Tolna Megyei Népújság, 1988. december (38. évfolyam, 286-310. szám)

1988-12-30 / 310. szám

TO. HA _ NÉPÚJSÁG 3 1988. december 31. A jövő: az önkormányzat kiteljesedése Az apparátus „diktatúrájától” a társadalmasítás felé A munkacsapatokat már szervezik Pakson... Jó, de nfí lesz a gyakorlattal? - kérdez­hették sokan, akik a Paksi Városi Taná­cson megszületett reformelképzelések­ről szóló beszámolóinkat olvasták. Mert ugye, minden elmélet annyit ér, amennyit meg lehet valósítani belőle... Nos, az ed­digi eredmények, az átszervezés prog­ramja, a névvel, felelőssel, feladatterwel ellátott ütemezés, az újszerű elképzelés életrevalóságát bizonyítja. Annak az irányzatnak a felülkerekedése ez, ame­lyik azt az 1948-ban megfogalmazott alapelvet elevenítette fel, jelölte meg a fejlődés útjaként: „a látszat önkormány­zatnak valóságos népi demokratikus ön- kormányzatokká való kiterjesztését" tűz­te ki célul Ahof mindenki felfelé tekintget A jelenlegi rendszer elavult, vertikális struktúrájáról, ahol mindenki felfelé te­kintget és elsősorban a központi szer­veknek akar megfelelni, nem először és gyanítom, nem is utoljára szólunk. Ebben a szervezetek uniformizáltak, egységes modell alapján hívták életre őket kimon­datlanul is azzal a céllal, hogy a minden­kori központi akaratot a leghatékonyab­ban közvetítsék. Ma érthetően működési zavarokkal küzd ez a rendszer, ezért ész­szerűnek tűnik az az álláspont, miszerint a községekben, városokban a szakigaz­gatási szervezet a településen jelentkező feladatok nagyságrendjéhez, struktúrá­jához igazodva alakuljon. Egy dinamikusan fejlődő városban például biztosan nem ugyanaz a profil szükségeltetik, mint egy üdülőkörzeti te­lepülésen. A tanács munkájának közép­pontjában egyetlen érdek állhat: a tele­pülés érdeke. Ha nem így van, irracioná­lis lesz az egész működés. Fontos ezért, hogy a helyi sajátosságoknak, a felada­toknak megfelelően épüljön ki a tanácsi szervezet. Ebben a gondolkodási mód­ban pedig egy városnak nem iskolai fog­lakoztatási, száz meg száz különféle ügye létezik, hanem a település igazga­tásáról, üzemeltetéséről, ellátási felelős­ségéről beszélnek és ezen belül vállalko­zik, intézményt irányit... a tanács. Össze­függő komplex rendszer ez, amely a ré­szek, az egyes igazgatási szervek együtt­működésével. állandó kapcsolatával mű- ködhot Mit csinál a team? Az up;.-,:- .. . .iiiui nagy szere­péről különféle megítélésekkel találkoz­hatunk, közülük van, aki túlzottnak, de el­fogadhatónak, többen károsnak, de visszafordíthatatlannak, megint mások hosszú távon átválthatónak ítélik. Pakson egészen egyszerűen az apparátus dikta­túrájának nevezik az évtizedek alatt for­málódott erőviszonyokat és a minősítés­nek megfelelően alapjában változtatják meg’ szervezeti felépítésüket. Ez a munka megindult és a teljes átállás határideje jövő év júniusának vége. Tehát nagyon konkrét és a közeljövőben már mérhető változásokról van szó. Huszonhat területet választottak ki, amelyek leginkább kötődnek a lakosság mindennapjaihoz, a település életéhez. Ezeknek a társadalmasításra váró fel­adatoknak a tanácsi tisztviselők közül egy-egy felelősét, a leendő munkacsa­pat titkárát jelölték meg, aki kizárólag operatív munkát végez majd. A tényleges erőt, a „társadalmi nyomást” a csapatok­ban, teamekben képviseltetett társadal­mi szervezetek adják, akik megbízottai­kat küldik el, delegálják. A munkacsapatok feladata lesz, hogy a megoldásra váró problémákat feltárják, részt vegyenek a döntés-előkészítésben, a tanácstestület, mint „helyi parlament" pedig az általuk közvetített problémákat tárgyalja meg. A munkacsapatokba kerülés kétféle­képpen történik, delegálással minden