Tolna Megyei Népújság, 1988. szeptember (38. évfolyam, 209-234. szám)

1988-09-20 / 225. szám

1988. szeptember 20. Képújság 5 t * (►. k i % & n • i rv ' • ^ ? r» y;v ^ Kosárlabda Második hely a leverkuseni tornán Csikós nem akarta megülni a paksi lovat Nem tudott megszokni — csaknem megszökött Balzsay: „Ekkorát még nem csalódtam” Az NSZK-beli Bayer 04 Leverkusen meghívásának eleget téve a Kosárlabda Sport Club Szekszárd NB l-es női csapa­ta szeptember 7-16. között vendégeske­dett a nyugatnémet csapatnál és részt vett a házigazdák által rendezett nemzet­közi tornán. A négy együttes alkotta me­zőnyben a szekszárdiak mellett a hollan­dok amerikai profijátékossal erősített bajnokcsapata, a Den Helder, az NSZK első osztályú bajnokságának harmadik helyezettje, a Bayer 04 Leverkusen, vala­mint a második osztályban szereplő TV Bensberg gárdája szerepelt. Szekszárd-TV Bensberg 73-56 (32-24). Szekszárd: Gábris (4), Christián (7), Papp (17), Várkonyi (18), Lévai (4). Csere: Pott (11), Dóczi (6), Pfeifenróth (6), Mójzes (-), Viszota (-). Küzdelmes mér­kőzésen végig vezetve nyert szívós ellen­felével szemben a Szekszárd. Szekszárd-Bayer 04 Leverkusen 69-59 (36-36). Szekszárd: Gábris (6), Christián (12), Papp (-), Várkonyi (20), Lévai (13). Csere: Pott (13), Mójzes (2), Kézilabda Felemás forduló NB l/B: Ózdi Kohász-Dunaföldvári Spartacus 20-14 (9-9). Dunaföldvár, 300 néző. V.: Nyári, Veszter. Dunaföldvár: Mestyán - Hrozik (1), Szauter (1), Orova, V. Kovács (1), György (7), Györkő (3). Csere: Hege­dűs (1), Sarvajcz, Somogyi A., Somogyi L. Mb.edző: Kovács Antal. Az első félidő fej fej melletti küzdelmet hozott. Kiegyen­súlyozott játék után döntetlennel vonul­tak félidőben pihenőre a csapatok. A má­sodik játékrészt hazai gól vezette be, de ettől kezdve szemlátomást visszaesett a Spartacus teljesítménye. A földváriak sorra elügyetlenkedték kínálkozó hely­zeteiket, ráadásul sok hiba csúszott a csapatjátékukba. A vendégek mindezt jól kihasználták, rákapcsoltak és a véghaj­rában magabiztos győzelmet arattak. Siker az NB ll-ben Hőgyészi HSC-Győri Volán 29-24 (15-10). Hőgyész, 200 néző. V.: Marton, Reispach. Hőgyész: Spoljár - Kiing, Ke­rekes (10), Barabás (3), Teimel J. (3), Ma­yer (6), Nándor L. (4). Csere: Jéger, Nán­dor I., Dobrovóczki, Galambos (3). Edző: Teimel Lajos. Közepes teljesítménnyel is ötgólos előnyre tett szert szünetig a ha­zai csapat. Szünet után tíz percen ke­resztül még tartott a hőgyésziek lendüle­te, ekkor 9 góllal elhúztak. Erősített a Vo­lán és türelmes, fegyelmezett játékkal csökkentette hátrányát. Az 53. perctől 23-18-as állást követően felváltva estek a gólok. Gyenge iramú találkozón tartotta otthon mindkét pontot a HSC. Viszota (3), Pfeifenróth (-), Dóczi (-). Az első félidő fej fej melletti küzdelmet ho­zott, szünet után tempót váltott a Szek­szárd és megérdemelten nyert. Den Helder-Szekszárd 71-63 (36-36). Szekszárd: Gábris (6), Christián (11), Papp (12), Várkonyi (20), Lévai (6). Cse­re: Pott (8), Viszota (-), Dóczi (-), Pfeifen­róth (-). Az óriási küzdelemben a holland bajnokcsapat kevesebbet hibázott. A torna végeredménye: 1. Den Helder, 2. Szekszárd, 3. Leverkusen, 4. Bens­berg. A torna gólkirálya a leverkuseni Róth lett, Várkonyi Gabriella két ponttal lemaradva a 2. helyen végzett. A nemzetközi torna előtt és annak be­fejezése után mindennap mérkőzést ját­szott a csapat úgy, hogy reggelenként még edzést is tartott Vertetics István ve­zető edző. További eredmények: Hei- denheim-Szekszárd 67-59, Szek- szárd-Leverkusen 92-77, GSU Hen- nef-Szekszárd 67-66, Szekszárd-Hei- denheim 87-69, Szekszárd-Heidenheim Labdarúgás NB-s serdülő- és ifibajnokság Serdülők Szekszárdi Dózsa-Komlói Bányász 7-1 (2-0). Szekszárd: Hefner - Bildhéber, Fehér, Koller, Bacs - Pusztai, Péter, So­mogyi, Kolompár - Kardos, Gáncs (Ba­logh). Edző: Gálffy Dezső. Ilyen különb­séggel is rászolgált győzelmére a Dózsa. G.: Péter, Koller 2-2, Fehér, Kardos, Ko­vács (öngól). Jók: Bildhéber, Koller, Pé­ter. Ifjúságiak Szekszárdi Dózsa-Komlói Bányász 2-0 (0-0). Szekszárd: Almási - Baunok, Hámori, Méhn, Lubastyik - Demkó (Hon­véd), Halmai, Pető, Ferincz - Bajusz (Szűcs), Tóth. Edző: Laki Zoltán. A végig fegyelmezetten futballozó vendég szek­szárdiak megérdemelt győzelmet arat­tak. G.: Hámori (11-esből), Tóth. Jók: Há­mori, Halmai, Tóth, Lubastyik. Körzeti bajnokság Paks ll.-Bölcske 5-1, ifi: 0-6, Mado- csa-Kajdacs 0-4, Nagydorog-Duna- szentgyörgy 0-3, ifi: 2-0, Tolnanémedi- Györköny 4-2, Harc-Tengelic 0-5, Sió- agárd-Alsónána 2-4, ifi: 6-4, Györe-lz- mény 0-3, Zomba-Bonyhádvarasd 2-1, ifi: 5-2, Tolan-Kölesd 6-1, Báta-Közép- hidvég 0-0, Kéty-Cikó 3-2, Dalmand- Szakály 7-0, ifi: 6-0, Szakcs-Kocsola 4- 3, Pincehely-Attala 3-0, Kisvejke-Gyönk 5-2, Nak-Kaposszekcső 4-0, Tamási ll.-Závod 1-1. Jön, nem jön? Kiadják, nem adják? - találgattak a paksi boksz hívei az év első hónapjaiban a kecskeméti Csikós Ábel átigazolásáról, amelynek útjában nem kevés akadály volt. De mivel a magyar ökölvívás egyik üstökösként berobba­nó tehetségéről volt szó, így a könnyűsú­lyú versenyző megszerzése érdekében vállalták a paksi szakosztály vezetői a többfordulós tárgyalássorozatot a kecs­kemétiekkel. Azonban hírős város Bal­zsay által híressé tett, de az edző Paksra távozása óta stagnáló szakosztályának illetékesei hajthatatlanok voltak. A pak­siak pedig türelmesek, hiszen az idő ne­kik dolgozott. Mert Csikós mindenkép­pen jönni akart tanítómestere után, és az ökölvívó-szövetségnek is az volt az érde­ke, hogy a tehetséges fiú mielőbb bok­szoljon. Mire kitavaszodott, már paksi zöld-fe­hér színekben lépett szorítóba. Nevéhez, tehetségéhez méltó módon mutatkozott be Velencében a mini EB-vel is felérő nemzetközi versenyen (bronzérmes lett), majd a NB l-es CSB-n is reményeket táp­lált a szurkolókban. Minden jel arra utalt, hogy az üzletből a vevő és az eladó is jól jött ki, Erős mellett Csikós a szöuli repü­lőjegy másik nagy várományosa lett. De az is maradt. Mert ahelyett, hogy most az olimpiai faluban sétálgatna és várná az ökölvívóversenyek kezdetét, most valahol a kecskeméti utcákon jár­kálhat. Mivelhogy elhagyta - tegyük hoz­zá közös megegyezéssel - Paksot és ha egyáltalán még boksszal kíván foglalkoz­ni, várja, hogy a két klub újfent meg­egyezzen egymással. De mit is tartalmaz ez a Csikós-dosszié? Lapozzunk bele, ami után érthetővé válik, hogy a klub és az öklöző útjai elváltak. Tavasz, Bocskai-emlékverseny. Csi­kós természetesen a 60 kilósok döntőjé­ben, ellenfele a kecskeméti Kincses. Pa­macsolás, közönséget hergelő anti- boksz. A bennfentesek tudják ugyan, hogy barátok, s a boksz világában is létezhet íratlan szabályok gyűjteménye­ként valamiféle etika, de ez még jó barát­ság esetén se mehet el odáig, hogy nem ütik meg egymást. Csötönyi, a válogatott „kisfőnöke" nem bírja cérnával a látotta­kat, odarohan a kecskeméti szoritósa- rokhoz, s ő maga dobja be a törülközőt. (KÖVETKEZTETÉS I.: Na bumm, most mi van? Megegyeztek, hogy megfelezik a győztesnek járó ötezer forintos pénzdí­jat. így bohóckodtak egyet.) Tavasz vége, nyár eleje. Csikós állan­dó ingajáratban Paks, Kecskemét és Bu­dapest között. Ebből két helyszín érthető, de a túl sűrűn Kecskemétre való átugrá- lás már kevésbé. Emiatt elcsúsztatott edzéseket, de tekintettel tehetségére, el­néz efölött a Balzsay-Feil edződuó. A csapat NSZK túráján egy nagyon sima vereséget szenved egy egyiptomi ver­senyző ellen. Meglehetősen halvérü, semmi élet benne. Mivel közelgett az olimpia, kissé eltűnődtünk. (KÖVETKEZTETÉS II.: Az év eleji kiha­gyások miatt keményen megdolgoztat­ták, bizonyára fáradt. Meg különben is Iz­raelből nem mindennapi utazási viszon­tagságok után jött a csapat után. Lesz ez még jobb az OB-ra és a berlini tornára, ahol megválthatja az olimpiai repülője­gyet.) 1988. július 1., Paks, felnőtt magyar bajnokság. Tetőpont a Csikós-ügyben, ami után szinte mindenki mélységesen csalódik, illetve egy valaki még nem. Az első sima győzelem után megint Kin­csessel hozza össze a sors: a lelátón és szakberkekben ott lebeg a nagy kérdés: most mi lesz? A cimborák a korábban történtekből egyáltalán nem okulva új­fent a botrányt okozó antiboksz mellett döntöttek. A paksi vezetők legszíveseb­ben lelépnének a szorító környékéről, a vad dühtől vezérelve pfujoló szurkolók csapatostul bemennének a ringbe. Papp László szövetségi kapitány, aki eddig sem csípte különösebben, felpattan és az atomerőmű vezetőihez futva röviden ennyit mond: azonnal elzavarni! Balzsay Károly, a felfedező, a nevelő edző, akinek eddig csak siker és siker jutott osztályré­szül, egy melodrámába illő arckifejezés­sel önmagába roskad. Csötönyi most is a bölcs szerepében tetszelegve füstölög: „Lehet, hogy az olimpiát játszotta el.” Papp továbbra is kemény megtorlást követel, de a „kisfőnök”, aki a válogatott tagjainak egybehangzó véleménye sze­rint a magyar ökölvívás dolgaiban valójá­ban nagyfőnök, úgy dönt: aludni kell még egy napot az ügyre. Csikósnak nincs különösebb hozzá­fűznivalója a dologhoz, csupán ennyit mond. - Nem érti ezt senki, teljesen ma­gánügy. Hogy mi lehetett ez? - sokan csak ta­lálgattak. Ment a mendemonda, hogy állítólag féltestvérek Kincsessel, s a ci- ga nyetikett szerint ilyen közeli rokonok nem ütik meg egymást. Megtudtuk azt is, hogy felesége már az OB előtt elég sú­lyos betegséggel kórházba került, a hu­mánus beállítottságúak megítélése sze­rint ez volt az igazi ok, mert csak testben volt a szorítóban. (KÖVETKEZTETÉS III. Kisfőnök: „A berlini tornán még kap egy lehetőséget.’’) De a jó magyar közmondás egy az egyben ült, miszerint kutyából nem lesz szalonna. Vagyis Csikósból nem lesz - legalábbis egy jó ideig - válogatott és paksi bokszoló. Ezek után az lett volna meglepetés, ha a berlini tornára elmegy. (KÖVETKEZTETÉS IV., ami egyben az ügy megoldása is: Eltanácsolva a válo­gatottól, de Paksról is.) Papp Gyula szakosztályvezető: „Leül­tünk Csikóssal és elmondtuk neki, hogy tulajdonképpen betelt a pohár, nálunk nem lehet kiváltságos helyzete. Mire őszintén elmondta, hogy képtelen Pak­son megszokni, szeretne visszamenni Kecskemétre. így közös megegyezéssel elváltak útjaink. Ha igényt tartanak rá, ak­kor újból tárgyalunk a Kecskeméttel.- Mi lehetett a valódi ok? - kérdeztük a Csikóst felfedező, mélységesen csalódó Balzsay edzőt?- Nekem is csak vállat vont, mint azt a szorítóban tette, amikor az első szünet­ben ráripakodtam. Ekkorát még nem csalódtam. Úgy gondolom, hogy a fele­sége térítette el a boksztól, különösen akkor befolyásolta, amikor beteg lett. BÁLINT GY. 58-56. Rákérdeztünk: Miért tiltották ki a tájfutókat a németkéri erdőből? Tavaly ősszel a Tolna megyei tájfutósport megbecsülése­ként, az országos szövetségtől kapott megtisztelő megbíza­tásként értékeltük, hogy az 1987. évi országos váltóbajnoksá­got a Magyar Tájfutó Szövetség elnöksége a németkéri Barát­erdőben rendezte meg. A sportág vérkeringésébe első alka­lommal bekapcsolódott helyszínről négyezer térkép készült 80 ezer forintos értékben. Azóta a térképek a raktárban porosod­nak, merthogy a sportág megyei szövetsége nem rendezhet versenyeket a szakemberek által ideálisnak minősített tere­pen. Miért tiltották ki a tájfutókat a Barát-erdőből? - kérdeztük Kuhl Mihálytól, a Tolna Megyei Tanács V. B. ifjúsági és sport­osztálya vezetőjétől.-1986 decemberében megkeresett bennünket az országos tájfutószövetség részéről Skerlecz Iván főtitkár és közölte, hogyha osztályunk vállalna egy országos rendezvényt, akkor valamelyik tolnai tájról az országos szövetség elkészítené a versenytérképet. A választás Németkér és környékére esett. A helyet az országos szövetség jelölte ki és a térkép elkészítését a kartográfiai Vállalaton keresztül bonyolította. 1987-ben megrendeztük az országos versenyt. A németkéri Barát-erdő a Gyulaji Erdő- és Vadgazdaság kezelésében van. Versenyek rendezését, illetve edzéseket csak az ő engedélyükkel lehet rendezni a területen. A területen intenzív vadgazdálkodást folytatnak és amikor vadászati idény van, a gazdaság elzárkó­zik a versenyek engedélyezésétől - hallottuk az osztályvezető válaszában. -f. I.­Tizenöten utaztak Budapestről Reykjavíkba Stefán: országos csúcs Az 0. Dózsa atlétikai versenyén a Szi­lágyi utcai sporttelepen Stefán László, a Nyír­egyházi VSSC 25 éves reménysége a gerely­hajításban 81,22 méterrel új országos csúcsot ért el. A régi rekordot 1986-tól szintén ő tartot­ta 80,56 méterrel. Asztalitenisz NBJ^ Súlyos vereség Budapesten Fővárosi Vízmű-Tolnai VL 25-0. Éberhardt János, a tolnaiak vezető edzője az esélytelen­ség tudatában a fiatalokat szerepeltette a lé­nyegesen nagyobb játékerőt képviselő fővá­rosi együttes otthonában. A 13 évesek csapa­ta nem tudott komoly ellenállást kifejteni, ere­jükből csupán őt játszma megnyerésére tel­lett. A Tolnai VL súlyos veresége ellenére a csapatból kiemelhető Herczig Judit és Pilisi Orsolya, akik játékukkal a közönség elismeré­sét is kivívták. Győztesek: Braun, Hegedűs, Piedli, Marosi, Kuchár 5-5. Döntetlen az NB lll-ban Tolnai VL-Nagykanizsai Tungsram 8-8. A tolnai férfigárda értékes döntetlent ért el a ta­valyi bajnokságban még az NB ll-ben szere­pelt kanizsaiak ellen. Győztesek: Herczig, Ki- zakisz 3-3, Krausz, Pata 1-1, illetve Zborai 4, Mikola, Lénárt 2-2. Hétfőn reggel a világbajnoki selejte­zőkre készülő magyar labdarúgó váloga­tott repülővel elutazott Reykjavíkba, a szerdai (17.30 ó) Izland-Magyarország barátságos mérkőzés színhelyére. Me- zey György szövetségi kapitány 15 játé­kost vitt magával. Amszterdamban csat­lakozik a társakhoz három külföldön sze­replő labdarúgó, Gyimesi László, Nagy Antal és Róth Antal. A Budapestről eluta- zottak: Disztl Péter, Gáspár József - kapusok, Sallai Sándor, Pintér Attila, Mészöly Gé­za, Keller József, Szalma József, Kovács Ervin, Kozma István, Nagy Tamás, Fodor Imre, Kiprich József, Hajszán Gyula, Gre­gor József és Vincze István - mezőnyjá­tékosok. Az eredeti elképzelésekhez képest egy változás történt: a katonai szolgálatát töltő Csucsánszky Zoltán utazási okmá­nyai nem készültek el, helyére utólag hív­ták be a pécsi Nagy Tamást. A magyar válogatott szerdán 620. nemzetek közötti hivatalos mérkőzését játssza, eddig 326 győzelem, 131 döntet­len és 162 vereség szerepel a mérlegen, 1489 rúgott és 948 kapott góllal. Izland másodszor lesz ellenfél, először májusban csaptak össze, akkor a Nép­stadionban Vincze I., Sallai és Kovács K. találatával 3-0 (1-0) arányban győzött a magyar csapat. A találkozót svéd játékvezetői hármas vezeti, a 90 perc Bo Helen sípjelére kez­dődik. Kerékpár Tehetségeket kerestek... Tamási adott otthont Tolna megye 1988. évi kerékpáros pályabajnokságá­nak. Az utánpótláskorúak versenyszerű foglalkoztatása, a tehetségek felkutatása a versenysorozat fő feladata. Az ötven in­dulóból a gyermek korcsoportban Kis Hubert és Horkai Zsolt, az úttörőknél Metzger Zsolt, a serdülőknél Vanitsek Ist­ván és Horváth Zoltán eredményessége keltette fel elsősorban a szakemberek fi­gyelmét. Győztesek, gyermekek: 1 körös idöfu- tam: Kiss Hubert (Tamási). 2 körös üldö­zés: Horkai Zsolt (Tamási). 3 körös Csa­patverseny: Tamási I. (Kiss H„ Kiss N., Horkai). Úttörők: repülőbajnok: Metzger Zsolt (Szekszárd). 500 m-es állórajtos időfutam: Metzger Zsolt (Szekszárd). 4 körös üldözés: Metzger Zsolt (Szek­szárd). 2000 m-es üldöző csapatver­seny: Tamási I. (Arató, Vég, Kopitár). 15 körös pontbajnok: Metzger Zsolt (Szek­szárd). Serdülők, repülőbajnok: Horváth Zol­tán (Szekszárd). 500 m-es időfutam baj­nok: Vanitsek István (Szekszárd). 2000 m-es üldözés: Vanitsek István (Szek­szárd). 2500 m-es üldöző csapatver­seny: Szekszárd (Vanitsek, Horváth, Ke­mény, Steig). 20 körös pontbajnok: Va­nitsek István (Szekszárd). Az OB elődöntőjében még minden sínen volt: Csikós kezét emeli magasba a mérkőzésvezető

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom