Tolna Megyei Népújság, 1988. november (38. évfolyam, 261-285. szám)

1988-11-17 / 274. szám

1988. november 17. rtÉPÜJSÁG 3 Duna-parti gondolatok (4) Közelítések és távolítások A tanáCS vezetői az őslakosságot felbiztatva és megnyerve elhatároz­----------------------------------ták, hogy az uszodát lent - a régi városrészben- kell megépíteni. Létrehoztak egy Uszodaépítő és Fenntartó Egyesületet, mert féltek attól, hogyha a tanács építené, akkor a megye ezt könnyen „megfúrhatná”. Mint később bebizonyosodott, reális pénzügyi alapok nélkül, bizonytalan elkép­zelésekkel vágtak neki az építkezésnek. A kijelölés alapjául az szolgált, hogy me­leg víz van a környéken, mely a vízellátás szempontjából lényeges, csakhogy az építkezés során folytatott kutatások ezt nem igazolták. A pénzügyi források elapadtak, a lelkesedés alábbhagyott és vállalkozás az atomerőmű nélkül 1/3-os készültségi fokon „bedöglött”... ...Ebben a tekintetben azt kell mondani: Paks a várossá fejlődés első időszaká­ban messze elmaradt a lehetőségeitől, sokkal „kisebb” volt, mint amekkora lehe­tett volna... Az ellentétek újratermelődésének már nincs talaja, csak tanulsága. Ma már senki sem akar rá emlékezni, hogy volt idő, amikor keresztbe tett. Ma már mindenki azt mondja, hogy ezt a szekeret tolta, még akkor is, ha azt két kézzel igyekezett visszahúzni... Ballagok a vízzel. Tőlem karnyújtásnyira örvénylik a Duna, amott meg a töltésen megérkezik a piros vonat. Lassan, szinte méltóságteljesen gördül a síneken. Ide megérkezni is kellemes. Végig a parton szalad a mozdony, szememmel követem az állomásig. Sétát kell tenni a tízéves városban. Már csak azért is, hogy elhessegessem a kellemetlen gondolatokat. Azt, hogy vajon jól teszem-e, hogy az ellentétekről be­szélek. Nincs elég bajunk enélkül? Itt a nyakunkon az infláció, a munkanélküliség, a szegénység. Ijesztgetjük magunkat: ha nem lépünk gyorsan, akkor végérvénye­sen elmaradunk a világtól. Aztán mi történik az ijesztgetés után: marad minden a régiben. Vagy csak ezt érzékeljük? Mert nagyobb és gyökeresebb változást re­mélünk. Elindulok a város felé. A 6-os útról már látom a helyreállított műemlék épületet, a Szeniczey-házat, a volt Erzsébet Szállót, ami most új funkciót kapott: ifjúsági és úttörőház. Az árkád alatt átjutva kibomlik előttem az óváros tere. Nem tudok meg­szabadulni a gondolattól, attól, hogy a Tolna Megyei Vendéglátó Vállalat képtelen volt ebben az épületben olyan vendéglátóhelyet üzemeltetni, ami éke lehetne a városnak. Veszteséges, mondták és a vendéglátás kényszerré változott. Fönn a Kishegyen pedig a Mecsekvidéki Vendéglátó Vállalat meggazdagodott az „ato­mosokból”. Furcsa ez a világ. Nem tudok szabadulni a sötét gondolatokról. Talán nem is paksi sajátosság ez? Az ország állapota ilyen, csak Pakson sokkal mélyeb­ben és érzékenyebben lehet kitapintani ezeket a dolgokat. Menjünk tovább. Szemben, fönn a dombocskán a templom, mellette park - a lengyel barátságot jelképezi. A templomot pedig évekig szinte „megszállva tartot­ták” a lengyelek. Kiszorítva néha a paksi hívőket. Fless, fekete gondolat... Arrébb kimeszelve, újonnan vakolva a város régi, patinás házai. Szerencsére a város tervezői meghagyták az eredeti városközpontot. A régi falu szép számú műemlék jellegű épülete őriz olyan családi házakat - olykor villákat -, de pince­sorokat is, melyek harmonikusan illeszkednek az alapos átgondolás nyomán ki­alakított új város képébe. Hallom megdöbbenve, hogy Paks is belépett a pincéktől sújtott városok közé. A felmérések azt mutatják, hogy több beomló és veszélyes pince van itt, mint Szekszárdon. A megyeszékhely 100 millió forintot kapott öt év­re, Paks semmit, mert később ébredtek. Minden lépésnél van valami, amit muszáj lenne leírni, mégjobban utánajárni, mert csak így lennénk képesek becsületesen beszámolni a város tíz évéről, a máról, és ezek alapján a jövőről. Inkább leírom a következő mondatot: Harmonikusan illeszkedik a múlt a jelen­be, vagy a jelen a múlthoz. Szétterül a központ, a régi zsidó templom is új köntös­ben, ma könyvtár. Arrébb pár száz méterre az új városháza, mellette az öreg házakhoz illeszkedő, de már a mát képviselő Sánc étterem. Hozzásimulva a szálloda - most az Atomerőmű Vállalat szállója - később talán már Paks város idegenforgalmát szol­gálja... Meg kell csodálni közben az új iskolát. Azt véletlenül sem szabad mondani, hogy illeszkedik a városképbe, hiszen rikitó sárgasága bántja az ember szemét. Az atomerőmű középiskolája és főiskolája - vajon nem ez itt a baj: az atomerőmű iskolája... - szellemiségében új, a magyar iskolaügy egyik megújítója lehet. A konzervgyár mellett elhaladva enyhe kaptatón a Kishegy irányába megyek. Az út jobb oldalán családi házak, a bal oldalán két- és négyszintes épületek... az­után szembe tűnnek a tulipános házak, melyek évekig jelentettek országos vitaté­mát az országban. Felötlik a gondolat: nem a tömegkommunikáció hibás a paksi kezdeti ellentétekben? Az építészek vitájában is sok lefitymáló hang hangzott el a tulipános házak ürü­gyén, de mégis Paksot sértették. Vajon ez nem azért volt, mert abban az időben az atomerőműről csak dicshimnuszt vártak? A tulipános házak tervezőinek a szán­déka az volt, hogy a betonrengeteg egyhangúságát megtörjék, hogy a falakra fes­tett tulipánmotívumok később, amikor megnőnek a lakótelep fái, mintegy fehér­folyondárt képezzenek. A Kishegyen, az atomlakótelep központjában kisvárosnak megfelelő üzletne­gyed, kulturális központ, szolgáltatóház van. A tér arra is alkalmas, hogy nyaranta művészek - ez sajnos az évek során elmaradt - mutathassák meg Paks lakóinak művészetüket. Amott, a volt Ürgemezőn gyermekparadicsom: bölcsőde, óvoda, iskola és sporttelep: teniszpályákkal, sportcsarnokkal... Üde zöld minden, ahol időben elültették még az építkezéskor a fákat, cserjéket. A séta véget ért. Vissza kell térni a Dunához. A piszkosszürke vízhez és folytatni a város tíz évének elemzését. Az jut eszembe, hogy bűnös-e a folyó, amikor nem tud szabadulni a---------------------------------több száz kilométeren belekerülő szennytől, amikor ké ptelen megvédeni az élőlényeit és ezért haragos az a halász. Vajon felróható-e Paks polgárainak, hogy nehezen fogadta be az idegeneket? Amikor soha senki nem kérdezte meg őket: akarják-e, elviselik-e az erőművet. Kell-e nekik az ezzel járó felbolydulás, a veszély, amit potenciálisan az atom hordoz. Most kell erre gondolni, amikor már ismerjük Csernobilt. Azt a pusztítást, amit a kiszabadult sugárzás végzett, beterítve fél Európát vagy amikor már tudjuk, hogy az ófaluiak felemelték a hangjukat és biztosítékokat vár­nak az izotóptemető biztonsága, a jövendő életük érdekében. (Folytatjuk) HAZAFI JÓZSEF Takarékszövetkezeti bank alakul Az ország 360 takarékszövetkezetéből 332 képviseltette magát néhány napja azon a talál­kozón, amelyen egy már meglehetősen hosz- szú ideje napirenden lévő kérdésről kellett dönteni. Hozzanak-e létre a szövetkezetek egy saját bankot, vagy más módon - koordi­náló központot alakítva, illetve a Konzum Bankhoz csatlakozva - oldják meg bizonyos problémáikat. Az egyhangú szavazás ered­ményeként előkészítő bizottság alakult, s az önálló takarékszövetkezeti bank részvénytár­sasági formában várhatóan még ebben az év­ben létrejön. Pintér Györgyöt, a Dunaföldvár és Vidéke Takarékszövetkezet igazgatósági elnökét kérdeztem arról, hogy - lévén a megye takarékszövetkezeteinek döntése előzetesen összehangolt - miért Így döntöttek, mit várnak a megalakítandó banktól?- A takarékszövetkezetek jelentős betétál­lománnyal rendelkeznek, ez alapot jelenthet gazdasági vállalkozásokban való részvétel­hez. Szükségünk van azonban ehhez egy irá­nyító központra, amelyik adott esetben - a ne­vünkben - hatékonyabban folytathat tárgyalá­sokat, mint a szövetkezetek egyenként.- Föl kell kutatni azokat a lehetőségeket - például azt a részvénytársaságot, azt az ex­portfejlesztő beruházást - ahová a legelőnyö­sebb feltételekkel fektethetjük a pénzünket. S ha egy ilyen vállalkozáshoz szükség van 50 millió forintra, ami a kisebb szövetkezeteknek nem áll rendelkezésére, a bank feladata lesz, hogy összegyűjtse a kellő összeget.- Egyenként nem tudnánk megszerezni a kereskedelmi banki jogosítványt, de ez a kö­zös bank megszerezheti. így tagjai lehetünk a kereskedelmi bankok által néhány héten belül megalakítandó zsiró-részvénytársaságnak - kllringkörnek - amely a bankok közti elszá­molást lesz majd hivatva megkönnyíteni.- Tartósan lekötött betétünket jelenleg a Ma­gyar Nemzeti Banknál tartjuk, számláinkat a kü­lönböző kereskedelmi bankok vezetik. Ha meg­alakul a takarékszövetkezeti bank, akkor csak a kötelező tartalékrátát hagyjuk az MNB-nél és sa­ját bankunk lesz a számlavezetőnk is. - ri ­Gyarapodó Boltkorszeríísítések Simontornyán takarék­szövetkezetek Újabb kirendeltségeket, üzletházakat építe­nek, gépesítik az ügyfélszolgálatot a takarék- szövetkezetek, és ehhez viszonylag jelentős összeget használnak fel közös fejlesztési alapjukból is. A takarékszövetkezetek közös fejlesztési alapjából, pályázat útján, a jövö év végéig mintegy 50 millió forintot juttat a pénzügyi ala­pot kezelő választmány a vidéki hálózat fej­lesztésére. A középlejáratú, általában egy-há- rom évre nyújtott hitelt viszonylag kedvezmé­nyesen, 8-10 százalékos kamattal kapják a szövetkezetek. A hitelekhez a szövetkezetek összesen mintegy 100 millió forint saját pénz­ügyi forrást is felhasználnak, míg a fogyasztási szövetkezetek megyei szövetségei további 12 millió forinttal egészítik ki a hálózat fejleszté­sére költhető pénzt. Az idén a tapasztalatok szerint tovább nö­vekedett az érdeklődés a takarékszövetkeze­tek munkája iránt. A legutóbbi felmérés szerint a takarékszövetkezetek betétállománya 46,6 milliárd forint, 11 százalékkal több, mint egy évvel korábban. A kölcsönök összege megkö­zelíti a 22 milliárd forintot, növekedése - az el­múlt év novemberéhez képest - 32 százalé­kos. A falusi pénzintézetekben a hosszúlejá­ratú hitelek összege negyedével nőtt. Ugyan­csak növekedett a személyi és a mezőgazda- sági termelési kölcsönt kérők száma, a nekik nyújtott hitelek összértéke 12 százalékkal ha­ladta meg az előző év hasonló időszakáét. Egyre jobban igénylik a takarékszövetkezetek szolgáltatásait a vállalkozók: tavaly alig tucat­nyi, az idén már eddig több mint 700 kisvállal­kozó fordult hozzájuk kölcsönért. f­JS Jel A Si-Ker áruház megnyitásával elkerülhetetlenné vált, hogy a Siómenti Körzeti Áfész hasonló termékeket árusító boltjaiban ne csökkenjen a forgalom. Ennek ellensúlyozására a szövetkezet átalakításokat, összevonásokat hajtott végre a székhelyközség néhány üzletében. A vasboltot kibővítették és a továbbiakban vas-műszaki árukínálattal üzemeltetik. A volt műszaki bolt épületét felújították, áruit pedig részben a vas-műszaki, részben pedig az ABC-üzletekben kínálják. A műszaki cikkek helyét pedig átvették a játékok, babakocsik, tapéták és egyéb papíráruk, a bejárat fölött pedig ezentúl az áll: kultúrcikkek. Felvételünkön a gazdag áruválasztékot kínáló eladótér látható. Fotó: - gk ­Kell-e szabadkikötő Tolna megyében? „Kihívás” a gazdasági kamarának Interjú dr. Ivancsics Józseffel A Magyar Gazdasági Kamara küldött­ségének vezetőjeként töltött négy napot a szomszédos Jugoszláviában Ivan­csics József, ahol a Jugoszláv Gazdasá­gi Kamara és az Agrozajednica (jugo­szláv műtrágyagyártók szövetsége) meghívásának tettek eleget munkatár­saival. Szakmai és piaci egyeztető tár­gyalások, előadások tartása, üzemláto­gatás, kölcsönös érdekegyeztetés és ta­pasztalatok cseréje... egyszóval az igen sűrű,'négynapos program konkrétumai­ról kérdeztük dr. Ivancsics Józsefet, az Állami Gazdaságok Szakszolgálati La­boratóriuma (ÁGLAB) igazgatóját.- Az utazás célját ismerjük, az előzmé­nyeket viszont nem. Kezdjük talán ezzel.- Jugoszláv kamarai küldöttség járt a nyáron hazánkban s eljutottak hozzánk, a megyébe is, a magyarországi agroke- mizáció tanulmányozása során. Ezen be­lül is a folyékony műtrágyázási eljáráso­kat, módszereket és az agrokémiai cent­rumokat vizsgálták. így Debrecenben a HAGE módszereit, a Bólyi Mezőgazdasá­gi Kombinátban a szilárd műtrágyázást, Budaörsön a MÉM Repülőgépes Szolgá­lat munkáját, a témakör szaktanácsadói munkáját pedig nálunk, az Állami Gazda­sági Szakszolgálati Állomásán, Szek­szárdon vizsgálták meg.- Kiváló szakmai munkájuk kézzelfog­ható elismeréseként lehet akkor ezt el­könyvelni.- A műtrágyázási szaktanácsadás 25 éves múltra tekint vissza, s a trágyázás, műtrágyázás helyességét a megye ter­méseredményei is igazolják. A hatékony- sági mutatók az ország 19 megyéje közül Tolna megyében a legjobbak. A mód­szert, a gyakorlati tapasztalatokat, a fej­lesztési elképzeléseket ismertettük az öt­tagú jugoszláv küldöttséggel. A belgrádi Agrozajednica a műtrágyagyártók szö­vetsége, melynek 11 tagja van az ország­ban, így az egész országot behálózó és átfogó cégről beszélhetünk esetükben. A jugoszláv szövetség kimondottan csak agrokemizációval foglalkozik, így ennyi­vel speciálisabb is mint a mienk. Kedve­zőbb ez talán annyiban, hogy az ipar szervezi a mezőgazdaság és a gyártók közötti akciók lebonyolítását. A gyártás­tól a felhasználásig azonos kézben van a kérdés. Az agrokerek és agrokémiai centrumok szerepét (ami nálunk ilyen felépítésben él) így az ipar tölti be, s per­sze közvetlenül érdekelt a felhasználás­ban s annak célszerűségében egyaránt.- Nézzünk a hazai példák közül szintén valami pozitívumot!- Előbbre ott tartunk, hogy az agroké­miai centrumok korszerű telepein a táro­lás kérdése megoldott, hisz a gyártók aránylag szűk tárolókapacitással bírnak. A felhasználás szakaszos, amíg a gyár­tás folyamatos. Ezt a közbülső, a gyártás és a felhasználás közé ékelődött fontos állomást a magyar mezőgazdaság hozta létre, s nem az iparunk, pedig az utóbbi­nak illett volna. A jugoszlávok most valami hasonlón törik a fejüket, csak a megoldást az iparra bízzák majd.- Szakmai vonalon, rendezői elvekben, alkalmazásban mutatkozik-e eltérés a két ország agrokémizációjában?- Jugoszláviában 150 kiló az egy hek­tárra jutó hatóanyag-felhasználás, ugyanakkor nálunk 300. Szeretnék a ju­goszlávok növelni a felhasználást, ezért van szükségük magyarországi tapaszta­latokra.- Szellemi tőkét vennének tőlünk? Ne­tán elcserélnék valamire, ami mondjuk nálunk növeli a kurrens cikkek listáját?- A Tolna megyei alkalmazási metó­dust vennék át tőlünk. Már ittlétük ide­jén felkértek előadások megtartására, amire sor is került Belgrádban a köz­pontjukban, Sabacon a Zorca kémiai üzemben, és Pancsevón a HIP műtrá­gyaüzemben, valamint az Agrobanat kombinátban. Tehát minden érdekelt fél meghallgathatta a tapasztalatainkról szóló előadást. Meglátogattunk egy UT- VA nevű céget is, mely repülőgépek gyártásán kívül nagy szilárdságú szállí­tótartályokat készít, (Rába-alvázra is!) valamint alumínium- és acélszerkezetek gyártása is folyik náluk, például gabona­silók építéséhez. Igen magas szintű szá­mítástechnikai berendezéseket gyárta­nak, széleskörű felhasználási területre adaptálhatóan. Ök a mi agrokémiai cent­rumaink technológiáját jöttek tanulmá­nyozni. Otthon rá akarnak állni a Jugoszláviá­ban létesítendő centrumok technológiai módszereinek, berendezéseinek gyártá­sára.- Mit tudunk mi mindebből profitálni? A kooperációs lehetőségekre, a termékcse­rékre, a kishatármenti forgalomra gondo­lok. Megyénk a magyar-jugoszláv mező- gazdasági együttműködés végváraként tartható számon, ugyanakkor Baranya és Bács-Kiskun megye mintha ezzel az adottságával jobban élne...- Az Agrober komplett technológiát tud eladni Jugoszláviának, de lincencek átvételéről is lehet szó. A jugoszláv ka­marának rendkívül fontos szerep jut a közvetlen piacszervezésben. A területi kamarák, így a pancsevói Regionális Kamara kilenc község, magyarán Dél- Bánát gazdasági tevékenységét minde­nestől koordinálja. A partnerek egymára találásában is közreműködik.- Mintha kicsit mostohábbnak érezhet­nénk a magyarországi képet, s ezúttal szőkébb hazánkat, Tolna megyét értem alatta.- A pécsi kirendeltség, a Dél-dunántúli Területi Bizottság munkatársaként dol­gozik egy szakember, aki egyszemélyi képviselő Tolna megyében is...- Értem, tehát ön ezt kevesli...- Inkább úgy fogalmaznék, szorgalma­zom a nagykorúsítását e területnek, s ha csak a kishatármenti forgalomra gondo­lunk, már igazolható, hogy e téren nem túl rózsás a megyei lehetőség. Ugyanak­kor a megye szerepe jelentős kellene hogy legyen! AZorka Sabac, de Pancse- vó is rendelkezik olyan termékekkel, me­lyekre szükségünk lenne. Van vámsza­bad területük, szabadkikötőjük... Szek- szárd-Gerjen térségében igen megfon­tolandó lenne egy ugyanilyen kikötő lét­rehozása. A kikötő - akár közösen meg­építve is - piaci kapcsolatok sorát hozná a megyének. A „világot” behozná Tolna megyébe. Közúton, vasúton is 50 kilomé­ter a távolság a határig. Ök érdekeltek a működő áruszállításban, a két kikötő is kölcsönösen lenne használható, s ak­kor még nem szóltunk a Duna-Rajna- Majna útvonalról. Már terméklistát kérné­nek tőlünk, mi az, amit adni tudnánk kis­határmenti, illetve kooperációs, egymást kölcsönösen előnyökhöz juttató áruk­ból?- Hadd próbálkozzam én... mondjuk a Szekszárdi Húsipari Vállalat sertéshúst adna, s kérne talán szóját érte, a tejipar átvenné a „terepet” sajtárusító turistáink­tól...- A kereskedelem koncentrációja miatt ezek a kapcsolatok csak lassan fej­lődnek. Pedig a gazdasági életben nincs mód a hosszú, vakvágányon való vára­kozásra. Jó minőségű TSP (Tripla Szu­perfoszfát) is ajánlati listán van, az üze­mek boldogan fogadnák, de számos nö­vényvédő szer is szerepel a jugoszláv kí­nálatban, amiben nálunk tavaly ellátási gond mutatkozott. A magyar és jugoszláv kamarák kölcsönös egymásra találásá­ból nem csupán a mezőgazdaság, s nem csupán a megye profitálna, de akár az atomerőmű, akár a Mahart példája is fel­hozható egy szabadkikötő létesítése mellett érvként.- Mindez még csupán elméleti fejtege­tés, amit remélhetően arra illetékes he­lyen is mérlegelni fognak, de mi a közeli időszak gyakorlatának valósága?- Egy-két héten belül várjuk újra a ju­goszláv partnereket, most már a techno­lógia átvételével kapcsolatos tárgyalá­sokra. SZABÓ SÁNDOR

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom