Tolna Megyei Népújság, 1988. november (38. évfolyam, 261-285. szám)

1988-11-01 / 261. szám

1988. november 1. TOLNA_ rVÉPÜJSÁG 3 Érdekvédelem és demokrácia Ma is jól emlékszem az idestova ti­zenöt évvel ezelőtt történt esetre: úgy­nevezett „friss” gimnazista lehettem, amikor diákparlamentre vagy valami hozzá hasonló „demokratikus összné­pi fórumra” készülődött a patinás in­tézmény tanulóifjúsága. E jeles alka­lomból természetesen osztályunk is igyekezett számba venni - őszintén szólva nem túl nagy lelkesedéssel - a szerinte feltétlenül megoldásra váró, s ebből következően a tanácskozás elé terjesztendő kisebb-nagyobb problé­mákat. A kínkeservesen megfogalma­zott felvetések többsége maga volt a teljes kiábrándulás: vagy nagyfokú naivitásra, vagy a lehetetlenségek bi­rodalmába tartozó ábrándkergetésre vallott, illetve szóra sem érdemes, gyermeteg és bosszantó apróságnak bizonyult.- Nem látjátok saját érdekeiteket - jegyezte meg a felfedezés fölötti örö­mében némi elégtétellel ott tartózkodó tanárunk, s mi tagadás: igaza volt. Er­ről már akkor is, szinte gyerekfejjel megbizonyosodhattunk néhányan - nem is kevesen -, ám akkor különö­sebb belső konfliktust ez a megállapí­tás nem jelentett számunkra. Elfogad­tuk, mint ahogy azt is, hogy közérze­tünk mindennek, csak kiegyensúlyo­zottnak és nyugodtnak nem volt ne­vezhető, s jórészt azt sem tudtuk, miért van ez így. Azokban az időkben egyébként so­kan - sokakkal - igyekeztek elhitetni, hogy egyedül és kizárólag akkor já­runk jól, tehát az a valós érdekünk, amit „fentről” sugalmaznak vagy egye­nesen meghatároznak. Különösebb akadályokba nem is ütközött ez a pró­bálkozás, a jelenlegi gondjainknak még csak a csirái is alig jelentkeztek, s nem volt értelme kétségbe vonni a hol atyáskodva, hol harcos vehemenciá­val elénk tárt, el- és megmagyarázott „érdekvédelem” lényegi vonásait, ne­talán érzékelhető ellentmondásait. Az unos-untalan a komolyság látszatá­val hangsúlyozott, de tartalmilag üres, „a mi érdekünk azt kívánja” szlogen azután nyílegyenesen vezetett a szinte teljes érdektelenséghez. Kétkedők persze minden időben akadtak, akiket nem nyugtattak meg a gondosan megfogalmazott körmonda­tok, a közhelyekbe ágyazott semmit­mondó frázisok. Helyzetük - a már em­lített időkben - nem volt irigylésre mél­tó, jobbik esetben nem vettek róluk tu­domást, mintha nem is lettek volna ezek az „örökké akadékoskodó” egyé­nek, rosszabbik esetben - ha nem ér­tettek a szép szóból - számolhattak bi­zonyos ellenintézkedésekkel, alsó és felső szinteken egyaránt. Változnak az idők - idézhetnénk az ismert szólást, s továbbfolytatva stílu­sosan manapság mintha kizökkent volna a világ, s önmaga ellentétébe csapott volna át számos dolog. Amiért régebben megrovó pillantások vagy komoly retorziók jártak, azt ma egye­nesen dicséret illeti. Erre egy példa: munkakörömből adódóan, „hivatal­ból” számos gyűlésen, ülésen, megbe­szélésen, tanácskozáson veszek részt - így a szakszervezeti megújulással kapcsolatos vitákon is. Ezeken a fóru­mokon nemegyszer tapasztalom, mi­ként dőlnek meg a tekintélyelven ala­puló kinyilatkoztatások, miként ütköz­nek, csapnak össze a saját vélemé­nyek a hivatalos állásponttal, s anélkül, hogy utólag bármitől is tartania kellene a felszólalónak. - Foglalkozzon a gaz­dasági vezetés a termelés megszerve­zésével, a szakszervezet viszont hangsúlyosan az érdekvédelemmel, főként az egyéni érdekvédelemmel! - így az egyik vélekedés, mely a környe­zet egyhangú egyetértésével találko­zott. Ma már tehát tisztában vagyunk sa­ját érdekeinkkel? Talán az ahhoz veze­tő úton járunk. S azt sem szabad elfe­lejteni, hogy valós érdekeink felisme­rése, főként azok nyílt hangoztatása a demokrácia növekedését, teljesebbé válását is jelenti. SZERI ÁRPÁD Átalakulóban a mezőgazdasági integrációs szervezetek Az élelmiszergazdaságban jövőre vár­hatóan mintegy ezer, együttműködő szervezet alakul át, választ a jelenlegitől korszerűbb működési formát. Egy részük - az új társasági törvény szellemében - átlép a jogi személyiségű gazdálkodó egységek közé, vagyis az egyszerű gaz­dasági társaságból közös vállalatot, kor­látolt felelősségű társaságot (kft-t), vagy részvénytársaságot alapít. Olyan formá­ciót választanak, amelyben az anyagi eszközök a korábbinál jobban haszno­sulnak, a befektetett tőke jelentős oszta­lékot, nyereséget hozhat. Az újjáalakuló szervezetek, amelyek mezőgazdasági termelésre, élelmiszer-feldolgozásra, il­letve szolgáltatásra egyaránt vállalkoz­nak, a tömegtermelés mellett a termékek minőségének javításában is érdekelteb­bé válnak. A MÉM területén több mint 1100 együttműködő szervezet jött létre az el­múlt évtizedekben, köztük több mint 60 termelési rendszer, valamint számos ag­ráripari egyesülés, közös vállalat, gazda­sági társaság. Hozzávetőleg egyharma- duk élelmiszerfeldolgozásra vállalkozott, a többi ipari, építőipari, illetve szolgáltató tevékenységgel foglalkozó gazdasági társaság. Ezek jelentős részét a különféle tulajdonformával működő állami gazda­ságok, élelmiszeripari vállalatok, erdő- gazdaságok, ipari üzemek és szövetke­zetek közösen alapították. Együttműkö­désük a legutóbbi felmérés szerint ösz- szességében eredményes. Árbevételük tavaly megközelítette a 166 milliárd forin­tot; a 100 forint vágyoni betétre jutó tag­vállalati nyereség átlagosan 14 forint kö­rül volt, elérte vagy meghaladta az alapító szakvállalatokét. Tiszta eredményük annyi, mint a ter­melőszövetkezetek összes nyereségé­nek egyharmada. „Titkok” a Tolna Megyei Moziüzemi Vállalatnál A Panoráma mozi dolgozói kérdeztek llllillllBl Lehet-e fél műszakban igazgatni? Délután három órakor a Panoráma filmszínház videomozijá- ban nem a közönség, hanem a dolgozók gyülekeztek - két ki­vétellel. Túlságosan nagy örömet senkinek nem okozott az újságíró megjelenése, de kezdetben gondot sem. Mikor megkezdődött volna a szakszervezeti csoport ülése, valakinek eszébe jutott, hogy jegyzőkönyv vezetése helyett jobb lenne magnetofont használni. A „beszerelés" időtartamára Sajgó Ferencné dr., Pacsai László, az SZMT-könyvtár igazgatója és az újságíró, a vállalat igazgatójának kérésére átmentek Sztarovits János üzemvezető irodájába, ahol furcsa párbeszédek zajlottak. A vál­lalat igazgatója azt kérte, hogy mindarról, ami ezután kö­vetkezik, semmi ne legyen a sajtóban, mivel a vállalat átszerve­zés előtt áll. Pacsai László pedig azokra a kérdésekre, hogy ő itt a Művészeti Dolgozók Szakszervezetét, az SZMT-t, vagy kit képvisel, azt válaszolta, hogy a vállalatot patronálja. Mint utó­lag kiderült, az SZMT apparátusa részéről ő az alapszervezet instruktora, mivel az ágazati szakszervezetnek nincs