Tolna Megyei Népújság, 1988. december (38. évfolyam, 286-310. szám)

1988-12-19 / 301. szám

2 rtfePÜJSÄG 1988. december 19. Kína nem tényező? Nehru unokája Pekingben Meddig terjed a munkások tűrőképessége? Korszakos hézagot pótol Radzsiv Gandhi ma kezdődő pekingi látogatása: több mint három évtizede nem tette lábát indiai miniszterelnök a kínai földre. Ami­kor az ötvenes évek derekán Dzsavahar- lal Negru a kínai fővárosban járt, valószí­nűleg meg sem fordult a fejében, hogy a nyolcvanas évek végéig kell majd várni, amíg unokája személyében indiai kor­mányfőt üdvözölnek a pekingi vendéglá­tók. Azt a „hősi időszakot” a két nagy ázsiai óriás érzelmes összeölelkezése jellemezte. Barátságuk élénk színfolt volt a hidegháború fagyában: sem Új-Delhi, sem Peking nem akarta, hogy az ázsiai térséget is megrontsa a nagyhatalmak köré szerveződött katonai-politikai töm­bök szembenállása és a befolyási öveze­tek kialakulása. Nekik köszönhető a bé­kés egymás mellett élés öt elvének (Pan- csa Silának) a megfogalmazása is. A sors fintora, hogy azok a politikai-lé­lektani tényezők, amelyek egymás mellé sodorták Indiát és Kínát, történelmi lép­tekkel mérve igen rövid időn belül szét­oszlottak és átadták helyüket a keserű gyűlölködésnek, mély bizalmatlanság­nak. Az eufórikus állapot mélyéről fel­színre törö ellenségeskedést megpecsé­telte az 1962-es határháború: a katonai vereség megaláztatását sok indiai mind­máig nem feledte el. A két szomszéd az elmúlt negyedszázadban érdemben gyakorlatilag szóba sem állt egymással; ha fel is figyeltek a másikra, azt inkább féltékenységből és irigykedésből tették. Az állandó gyanakvás beleette magát a pekingi és új-delhi politikacsinálók gon­dolkodásába: a katonai veszély mindkét fővárosban a készenléti forgatókönyvek kiemelt pontja. A kapcsolatokat leginkább a határpo­lémia - a kölcsönös terjeszkedés vádja - rontotta meg. Elvileg Kina kilencvenezer négyzetkilométer hovatartozását vitatja a határ keleti szektorában, India viszont harmincötezer négyzetkilométer visz- szaadását követeli a nyugati szakaszon. Jóllehet 1981-ben szakértői tárgyalások kezdődtek a megoldásról, a megbeszé­lések nyolc fordulója sem hozott semmi eredményt - még csak a rendezés elvé­ben sem jutottak dűlőre. Peking hosszú évek óta azt mondja, hogy alkalmazzák a „kölcsönös megértés és alkalmazkodás” elvét a rendezésben. Mind Csou En-laj, mind Teng Hsziao-ping csomagtervet terjesztett elő, amelynek lényege: mind­két fél vegye tudomásul - ha szükséges, kisebb módosításokkal - a ténylegesen kialakult helyzetet a határon. Új-Delhiben mindeddig hallani sem Szombaton és vasárnap nagyon so­kan keltek útra, hogy a karácsony előtti utolsó hétvégén külföldön szerezzék be kisebb-nagyobb ajándékaikat. A Határ­őrség Országos Parancsnokságától ka­pott tájékoztatás szerint szombat reggel­től vasárnap 14 óráig összesen 78200 külföldi és magyar állampolgár lépte át az osztrák-magyar határon lévő átkelő­helyek valamelyikét. Közülük 40 400 volt a magyar, 37 800 pedig a külföldi. Az élénk forgalom ellenére az utasok­akartak a kínai megközelítésen alapuló kiegyezésről. Az indiai parlament hu­szonöt évvel ezelőtt határozatban szö­gezte le, hogy „az utolsó négyzetcenti­métert is fel kell szabadítani a kínai meg­szállás alól”. A probléma elhúzódása ter­mészetesen gátat szabott minden köze­ledésnek. Tavaly nyáron hajszál híján újabb katonai konfliktus robbant ki a ha­tár mentén: fent a havas hegyekben még ma is farkasszemet néznek egymással a csapatok. A látogatás ténye jelzi azonban, hogy valami megmozdult. India feladta korábbi merev nézetét, hogy a határvita megol­dásáig nem képzelhető el a viszony javí­tása egyéb területeken sem. Radzsiv Gandhi eleve úgy utazik Pekingbe, hogy jóllehet egy csapásra a területi problé­mát nem lehet elsimítani, de éppen a pár­beszéd újbóli felvétele és a kétoldalú kapcsolatok fejlesztése fogja megterem­teni - remélhetőleg - azt a légkört, amely lehetővé teszi majd végső soron a határ­vita rendezését is. De változott a világ is az elmúlt negyed­században. Sokan felkapták a fejüket, amikor Radzsiv Gandhi azt mondotta nemrégiben a parlamentben, hogy a szovjet-indiai kapcsolatok alakulására nézve Kina nem tényező. Voltak, akik „történelmietlennek” nevezték ezt a véle­ményt. Új-Delhi és Moszkva viszonyában tagadhatatlanul más tényezők a megha­tározóak - de ahogy a kapcsolatok elmé­lyülésére kihatottak a geopolitikai fejle­mények, nevezetesen egyfelől a szov­jet-kínai szembekerülés, másfelől az In­diát „bekerítő" kínai-amerikai-pakisztá- ni tengely létrejötte, ugyanúgy most ked­vezően hathat ki Új-Delhi és Peking köze­ledésére a szovjet-kínai viszony rende­zése, még ha annak ütemét indiai részről talán túl gyorsnak is tekintik. Babani Szén Gupta indiai politológus az alábbiakban körvonalazta az erővo­nalakat a látogatás előestéjén: „Új-Delhi felismerte azt, hogy alapvető változások mennek végbe a nemzetközi politikai gyakorlatban. Ám azt az állítást, hogy In­dia tevőlegesen és őszintén bekapcsoló­dott a szakadékok áthidalására irányuló világméretű törekvésbe, gyakorlati ta­pasztalat még nem támasztja alá. Ellen­kezőleg, az a benyomás alakult ki róla, hogy hajlamos a folyamatos párbeszéd elkerülésére a szomszéd országokkal, amelyekkel viszonya mindennek nevez­hető, de barátinak nem. A mai kínai—in­diai viszony valójában korlátozza India szerepét még a szubkontinensen is.” RÁCZ PÉTER nak 15-20 percnél nem kellett többet a határon várakozniuk. Némileg lassította azonban a folyamatos áthaladást, hogy a külföldről hazaérkezők közül sokan nem töltötték ki időben vámáru-nyilatkozatu­kat. Nekik, főként szombaton, 35-40 per­cet is igénybe vett a határátlépés. A legforgalmasabb határátkelőhely ez alkalommal is a hegyeshalmi volt; az ösz- szes forgalomnak alig a fele bonyolódott le Sopronban, Kópházán, Búcsún és Szentgotthárdon. A tisztekkel mi lesz? Leszerelés a szovjet hadseregben A tisztikar csökkentése lényegesen bonyolultabb feladat, mint a sorállomá­nyé. Éppen ezért határozták meg két év­ben az intézkedések megvalósításához szükséges határidőt - jelentette ki a Gor­bacsov által előterjesztett szovjet csapat­csökkentési döntés kapcsán a Pravdá­nak adott nyilatkozatában Vlagyimir Lo­bov vezérezredes. A szovjet fegyveres erők vezérkari főnökének helyettese a lap szombati számában elmondta: a szovjet vezérkar részletes tervet dolgo­zott ki a kormány döntésének végrehaj­tására, amelyben figyelembe vették a szovjet hadseregben a hatvanas évek­ben végrehajtott csökkentés kedvezőt­len tapasztalatait is. A tisztikar csökkentése elsősorban a tiszthelyettesi és a tiszti állománynak, a tábornoki karnak azt a részét érinti, amely leszolgálta az előirt időt és jogo­sulttá vált a nyugdíjra. Lobov kijelentette, mindent meg fognak tenni annak érde­kében, hogy a katonatiszteket és család­tagjaikat ne érje se erkölcsi, se anyagi hátrány. A csökkentés méreteit érzékeltetve Lobov elmondta: a 10 ezer leszerelésre kerülő szovjet harckocsi nagyjából 30 amerikai harckocsi hadosztálynak felel meg, az 500 ezer fő pedig a nyugatnémet hadsereg, a Bundeswehr létszámával egyenlő. A Pravdához érkező aggódó olvasói levelekre kitérve a szovjet tábornok hangsúlyozta: a haderőcsökkentés egyáltalán nem fenyegeti a Szovjetunió védelmi képességét, ez az új szovjet vé­delmi doktrína gyakorlati érvényesítését jelenti. Ezzel összefüggésben utalt arra is, hogy a szocialista országokban mara­dó csapatok felépítését ugyancsak meg­változtatják és kizárólag védelmi jelle­gűek lesznek. - A csökkentés méreteit, a hadsereg struktúrájának átalakítását a két katonai tömb - a VSZ és a NATO - kö­zötti erőviszonyok gondos tanulmányo­zása alapján határozták meg - fűzte hoz­zá Lobov. A Duna Kör közgyűlése A Duna Kör megtartotta első közgyűlé­sét szombaton a Pilvax kávéházban Bu­dapesten. Ä független, országos társadalmi szer­vezet, amellyé a Duna Kör november ele­jén alakult, fő céljának a bioszféra és a társadalom együttélési lehetőségeinek feltárását tekinti. A közgyűlés szüneté­ben tartott nemzetközi sajtótájékoztatón Szekfü András szociológus hangsúlyoz­ta, hogy a Duna Kör egy hazánkban még nem ismert, úgynevezett non-profit típu­sú, azaz nem haszonelvű szervezet. Nem törekszik politikai hatalomra egyelőre, nem kíván parlamenti párttá válni. Ugyanakkor a képviselőkkel is meg akarják ismertetni mindazokat a doku­mentumokat, adatokat, tudományos elemzéseket, amelyek segíthetik dönté­süket az ökológiai - vagy azt is érintő - kérdésekben.- Az utóbbi egy-két alkalommal nem­csak a sablonos közleményekből, hanem a televíziós követítésekből, a napi sajtó vi­szonylag részletes tudósításaiból is tájé­kozódhat a közvélemény a központi bi­zottsági üléseken folyó munkáról. Az el­hangzott előterjesztésből, a hozzászólá­sokból, a sajtótájékoztató kérdéseire adott válaszokból úgy éreztem, hogy éles véleményütközések lehetnek a KB-n be­lül, sőt ellentétekre is következtettem. így látja-e ön is, aki közvetlenül érzékelhette az ottani légkört?- Az első napirendi ponthoz - amely­ben időszerű politikai kérdésekről esett szó - nagyon sok volt a hozzászólás. Ezt annak tulajdonítom, hogy az új KB tagok kezdetben talán nem mertek szólni, meg kellett ismerniük a viszonyokat. Már a no­vemberi ülésen is történt változás. A sok hozzászólás alapján az látszott, hogy nincsenek véleménykülönbségek, in­kább kifejezett egység érződik a Politikai és a Központi Bizottság között.- Vannak olyan csoportok a KB-n belül, akik nem úgy képzelik a megoldást, mint mások?- Nem, ilyenek nincsenek, az biztos.- Berecz János egyes megnyilatkozá­sokról, véleményekről szólva fontosnak tartotta hangsúlyozni, hogy azok nem te­kinthetők hivatalos álláspontnak.- Nem látok ebben ellentmondást az­zal, hogy Berecz János örül az egyéni vé­leményeknek. Egyet akarunk. A hosszú vitából is ez derült ki, nem pedig az ellen­tétek.- Ön is fölszólalt?- A novemberi ülésen igen, akkor vol­tak napirenden a húsiparral kapcsolatos kérdések. Nekem KB-tagként nemcsak a szekszárdi, hanem az ország minden húskombinátjának érdekeit szem előtt kell tartanom. így elleneztem a húsipar visszafejlesztésére tett javaslatot, mert ezzel a világbanki hitelek visszafizetése nehézségekbe ütközne. Véleményem szerint inkább fejleszteni kellene ezt az iparágat, ha az itt megtermelt dollárra is szükségünk van. BUDAPEST - Beck Tamás kereske­delmi miniszter meghívására szombaton hazánkba érkezett Nick Greiner, Auszt­rália New South Wales Szövetségi Álla­mának miniszterelnöke. Látogatása so­rán tárgyalásokat folytat a politikai és gazdasági együttműködés továbbfej­lesztésének lehetőségeiről. * A Tudományos Dolgozók Demokrati­kus Szakszervezetének küldöttgyűlése vasárnap Budapesten, a tanácskozás zárónapján - változtatásokkal és kiegé­szítésekkel - elfogadta a szakszervezet programtervezetét. Ebben a többi között rögzítik, hogy a TDDSZ továbbra is ösztö­nözni kívánja a magyar szakszervezeti mozgalom megújulását. Hangsúlyozza a program azt is, hogy a tudományos kuta­táshoz, illetve a felsőoktatáshoz szüksé­ges infrastruktúra színvonalát közelíteni kell a fejlett országokéhoz, s egyúttal csökkenteni a tudományos és a felsőok­tatási intézmények közötti, valamint a re­gionális eltérések okozta különbségeket. MOSZKVA - Emberségesebb, a szo­cialista jogállam és a demokrácia meg­szilárdítását szolgáló büntető törvény- könyv tervezetét bocsátották össznépi vitára a Szovjetunióban. A társadalmi vi­tát követően a tervezet, a valószínűleg je­lentős számban beérkező módosítások­kal, javaslatokkal jövő év március 15-én kerül a Legfelsőbb Tanács elnöksége elé. Az új BTK szigorúbb büntetéseket helyez kilátásba a visszaesők számára, ugyanakkor sokkal szélesebb körben él az enyhébb, szabadságvesztéssel nem járó büntetésekkel a társadalmilag ke­vésbé veszélyes bűncselekményeknél. PEKING - A kínai-szovjet kapcsola­tok javulásának újabb jeleként létrejött az első testvérvárosi kapcsolat a két ország között Sanghaj és Leningrád részvételé­vel. A héten aláírt szerződésről a China Daily, az angol nyelven megjelenő kínai napilap szombati száma adott hirt. Atest- vérvárosi kapcsolatok keretében első­sorban a kereskedelmi forgalom növelé­sét tervezik, valamint fejleszteni kívánják az együttműködést különböző ipari terü­leteken is. A lap beszámolt arról, hogy kl­- A húsipar ezt a dollárt jelentős állami támogatással termeli meg. Mi történne a még jobban fejlesztett vállalatokkal pár év múlva, ha a jelenlegi tendencia eredmé­nyeképpen magukra maradnak?- Egy ideje például mi, a Szekszárdi Húsipari Vállalat, önállóan gazdálko­dunk, el kell tartani magunkat. Ez így len­ne bizonyára a jövőben is. Egyébként ezekkel a gazdálkodásbeli problémákkal én korábban nem nagyon foglalkoztam, hiszen géplakatosként kerültem a KB- ba, de most a munkahelyemen és a váro­si pártbizottságon minden szükéges anyagot átnézhetek, sok segítséget ka­pok.- Ezek szerint ön a KB-ban saját mun­kahelye érdekeit is képviseli. Van-e hasz­na az SZHV-nak az ön KB-tagságából?- Ebből az egész megyének haszna van, mert az itteni munkások ügyes-ba­jos gondjait továbbítom. Az utóbbi évek­ben a nép nagyon sokat „kapott” a tehó- tól, az adótól kezdve az inflációig, a ro­mán helyzetig, a bős-nagymarosi beru­házásig. Mindezt nehéz kiheverni. Sok nyugdíjas is megkeres, kevés a nyugdíj. Látom ugyanakkor azt is, hogy a munká­soknak még van tűrőképességük. Bíznak a fordulatban, még a pártonkivüliek is. Ha az adózásban sikerül valami változást elérni, az serkenteni fogja a dolgozókat, elmondhatjuk, hogy elértünk valamint. A munkások érzik, hogy muszáj dolgozni, igy kellene tenni az értelmiségnek is, hi­szen ők jobban látják az ország helyzetét.- Meddig terjed a munkások tűrőké­pessége? Érez-e köztük ellenállást?- Nagyon fontos, hogy a párttag ne érezze különbnek magát a többi között, szót tudjon velük érteni. Ha értelmesen el tudjuk magyarázni, hogy még kell egy kis türelem, hogy a sztrájk nem megoldás, akkor azt megértik.- De évek óta hallják, hogy még egy kis türelem...- A májusi pártértekezlet óta fölgyor­sultak az események. Biztos vagyok ben­ne, hogy néhány éven belül egy-két terü­leten eredményeket fogunk elérni. nai éttermeket fognak nyitni Leningárd- ban és orosz éttermeket Sanghájban. A két város együttműködik majd kikötőik korszerűsítésében. BONN - Vasárnap töltötte be 75. élet­évét Willy Brandt, a Szocialista Interna- cionálé (Sl) elnöke, a német Szociálde­mokrata Párt (SPD) tiszteletbeli elnöke, az NSZK volt szövetségi kancellárja. A nagy tekintélyű politikust táviratban kö­szöntötte Helmut Kohl bonni kormányfő. Olyan szenvedélyes, harcos és világ­szerte tisztelettel övezett politikusnak ne­vezte, aki fontos tisztségekben évtizede­kig tevékenykedett hazája és a népek kö­zössége javára. Hans-Jochen Vogel, az SPD elnöke az ünnepelt legnagyobb ér­demeként azt említette: hozzájárult ah­hoz, hogy a németség és a béke fogalma ismét egyszerre említhető. BELGRAD - Belgrádban bejelentet­ték, hogy Raif Dizdarevics, a jugoszláv ál­lamelnökség elnöke Nicoiae Ceausescu román államfő meghívására december 22-23-án hivatalos baráti látogatást tesz Bukarestben. A hivatalos közlemény sze­rint a látogatással Jugoszlávia megerősíti érdekeltségét a jószomszédi viszony erősítésében és a - belgrádi értékelés szerint - „nem mindig kielégítő kétoldalú együttműködés” fejlesztésében. A tár­gyalásokon megkülönböztetett figyelmet fordítanak a gazdasági kapcsolatok fel­lendítésére. Várható, hogy foglalkoznak majd a két országban élő román, illetve délszláv nemzetiség helyzetével, mert ez a kérdés - hangsúlyozza a jugoszláv be­jelentés - nagy jelentőségű a kapcsola­tok további kedvező alakulása szem­pontjából. WASHINGTON - George Shultz amerikai külügyminiszter országa és a Szovjetunió kapcsolatainak megjavítását tekinti a Reagan-kormány és a maga leg­nagyobb sikerének. A miniszter, aki 1982 óta van hivatalában, vasárnap, a Teh New York Timesben megjelent nyilatkozatá­ban elmondta: kezdetben, még Andrej Gromiko külügyminisztersége idején a két nagyhatalom „birkózott” egymással, majd teljesebbé és őszintébbé váltak az eszmecserék - végül pedig közös, gya­korlati célokat tűztek ki. Miért fagynak meg amerikaiak? Közhely, hogy az Egyesült Államok a világ egyik leggazda­gabb országa, lakóinak átlagos jövedelme idén fejenként (te­hát a nem dolgozókat is számítva) több mint 14 000 dollár volt - több mint félmillió forint. Ennek tükrében meglepő a tény, hogy a kereken 245 millió amerikai polgár közül vagy 3 millió­nak nincs otthona. Ennek híján csavarognak, illetve a nagy­városok utcáin „laknak”, ami északon és keleten télen életve­szélyes: a szokatlanul korán beállt hideg idején a lapok szinte naponta számolnak be arról, hogyan fagyott meg egyik, vagy másik szerencsétlen a New York-i, a washingtoni vagy a bos­toni utcán. Mint szinte mindenkinek, az otthontalanoknak is van Ame­rikában szervezete, becslésük szerint országszerte vagy 3 millióan lehetnek. Á statisztikák által is alátámasztott tény, hogy számuk gyarapodik - az elmúlt egy évben kerek 25 szá­zalékkal. Annak ellenére, hogy a szövetségi kormány és az egyes ál­lamok (a szociálpolitika, mint általában a lakosságot érintő kérdések többsége, helyi ügy) évente dollármilliárdokat köl­tenek az elesettek támogatására. A gond csak az, hogy mi­közben a rászorulók száma nő, az összeg csökken: a szövet­ségi költségvetésnek az otthontalanok segélyezését szolgáló keretei 1981 óta 50 százalékkal lettek alacsonyabbak. Az ok a Reagan-kormány tudatosan vállalt politikája, amely szerint a súlyosan deficites költségvetést egyes rétegek rovására is csökkenteni kell. Az utcákon „lakók” száma messze New Yorkban a legma­gasabb: úgy becsülik, hogy a metropolisban 60000-80000 embernek nincs otthona. Sokukat láthatja a turista is, a Man­hattan utcáin ők azok, akik kéregetnek, zsibáruskosárral a nyakukban árulnak valamit, kéretlenül - borravaló reményé­ben - megtisztítják az autók szélvédőit. Vagy semmit nem csi­nálnak, csak fekszenek a parkokban, járdán - télen a Föld­alatti meleget adó szellőzőnyilásai felett. A nagyváros gyakorlatilag tehetetlen a finoman „szubpro- letariátusnak” nevezett szerencsétlenekkel, bár az erőfeszí­tések nem csekélyek. Az otthontalanok növekedésével az át­meneti szállások, egyfajta szociális otthonná átalakított, le­robbant szállodák mellett múlt századi fegyvertárakat nyitot­tak meg előttük. A hodályokban százával sorakoznak egymás mellett az ágyak, a betérők étkezést, ingyen metrójegyet is kapnak. Sokan mégis kívül maradnak, még a téli fagyban is, ami életükbe kerülhet. Az ok: az éjjeli menedékhely veszélyes. A szerencsétlenek nemcsak lopnak egymástól, de az erőseb­bek terrorizálják a gyengébbeket, állandóak a véres vereke­dések, jóllehet a város külön biztonsági őrséget is szervezett a tömegszállásokra. Sokan már attól félnek, ki lesz a szom­szédjuk, mivel sok a kórházi hely hiányában elbocsátott el­mebeteg, a visszaeső, átmenetileg szabadlábon lévő bűnöző, az elvonókúráról megszökött, kiszámíthatatlan alkoholista és kábítószeres. Ne gondoljuk, hogy a megjelenésében a dickensi éjjeli me­nedékhely figuráit idéző emberek primitiv aggok. A New York-i otthontalanok 70 százaléka 40 év alatti, minden negye­dik katonasviselt és minden ötödik még főiskolai tanulmá­nyokat is végzett. Ami viszont végképp amerikai jellegzetes­ség: csak 10 százalékuk fehér bőrű, a túlnyomó többség fe­kete, vagy latin eredetű. A New York-i hatóságok karácsony táján különös erőfeszí­téseket tesznek, hogy a menhelyekre kerüljenek az otthonta­lanok - még ha sokan az említett okokból ellenállnak is. Nem lennénk Amerikában, ha nem emelne szót az utóbbiak mellett egy polgárjogi szervezet, amely védelmezi őket, mondván: ha valaki az utcán akar élni, senkinek nincs joga ebben megakadályozni... HELTAI ANDRAS Élénk forgalom a magyar-osztrák határon-ri­Beszélgetés Becze Ferenccel, az MSZMP KB tagjával

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom