Tolna Megyei Népújság, 1988. október (38. évfolyam, 235-260. szám)

1988-10-17 / 248. szám

1988. október 17. NÉPÚJSÁG 3 mázzá a jelöltek neveit. Ez érdemibb támpontot nyújthat a választáshoz, mint a semleges ábécé sorrend. A szavazólap e két formája döntési változatként szerepel a javaslatban. A tervezetben a szavazás eredményé­re vonatkozóan alternativa található:- Az egyik változat a pótválasztások számának csökkentése érdekében bevezetné már az első fordulóban a relatív többség elvét. Ez azt jelenti, hogy az lesz a megvá­lasztott képviselő, tanácstag, aki a vá­lasztáson a legtöbb, de legalább az érvé­nyes szavazatok egynegyedét megkap­ta.- A másik változat fenntartaná az ab­szolút többség elvét, mely szerint a vá­lasztás első fordulójából az kerül ki győztesen, aki az érvényes szavaza­toknak több mint a felét elnyerte. A szavazás ideje és a választás ered­ményének megállapítása alatt a sajtó képviselői a jelenlegi szabályoktól elté­rően külön engedély nélkül - jelen lehet­nek a szavazóhelyiségben. A pótválasztás egyszerűsítése A kőtelező kettős jelölés bevezetése tette élővé a pótválasztás intézményét. A korábbiakhoz képest jelentősen megnö­vekedett a pótválasztások száma, ame­lyek a gyakorlatban nehézkesnek, ese­tenként formálisnak vagy ellentmondá­sosnak bizonyultak. Ajelölőgyűlések kö­telező megismétlése érthető ellenérzést keltett azzal, hogy a választás napján több ezer vagy több száz szavazatot el­nyert képviselő és tanácstagjelölt ismé­telten megmérettetett az elenyésző lét­számú jelölőgyűlésen. A pótválasztásnak szervesen kell kapcsolódnia a választási folyamat egészéhez, ugyanakkor egy­szerű, gyors eljárást kell lehetővé tennie. A módosítás tervezete szerint a pótvá­lasztáson az a két személy indul, aki a választás napján a legtöbb szavazatot megkapta. Jelölőgyűlést csak akkor kell tartani, ha bármelyik okból nincs két je­lölt. Ha egy jelölt van, akkor csak a hiányzó másik jelölt pótlásáról kell dön­tenie a jelölőgyűlésnek. Bírósági jogvédelem Társadalmunk fejlődésének jelenlegi szakaszában számos területen növek­szik a bíráskodás jelentősége az alkot­mányos garanciák érvényre juttatásá­ban. A jogállamiság gondolati körében fogalmazódik meg a választásokkal kap­csolatos kifogások bírósági felülvizsgá­latának szükségessége. A bírósági felül­vizsgálat széles körben lehetővé teszi, hogy jogszabálysértés esetén a válasz­tás előkészítésével, lebonyolításával, eredményének megállapításával szem­ben jogorvoslattal lehesen élni, pl.:- a választói nyilvántartásba való felvé­tel vagy abból való kihagyás miatt- a jelöltajánlás elutasítása- a jelölögyűlés tevékenysége és dönté­se - a szavazás törvényes feltételei­nek hiánya- a választás eredményének megállapí­tása ellen. A választópolgár a jogszabálysértőnek tartott intézkedés, döntés ellen először az érintett választási szervhez fordulhat (pl.: a jelölést előkészítő vagy szavazat­szedő bizottsághoz). Amennyiben kifo­gását elutasítják, az illetékes választási elnökséghez fordulhat panaszával. A vá­lasztási elnökség elutasító döntését le­het bíróság előtt megtámadni. A bíróság népi ülnökök közreműködésével, gyorsí­tott eljárás keretében dönt, határozata el­len további jogorvoslatnak nincs helye. A bíróság megalapozott kifogás esetén a törvénysértő intézkedést hatálytalanítja (pl. megsemmisíti a jelölőgyűlés ered­ményét, a választási eredményt) és in­tézkedik a törvényes rend helyreállítá­sáról. Egyéb kérdések A választási törvény módosításának tervezete több, az előzőekhez képest ki­sebb jelentőségű kiegészítő, pontosító módosításra is javaslatot tesz. így: Kü­lönbséget tesz a választójoggal nem rendelkező és a választójog gyakorlásá­ban akadályozottak között, növeli a vá­lasztási szervek feladat- és hatáskörét, a választási eljárás időtartamát, a válasz­tásokkal kapcsolatos hirdetmények, közlemények nyilvánosságát, pontosítja a visszahívás szabályait. Társadalmi vita A választási törvény módosításának társadalmi vitáját a Hazafias Népfront szervezi 1988. október utolsó hetétől. Minden állampolgár részt vehet e fóru­mokon, valamennyi észrevételt, javasla­tot írásba foglalnak, melynek összegzé­sét a megyei népfrontbizottságok, végső soron az országos tanács végez el és az összegzést a törvényalkotóhoz terjeszti. A törvényjavaslat megmérettetik a társa­dalmi vitában, melynek eredménye hatá­rozza majd meg a módosítás tartalmát, formáját, időpontját. (MTI) A becslések szerint a tankötelezett korúak közel egynegye­de ma sem fejezi be időben az általános iskolát. Egy részük ké­sőbb elvégzi talán. Többségük a nyolcadik osztályból tovább nem jutókkal és a középfokú iskolákból lemorzsolódókkal együtt évről évre újratermelődő létszámú, szakképzetlen mun­kavállalóként kopogtat a vállalatok, termelőszövetkezetek ka­puján. Amíg az extenzív iparfejlesztés és -telepítés időszakában - de még a hetvenes években is - a gazdaság szinte tárt karokkal fogadta az „olcsó”, a szakképzetlen munkaerőt, addig sorsuk ma már a gyárkapun innen és túl is bizonytalanná vált. Ez azt is jelenti, hogy nemcsak gazdaságilag, de szociálisan is egy ne­hezen kezelhető rétegként jelennek meg a társadalomban, nö­velve annak egyensúlyzavarait. Ez alól Tolna megye sem kivétel. A folyamatot most gyorsítja, hogy egy demográfiai hullámhegy találkozik a viszonylag rövid idő alatt beszűkült munkaerőpiaccal megyénkben is, másrészt - mint ahogyan arra hivatkozni is lehet - a képzetlen ember elvi­leg sem fér bele a műszaki fejlesztést sürgető, az innováció jel­szavát lobogtató, hosszú távú gazdasági elképzelésekbe. Már ha ilyen elképzelések vannak. A tanulás nemcsak igény: kényszer is Az idén a korábbi évek átlagához képest néhány százzal töb­ben, 3864-en végezték el az általános iskolát megyénkben, ne­hezebb megbecsülni az évenként kimaradók, az iskolát „me­net közben”, negyedik, ötödik, hatodik osztályosként elhagyók és a be nem iratkozottak számát. Ami viszont a végzettek szán­dékát illeti, közülük egyre kevesebben vannak azok - a korábbi 140-150 gyerekkel szemben az idén már csak 89-en -, akik egyáltalán nem szándékoztak továbbtanulni. Ez az arányában majd 98 százalékos továbbtanulási szándék nem is elsősorban a munkaerőpiaci korlátok következménye­ként, időnyerésként, „legyen időm eldönteni, hogy mi legyek” elv alapján erősödött meg ennyire, hanem az M. Thobani által jelzett spontán folyamatként, akit Kozma Tamás idéz tanulmá­nyában: „Az oktatási rendszer valamennyi fokozata iránt gyor­san nő a társadalmi igény - függetlenül attól, hogy a szerzett tu­dás vagy az elnyert képesítés a munkaerőpiacon mennyire hasznosítható.” Elvben van is helyük a jelentkezőknek még a lassan ismét ke­resetté váló gimnáziumokban is, azonban a Tolna Megyei Pá­lyaválasztási Tanácsadó Intézet tapasztalatai szerint így is elég sokan voltak olyanok, akiket vissza kellett utasítani gyenge ta­nulmányi eredmény, a választott szakma túltelítettsége, hiányos önismeret miatt. Az intézethez forduló 631 jelentkező közül még mindig 127 nyolcadikos maradt a középfokú intézmények ka­puin kívül. A középfokú iskolákból lemorzsolódó, vagy a továbbtanulás lehetőségéig el sem jutó fiatalok számára annál értékesebbé válik bármiféle, az előrejutás lehetőségét kínáló képzési forma, és minél kevésbé képzett, annál inkább jelentkezik ez az igény szorító egzisztenciális kényszerként. Legélesebben, s már ko­rántsem az idézett békés „társadalmi igényként” jelenik ez meg azoknál, akiknél az általános iskola elvégzése is problémát oko­zott, tehát akiknek a továbblépés, a jogosítványszerzés puszta reméhye is olyan sokat jelent. Szorító egzisztenciális kényszer? A becslések szerint a kö­zépfokú iskolákból lemorzsolódókkal - közel hatszáz fiatallal kiegészülve - a szakképzetlen, sőt „alulképzett” pályakezdők száma ezerre tehető, akik mindössze 250 számukra felkínált munkahely közül választhatnak. Tízről százra Tanulni kell, legalább a reményért. Létezik és többé-kevésbé feltámadóban van egy, a hatvanas években még hőskorát élő képzési forma, ami talán úgy lehetne is­merős, ha a dolgozók esti iskolájának neveznénk. De ha tizenhat­húszéves „túlkoros diákoknak” nyújt segítséget az általános iskola befejezésére, akkor ifjúsági osztály a hivatalos neve. Hadd nevez­zem pontatlanul, de használhatóbb, kifejezőbb nevén ifjúsági tago­zatnak ezt az esti iskolát - ahogy közismertebb is. Különben is, a hivatalosságot Szekszárdon a Garay Általános Is­kolában más szempontból is megcáfolta az élet. Együtt ül itt a pa­dokban és tanulni próbál tizennégy éves gyerek és napközben dolgozó huszonéves, sőt idősebb ember is. Igaz, a többség fiatal. S hogy egy tisztesebb jövő reménye, de a hiúság és az önbecsülés is nagy úr, tanúsítják az adatok is. Négy éve még csak tizennégyen, az 1986-87-es tanévben 55- en, tavaly 84-en, az idén már 102-en jártak, illetve járnak iskolába a szekszárdi ifjúsági tagozaton. Az idén - persze szerényebb lét­számmal - Hőgyészen és Faddon indul hasonló osztály, Sárszent- lőrincen a dolgozók esti iskolájához hasonló kezdeményezésről hallani, Dombóváron pedig a Molnár György Általános Iskola most a szeptemberi indulással vette át a Zrínyi Általános Iskola két ifjúsá­gi osztálya közül a hetedikesekét. A Molnár György Általános Iskola egyébként sikeres tanulmánytervet nyújtott be pályázatként a mi­nisztériumhoz, amelyben 40 gyerek napi négyórás tanórán kívüli foglalkoztatását tervezték meg. Elképzeléseik támogatására az elmúlt hetekben érkezett meg 300 ezer forint az Állami Bér- és Munkaügyi Hivataltól, a Foglalkoz­tatási Alapból, és 450 ezer forintra számítanak az Állami Ifjúsági és Sporthivataltól is. A pénzösszegeket hagyományos, nevelési célo­kat szolgáló „munka”-iskolájuk fejlesztésére, most elsősorban az átvett tagozat foglalkoztatási lehetőségeinek megteremtésére for­dítják. Mindebből világosan kitetszik, lehetőségeiket felmérve vál­lalták át a Zrínyi-iskola osztályát tizennégy férfi pedagógusuk van, a tagozatosok osztályfőnöke Győrffy Árpád, akinek temperamen­tuma, kiegyensúlyozó kedélye jótékony hatású lehet a tapintatot és határozottságot egyaránt követelő, pedagógiailag igen nehéz fel­adatot jelentő osztályban.- Ha néhány szakmába belekóstolnak, ha önfegyelmet is feltéte­lező önbecsülésükhöz segítséget tudunk adni, hogy korábbi ku­darcaikon túllendüljenek - összegez röviden Csáky László, az is­kola igazgatója - mindennek később, az életbe lépésüknél is döntő szerepe lehet. Döntő szerepe Végh János életében, aki nem elő­ször culágerkedett már becsülettel kőművesmester mellett, Orsós Margit számára, aki a dombóvári költségvetési üzem raktárában ki­segítő, és korához képest szépen keres - 2900 forintot kap kézhez, László Tibor négy órában fűtő, de Szűcs Istvánnal, Dudás Pállal, Góman Józseffel - az üvegházi vállalkozókkal együtt - megismer­kedhet a kertészettel, később az asztalosmunkával is, és Kovács Attila sem csak szavakban lesz olyan talpraesett, mint találkozá­sunkkor. Mindenesetre talán érdemes megjegyezni, hogy az idén a me­gyében egyedül Dombóvár vállalatainak a létszámgazdálkodása mutat biztató jeleket a jövőre nézve. A jellemző létszámcsökkentés helyett a tervek szerint 145 munkahelyet kínál, természetesen az a feltételezés, hogy egy-két év múlva is halvány reményt adhat ez a körülmény az itt végző fiatalok közül néhánynak, az ma még nem lehet több jámbor óhajnál. BÓKA RÓBERT Őrlődő malmaink Az évszázados épületeket 1984-ben felújították A 18 alkalmazott két műszakban dolgozik Az öreg hengerszékek ma is jól szolgálnak Nyolc malom működik összesen megyénkben, ma, 1988-ban. Régi malomépületet azonban falvainkat járva, szép számmal láthatunk még. Néhányat közülük felújítot­tak és új funkcióval láttak el, a többiek elhanyagoltan, siralmas állapotban várják a pusztulást. Sorozatunkkal ezen jeles ipartörténeti emlékeket mutatjuk be. Felhívjuk rájuk a fi­gyelmet. Hátha még megmenthetők. Hőgyész Aki Kéty felől érkezik, könnyen meg­találja a hőgyészi malmot. Érdekes, lilás- rózsaszín falaival szinte csalogatja a régi, szép épületek iránt érdeklődőket. Karádi János, az államosítás előtti tu­lajdonos a Fáy-Engelmann társaságtól vásárolta meg a kisüzemet, amely egyes források szerint 1891-ben, mások úgy tudják, egy híján száz éve épült. Arra viszont pontosan emlékszik Haág József főmolnár, hogy mikor 1953-ban, édesapja után ő is ide került tanoncnak, éppen megkezdődött az egykor a drez­dai Seck-cég által szállított berendezé­sek felújítása. A két külön - búza- és rozsfeldolgozó - részt egyesítő malom szívógázmotorjai helyett például villamos meghajtásúakat szereltek be, s a technológia mo­dernizálásával az addigi teljesít­ményt a háromszo­rosára növelték. A hat hengerpárt ma egyetlen, 55 ki- lowattos motor hajtja, s bár a gé­pek eléggé elhasz­nálódtak, huszon­négy óra alatt 3,3 vagon gabonából állítanak elő jó mi­nőségű lisztet, korpát, búzacsírát, asztali darát. CSER ILDIKÓ Fotó: GOTTVALD KÁROLY Haág József­nek a fia is molnár lett KÖZÖS hadgyakorlat hazánkban A Varsói Szerződés tagállamai egyesí­tett fegyveres erői kiképzési tervének megfelelően a Magyar Néphadsereg alegységei, valamint a szovjet hadsereg kijelölt törzsei és csapatai részvételével szombaton közös hadgyakorlat kezdő­dött hazánkban a Balatontól északra lévő katonai gyakorlótereken. A gyakorlatot Jurij Vodolazov altábornagy, a hazánk­ban ideiglenesen állomásozó szovjet déli hadseregcsoport parancsnokának első helyettese vezeti. Magyar helyettese An­nus Antal vezérőrnagy, magasabbegy- ség-parancsnok. (MTI) Véget ért a dél-alföldi közgazdász-találkozó Szolnokon Véget ért Szolnokon a négy dél-alföldi megye: Bács-Kiskun, Békés, Csongrád és Szolnok gyakorló közgazdászainak második találkozója. A száz szakember a gazdaság korszerűsítését és a munka­erő hatékony foglalkoztatásának kérdé­seit vitatta meg pénteken és szombaton. A vitában Halmos Csaba államtitkár, az Állami Bér- és Munkaügyi Hivatal elnöke és Csikós Nagy Béla, a Magyar Közgaz­dasági Társaság elnöke is részt vett. El­hangzott, hogy legkésőbb a jövő év ápri­lis 1-ig sor kerül a munkanélküli-segély bevezetésére. A kormány tervezi, hogy jövőre megkétszerezi, 2,4 milliárd forintra emeli a foglalkoztatáspolitikai alap ösz- szegét. Ebből nagyobb lehetőség nyílik a munkahelyteremtés fokozott és célirá­nyos támogatására és a vállalkozások ösztönzését szolgáló újrakezdési támo­gatás növelésére. Bizonyítvány a közeljövőről? I.

Next

/
Oldalképek
Tartalom