megyei bizottsága. * A tanácskozást Pacsai László nyitotta meg, majd megadta a szót Vaszkó Gyula szakszervezeti bizalminak, hogy mondja el véleményét. A bizalmi próbálta ugyan kifejteni, beszéljenek előbb a többiek, 0 majd a végén szól, de a felszólításnak eleget tett. Elmondta lényegében ugyanazt, amit a szakszervezeti cso­port tagjai egyenként is megerősítettek: Nem tudnak egyetér­teni azzal, hogy Lencsés Lászlót, a megyei művelődési köz­pont osztályvezetőjét nem egészen egyéves szerződéssel ki­nevezték a Panoráma filmszínház üzemvezetőjévé. Kifogásuk volt a személye ellen is, de főként azt nem értik, hogy miért át­meneti időre és négy órában látja el ezt az egész em­bert kívánó munkakört. Mire megtanulja a mozizást, már el is megy, hangoztatták. A lényeg az volt, így egy ilyen munkakört nem lehet részmunkaidőben ellátni, mivel ha délelőtt van bent, nem találkozik a műszakkal, ha este, akkor nem tud kapcsola­tot tartani a vállalati központtal. Azt is szóvá tették a dolgozók, hogy e szerint Lencsés László két munkakört lát el egy mun­kaidőben, másfél fizetésért. Mindehhez tudni kell, hogy Sztarovits János már gyakorlati­lag nem dolgozik, mert hamarosan nyugdíjba megy, de majd visszatér a jövendő videopresszó vezetőjeként - fél műszak­ban mint nyugdíjas. Egy ideig mondták a magukét a dolgozók, majd Sajgó Fe­rencné dr. elrendelte, hogy hívják be a két hiányzót, Sztarovits Jánost, Lencsés Lászlót és játsszák le előttük a magnetofonról mindazt, ami eddig távollétükben elhangzott. Ez a lépés nem okozott osztatlan örömet azokban sem, akik ily módon meg­hallották az eddig elmondottakat. Heves vita keletkezett a do­logból, de a dolgozók közül senki nem vonta vissza amit elmon­dott és nem is kívánta szépíteni a véleményét, értelmét viszont már kevéssé látták az elfajult és helyenként személyeskedő vitának. * A tanácskozást mindvégig Pacsai László vezette. Sajgó Ferencné dr., a vállalat igazgatója a leghatározottab­ban közölte a jelenlévőkkel, hogy az ő jog- és hatásköre az üzemvezető kinevezése, ezen nem lehet vitát nyitni. Pacsai László pedig elmondta, amit az igazgató is megerősített: a filmforgalmazás országos átszervezése kappsán várható, hogy a vállalat létszáma a jelenleginek töredékére csökken jö- vö nyár elejéig - ameddig Lencsés László szerződése szól -, éppen azért nem kívánta véglegesen és „kívülről” betölteni ezt a státust. Ennek ellentmond az a tény, hogy a vállalat az ál­lást nyilvánosan meghirdette. Szópárbaj keletkezett - többek között - az igazgató és több dolgozó, valamint Sztarovits János és Lencsés László között is, mindenféle belső és részkérdésekben. A szakszervezeti csoport ülését az igazgatónő végül is szavazással kívánta le­zárni mondván, hogy tegye fel a kezét az, aki a jövőben nem kí­ván együtt dolgozni Lencsés Lászlóval. Neki is feltette a kér­dést, hogy ezek után akar-e maradni. A dolgozók persze erre nemigen akartak vállalkozni, annál is inkább nem, mert Pacsai László kifejtette, hogy a szak- szervezeti csoport az üzemvezető leváltására nem jogosult. Ez teljesen igaz. Körülbelül ettől kezdve vált kérdéssé ismét, hogy egyálta­lán ki hívta, illetve ki értesítette az újságot, majd Sajgó Ferenc­né dr. nyomatékosan kérte, hogy minderről semmi ne jelenjen meg a lapban, mert ez a vállalat belső ügye, amit ő „le fog ren­dezni”. Közben Cziráki László, a szakszervezeti titkár is szót kért és- úgy tűnt - valamennyi jelenlévő megelégedésére leszögez­te, hogy a magnószalag márpedig ettől a perctől kezdve titko- síttatik. Borítékba zárják, legalább három jelenlévő aláírásával pe­csételik meg a benne őrzött „titkokat” és azt csak illetéke­sek - az aláírók jelenlétében - hallgathatják meg. Pacsai László összefoglalójában elmondta az eset „eszmei mondanivalóját”, miszerint a dolgozókat a szerződés megkö­tése előtt tájékoztatni kellett volna a tervekről, az új üzemvezetőt pedig bemutatni a dolgozóknak, amiben megint igaza volt. Ezek után az újságíró úgy vélte, eleget tud - habár keveset ért- és nem kíván a továbbiakban vállalati titkokat fürkészni. * Néhány dolognak azért utána kellett nézni. Például annak, hogyan is lehet egy munkaidőben két állásért másfél fizetést kapni. Nem igazán lehet, nem is erről volt szó. Dr. Say István, a megyei művelődési központ igazgatója például elmondta, hogy az intézmény funkcióra, illetve tevékenységi körre orientált át­szervezése miatt több státus megszűnik, a feladatokat átcso­portosítják. Ezért úgy egyeztek meg Lencsés Lászlóval, hogy korkedvezménnyel nyugdíjba megy. Az ottani szervezői feladatával párhuzamosan - miközben felmentést kapott négyórai munkahelyi jelenlét alól - el tudja látni a mozi szervezői munkáját is. Szó sem volt üzemvezetésről. Sajgó Ferencné dr., a Tolna Megyei Moziüzemi Vállalat igaz­gatója később elmondta - fenntartva korábbi véleményét arról, hogy a vállalat belső ügyei nem tartoznak a nyilvánosságra -, eleget tesz a dolgozók kérésének és Lencsés László szerződé­sét - december 31-ével felmondja és belső megoldást keres, legalábbis az átszervezésig terjedő időszakra. * Tulajdonképpen nem nagy ügy az egész, de a tanulságai fon­tosak lehetnek. Ma már nem lehet eltitkolni a hibákat senki elől. Még a beosztottak előtt sem, mert nem tűrik el. Minimum választ x várnak kérdéseikre, hogy miért születik olyan igazgatói döntés, ami senkinek sem, illetve kizárólag csak a megbízott üzem­igazgatónak jó, hiszen több lesz a - korkedvezményes - nyugT díja. Kérdések viszont maradnak. Miért gondolják még mindig so­kan, hogy amiről nem ír az újság, az nincs is? Miért van az, hogy bizonyos beosztásokban el lehet látni a munkát fél munkaidő­ben is - teljes fizetéssel. Ezt most megírtuk, a helyzet tehát nem tartható fent tovább, mert a közvélemény - a helyi sem - nem vi­seli el. De meg tudjuk-e írni mindazokat, név szerint, akik ott vannak ugyan nyolc órát a munkahelyükön, de az a jó, ha nem csinálnak semmit, mert akkor kevesebbet ártanak? Mi lesz így azokkal, akik fél fizetésért dolgoznak teljes szívvel, mert a „nép­gazdaság jelenlegi helyzetében” - állítólag - nekik csak ennyi juthat. És mi lesz azokkal, akik már csak azért sem kérhet­nek korkedvezményt, mert egyáltalán nincs vagy nem is lesz munkahelyük?... IHÁROSI IBOLYA Városkörnyéki helyzetkép (Tudósítónktól) Dombóvár városkörnyék üzemeiben befejezéshez közeledik az őszi búza ve­tése. Őszi árpából mintegy 2300 hektárt vetettek. A vetések már szépen sorolnak. Minden üzemben befejezték a vetőmag­vak csávázását. Az elvetendő terület 80 százalékán vé­geztek a munkával. Jó ütemben halad a kukorica betakarítása, de az átlagtermés elmaradt a várttól. Ugyancsak jól haladnak a műtrágyá- zási és talajmunkákkal is. A cukorrépa­betakarítás szintén folyamatos a dombó­vári termelőszövetkezetben és a Dal- mandi Mezőgazdasági Kombinátban. Az átlagtermés eléri hektáronként a 45 tonnát. Sajnos a cukortartalom csak 15,5-15,8%. Több termelőszövetkezet­ben végzik még a szervestrágyázást. Eddig 2300 hektáron befejezték az is­tállótrágyázást a városkörnyék üzemei­ben, s a mésztrágyázást is folyamatosan végzik. Mint azt a forgalmazóktól megtudtuk, jelenleg nincs fennakadás a műtrágya­ellátásban. Az üzemek többségét igen érzékenyen érintette a legutóbbi áreme­lés. A szakemberek 10-15 százalékkal csökkentették a foszfor- és káliumműtrá­gyák adagját. Bíznak abban, hogy ez egykét évig nem okoz majd problémát, mivel a talajok e tápelemekkel jól ellátot­tak. A nitrogénszintet viszont a magasabb termésátlagok érdekében igyekeznek tartani. BODÓ IMRE Szedik a cukorrépát a dombóvári határban Kukoricabetakarítás Kocsolán Ahogy a dunaföldvári választópolgárok látják „A rátermettség döntsön, statisztikára nincs szükség” Dunaföldváron a választási törvényter­vezetet eddig a nyugdíjas-, a kertbarát- klub és a HNF nagyközségi népfrontbi­zottságának tagjai vitatták meg. Általá­nos volt az a vélemény, hogy a törvény- tervezet alkotmány előtti módosítása nem időszerű, célszerűbb lenne az új al­kotmányban szabályozni ezt a kérdést is. A tanácselnök-választást illetően a vé­lemények megoszlottak. A vitán résztve­vők egy része azt látná célszerűnek, ha a tanácselnököt továbbra is a tanács­testület választaná, de nem feltétlenül a tanácstagok közül. Ezt a nézőpontot a ta­nácsnál, népfrontnál dolgozók képvisel­ték. A kertbarátkör tagjai ugyanakkor egyöntetűen úgy vélekedtek, hogy a he­lyi tanácselnököt a település egész la­kossága közvetlenül válassza és csak a fővárosi kerületi, a megyeszékhelyen működő városi, illetve megyei tanács el­nökét válassza a tanácstestület. A megyei tanácstag választásánál ja­vaslatként merült fel, hogy erre a tiszt­ségre helyi tanácstag vagy más helyi választópolgár legyen választható. A je­lölésnél tekintetbe kell venni - hangzott a javaslat -, hogy a megyei tanácstagok­nak legalább a kétharmada a helyi ta­nácstagok közül kerüljön ki. A képviselők országos választási listá­ra való jelölésénél a rátermettség dönt­sön, statisztikára nincs szükség - mond­ták a hozzászólók -, egyébként is nem növelni, hanem inkább csökkenteni kel­lene az országos lista alapján megvá­lasztott országgyűlési képviselők szá­mát. Indokolatlannak tartották az állam­polgárok, hogy az egyéni képviselői vá­lasztókerületek számát csökkentenék az országos lista javára. Ugyancsak eltérőek voltak az állás­pontok az országgyűlési képviselők és a tanácstagok választásának időbeni elkü­lönítésével kapcsolatban is. Az appará­tusban dolgozók egyöntetűen azt java­solták, hogy egyidőben történjék a vá­lasztás, mert ez költség- és energiameg­takarítással jár, azonkívül ez már bevált módszer. Amiben viszont mindenki egyetértett, az az volt, hogy a jelöltállítás joga a nép­fronté legyen és a választásokat is ugyancsak a HNF fogja össze. Többen javasolták még azt, hogy az országgyűlési képviselők főállásban vé­gezzék munkájukat, hiszen ma már ott tartunk, hogy az országgyűlés havonta ülésezik. fké

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom