Tolna Megyei Népújság, 1988. szeptember (38. évfolyam, 209-234. szám)

1988-09-02 / 210. szám

2 “rtEPÜJSÄG 1988. szeptember 2. Bányásznapi jubileumi ünnepség Jövőre átalakul a bérmechanizmus (Folytatás az 1. oldalról.) érdekek rovására állandóan nyomást gya­korolnak az irányításra. A Minisztertanács el­szánta magát: határozottan, de ésszerű foko­zatossággal végigmegy ezen az úton. Há­roméves programot dolgozunk ki a támoga­tások leépítésére, és ezt folyamatosan az Or­szággyűlés elé terjesztjük. Az a szándékunk, hogy már jövöre 30-40 milliárd forinttal csökkentjük a költségvetési támogatást. Alapvető gazdasági-társadalmi és politi­kai érdekünk, hogy a radikális fordulatot a le­hető legkisebb mértékű, de a piacok egyen­súlyba jutását nem korlátozó infláció mellett valósítsuk meg. Ma már látható, hogy jövőre az ideihez hasonló méretű lesz az árszintnö­vekedés, mert adósságszolgálati terheinket figyelembe véve a piaci egyensúly máskép­pen nem jöhet létre.- Ha az idei esztendő gazdasági teljesít­ménye eléri a tervezettet, akkor reményünk szerint 1989-ben a reálfogyasztás már nem csökken, de a reálbércsökkenést - az idei­nél lényegesen kisebb mértékben - nem tudjuk elkerülni. A bérek reálértékének álta­lános növelésére az egyensúlyi követelmé­nyek által támasztott korlátok miatt nincs mód. A reálbércsökkenés, persze nem min­denkire vonatkozik. Az új gazdasági feltéte­lek lehetővé teszik, hogy az érdemi teljesít­ményt nyújtóknak a reálbére növekedjen, s családjuk életszínvonala javuljon. Grósz Károly ezután idézte a pécsi bányá­szoknak az augusztus 23-i munkabeszünte­tésekor hozzá intézett levelét, s többek között hangsúlyozta: A kormányzat stabilizációs programjának keretében a bányászattal kapcsolatos lépé­seink - bár egyik-másik váratlan volt és tűz­oltómunkának tűnhetett - koncepcióvá áll­nak össze. Ez azt is jelenti: a kormányzat tö­rődik a bányászok és a bányászat jövőjével. Semmiképpen nem érdekünk ugyanis a bá­nyászkodás drasztikus csökkentése, és energiafelhasználásunkban a hazai terme­lés 50 százalékos arányát sem indokolt ala­csonyabbra engedni. A hűségjutalomról, ami az utolsó cseppet jelentette az István akna dolgozóinak poha­(Folytatás az 1. oldalról.) nak érdekében, hogy elméletileg meg­alapozott, a gyakorlat által alátámasztott módon alakítsuk ki az ezredforduló Ma- gyarország-képét. Ehhez nem elegendő - mondta - a tegnapok leleplezése, eh­hez előrevivő, kollektiv elméleti munka szükséges. A továbbiakban a szocializmussal kapcsolatos ideológiai kérdésekről szólt. Emlékeztetett arra, hogy korábban gyak­ran túlszaladtunk a szocializmus jelzőjé­vel, lelkesedésünk néha elméleti vakság­gal járt együtt. Most nagy és nehéz feladat, hogy megtaláljuk, miként le­gyünk nagyon keményen realisták, de ugyanakkor az érzelmeinktől se fosszuk meg magunkat. A szocialista építés jelenlegi idősze­rű kérdéseiről szólva rámutatott a nép­akarat érvényesítésének új jelenségeire, a társadalmi kezdeményezések gyara­podására, amelyeket a megfelelő türe­rában. A kormány illetékesei megvizsgálták ezt a kérdést Ennek alapján azt mondhatom, hogy a hűségjutalom kifizetésének helytelen rendjéért néma központi szervek felelősek. A gazdaságilag és politikailag hibás értelme­zésért helyben kell keresni a felelősöket Ejtsünk egy-két szót a módszerről is. Én rendkívül kulturáltnak, politikailag érettnek tartom a pécsi bányászok sérelmeinek meg­fogalmazását. Ahogyan azonban nyomaté- kot adtak neki - azaz: nem vették fel a munkát - azzal már vitatkozni szeretnék. Jogos üze­neteket akkor is el lehet juttatni ehhez a párt­hoz és kormányhoz, ha azokat munka köz­ben állítják össze. A termelés ellentétpárja a terméketlenség. Kétlem, hogy történelmünk ilyen sorsdöntő pillanataiban a munka hiá­nyával kellene nyomatékot adni a munkából fakadó jogos követeléseknek. Ezt azért is hangsúlyozni szeretném, mert vannak, akik azt hiszik, hogy ilyen módszerekkel jogtalan előnyökhöz juthatnak. A fenyegetések, nem hiszem, hogy eredményhez fognak vezetni.- A megújuló párt- és állami vezetésnek van elképzelése, világosan meghatározta a társadalom és a párttagság előtt álló felada­tokat Van ereje céljainak végrehajtását meg­szervezni. A vezetés képes a demokratikus és alkotó légkör politikai feltételeit megte­remteni. Még akkor is, ha sanda politikai szándékokból felerősödött a vezetésre irá­nyuló nyomás, ha egyesek a reform jelszava alatt az anarchiát bátorítják, vagy olcsó nép- szerüséghajhászásból a demagógia lovát sarkantyúzzák. Arra viszont nem képes, hogy az üzemi de­mokrácia helyi funkciózavaraiért viselje a fe­lelősséget. Az ország párt- és állami vezetői nem képesek arra, hogy a 10 millió állampol­gár, vagy a 800 ezres párttagság helyett gon­dolkodjanak, cselekedjenek.- Ami az elmúlt időszak gazdasági gya­korlatát illeti, szándékunkban áll, hogy meg­vonjuk mérlegét De nem a minden áron való bűnbakkeresés szándékával, hanem azért, hogy a társadalom és a vezetés még reáli­sabban lássa: milyen helyzetben vagyunk, s miért van szükség a gyökeres fordulatra, s mi lehet a továbblépés iránya. lemmel és jó szándékkal kell fogadni, mert ezeknek a társadalmi kezdeménye­zéseknek a talaján jöhet létre egy új tár­sadalmi közmegegyezés. A továbbiak­ban a tulajdonviszonyokról beszélt. Berecz János részletesen szólt a plu­ralizmus kérdéseiről, annak filozófiai, ideológiai, kulturális és gazdasági vonat­kozásairól, kiemelve a politikai pluraliz­mus időszerű témaköreit, majd foglalko­zott a párt tevékenységének időszerű kérdéseivel is. Elmondta: Társadalmi fej­lődésünk kulcskérdése, hogy komolyan vegyük az országos pártértekezlet állás- foglalását, amelynek lényege: fordulat- reform-megújulás. Most az a döntő, ho­gyan tudunk élni ezekkel a kulcsszavak­kal, illetve hogyan tudjuk megvalósítani a mögöttük lévő programokat. Nagy súllyal szólt arról, hogyan lehet még ütőképesebbé tenni a párt tevé­kenységét. Kiemelte: a párt politikájának alakítása az egész tagság ügye. E tekin­- Társadalmi-gazdasági kibontakozá­sunk sikere Önöktől, a magyar bányászoktól is jelentős mértékben függ. A népgazdaság és a bányászat érdekei egybeesnek. Grósz Károly beszéde után a Szakszerve­zetek Országos Tanácsa és az ágazati-szak­mai szakszervezetek nevében Nagy Sándor, a SZOT főtitkára köszöntötte a bányászokat és a megalakulásának 75. évfordulóját ün­neplő bányászszakszervezetet, annak vala­mennyi aktivistáját és az ünnepség résztve­vőit Utalt arra, hogy a megemlékezésekre olyan körülmények között kerül sor, amikor nehéz gazdasági helyzetben van az ország, s ennek jeleit, következményeit nap mint nap érzékelik a bányászok csakúgy, mint más dolgozók. E jelek olykor korábban nem ta­pasztalt feszültségekkel járnak. Ilyen volt az egy héttel ezelőtti István-aknai egynapos munkabeszüntetés is. Ennek okait, tanulsá­gait azóta számos fórum és sajtóorgánum kereste, elemezte. Ez helyes dolog - mon­dotta -, hiszen minden fontos figyelmezető jelből tanulni kell. De feltehetően még hasz­nosabb lett volna, ha az illetékes vezetők ugyanezt az energiát még az események előtt a rendezendő problémák megoldására fordították volna. Komolyabban kellett volna figyelembe venni azokat az előzetes jeleket és jelzéseket amelyek a szakszervezetektől, s így természetesen a bányászszakszerve­zettől is érkeztek az adórendszer működésé­vel, annak a teljesítményekre és a nettójöve­delmekre gyakorolt hatásával kapcsolatban. A gazdasági szerkezetet nem a dolgozók hívták életre, az alkalmazott technológiát nem ők választották meg, a szabályozórend­szert nem ők alakították, tehát a következmé­nyeket sem egyedül nekik kell viselniük. El­fogadhatatlan, hogy a szerkezetátalakítás terheit egyedül a dolgozók viseljék és ráadá­sul nap mint nap tudtukra is adják, hogy munkájuk haszontalan. Ezután Berecz Frigyes állami, Nagy Sán­dor szakszervezeti kitüntetéseket, Lajer László, a bányászszakszervezet titkára pedig bányászművészeti Nívó-díjakat adott át Az ünnepség Kovács László zárszavával, majd a Bányászhimnusz hangjaival ért véget. tetben a legfontosabb az alapszervezet, hiszen általa érvényesül a párt vezető szerepe. A párt továbbra is fontos bázi­sának tekinti a termelőegységeket, de látja, hogy egyre nagyobb szerepet kell játszaniuk a területi pártszervezeteknek. Szükségesnek tartja a pártapparátus munkájának újragondolását, annak ér­dekében, hogy egyfelől növekedjék a vá­lasztott testületek és azok tagjainak te­kintélye, ugyanakkor legyen egy olyan megfelelő létszámú, színvonalas appará­tus, amely jól szolgálja a vezető testülete­ket, a párttagság egészét. Végezetül szólt a párttagság erősíté­sének szükségességéről, kiemelve, hogy a párt harci szövetség, amelynek alapja az öntudatos egység, a közös törekvés. Ezt segíti, hogy a Politikai Bizottság a fő kérdésekben egységesen foglal állást - mondotta Berecz János. Ezt követően a KB titkára válaszolt az előadásához kapcsolódó kérdésekre. Ülést tartott csütörtökön az Ország- gyűlés adóügyi ad hoc bizottsága. A tes­tület megtárgyalta a Pénzügyminiszté­rium javaslatát a magánszemélyek jöve­delemadójáról, illetve az általános forgal­mi adóról szóló törvények módosítására. Az ülést Nyers Rezső, a bizottság elnö­ke nyitotta meg, majd még a napirendi pontok megvitatása előtt Gágyor Pál bu­dapesti képviselő kért szót. Felhívta a fi­gyelmet arra, hogy a bizottság tagjainak igen kevés idő állt rendelkezésükre a fel­készülésre, mert a Pénzügyminisztérium anyagát csupán néhány napja kapták meg, s igy aligha tudnak felelősen dönte­ni a kérdésben. Óvott attól, hogy a képvi­selők a múlt esztendőhöz hasonlóan az idén is gyorsított ütemben vitassák meg ezt a fontos témát, mert ez eredményezte, hogy az Országgyűlés kevéssé átgondolt adótörvényt fogadott el. Békési László pénzügyminiszter-he­lyettes elmondotta, hogy az ad hoc bi­zottság már korábban kétszer tárgyalt az adórendszerrel kapcsolatos kérdések­ről, a képviselők nem először találkoznak ezzel a témával. Egyébként a Pénzügymi­nisztérium már augusztus 22-én átadta az Országgyűlés titkárságának a kérdé­ses anyagot, a kormány augusztus 25-i ülését megelőzően. Nyers Rezső azt ja­vasolta a bizottságnak, hogy a rövid fel­készülési idő ellenére se halasszák el a téma megvitatását, mivel ebben az eset­ben nem kerülhetne az Országgyűlés októberi ülésszaka elé. Ezt a javaslatot a bizottság elfogadta. Békési László arról tájékoztatta a bi­zottság tagjait, hogy a két adótörvény módosítása csupán azt jelenti, hogy a meglevő joghézagokat pótolják, a sze­mélyi és jövedelemadó törvényt össz­hangba hozzák az idén elkészülő egysé­ges nyereségadó-rendszerrel. Arról is szólt, hogy sok kritika éri az adórend­szert, a legtöbben azt kifogásolják, hogy az fékezi a teljesítményeket. A miniszter- helyettes véleménye szerint nem az adó­rendszernek, hanem az idén alkalmazott bérszabályozásnak a legnagyobb a tel­jesítmény-visszatartó hatása, mert a vál­lalatok csak igen szűk körben tudják nö­velni a dolgozók jövedelmét, s így jelen­tős mértékben romlott az ösztönzés. Jö­vőre a bérmechnizmus teljes mértékben átalakul, már nem tölt be keresetszabá­lyozó szerepet, így várhatóan nőhet a dolgozók ösztönzése. Egyetért azzal a megállapítással, hogy az adórendszer mértékei szigorúak, hosszabb távon en­nek csökkentésére lesz szükség. Erre azonban csak akkor nyílik lehető­ség, ha sikerül a költségvetés terheit csökkenteni. Jelenleg azonban igen las­san halad a támogatások leépítése. A kormány ugyan rendelkezik egy kétéves programmal, amelyben a költségvetési támogatások 60 milliárd forintos csök­kentését vették tervbe, de ennek megva­lósításában még kevés eredményt értek el. Emellett szükségessé válik a közki­adások csökkentése, az igazgatás, a vé­delem költségeinek visszafogása. Felül kell vizsgálni az egészben vagy részben állami pénzből folyó beruházásokat is. Mivel jövőre a költségvetés kiadásait számottevően nem sikerül csökkenteni, ezért arra sem vállalkozhat a pénzügyi kormányzat, hogy a lakosság adóterhe­lését visszafogja. Az idén az átlagos adó­terhelés 11,5 százalék, várhatóan jövőre is ezzel a szinttel kell számolni. A pénzügyi kormányzat - az áremelke­dés mértékének figyelembe vételével - tervbe vette az adórendszer kulcsainak csökkentését, illetve a sávok módosítá­sát. Erről az Országgyűlés decemberi ülésszakán születik majd döntés. A mi­niszterhelyettes szólt a költségvetés vár­ható hiányáról is. Elmondotta, hogy ez a jelenlegi számítások szerint 27-28 mil­liárd forint körül fog alakulni a tervezett 10,4 milliárd forinttal szemben. A vártnál nagyobb hiányban szerepet játszik, hogy a személyi jövedelemadó-bevétel a szá­mított 58 milliárd forintnál kevesebb, 50- 52 milliárd forint lesz. Kisebb az állam- háztartás bevétele a vártnál a láthatatlan jövedelmekből. Itt 5-6 milliárd forintot vettek tervbe, s eddig csak kétmilliárd fo­rint folyt be a költségvetésbe. A költség- vetés hiányának nagymértékű növeke­dését okozza az is, hogy az első félévben a vártnál jóval nagyobb mértékben meg­nőttek a szocialista export támogatására fordított kiadások. Időközben ennek je­lentős visszafogására került sor. Ezután az ad hoc bizottság a személyi jövedelemadóról szóló törvényben java­solt változtatásokat vitatta meg. A bizott­ság támogatta azt a kormányjavaslatot, amely a bérlakások cseréjénél is ked­vezményt biztosít. A bizottság egyetértett azzal is, hogy a jövőben az egyéni vállal­kozók választhatnak: a személyi jövede­lemadó-rendszeren belül, vagy a vállal­kozási adórendszer szerint adóznak-e a vállalkozási jövedelmükből. Ez a lehető­ség főleg az alacsony jövedelmű kisipa­rosok, kisvállalkozók számára fontos, mi­vel nagymértékben egyszerűsíthetik az adóval kapcsolatos adminisztrációt. A továbbiakban azzal foglalkoztak, hogy a kormány nem javasolja kisiparosok, ma­gánkereskedők, szerződéses üzemelte­tők átalányadóztatásának bevezetését. Ezután Békési László tájékoztatta az ad hoc bizottságot a mecseki szénbá­nyászok hűségjutalmának kiegészítésé­ről. A Mecseki Szénbánya Vállalatnál rendelkezésre áll a hűségjutalom bruttó­sításához szükséges 15 millió forint. A vállalatnak ehhez - a korábbi informá­ciókkal ellentétben - nem kell hitelt fel­vennie. A kormányzat pedig nem folyósí­tott többlettámogatást. Ideológiai tanácskozás Nádudvaron Ahogy az amerikai szakértő a leszerelést látja... interjú Helmut Sonnenfeld professzorral Száznyolcmillió forint sorsa A helyi lakástámogatások felhasználása Helmut Sonnenfeld az amerikai Broo­king Intézet igazgatója részt vett azon a budapesti kerekasztal-konferencián, amelyen a Varsói Szerződés, illetve a NATO 5-5 országának leszerelési szak­értői, államtitkárok és magas rangú kato­nai vezetők nem hivatalos konzultációkat folytattak a hagyományos leszerelésről, a katonai doktrínák értelmezéséről és az ellenőrzés sokat vitatott kérdéseiről. Az alábbiakban ismertetjük az amerikai pro­fesszor válaszait az MTI-PRESS kérdé­seire.- A legutóbbi két szovjet-amerikai csúcstalálkozó óta úgy tűnik, egy lépéssel közelebb jutottunk a nukleáris leszerelés­hez. Ön szerint elképzelhető-e az, hogy most már a hagyományos fegyverek és fegyveres erők csökkentésére is ilyen fi­gyelmet fordítanak a nagyhatalmak?- Biztos vagyok benne. Nyugat-Euró- pában egyre erősebb az a meggyőző­dés, hogy a sokáig létező nukleáris ernyő esetleges megszűntével elengedhetet­len a hagyományos erők közötti aszim­metriák megszüntetése. Ha túl gyorsan haladunk a nukleáris leszerelésben, azonnal aggódni kezdenek európai part­nereink, hogy mi lesz velük, hogyan szállnak szembe a számszerű fölényben levő szovjet és VSZ-csapatokkal. Persze én itt Budapesten magánszemélyként vi­tatkoztam, s ezért álláspontom nem fel­tétlenül egyezik az amerikai kormányé­val, s nem vehető hivatalosnak. Leszere­lési szakértőként azonban úgy látom: eu­rópai szövetségeseinket csak akkor nyugtathatjuk meg, ha a nukleáris lesze­relést egyidejűleg folytatjuk a hagyomá­nyos erők terén mutatkozó aszimmetriák megszüntetésével. Arra mindenképpen vigyázni kell, hogy az alacsonyabb szintű erőegyensúly legalább olyan biztonsá­gos legyen, mint a jelenlegi, a két tömb közötti katonai egyensúly.-Ha a két nagyhatalom között nincs vita arról, hogy fontos-e az európai leszerelés vagy sem, miért topognak mégis egy helyben Bécsben immár 15 éve?- Hosszú évekig úgy tűnt, hogy mind­két tömb képviselői szeretnek számhá­borúzni. A VSZ-diplomaták mondták a magukét, sajlt számításaik, információik alapján. A másik fél meghallgatta, majd felolvasta saját számait. Ez így ment 15 évig. Most is sokat beszéltünk erről, s egyetértettünk abban, hogy mielőbb megbízható és ellenőrizhető adatszol­gáltatást kell bevezetni. Enélkül elképzel­hetetlen az újabb fórum beindítása.- Ön szerint mikorra készül el ennek az új európai leszerelési fórumnak a mandá­tuma ? Mikor fejezik be a munkát a 23-ak?- Én nem ülök ott Bécsben, de infor­mációim szerint talán még ebben az év­ben sikerül kidolgozni a résztvevők körét, jogosultságait, megállapodni a helyszín­ben és az időpontban. De még egyszer mondom, ez csak akkor lehetséges, ha előzőleg megtörténik az adatcsere és annak ellenőrzése.- Ön nagy hangsúlyt helyezett az ellen­őrzésre. Szavaiból azt érezni, hogy a má­sik fél, vagyis a Szovjetunió még mindig vonakodik belemenni a helyszíni ellenőr­zésbe. De hát éppen Moszkvában jelen­tették be az idén júniusban, hogy a hagyo­mányos fegyverzetek csökkentésénél is készek fogadni a külföldi ellenőröket.- Ez igy igaz, de ez csak válasz volt a NATO-csúcs márciusi javaslatára.- A szándék akkor is fontos. És most nemcsak a hagyományos leszerelésre gondolok, hanem az egész szovjet külpo­litika megújulására.- Azzal egyetértek, hogy legalábbis szavakban már érezni a Gorbacsov által felgyorsított változásokat. Mintha a tár­gyalásokon már rugalmasabbak lenné­nek a szovjetek. Több engedményre is hajlandók. Jó példa erre a közép-hatótá­volságú rakéták csökkentéséről tavaly decemberben kötött INF-egyezmény a stockholmi bizalomerősítő és leszerelési konferencia eredményei, vagy a START tárgyalások. A hagyományos fegyverek és fegyveres erők csökkentésének el­lenőrzése azonban nehezebb dió. Biza­lom nélkül aligha jutunk előre. Ez a terület ugyanis sokkal bonyolultabb. Itt nem ar­ról van szó, hogy elküldjük küldöttsé­geinket: nézzék meg hogyan semmisítjük meg nukleáris rakétáinkat. Az aszimmet­riák és az egyes haderők feladatainak ér­telmezése körüli vita miatt egyelőre ott tartunk, hogy kölcsönösen elismertük az ellenőrzés fontosságát. A későbbi új leszerelési fórumnak lesz a feladata ki­dolgozni a csökkentés ellenőrzésének módszereit.- Itt Budapesten elhangzott egy biza­lomerősítő javaslat. Várkonyi Péter kül­ügyminiszter vetette fel, hogy Magyaror­szág jó kísérleti terep lehetne a későbbi intézkedések kipróbálására. Kezdetnek például egyoldalúan csökkenthetnénk a magyar és a szovjet csapatok létszámát.- Örömmel vettem ezt, már csak azért is mert Várkonyi úr nem kötötte semmi­lyen feltételhez. Az itteni szovjet csapatok egyébként nem számottevők a VSZ-erő- kön belül, így hát a lépés mindenképpen gesztus értékű. Várakozással tekintek a hivatalos VSZ-állásfoglalás elé ez ügy­ben. MESTER NÁNDOR A Tolna Megyei és a Városi Népi Ellen­őrzési Bizottságok működési területü­kön megvizsgálták az úgynevezett helyi lakástámogatások felhasználását. Rend­hagyó módon először a megyei bizottság tárgyalta meg vizsgálati anyagának ta­pasztalatait tegnap délelőtti ülésén. Eze­ket követik a városi népi ellenőrzési bi­zottságok, akik a helyi tapasztalatok összegzése után - a megyei állásfogla­lás ismeretében - teszik meg javaslatai­kat. Rendhagyónak számít az is, hogy a tegnapi ülésre meghívták nemcsak a me­gyei tanács, hanem a városi tanácsok il­letékeseit és a NEB-elnököket is. A vitában részt vett - többek között - Tamás Istvánné az MSZMP Tolna Megyei Bizottsága titkára és Mátyás István Tolna Megyei Tanács elnökhelyettese. A több, mint három és fél órás vitában érvek és ellenérvek csaptak össze, amíg megszületett a NEB határozata javasla­tairól. A helyi tanácsok végrehajtó bizott­ságai által odaítélhető lakástámogatá­sokról minisztertanácsi és a végrehajtási irányelvek alapján helyi tanácsrendeletet kellett alkotni. Az alaprendelet és a vég­rehajtási irányelvek is rászorultságot he­lyezték a középpontba. Ennek szabályo­zásáról a tanácsrendeletek már nem pontosan szólnak. Már csak azért sem állapítható meg - nagyon sokszor - a rá­szorultság mértéke, mert az adminisztrá­ciós előkészítés majdnem minden eset­ben hiányos volt. A népi ellenőrök így nem tudhatták, hogy valóban rászorult kapta-e meg azt a pénzt, vagy nem. A végrehajtó bizottságok ilyen előterjesz­tések alapján döntöttek, nagyon sok esetben vitatható módon, mondhatni. Feltűnően sok esetben a tanácsi vezetők egymás közt, vagy éppen az elnök egy személyben döntött, sokszor kimutatha­tó a szubjektivizmus, néhány esetben pedig a korrupció gyanúja is felmerül. Arra is van példa, hogy a tanácselnök „elfelejtette” utólag is tájékoztatni a testü­letet. Nem minden esetben a lakásgondok megoldására adták, vagy használták az e célt szolgáló pénzt. A tanácsi vezetők arra hivatkoznak - általában joggal -, hogy a lakásmobilitást elősegítették az­zal, ha OTP-lakás értékesítése után ad­tak házépítéshez támogatást, de ezek a házak esetenként meghaladták a jogos lakásigény felső határát. Más esetekben a településeken szükséges szakembe­rek letelepedését segítették ezen a mó­don is. A megyei NEB kezdeményezte, hogy a megyei tanács végrehajtó bizottsága tár­gyalja meg a vizsgálati anyaggal kiegé­szítve a lakástámogatások odaítélsének tapasztalatait, illetve megyei gyakorlatát, és tegyen intézkedéseket a rossz gya­korlat felszámolására, valamint - ahol ez indokolt - a személyes felelősség megál­lapítására, illetve a felelősségrevonásra. Az ügy részleteiről, illetve általános ta­pasztalatairól jövő héten sorozatban szá­molunk be.

Next

/
Oldalképek
Tartalom