Tolna Megyei Népújság, 1988. október (38. évfolyam, 235-260. szám)

1988-10-12 / 244. szám

1988. október 12. Képújság 3 Németh Miklós az orvosklubban Szekszárd szellemi életében újszerű dolgot vállalt föl az orvosklub: minden héten olyan vendéget invitálnak a Munkásotthonban működű klubba, aki egy-egy témának avatott szakértője. Hétfő este Németh Miklóssal a Politikai Bizottság tagjával az MSZMP Központi Bizottságának titkárával, országgyűlési képviselővel beszélgettek a közélet iránt fogékony orvosok és érdeklődők. „Láttunk a televízióban egy komor tekintetű fiatalembert, aki csúnyákat mondott a magyar gazdaságról” - így mutatta be dr. Ternák Gábor az orvosklub vezetője Németh Miklóst, majd rögtön föltette az első kérdést: tavaly óta mennyit bontakoztunk ki? A po­litikus válaszában mindenekelőtt arról szólt, hogy a stabilizációs, és kibontakozási program meghirdetését az indokolta, hogy a szellemi és anyagi források kimerültek, s a gazdaság alapvető stratégiáját ki kellett dolgozni. Komplex társadalompolitikában kellett gondolkodni, olyan reformcsomagot létrehozni, amelyet mindenki akceptál. Az azonban biztos, ennek minden eredménye, vívmánya ellenére a 32 év alatt fölgyülem­lett strukturális problémákat, ideológiai beidegződéseket, a demokrácia hiányából fa­kadó gondokat egy-két-három év alatt nem lehet leküzdeni, bármennyire következe­tesek vagyunk is. Az alapokat leraktuk, most a végrehajtás-van soron - mondta Németh Miklós. Elfo­gadható év van mögöttünk, javult a fizetési mérleg, bár nem olyan mértékben, mint ahogyan a terv meghatározta. A végrehajtás természetesen feszültségekkel jár, élet­színvonal-csökkenéssel, azzal, hogy magas az inflációs ráta, s hogy másfél millió em­ber megélhetési gondokkal küszködik. Az érdekek érvényesülését pótolja, hogy hiányoznak bizonyos intézmények, olya­nok, amelyek az állampolgárok jogsérelmét orvosolnák. Az Alkotmány átdolgozását az alkotmány-előkészítő bizottság hamarosan megkezdi, de el kell jutnunk a kétkamarás parlamenthez, el kell felejtenünk majd az elnöki tanács intézményét, szükség van al­kotmányjogi közigazgatási és cégbíróságra, ez utóbbira mindenekelőtt azért, hogy a minisztériumok, és a vállalatok közötti gát megszűnjék. Az orvosklub vendégei kérdéseket tettek föl az egyesülési és gyülekezési jogról, a párt és a gazdaság kapcsolatáról, arról, hogy igyekeznek ugyan mindenkit meghall­gatni, de még tanuljuk csak a párbeszédet. Szó esett arról, hogy az ügyintéző párt­munka helyett érvelő pártmunkára van szükség, mert konkrétan kell politizálni, s hogy a tulajdonviszonyokat ne az ideológiai tételek, hanem a hasznosságuk alapján ítéljük meg. Éppen a kötetlen beszélgetési forma adott módot arra, hogy szóba kerüljön az például, hogy miért nem lehet itthon az állampolgárnak járó devizáért megvenni a hiánycikkeket, miért kell ezért Ausztriába utazni. Kérdés az is, hogy az úgynevezett „nem termelő szférával” kapcsolatban milyen elképzelései vannak a gazdaságpoliti­kának, s hogy lesz-e autó-összeszerelő üzem Magyarországon. Mint megtudtuk: a Ja­pán Suzuki cégnek juttattak el egy úgynevezett szándéklevelet, de tárgyalások kez­dődnek egy dél-koreai autógyártó céggel is. Az e heti rendezvény csaknem két és fél órán át tartott: Németh Miklós este kilenckor búcsúzott el a szekszárdi orvosklub tagjaitól. D v. M. Nyugaton már elsiratták Betiltották a Reform-ot? Egyszerűen csak elfogyott a papír! A hét végén hiába vártuk az első magyar függet­len demokratikus hírmagazint, a Reform-ot. A hír­lappavilon elárusítója azt a tájékoztatást adta pén­teken, hogy később, hétfőn jelenik meg a lap. Ked­den pedig már azt közölte, hogy november 4-én. Az emberben elindul ilyenkor a „vezérhangya”, mert azért ez a „hűdenagynyilvánosság” még nem az iga­zi, és mindenfélét gondol. Betiltásról, az üzlettár­saknak elfogyott a pénze, a szerkesztőségnek a mondanivalója... A felesleges találgatás helyett tegnap felhívtuk telefonon Tőke Pétert, a Reform igazgató főszer­kesztőjét, hogy miért nem jelent meg a lap harmadik száma. A főszerkesztő elmondta, hogy a mutatványszá­mokra - eddig erről nem tudtunk - 40 tonna papír­kiutalásuk volt. Úgy tervezték, hogy ebből négy hét­ig 80-80 ezer példányban jelentetik meg a lapot. Az első számot mégis 102 ezer példányszámban nyomták, ami elfogyott az utolsó szálig. A követke­ző szám nyomdában volt, amikor a Magyar Posta kérte, hogy a Reform 180 ezer példányban je­lenjen meg, mert olyan nagy az érdeklődés. Ekkora szerkesztőség vezetése úgy döntött, hogy addig nyomják a lapot, amíg a papír tart. A papír 204 ezer példányig tartott. Mondani sem kell: ez a lapszám is elfogyott. Csak hát a Reform papír nélkül maradt, s papír nélkül nincs újság. Közben egy nyugati lapban meg­jelent, hogy Tőke Péter, az egyik cikkéért egy havi szilenciumot kapott, és ha az igazgató főszerkesztő nem írhat, akkor nem is szerkeszthet... A lap tudósí­tója felkereste Tőke Pétert, és nem hitte el, hogy a papírhiány az oka a november 4-ig tartó szünetnek, így lapjában elsiratta a Reform-ot.- Hogyan tovább? - kérdeztük a főszerkesztőt. A lap megkapta az engedélyt 250 ezer pél­dányra, és novembertől ehhez a papírt is biz­tosítva látják. Terveik szerint 150 ezer példánnyal indulnak, és egy év alatt érik el az engedélyezett mennyiséget.- A politikai vezetés hogy fogadta a lapot?- A politikai vezetés jól tűrte az eddigi két számot. Apróbb vitáink voltak, de ez együtt jár a lapcsinálássai. /h-balog/ Viták a szakszervezeti megújulásról Az egészségügy, mint válságágazat? A kérdés, mely az egészségügyi dolgozók hangulata iránt érdeklődik, már-már közhely­szerűen hangzik, hiszen a válasz az ágazat köztudottan nehéz helyzetének ismeretében egy pillanatig sem lehet kétséges.- A társadalmi elismertség hiánya, nem megfelelő technikai ellátottság, létszámhiány, túlmunka, kivédhetetlen adórendszer, ala­csony bérezés - sorolja a teljesség igénye nélkül dr. Szórni Éva az egészségügyi dolgo­zók szakszervezete megyebizottsági titkára azokat a gondokat, melyek a közelmúltban a megújulással kapcsolatos viták folyamán me­rültek fel.- Egy betanított kézi formázó, aki tavaly 13-14 ezer forintot vitt haza, most szomorú, hogy csak 11 ezret keres. Nálunk az osztály- vezető főorvos az, aki ennyit vagy alig valami­vel többet visz haza. A pályakezdő orvosokról ne is beszéljünk: nemrég emelték ugyan a bérüket, ami így eléri az 5200 forint átlagot. Az értéktorzulás nyilvánvalóan tetten érhe­tő a példán. Olyan szakemberek, akik adott esetben beavatkozásukkal életet mentenek, a létminimumhoz közeli fizetéssel rendelkez­nek. Természetesen a kívülállók számtalan esetben felemlegetik a hálapénzeket, az ebből származó mesés jövedelmeket. Ám a para­szolvencia - ami tagadhatatlanul létezik - a jéghegy csúcsa, s csak egyes intézményeket és orvosokat érint; s ekkor még nem ejtettünk szót például a laboránsokról, az ápolónőkről, s a sort még hosszan lehetne folytatni. Az is tény, hogy a hálapénzeket osztogató réteg egyre jobban beszűkül, a rendelőintézeteket, kórházakat ugyanis mind több idős, kisnyug­díjas ember keresi fel. Mindenesetre ez a té­makör - azaz az orvosok jövedelmi viszonyai - külön írást érdemelne, de dr. Szórni Éva sze­rint az egészségügyi dolgozók nem elsősor­ban ezért szeretnék az eddigieknél erőtelje­sebben hallatni hangjukat.- Nemcsak bérkérdésről van szó: az egész­ségügyi ellátás színvonala legyen olyan, hogy jó közérzettel dolgozhassunk! A megyei kór­házban például a kezelésekhez használatos gépek egy része nullára leirt berendezés. Nem vadonatúj nyugati gépeket akarunk, hiszen a világpiaci árakkal már régóta képtelenek va­gyunk lépést tartani, hanem legalább használ­hatókat, melyekkel minél kevesebb fájdalmat okozunk a betegeknek. Sajátos problémát jelent az ágazatnak a ta­nácsokhoz, mint munkáltatóhoz való kapcso­lódás bizonyos vonatkozásokban érzékelhető hiánya. Egyes területek, melyek a közeli váro­sokhoz tartoznak, szerencsés helyzetben vannak, de általában - főként a kistelepülése­ken - még nem alakult ki mindenütt a megfele­lő együttműködés a dolgozók védelme érde­kében.- Elhangzott olyan felvetés is, hogy a taná­csok számára csak a közalkalmazottak szak- szervezete az igazi partner. Éppen ezért so­kaknak szándékukban áll átjelentkezni a köz- alkalmazottak szakszervezetébe. Az érdekvédelemnél maradva fokozott fi­gyelmet érdemel a sztrájkjog kérdése, ami itt sem minősül már tabutémának, de azzal szinte mindenki egyetért, hogy erős fenntartásokkal kell kezelni ezt a lehetőséget.- Csak a gazdasági sztrájk szükségszerű­ségét fogadjuk el - hangsúlyozza dr. Szórni Éva, s azt is úgy, mint legvégső eszközt. - A hippokratészi eskü kötelez, s ezt a kötelmet dolgozóink a súlyának megfelelően, felelősen értelmezik. Magától értetődő, hogy az orvosi esküvel nem egészen fér össze a sztrájk. Egy főorvos ki is jelentette, hogy évekig elképzel­hetetlennek tartotta, hogy ez egyáltalán meg­forduljon valakinek a fejében. S most mégis el­jutottunk odáig, hogy nem tartjuk kizártnak a munkabeszüntetést, mint érdekvédelmi for­mát. A sztrájkkal kapcsolatos tennivalók még alapos kidolgozásra szorulnak, hiszen az élet­védelmet, alapellátást soha, semmilyen körül­mények között nincs jogunk megtagadni. A fentiek bizonyára jól jelzik azt az alapvető változást, melyen az egészségügy az utóbbi időben keresztülment. Ez vonatkozik az ága­zat szakszervezeti alapszervezeteire is, ahol soha nem látott pezsgés és tenni akarás ta­pasztalható. Nagyobb önállóság, függetlení­tett helyi szakszervezeti tisztségviselők, a gaz­dasági kötöttségek felszámolása - íme né­hány az új törekvésekből, amit mindenütt az együttműködés igényének jegyében kívánnak megvalósítani. SZERI ÁRPÁD Dombóvári felhívás a progresszívebb tanügyért PHHin harmin/*n\/r\i/*&’yar ^ló író c AfirCkTCkft tzuQfy n&rrntnonyufKt&/.K}r a/cf/rao urrvezeu Sztrájkolni akarnak a dombóvári pe­dagógusok. Mint hógolyóból lett lavina, hömpölyög a pletyka megyeszerte. Töb­ben örülnek a hírnek, mások mélysége­sen elítélik az „amúgy is renitenskedő vá­ros izgága nevelőit”. Sokan olyanok is, akik se a tanárok felhívását nem olvasták, se a róla szóló rádióadásokat nem hal­lották. Mi az igazság? A válaszért felke­restük Csáky Lászlót, a Molnár György Általános Iskola igazgatóját, aki kollégá­jával Gyűrffy Árpáddal megfogalmazta, illetve 74 társával együtt aláírta az orszá­gosan port kavart levelet. Tömött borítékok Csáky László aszta­lán. Az egyik találomra kiválasztott fran­ciakockás lapon ezt olvassuk: „...a peda­gógustól elvárják, hogy ne foltos nadrág­ban jelenjen meg a munkahelyén. A 2200 forintos, márkás edzőcipőben járó gyerek megjegyzést tesz az én „Tisza” cipőmre.” (Egy miskolci testnevelő aláírása.)- Ez sajnos, nem túlzás, több olyan ta­nárt is ismerek, akinek húszadika körül már csak kétszáz forintja van, s bujkálnia kell, ha jön a díjbeszedő. Vannak kivéte­lek, de a pedagógusok túlnyomó részé­nek anyagi megbecsülése messze elma­rad amögött, ami megilletné - mondja a fiatal igazgató. Az új rendelkezés pedig, ami előírja, hogy a nevelő az óraszáma ötven százalékáig túlórára kötelezhető, szerintünk alkotmányellenes. Ilyenkor ugyanis felkészülési idő nem számolható el, s az adólevonások miatt van, aki tizen­két forintért túlórázik. Az ebédeltetésért például - ami mellesleg nem diplomát igénylő pedagógiai tevékenység, de csi­nálni kell - olyan nevetséges összeg jár, hogy sokan azt mondják, inkább nem vállalják. De nemcsak a plusz munkáért kifizethető bér méltatlanul alacsony, az alapfizetéseket is rendezni kellene. * „A pedagógusok bére legalább a köze­pesen képzett szakmunkásokét érje el.” (Több, mint húsz aláírás Noszvajból.) *- Emiatt elégedetlenségüknek adnak hangot felhívásukban, amit a rádió „Ta­nakodó” című műsorában az új művelődé­si miniszter jelenlétében is felolvastak.-Tulajdonképpen nem önálló kezdemé­nyezésről van szó, a pedagógusok szak- szervezetének szeptember 8-i elnökségi ülésén elfogadott nyilatkozathoz csatla­koztunk, s erre szólítjuk fel az ország min­den közoktatásban dolgozóját. Egyetér­tünk abban, hogy az alacsony nettó óradí­jak veszélyeztetik az iskola alapfunkciójá­nak ellátását. A pedagógusok rohamosan romló életszínvonala, hogy egyszerűen nem tudunk megvenni drágább könyveket, folyóiratokat, lehetetlenné teszi a hatékony oktató-nevelőmunka végzését. A túlmunka kötelezősége és a rendkívül alacsony óra­díjak szembeállítják az iskolát az irányítók­kal, a pedagógusokat a vezetőkkel, a kü­lönböző korosztályokat egymással, sőt más társadalmi rétegekkel is. Ezt a helyze­tet tarthatatlannak érezzük, gyökeres vál­toztatást akarunk. Mert rétegünk kiszolgál­tatottá, s képtelenné válik az új nemzedék eredményes felkészítésére. „Alkalmas-e ez a mai pedagógustársa­dalom arra, hogy felvértezze a tanulókat azokkal a képességekkel, ismeretekkel és mentalitással, ami szükséges lesz akkor, amikorra a mai gyerekeknek dolgozni, po­litizálni kell?” (Név, aláírás Zsókáról. Utóirat: Végzettségeim: általános isko­lai tanító, általános iskolai tanár, marxista filozófia szakosító. Egyelőre. És a gyakor­latom során szerzett pesszimizmus.)- Felhívásukat háromezer helyre küldték el, s a legtöbb iskolából már válaszoltak is. Jellemző, hogy néhányan igazgatójuk megkerülésével, annak tudta nélkül. Alá­írásukkal nevelők tízezrei csatlakoztak a dombóváriak „éleslátást bizonyító” törek­véséhez, s sokan saját tapasztalataikat, ta­nácsaikat is megírták. Soraikból szinte fel­szabadult öröm sugárzik, megköszönik, hogy Tolna megyei kollégáik „alulról” kez­deményezve élére mernek állni egy évtize­dek óta halogatott reformnak. S fontos hangsúlyozni, folyamatnak. Mert nem egy­szeri béremelést akarnak, hanem átfogó, elvi változtatásokat.- Olyan, a nyilvánosság elé tárt progra­mot várunk a kormánytól, amely az ország erejéhez mérten, de radikálisan javít a pe­dagógusok társadalmi megbecsülésén.- Elsősorban mégis az anyagi helyzetü­kön. Voksok a haladásért A reformista iskola sajátos (név)- táblája- így van. Nagyobb arányú részesedést kérünk a költségvetésből. Persze tudjuk, hogy nem lehet egyik napról a másikra húsz százalékot az oktatásügyre elkülöní­teni, de lehetne és kellene a veszteséges vállalatok támogatására elpazarolt pénzből „szalámipolitikával” mondjuk évről évre 3 százalékot „ránk” költeni. Aki belátja, hogy művelt állampolgárok nélkül nem lehet or­szágot építeni, kibontakozni a válsághely­zetből, nem fél tőlünk, s felfogja, hogy a tár­sadalom érdekében, nem az oktatáspoliti­ka ellen, hanem mellette fogunk össze.- A napokban az érkezett leveleket összesítik, rendszerezik, s a fővárosba vi­szik a szakszervezet elnökségének, hogy továbbítsa a kormányhoz. Mi lesz, ha nem tudnak megegyezni, s az érdekvédelem alul marad az államvezetéssel folytatott al­kuban?- Ebben az esetben egynapos lassító sztájkot tartunk.- Bezárják az iskolát? Nem fogadják a tanítványaikat?- Erről szó sincs. Sportolni, játszani, ki­rándulni fogunk, de órákat nem tartunk. Ha másképp nem megy, így adunk nyomaté- kot a követeléseinknek. Saját érdekünk­ben, de a gyerekekért. Sokan nem így látják. A vélemények megoszlanak. A városi pártbizottságban is, amely egyszerűen nem foglalt állást az ügyben. Némelyek úgy vélik, a tanároknak sem rosszabb a helyzetük, mint a gyári munkásoknak, azok mégis nyugton ma­radnak. Többen cinikus hangon azt tuda­kolják, miből levelezgetnek a dombóváriak, amikor éppen pénzért sírnak. Egy Szolnok megyei nyugdíjas néni gú­nyolódás helyett vonatra ült, s kétszáz fo­rintot hozott postaköltségre. A városi KISZ-bizottság 4800 forintot adott, s a fiatalok ezerkétszáz levél meg- címzését is vállalták. A megyei pedagógus­szakszervezet 5000 forinttal járult hozzá a kiadásokhoz, s akadt, aki két felbélyegzett borítékot küldött. Az ország pedagógusai tehát - talán elő­ször a magyar történelemben - kezdenek valamiféle közösséggé szerveződni, egy­ségesen fellépni életkörülményeik javítása, elveszett presztízsük visszaszerzése érde­kében. Hangjukat, amit eddig nem mertek így felemelni, végre meg kellene hallaniuk mindazoknak, akik felelősek azért, hogy az oktatásügy nem csupán bérekre, de szak­lapokra, felszerelésekre, működési feltéte­leik biztosítására is csak olyan felháborí­tóan apró morzsákat kap a közös kasszá­ból, ami nemhogy a minél magasabb szintű általános és szakképzésre, de lassan már a szinten tartásra sem elég. CSER ILDIKÓ Fotó: GOTTVALD KÁROLY Innováció és szolgáltatás Gyógyászati eszközök, popszegecs, és alkatrész Mint arról figyelmes olvasóink tájéko­zódhatnak: hétről hétre szaporodik a csupán közvetítéssel foglalkozó kiren­deltségek, irodák, kft-k száma. Tolna megyében ezek közül az egyik legújabb a NOVIKI Tolna megyei kirendeltsége, amely ez év júniusában kezdte meg mun­káját a megyeszékhelyen. A budapesti székhelyű innovációs iro­da, amely a Kiosz, a Budapest Bank Rt., valamint az Általános Értékforgalmi Bank Rt. társulása, immár hatesztendeje mű­ködik, s a szekszárdi kirendeltség az utolsók között nyitott ki, s mindössze ket­ten dolgoznak itt. Amellett, hogy mened­zserek, termeltetéssel is foglalkoznak. Feladatuk kétirányú: egyrészt elősegítik a főleg innovatív jellegű műszaki-szelle­mi alkotások hasznosítását, megszerve­zik a találmányok gyakorlati alkalmazá­sát, másrészt az egyedi darabok gyártá­sát, közvetítenek továbbá a felhasználó vállalatok és a kisiparosok között. Az innovációs iroda nemcsak találmá­nyokat gyűjt, de vállalkozik arra is, hogy különböző fejlesztési feladatokhoz vál­lalkozó szakembereket keressen. Első­sorban azok a vállalatok igénylik a NOVI­KI szolgáltatásait, amelyek önerőből va­lamely műszaki problémát nem tudnak megoldani. Az Agroker mezőgazdasági gépek fel­újításánál vette igénybe a szolgáltatásai­kat, a Szekszárdi Húsipari Vállalat részé­re sikerült beszerezni a hiánycikknek számító popszegecset, a tamási Vegyép­szer, valamint a gyönki AGRAM csava­rok, alkatrészek forgácsolását kérte. Az utóbbi időben jó néhány, kisiparosok ál­tal gyártott gyógyászati segédeszköz for­galmazását bonyolították. Az innovációs fejlesztésekhez anyagi, jogi, műszaki segítséget adnak, - emel­lett marketingfeladatokat is ellátnak. Az iroda kísérleti műhelyében lehetőség nyílik a találmányok, jó ötletek mielőbbi megvalósítására. Az új külkereskedelmi betéti társaság, a NOVALK, amelyet az Alkotó Ifjúság egyesüléssel közösen hoztak létre, több országgal üzleti kapcsolatot alakított ki, s így közvetítik a kisvállalkozók exportké­pes termékeinek a külföldön történő ér­tékesítését is. -d-

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom