Tolna Megyei Népújság, 1988. december (38. évfolyam, 286-310. szám)
1988-12-05 / 289. szám
/'toÜÍa'N 4ín^PÜJSÁG 1988. november 5. ÖN KÉRDEZ Levélcímünk: 7101 Szekszárd, Postafiók: 71 Mekkora az értékcsökkenés? Lovász Gábor hőgyészi olvasónk már 1981 óta fizet casco biztosítást, először az ÁB-nak, majd a Hungária Biztosítónak és ez év áprilisa óta ismét az Állami Biztosítónak. Elmondhatja, hogy saját hibájából elkövetett kárért eddig még nem fizetett térítést a biztosító. Egy eset kapcsán azonban mindjárt csalódott is az ÁB-ban. „1988. március 21-én a pécsi Mer- kur-telepen lecseréltem egy kétéves Trabantot egy négy hónapos Daciára, és az értékkülönbözetet készpénzben kifizettem. Április 6-án egy ÁB-s ügynök a feleségemmel megkötötte a biztosítást, az autót megnézte és a kötvényre ráírta, hogy „új”, amire a díj 2000 forint önrész mellett 318 forint havonta. 1988. október 11-én megnyomták az autó karosszériájának hátsó részét a parkolóban és egy betétlapot hagytak ott. Bejelentettem a biztosítónak telefonon és október 21-én a kárfelvétel a lakásomon megtörtént. A kárszakértő 4506 forintot állapított meg. November 2-án kaptam egy értesítést, miszerint a kárfelvétel során kiszámított 2602 forint értékcsökkenés 445 forintra módosul, mert az előző tulajdonosnak már kártérítést fizettek ki. Jogosan járt-e el az ÁB, kérdezem, mert szerintem ha értékcsökkent az autó akkor nem jogos az az összeg, amit az „új” értékre fizetek.” A választ Papp Júlia, az Állami Biztosító Tolna Megyei Igazgatóságának igazgatója küldte meg:- A rendelkezésre álló adatokból egyértelmű, hogy a tulajdonát képező gépkocsijára érvényes casco biztosítással rendelkezik. 1988. február 11 -én kárigényt jelentett be, amelyet a fenti biztosítás alapján megtérítettünk 8225 forint összegben. Kétségtelen, hogy a sérülés olyan mértékű volt, hogy a bal első sárvédőt és a bal első ajtót is cserélni kellett. A kárfelvétel a lakásán történt, a kárszakértőnk valóban 2602 forint összegű értékcsökkenést számolt ki. Nem volt ugyanis arról tudomása, hogy a gépkocsi már az előző tulajdonosnál karambolozott. Ez a körülmény csak később derült ki. Erre való tekintettel, színkiegyenlítés címén, érték- csökkenés nem jár, ennek megfelelően az értékcsökkenés 445 forintra módosult. Mindezekről önt a gépjármübizto- sítási osztályunk írásban és szóban részletesen tájékoztatta. A biztosítási díj a kocsi típusával van összefüggésben, annak meghatározásánál teljesen közömbös a gépkocsi élettartama. így tehát önt nem érte hátrány azért, mert az üzletkötő a biztosítás felvételnél a gépkocsit „új”-nak tekintette. Kell-e közműfejlesztési adót fizetni? Balogh Jánosné Pincehelyről írt szerkesztőségünknek. Mint leveléből megtudtuk, kapott egy értesítést, melyben az áll, hogy közműfejlesztési adót kell fizetnie. Idős asszony lévén többször vette már igénybe a tanács segítségét. Most arra volt kiváncsi, ki kell-e fizetnie a kiszabott összeget. A levelet a Pincehelyi Nagyközségi Közös Tanácshoz továbbítottuk, ahonnét a választ Juhász Ottóné, a szakigazgatási szerv vezetője küldte meg:- A lakóépület, illetve ingatlan előtt 1981 évben szilárd burkolatú út épült. Az út elkészültekor érvényben lévő, ütés közműfejlesztési hozzájárulásról szóló 9/1977. (I. 28.) ÉVM-PM számú együttes rendelet 2. § (1) bekezdése kimondja, hogy „Az állami (tanácsi) szervek pénzeszközeinek felhasználásával végzett út- és járdaépítés, továbbá közművesítés költségeinek az e rendelet alapján meghatározott részét a közvetlenül érintett építési telkek tulajdonosaira át kell hárítani.” A rendelet mellékletét képező táblázat figyelembevételével a helyi tanács 9/1981. (V. 29.) számú Th. határozatával portalanított útnál a hozzájárulás összegét a maximális 4500 forintban állapította meg. Az ön terhére kivetett 4500 forint közműfejlesztési hozzájárulás megfizetésére a szakigazgatási szerv a 376-2/1982. (IV. 5.) számú határozatával 1986. december 31 -ig kamatmentes haladékot adott. Hol a Corinfar? Bán Péter paksi olvasónk azt kérdezte, mi az oka annak, hogy a város gyógyszertáraiban nem lehet a Corinfar tablettát kiváltani. A megyei főgyógyszerész, Papp Ferenc válasza: A Corinfar tabletta szocialista import gyógyszerként kerül forgalomba - a Gyógyáruértékesítő Nagykereskedelmi Vállalaton keresztül. 1988. október hónapban a Gyógyáruértékesítő Vállalat kis mennyiségeket tudott csak szállítani -, ezért osztás alá kellett venni. A 3 paksi közforgalmú gyógyszertár összesen 190 darabot kapott a gyógyszerféleségből. Elképzelhető, hogy a levélíró nem a megérkezés pillantában akarta vényét beváltani, így neki már nem jutott. Megjegyzem, hogy az általam említett 11/1. számú szekszárdi gyógyszertárban sem volt. A mai napon (1988. november 9.) a nevezett gyógyszerkészítményből nagyobb mennyiség érkezett és soron kívül intézkedtem, hogy a 11/30. szhámú paksi gyógyszertárba azonnal küldjék meg. Bán Péter és felesége részére 2 dobozt (egy havi szükséglet) biztosítják. Kedves Olvasóink! Hétfőnként lapunknak ezen az oldalán már hosszú ideje rendszeresen foglalkozunk hozzánk érkező panaszok, kérdések megválaszolásával. A panaszok, kifogások egyik része teljesen magánjellegű, de nagyon sok a közérdekű is. Társadalmunk manapság egyre nyitottabb, eljutottunk oda, hogy mindenki elmondhatja, leírhatja véleményét életünk bármely jelenségéről, legyen az kedvező vagy kifogásolható, emiatt hátrány senkit sem érhet. Ezzel a helyzettel ellentétes képet mutat a hozzánk érkező levelek egy része, a névtelen levelek. Sok esetben érthetetlen módon ragaszkodnak olvasóink névtelenséghez, s ez néha panaszügyük kivizsgálásának, vagy a válaszadásnak is akadálya lehet. Ezután névtelen levelekkel nem foglalkozunk. Aki nevének megjelölése mellett valamilyen fontos okból kéri, hogy nevét ne tegyük közzé, annak panaszát kivizsgáljuk, de nem lapunk hasábjaink válaszolunk neki. Az ilyen kérést nem tartalmazó, névaláírással ellátott leveleket soron kívül intézzük el és lapunkban válaszolunk rájuk. GEISZHAUER JÁNOS IST-* Ml VÁLASZOLUNK A Magyar Posta elnöke 7/ 1988. (XI.) MP-szám alatt rendelkezést adott ki a posta és távközlés szakterületein a szakértői működés engedélyezéséről. A rendelkezés előírja, hogy ezen a területen ki kaphat szakértői engedélyt, a szakértői működésre jogosító engedély iránti kérelemnek mit kell tartalmaznia, s azt hová kell benyújtani, kimondja azt is, hogy aki az előírt feltételeknek megfelel, annak a részére a szakértői engedélyt ki kell adni. A rendelkezés a Magyar Közlöny idei 54. számában jelent meg. A szabványosításról és a minőségügyről szól a Minisztertanácsnak a Magyar Közlöny f. évi 55. számában megjelent 78/ 1988. (XI. 16.) MT-számú rendelete. A szabványosítás céljának és tárgyának megjelölésén túlmenően a jogszabály rendelkezik az állami szabványokról, azok hatályáról, a szabványban előírt műszaki-minőségi követelményekről, a vállalati szabvány műszaki feltételeiről, megjelöli, hogy - a műszaki tapasztalatok széles körű gyakorlati hasznosítása érdekében - ki adht ki műszaki irányelvet, ugyanakkor kimondja, hogy a műszaki irányelv akkor irányadó, ha a szerződő felek egymás között ebben megállapodnak. Megjelöli a rendelet a minőségügyi tevékenység célját is, szabályozza a minőség- tanúsítást a nemzetközi tanúsítási rendszerekkel való kapcsolatot, rendelkezik az ún. megfelelőségijeiről, minőségügyi szakértőkről. Külön fejezetben szabályozza a rendelet a szervezeti és eljárási kérdéseket, s itt utal a Polgári Törvénykönyvnek arra a rendelkezésére, amely szerint gazdálkodó szervek, a társadalmi szervezetek, az egyesületek, az intézetek, az intézmények, a szakmai szövetségek, az illetékes szakszervezetek és az országos érdek- képviseleti szervek közreműködnek a feladataikat érintő állami és nemzetközi szabványosításban. A rendelet 1989. január hó 1. napján lép hatályba. A Központi Statisztikai Hivatal elnökének 2/1988. (XI. 16.) KSH-számú rendelkezése az 1990. évi népszámlálás végrehajtását szabályozza, s a rendelkezés szerint a nép- számlálás területi végrehajtását a népszámlálási felelős irányítja, a népszámlálás előkészítése érdekében ő gondoskodik - többek között - az összeírásban részt vevők oktatásának megszervezéséről. Előírja a rendelkezés a számlálóbiztosok feladatát és azt is, hogy a népszámlálást végrehajtó személyeket munkájukért külön megállapított díjazás illeti meg. Csupán röviden utalunk a pénzügyminiszternek a Magyar Közlöny idei 56. számában megjelent 42/1988. (XI. 22.) PM- számú arra a rendeletére, amely a jóléti (szociális) és kulturális ráfordítások adómentesen elszámolható összegéről szóló korábbi jogszabályt módosítja, s amely szerint a sportot 1988. január 1 -je előtt nem támogató, illetve az 1988. január 1 -je után létrejövő gazdálkodó szervezetek a jogszabály mellékletében meghatározott, költségként elszámolható ráfordításokat korlát nélkül, ténylegesen felmerült összegükben számolhatják el. Érinti a rendelet a szervezetten biztosított hidegélelmezésnél elszámolható rezsiköltséget is. DR. DEÁK KONRAD Már karácsonyra készülnek A Fékon dunaújvárosi üzemébe egyre gyakrabban érkeznek a kamionok az NSZK- ban és az USA-ban dolgozó partnergyáraktól, ahol különösen várják a bérmunkában varrt, szép blúzokat és felsőruházati termékeket Érthető az igyekezet, hiszen közeleg a karácsony, amikor különösen keresettek ezek a termékek. Dédapáink víg kedélye A változások korát éljük, vagy legalábbis szeretnénk néha élni, s ez természetesen személycserékkel is jár. Nem volt ez másként hajdanán sem. Jókai Mór, nagy nemzeti mesemondónk, nem sokkal a kiegyezés után, nem éppen derűlátóan nyilatkozott az 1869. évi parlamenti ülésen: „minden loyalitásom, minden a trón iránti hűségem és tiszteletem dacára is bátor vagyok kinyilatkoztatni, hogy ő felségének a királynak van ugyan hatalma köztisztekből generálisokat, közemberekből grófokat, hercegeket kinevezni, de hogy nem okos emberből okos embert nevezzen ki, az ő felségének sincs hatalmában...” Nem csupán ez az egyetlen anekdota bizonyítja, hogy a honatyák már a Sta- dinger-korszak előtt tis meg-megélénkí- tették szónoklataikat. Egy 1891 -ers Poló- nyi Géza beszéd - amely ráadásul még kapcsolódik is az előző témához - így idézte Tisza Kálmán alakját: „Andrássy Gyula az ország képcsarnokában meglátta egyszer Tisza Kálmán arcképét. Valaki mellette azt mondta: - Nagyszerű kép, valóságos tipikus alak. Milyen gyönyörűen van festve a szakálla. Erre azt mondta gróf Andrássy Gyula: - Nem az a tipikus és jellemző, ahogyan a szakálla festve van, hanem az, ahogy a széket tartja”. Ahelyett azonban, hogy elkezdenénk elmélkedni, mennyi képtár telt volna meg Tisza Kálmán óta a széküket tartókkal, kerekedjünk föl és menjünk el pinceszerre, mégpedig a Tolnavármegye című lap 1895. december 8-i száma segítségével. „Wertheim Zsigmond paksi lakos egyszercsak azt vette észre, hogy a nemrég teli boroshordói vagy félig, vagy egészen üresek, sőt a teli hordókban is a legjobb borai idővel megromlanak. Hogy itt valami rendszeres tolvajlás történik, arról meg volt győződve, csak az volt a bökkenő, hogyan lehessen a tolvajt elfogni s az eddigi körülbelül 400 forintnyi kárt általa megtéríttetni. De mert ő nem tudott módot találni a tolvaj kézrekerítésére, a csendőröket hívta segítségül, akik csakhamar eredményes munkát végeztek. Bezáratták magukat Wertheim pincéjébe és ott voltak egész este sötétben. Éjfél felé egyszercsak zörren a kulcs a zárban és belép rajta Ledneczky József ottani lakos egy kannával. Ezt leengedték menni a pincébe s vártak, nem jön-e még valaki. S nem is csalódtak. Ledneczky az egyik hordóból még meg sem töltöte a kannát, újra zörgött a zár s belépett Hang Rozália egy dézsa vízzel, mellyel a hiányzó bort akarták pótolni. Már aztán nem jött utánuk senki. Hogy elámult a két tolvaj, mikor a csendőrök a mit sem sejtőkre ráköszöntek: Jó munkát kívánok! Futottak volna, de hisz ők maguk zárták be belül a pinceajtót”. A pincézésnek, persze, voltak szelí- debb formái is, ahol előkerültek a régi öblös torkú főhősök, akiknek legendáin jóféle borok mellett mélázgattak elődeink. Kálmán Dezső a fenti lap két héttel későbbi számában II. József Balaton melléki esetét mesélte el. A kalapos királyt a Tihanyi-apátságban látták vendégül. „Ebéd közben feltűnt a császárnak egy, az asztal közepén álló, ezüst tálcára helyezett, körülbelül két pintnyi (1 pint = 1,4 liter) űrtartalmú ezüstserleg. - Főtisztelendő apát úr - szól a császár miféle klenódium ez? - Ez, felséges uram - viszonzá az apátúr -, egy régi serleg, amelyet csak úgy, régi szokásból teszünk az asztalra, valahányszor előkelő vendégünk van. - Régi szokásból? De hát mi volt az a régi szokás? - Hát, bizony, felséges uram, az, hogy midőn a klastromnak valamely előkelő vendége volt, a magister pinceruarum (pincemester) a színültig töltött serleget egy hajtókára kiitta a magas vendég egészségére. - Hát aztán, kiment ez a régi jó szokás a divatból? - Más idők, felséges uram, más emberek! - Ejnye, ejnye! Ki mosta pinceruarum magister? - Páter Ambrózius. - No hát Páter Ambrózius álljon elő! A fejedelmi felhívásra azonnal felkelt az asztal végéről Páter Ambrózius. Egy jól táplált, erőteljes alak, mosolygó szemekkel, az egész lényén átömlő kedélyességgel - és meglehetősen pirosló orral. - Nos, Páterkám, hát nem próbálná meg a régi szokásait? Az én kedvemért! Az egészségemre! - Nem lehet, felséges uram! - Ugyan már, mért nem lehet? - Mert, hát, kérem alássan, a templáriusok kora régen lejárt már, aztán meg napjainkban a kefekötők is nagyon gyatrán állnak. - No, de az én kedvemért! - sür- gölődék a császár. - Megkísérlem, hogy a fejedelmi akaratnak eleget tegyek, de alássan esedezem felségednek, engedjen nekem tíz percnyi haladékot. Addig eltávozom. - Jól van, menjen, de tíz perc múlva itt legyen a próbára! Tiz perc múlva megjelent Páter Ambrózius. - Készen vagyok, felséges uram! Teli töltötték a két pintnyi serleget, a páter kézre kapta s egy hajtókára úgy kihörpintette, hogy még az ádámcsutkája sem mozdult meg.- Bravó, bravissimó! - kiáltotta a császár -, hanem mondja csak, páterkám, miért kellett Tisztelendőségednek tíz percnyi várakozás? - Azért, felséges uram, mert nem bíztam magamban. Próbát kellett tennem. Lementem a pincébe, ott lenn van egy kétpintes fazék a legerősebb ború somlói hordó csapja alatt. Azt teli eresztettem, lenyeltem pompásan egy hajtókára. Ecce!, mondok, jól van már! Ami sikerült lent, sikerülni fog fent is, aminthogy sikerült is...” Vannak tehát a bor körül is olyan hagyományok, amelyeket kár lenne feladni, a régi jó emlékezetet fenn nem tartani. Szekszárdon például az egyik legkedvesebb az a történet, amely már talán dédapáink kora óta jár szájról szájra, de azért sokan esküsznek rá, hogy ezzel, vagy azzal a szőlősgazdával esett meg: „Lement a gazda, három derék fiával, kik már maguk is családos emberek voltak, az otthoni pincébe. Szép sorban pihentek ott a jobbnál jobb borokkal telt hordók, amelyeknek nedűjét nagy lelkesedéssel kezdték kóstolgatni. Az apa mindegyikről elmondta, melyik mikor, miről nevezetes, s egy darabig ment is minden rendben. Hanem aztán a vége, a legjava felé a fiúk már szabódtak, hogy nincs érkezésük többet inni, az apa azonban, hogy rábírja őket az ízlelésre, mindig mondott valami megfellebbezhetetlent. Az utolsó hordónál azonban már végképp megcsökö- nyösödtek a fiúk, mondván, hogy ne tovább. A gazda azonban megvakarta ősz üstökét és igy érvelt: - Fiaim! Ezt a bort még mindenképpen meg kell próbálnotok, mert ez olyan, de olyan bor, hogy még édesanyátokat is meg szoktam kívánni tőle...” Vannak azonban olyan hagyományok is, amelyre - bár több évtizedesek - mégsem emlékszünk szívesen. A Közérdek 1906. december 1-jén tárta olvasói elé a tolnai állami iskolai tanítóknak az országgyűlési képviselőhöz írott levelét: „Nagyságos Urunk!” - hangzik a régi panasz - „A vallásos és hazafias tanítói működés veszélyben forog. Az anyagi bajok, a nélkülözés, a mellőzés elkeserítik a tanítóságot; elkeserített lélekkel, zilált anyagi viszonyok között kötelességünket lelkiismeretesen teljesíteni alig tudjuk. Kérjük tehát, emelje fel Nagyságod a szavát illetékes helyen érdekünkben, mert ezáltal nemcsak nekünk, hanem a hazának tesz hazafias szolgálatot”. Egy másik országgyűlési képviselő a Tisztelt Ház 1893. december 6-i ülésén - amolyan Mikulás-ajándékként - mondta el saját esetét, amely szerint az adóhivatal tőle még 1891-ben jogtalanul vont le 72 forint tőkekamatadót, de csak két év múlva térítette vissza, pedig az (akkori) adóhivatalban a korabeli díjnokoknak szinte egymásba ért a tollúk. A hivatali főnökük, „a pénzügyigazgató minden egyes tőle bekövetelt végzést sürgősnek jelezvén, ilyenforma megjegyzésekkel látta el az aktákat a sürgősség fokozata szerint: 1. azonnal, 2. sürgős, 3. rögtön, 4. mindjárt, 5. még ma, a legsürgősebb meg az volt, amire az írta: már tegnap!” A Pesti Hírlap 1898. december 17-i száma szerint, türelmes viszont a gyermekember; „Pistike befejezve esti imáját, hozzá teszi: - és most, édes Jézuskám, még kérlek, ne feledd, hogy karácsony lesz. Hozz nekem egy Noé bárkáját, pogácsát, trombitát és jókora darab krumplicukrot... Értetted?!” DR. TÖTTŐS GÁBOR
