya...?! Nem is az új bánya nyitása okozhat fejtörést, hanem inkább az, hogy milyen mértékű létszámleépítés lesz a Mecseki Szénbányáknál. Többféle variáció is felmerült a Váralja-dél Máza bánya ügyében, ami 600 ezer tonnás termeléstől 1 millió tonnáig, esetleg 4 millióig terjedne, de lehet, hogy a jelenlegi helyzet kerül konzerválásra. Azt hallani: két éven belül kétezer embert építenek le a bányáknál. Persze, nem a szénfalon dolgozókat küldik el. Szászvár helyzete a következő öt esztendőre megoldott. * Kovács Istók és felesége jövőre lesz ötven éve, hogy összeházasodtak. A feleség, a lakodalmas főzőasszony úgy számolta, hogy eddig 87 lakodalomban főzött.- Paraszti ételeket... tyúklevest, főtt húst, mártást, gombócot, rántott húst, rétest, kuglófot. Mindönt. A Csorna Sanyiéké lesz a 88....nem az már a 89. A Bözsivel csináljuk, a Bacsónéval. Nem lesz meg már a száz... nem lesz. A Csumáéké, az nagy lesz, biztos, hiszen mifajtánk. Az biztosan igazi „vá- rajji” lakodalom lesz.- Istók bácsi, megint „bekötik" jövőre a fejét?!- Mama, majd koszorút kapsz a fejedre.- Hogyne, meg tollsöprüt a ... Menj má, Istók! SZABÓ SÁNDOR Fotó: GOTTVALD KÁROLY
