Tolna Megyei Népújság, 1988. október (38. évfolyam, 235-260. szám)
1988-10-08 / 241. szám
/' touiaN 4 ÜÉPÜJSÁG 1988. október 8. Kén(y)es borkérdés Borháború van Magyarországon. Bős-Nagymaros után a borvidékeken a legtöbbet emlegetett témák egyike lett a bor és szőlő. Országos gondokról van szó, melyek közt a „megnyújtott bor” éppúgy szerepelhet, mint a szakszerűtlen kezelés, vagy a sok milliárdos alföldi telepítések ügye. Borkultúránk is hagy némi kívánnivalót maga mögött. A fogyasztási adó 15, az ÁFA 25 százalék. A bor- házasítási gondok után sem apró falusi péncék mélyén kell kutatni. Az igen szigorú magyar bortörvénynek minden szinten eleget kell tenni. Évek óta fagykárok, jégverések sújtják az ágazatot. Államközi szerződéseink változtak, miközben gyenge minőségű szőlő is bekerült az országba. Csökkenő terméshozamok, növekvő költségterhek. A magyar mezőgazdasági gépgyártás sohasem volt igazi kiszolgálója sem szőlőművelésnek, sem borászkodásnak. Mindehhez járulnak a kereskedelemben fellelhető anomáliák. Az egy liter borra jutó költségek magasra szöktek, romlott a piacképesség és a forint értéke. Szocialista exportunk felére csökkent, az összes minőségi ültetvény 60 ezer hektárra tehető. Az egy főre jutó hazai borfogyasztás évi 22 literről 15-re esett vissza. Tőkés exportunk komoly erőfeszítések árán is alig éri el a 400 ezer hektolitert. A szekszárdi történelmi borvidék kiváló szakembereit e téma kapcsán kértük kerekasztal-beszélgetésre. A beszélgetés résztvevői: Ferencz Vilmos, megyei főkertész, dr. Izsák Gyula Teszöv-elnök, a bátaszéki tsz elnöke, dr. Domonyai Péter, a szekszárdi Aranyfürt Tsz főkertésze, Perczel Mihály, a Szekszárdi Mező- gazdasági Kombinát vezérigazgató-helyettese, Horváth József kistermelő, Kelemen István, a Tolna Megyei Tanács mezőgazdasági és élelmezésügyi osztályának vezetője, Takács István, a megyei tanács kereskedelmi osztályának helyettes vezetője, Tallér Márton, a megyei pártbizottság gazdaságpolitikai osztályának munkatársa, Módos Ernő, az Aliscavin Borászati Közös Vállalat igazgatója. Domonyai P.: - Tolna megyében ma is van olyan, akinek megéri szőlőt termelni. Négyféle érvényes ár létezik. Értéksorrendben: Hosszúhegy, Pannonvin, SZMGK, és Aliscavin... éppen Szekszár- don, a szekszárdi borvidéken a legalacsonyabb az ár?! Riaszt ez kis- és nagytermelőt, kérdésessé teszi az ágazatnak, az Aliscavinhez tartozó nagyüzemnek és termelőnek a sorsát. A kistermelő keresi a megoldást, vevőt keres, s talál. Az ország minden részébe viszik a kiváló szekszárdi szőlőt. Hordót vesz a kistermelő, feldolgozza a termést, mert nem a léte, csak a plusz jövedelme forog kockán. Meg kell keresni, föl kell biztatni, hogy az Aliscavin biztos vevő itt Szek- szárdon, csak termeljen bátran. A bor otthon marad a házaknál a pincékben. Elképzelhető, hogy megérti, egy évvel el kell tolnia árbevételét. Fel kell kérni, segítse a nehéz helyzetbe jutott vállalatot. tDéPÜJSÁG- Szabad ilyen nyomott piaci árakat produkálni, akkor ha ez sem oldja meg a vállalati gondokat. Kelemen I.: - A közös vállalaton belül az árképzés fikció. Tavaly irreálisan magas árakat alakítottak ki, éppen a szekszárdi történelmi borvidék védelme érdekében. Ha nem ezt teszik, minden szőlő elkerül Szekszárdról. A gazdasági életben jó ha nincsenek megyehatárok, de a megyei érdeket képviselni kötelező. A gondok nem választhatók el az agrárágazat gondjaitól. Műszaki fejlesztés, agrárolló... s nyilván az ország terheit a magyar állampolgároknak kell viselniük, kigazdálkodniuk. Fontosak a teherviselési arányok. Az agrárágazat ma nagyobb terhet visel, mint amit hosszú távon el tud viselni. A megyei helyzet sok esetben azonos az országossal, bizonyos kérdésekben viszont eltér attól. Minőségi szőlőültetvényeink aránya kedvező. Jók a termőhelyi adottságok, jók a szőlőink, de ehhez nincs jó feldolgozóiparunk. Nincs piaci kereskedelmi apparátus, ami ezt értékesíthetné. Nem a piachoz kell a bort igazítani, hanem a borunkhoz kell piacot találni. A piaci elferdülés helyett az ökológiai sajátosságokból adódó előnyünket használjuk végre ki. Tolna megyében alig lehet helyben termelt bort vásárolni. A kistermelői érdekképviselethez: a kert- barátkör-mozgalommal közösen indított érdekképviseleti szerv megalakításának lehetősége adott. Lényeges lenne egy olyan megyei borház létrehozása, ahová a kistermelő kiváló borát elvihetné, s az akár a világpiacra is kijuthatna onnan. Módos E.: Az ágazatra fantasztikus mennyiségű gond zúdult, ami nem függetleníthető gazdasági életünk gondjaitól. Vállalatunknál három fő gond érzékelhető. Jégkárok, aszályok, fagykárok voltak, melyek példátlan mértékben megnövelték a termelés költségeit, miközben változott a közgazdasági feltételek rendszere is. Ha eltörlik a fogyasztási adót, élénkül a fogyasztás, az adóbevétel nem csökken, hisz van ami ellensúlyozza. A mérhető fogyasztás csökkent, mert sok az önfogyasztó, ami nem a piacokon mutatkozik meg. Csökkent az általános vásárlóerő, különösen a „puha” cikkeknél, a nem létfontosságú árunál. A szakmának hosszú távon kell talpon maradnia, s talpon is marad! Az más kérdés, hogy nem mindenütt, mindenáron. Az alföldi szőlőt is, a történelmi borvidékit is tegyük a helyére. A kereskedelem deformált értékrendszerén változtassunk... Izsák Gy.: - A szőlő és borvertikum valahol a termelőnél kezdődik. Évszázados hagyományaink ismertek, 10-12 éve felVárdombon 100 hektárt 82 millióért telepítettünk. Üzletpolitikánkban kell lépni, hogy a magasabb invesztíció magasabb árat kaphasson. Perczel M.: - A hallatlanul nagy gondok ellenére sem szabad temetői hangulatba esni. A térségben kialakított árak eddig lehetővé tették a gazdaságos szőlőtermesztést, kis haszonnal. Romlottak a körülmények, de nem a kilátástalansá- gig. A mezőgazdasági kormányzattól ki lehet kényszeríteni a minőség és a tömegáru helyretételét. Igaz ma még nem érzem, hogy a minőség kifejezésre jutna az árban, de a jövőben így kell lennie. A kombinát nagy telepítés előtt áll. Mi már 100 milliós költséggel telepítünk 100 hektárt. Ennek ellenére bizakodó vagyok. Mire termőre fordul, olyan körülményeknek kell kialakulniuk, amelyek gazdaságossá teszik az itt készült bor forgalmazását. A szőlőtermesztési kultúra itt kiváló, de a borászkodás és borkereskedelem sohasem volt erénye a megyének. Hallatlanul magasak a borászkodás költségei. Ezen a hozam- és árszinten nincs veszteség, ha ezután is így lesz, talpon maradunk. Szervezőbizottsági elnökként kaptam megbízást a szekszárdi történelmi borvidéken a bortermelők egyesületének megalakítására. Ha ez a szervezet létrejön, javul a helyzetünk. Jelentősek a tartalékok a költségek terén, az agrotechnikai fegyelem is erősebb itt, mint az Alföldön. Aki most telepit, annál fontos a fajta, a művelésmód, a munka minősége. Ez mind lehet egyesületi feladat. Hosszú távon közgazdasági érdekek ellen nem lehet dolgozni. Világfajtát kell telepíteni, jól művelni s feldolgozni. Ezt követhetik az érdekvédelmi, egyesületi feladatok. Érdekegyeztető, szintetizáló A szőlő a többi növénykultúra ■ közt olyan, mint a napok közt a vasárnap kedelemnek. Ez nem mennyiség. Hordós bort 650 hektót... Kecskemét, Hosszúhegy, Pannonvin, mint hosszú távú szerződéses kapcsolatot alakított ki, üzletpolitikájuk jelentősen eltért az Aliscavinétől. A kormány félév táján döntött, 8 százalékkal mérsékli a fogyasztási adót, ha a bortermelők áralKAT 1 százalékkal csökkenti. A megyében 19 borgazdaság tett ajánlatot 10-26 százalékig. Az Aliscavin árai korábban sem voltak alacsonyak, s ha a partner olcsóbb, s még csökkent is az árain, a kereskedő nála vesz. Eladási gonjaink nekünk is vannak. A piac igényeit is figyelembe kell venni: hiába a jó minőség, ha a piac mást keres. A termelő se csupán árbevételre törekedjen. Aki tehette, az idén bort csinált. A bolti forgalmazásban nem is látok megújulási lehetőséget. NÉPÚJSÁG- A szőlő és bor városában, a történelmi borvidéken egyetlen színvonalas borozó sincs, ahol kulturáltan lehetne bort fogyasztani. A szüreti napok borudvara a maga asztalhiányával, papírpoharaival, magas áraival nem igazán szolgálta a térség borkultúrájának fejlődését. Módos E.: - A borudvar kicsit kocsmává is vált?! Ilyenek vagyunk. Még fel kell nőnünk minden téren. A borosgazdák kivonultak a borudvarba, s ez előrelépés. Kelemen I.: - Néhány borozó kell a városba, s azoknak hangulatot, atmoszférát és kulturáltságot kell árasztaniuk. Ne lendülés kezdődött. A nagyüzemek 2200 hektárt, a kistermelők 2000 hektárt telepítettek, jó támogatási rendszer mellett. Jót tett ez a gazdaságoknak, lendített az ágazaton, tisztes árbevételhez juttatta a vele foglalkozókat. Az ötvenes évektől számítva ez a harmadik hullámvölgy az ágazatban. A mai szabályozórendszer ezt hozta. Kilábalunk belőle egy-két év becsületes munkájával. A megyében tisztességesen elkészített borokra is hatással van a pancsolás, ami a magyar bor hírnevét is rontja, s hozta az ágazatot abba a helyzetbe, amiben ma van. Bortörvény és cukrozás?! A kormány megteremti azokat a viszonyokat, amelyekkel jövőre fog kínlódni? A megyében tavaly az Aliscavin jól csinálta dolgát, bár Hosz- szúhegy tavaly is 50 fillérrel fölötte volt. Ha jó területre visszük a szőlőt, a telepítés költsége többszöröse az alföldinek. szervezet kell ennek az egyik legjobb vörösbort termő vidéknek. Tallér M.: - Összetétel, minőség, fajta, technológia, tudatos munka eredményeként rendben van a megyében. A térség gondjait kicsit Aliscavin-gondnak érzem, a többi vállalatnak a szállítói megvannak. Áraikról az igazgató tanács döntött, másnak nincs beleszólása. Az igaz, hogy a megyei feldolgozó kapacitás nem ott koncentrálódik, ahol kellene. A kistermelők tűrőképessége elérte tetőfokát. Az ágazati érdekképviselet létrehozása sürgős és fontos. Lemaradtunk újra, hiszen fnár öt működik az országban. Takács I.: - A helyi boltokban a megyében termelt bornak csak töredéke jelentkezik. Az Aliscavin két éve palackoz, előtte évekig nem volt Tolna megyei pa- lackozású bor a polcokon. Az idei első félévben 600 hektolitert adtak át a kerescsak borban legyen széles a választék. Egészséges lokálpatriotizmust kérek a kereskedelemtől. Ma hozzáállásbeli gondok vannak. Domonyai P.: - Az Aliscavin jelenlegi szervezeti formájában nem tölti be maradéktalanul azt a célt, amiért valójában megalakult. Nem lendített a tagvállalatok piaci helyzetén, helyzete sem stabil. Szétválások, eltérő érdekviszonyok helyett a megye termelőire épülő stratégiát kell kidolgozni, s alkalmazni. Az Aranyfürt közel ezerfős tagsága jórészt szőlővel foglalkozik. így önálló utat kell keressünk. A vállalatnak sok érdeme van, nem vitatom, de a bizalom megrendült. Országosan szeretnénk lépni, megjelenni saját borainkkal a hazai piacon. Az érdekvédelemhez annyit, az egyesület létrejötte kulcskérdés. Izsák Gy.: - A termelési oldal minden tekintetben megfelelő, a kibontakozás azon múlik, milyen lesz a feldolgozás és a kereskedelem színvonala. Hosszú távon az ilyen szőlőfelvásárlási ár zül- leszt, s nem lesz szekszárdi bor, mert elviszik a szőlőt. Perczel M.: - Ismerem a történelmi borvidékeket. Ennyire kulturált szőlőtermelés sehol sem folyik. Az a termelői tudat, szellemi erő, ami mindezt létrehozta, most a második fázisban is tegyen meg mindent. Egységes akarattal. Teljes körű kultúrát még nem teremtettünk, de szükségünk van rá az előrelépéshez. Kelemen I.: - A feldolgozás terén olyanok vagyunk, mint egy csodálatos paripa, ócska szekér előtt. Az Aliscavin lépett előre, de a feldolgozási technológiánkkal nem dicsekedhetünk. Az alföldi gyengébb minőséget magasabb színvonalú technológia dolgozza fel. Ezért nincs a nyolcforintos Oportóból piacképes borunk. Izsák Gy.: - Mezítláb induló kis csapat volt a mienk, az Aliscavin a 70 százalékos állami pénzeken induló vállalatokkal szemben ennyit tehetett, messze nehezebb helyzete következményeként. Módos E.: - A múltban egyedül a szekszárdi kombinát sem tudta felvállalni a probléma megoldását, s közben a hangulat is elfordult tőlünk. A cél úgy szólt, teremtsünk termelési biztonságot. Közben palackozó kezdett működni, növeltük tárolótér-kapacitásunkat. Mindez húsz százalék beruházási adóval történt, amit a tagvállalatok fizettek meg. A forgóalapháttérhez messzebb kellene nyúlni, hisz viszonylag kedvező hitelfeltételekkel indultunk. Akkor... A hitelfinanszírozás lehetetlenné vált, pénzt pedig ki ad ma 4-5 százalék eredményességre?! A jövőről. A kereskedelmi forgalmazásban lépni kell. A csökkenő forgalomhoz fűzném hozzá, hogy a szekszárdi borok forgalma nőtt. Kereskedelmi tőkebefeke- tetéssel lehet. A kistermelőt is be kell vonnunk, próbáljon készletezni, ezzel kímélni a forgóalapot, amivel kamatköltséget nyerünk, s később visszacsurgatható lesz. Tőkéhez kell jutnunk! Akár külföldihez is. Domonyai P.: - Örülök ennek a kere- kasztal-beszélgetésnek. Nyugodt, jó körülmények közötti polemizálás, ami mindannyiunk érdekeit számon tartva segíthet. A vélemények ütköztetése, a közös asztalnál való érvelés, meggyőzés és gondolkodás a lényeg. Megoldáshoz fog vezetni, meggyőződésem. Képújság "Sz,Vesen vállal~ INLrUUOHU juk egy nagy0pp szélesebb kört érintő megbeszélés megszervezését is. Kelemen I.: - Atéesz-szövetséggel közösen kezdeményeztük a szövetség alakítását. Ma is szorgalmazom. Önismerő, termelőt, forgalmazót egy asztalhoz ültető, egymásra figyelő, s egymást segítő szövetség kell. Tallér M.: - Égető problémának tartom az Aliscavinét. Létét, jövőjét, s gondjainak megoldását. Tisztázni kell a formát, amely legjobban megfelel működésének. Emellett sürgetem egy szektorsemleges érdekképviselet megalakítását! 5tDfl ICÁr ■ Köszöniük a NÉPÚJSÁG szemberek hangos gondolkodását, a megoldás keresését. Úgy tűnik, a szőlőfeldolgozás, a borászat terén és a kereskedelemben kell előrelépni ahhoz, hogy a történelmi borvidék kilábalhasson a hullámvölgyből. SZABÓ SÁNDOR A kerekasztal-beszélgetés résztvevői