helyi szervezet elküldheti képviselőjét, a pártszervezetek, HNF, szakszervezetek, KISZ, városvédő egyesület ugyanúgy, mint a sportegyesületek, gazdálkodó egységek, intézmények, alternatív szer­vezetek. A másik út, az egyéni jelentke­zés, a tanács titkársági osztályán fogad­ják érdeklődőket. A team döntéseit sza­vazattöbbséggel hozza, minden résztve­vő egy szavazati joggal bír, ahol az appa­rátus tagjainak, közreműködő jellegük miatt, szavazati joguk nincs - a titkár ki­vételével. Vezetőiket egy évre választják maguk közül, a megbízás egy évre szól. A tanácsi apparátus tagját a tanácsülés bízza meg, hasonlóképpen egy évre. Miután hagyományos munkáját az ere­deti osztályszervezetben végzi majd, ket­tős kötődés keletkezik az osztály vezető­je és a tanácsülés irányában, munkáját is ez alapján ítélik meg. Látszik tehát, hogy egy teljesen de­mokratikus, a lakosságot, a helyi társa­dalmi a döntésekbe, egyáltalán, minden a helyi politikát, közéletet érintő kérdés­be bekapcsolódó elképzelésről van szó, amely nem nélkülözi és nem tekinti mel­lékesnek a szakszerűséget sem. Hallat­lan előnye, hogy mindenki, a tanács dol­gozói is „testhezálló” feladatot végeznek, érthetően nagyobb kedvvel és hatékony­sággal. És mert a feladatok megtalálása mindenki számára lehetséges, a végre­hajtáshoz való társulás önkéntes, renge­teg szunnyadó energia szabadul fel A minisztériumban folytatásra biztatnak A közös érdekfeltarasra, a lakosság, a nelyi társadalom segítségül hívására persze már van tapasztalat Pakson, hi­szen ilyen úton tudtak két év alatt korsza­kos' lemaradást behozni a társadalmi munkával. Az elv tehát működőképes, igaz meg­változott szerepkörben számol a végre­hajtó bizottsággal, a különböző társadal­mi bizottságokkal, az apparátussal és a legfőbb döntési fórummá lépő tanács­testülettel. A helyi közmegegyezés már megszü­letett, az érdekeltek, különböző szerve­zetek és persze a lakosság elfogadja, kész ennek a nyitottabb, valóságos rész­vételre szólító gondolkodásnak a része­se lenni. De felvetődik a kérdés, nem kö­vetkezik egy megtorpanás, nem szólnak bele a központi irányítás részéről az új­szerű útkeresésbe? A Belügyminisztérium képviseletében Ribling Ferenc főcsoportfőnök-helyet­test kértük meg, mondjon véleményt a paksi modellről:- Kétségtelen, hogy az önkormányzati fejlődés a tanácsi munka alapvető árala­kítását, az apparátus új szemléletét köve­teli meg. Nem egyszerűen a nyitottságról van szó, hanem a lakosság bevonásáról a mindennapok teendőibe, a döntés-elő­készítéstől a feladatok megoldásáig - kezdte a válaszát. - Úgy vélem, a paksiak elképzelése mindkét szempontból figye­lemreméltó. Az önkormányzat kifejlődé­sét a tanács mellett szerveződő önkéntes munkacsoportok valósítják meg. A szak- igazgatási apparátus egyes tagja - ha­gyományos feladatai ellátása mellett - menedzser módon segítik a munkacso­portok által gondozott feladatok végre­hajtását.- Az elképzelésükből kiérzem az eddig jól szervezett és valóságos értékeket lét­rehozó társadalmimunka-akciók to­vábbfejlesztését. Ez azonban több annál, hiszen nem elsősorban anyagi vagy egyéb hozzájárulásról van szó, hanem a szükségletek kielégítéséről. A feladat végrehajtási, tervezési, szervezési felté­teleinek megteremtéséről, amiben min­denki - akit a téma érdekel - részt vehet. Az a véleményem, ha ezt sikerül kifejlesz­teni, a lakosság nem külső szemlélője és adott esetben utólagos kritikusa lesz a település életét alakító munkának, ha­nem tevékeny részese. Arra is fel kell ké­szülni, hogy az eddigi egyfazonú, felülről vezérelt feladatmegoldás helyett a sok­színűség lesz a jellemzője az önkor­mányzat kiteljesedésének, a lakosság bevonásának, a szerveződő közössé­geknek. Majd így folytatta: - A paksiak kezde­ményezését egyrészt abból az aspektus­ból kell értékelni, hogy az miként felel meg a tanácsrendszer elképzelt fejlődési perspektívájának, másrészt mennyiben szolgálja a tanácsi munka átalakítását, korszerűbbé tételét. Kétségtelen, hogy a tanácsrendszernek a helyi, de a köz­ponti szándékok szerint is a valóságos önkormányzatiság felé kell haladnia. Eb­ben a fejlődésben alapvetően új elem, hogy nem lehet felülről vezérelni. Nem lesznek központi előírások, direktívák, irányelvek arra, miként kell „kialakítani” az önkormányzatokat. Azoknak a helyi kezdeményezés, az önszerveződés felhasználásával, segíté­sével kell kialakulniuk. Ott ahol nagyobb a helyi politikai, társadalmi igény és szándék, ott minden bizonnyal előbb sor kerül erre.- Az eddig „mindenahatónak” tartott állam a megszokott módon közvetlenül nem vesz részt a szükségletek kielégíté­sében, nem garantál ellátási rendszere­ket. Helyette az önszerveződő helyi kö­zösségeket, az önkormányzatokat hozza olyan helyzetbe, hogy gazdái lehessenek a teleplésnek. Ez elsősorban az önkor­mányzatok anyagi alapjának megterem­tésével, a személyi jövedelemadó lakó­helyi szabályozásával, a települési tulaj­don megteremtésével valósulhat meg. Bizonyára kitüntetett figyelemre tarthat majd számot minden ilyen kezdeménye­zés, mint amelyet most a paksiak útnak indítottak. TAKÁCS ZSUZSA Egy gépen ketten Arnold Schwarzenegger azt mondja.- A látásmódnak, amit a stúdióban ta­nultam, három titka van: önérzet, pozitív beállítottság és kemény, becsületes munka.... És tudom, hogy ugyanazok az irányelvek, amelyek segítségével képe­sek vagyunk másként táplálkozni és tes­tűit ki az iskola tornaterme mellett húzó­dó folyosószerű hajdani akármilyen táro­lóból. Elsősorban nem arról van szó, hogy kitakarította, s a körülményekhez képest igyekezett lakályossá tenni a „csőtermet”, hanem - mit mondjak? - lé­legzetelállító gépeket épített, Mert a test­építéshez - pénz híján - gépépités is szükségeltetik. Balogh András, azaz - ahogyan a gye­rekek mondják - Balogh Bandi bácsi há­rom teljes nyarát szinte egyvégtében a vasudvarban töltötte, ahol mindenféle fémrudakat, csöveket és hasznosítható szerkentyűket gyűjtött és vásárolt meg. Abban az időben még gépkocsija sem volt, úgyhogy tehertaxival szállíttatta el a becses „rozsdaságokat”, a rozsdás or- mótlanságokat, hogy azokból majd test­építő gépeket készítsen. Különböző nyu­gati folyóiratokat gyűjtött korábban, s azokat rakosgatta el, melyekben megfe­lelő testépítő gépek fényképe volt. Lévén maga rajztanár, hát - elég sok módosí­tással és új ötlettel - megszerkesztette a gépeket. Ezután már csak valakinek meg kellett csinálnia. De kinek? És főként: meny­nyiért? Most persze, nem anyagiaskodunk, mármint én, de úgy vélem, e vonatkozás sem hanyagolható el. (Balogh András persze, erről nem szívesen beszél, de lát­va a géperdőt, úgy vélem, hogy az anyag maga többe került százezernél. Erre ő azt mondja, „hogy nem egyszerre kellett kiadnom...” Felesége, Szabó Klára - ő testnevelés és történelem szakos tanár - pedig azt mondja, hogy igen tiszteli fér­jének ezt a hobbiját, meg hogy nem iszik, nem dohányzik, hát lelje ebben az örö­mét, ami tulajdonképpen közös öröm is. (Szóval térjünk vissza a forintokhoz, s ne felejtkezzünk meg arról sem, hogy Ba- loghék vettek annak idején egy lerobbant UAZ-t. De mire felújították, minden anyag hazakerült a vasudvarból. És a gépek készítése?