Tolna Megyei Népújság, 1988. december (38. évfolyam, 286-310. szám)

1988-12-10 / 294. szám

4 TrtHPÜJSÄG IRODALOM - MŰVÉSZET 1988. december 10. Meseigény A napokban levél érkezett a címemre. Volt szomszédom, Dobcsánszkyné, egy fiatal gya­korló mama írta. Arra kért, hogy feltétlenül ke­ressem fel Akácfa utcai otthonában. Zsebem­ben tíz deka savanyú cukorral bekopogtattam Dobcsánszkyék ajtaján. A kedves fiatalasszony kitörö örömmel üdvözölt. Szoknyájába kapasz­kodva egy szőke fürtű apróság, a kétéves Tibi­ké nevetett rám. Átnyújtottam neki a savanyú cukrot, s ő zsákmányával eltűnt a szomszéd szobában.- Tibikéről van szó. A segítségét kérem - né­zett rám könyörgő tekintettel Dobcsánszkyné.- Parancsoljon velem - mondtam gálánsán,- Nagy problémám van. Tibiké meseigénye az utóbbi időben hihetetlen méreteket öltött. Reggeltől esti mesét követel. Mosás, vasalás, főzés közben mesélnem kell neki, különben olyan botrányt csap, hogy a szomszédok már kétszer rendőrséggel fenyegetőztek. Egy dara­big ment a dolog. Tibikének elmondtam a világ mesetermésének javát. Andersen, Grimm, Ba- zsov, Benedek Elek összes munkáit ismertet­tem már a fiammal. Most már kifogytam minden meséből - sóhajtott kétségbeesetten a fiatal mama.- De hát a gyereknek bizonyára vannak ked­venc meséi. Azokat újból elmondhatja Tibiké­nek.- Szó sincs róla. Ismétlést nem fogad el a fiam. Amikor a Piroska és a farkas történetét akartam újból műsorra tűzni, Tibiké hevesen tiltakozott. Közölte, hogy arról a ronda farkasról nem akar újra hallani. Tudja, irigylem azokat a szülőket, akiknek fantáziájuk van és minden­nap képesek egy új mesét kitalálni a gyerek­nek. Nekem ehhez semmi tehetségem. Ezért van szükségem a segítségére, hiszen maga tollforgató ember. írjon a fiamnak naponta leg­alább két mesét. Persze nem kívánnám ingyen. Adnék kosztot, kvártélyt és napi 20 forintot tudnék fizetni...- Köszönöm a megtisztelő ajánlatot, de a me­sékhez nem értek. Fogalmam sincs, mi érdekli a gyerekeket. Esetleg, ha egy háromfelvonásos történelmi drámára lenne szüksége, azt na­gyon szívesen megírom - feleltem udvariasan.- Hát akkor nem is tudom, mi lesz velem - mondta szomorúan Dobcsánszkyné, majd be­kiabált a szomszéd szobába Tibikének: - Lefe­küdni, már későre jár! Tibiké könyörgésre bár, de ágyba bújt. Nagy kökénykék szemével nézett az anyukájára, s határozott hangon megszólalt: - Mesét kérek!- Látja? Nincs menekülés - mondta kétség- beesetten Dobcsánszkyné. - Most mit mesél­jek neki? Már minden meséből kifogytam. Tibiké bizalommal, várakozásteljesen nézett anyukájára. Dobcsánszkyné teljes tanácsta­lansággal meredt maga elé. A kis fehér ágy fölé hajolt és lágy duruzsoló hangon elkezdte:- Kicsi fiam, ma a Szoboszlaiék rosszul sike­rült házasságáról mesélek neked. Egyszer volt, hol nem volt, volt egyszer egy gonosz férj... a Szoboszlai... Tíz perc múlva Tibiké az igazak álmát aludta. GALAMBOS SZILVESZTER Emlékezés Korniss Dezsőre Korniss Dezső, a magyar avant­gárd festészet nagy képviselője most lenne nyolcvanéves, ha. a ha­lál néhány éve el nem ragadta vol­na körünkből. A XX. század első felében a ma­gyar képzőművészetnek több irány­zata Irta zászlajára az európaiság és magyarság szintézisét. Oly fokon azonban, ahogy a Korniss Dezső és Vajda Lajos által alapított szentend­rei iskola megvalósította, másnak nem sikerült. A korszakalkotó festő Besztercén látta meg a napvilágot, de már 1910- töl a főváros lakója volt Művészete ti­pikus nagyvárosi művészet, nosztal­giakeresésében is. Festeni Podolini Volkmann Artúr magániskolájában tanult. Serdülőkorában néhány hó­napot Hollandiában töltött, ahol az új festészeti kifejezés döntő hatást gyakorolt szemléletére. A budapesti Képzőművészeti Főiskolán Csók Ist­ván növendéke volt, de Kassák Mun­ka körében is tevékenykedett, a képarchitektüra akkor forradalmi kompoziciós törvényeit elsajátítva. 1930-ban egy évet Párizsban töl­tött. Az új hullámok igézetében ha­tározta el magát a bartóki gyökerű, új magyar piktúra megteremtésé­re. A Néprajzi Múzeum gazdag gyűj­teménye kimeríthetetlen forrást nyújtott számára a folklórelemek gyűjtésében, amelyet élete végéig gyümölcsöztetett munkásságában. 1934-től Szentendrén dolgozott barátjával, a fiatalon elhunyt Vajda Lajossal együtt. Először a sziget­monostori házak forma-törvénysze­rűségeiből szerkesztették meg absztrahált műveiket. A népi, pa­rasztművészet emlékeinek jellé sűrí­tett szimbólumaival kívánták bele­kapcsolni a konstruktív látásmóddá tradíciók közönségteremtő áramá­ba. Korniss formanyelve alapvetően intellektuális akkor is, ha geometri­kus felépítésű képarchitektúrába applikálja montázsos, drámai fe­szültségű fotóit. A felszabadulás után Budapesten és Szentendrén munkálkodott. Az Európai Iskola egyik megalapítója volt. Törekvései ekkor teljesedtek ki, és ekkor szület­tek olyan főművei, mint a Kántálók (1946) és a Picasso műveire rimelő Tücsöklakodalom (1948). A dogmatizmus évei csaknem két évtizedes hallgatásra kényszerltet- ték. Új stílusfordulata a hatvanas években a kalligráfia felé vezetett. Tussal írt titokzatos jelei tudatosan komponáltak, a művész belső vilá­gának szubjektív, absztrakt kivetítö- dései, az én és a külvilág közti pár­beszéd képi közvetítői. A hatvanas években a fiatal művészek, Bak Imre, Molnár Sándor, Nádler István sors­döntő ösztönzést kaptak akkor a még nyilvánosság elé nem került műveiből. A hosszú némaság után 1965-ben a székesfehérvári mú­zeumban nyílt kiállítása. Új műveivel átütő elismerést aratott és egyszeri­ben az új nemzedék tanítójává avat­ta. A siker szárnyára kapta nevét. 1978-ban Érdemes Művész címmel tüntették ki, 1980-ban gyűjteményes kiállítása nyílt Budapesten. BRESTYÁNSZKY ILONA Bayer Béla: Status Ágbordák közt vérfolt. Szelek zsolozsmáznak. Balladát vigyáz a kopjafa. Krisztustövis őrzi alvó két leányom, avarfüst nehéz az éjszaka. Arcok holdudvarán álmatlan vergődöm, felmagzik a jelen tébolya, akárha megtartó barbár szertartáson. Csillagom: karmazsin pirula. Bekopogtunk Taníthat az akvarell is FORMÁK FOTO SÖRÖS MIHÁLY A jövő év elején rendezi meg az Erdély Művészetéért Alapítvány kuratóriuma a székely és csángó népművészeti kiállítást. Céljuk, hogy Ízelítőt nyújtsanak az állam­határokon túl élő keleti magyarság népi kultúrájából. Bemutatni a nemzeti azonosságtudatukat meg­határozó művészi teremtőképes­ségüket. Megismertetni a hazai közön­séggel annak a két népcsoportnak sajátos szellemiségét, erőteljes al­kotókészségét, mely nagy veszély­ben van. A bemutató sikeréhez széles társadalmi összefogásra van szük­ség. Ezért a kuratórium kéri mind­Erdély Művészetéért Alapítvány Vetületek, síkok, axonometrikus és perspektivikus ábrázolás, meg ehhez hasonló fogalmak kering­nek a bonyhádi Vörösmarty Általá­nos Iskola műszaki rajz fakultációs óráján, amikor Kovács Ferenc fes­tőművész, rajztanárhoz bekopo­gunk. A diákok félhangosan - egy­mástól is kérdezve - oldják meg a feladatot, a vonalzókat, körzőket pontosan használva. * A művészettel találkozni: csoda. Vallja Kovács Ferenc. E kijelentő mondatára különösen figyelni kell, hiszen pedagógusi tevékenységé­nek alapkövét jelenti. Erre építve gondolatait, születnek azok a kér­dések, melyekre önmaga keres és ad választ, a lehetőségeinek meg­felelően. Első ilyen kérdése, hogy milyen helyet foglal el - napjaink köztuda­tában - még mindig a rajz, a többi tantárgyak között. Kovács Ferenc csak a puszta tényeket sorolva fe­lel: egyre csökken a heti óraszám. Ebből látszik, hogy - a szaktanáro­kon kívül - szinte mindenki szük­séges rossznak tekinti e tárgyat. Ha valahol egy idegen nyelvet vesznek fel új tantárgyként az isko­lában, ott biztosra lehet venni: a rajzórák rovására történik minden. A hétköznapi gondok mellett a szülőkkel is nehéz elhitetni, hogy a rajztanítás a látást fejleszti, ami a felnőtté válás szempontjából is fontos. Ha meg akarjuk közelíteni a bevezetőben említett csodát, azt - a képzőművészet vonatkozásában- vizuális úton tehetjük. Kovács Ferencnek, mint peda­gógusnak, szaktanácsadónak megvannak a módszerei, hogy a rajztanításban hogyan valósulhat meg ez a közeledés. Ám érdemes a művészi ars poétikáját is idézni, mert azzal szintén e csodához ve­zeti a festményei, grafikái szemlé­lőit. Ez nem egyéb, mint a környe­zet szépségeire irányítani a figyel­met. Eszközül ehhez az akvarellt használja. Az akvarell önálló mű­fajként a XX. században jelenik meg, egy-egy művész időszakos kifejezőeszközeként. Ezt a techni­kát ma többnyire színvázlatok ké­szítésére használják. Van egyféle pejoratív, lekicsinylő kicsengése is- ugyancsak a köztudatban - hi­azokat, akiknek tulajdonában szé­kely, vagy csángó népművészeti alkotás - textil, faragás, népi életet bemutató fénykép - van, bocsássa rendelkezésre a kiállítás időtarta­mára. Beküldhető a kuratórium címé­re: Budapest, 1675, Pf.: 133. Er­dély Művészetéért Alapítvány. Baka István: Balcsillagzat (Liszt Ferenc: Unstern, Sinistre, Disastro) Balcsillagom, te szárazon csikorgó homokszem Isten fogai között, hovár rohansz a kristályhéjú, forgó szférákon át, mint földi üldözött, kitől házat, hazát és anyanyelvet elvettek, és körötte kürt rivall, s mégis, mint víz alól, a mennyet szippantja távcsők nádszálaival Balcsillagom, te égi eb, ki rúgott beléd, miféle ütlegek elől loholsz, kilógó nyelvvel és behúzott farokkal, s bár tetőled tündököl a földi éj, a szégyened sugárzik csak a sikátor-mindenségben, és angyal röhög, felfegyverezve állig, mögötted, s szárnya éles, mint a kés Balcsillagom, szétszaggatott uszályod vonszolva, véres öllel futsz tova, akár egy égi Szúza meggyalázott, zsoldos elé lökött menyasszonya, s nincs menedék, a barbár palotában dőzsöl a gőgös, parvenü görög... Balcsillagom, lobogj az éjszakában, gyalázatunk, akár a fény, örök Szentendrei kapu Allegro Barbara szén egyszerű víz- festményről van szó. Éppen az „egy­szerűség” az, amit Kovács Ferenc, a pedagógus, a mű­vész felhasznál. Könnyen hozzáfér­hető diákok részé­ről is. Ez azonban nem jelenti azt, hogy ilyen aka­dálytalanul lehet alkalmazni. Érett látásmódot, hatá­rozott élképzelést, frissességet köve­tel az akvarell. Erről győzi meg látoga­tóit Kovács Ferenc kiállításainak sora is. A táj, a növény­zet, fű, fa, virág je­lenik meg képein, láttatva a szépet. Arról külön feje­zetben kell szólni, hogy mindennek milyen a vissz­hangja Bonyhá- don. Szorítkozzunk a puszta tényekre. A Hazafias Népfront városi bizottsága új helyre, a volt tanácsháza épületé­be költözött. Kovács Ferenctől festményeket kértek a folyosók és irodák falára. Hasonló igénnyel ke­reste meg őt a takarékszövetkezet és a Hungária Biztosító helyi kiren­deltségének képviselője is. Az ilyen jellegű művészetpártolás nem kér semmilyen kommentálást. A kérdések sorában áll még az is: a pedagógiai, vagy művészi te­vékenység az erősebb Kovács Fe­rencnél? Eddigi pályafutása azt igazolja: sikerült párhuzamosan vezetni a kettőt. Ez sok energiát emésztve köl­csönhatást alakít az alkotó, tanító között. A fejlődéshez elengedhetetlenül szükséges a szakmai továbbkép­zés, ami megyei, országos tárlatok látogatásában is jelentkezik. A kol­légákkal való kapcsolattartás, be­szélgetések ugyancsak részei le­hetnek az előrelépésnek és ösztö­nözhetnek más technikai eszkö­Mecseknádasd. Kovács Ferenc grafikája. zök alkalmazására. Kovács Ferenc esetében ez az olajfestménnyel való fogalmazás lesz és kissé elvo­natkoztatva a látványtól. A fakultáción egy feladatsort ol­dottak meg a tanulók. Bertalan Sándor bonyhádi szobrász köztéri alkotásának műszaki rajzát készí­tették első lépésként, amit majd egy axonometrikus feldolgozás követ és a végén egy hasonló tér­plasztika készítése. Itt meg kell áll­nunk egy pillanatra. Az ilyen fel­adat kijelölésében ott sejthető a művész pedagógus egyénisége, amivel tiszteleg a kortárs, a mű­vész barát előtt és ezzel hat tanít­ványaira is. Erősíti bennük a kötődést váro­sukhoz, érleli azt az érzést, amit patetikusan fogalmazva úgy ne­vezhetünk: hazaszeretet. DECSI KISS JÁNOS

Next

/
Oldalképek
Tartalom