Tolna Megyei Népújság, 1988. december (38. évfolyam, 286-310. szám)

1988-12-09 / 293. szám

1988. december 9. Képújság 5 >N ♦ SZABADIDŐ ♦ ma tél ■■■ A hóemberes szép pulcsi bizonyára kedvenc holmija lesz a 4-5 éves kis­gyermeknek. Egyszerű simakötéssel készül a szabásminta 110 centi magas gyermekre alkalmas. Hozzá körülbelül 30 dkg világoskék, 10 dkg fehér, 5-5 dkg narancsvörös és fekete, középvas­tag fonal, valamint 3-as, és 3 és feles körkötőtű szükséges. Alapmintája: dzsörzékötés, színén si­ma, visszáján fordított szemek. A hóem­bert a leszámolható minta szerint menet közben kötjük be a megfelelő színnel. Minden színváltozásnál keresztezzük a szálakat. A mintán jelzett pontokat és vo­nalakat utólag hímezzük rá szemutánzó öltéssel (szem, száj, stb.). Patentminta: 3-as tűvel 1 sima, 1 for­dított, a továbbiakban simára sima, for­dítottra fordított. Próbakötés: 22 szem X 31 sor + 10 négyzetcentiméter. Háta: 86 szemmel kezdve 6 cm magas, kö­rülbelül 15 sor passzérészt kötünk a vi­lágoskék fonallal, majd fehér fonallal, alapmuntával folytatjuk 15 sor + 5 centi magasságig, s ezután ismét a kékkel egyenesen kötünk tovább a passzétól számított 34 centi magasságig. Itt a kö­zépső 26 szemet leláncoljuk, majd mindkét belső oldalon kerekítünk: min­den második sorban 1 x3 és 1 x2 szemet lefogyasztunk. A passzétól számított 36 centi magasságnál a vállrész megma­radt 25-25 szemét egyenesen leláncol­juk. Eleje: A hátához hasonlóan kezdünk, a 16 soros passzérész után a középső 20 szem fölött megkezdjük a hóember bekötését. A passzérész utáni 31 centi (98 sor) magasságnál a középső 14 szemet le­láncoljuk, majd a nyakkivágást kerekít­jük: minden 2. sorban 1x4, 1x3, 1x2 és 2x1 szemet lefogyasztunk. Ujja: Kékkel 42 szemre kezdünk, és 6 centi magas passzét kötünk. Folytatjuk a fehér fonallal, alapmintával, s ennek el­ső sorában egyenletesen elosztva 8 szemet szaporítunk (50). A szélesedő ujj ferde vonalának kialakításához mindkét szélen 18-szor minden 4. sorban 1 sze­met szaporítunk, s 5 centi után így foly­tatjuk a kék fonállal. A passzétól számí­tott 26 centi (80 sor) magasságnál mind a 86 szemet leláncoljuk. Összeállítás: Az egyes részeket kife­szítjük, és nedves ruha alatt száradni hagyjuk. A fekete vonalakat tűvel ráhí­mezzük a hóemberre, narancsszínnel az orrát is. Összevarrjuk a váll-, az oldalvar­rásokat, beállítjuk az ujját. Kék fonallal körkötűtűvel a hátából 52, az elejéből 60 szemet szedünk fel a nyakkivágásból, és patentmintával 16 centi magas nya­kat kötünk, majd lazán leláncoljuk a sze­meket. Gyertyás örömökről, gondokról Nincs új a Nap alatt, így állítja a régi mondás. Ha egyébként nem is, de a di­vatdolgok tekintetében ez megállja a he­lyét. Itt van például a gyertya. Van már száz éve is annak, hogy mint egyetlen világítóeszközt kiszorította a petróleum- lámpa; szerepe áttevődött a megemlé­kezések, ájtatosságok, szertartások kö­rébe. A gyertya úgyszólván kiszorult a laká­sokból, fiókba került, hogy végső eset­ben alkalmi fényforrásként lehessen előkapni. Mintegy két évtizeddel ezelőtt aztán, a felkerekedett nosztalgiahullám hátán, előkerültek a réz, az ezüst, a porcelán gyertyatartók, és a rézmozsarak, fasze­nes vasalók, fújtatók, rokkák, köcsögök társaságában díszhelyre kerültek a la­kásokban. Ezzel egyszerre lett divatossá és ele­gánssá a gyertyás terítés; kellékévé vált a meghitt vacsoráknak, ünnepi étkezé­seknek. Feléledt a gyertyaöntőipar, kialakult a sudáran magasodó csavart, színes, a tömzsi, dombormintával borított, a mű­vészien megformált gyertyák kultusza. A gyertya megihlette a keramikuso­kat, az üveg-, a fémtárgyak tervezőit, és az együttesek becses alkalmi ajándék­ká léptek elő. Felkerekedett divatról lé­vén szó, a gyertyás ajándéknak örülni il­lik, akkor is, ha a megajándékozottnak esze ágában sincs azt használatba ven­ni. Légy egy új dísztárgya. Semmi baj nem lenne a díszgyertyák­kal, ha ugyanúgy lehetne törölgetni, ta­karítani őket, mint más iparművészeti al­kotásokat. Ám a gyertyák az állásban puha felü­letüknél fogva magukra tapasztják a port. Ha meg meggyújtják, használják, a megolvadt viasz kicsurog a tartó tányér­jából, rádermed a rúdra, a kanóc pedig feketén meredezik, odalesz az eredeti látvány csinossága. Megvan persze a fortélya a gyertyák karbantartásának. A rárakódott, a csa­vart mélyedésekbe tapadt port alkohol­ba vagy benzinbe mártott, ujjhegyre fe­szített ronggyal, szétkenés nélkül nyom­talanul le lehet törölni, tekintve, hogy a szesz a viaszt oldja, leveszi a vékony porréteget. A gyertya rúdjára, tartójára ráfolyt viaszt úgy lehet nyomtalanul lefejteni, hogy mindenestül néhány órára a hűtő­szekrény mélyhűtő rekeszébe tesszük. Ettől az anyag kőkeménnyé dermed, s a már egyszer megolvadt rész valósággal magától leválik a gyertyarúdról, tartóról. Ami a kanócot illeti, azt eloltás után - de még melegen - kicsit kijjebb kell húzni, fekete részét levágni, ügyelve, hogy ma­radjon belőle a következő meggyújtás­hoz. Az újonnan cserélt gyertya olykor kar­csúbb vagy vastagabb a tartó mélyedé­sénél. Billeg benne, kidől belőle, vagy nem lehet beleállítani, mert nem fér el benne. Ilyenkor mártsuk a végét forró vízbe, és kézzel nyomjuk vastagabbra vagy karcsúbbra, hogy oda beleszorul­jon. A melegítéstől a viasz formálhatóvá válik. Végül érdemes szót ejteni az étke­zőasztalra kerülő, meggyújtásra szánt gyertyákról is. Ezeknek olyan távolság­ban és magasságban kell lenni a teríték­től, hogy lángjuk balesetet se okozzon, de füstjét se kelljen a falattal együtt le­nyelni. A tálalás alatt feltétlenül legyen lámpavilágítás is, hogy érvényesüljön az ennivaló látványa, és a tálból kiemelen­dő falat. Utána jöhet a hangulatos félho­mály. NYERGES ÁGNES Gyermekrajzok Óvónő ismerősöm mutatja a rajzokat. Középső csopor­tosokkal, vagyis ötévesekkel végzi a munkáját. A rajzok zöme már nem egészen ákombákom, látni, hogy a gyerek mit akart rajzolni. Nézem a rajzokat, de én, a laikus, csak annyit tudok hozzátenni, hogy ez szép, amaz meg csúnya firka. Nem így ő, Dóri, az óvónő. És mondja és mutatja:- Látod, ez itt M. Pisti rajza. Fekete, csúnya, zavaros. És látod, hogy mi van előtérben?- Látom, egy nagy pohár, és ez az egy, ami nem fekete, hanem piros.- Piros, mert bor van benne. Pisti édesapja bizony gyak­ran néz a pohár fenekére, és úgy látszik, ezt Pisti nem tudja elviselni, mert ilyenkor a papa veszekszik, kiabál, a mama is veszekszik, és utána sír... De nézd, ezt a másik rajzot. Napocska van rajta, játszó gyerekek, virágok, és vagy há­rom valami, amiről én már tudom, hogy kutya, mert Emőke rajzán ott vannak a kutyák.- Mert van kutyája?- Mert nincs kutyája. Emőke szülei nagyon rendes em­berek, szeretik a kislányukat, de borzasztóan vigyáznak a lakásukra, és Emőke kapott már kutya helyett aranyhalat, kapott törpepapagájt, de a kislánynak kutya kellene. Ez az, ami az ő egyébként szép, derűs világából számára hiány­zik. És az óvó néni tovább mutogatja a rajzokat, és nagyon sokat lát belőlük. Lát, mert ismeri a gyerekeit és lát, mert még jobban meg akarja ismerni őket. És azt mondja, ezekkel a rajzokkal megy majd családlátogatásra. Talán ez többet jelent a szülőknek, mint ha ő „prédikálna”. (sm) A hét vége sportműsora Péntek Labdarúgás: Szekszárdi Dózsa-Titov Vrbas (jugoszláv) barátságos nemzet­közi mérkőzés 13 órakor a városi sport­telepen. (Nagy hó esetén a Zrínyi utcai csarnokban.) Szombat Asztalitenisz: Az NB lll-ban: Tolnai VL-Enying 11, Nagykanizsai Sörgyár- Dombóvári VMSE 10 óra. Kosárlabda: Az NB l-ben: Szek- szárd-Ganz-MÁVAG 16, Atomerőmű SE-Hódmezővásárhely 17, Pécsi VSK-Dombóvár 16 óra. Az NB ll-ben: Székesfehérvári Ikarus-Bonyhád 11, Bátaszék-Szombathely 12.30, Ganz Danubius-Atomerőmű SE 15.30, Szek- szárd II.—Zala Volán 14 óra. Labdarúgás: Pakson az Atomerőmű SE sportcsarnokában 9 órától ASE te­remlabdarúgó-torna. Pakson az Atom­erőmű Energetikai Szakképzési Intézet új sportcsarnokában 8 órakor ÁG Kupa teremtorna. Vasárnap Kézilabda: Szekszárdon a Zrínyi utcai csarnokban diákolimpia megyei döntője 8 órakor. Labdarúgás: Pakson az Atomerőmű SE sportcsarnokában 9 órától folytató­dik az ASE teremtornája. Körzeti bajnok­ság: Báta-Alsónána (Dárdai), Közép- hidvég-Cikó (Deák) 13 óra. Kulturális ajánlat Bátaszék A Petőfi Sándor Művelődési Központban „Nekünk a legszebbik estét...” címmel 10-én, szombaton 19 órai kezdéssel az érdi bukovinai székely népdalkör műsorára kerül sor. Ma mág megnézhetik Szatmári Juhos László szobrászművész kiállítását a művelő­dési központban. Zsirai László: Egér Ernő egyszer régen felhőt látott fenn az égen. Nagyon mérges volt a felhő, amitől félt Egér Ernő. Fenyegette fényes villám. Nem töprengett kertes villán, gyorsan a falrésbe szaladt. Az eső meg szakadt, szakadt. Egész éjjel dőlt az eső, elszunditott^Egér Ernő. Reggel ébredt a napocska, s benézett az egérlyukba.- Pompás ez a szállás! - mondta. - Nem fér ide be a macska. A mami mosolya- Ez egyszerűen nem igaz! - gondolkodott félhangosan Hamar Hümér tavaly-tündér.- És bonyolultan igaz? - évődött vele Kackiás Kázmér kirakel- mester.- Micsoda? Különben is honnét tudod, hogy gondoltam valamire?- Nem tudom micsoda. Azt pedig, hogy gondolkodsz, onnét tudom, hogy kihallatszott.- Hm. Nem is vettem észre. No, de most már mindegy. Arra gondoltam, hogy nem tudom eldönteni, miért tetszik annyira, ha a mami mosolyog. Töprengtem rajta sokat, de nem jövök rá.- Talán azért, mert ha valakit szeretünk, örülünk annak, ha jó kedve van. Úgy tu­dom, te szereted a mamádat.- Persze, hogy szeretem. Képzeld csak el, ha tudja, hogy nála leszek, mindig főz valami finomat. Sütni is szokott néha. Egyszer még azt is hallottam, hogy ilyenkor da­lol. De mégsem ezért tetszik, különben is olyan szépnek látom, ahogyan mosolyogni tud.- Nem is gondolod, milyen nehéz arra válaszolni, amire kíváncsi vagy.- Miért, talán nem lehet eldönteni, hogy valami mitől szép? Na, ne ugrass, úgysem hiszem el, mert még én is tudom, hogy valami szép-e vagy sem! Akkor meg miért ne­héz?- Az, hogy te valamit szépnek látsz, nem jelenti azt, hogy másnak is az a véleménye. Az csak annyit jelent, hogy neked tetszik.- És ami nekem tetszik, az lehet, hogy másnak nem?- Nem biztos. Erre szokták azt mondani, hogy ízlések és pofonok különbözők. Van aztán egy másik régi mondás is: „ízlésről nem vitatkozunk!”.- De hiszen én nem a süteményről beszéltem, és nem is az ízéről!- Az ízlés és az íz csak az eredetében függ össze, ugyanis az ember nemcsak a nyelvével ízleli a világot; hanem a szemével, fülével, orrával, a tapintó ujjával, szóval mindennel. A világ íze sokféle lehet, s attól függően, hogy tetszik-e valakinek valami, azt mondjuk rá, hogy ilyen vagy olyan az ízlése.- Csak nem azt akarod mondani, hogy valaki szépnek láthat egy csúf hernyót, amelyiknek szétáll a szőre, mint a súrólókefe?- Miért ne? Például egy biológusnak, aki ezzel foglalkozik, biztosan tetszik egy idő után ez a hernyó.- Na és, ha egyetlen biológus sem foglalkozik vele?- Akkor egy ugyanolyan hernyónak tetszik majd.- És ezt honnét lehet tudni, ha a hernyó nem mondja?- Onnét, hogy nem a súrolókefét választja, pedig az nagyobb is, és el sem eszi elő­le a leveleket.- Jó, értem már. De azt még mindig nem tudom, miért tetszik nekem annyira a nagyi mosolya. Szerinted lehet ezt tudni?- Biztosat nem lehet mondani, de azért megpróbálom. Még egészen kicsi voltál, amikor, ha valaki mosolyogva hajolt föléd, te visszamosolyogtál, főleg akkor, ha is­merted azt, aki rád nézett. Ebből tudom, hogy te is, mint minden ember, szereted a vi­dámságot. Persze, nagyon kevesen vannak azok, akiknek a vidámságát láthatod, ezért aztán mindig örülsz is ennek. Ha valakinek jó kedve van, kicsit rózsaszínben lát­ja a világot, minden szebbé válik. Szerintem ezért látod olyan szépnek a mami moso­lyát is.- Ilyen egyszerű az egész?- Ahogy vesszük. Elfelejtettem azonban egy fontos dolgot említeni.- Na, biztosan itt jön a ravaszság, mindig így szokott lenni...- Nincs ebben semmi ravaszság, csupán egy nagy titok.- Hű, én a titkokat nagyon szeretem! Mondd meg, olyan kíváncsi vagyok!- A nagy titok semmi más: szeretnünk kell egymást, mert akkor az egész világ meg­szépül körülöttünk, és nem keseredünk el az első rossz élmény miatt, hanem bízunk benne, hogy minden sikerül.- Nahát, tényleg. Nem is gondoltam volna, hogy ilyen egyszerű!- Már amennyiben egyszerű szeretni, méghozzá jól szeretni valakit, amikor a gon­dolatait is kitalálod! - mondta Kackiás Kázmér.- Nekem mondod?! Hiszen már öt hete töröm a fejem azon, hogy kinek milyen ajándékot készítsek! - mosolygott Hamar Hümér hamiskásan. MESEMONDÓ KACKIÁS

Next

/
Oldalképek
Tartalom