Tolna Megyei Népújság, 1988. november (38. évfolyam, 261-285. szám)

1988-11-21 / 277. szám

1988. november 21. ^fepÜJSÄG 3 Duna-parti gondolatok (6) Közelítések és távolítások Tfthh <t7Pmnnnthól is fontos felemlegetni a Vaszkó Péter bácsival --------------------------------------------------- folytatott beszélgetést. Először is: olvasom a kö­vetkezőket dr. Albert József tanulmányában, melyet 1986-ban készített. „I tt csak kezdők, meg újrakezdők vannak - terjedt el aforizmaként a sommás megállapítás, ami érvényes lehet a munkára, munkahelyre, de a magánéletre éppúgy. A munkára úgy vonatkozhat, hogy atomerőmüvet építeni, beindítani, mű­ködtetni vadonatúj feladat egy olyan országban, ahol ez az első. Mindenképpen úttörő vállalkozás. De ki indul útra, ki fog olyan vállalkozásba, ami nemcsak isme­retlen, de máshol is van. Ahova úgy kell elmenni, hogy otthagyjuk szüleinket, ba­rátainkat, a megszokott tájat, az ismerős környéket? Ki „disszidál”, mert ezt a kifejezést említik a máshonnét jöttek, ki választ úgy új helyet, hogy nem is ismeri, vagy csak éppen hallott róla?... ... Kik jöttek Paksra? Mi hajtotta őket, mi vonzotta ide? Többféle kényszert isme­rünk és az okok különféle kombinációival találkoztunk. Volt, aki a munkájában csalódott, s itt új lehetőséget, kifutást remélt. Másokat a lakás és a jobb kereset, vagy éppen a bomló házasság megmentése, új kapcsolat, új házasság boldo­gabb ígérete.” És ezt itt Pakson, az őslakosok is érzékelték. Természetes, hogy bizalmatlanok voltak - bizalmatlan lettem volna magam is, állapítom meg most is a Duna-parton, a piszkosszürke vizet nézve. Folytassuk dr. Albert József tanulmányának olvasását, amely Művelődési szokások és igények a Paksi Atomerőmű Vállalatnál címet viseli. „A munkamegosztási hierarchián belül legkedvezőbb helyeket a városokból érkezettek foglalták el, a vezetői státusok több mint egyharmadát, az értelmiségi állások felét. A paksiak (megkérem az olvasót, hogy most fokozottan figyeljen, H. J.) feleannyian kerültek vezető pozícióba, más értelmiségi munkakörbe pedig csupán 7,8 százalékuk. Ök adják a legnagyobb arányban a fizikai dolgozókat, megközelítően felét (szakmunkások 45,3, a betanított és segédmunkások 44,6 százalékát).” Vajon nem itt, az előbbi idézetben van a dolog nyitja. A paksiak nem készültek az atomerőmű fogadására. Gyermekeiket nem küldték olyan iskolákba, melyet majd később az atomerőműben hasznosítani lehet. így aztán idegenek foglalták el a vezető beosztások jelentős részét. Pedig Pakson az atomerőműben egy osztályvezető nagyobb fizetést kap - nagyobb a feladata is -, mint egy általá­nos Tolna megyei vállalat igazgatója. És még az ünnepi szónoklatokban is az atomerőművet említik, a városról, az itt élő polgárról szó alig esik. 1979. január 3-án az ünnepi tanácsülésen a megyei tanács elnöke a követke­zőket mondta szónoklatában:- Tiszta szívből kívánjuk, hogy Paks város növekedjék tovább. Adjon otthont sok-sok új városlakónak, munkahelyet sok beköltöző, dolgozni akaró munkás­nak. Az eddig is tapasztalható összefogás teremtsen új lehetőséget, közösségi erőt, amikor részt vesz az ifjú város feladatának megoldásában. Kívánjuk, hogy a tősgyökeres paksiak és az új otthonra lelök érezzék jól magukat e szép városban és alakítsanak ki együtt igazi, városukat gyarapító lokálpatrióta szellemet.- Hadd idézzem, s mintegy mottóul hadd ajánljam a régi hagyományos paksi mondást: „Paks létét kezdettől a Duna segítette, vizével, halával és energiá­jával". Ha ehhez hozzátehetjük: „A Duna segítsége a vízi malomtól az atomerőműig terjed." A megyei tanács elnöke után Lázár György miniszterelnök adta át a városi ran­got jelentő díszes oklevelet és mondott köszöntőt, ennek is egy jellemző részletét idézem: „... - Ám önöknek annak tudatában kell élni és dolgozni, hogy Paks nem csupán a 96 város egyike, hanem napjaink országépitő munkájának kiemelkedően fontos színtere is... Úgy gondolom, hogy egyetértenek velem és helyeslik, ha az ünnepi alkalmat felhasználva külön is tisztelettel és megbecsüléssel köszöntöm az atom­erőmű építőit, azokat a munkásokat, műszakiakat, vezetőket, - az önök városának ideiglenes lakóit -, akik teremtő munkájukkal idehaza és határainkon túl egyaránt hírnevet szereznek városunknak...” Azt elfogadja az ember, hogy az ünnep nem alkalmas a gondok ecsetelésére. Az összefogásra kell a hangsúlyt fektetni, de a várossá nyilvánító ünnepi tanács­ülésen azért mindenki tudta, hogy ellentétekkel terhes a város és az atomerőmű kapcsolata. Mitől volt akkor rossz és mitől jó ma a kapcsolat? Mitől lett ez a város példa? Hi­szen kétszer egymás után elnyerték a Nemzeti Zászlót a társadalmi munkában végzett kiemelkedő tevékenységért. Mielőtt ez utóbbira rátérnénk, még kanya­rodjunk vissza kicsit előző gondolatainkhoz. Az emberi, érzelmi dolgokról keveset beszélünk. Megfoghatatlan----------------------------------------------------------------------------és érzékelhetetlen. Pedig minden t elepülés életében talán ez a legfontosabb. Arról már szóltunk, hogy a vezetők hangulata jó indulattal fogalmazva is ellenséges volt. Vajon mi hogyan viselked­tünk volna a helyükben? Amikor új emberek jönnek a városba és ezekről az új emberekről beszélnek a szónokok, írnak a lapok. Hirtelen, máról holnapra második vonalba visszacsúszni nem is olyan egyszerű. Ez még erőteljesebben érződik akkor, amikor az atomerő­mű vállalat az építkezésen is átvette a kormányrudat. Az ott dolgozó vezetők és a munkások is tudták: olyan helyen dolgoznak, ami nagyon fontos az országnak, a magyar népgazdaságnak. Nem voltak hajlandók lábujjhegyen közlekedni se Pakson, se a megyében, de még az országban sem. Amikor már biztossá vált, hogy jól sáfárkodtak a rájuk bí­zott milliárdokkal, az erőmű egyes blokkjai termelték milliószámra a kilowattokat, amikor a vezérigazgatót beválasztották az MSZMP Központi Bizottságába, ami­kor... és folytathatnánk a sort. Nem kértek ők, hanem követeltek, de mindig hozzá is tették, hogy ők mit tudnak adni. (Folytatjuk) HAZAFI JÓZSEF Bővült a betoneleim-termelés A Beton- és Vasbetonipari Művek gyárai az év első tiz hónapjában a múlt év azonos idő­szakához és az időarányos idei előirányzat­hoz képest is növelték a lakosság saját házai­nak építéséhez szükséges betonelemek ter­melését. Elsősorban szombat-vasárnapi munkával alapozták meg a szállítások bővíté­sét. Az épületek ablak- és ajtónyilásait áthi­daló betongerendákból a szerződésekben le- kötöttnél 12,5 százalékkal többet^szállítottak az építőanyag-telepeknek. A gyáraknál köz­vetlenül értékesített termékekkel együtt pedig 19 százalékkal, vagyis 145 ezer méterrel több betongerendához jutottak az építkezők. Födémgerendából 561 ezer méter a többlet a múlt év azonos időszakához viszonyítva. Ezen belül lényegesen növekedett a kereslet a francia licenc alapján gyártott korszerű, anyag- és energiatakarékos födémgerenda iránt: az idén már 850 ezer méternyit értékesí­tenek ebből a termékből, mintegy 300 ezer méterrel többet az előző évinél. A kiterjedtebb felhasználáshoz az is hozzá­járult, hogy a gyártók segítséget nyújtanak az építtetőknek az újfajta födémszerkezet meg­tervezéséhez, vagy a hagyományos szerkezet áttervezéséhez. Nagy az információéhség A politikai irodalomról Beszélgetés Stiener Lajosneval, a Kossuth Kiadó kirendeltségének vezetőiével- Egy évvel ezelőtt arról beszélget­tünk, hogy népszerű a politikai iroda­lom, változott azóta a helyzet?- így nézve a kérdést, azt kell monda­nom, hogy nem változott, ma is nagy az érdeklődés a politikai könyvek, kiadvá­nyok iránt és ezt számokkal is bizonyítani lehet. A pártszervezetek részéről is ta­pasztaljuk, hogy nagy az információéh­ség, a népszerűségi listán ma is vezet az úgynevezett tényirodalom. Egy-egy slá­gerkönyvből úgyszólván alig lehet ele­gendő mennyiséget beszerezni. A forga­lom ennek ellenére visszaesett, mert az emberek meggondolják, hogy mennyit költhetnek könyvekre, ez nálunk is je­lentkezik, nem is annyira az érdeklő­désben, mint inkább a vásárlásnál. Há­romhavi részletfizetési kedvezményt adunk, de egyre gyakrabban megtörté­nik, hogy a fizetés áthúzódik négy hó­napra.- Melyek azok a témák, korok, ame­lyek iránt érdeklődés van?- Az idén talán még inkább igaz, hogy a felszabadulás utáni történelem eddig kevésbé hozzáférhető tényei és szerep­lői iránt van meg az emberekben a kíván­csiság. Szándékosan fogalmaztam így, mert nemcsak a párttagok olvassák a politikai könyveket. Nálunk is látszik az igény a nyitás és a reform iránt. Az idei legnagyobb könyvsikerünk Hegedűs András 260 forintba kerülő könyve volt, ebben az árban általában 20-30 példány szokott elkelni, de ebből mintegy a tíz­szeresét keresték, illetve keresik még ma is. Ez egyúttal utal arra a tapasztalatunk­ra is, hogy polarizálódik az érdeklődés. Az emberek többféle szempontból néző­pontból is szeretnék látni a politikát, a történelmet. Közelmúltunk története mel­lett még a Szovjetunióban zajló változá­sok és a történelem fehér foltjai iránt ér­deklődnének. E tárgyban több kötetet nem kiadónk jelentetett meg, de átvettük terjesztésre, hiszen ezek is olvasóinkat szolgálják és politikai könyvek. Minden olyan kötetet érdeklődéssel fogadnak az olvasók, amelyek segítenek eligazodni ebben a bonyolult és történetében még nem minden pontján tisztázott szocialista világban. Szeretnék végre pontosan és egyértelműen tudni, hogy mi történt.- Mi a helyzet a sorozatokkal?- Nem csökkent a kereslet, se a Nép­szerű történelem, sem pedig a Szivár­vány sorozat iránt. Akik elkezdték gyűjte­ni, azok ragaszkodnak ahhoz, hogy min­den kötet meglegyen. Vannak, akik azt mondják, hogy most már a gyerekeik is olvassák a sorozatot, tehát veszik az újabbakat is. Még az előző kérdéskörhöz tartozik a korábban visszatartott könyvek sikere is, így a Kun Béla-életrajz, illetve a Sík Endre visszaemlékezései iránti ke­reslet. Némi meglepetést keltett, hogy a párt- alapszervezetek az úgynevezett tömeg­politikai oktatás keretében tömegesen ugyanazt a témát választották. Most egyértelműen rájuk volt bízva, hogy mit választanak az ötféle kínálatból, koráb­ban megoszlott az érdeklődés az ideoló­gia, az aktuális gazdasági kérdések, vagy a marxizmus alapjai és az etika között most 3158 darabot rendeltek a Megújuló szocialista gyakorlatunk című témakörből, pedig ez azonos a pártérte­kezlet anyagával, aminek lényege, az előzetes anyag, majd pedig a határozat a napilapokban és különkiadványban is megjelent. Ez is jelzi, hogy nőtt az érdek­lődés a napi politika kérdései iránt is. Az erkölcs témaköréből például mindössze 111 példányt kértek, gazdaságpolitikai témáról 413-mat.- November a politikai könyvhónap, ma lesz a megnyitója, miért éppen most?- A megyei kirendeltségek nagy ön­állósággal dolgoznak, mi itt Tolna me­gyében úgy gondoltuk, célszerű a könyv­napokat a KMP megalakulásának évfor­dulójával összekötni, annál is inkább, mi­vel több olyan könyv jelent meg, amelyik ezzel a témakörrel foglalkozik.- Nézzünk néhányat a kínálatból.- Sok mindent tudnék ajánlani mind­abból, ami már kapható és ami még je­lenleg van. Kimondottan a könyvhónapra jelent meg például Berecz János A szo­cializmusról gondolkodva című kötete, Gazsó Ferenc Megújuló egyenlőtlensé­gek című munkája az iskoláról, Ancsel Évának a Százkilencvennégy bekezdés az emberről című könyve. Az érdeklődők kézbe vehetik Mónus Illés válogatott írá­sait és Borsányi György Októbertől már­ciusig című könyvét az 1918-as polgári demokratikus forradalomról. Megjelent Buharin Töprengések a szocializmusról, című kötete, a szerzőnek 1920 és ’29 kö­zött keletkezett írásait tartalmazza. Ér­deklődésre tarthat számot Tökei Ferenc A társadalmi formák marxi elméletéhez című munkája.- Még egy utolsó kérdés, a nagy for­galmat hányán „csinálják"?- Társadalmi terjesztőink nélkül moz­dulni sem tudnánk. Az elmúlt évben közel négymilliós forgalmat bonyolítottak le mintegy ötszázan, a múlt hónap végéig ennek mintegy 86 százalékát forgalmaz­tuk segítségükkel. IHÁROSI IBOLYA A szekszárdi pártértekezlet előtt A jelölőbizottság megkezdte munkáját A szekszárdi városi pártbizottság jelö­lést előkészítő bizottsága megkezdte munkáját. A csütörtök délelőtti első ülést követően kérdeztük meg Erős Andrást, az alsónánai termelőszövetkezet elnökét, a bizottság eddigi tevékenységéről.- Hány tagú lesz a pártértekezleten meg­választott új városi pártbizottság, és milyen módon történt, történik a válogatás?- A pártbizottság úgy döntött, hogy hatvanöt tagból álljon az új testület, ebből negyvenötöt az alapszervezetek közvet­lenül delegáltak, közülük kilencet nem most, a pártértekezlet előkészítésének időszakában, hanem már korábban. A pártbizottságok delegáltjait is az alap­szervezetükből indították, mindenkit tit­kos szavazással választottak meg.- E szerint húsz hely maradt még a pártbizottságban.- Megint csak az alapszervezetek je­lölhettek ezekre a helyekre. Első ülésün­kig negyvenkét személyre érkezett hoz­zánk javaslat. Közülük huszonötöt vá­lasztottunk ki, a területi elvet, a párttag­ság létszámát és az ott folyó tevékenység szerepét jelentősen figyelembe véve. Ez­zel természetesen nemcsak nem ért vé­get a munkánk, de éppen most kezdődik, hiszen várjuk a további javaslatokat a vá­rosi pártbizottság már ismert, és e héten működő irodáján keresztül. A pártérte­kezlet előtti napon, pénteken tartunk is­mét ülést, ott a további jelöltekkel bővül­het a névsor, szükebb viszont nem lesz. Még a pártértekezlet ideje alatt is figye­lembe tudja venni az addigra már megvá­lasztott jelölőbizottság a további szemé­lyekre szóló javaslatokat. Itt szeretném még azt is elmondani, hogy a héten a Babits Mihály művelődési központ földszintjén minden este műkö­dő közéleti klubban is naponta: 17-19 óráig jelen lesz a jelölést előkészítő bi­zottság képviselője, és gyűjti a további információkat.- Nézzük tehát közelebbről a névsort.- A jelölést előkészítő bizottság az alábbi személyeket javasolja a pártérte­kezletnek a jövendő egytestületes párt- bizottság tagjaira, illetve tisztségviselői­re. Első titkárnak változatlanul Csáki Bé­lát, titkárnak Király Józsefnét javasoljuk. Pártbizottsági tagoknak pedig az aláb­biakat: Ambrus István BVK, extruderke- zelő; dr. Antal Pál társadalombiztosítási igazgatóság, igazgató; dr. Balassa Mária városi bíróság, bíróság elnöke; Baranyi András Bony Cipőipari Kisszövetkezet, üzemvezető; dr. Benczédi Gyula gyógy­szertári központ, gyógyszerész; Boldis István Tszker, igazgató; Botos István T. M.-i Építőanyagipari Vállalat, személyzeti vezető; Dorner György Vízmű, szb-titkár; Falvai Ferenc nyomda, gyártáselőkészítő vezetőh.; dr. Kardos János városi ügyészség, vezető ügyész; Kiáb József Zöldért, igazgató; Kovács Győző Titán, kereskedelmi igazgatóhelyettes; Kovács László Dédász, üzemmérnök; Kósa A. János KSZE, főosztályvezető; Molnár Ju­dit SZÜV, programozó; Palotásné Kővári Terézia Vízitársulat, mérnök; Schweitzer Mátyás Agram, elemző; Szabó József Sütőipari Vállalat, igazgató; Szebenyi Péter MÁV, vonalkezelő; Szekulity Péter erdészet, csoportvezető; Szíjártó László MNB-MKHB, okleveles közgazdász; Ve- reczkei Zoltán Ruházati Nagykereske­delmi Vállalat, lerakatvezető; Vida Elvira Bőrdíszmű, bőrdíszműves. - i ­A MÁV új villamos motorvonata Jövőre húszat állít forgalomba a MÁV ebből a korszerű villamos motorvonatból, melynek pró- baútjára a Budapest-Cegléd vonalon került sor. A Ganz-MÁ- VAG és a Ganz Villamossági Művek által kifejlesztett elektro­nikus vezérlésű vonatot az elő­városi és a városközi közleke­dés lebonyolítására készítették. Az új villamos motorvonatok el­sőként a Budapest-Szob, majd a Budapest-Cegléd vonalon áll­nak forgalomba.

Next

/
Oldalképek
Tartalom