Tolna Megyei Népújság, 1988. szeptember (38. évfolyam, 209-234. szám)

1988-09-03 / 211. szám

1988. szeptember 3. HÉTRŐL HÉTRE - HÍRRŐL HÍRRE NÉPÚJSÁG 3 Aktuális nyavalya A vadkender-allergia Csip, szúr, éget, viszket az ember szeme, feldagad és megállíthatatla­nul ömlik belőle a könny. Kiszárad-a torkunk, s a legváratlanabb helyen és időben tíz-tizenötöt tüsszentünk egyhuzamban. A napi zsebkendőfo­gyasztás eléri a hatvanat-hetvenet is. Ezt a rendkívül kellemetlen tünetegyüttest a vadkender virágának a pollenja okozza és vadkender-allergiának hívják. Ez az útszéli gyom, mármint a vadkender, augusztus elején kezd virágozni, hímporát szállítja a szél, s aki erre érzékeny, egészen október elejéig könnyezik, törli az or­rát, s hálát ad az égnek, ha egyetlen éjszaját végig tud aludni. Ahogy az orvosok mondják: a virágpor a nyálkahártya teljes csődjét idézi elő. Mit tehet az ember, ha ráébred: nem szimpla influenzában szenved, s a marékszám szedett kalmopyrin is hatástalan? Mindenekelőtt: kér egy beutalót a körorvosától a megyei tüdőgondozó allergológiai szakrendelésére, ahol ránézésre egyből megállapítják: a baj oka a vadkender. Azonnal elvégzik az allergiavizsgálatot: néhány karcolás az ember karján, amire pollent tartalmazó oldatot csöpögtet- nek. Perceken belül megdagad, kipirosodik a bőrfelület: semmi kétség, a feltételezés bizonyossággá vált. Vérvétel, orvosi vizsgálat kövekezik, majd kitöltik a Farmalgen Prick tesztet. Ez az a lap, amit állandóan ma­gukkal kell hordani, hisz tanúsítja, milyen fű, fa, gyom, állat, atka, vagy penészgomba okozhat különös tüneteket. Úgy látszik, fűben és fában nemcsak orvosság található. Az allergiát tablettával, orr- és szemcseppel lehet kiktatni, vagy mér­sékelni. Tabletta kapható, orrcsepp is, szemcsepphez azonban égen és földön nem lehet hozzájutni. Talán tavasszal, amikor a vadkender éppen csak kibújik a földből, a szemcseppet is árusítják a patikákban?- dvm ­Gazdag lesz a múzeumi hónap A megyei múzeum szakemberei elkészítették a minden ősszel ese­dékes nagy múzeumi közművelő­dési feladat, az idei múzeumi hó­nap forgatókönyvét. Ennek leglát­ványosabb rendezvénye minden bizonnyal a dr. Gedai István által rendezendő numizmatikai kiállítás lesz „Érmek, éremritkaságok” cím­mel a Magyar Nemzeti Múzeum európai hírű, gazdag anyagából. A megnyitás napján a neves szak­ember előadást is tart a múzeum- barátklub tagjainak. A múzeumi hónap során szá­molnak be a régészek idei mun­kásságukról, így a dunaföldvári, a heténypusztai és a gerjeni ásatá­sokról is, részben videofilm vetíté­sével kombinálva. A filmvetítések kínálata különösen gazdagnak ígérkezik. A legkülönbözőbb témakörök - vadászmadarak, parasztbútorok - mellett külön figyelmet érdemel Sára Sándor: „Madéfalvától Bony- hádig” című filmje. Fontos szere­pet kap a helytörténeti ismeretter­jesztés, részben vetélkedők for­májában és az Illyés Gyula emlé­kezetére szentelt különböző ver­senyek, melyek közül a versmon­dók országos döntője Simontor- nyán, a prózamondók megyei dön­tője Rácegresen lesz a költő első iskolájában. Egy fügefa halálára Fügét mutatott a szekszárdi Várközben ez a villanyoszlop egészen e hét elejéig - hétfő reggelig. Az elektromos vezetékek és biztosí­tékok között kinőtt kis fügefa ma már nincs, valaki kivágta jól vé­dett helyéről. Szerencsére a fotó még múlt vasárnap délben elké­szült. Fotó: BAKÓ JENŐ Itt nem lesz holdbéli táj, avagy hogy döntenek Madocsán? Tipikus magyar jelenség. Évek­kel ezelőtt egyszer már felvetődött a Duna-part megmentésének, sor­sának dolga, akkor azonban min­den szakhatóság „jól megfontolva” elvetette ezt. Akkor változott csak a helyzet, amikor tavaly júliusban el­kezdődött a nagyberuházás, a gát­építés. Ennek nyomán a mado- csaiak egyik legnagyobb kincse, a folyópart holdbéli tájjá változott, a falut őrző földsáv mellett több mé­ter mélyen a szűz talaj, a csupasz föld maradt élettelenül. Kévésén múlott, hogy nem a teljes partsza­kaszon, visszavonhatatlanul... Szerencsére azonban nem nyu­godtak bele ebbe a község lakói és vezetői, minden fórumot és érintet­tet megkerestek. Legnagyobb megértésre és később segítségre a Közép-dunántúli Vízügyi Igazga­tóság vezetőjénél találtak, aki elis­merte, segítette ezt a kezdeti szél­malomharcot. Nem olyan könnyű ugyanis egy kész kiviteli tervet, megkezdett munkát módosítani, még ha néhány ezer ember, egy közösség és a felnövekvő generá­ció érdeke így kívánja is. Nos, a vita arról folyt, hogy a Simon János tanácselnök vezette helyiek ho­gyan mentsék meg a töltés és a Duna közötti erdősávot, amit a mű­szaki terv földnyeröhelyként jelölt meg, vagyis pénzügyileg egyéb­ként logikus módon kiirtásra ítélt. Maguk sem tudják, hányszor száll­tak szoritóba az ügyért, de tény, hogy a kezdetben 10 millió forint többletköltséget sikerült lesrófolni alig négymillióra, megmaradta kö­zel hathektáros zöld terület. Az el­ső menet után aztán jött a követke­ző dilemma. Mi legyen a megmen­tett területtel? A válaszra három variációt dol­goztak ki, amiről novemberben a tanácstestület dönt. Mégsem ér­dektelen számba venni ezeket a le­hetséges megoldásokat. Az egyik, miszerint megmentettük az erdőt, minden marad a régiben, néhol biztosan nagyszerű kényelmi ál­láspont volna, az agilis lokálpatrió­ták körében valószínűleg nem arat sikert. Ennél észerűbbnek tűnik zártkertté nyilvánítani, ami fokoza­tos fejlődéssel üdülőterületté ala­kítható. Az öszvérmegoldás azon­ban több helyen sántít, többek kö­zött mindnyájan ismerjük az ilyen házilag készült stílusorgiával kiáltó csúf vízpartokat, kerteket, ahol egységes, szép környezetről be­szélni egyáltalán nem lehet, nem utolsósorban pedig az ÉVM sem engedélyezi ezt az átmenetet. A legtöbb ember, főként pedig a település érdekét egy üdülőterület szolgálná, hiszen közkedvelt, sze­zonban akár két-háromszáz em­ber is strandol, pihen a Duna-par- ton. A tanács száz körüli telket tud­na parcellázni és mindennél töb­bet mond, hogy az elvileg kiosztha­tó területre már háromszoros túlje­lentkezés van a településről és Paksról. A vevőkijelölés jogát a PAV, mint pénzügyi támogató és a téesz, mint a terület használója kapná, ez utóbbinak egyébként 2-1 arányban más területen jó mi­nőségű szántóföldet ajánlanak fel. Hosszan lehet sorolni a szabad­idős, sportolási adottságokat, sá­torozóhely kialakításának, az élel­miszerellátás javításának, a vízpar­ti élet újravirágoztatásának, fel­élesztésének lehetőségét... Fontosabb, hogy egy közösségi cél alulról induló megvalósítását egy páratlan természeti környezet megmentését, és talán gyarapítá­sát tudhatják magukénak a mado- csaiak, ami nemcsak kezdetben nyújt bevételt a tanácsnak, termel a község fejlesztésére fordítható pénzt, de később is képes fenntar­tani önmagát. Ez pedig nem is ke­vés. Még az a szerencse, hogy senki­nek nem jutott eszébe megkérdez­ni: Az elődök nem csinálták, miért pont én? Mert akkor most egyáltalán szó sem esne a Duna-partról...-takács-kapfinger­Hangoljuk át gyomrunkat! Firkálunk, de kaparunk is Hogy kinek mire futja idejéből és energiájából, azt most nem akarom megvitatni. Sőt, azt sem, milyen fel­adatot kellene adni a falakra, hirde­tőtáblákra irkafirkáióknak. Mi több, a (le)kapargálóknak is. Mert az utóbbi időben egyre több olyan ér­tesítés, plakát és más egyéb látha­tó, melyről lekapartak néhány betűt. Az alábbi kaparásos zománctábla alaposan kigyomlált szövegét a fő­városban láttam egy busz- és villa­mosjegyet „árusító” automatán: „Kelési ásítás. A szülék csak az él írt arabszámú és című éretlen érme bedobása tán működik. Ha valame­lyik erét az automata nem fogja, kérjük, másik érmét dobjon be. Fos­sa körbe a kart a nyíl anyába.” Az eredeti szöveg: Kezelési uta­sítás. A készülék csak az előírt da­rabszámú és címletű sértetlen ér­me bedobása után működik. Ha va­lamelyik érmét az automata nem fogadja, kérjük, másik érmét dob­jon be. Forgassa körbe a kart a nyíl irányába. Erre mit mondhatok? Akfei! (A kaparászó fülét ellenke­ző irányba!) - hm ­Vagyis étkezzünk egészsége­sen. Erre hívja fel a figyelmünket az orvos és a többi egészségügyi dol­gozó, valamint a társadalmi és tö­megszervezetek, s mi magunk is egymásét. Aztán el is határozzuk magunkat, de a kímélő étkek árát sokalljuk, a pepecselést még in­kább. Tehát leggyakrabban marad minden a régiben. Nem azt mondom, hogy a Tolna Megyei Vendéglátó Vállalat új kez­deményezését követően - amit nyomban ismertetek - egy csa­pásra megváltozik minden, de azért változhat. Arról van szó, hogy az országban - ilyen kompletten - először ők vezetik be a diétás köz- étkezetetést, ami néhány nap múl­va már indul is megyeszékhelyün­kön, az Arany János utcai önki- szolgáló étteremben. Reméljük, hogy az egészségmegőrzési prog­ramhoz való példás csatlakozá­sukhoz jelentkezik néhány szpon­zor is, hiszen az előkalkulációk je­lenleg egyértelműen arra utalnak, hogy a vállalat ezen az üzleten nem nyer semmit. Legfeljebb remélik, hogy nem is veszítenek. Ez az új és szimpatikus üzletpolitika minden­képpen üdvözlésre méltó, s nem­csak azért, mert ez is a vállalat nyi­tásának egyik megjelenési formá­ja, hanem elsősorban azért, mert bennünket szolgál. Részletezve a profilbővítést - mely az egészséges életmód szol­gálója - négy menü bevezetéséről szólhatunk, máris jelezve, hogy amennyiben üzemek, vállalatok, intézmények igénylik, a vállalat házhoz, pontosabban konyhához is szállítja az étkeket. A Molette I. nevű és Jóllakva lefogyni alcímű diéta, vagy az „A” jelű hat hó­napig kell, hogy tartson, hogy biz­tosítsa a lassú, ám fokozatos test­súlycsökkenést. A menü kalóriaér­téke napi 1000 egység. Ezt úgy ál­lítják össze, hogy ne csökkentse, inkább fokozza a munkaképessé­get, a fizikális jólétet és a jó közér­zetet. A „B” étrendre - három hónapos - azoknak lehet szükségük, akik­nek testsúlyuk 20-25 százalékkal több a kívánatosnál, vagy az orvos megítélése szerint valamilyen be­tegség miatt sürgősen testsúly- csökkenésre van szükségük. En­nek a napi kalóriaértéke napi 600 egység. A szív- és vérkeringési beteg­ségben szenvedőknek a „C" diétát dolgozták ki. Az étrend sok rostot, kevés zsírt és megfelelő mennyi­ségű kalóriát tartalmaz. Stabilizálja a koleszterin-szintet, így az étke­zés következményeként jelentke­ző rizikófaktort kiküszöböli. Végül a „D”, azaz a diabetikus étrend a cukorbetegeknek, illetve a betegséggel érintetteknek nyújt segítséget. S itt tegyük hozzá, hogy Szekszárdon közel 300 a nyilván­tartott cukorbetegek száma, az „érintetteké” meghaladja az ezret. Ennél jóval több a szív- és ér­rendszeri betegek száma. Gondoljuk, hogy e kezdeménye­zés sokaknak jelent örömet, külö­nösen akkor, ha azt is tudjuk, hogy e menük ára átlagosan a normál ételek árával azonos, illetve ese­tenként 10-15 százalékkal ol­csóbb is lesz. Információul még annyit, hogy az étteremben meg­rendelhető - illetve haza is vihető - a diétás ebéd, de reggelit és va­csorát is kínálnak ugyanebben a stílusban. - hm ­Amikor az ésszerűségen, egyszerűségen kívül más szempont nem létezik...

Next

/
Oldalképek
Tartalom