Tolna Megyei Népújság, 1988. november (38. évfolyam, 261-285. szám)

1988-11-24 / 280. szám

1988. november 24. NÉPÚJSÁG 5 A füstölőmester Csak a pedagógus-szakszervezeten múlott? Interjú Fülöpné Szűcs Máriával, a Pedagógusok Szakszervezete Tolna Megyei Bizottságának titkárával- Beszélgetésünk apropóját egy korábbi vezércikkemben leírt mondat adta. Azt írtam, a dombóváriak csatla­koztak „az értük valójában igen keve­set tett ágazati szakszervezethez”. Ön ezzel nem értett egyet, beszélgetést kezdeményezett.- Valóban. Nem értek egyet azzal az értékítélettel, hogy az ágazati szakszer­vezet nem képviselte a pedagógusok, az oktatásügy érdekeit. Az eredménnyel én is elégedetlen vagyok. De látni kell az eredménytelenség okait is. A politikai in­tézményrendszeren belül a szakszerve­zet évtizedekig nem tölthette be eredeti rendeltetését. Nem volt értéke a szak- szervezeti jelzésnek. Nem kerültek nyil­vánosságra a szakszervezeti viták. A ja­vaslatok beépültek az állami döntések­be. Az ágazatok nem önállóan képvisel­ték tagságukat a kormánnyal folytatott tárgyalásokon. Ez a szakmák „szövetsé­ge", a SZOT útján történt. Ahogy a politi­ka nem ismerte fel a szellemi értékek, az értelmiség fontosságát a népgazdaság, a társadalom jövője szempontjából, úgy a SZOT sem volt értelmiségpárti. Ezen ki­sebbségi ágazatok a rangsorban mindig hátra kerültek, „nem termelő ágazatnak” minősítve a maradékelv alapján része­sedtek a nemzeti jövedelemből. A feltéte­lek hiányában az oktatás nem tarthatott lépést a szakemberképzés nemzetközi tendenciáival, de a hazai követelmé­nyekkel sem. Hogy ez a szemlélet milyen kárt okozott a magyar népgazdaságnak és társadalomnak, talán ma kezdik felis­merni. Az ágazati szakszervezetnek nem volt kellő mozgástere, eszközrendszere, hogy a pedagógusok és az oktatásügyi dolgozók jogos igényeit való váltsa, ki- kényszerítse. Nem volt ereje ahhoz, hogy megállítsa azt a folyamatot, amely olyan helyzetbe hozta mára az oktatásügyet, hogy már az alapfeladatok ellátását meg­kérdőjelező hiányokkal kell az intézmé­nyek egy részének szembesülnie. A pe­dagógus-szakszervezet nem csupán a pedagógusok érdekében emel szót, ami­kor fellép az oktatásügy további romlásá­nak megállításáért, a folyamat visszafor­dításáért. Társadalmi ügynek minősítjük a korszerű iskola feltételeinek biztosítá­sát, a szakképzés fejlesztését, az esély- egyenlőségen alapuló, a gyerek jövőjét megalapozó iskolarendszer megterem­tését. Hogy a feltételek között a pedagó­gusokat tartjuk a legfontosabbnak? A legfontosabbak is! I- A dombóváriak egy olyan idő­szakban keresték meg a kormányt, amikor az alulról induló törekvésekre fokozottan odafigyel a vezetés.- A Molnár György Általános Iskola kezdeményezését példaértékűnek tekin­tem. A pedagógus-szakszervezet elnök­ségének állásfoglalása melletti csatlako­zásra szólították fel az ország pedagógu­sait. Biztosítva ezzel azt a hátteret, amely kellő nyomatékot adott a túlórákkal kap­csolatos szakszervezeti követeléseknek. Az akció mozgalommá szélesedett. Egy­ségesítette, radikalizálta a pedagóguso­kat. A korábban nagy tűrőképességről tanúbizonyságot tett pedagógusok felis­merték, hogy a gyerekek és önmaguk ér­dekében ki kell lépniük követeléseikkel a társadalom nyilvánossága elé. Az úgy túlnőtt a túlóra kérdésén. Az államminisz­ter elé kerülő állásfoglalás az iskolarend­szer minden fájó kérdését megfogalmaz­ta. Úgy érzem, lezárult az a korszak, ami­kor a politika csupán a pedagógusok fe­lelősségére és hivatástudatára apellál­hatott. Meg kell fizetni a jól végzett mun­kát, hogy a társadalom is jogosan köve­telhessen az iskolától, a pedagógustól. Még ma sem akarunk szembesülni azzal, hogy a pedagógusok anyagi megbecsü­lése meghatározó abban, hogy ki vá­lasztja a pedagógushivatást és ki marad a pályán. Ma még nincs válogatási lehe­tőség az iskolákban. Jelenleg is 263 ké­pesítés nélküli dolgozik a megyében.- A tűrőképessége határán levő pe­dagógustársadalom - egy része - te­hát a progresszívabb iskolaügyért ki­lépett a politikai küzdőtérre. Mit szán­dékozik tenni a megújulóban levő pe­dagógus-szakszervezet?- Mindenekelőtt világos, radikális programot kíván a tagsága elé tárni. A szervezetet - a tagsági igények alapján - alkalmassá akarja tenni az ágazat hete­rogén összetételéből fakadó érdekek ki­fejezésére. Ha szükséges, tagozatok jöj­jenek létre az óvónők, általános iskolai tanítók és tanárok, a középiskolai taná­rok, adminisztratív és technikai dolgozók sajátos érdekeinek képviseletére. A kö­zeljövőben létrehozza a Közoktatási Dol­gozók Szakszervezetét, amely szövet­ségben képviseli tagságát a felsőokta­tási dolgozók tagszakszervezetével. A legfontosabb azonban az ágazati önálló­ság megteremtése és az ehhez szüksé­ges jogosítványok, eszközrendszer biz­tosítása. I- Vannak azonban önállóvá válási tö­rekvések a pedagógus-szakszerveze­ten belül is. Ön szerint ez a jövő útja?- A jelenlegi feszült társadalmi légkör­ben mindenki keresi a maga érdekérvé­nyesítési lehetőségeit. Ezekkel a jövőben is számolni kell. A szétforgácsolódástól azonban óva intem az ágazatunkat. Talán sohasem volt ennyire szükség arra, hogy az oktatásügy feltételrendszerének meg­változtatásáért egységesen lépjünk fel, mint napjainkban. I- December első napjaiban ül ösz- sze a SZOT országos értekezlete. Mit vár ettől?- Nagyon sokat. Ennek az értekezlet­nek a szakszervezeti mozgalom straté­giai kérdéseiről kell döntenie. Hogyan alakuljon a szakszervezet és a párt, a szakszervezet és az állam viszonya? Mi­lyen eszközrendszere, jogosítványai lesznek a szakszervezetnek? Itt kell ki­alakulnia az új szövetségi politika elvei­nek is, amely a jövőben teljes önállósá­got biztosít az ágazati szakszervezetek­nek. Önállóságot a jogok és hatáskörök gyakorlásában; benne a kormánnyal va­ló közvetlen tárgyalás, béralku lehetősé­gét, önállóságot, szabadságot az akciók szervezésében, a vezetők megválasztá­sában. Ezzel megszűnne a demokratikus centralizmus elve, amely a kisebbsége­ket hátrányos helyzetbe hozta. Í- A SZOT és az SZMT tehát szűnjön meg vagy új szerepet kapjon?- Az országos és megyei szerveknek a jövőben koordináló funkciót kell betölte­niük. Olyan közös ügyekben kell a képvi­seletet ellátniuk, amely a szövetség min­den tagját érinti: pl. árképzés, foglalkoz­tatáspolitika, szociálpolitika stb. I- A szervezeti átalakítás során bizo­nyára felül kellene vizsgálni a központi és megyei apparátus létszámát is.- Az apparátusok nagyságát az elvég­zendő feladatokhoz kell szabni. Párhuza­mosságokra nincs szükség. Jogos a tag­ságnak az az igénye, hogy a tagdíjak na­gyobb százaléka fölött rendelkezzen, mint korábban. I- Az utóbbi hónapban kedvező in­tézkedések is születtek a pedagógu­sok érdekében. Mit gondol erről?- Úgy érzem, mégsem voltak hiábava­lók a pedagógus-szakszervezet törekvé­sei. Reménykedem, hogy elindul egy egészséges szemléletváltás, amely re­mélhetően a nemzeti jövedelem elosztási arányait is kedvezően fogja érinteni. A társadalom felismeri, hogy a tudomány­ra, az oktatásra, az egészségügyre fordí­tott forintok a gazdaság szempontjából jól megtérülő befektetésnek tekinthetők. Enélkül nincs kibontakozás, csak továb­bi lemaradás. Hiszen kedvező változások esetén is legfeljebb az európai középme­zőnybe küzdhetjük fel magunkat. CSER ILDIKÓ Hosszú keresztépület áll a Hőgyészi Állami Gazdaság vágóhídjának végében. Egyik felében a raktárak, pácolóhelyisé­gek, a másikban a füstölők. Ezeknek fala kívülről vakítóan fehér, belülről szurokfeketén fénylik. A három- szor-négy méteres helyiség két sarká­ban ventilátor zúg, éjjel-nappal keveri a füstöt, hűti a levegőt.- A meleg füsttől megsavanyodna a töltelék - mondja a vágóhídon csak füs­tölőmesterként emlegetett Eszenyi Lajos. - Itt nálunk még nem volt olyan, hogy em iatt rom lőtt vol na meg az áru - mondja büszkén, miközben rakja a máglyát a he­lyiség közepén.- Behordok másfél-két zsákra való fű­részport, azt aprófával fölülről meggyúj­tom, de úgy, hogy nehogy lángot vessen, csak szép csendesen izzón, parazsat adjon. Keményfa - akác, cser, tölgy - fű­részporát lehet csak használni, a puhafa nem jó, nincs olyan erős füstje. Csak gő­zölög, nem fogja meg a tölteléket. A nagy húsüzemekben füstgenerátor­ral, egy éjszaka alatt, klímakamrában tar­tósítva készül az áru. Igaz, hogy nem is füstölt kolbásznak hívják az így készült Füstölésre csak a keményfa fűrész­pora jó tölteléket, hanem lángoltnak. A mai roha­nó világban így is jó. Na meg persze - mint a szakemberek mondják - gyorsfo­gyasztásra készül, mivel hogy a legtöbb panellakásban nincs spájz. De még ha lenne is éléskamra, a betonfalak között tárolt kolbásznak hogy is lehetne olyan íze, mint annak, ami az egykori vályogfa­lak hűvösében, a nádtető oltalma alatt várta csikorgó téltől forró nyárig, hogy a gazda leakassza és ropogós barna ke­nyérrel, hersegő húsú fehérpaprikával tálalja nyomtatóként a frissen lopózott kadarka mellé.- Mi itt még hagyományosan, több na­pon keresztül füstölünk - folytatja a mes­ter. - Azért annyival más itt ez a munka, mint otthon a háznál, hogy ott mindig ki­csit, és naponta többször raktak a tűzre, mi itt meg egyhuzamban füstöljük az árut. A pácolás is hagyományos módon törté­nik. A keresztépület másik végében, a pá­colóhelyiség hatalmas betonkádjában császár-, kolozsvári szalonnák, oldala­sok, darabolt és parasztsonkák, csülkök pihennek a páclében.- A szalonnák, meg a kicsontozott sonkák három hétig állnak a sóban, ami­ben csont van, az hat hétig - sorolja Eszenyi Lajos, miközben forgatja a lében a húsokat. - Látja, milyen szép rózsaszí­nű ez itt - mutatja az egyik darabot. - Kis porcukor is van a só mellett a páclé­ben, attól kap ilyen szép színt. Ha kivesz- szük, egy ideig szikkad, utána rakjuk csak fel a füstre. Három és fél - öt mázsa áru megy egy­szerre egy füstölőkamrába. 60 tonna töl­telék és darabolt füstöltáru készül évente a hőgyészi vágóhídon. Viszik a megyé­ben mindenfelé, keresettek az itt készített termékek.- A kolbászt, szalámit két napig füstöl­jük, a szalonnát, sonkát négyig - mondja Eszenyi Lajos, miközben a frissen sült tö- pörtyűt teríti szét nagy fémtálcákon. - A füstölés mellett zsírt sütök, meg kiszolgá­lom a boltokat. Hét éve dolgozom itt, az állami gazdaság vágóhídján. Segédmun­kás vagyok. Csináltam én mindent, amit mondtak, besegítettem itt is, ott is, éppen ahol kellett. Öt éve, hogy rám bízták ezt a munkát. Oda kell figyelni, persze, mert az időjárástól is függ, hogy mennyi ideig kell füstölni. Mondjuk ha nyirkosabb az idő, akkor egy kicsit tovább, mert akkor már nem fogja meg a füst az árut úgy, ahogy kellene.- A sógorom is itt dolgozik, ott a másik épületben, - mutatja. - Ő a töltelé­ket készíti. Egy évben egyszer, kará­csony előtt otthon együtt vágjuk le a disz­nót, csináljuk a kolbászt, a stifoldert. A re­cept az ugyanaz, mint itt: 80 deka szín­hús, 20 deka zsírszalonna, fokhagyma, őrölt paprika, só ízlés szerint, meg bőrke, aki szereti. Hogy otthon ki füstöl? Persze hogy én. F. KOVÁTS ÉVA „Újjáéledt” mozdonymatuzsálem A Sarkadi Cukorgyárból vonult nyugdíjba az a 377-es típusú 100 esztendős tolató gőzmozdony, amelyet Békési Zoltán békési lakos vásárolt meg, ócskavas gyanánt. Az új tulajdonos fiával és társaival négy hónap alatt üzemképessé tette a mozdonymatuzsálemet. A Szekszárd-Ért klub állásfoglalása Né tegyenek szemrehányást a lakosságnak Klubunk nem mulaszthatta el, hogy képviseltesse magát a szekszárdi városvédő napok rendezvényein. Talán nem érdek­telen, ha elmondjuk véleményünket azoknak a városlakó tár­sainknak, akik nem voltak ott. Jó törekvés, hogy a város fejlődését ilyen színes, közérthető rendezvényen ismertetik. A rendezés, a műsor színvonalas volt. Ezért elsősorban a művelődési központot, a közreműködő szakembereket illeti dicséret. A műsor tájékoztató jellegű volt; jobbára azt mutatta meg, hogy mi épült, vagy éppen mit építenek. Még az ilyen - amúgy kiváló - tájékoztatás sem pótolja az olyan fórumokat, amikor a város lakói még a formálódó tervhez szólhatnak hozzá. Jobban örültünk volna, ha nem más városbeli építész, ha­nem városunk valamelyik vezetője vagy helybéli építész nyitja meg a rendezvényt. Szerintünk a helyi építészek feltétlenül megérdemlik a megbecsülést - és ezzel a város saját magát is jobban megbecsüli. Ugyanezen a rendezvényen a városi tanács illetékesei mint­egy szemrehányást tettek a lakosságnak, hogy nem nézték meg az ügyfélszolgálati irodán kifüggesztett városrendezési tervet, sőt egyéb fórumokra sem járnak el. Ha mégis elmegy valaki ilyen fórumra, csak azért teszi, mert a saját háza érdekli. A város lakosságának címzett szemrehányást teljesen fe­leslegesnek tartjuk. Nincs értelme egy egész várost, egész la­kosságot felelősnek tartani. Régen - úgy tudjuk - voltak, és ma is vannak lelkes lokálpatriótái a városnak. Ha ma kevésbé ér­deklődünk a város ügyei iránt, akkor ezt, a távolságtartást nem a városi polgár nyakába kell varrni. A neheztelő szó ezen nem változtat. Ha valaki csak kifüg­geszteni akarja a tervet, akkor az megtörtént. De ha őszintén meg akarja nyerni a lakosságot a városfejlesztés ügyének, a módszer - szemmel láthatólag - nem volt elégséges. Javaslatunk: Le kell szokni az egész lakosságnak tett szem­rehányásokról; őszintén törekedni kell a lakosság megnyeré­sére a városfejlesztés dolgában; még a legkisebb ötletet is örömmel kell fogadni. * Többen érdeklődtek klubunk iránt. Minden hétfőn délután 17 órakor találkozunk a Tolna Megyei Népújság Szerkesztősé­gében. Mindenkit szívesen látunk összejövetelünkön, hogy közösen dönthessünk arról, hogy a továbbiakban részt vesz-e a jelent­kező a klub munkájában.

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom