Tolna Megyei Népújság, 1988. december (38. évfolyam, 286-310. szám)

1988-12-27 / 307. szám

C TOCNA^ 4 “r^ÉPÜJSÁG 1988. december 27. ÖN KÉRDEZ Levélcímünk: 7101 Szekszárd, Postafiók: 71 Azért felment a helyi járat a ltp-re - de hogyan? Egy bonyhádi olvasónk - aki kérte, hogy nevét lapunkban ne közöljük - a következőket írta szerkesztőségünkhöz küldött levelében: „Szabálysértést köve­tett-e el az a gépkocsivezető, aki a for­galmista utasítására nem volt hajlandó a Fáy lakótelepre felmenni helyi járatba? Ez év november 15-én, 16.40-kor „indu­ló” 5. számú helyi járat Bonyhádon a pá­lyaudvarról a Fáy lakótelepre nem indult, ami nem először fordult már elő. Érdek­lődtünk a forgalmistánál, hogy miért, a válasz az volt hogy nincs szabad kocsi, amint bejön egy, azonnal küldi. A várva várt autóbusz megérkezett, csak éppen a gépkocsivezető nem volt hajlandó he­lyi járatba menni, mert nem ér vissza a tá­volsági járata indulásáig. Türelmesen to­vább vártunk, de miután ők ketten a for­galmi irodában kedélyesen beszélget­tek, megkérdeztük, hogy mikor indul az a távolsági járat, amelyikre vissza kellene érni. A forgalmista anélkül, hogy megfor­dult volna - ugyanis háttal ült - azt vála­szolta, 17.15-kor. A Fáy lakótelepre a he­lyi járat menetideje 10 perc. Azt is szeret­ném tudni, hogy a forgalmista jelezte-e a pályaudvar vezetőjének, hogy a gépko­csivezető megtagadta a helyi járatba menést A folytatás nagyon érdekes. Kb. tízen vártuk a helyi járatot a pályaudva­ron, az egyik hölgy megkérdezte a pá­lyaudvaron kívül várakozó gépkocsive­zetőt, hogy felvinne-e bennünket a Fáy lakótelepre. A válasz nagyon egysze­rűen és természetesen igen volt. így 16.55-kor a forgalmista utasítása nélkül - szívességből - az éppen ráérő busz elindult a helyi járat helyett Ennek a busznak is távolsági járatba kellett men­nie, de csak 17.15-kor. Így az ő idejébe belefért a helyi járat." A Gemenc Volán bonyhádi üzemegy­ségének forgalmi és kereskedelmi osz­tályvezetője, Miszler Miklós válaszolt:- Az említett 5. számú helyi járat való­ban később lett teljesítve. A rendszeresen ezt a járatot teljesítő autóbuszt a forgalmi szolgálattevő javítások miatt másutfoglal­koztatta, emiatt nem volt lehetőség arra, hogy időben, 16.40-kor elinduljon. A for­galmi szolgálat a Hidas vasútállomásról 16.40-kor érkező járatot várta és ezzel az autóbusszal akarta megcsináltatni a helyi járatot, de a vonat késése miatt az csupán 16.42-kor érkezett és 17 órakor Mucsfa irányába kellett járatot teljesítenie. A for­galmi szolgálattevő a beérkező autóbusz vezetőjét utasította a helyi járat teljesíté­sére, de ő ezt megtagadta azzal, hogy ha elmegy helyi járatba, akkor a 17 órás járat is késik, ezzel ők elintézettnek tekintették az ügyet. Az ügyben érdekelt forgalmi szolgálat- tevőt és autóbusz-gépkocsivezetőt meg­hallgattam, akik a fent leírt eseményeket elismerték. A forgalmi szolgálattevő vét­kessége nagyobb mértékben állapítható meg, mivel az eseményt szolgálati elöljá­rójának nem is jelentette, és vétkessége bizonyítható is. Nyegle magatartásáért, nem kellő erélyű viselkedésért üzemigaz­gatói figyelmeztetésben részesítettem, a járatot nem teljesítő autóbuszvezetőt szó­beli figyelmeztetésben, és felhívtam a fi­gyelmét arra, hogy a hasonló cselekmé­nyektől tartózkodjon. Mekkora a kár - forintban? Hága Mihályné tolnai olvasónk, mint levelében írta, az augusztusi viharkár ügyében egyszer írásban, kétszer pedig személyesen is járt az Állami Biztosító­nál. Mindig csak ígérgették, hogy kimen­nek, s fölmérik a kárt Levelében olva­sónk azt is megemlítette, hogy a kárt másnap jelezték a biztosítónak, ott azon­ban a lányának azt mondták, hogy mondjon egy számot a kárra vonatko­zóan, de