Tolna Megyei Népújság, 1988. december (38. évfolyam, 286-310. szám)
1988-12-07 / 291. szám
1988. december 7. NÉPÚJSÁG 5 „Adj egy bélást, fiú...!” Került már ilyen, vagy hasonló helyzetbe a tisztelt olvasó?! Lejmolták már le utcán, bolt előtt vagy mondjuk a buszmegállóban?! Bocsánat, a lejmolás szakkifejezés, ami pénzkéregetést jelent. Kéregessen akinek éppen ehhez van kedve, de ne feltétlenül.adjon hangot annak a kívánságának, hogy annak teljesülését a tisztelt adományozó pofájának (elnézést ezt szintén a lejmolós szótárból vettem) szétverésével hozza egyenes arányosságba... mármint ha megtagadná kedves kérését a bátor ellenszegülő. Mert ha egyenként kéregetnének ezek az erős fiúk, legalább az esélyegyenlőség elve érvényesülhetne a férfiak esetében... De nem, ők többen kéregetnek, boxer- rel kéregetnek, nőktől és apró, megszeppent gyerekektől kéregetnek... a bátor huszadik századi gladiátorok.- Adj egy bélást (kettő forint) haver...! Lehet nettóban húszas is, majd mi levesz- szük róla az ÁFÁ-t. A kis ügyesek. Tizenévesek. És sokan vannak. Legalább heten-nyolcan, s ha behajtották az utca adóját, irány a presszó, a kocsma. A többi ugye ismerős. S nincs egy szülő akinek ez feltűnne? Két gyakorlati példát még hadd említsek meg. Bonyhád kisváros, mégis úgy tűnik elég nagy ahhoz, hogy egy ilyen lejmolós i banda rettegésben tarthassa a Fáy lakótelep apróságait, akik félve a „nagyok” ve- j résétől még a kenyérpénzt is kénytelenek átadni. Sajnos az sem egyedi példa, hogy a szülőre idegbajt hozhat az a szituáció, ami j mondjuk az egynapos vadonatúj közel ezerforintos cipő (lehet csizma is) eltűné- sével kopog be az amúgy is labilis családi gazdaságba. A pedagógus - mert az iskolában tűnik el a cipő - nem állhat őrt a cipők mellett, állandó őr alkal- 3 mazására az iskolai költségvetés manapság alkalmatlan... de a szülő, akinek hazaviszik az azt új lábbelit, nem veszi észre a különbséget?! Vagy nem is akarja észrevenni? Mert a másik szülő már észrevette. Sírva mesélte, mert a sírás azt mondják sokszor segít... —szs— Önök kérdezték - a rendőrség válaszol Főkapitányok fóruma Nemrégiben Dombóvár adott otthont a Főkapitányok fóruma című rádiós és televíziós műsornak, melynek keretében Dél-Dunántúl rendőr-főkapitányságainak vezetői válaszoltak a hallgatók, nézők leveleire, telefonon feltett kérdéseire. Az adáshoz nagyon sok Tolna megyei vonatkozású kérdés, panasz, vélemény érkezett, melyek mindegyikére dr. Adrián Zsigmond rendőr vezérőrnagy az idő rövidsége miatt nem tudott válaszolni. Azok, akik megadták telefonszámukat, lakcímüket, az adást követően már megkapták a választ kérdéseikre. A közérdekű kérdések Dombóvár közlekedésével, közbiztonságával kapcsolatosak, melyekre a rendőrség most ad választ. Kérdés: Sajnos Dombóváron is vannak fiatalkorú garázdák. Sok helyen a városban sötét van, ami rontja a közbiztonságot. Mit terveznek, terveznek-e a térség közbiztonságának erősítése érdekében? Válasz: Dombóvár város közrendje, és közbiztonsága megítélésünk szerint - ezt támasztják alá a statisztikai adatok is - jobb, mint az országos átlag, vagy hasonló méretű városok közrendje, közbiztonsága. Ennek ellenére előfordulnak garázda jellegű és elsősorban fiatalkorúak által elkövetett cselekmények, amik ellen szigorúan és következetesen fellépünk. A fiatalkorúak által elkövetett garázdaságok szinte kizárólag azokhoz az úgynevezett „bőregerek” csoportjához tartozó fiatalokhoz kapcsolható, akik ellen ez évben már három esetben eljártunk. Ellenük jelenleg is eljárás van folyamatban. Rövidesen ügyeikben bírói ítélet várható. Kérdés: Dombóváron a Hotel Dombóvár utáni utcán „Parkolni tilos” tábla van, ugyanakkor rendszeresen parkolnak ott autók, zavarva az ott lakók nyugalmát. Miért nem intézkedik a dombóvári kapitányság? Válasz: A dombóvári szálloda Hunyadi tér felé eső részén valamint a Jókai út elé eső részen „Várakozni tilos”, illetve „Megállni tilos” közúti jelzőtáblák vannak elhelyezve. Azokban az esetekben, ha a tilalmi táblák figyelmen kívül hagyásával szabálysértéseket követnek el a gépjárművezetők, tettenérésük esetén velük szemben helyszíni bírságot, vagy szabálysértési eljárást kezdeményezünk. Kérdés: Néhány héttel ezelőtt Dombóváron az éjszakai órákban egy idősebb férfit szinte félholtra rugdostak. Mit tud erről a rendőrség? Válasz: Erről az eseményről tudomásunk van. Nyomozást rendeltünk el rablás és kifosztás bűntette alapos gyanúja miatt ismeretlen tettesek ellen, akiknek kilétét a nyomozás során megállapítottuk. Az esemény egyébként a Hotel Dombóvár előtt 1988. november 3-án este 23 óra körül történt. Kérdés: Egy dombóvári lakostól jelzés érkezett, hogy a városban szipósok vannak. Tud-e erről a rendőrség? Mit tegyenek, ha ilyennel találkoznak? Válasz: Dombóvár területén mindösz- sze egyetlen egy ilyen személyről van tudomása a rendőrségnek, akik ellen különböző bűncselekmények elkövetése miatt büntető eljárást folytattunk. Jelenleg egy év jogerős börtönbüntetése van, aminek letöltését rövidesen megkezdi. A kérdés második részére vonatkozóan: amennyiben tudomásukra jut hogy a környéken szipósok vannak, a közrend, köz- biztonság és nem utolsó sorban a szipósok és leendő társaik egészségének megóvása érdekében feltétlenül jelentsék a helyi rendőrkapitányságokon, akik az illetékes egészségügyi szervekkel felveszik a kapcsolatot és intézkednek. Napközi ebed nélkül Hiányt pótol a szülők munkája Sűrű esőcseppek között kígyózik felfelé a kémény fekete füstje. A folyosón kellemes hőmérséklet fogadja a belépőt, egy szál pulóverben szaladnak át a gyerekek az udvar túlsó végében lévő osztályteremből is. Ott sem fáznak. Mibe kerül a jó meleg? Mennyit visz el a költségvetésből a drága tüzelő ára? S van-e, amire nem futja a kasszából? Irodájában erről beszélgetünk Saramó Sándorral, a mözsi általános iskola igazgatójával és Széchenyi Gyuláné gazdasági vezetővel. Mielőtt azonban a pénzügyekről esne szó, néhány adat a Tolnai Nagyközségi Közös Tanács fenntartásában működő intézményről. Három épületében 14 tanuló- és 6 napközis csoportban 360 gyermek tanul. Tizenkét normál és három szükségtanteremben helyezték el őket. Az egyik osztály a pártalapszervezet volt irodájában a másik a tanácsházán kapott helyet. Ebédlője van az iskolának, a testnevelésórákat viszont hol az udvaron, hol a 28-29 négyzetméteres, osztályteremből kialakított tornaszobában tartják. A százhúsz-százharminc éves épületek elavultak, zsúfoltak, hogy a várhatóan növekedő létszámú évfolyamokat fogadni tudják, elengedhetetlen egy új szárny építése. Az őszi tanácsülés rangsorolta a legfontosabb teendőket, s első helyre az új mözsi iskolát tette. Az építkezés jövőre kezdődik, első fázisban mintegy húszmillióért 8 új tanterem, előadó és úttörőszoba kialakításával, amihez később tornaterem, öltözők, mosdók és játékszoba csatlakozik. De ez egyelőre még színes álom. A valóság valamivel szürkébb.- Az iskola évi költségvetése 7 millió 427 ezer forint, ebből bérre 4 millió 281 ezer forint fordítható. Működésre, fenntartásra tehát 3 millió 146 ezer forint marad - mondja Széchenyi Gyuláné. - Minden évben feszített a gazdálkodás, de a ’88-as tüzelő- és élelmiszer-áremelés miatt még nehezebb kijönni a pénzből. Mire jut kevesebb? Természetesen az eszközállomány bővítésére, fejlesztésére. Mikor 1986-ban a tolnai iskolától különváltunk és önálló költségvetést készíthettünk, az óvodai csoportok szakmai kiadásaira még tízezer forintot tudtunk adni. Utána már csak nyolcat, idén hatot. Szauter János festő, fűtő, karbantartó Az iskolai tanulócsoportokra is 3 ezer forint jutott, idén csak ezer-ezer. A tavalyi kétezer helyett most ezer jutott a szakkörökre, s az előző évek három-négyezer forintja helyett idén a fakultációra is csak kétezer.- Az élelmiszer- vagy a tüzelőárak emelkedése okozta a nagyobb gondot?- Mindegyik - válaszol Saramó Sándor. - A térítési díjak felemelése következtében sok szülő kivette a gyermekét a menzáról, a napköziből. Ezerötszáz-két- ezer forintot nem fizetnek, inkább főznek otthon, vagy ahol nem tehetik - és sajnos sok az ilyen család - ott száraz kosztat eszik a gyerek. Legtöbben épp a hátrányos helyzetűek és a cigánygyerekek.- Akiknek napközis foglalkozásra is igencsak szükségük lenne...- így van. Ezért azt a nem egészen szabályos megoldást választottuk, hogy némelyikük órák után hazamegy, otthon bekap valamit, aztán délután visszajöhet a napközibe. A bevételeink azonban igy messze elmaradnak a tervezéttől.- A szén megdrágulása sújtja idén lég- inkább az iskolákat - veszi át a szót a gazdasági vezető. - A mecseki brikett mázsáját tavaly 117 forintért kaptuk, idén 375-ért. Két hete, mikor az a mínusz húszfokos hideg volt, vennem kellett a kazánba jobb minőségű szenet is. Mázsája 465 forint volt. Kaptunk ugyan ígéretet az év elején, hogy ezt az áremelést visszatérítik az intézményeknek, de idáig még nem kaptuk meg. A többletkiadást ki kell gazdálkodni. Szigorú takarékoskodással megoldották Mözsön. A hidegtől nem kell tartaniuk, az évi 6-700 mázsa szén fele már a tárolóban van, a még nyáron megvásárolt és összevágatott fa mellett. Jut pénz évente legalább 2 terem bútorzatának felújítására, meszelésre, 2-3 évenként mázolásra is. A számítástechnikai szakkör legutóbb 3 kis tévét kapott, meg tudják venni a legalapvetőbb szakirodalmat, évi 2 írásvetítőt, diavetítőt. Az igazgató szerint vidéki iskolákban nem fordulhat elő a gyakran hallott panasz: nincs miből krétát venni.- Színes krétára is van pénz - mondja, de hozzáteszi, ez nagyrészt az önálló gazdálkodásnak köszönhető. Nem a Ga- mesz a fenntartó, mert például a fővárosban az iskola maga dönthet, kivel dolgoztat. Mözsön egy kőműves- és egy festőszakmunkást alkalmaznak fűtő-karbantartóként. Szinte mindent el tudnak végezni „a ház körül”.- Ésszerű, jól szervezett munkával tehát el lehet látni az alapfeladatokat hangsúlyozza Saramó Sándor - de hozzáteszi, igazgató kollégái talán megkövezik ezért. Nem valószínű. Hisz ez csak a mérleg egyik serpenyője. A másikban ott van az a mérhetetlen mennyiségű társadalmi munka, amit a pedagógusok és a szülők vállalnak rendszeresen. A 400 négyzet- méteres tető palázásáért például majd 300 ezer forintot kért volna a költségvetési üzem. Az iskola 55 600-ért beszerezte az anyagot, a munkát pedig az apukák végezték el, három hétvégéjüket feláldozva. Az ő kezük nyomán épült meg a sportpálya és a vizesblokk is. Az igazgató szerint, ha mindezt vállalatokkal kellett volna elvégeztetni, ma se lenne kész... CSER ILDIKÓ Fotó: GOTTVALD KÁROLY A palatető társadalmi munkában készült A százhúsz éves épület helyén áll majd az új iskola ROGONYOS, A RUGANYOS Azok közé tartozom, akik tanúsíthatják, hogy a mai dr. Rogonyos Andrást már gimnáziumi éveink idején „Ruganyosának hívtuk. Ez korántsem volt csúfnév, hanem inkább be- cézés és némi elismerés jele. Ruganyosságát nem lehetett tagadni. Pompás magasugró volt, jó gátfutó és amennyire visszaemlékeznem sikerül, az iskola kosárlabda-válogatottjának is egyik oszlopa. Két évvel járt felettem, ez egy bizonyos életkorban feltétlenül tekintélynek számított. Papok tanítottak bennünket, én nem, de Rogonyos katolikus volt, így a Mária Kongregáció tagja, továbbá cserkész őrsvezető és a leventefoglalkozások egyik kiválósága. Katolikus lévén, minden előírásos lelkigyakorlaton részt vett. Ilyenkor Kempis Tamás: Krisztus követése és Tóth Tihamér: Tiszta férfiúság című müveit olvasta. Lelkigyakorlatokon kívül elsősorban páter Koszterczitz József (Koszter atya) olyan lélekemelő munkáit, mint például a „Fulgur”. 1944 őszén Celldömölkön találkoztam vele. Akkor hadapród őrmester volt, árpádsávos karszalagot hordott és a ma is meglévő vasútállomással szembeni épületből fordult ki éppen. Ez már nem létezik, akkor itt fogadták ügyfeleiket a járási székhely főhivatású örömlányai. Bordélyház volt, ha nem is a javából. Természetesen megismert, üdvözölt és felháborodását fejezte ki, hogy még nem jelentkeztem a Szent László hadosztályba, vagy legalább a Hungarista Légióba, ahová itt helyben is toboroznak. Tóth Gyula hadnagy, a 4. sz. „Puma" vadászrepülő ezred Sömjénben állomásozó 5. százada földi részének parancsnoka társaságában voltam, aki tiszttársaival együtt jó katona volt ugyan, de velük együtt utálta a nyilasokat.- Hadapród! - mondta - Lépjen le! Ruganyos lelépett, majd néhány évvel később az egyik jogi kar ME- FESZ (Magyar Egyetemi és Főiskolai Hallgatók Szövetsége) titkáraként került ismét a szemem elé. Ekkor még szocdem volt, valamivel később a Magyar Dolgozók Pártjának tagja. Érdekes előadást hallhattam tőle a begyűjtésről, a kulákok elleni harcról és általában arról, hogy ha majd végez és ügyvéd lesz, ő egyetlen olyan pert se vállal, melyben bármilyen osztályidegen érdekeit kellene védenie. Ekkor már nem állhattam meg, hogy tapintatosan rá ne kérdezzek:- Mi is volt a te édesapád foglalkozása, Bandi? Futólag elpirult:- Tudod, hogy már 1938-ban meghalt! Ez igaz volt Főjegyzőként, a vitézi cím birtokában, mint érdemdús I. világháborús emléklapos főhadnagy. Akkoriban nem volt közönséges teljesítmény az ilyesmit elvarázsolni valakinek a káderlapjáról. Az én apám történetesen élő nyugalmazott százados lévén, nem szólhattam egy szót sem. 1956-ban két iskolatársam a Petőfi-körben találkozott Ruganyossal, aki hitelt érdemlő források szerint még ugyanazon az őszön az elsők egyikeként égette el a tagkönyvét. Decemberben Pesten véletlenül ismét ösz- szefutottunk.- Te nem indulsz nyugatra? - kérdezte és mélyen a szemembe nézett.- Nem! - válaszoltam tömören.- Igazad van! - helyeselt. - Itthon is kell igaz magyarnak maradnia. Különben is, márciusban újra kezdjük! Később kiderült, hogy ő csak 1962- ben kezdte újra. Akkor vették fel az MSZMP-be és az ország északkeleti csücskében lett jogügyi előadó a már nem tudom melyik vállalatnál. Ismét évek teltek el, amíg ismét találkoztunk, bár gyanítom, hogy nem hiányoztunk egymásnak. Amikor évekkel ezelőtt a Tolna Megyei Népújság és a MÁV jóvoltából körbe vonatozhattam szép hazánkat, a mátészalkai állomás melletti, mérsékelten vonzó étteremben bukkantunk egymásra. Együtt utaztunk Nyírbátorig, így megtudhattam, hogy a fejünk felett elviharzott évtizedek során Rogonyos háromszor nősült. Ruganyosán, mert minden alkalommal jobb módú nőket vett el, az (akkor) utolsó felesége hazai fogalmak szerint már akár dúsgazdagnak is volt mondható. Amiként az ilyenkor szokásos, sok mindenről beszélgettünk és mint minden magyar értelmiségi, természetesen politizáltunk is. Biztosított az akkor már némileg döcögőssé vált gazdaságpolitika iránti feltétlen bizalmáról. Örömmel hallgatta, hogy megyei pártlapnál dolgozom, de szemlátomást nem fért a fejébe, hogy ez pártonkívüliként miként lehetséges. Semmi okát nem láttam egy nálam politikai tapasztalatokban összehasonlíthatatlanul gazdagabb volt iskolatársam felvilágosításának.- Persze, te tudod, hogy mit csinálsz! - vélekedett.- Szeretném remélni! - mondtam.- Minden véleményt tiszteletben kell tartani! - így ő. - Ha eljutsz hozzánk Hajdúszoboszlóra; van ott egy elég szép villánk, bár csak három szoba az egész; akkor mutathatok neked néhány érdekességet Láttál már magyar szamizdatot?- Bőségesen! - nyugtattam meg. Ez kissé elszontyolította:- Persze, ti újságírók mindent láttok! Az igazság annyi, hogy nem mindent, de viszonylag elég sokat. Én Rogonyos Andrást októberben, a televízió képernyőjén láttam egy villanásnyi időre viszont Kissé megkopaszodva, már egyáltalán nem sport- emberes külsővel (ami természetesen érthető) ott ült a közönség soraiban a Marx Károly Közgazdaságtudományi Egyetemen, valamivel Szilágyi János kollégám háta mögött. A Nyilvánosság Klub alakuló ülését közvetítették. ORDAS IVÁN