- Megtanultam a lakatosságot és a he­gesztést. Úgyhogy végül - némi segít­séggel - magam csináltam a gépeket. Először egyet, majd megint egy újat, s egyre bonyolultabbakat. Nézze, ezt az tunket alakítani, az elet más területen is felhasználhatók... Balogh András azt mondja:- A fiatal srácok először azért kezde­nek el body buildingezni, hogy majd a lá­nyok megnézzék őket a strandon. Aki viszont testépítőként szorgalmasan eltölt egy fél évet, az megszereti ezt a munkát. Az egész szervezete - az izomzat, a vér­keringés -“’igényli, hogy rendszeresen megmozgassák minden porcikáját. Hogy ki is Arnold Schwarzenegger? Úgy hiszem, a többségnek nem kell „be­mutatni”, hiszen nemrégiben magyarul is megjelentek a könyvei az osztrák szár­mazású body buildernek, aki két évtized alatt páratlan sikereket ért el. Hétszer nyerte él a Mr. Olympia címet, többször a Mr. Universe-t, többszörös világbajnok és filmkarrierje sem utolsó. És hogy ki Balogh András? Azt sajnos kevesen tudják, ami szerintem nagy kár. Röviden róla: földrajz és rajz szakos ta­nár Szekszárdon, a 2. Számú Általános Iskolában, közismerten a Zrínyiben. Amennyiben egyetlen szóval akarom jel­lemezni Balogh Andrást, akkor a szó az lenne: megszállott. Megszállottja a test­edzésnek, a testépítésnek. De nemcsak a sajátjáénak, hanem a környezetének, azaz tanítványaiénak és a volt diákoké­nak egyaránt. Éppen ezért testépítő „szalont" alakí­A géperdö Balogh András, akinek „bérlete” volt a vasudvarba utolsót, ezt a többfunkciós testépítő gé­pet. Gonddal lépkedünk át az őssúlyzó­kon, a régi fogaskerék-matuzsálemeken, s kerülgetjük a kisebb szerkezeteket, melyen mindegyikén egy-egy fiú ’’küzd”. A gépek közül több is a fogorvosi széket juttatja eszembe, de látva a kitartó moz­gást, elmúlik rettegésem. Az egyik fiú fek- venyomást végez hatvan kilóval. Ő Kő­szegi József, aki korábban futott, majd súlyt emelt. Két hónapja pedig ide jár.- Pontosan két centit nőtt a bicepszem - mondja, majd arról beszélgetünk, hogy az izmok gyarapodását gondosam mé­rik, illetve alakulásukat tükörben ellenőr­zik. Az egyik fiú büszkén ugratja a béká­ját, a másik pedig így szól:- Leszoktam a cigiről, mert Bandi bá­csi nem szereti. Egyébként jobb is, mert a teljesítőképességem egészen más. Itt komoly légmunkára van szükség. Ha do­hányoznánk, vagy innánk, nem tudnánk így edzeni.- Sok emberben tévhit él - mondja Ba­logh András. - Azt hiszik, hogy a testépí­tés nem sport. Pedig már hivatalosan is az. A karate után ezt űzi a legtöbb fiatal. Vannak itt állóképesség-fejlesztő gépek és erőgyakorlatokat szolgálók is. Közben bejön Kalász János testnevelő tanár, s határozottan leszögezi: . - Magyarországon egyetlen edzőte­remben sincs ennyi gép. Aki a szakma­beliek közül itt járt, mind elámult. Szerin­tem ezeknek a gépeknek az értéke van vagy félmillió...- Ezt így nem lehet mérni - válaszol Balogh András. - Ugyanis bárki elkészít­heti olcsó anyagból. Úgy, ahogy én tet­tem. Végezetül pedig szóljunk arról is, hogy kik járnak ebbe a Zrínyi utcai testépítő „szalonba” edzeni. Elsősorban az iskolá­ba járó gyerekek, azaz a diáksportkör tagjai, akiket az iskola igen figyelemre méltóan támogat. Mi több, rendre vissza­járnak a volt diákok is, a hajdani testne­velés-tagozatosok, akik annak idején - főként hetedikben és nyolcadikban - a hátuk közepére sem kívánták a torna­órát.- Bandi bácsi! Megkaphatom az ed­zéstervet? - szól egy fiú. Bólintás a vá­lasz, úgyhogy mi eljövünk. Folytassák a munkát, ne zavarogjunk. Meg azt is tud­juk, hogy a hét végi karbantartás még visszavan. Tehát van mit tennie Balogh Andrásnak. Kifelé menet egyik fiúnak né­hány tanácsot ad, egy másik tartásán igazit. Kezet szorítunk - szimpatikus erő­vel. S közben arra gondolok, de jó lenne hamarosan arról is hírt adni, hogy a be­adott pályázat - géptervek - nyerő lett! V. HORVÁTH - CZAKÓ

Next

/
Oldalképek
Tartalom