ki fognak majd menni. Ez meg is történt, csakhogy a kárszakértő arra az összegre hivatkozott, amit a lánya bemon­dott így 2400 forintot kaptak, amikor az anyag is többe került „...mi becsületesen fizettük a biztosítást nem tehetünk arról, hogy magas a ház és a vihar belekapott a tetőzetbe és repültek a cserepek”. A levelet az Állami Biztosító Tolna Megyei Igazgatósága igazgatójához Papp Júliához továbbítottuk, aki az alábbiakat válaszolta:- Felülvizsgáló kárszakértőnk az ügyet december 15-én ismételten kivizsgálta és megállapította, hogy a káreseménnyel okozati összefüggésben további 8621 fo­rint térítés illeti meg, amelynek kiutalásá­ról gondoskodtam. Az előző kárszakértői kárszámítás és a felülvizsgáló megállapítása közötti eltérés abból ered, hogy az eljáró a kárbejelen­tésben foglaltak alapján határozta meg a téríthető összeget, nem a ténylegesen ká­rosodott mennyiség figyelembevételével. Igénybe vehető-e utólag a kedvezmény? Egy bölcskei olvasónk - aki kérte, hogy nevét lapunkban ne közöljük - írta, hogy 1982. június 23-án építési kölcsönt vett fel. Az összeget 1983 óta törlesztik. Azt kérdezte, hogy a gyermekek után jár- e szociálpolitikai kedvezmény, mert úgy hallotta, hogy 1980. január 1 -tői ez a tör­vény van érvényben. Ha jár, utólag igény- bevehető-e? Dr. Deák Konrád válaszolt:- Az építtetőt, vásárlót a kedvezmény a kölcsön, szerződés megkötését követően született gyermek után utólag is megilleti. Kivételt képez az az eset ha a kedvezményt már megelőlegezték. Tudni kell azt is, hogy aki egy alkalommal már részesült kedvez­ményben, újabb lakásépítése esetén ked­vezmény újból természetesen nem illeti, il­letve csak akkor, ha családszaporulat foly­tán lakásigényt csak új lakás építése (vá­sárlása) útján tudja kielégíteni. Kihangsúlyozzuk azt is, hogy az építtető (vásárlót) - a hagyományos családi-ház­építés kivételével - csak az általa eltartott, vele közös háztartásban élő gyermekek és más családtagok után illeti meg, valamint utalunk arra is, hogy az említett kedvezmé­nyekre azok a fiatal házaspárok tarthatnak igényt, akiknek egyike sem töltötte be a harmincötödik életévét a szerződés meg­kötésekor. Az esetleges további kérdései tisztázása végett javasoljuk személyesen keresse fel az Országos Takarékpénztár megyei igazgatóságát. irr**“ Ml VÁLASZOLUNK A kivitelező építőipari dol­gozók különélési pótlékáról szól az építésügyi és város- fejlesztési miniszter 9/1988. (XI. 29.) ÉVM számú rendele­té, amelynek hatálya az épí­tőipari kivitelezési tevékenységet folytató munkáltatókra és az építés-szerelési munkahelyeken foglalkoztatott dolgo­zókra terjed ki, s amely szerint a kollektív szerződés (munkaügyi szabályzat, mun­kaszerződés) előírhatja, hogy a munkál­tató a jogosultság fennállása esetén dol­gozóinak különélési pótlékot fizet. A jo­gosultság akkor áll fenn, ha a dolgozó a menetrend szerinti közlekedési eszköz­zel, a munkáltató által szervezett csopor­tos szállítással, vagy egyéb módon állan­dó lakóhelyéről munkahelyére naponta bejárni nem tud, vagy bejárás esetén ál­landó lakhelyétől legalább napi 12 órát tölt távol. A már említett szerződésben kell rögzíteni a különélési pótlék össze­gét, a pótlék elszámolásának egyszerű­sítése céljából különélési pótlékátalány rendszer alkalmazására is van mód. Sza­bályozza a rendelet azt is, hogy a különé­lési pótlék összege mikor és mennyiben növeli a dolgozó adóköteles jövedelmét. Az Állami Bér- és Munkaügyi Hivatal el­nökének 21 /1988. (XI. 29.) ÁBMH számú rendelkezése az 1989. évi munkaszüneti napok körüli munkarendet írja elő s e sza­bályozás szerint 1989. évben április 1. szombat munkanap, április 3. hétfő szabadnap, november 4. szombat munkanap, november 6. hétfő szabadnap. A rendelkezés természetesen nem érinti a megszakítás nélkül üzemelő és a rendeltetése folytán munkaszüneti na­pokon is működő munkáltatónak, illetve ilyen jellegű munkakörben foglalkozta­tott dolgozók munkarendjét. Az említett két jogszabály hatályba lépésének idő­pontja 1989. január 1. A gazdálkodó szervezetek jövedelem- szabályozásáról szóló korábbi jogsza­bályt módosítja a pénzügyminiszter 45/ 1988. (XI. 29.) PM számú rendelete, amely szerint az ott meghatározott és 1988. december 1. napját követően léte­sült új szervezet az alábbiak szerint ré­szesül nyereségadó-kedvezményben: a) Új szervezet - a leányvállalat kivéte­lével - a létesítés évében a nyereségadó 55%-ának megfelelő nyereségadó-ked­vezményben részesül, b) A leányvállalatot a létesítés évében 25%-os nyereségadó-kedvezmény illeti meg. Ez a jogszabály 1988. december 1. napján lépett hatályba s valamennyi em­lített rendelet a Magyar Közlöny 1988. évi 58. számában olvasható. Indokoltnak tartjuk felhívni a figyelmet a Pénzügyminisztériumnak a Pénzügyi Közlöny 1988. évi 17. számában megje­lent arra a közleményére, amely az önel­lenőrzések végrehajtásának módjáról szól, s amelynek célja, hogy az érintett adózók mielőbb és minél alaposabban megismerkedjenek az önellenőrzés vég­rehajtásának új módjával és technikájá­val. A közlemény külön-külön fejezetben részletezi az iskola- és a kisszövetkeze­tekre, a költségetési rend szerint gazdál­kodó egyéb jogi személyekre és társasá­gokra vonatkozó előírásokat, az egyéni és társas vállalkozókra, valamint társas­házakra vonatkozó különleges szabályo­kat, a csak személyi jövedelemadót és az általános forgalmi adót fizető magánsze­mélyek önellőrzésének külön sazbályait és útmutatót ad a nyomtatvány különbö­ző rovatainak mikénti kitöltéséhez is. A Pénzügyi Közlöny 1988. évi 18. szá­mában a tervszerű de vizagazdálkodás­ról, valamint a devizagazdálkodással kap­csolatos egyes szabályok megállapításá­ról szóló jogszabályoknak az időközi mó­dosításokkal egységes szerkezetbe fog­lalt szövege olvasható. DR. DEÁK KONRÁD MSZBT évzáró értekezlet Dombóváron (TUDÓSÍTÓNKTÓL) A Gemenc Volán Szakszervezeti és KISZ-bizottsága decemberben kedvez­ményes vásárlási akciósorozatot szerve­zett dolgozói részére a vállalati kultúrhe- lyiségben. A kedvezményes vásár a Bonyhádi Ci­pőgyár termékeivel kezdődött, melynek során 62 ezer forint értékű cipő talált gazdára. Ezzel szinte párhuzamosan ke­rült sor a Bonyhádi Zománcárugyár ter­mékeinek árusítására. A mintegy 1500 darab 12-12 féle áru, jelentős árenged­ménnyel került a vásárlók elé. Legna­gyobb sikere a különböző méretű teflon­edényeknek volt, de a többi szép kivitelű áru nagy része is rövid idő alatt gazdára talált mintegy 110 ezer forint értékben. Mindemellé a Patex tolnai gyáregysége is „befutott” bőséges árukínálatával. Kü­lönböző méretű törülközők, lepedők, asztalterítők, konyharuhák és méteráru kelt el 62 ezer forintért. Végül a Bajai Vegyiáru Nagykereske­delmi Vállalat árui érkeztek meg, melye­ket előzetes megrendelés alapján küld­tek. Mosószerek, cukor, narancs és kávé nagykereskedelmi áron kb. 79 ezer forint értékben talált gazdára. DÁNYI GYÖRGYNÉ (TUDÓSÍTÓNKTÓL) Dombóvári hagyomány, hogy az MSZBT-tagcsoportok vezetői minden év végén más-más üzemben tartják értéke­lő-koordinációs értekezletüket. A napok­ban a Láng Dombóvári Gépgyártó Leányvállalat adott otthont a megbeszé­lésnek. A város és városkörnyék csaknem va­lamennyi MSZBT-tagcsoportja képvisel­tette magát ezen az összejövetelen. A szakcsi „Új Élet” Mgtsz, az Udvardi Vince Szakmunkásképző Intézet, a Gő­gös Ignác Gimnázium, a Zrínyi Ilona Álta­lános Iskola, a Kesztyűgyár, a Dalmandi Mezőgazdasági Kombinát és a házigaz­da Láng Gépgyár MSZBT-titkárai, vala­mint a meghívottak vettek részt az érte­kezleten, köztük Fazekas Béla, a megyei pártbizottság képviselője és Horváth László, az országos elnökség tagja. Kraus Péter, városi MSZBT-elnök kö­szöntő szavai után Bilek Sándor, a leány- vállalat igazgatója tájékoztatta a jelenlevő­ket a vállalat életéről, eredményeiről, majd üzemlátogatáson vettek részt a vendégek. Ezt követően minden tagcsoport vezető­je beszámolt az eddig végzett munkáról. Hangsúlyozták valamennyien, hogy el­sőrendű feladatuknak tekintik a békéért való küzdelmet, a magyar és a szovjet emberek közötti barátságot, egymás kul­túrájának megismerését és cseréjét. Elmondták, hogy a Szovjetunió és né­peinek jobb megismerése céljából vetél­kedőket szoktak rendezni a jelesebb ün­nepek alkalmából. Csaknem valamennyi tagcsoportnak szoros kapcsolata van a dombóvári szovjet laktanyával, az iskolá­sok pedig a laktanya pionírjaival tartanak baráti találkozókat. Állandó a kapcsolat és a cserelátogatás a testvérváros - Tambov - polgáraival. Az MSZBT szivén viseli a magyar nyel­vű szovjet folyóiratok terjesztését, nép­szerűsítését is, de a gimnáziumban és az általános iskolában, ahol speciális orosz nyelvoktatás folyik - orosz nyelvű szovjet lapokat is járatnak. A diákok mindenütt szí­vesen leveleznek szovjet fiatalokkal - ter­mészetesen orosz nyelven. A Puskin nyelvi versenyeken is részt vettek, és a Gőgös Ig­nác Gimnázium MSZBT-tagcsoportja a te­rületi versenyeken a II. helyezést érte el. Ezenkívül nyelvi táborokban is részt vesz­nek a fiatalok, és tervezik a Szovjetunióban tanuló ösztöndíjasokkal való találkozót. A megyei PB jelenlévő képviselője nagyra értékelte a tagcsoportok munká­ját, és felhívta a figyelmet a közeljövő né­hány programjára. A bejelentett igények szerint különböző, a Szovjetunióval kap­csolatos vándorkiállítások rendezésére lesz mód. Elmondta, hogy most próbálják egyeztetni a csereüdülési lehetőségeket a gyerekek és családok részére. Javasolta, hogy vegyenek részt a ba­ráti társaság tagjai a meghirdetett utazási pályázatokon, mert úgy jelentős kedvez­ménnyel tudnak a Szovjetunióba utazni. Végül ajánlotta a hazánkban ideigle­nesen tartozkódó déli hadseregcsoport központi művészegyüttesének műsorát. A tavaszi ifjúsági napok alkalmából pedig számos videós programmal fog jelent­kezni a Szovjet Tudomány és Kultúra Há­za. Az értekezlet az MSZBT szelleméhez hűen igen baráti légkörben zajlott, és megállapodtak a résztvevők, hogy a ta­vasszal a programegyeztető megbeszé­lést a Gőgös Ignác Gimnáziumban tart­ják. OSZLÁNCZI JÁNOS Kinek akar használni Decsi Kiss János? A Magyar Szocialista Munkáspárt Köz­ponti Bizottságának decemberi közleménye párbeszédet és együttműködést javasol azokkal az új csoportokkal, akik a törvé­nyeinket tiszteletben tartják. Ugyanakkor egyre többször találkozhatunk olyan meg­nyilvánulásokkal, melyek nyíltan vagy bur­koltan az ellenállást hirdetik az alternatívok­kal, de apádból induló változásokkal szem­ben is. En ide sorolom Decsi Kiss János „Hasznos-e..." c. írását is, mely a Népújság december 16-i mellékletében jelent meg. Megy-e előbbre a világ az egyre sokaso­dó, szaporodó csopodoktól, társaságoktól, együttesektől, fórumoktól, beszélgetésektől, szó-váltásoktól, teszi fel a kérdést Decsi Kiss János, majd azonnal válaszol is: „Úgy érzem, ezek nem oldanak meg semmit! Tehát nem használnak! Nem megy előbbre tőlük a vi­lág!” Majd elfogadtatja magával - mások ha­tására -, hogy rossz helyzetben van az or­szág, bár ő kicsit örül, med minden település legvégső házsorán a legkorszerűbbnek mondott tetőfedő cserepek csillognak. „Cá­folhatatlan tény ez!”, de nem kérdi miből, meri eszébe jut, hogy karácsony tájékán ma­gyartízezrektől nyög „Bécsnek büszke vára”. Gondolom, e felsorolás eredményeinket akarja bizonyítani, melyeket nem vitatok. Mégis, egy ilyen politikai kiállásnak tűnő írásban nagyon egyoldalúnak tűnik eme fel­sorolás, hisz írhatott volna arról a 200 ezer családról is, akinek nincs lakása, vagy arról a 2 millió másik állampolgárról, akinek ugyan van, de komfori nélküli. Nem íd arról a több mint 1 millió magyarról sem, aki nem tud Bécsbe menni, med a biológiai létminimum szintje alatt él... Ezekről ő nem ír, írásának más a célja. „Eredményeink" csak az előkészítést je­lentik, azt a pontot amihez képest boszszant- ja, hogy „nehezen tudja megszokni társadal­mi életünk új fórumainak formáit” Gondol itta „nyitottnak hirdetett pádbizottsági szó-váltá­sokra, különböző klubokban, művelődési házakban összehívott több pólusú, plurális beszélgetésekre, de sajtóorgánumokra is.” Afő hibájuk - szerinte -, hogy nem mozdul tőlük az állóvíz, hogy csak a múlt felé néznek, csak felelőst keresnek, hogy a népszerűség kedvééd a szabad, független, demokratikus szavakat írják a nevükbe, hogy a látványos piros-fehér-zöld drapériával terített asztal mögött öklöt ráznak a múltra... Nem ériem. Ezt mind a „nyitottnak hirdetett pádbizottsági szó-váltásokról” is írja - furcsa lenne, hisz a fentiek azoknak nem éppen ismedetőjegyei. Lehet hogy itt nagyobb a csavar, és ez egy félig álcázott támadás az „alternatívok” ellen - hátha egyszer még ki kell magyarázkodni... Szerencsére végső véleményünk meg­egyezik: „...az üres szavaknak lejád az ideje! ...Első lépésben mindenki önmagával vált­son szót mit hogyan tett azért hogy ilyenné vált környezete, országa!” Az újságírónak óriási a hatalma, de a fele­lőssége is. Véleménye a sajátja, de szeret­ném pontosan édeni, hogy kiről, miről, mit ál­lít.. Hogy eldönthessem, kinek hasznos De­csi Kiss János. GYŐRFFY ÁRPÁD történelem tanár Akció! Akció! Akció! Télapó-ünnep a városi tanácson... (TUDÓSÍTÓNKTÓL) Az idei évben is megrendezték a Dombóvári Városi Tanács és a Hazafias Népfront nőbizottsága szervezésében a hagyomá­nyos Télapó-ünnepséget az állami gondozott gyermekek ré­szére. Köszöntő beszédet Vidóczy László tanácselnök mondott. Az ünnepséghez szükséges anyagi fedezetet a város és vá­roskörnyék üzemei és intézményei biztosították. A gyermekeket feldíszített fenyőfa vária, majd a Télapó kiosztotta a számukra elkészített ajándékcsomagokat. Az állami gondozott gyermekek ünnepsége után a tanácsi dolgozók gyermekeinek is átadta a Télapó a karácsonyi aján­dékot. Műsori az általános iskolások adtak a kicsiknek. Az ünnepség után a gyermekeket terített asztal és üdítő váda. BODÓ IMRE Karácsonyi találkozó Nyugdíjas-találkozót tadottak a MÁV Igazgatósági Osztó- szedárfőnökségen Dombóváron. A találkozót negyvenhat nyugdíjas tisztelte meg jelenlétével. A köszöntőt Szabadkai Jó­zsef szedárfőnök tadotta, melyben röviden beszélt az elmúlt évek során tödént változásokról, majd végigkíséde a vendége­ket az üzem területén. A nyugdíjasok mindegyike 500 forintot kapott karácsonyi ajándékként, melyet a szertár dolgozói által tadott kommunista műszakból befolyt összegből fedeztek. Ked­ves gesztusként a két legidősebb nyugdíjast - kik már 80. évü­ket tapossák - külön megajándékozták. Hogy mennyire találkozott a szándék és igény, mi sem jellem­zi jobban, mint az, hogy még Miskolcról is érkezett „haza” nyug­díjas a találkozóra. Az ebéd utáni idő kellemes beszélgetéssel telt el. A rendezvényen részt vett Paku Lajos, a vasutas-szak­szervezet területi intézőbizottságának titkára és Bujdosó Attila, a MÁV Pécsi Igazgatóság anyagosztály-vezetője. BELES LAJOS

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom