Tolna Megyei Népújság, 1988. október (38. évfolyam, 235-260. szám)
1988-10-24 / 254. szám
4 “RÉPÜJSÁG 1988. október 24. ÖN KÉRDEZ Levélcímünk: 7101 Szekszárd, Postafiók: 71 Visszakerül-e régi helyére a fedett buszváró? Decs-Szőlőhegyről Csabai Cseh Sándornétól kapott levelet szerkesztőségünk. Mint írta, kb. másfél évvel ezelőtt segítségünkkel felállíttatott a báta- széki tanács egy fedett buszvárót a várdomb-alsónánai elágazásnál. Innen nagyon sok kisgyerek jár iskolába, közülük többen Bátaszékre. Akkor azért kérték a buszváró felállítását, mert esőben, hóban eláztak a gyerekek és vizes ruhában kellett utazniuk. Ezt a buszvárót most a bátaszéki tanács lebontatta és el is szállíttatta. Jelenleg a volt váróhelyiség helyett, illetve mögött virágpavilon épült. Hogy kinek, azt nem tudni, de annyi bizonyos, hogy a gyerekek egészsége érdekében fontosabb lenne egy védett hely, ahova beállhatnának rossz idő esetén, hogy védve legyenek hidegtől, esőtől, hótól. Néhány nap elteltével, miután Csa- bainé levelét továbbítottuk az illetékesekhez, a kérést megerősítendő a várdombi kisiskolások is tollat ragadtak azzal, hogy a buszmegállóba építsenek egy várót, vagy hozzák vissza a régit. Sok iskolás kívánsága, kérése ez, mert nem szeretnének esőben ázni, hófúvásban álldogálni. De a kis nebulók gondoltak a levél megírásakor arra is, hogy nemcsak ők utaznak autóbusz- szal, hanem idős, beteges emberek is. A Bátaszéki Nagyközségi Közös Tanács elnöke, Bognár Jenő az alábbiakat válaszolta:- Várdomb községben az alsónánai elágazónál már több éve építettek egy autóbuszmegállót, amelynek oldalfallezárására valóban mintegy másfél, két éve került sor. Mivel egy csővázas szerkezetű építményről van szó, akkor kézenfekvő és olcsó megoldásnak ígérkezett annak alumínium trapézlemezzel való borítása, amely oldalirányban védetté tette az ott várakozókat a széltől és esőtől. Sajnos, az azóta eltelt időben sok kritikát kaptunk a község lakosságától a buszváró külső megjelenése, nem túl esztétikus volta miatt. A környéken lakók azt is kifogásolták, hogy a várót túlzott zártsága és félreeső volta miatt egyesek illemhelyként használják. Ez év májusában az autóbuszváró mögötti közterületen virágárusító pavilon felállítására kért tanácsunktól közterületfelhasználási engedélyt egy magánkereskedő, melynek, mivel törvényes akadálya nem volt, helyt adtunk. A15 négyzetméter alapterületű pavilon felállítására a 40 méter hosszú közterületi szakaszon bárhol lehetőség nyílott, ám a magánkereskedővel és a várdombi elöljárósággal történt egyeztetés során olyan lehetőség vetődött fel, mely szerint az építmény előtetőjének meghosszabbításával és két oldalán üvegfallal történő lezárásával egy esz- tétikusabb, az egészségügyi feltételeknek jobban megfelelő váróhelyiséget lehetne kialakítani. Mivel mindehhez a várdombi elöljáróság mint a község lakosságának legközvetlenebb képviselője egyetértését adta, melyet 1988. május 9-én tartott elöljárósági ülésükön felvett jegyzőkönyv is megerősít és a magánkereskedő is vállalta a rá háruló építési munkák elvégzését, illetve az épület 10 méteres környezetének, így az autóbuszváró helyiségének tisztán tartását, karbantartását is, a pavilont a régi buszmegálló mögött helyeztük el. Az üzlet augusztusban elkészült a váróhelyiséggel együtt, így aktuálissá vált a meglévő csővázas váró eltávolítása, melyet alapos átalakítás után a község déli részén, a sárpilisi elágazónál eddig váró- helyiséig nélküli autóbuszmegállóban állítanak fel. Mindezekből bizonnyal kitűnik, hogy tanácsunkat a legjobb szándék, a szolgáltatás korszerűsítése vezette a buszmegálló-rekonstrukciók elvégeztetésében, melyet igen körültekintően a ko'zsé- gi elöljáróság bevonásával végeztünk. Nem elhanyagolandó szempont volt az sem, hogy jelenlegi szűkös gazdálkodási lehetőségeink között az új várók kialakítási költsége nem a tanácsot terheli, mivel az alsónánai úti megépítését a virágüzlet tulajdonosa vállalta, míg a sárpilisi régi váró átalakítását és felújítását társadalmi munkában végzi el egy kisiparos és a környék lakossága. Visszatérve a bejelentésre, mely szerint nem biztosítottuk a védett helyet az ott várakozó gyermekek részére, úgy ítéljük meg, hogy felvetése alaptalan. A jelenlegi fedett tér alapterülete megegyezik a régi váróéval, ám mindenképpen kulturáltabb, emellett folyamatban van egy pihenőpad elhelyezése is, mely rövid időn belül elkészül. A jubileumi jutalomról Több olvasónkat foglalkoztatja az a kérdés, hogy jár-e jubileumi jutalom, mennyi idő után? Mint egyikük írta, 1966 óta téesztagsága is van, de előtte mint bedolgozó tevékenykedett A jubileumi jutalomról, valamint a bedolgozók foglalkoztatásáról kértünk információkat dr. Deák Komádtól, s bízunk abban, hogy olvasóink megelégednek a válaszokkal:- A Munka Törvénykönyve szerint a huszonöt, a negyven, illetőleg az ötven évet munkaviszonyban töltött dolgozók részére jubileumi jutalom jár. A termelőszövetkezeti törvény végrehajtására kiadott jogszabály szerint a téesz a huszonöt, a negyven, illetőleg az ötven évet munkában töltött tagjai részére jubileumi jutalmat fizet. Ha tehát valaki előbb munkaviszonyban állt, majd téesztagként dolgozott, s így „kijön” a 25, a 40, illetőleg az 50 év, jogosult jubileumi jutalomra. A bedolgozók foglalkoztatásáról szóló 10/1981. (IX. 29.) MŰM számú rendelet szerint: „A munkakönyvbe be kell jegyezni az 1968. január 1. napja után bedolgozói jogviszonyban töltött időből a) a biztosított bedolgozói jogviszony időtartamát; b) a bedolgozó teljesítménye alapján - munkaviszonyra vonatkozó szabály rendelkezése folytán - a biztosított bedolgozói jogviszonnyal egy tekintet alá eső, a munkáltató által igazolt éveket” Kimondja ez a jogszabály azt is, hogyha a bedolgozó éves teljesítménye havi átlagban eléri a biztosított bedolgozói munkaviszonyban kiköthető legkisebb munkamennyiség mértékét, a fenti, a jubileumi jutalomra vonatkozó rendelkezést a nem biztosított bedolgozókra is alkalmazni kell. Kimondja ugyanis a hivatkozott jogszabály, hogy a bedolgozói jogviszonynak a munkakönyvbe bejegyezhető időtartamát - ha munkaviszonyra vonatkozó szabály a munkaviszonyban töltött idő figyelem- bevételét írja elő - munkaviszonyban töltött időként kell figyelembe venni. Telefonszámunk: 16-211 Ml VÁLASZOLUNK Környezetvédő szakkörök megyei találkozója (TUDÓSÍTÓNKTÓL) A váraljai parkerdőben rendezték meg a természet- és környezetvédő szakkörök megyei találkozóját. Szekszárd és Dombóvár után Nagymányok volt a házigazdája a megyében egyre szélesedő mozgalomnak. Szabolcs-Szatmár és Békés megyét követően Tolna megye a harmadik, ahol 1985 óta a szakkörök rendszeresen találkoznak. Az összejövetelek legnagyobb értéke, hogy a vezető pedagógusok betekintést nyerhetnek egymás munkájába, a munka feltételeibe, és annak megteremtése lehetőségeibe. A megye újabb területeit ismerhetik meg a házigazdák szakmai vezetése révén, gyarapítva ismereteiket. Az sem mellékes, hogy a tanulók szellemi és gyakorlati feladatok megoldásával összemérhetik tudásukat. Az éves versenyek, amit nevezhetünk játékoknak is, minden esetben tanulságosak, további munkára serken- tőek, ötletekben gazdagítók, igazolhatja a munka helyességét, de rámutathat a hiányosságokra is. A verseny rendezője a Szekszárdon működő módszertani oktatóközpont volt. A nagymányokiak a parkerdő gyönyörű környezetében fogadták az odaérkező decsi, nagymányo- ki, szekszárdi, bátaszéki tanulókat. A verseny előtt Farkas Sándor gyönyörű növényfotóit tekinthették meg a versenyzők. A hivatalos program Halmai Gáborné megnyitójával kezdődött. Ezután Stallenberger József diavetitéses előadáson mutatta be a tájvédelmi körzet védett botanikai és állattani értékeit, a szúrós csodabogyótól a fokozottan védett vidráig. A tíz fordulóból álló közel háromórás verseny 11 órakor kezdődött. Egy-egy csoport „jelképes” nevét a vetített diaképekből választhatta, az már természetes volt, hogy a választott élőlényt alaposan ismerniük kellett. Később a kérdések egyre nehezedtek, kezdetben közvetlen környezetünk, majd a távoli tájak védett botanikai és zoológiái értékeinek felismerésével, illetve veszélyeztetettségével kellett tisztában lenniük. A legnagyobb sikere a „borítékolt" kérdéseknek volt, a versenyzőknek a parkerdőben kellett megkeresni az eldugott „feladatokat”. Mint kiderült, a jó szem nem bizonyult még pontszerzésnek, az élőlények felismerése, élőhelyének megnevezése is a feladathoz tartozott (ugartyúk, kékvércse, leánykökörcsin)... Ötletes és ügyes rajzok készültek a környezetet veszélyeztető plakátok ábrázolásakor. A verseny zárófeladata fás- és lágyszárú növények felismerése volt terepen. Itt bizony egy-egy csoport tudásában jelentős különbség mutatkozott. Az izgalmas és szoros verseny a nagymányoki „madárvártánál” ért véget, ahol Halmai Gáborné hirdetett végeredményt. Az első két helyezett a „Jégmadár” és a „Meggyvágó” csoport lett, a dombóvári Molnár György Általános Iskolából, a harmadik a szekszárdi „Szender” csapat. A verseny szervezőitől mjnden versenyző értékes és kedves ajándékot kapott.' NAGY SÁNDOR Fotó: DOMBAI ISTVÁN A társadalombiztosításról szóló törvény végrehajtása tárgyában korábban kiadott jogszabályt módosítja a Minisztertanács 68/1988. (IX. 13.) MT számú rendelete, kimondja, hogy az év végi részesedés és a jutalom - ideértve a bányászati hűségjutalmat is - után táppénz a megszakítás nélküli keresőképtelenség harminc- egyedik napjától jár, kimondja azt is, hogy a terhességi, gyermekágyi segélyre, valamint a gyermekgondozási díjra - a jogszabályban írtak kivételével - a táppénzre vonatkozó rendelkezéseket kell megfelelően alkalmazni. Egyes nyugellátások és egyéb ellátások emeléséről, valamint a házastársi pótlék kiegészítéséről szól a Minisztertanács 69/1988. (IX. 13.) MT számú rendelete, amely szerint különböző ellátások mértéke emelkedik, a házastársi pótlékot havi ötven forinttal ki kell egészíteni, előírja a rendelet azt is, hogy az özvegyi vagy szülői nyugdíj megosztása esetén a jogosultakat az emelés személyenként teljes összegben megilleti, s hogy a hozzátartozói nyugellátásokat, hozzátartozói baleseti nyugellátásokat akkor is emelni kell, ha azok együttes összege az özvegyi nyugdíj két és félszeresét meghaladja. Az állami kitüntetések és kitüntető címek után járó nyugdíjkedvezményekről szóló jogszabályt kiegészítő minisztertanácsi rendeletből csupán annyit idézünk, hogy: „Az olimpiai játékokon aranyérmet szerzett magyar állampolgár nyugdíját havi 2500 forinttal ki kell egészíteni. Ha a kiegészített nyugdíj nem éri el a 8000 forintot, részére ezt az összeget kell nyugdíjként megállapítani.” A labdarúgás sportág anyagi ösztönzési rendszeréről szól az Állami Ifjúsági és Sporthivatal elnökének 5/1988. (IX. 13.) ÁISH számú rendelkezése, amelynek hatálya a teljesítményt ösztönző juttatás tekintetében a nem szerződéses labdarúgóra, valamint a sportedzőre és a labdarúgócsapatnál működő egyéb sport- szakemberre, a lakástámogatás tekintetében a sportszakemberre is kiterjed. A rendelkezés meghatározza a munkabéren kívüli anyagi juttatásként alkalmazható ösztönzési formákat, szabályozza azt is, hogy ezek a juttatások milyen keretből fedezhetők, megjelöli a gazdálkodási keret forrásait, s hogy ez a keret milyen célokra és milyen sorrendben használható fel. Az ösztönzési formák közül példaként jelöljük meg a sportösztöndíjat, amelynek legmagasabb összege középfokú nevelési-oktatási intézmény esetében 4000 Ft/hó, felsőfokú oktatási intézmény hallgatója esetében 6000 Ft/hó. Az Állami Ifjúsági és Sporthivatal elnökének 6/1988. (IX. 13.) ÁISH számú rendelkezése a sporttevékenységgel összefüggő személyi juttatásokat szabályozza, hatálya a sportági szakszövetségekre, a sportegyesületekre, a sportiskolákra, valamint a sportegyesületnél, sportiskoláknál igazolt sportolókra és a felkészítésükben közreműködő sportszakemberekre terjed ki, de nem terjed ki a labdarúgás sportágra, a külföldön rendezett valutadíjas és még néhány - a jogszabályban részletezett - versenyen elért eredményért fizethető juttatásra. A rendelkezés meghatározza a személyi juttatások formáit, a központi és a sportegyesületi kalória költségtérítést, a közreműködői költségtérítést, az eredményességi jutalmat, szól a sportösztöndíjról és a tanulmányi támogatásról, táblázatban tünteti fel a jogszabály melléklete a nemzetközi eredményesség alapján megállapítható jutalmak összegét. Valamennyi említett jogszabály a Magyar Közlöny idei 42. számában jelent meg és f. évi október hó 1. napján lépett hatályba. DR. DEÁK KONRÁD Hírek Magyarkesziből (TUDÓSÍTÓNKTÓL) Szabás-varrás tanfolyam Az egyre dráguló női ruházati cikkek, köztük a bébi- és kismamaruhák magas árainak ellensúlyozására a magyarkeszi vöröskeresztes asszonyok, az egészségügyben dolgozó nők és a fiatal házasok klubjának asszony tagjai szabásvarrás tanfolyamot szerveztek. Ennek résztvevői számára esténként a tanács az idősek klubjának helyiségét biztosítja. A tanfolyam vezetésére tapasztalt helybeli női szabót találtak a leleményes ke- szi asszonyok. Kesziben először A helyi községi egészségvédelmi tanács szervezésében, élükön Lakyné dr. Sík Ágota helyi fogorvos kezdeményezésére és lelkes szervezése eredményeként a község történetében helyben először indul gépkocsivezetői tanfolyam. Az ATI tamási kirendeltsége biztosítja a KRESZ, műszaki oktatásra az előadókat. Az egészségvédelmi oktatást felkérésre dr. Sík Ágota vállalta el. A nyitó előadást október 17-én este, több mint negyven jelentkezővel megtartották. A tanfolyam helye a felsötagozatos iskola, heti két alkalommal kedden és szerdán este 17 órától. Meg kell említeni, hogy a szervezés megkezdésétől a rákövetkező huszadik napon már a megnyitóra is sor kerülhetett. A tanfolyam résztvevői motor- kerékpár, személy-, tehergépkocsi- és autóbusz-vezetői jogosítványt szerezhetnek sikeres vizsga letétele után. Kedvezmény még az is, hogy a tanfolyam díját három részletben lehet befizetni. MINÁRIK LAJOS Völgységi jelentés (TUDÓSÍTÓNKTÓL) Tanácsülést tartott a Mőcsény Községi Közös Tanács. A munkában részt vett Horváth József, a Termelőszövetkezetek Területi Szövetsége nyugalmazott titkára, megyei tanácstag is. Krutki Pál, a helyi tanács elnöke tett előterjesztést a tanács gazdasági helyzetéről, a költségvetés időarányos felhasználásáról, amit atanácsülés határozatában elfogadott. Ugyancsak elfogadta a tanácsi tisztségviselők, valamint az apparátus ügyrendjét, az előterjesztés B. változatát, amely előírja, hogy 1988. november 1 -je után a tanácsapparátus szakemberei több alkalommal látogassák a társközségeket ügyintézés és a lakossági kapcsolatok bővítése céljából. A bejelentések tárgyalásánál felvetődött, hogy a tanácstagok interpellációira időben és érdemben, ne késlekedve reagáljanak a tanács illetékes vezetői, szakemberei. Bíró János, a területi pártbizottság titkára úgy fogalmazott, hogy a pontos, rugalmas megoldások emelhetik a tanács és apparátusa tekintélyét. * Társadalmi vitát szervezett a HNF helyi szerve a gyülekezési és egyesülési jogról Mórágyon. A vitát dr. Sziget György, a Bonyhádi Városi Tanács igazgatási osztályának vezetője irányította. A jelenlévők érdeklődtek a témáról, többen kérdeztek és hozzászóltak. * Az MSZMP mórágyi alapszervezete vendége volt Vanya György, a bonyhádi városi párt- bizottság titkára, aki az egybegyűlt mórágyiak előtt időszerű gazdaságpolitikai kérdésekről tartott tájékoztatót. Ezt követően kötetlen beszélgetésre került sor. * A közelmúltban osztrák vendégei voltak a mórágyi német nemzetiségi csoportnak. Baranya, Somogy, Bács-Kiskun megyék mellett Tolna megyébe, Mórágyra, Szekszárdra is ellátogatott a mintegy 20 tagú Dunamenti Németek Baráti Köre Salzburgból. A vendégeket kultúrműsorral, vacsorával fogadta a mórágyi német nemzetiségi csoport KISZ-szervezete és kultúregyüttese. A szíves vendéglátást dr. Gertravi Hagmüller köszönte meg, és ajándékokat nyújtott át a vendéglátóknak. Franz Róth professzor többek között arról is beszélt, hogy a Dunamenti Németek Baráti Körének célja a látogatásokkal a népek barátsága megteremtése, ápolá^ mellett a német nyelvkultúra építése, a német nemzetiség kultúrájának, hagyományainak segítése a világban lévő nyelvi szigeteken. LOVÁK ANDRÁS A győztes dombóvári csapat
