Tolna Megyei Népújság, 1988. november (38. évfolyam, 261-285. szám)
1988-11-02 / 262. szám
1988. november 2. ifihEPÜJSÄG 5 Magyarhoni apróságok Az embernek időnként megadatik, hogy külföldi vendégeket kísérgethet. Ez nemcsak nyelvgyakorlás céljából jó, hanem azért is, mert a hivatalos tolmácsot megfizetik, magánvendégek esetében pedig az az öröm a mérvadó, hogy régi barátokkal ismét találkozni lehet. Az idei év októberében ez is, az is előfordult felem. Ilyenkor célszerű jól kinyitni a szemet. Itthon lévén, természetesen megszoktuk hazánkat, megyénket. Idegenek oldalán olykor meglepő apróságokf?) bukkannak elő. Járjuk például egyik kedvenc községem, Decs utcáit. Mindenhol paprika füzérek ékítik a házak falát, az esztétikum és az étvágygerjesztés pompás ötvözeteként. Az egyik német vendég szívesen hazavinne egy kurtábbat.- Mi sem lesz könnyebb ennél! - vélem én és megszólítok egy öreg asszonyt az egyik kapuban. 82 éves anyámnál talán valamivel fiatalabb lehet.- Legyen kedves igazítson útba bennünket! Ez a német vendég szívesen vásárolna valamicske paprikát! Váratlan fordulat. Az öreg szemek felcsillannak és elhangzik három, nem egészen sárközi gyökerű szó:- Ik libe dik! Ez pontosabb helyesírással „Ich liebe dich!”, vagyis „Szeretlek!" Általános elképedés.- Ezt hol tanulta, néni!- Itt minálunk. Tudja, a háború alatt sok német pilóta lakott erre. De azok nemcsak mondták, hanem meg is mutatták! Régi emlékek hullámain hajózunk el a paprikaeladásra kiszemelt házhoz. A gazda azonnal leakaszt egy félméteres, al- karnyi, kettős füzért. Nem kér egy fillért se:- Ha ezt kívánta meg a vendég, teljen öröme benne! A vendégek két faluval később se térnek magukhoz a magyarosvendégszeretettől. Ekkor már el lehet árulni nekik, hogy a német pilóták barátnője a paprika leszedése közben oldalba bökött:- Ugye jó helyre hoztam magukat? Akkor adjon húsz forintot! Adtam. * Megyejárás közben a vendégeknek kedve kerekedik egy üveg sörre. Reprezentatívabb hely nem lévén, megállunk az első falu italboltjánál. A legklasszikusabb értelemben italbolt, egy valamikor korcsmáros szégyenkezett volna ilyenért. Az asztaloknál itt is, ott is munkaruhába öltözött férfiak isszák a sört, fröccsöt. Az egyik vendég:- Ma munkaszünet van?- Nincs!- Akkor ezek kicsodák?- Megkérdezzem? Megkérdezem. A helyi termelőszövetkezet raktárosa, két munkás az italbolt előtti útépítésről és még valaki, aki nem nyilatkozik. Vendégeink összenéznek és nem mondják ki azt, amit valószínűleg gondolnak:- Sajátos magyar szokások! * Később kimondják. Amikor a reprezentatív turistacentrum mini állatkertjében megtekintjük a néhány vadmalacot és a valószínűleg fejlődéstani rendellenességként őrzött fiatal „gyilkos" szarvasbikát, az ugyancsak reprezentatív étterem következik soron. Van német nyelvű étlapjuk, de a felszolgálónak eszébe se jut kihozni. Fejből mondja az ételsort, jó németséggel, de ármegjelölés nélkül. Egy darabig hallgatom, majd félbeszakítom:- Uram, ez lenyűgöző! De figyelmeztetnem kell, hogy bármit választanak is a vendégek, én hármunk ebédjére nem szánok többet 450 forintnál. Az ételek megérkeznek, ízletesen és félmelegen. Mindkét tényt szóváteszem. A választ tanítani kellene a vendéglátóipari szakközépiskolákban!- Bizonyára hideg volt a tányér és elhütötte! Minden bizonnyal, csakhogy tányérmelegítést is tanítanak ebben a szakmában. A számla egyébként nem 449 forint és nem 451, hanem pontosan 450. Kezdem sajnálni, hogy eredetileg miért nem 420 forintos határt jelöltem meg... Aki nem tud magyarul, az még sok mindent megérthet. Ez az apróságí?) se marad észrevétlen és megtárgyalatlan. * Még mindig a vendéglátóipar, ezúttal Pécsett a tv-torony- nál. Ide mindig szívesen viszek külföldieket, mert az étteremben tanári felügyelettel bár, de tanulók szolgálnak fel. Mindig kifogástalanul, kedvesen, jómodorúan. Őket az élet (vagyis a kedves vendég) még nem rontotta el. Most sincs semmi baj, egy sugárzó kislány sugárzó mosollyal hozza a német nyelvű étlapot. Láthatóan örül, hogy ilyennel is büszkélkedhet. A magyar és a német étlap külsőre egyforma, az egyes ételek sorszámozva. Vendégeim mondják a sorszámot, én utánanézek a magaméban, aztán megismétlem magyarul. A választottakra még csaknem is emlékeztető, ámbár jó fogások kerülnek az asztalra. A két étlap sorszámozását valaki elvétette. * Nemcsak a magyaros vendégszeretetet bajos megérteni nálunk, hanem úgylehet sok mást is. Az érkezők már a repülőtéren óvatosan megtudakolják:- Kitől, mit szabad kérdezni?- Mindenkitől mindent! Ebbe, noha lassan, fokozatosan, de azért belejönnek. Megmagyarázhatatlan rejtélyek azért maradnak. Ott van például az ország egyik legjobb állami gazdasága, a Dalmandi Mezőgazdasági Kombinát. Főnöke távollétében a vezérigazgató-helyettes visz körül bennünket a különböző telepeken. Az összbenyomás tökéletes, az ebéd nem kevésbé, ezenkívül olcsó is. A dalmandiaknak szerencsére eszükbe se jut holmi reprezentációs keretből potyáztatni az idegent. Közben beszélgetünk:- A vezérigazgató mióta van itt?- Huszonnyolc éve. Nemrég választottuk meg ismét!- Választották? Kik?- Az üzemi tanács, aminek történetesen én vagyok az elnöke...- Tehát főnöke a saját főnökének? Ezen a vezérigazgató-helyettes láthatólag még sosem gondolkozott.- Ilyen értelemben és ekkor tulajdonképpen igen! Az értetlenség teljes marad. Bonyolult ez a kis Magyarország! Hát még a magyar peresztrojka... ORDAS IVÁN A maguk sorsát kovácsolják Új üzletág a szekszárdi áfésznél A szocialista országok közti kereskedelem anomáliái néha vicclapba kívánkoznak, máskor megdöbbentően komolyak. Ritka az olyan partner, mint a Prior Pardubice áruház Csehszlovákiában, akivel el lehet odáig jutni, hogy a keret- szerződés tartalma a szükségletnek megfelelően folyamatosan alakítható, aki már tekintettel van a szezonjellegre és annak megfelelően ütemezi szállításait, akitől a hagyományos ruházati, sport- és papíráru mellett már a nálunk hiánycikknek számító víz-, gáz- és fűtéscsöveket, lemezeket, kerítésdrótot, padlóburkolót és csempét is lehet vásárolni, s aki igényli azt a farmert, fonalat és kötöttárut, amiből nálunk jelenleg túlkínálat van. Ezt a „kellemes” kapcsolatot - két NDK-beli, egy-egy bolgár és lengyel partnerrel egyetemben - a szekszárdi Skála Áruház és a volt Tolna-Szövker által bonyolított áruházi cserékből örökölte a Szek- szárd Sárköz és Vidéke Áfész nagykereskedelmi üzletága. A kiskereskedelmi szervezet nagykereskedelemmel foglalkozó részlege ez év elején jött létre, egyik feladata éppen az említett szocialista áruházi cserekapcsolatok továbbfejlesztése. A hagyományos áruházak közötti kapcsolatot célszerűnek látszott egy nagykereskedelmi szervezettel megtámogatni, hiszen sokszor olyan tömegben hoztak be egy-egy áruféleséget, amit egy áruházban már nem lehetett értékesíteni. A hagyományos nagykereskedelmi tevékenység - a belföldi áruk beszerzése, a belföldi iparral való kapcsolattartás - továbbfejlesztése is szükségessé vált, így a januárban megalakult szervezetben összekapcsolták a két feladatot, kiegészítve a külkereskedelmi szervezeteken keresztül szocialista országokból való áruválaszték bővítésével, a tőkés üzleti lehetőségek kutatásával, valamint az önálló külkereskedelmi jog megszerzésének előkészítésével. Az utóbbiak egyelőre inkább szervező munkát igényelnek, az áruházi kapcsolatok viszont élnek már és több területen fejlődnek. Az említett partnerek köre ebben az évben bővült egy csehszlovák és két lengyel féllel, a tavalyi - - a Skála és a Tolna-Szövker által bonyolított - 1,3 millió rubelnyi export - és csereügyletről lévén szó, ugyanekkora import - is megnőtt, az idei szerződésállomány 3,4 millió rubel mindkét oldalon. Bár nem minden partnerrel lehet olyan zavartalanul kereskedni, mint a Prior áruházzal, a választékra - s nemcsak a szekszárdi áfésznál, hiszen a fölösleget eladják - és a szövetkezet eredményességére így is jó hatással vannak ezek a kapcsolatok - tudtuk meg Neubauer Józseftől, a nagykereskedelmi üzletág igazgatójától. Talán nehezebben érthető a részleg másik fő profilja, a belföldi nagykereskedelmi tevékenység. Miért kell egy új szervezetnek alakulnia és beékelődnie a termelő és a fogyasztó közé, amikor másutt az utóbbi időben éppen az ellenkező tendencia figyelhető meg? Ráadásul hátrányban is vannak más nagykereskedelmi szervezetekkel szemben a termelőkkel való egyezkedésben, mivel kicsik és újak.- Ha egy ilyen kicsi nagykereskedelmi részleg hátrányt szenved és kisebb esélyekkel indul bizonyos termékekért a versenyben, akkor egy áruháznak még kisebbek az esélyei, egy falusi boltról nem is beszélve. Nekünk pedig a kisebb településeken lévő egységeinkre, az ott élő tagjainkra is tekintettel kell lenni. Emellett persze eredményesen is kívánjuk ezt a tevékenységet folytatni, amit néha gátol az iparnak az osztott árrésre irányuló törekvése. A mi előnyünk az, hogy nálunk mind a nagykereskedelmi, mind a kiskereskedelmi árrés „házon belül” marad - mondta Neubauer József. Az említett nehézségek miatt a belföldi nagykereskedelmi munka ugyan nem hozza a tervezett nyereséget az idén, de ezt ellensúlyozza a szocialista partnerkör bővülése. Összességében a szövetkezet új üzletága a tervezett 250 millió forintos forgalmat és 20 milliós nyereséget előreláthatóan hozni fogja működésének első évében. - ri Pedagógusok kitüntetése Budapesten, a Magyar Néphadsereg Művelődési Házában került sor azoknak a pedagógusoknak, társadalmi aktíváknak az elismerésére, akik több éve eredményesen vesznek részt a tanulóifjúság pályaválasztásának segítésében, a katonai pályára irányító munkában. Az ünnepségre a honvédelmi miniszter megyénk négy pedagógusát hívta meg, akik magas elismerésben részesültek. A Haza Szolgálatáért Érdemérem arany fokozatát Bolvári Józsefné, a tolnai Földvári Mihály Gimnázium és Szakközépiskola igazgatója, ezüst fokozatát Miklós Eszter, a tol- nanémedi általános művelődési központ igazgatója, bronz fokozatát Dudái Jánosné, a tolnai I. Sz. Általános Iskola igazgatóhelyettese kapta. A tetszetős kivitelű „Katonai pályára irányításért Emlékplakett”-et Halász Bálint az 505. Sz. Ipari Szakmunkásképző Intézet már nyugállományban lévő, de ma is dolgozó szaktanára kapta. Érdemes volt... Szakszervezeti olvasópályázat A szekszárdi vállalatok dolgozóinak az SZMT Központi Könyvtára és Munkásotthona és a Városi Szakszervezeti Bizottság olvasópályázatot hirdetett az elmúlt év őszén. A pályázat értelmében Sánta Ferenc Az ötödik pecsét, Moldova György Malom a pokolban, Fejes Endre, A fiú, akinek angyalarca volt, Kertész Ákos Családi ház manzárddal és Galgóczi Erzsébet Törvényen kívül és belül című könyvét kellett elolvasni, a könyvre vonatkozó feladatlapot kitölteni. Az októbertől októberig tartó olvasópályázatra 110 csapat és 6 egyéni nevezés érkezett. Az öt forduló feladatait 18 csapat teljesítette. Közülük a legjobb 7 vetélkedett október 29-én a Munkásotthonban az elsőségért, amit a Gyógyszertári Központ dolgozóinak sikerült megszerezni. Második a Vértranszfúziós Állomás 2. csapata, harmadik az MSV Tolna- text Leányvállalat lett. A regényeken kívül ismerniük kellett az Írók életét, munkásságát, a regényekből készült filmeket is. A vetélkedővel a pályázat befejeződött. NAGY GÁBOR Decsi Kiss János A padlás Magad magasát életed padlását munkáddal építed a befutott távod a résnyi világod innen szemléled napjaid gyümölcsét megroppant fedélszék elődök edényét lehet menedék itt őrizheted ha öregbül lépted KAPF1NGER ANDRÁS FELVÉTELEI Dudái Jánosné Miklós Eszter Bolvári Józsefné Halász Bálint
