Tolna Megyei Népújság, 1988. szeptember (38. évfolyam, 209-234. szám)
1988-09-20 / 225. szám
1988. szeptember 20. 2 NÉPÚJSÁG Vo Chi Cong Moszkvában Hivatalos baráti látogatásra hétfőn Moszkvába érkezett a vietnami államfő. Vo Chi Congot a repülőtéren Andrej Gro- miko, a Legfelsőbb Tanács Elnökségének elnöke és más hivatalos személyiségek fogadták. A vietnami államfő személyében hétfőn már a második ázsiai politikus kezd tárgyalásokat a szovjet fővárosban. Az afgán kormányfő ugyancsak ezen a napon ült tárgyalóasztalhoz Moszkvában szovjet partnerével. A hanoi vezető mindössze három nappal azután érkezett a szovjet fővárosba, hogy Mihail Gorbacsov Krasznojarszk- ban az ázsiai biztonság szempontjából nagy horderejű javaslatokat terjesztett elő. A szovjet főtitkár többek között felajánlotta, hogy a Szovjetunió - a hanoi kormánnyal egyeztetve - kész lemondani a Vietnamhoz tartozó Cam Ranh-öböl- ben található katonai kiszolgáló bázisáról. Cserében viszont azt szeretné, hogy az Egyesült Államok is számolja fel a Fülöp- szigeteken található bázisait. Az említett javaslat mellett Vo Chi Cong nyilván alapos véleménycserét folytat majd az ázsiai helyzet más vonatkozásairól is, így mindenekelőtt a kambodzsai rendezés kilátásairól. Éppen a kambodzsai probléma, illetve a vietnami csapatok jelenléte jelenti az utolsó komoly akadályt a szovjet diplomácia számára a történelmi jelentőségű szovjet-kínai csúcs- találkozó felé vezető úton. Ismeretes, hogy Gorbacsov Krasznojarszkban újfent megerősítette Moszkva készségét a legmagasabb szintű szovjet-kínai párbeszéd megkezdésére. Grósz Károly fogadta Richard Erbet Grósz Károly, a Minisztertanács elnöke hétfőn a Parlamentben fogadta Richard Erbet, a Nemzetközi Valutaalap vezérigazgató-helyettesét. A szívélyes légkörű megbeszélésen részt vett Bartha Ferenc, a Magyar Nemzeti Bank elnöke. Ülést tartott az Agrárpolitikai Tanács Hétfőn a MÉM-ben ülést tartott az Agrárpolitikai Tanács; a testület az agrárpolitika megújításának kérdéseit, az ezzel foglalkozó tervezetet vitatta meg. Az ülésen elnöklő Váncsa Jenő mező- gazdasági és élelmezésügyi miniszter bejelentette: a témát a következő időszakban a politikai testületek elé terjesztik. A Tudományos Dolgozók Szakszervezetének felhívása A Tudományos Dolgozók Szakszervezetének Elnöksége felhívással fordult a világ szakszervezeteihez és tudományos kutatóihoz, hogy vessék latba befolyásukat - a román kormány településrendezési terveinek végrehajtása kapcsán - az emberi jogok érvényesülése érdekében. A dokumentum - amelyet eljuttattak az MTI-hez - a többi között hangoztatja: „a kisebbségek erőszakos asszimilációjára és elnemzetleníté- sére irányuló politika már hosszabb ideje okoz igen súlyos következményeket; a jelenleg tervezett falurombolás ezeket kívánja véglegessé és visszafordíthatatlanná tenni”. Az elnökség a magyarországi Tudományos Dolgozók Szakszervezete nevében felhívja a nemzetközi szakszervezeti mozgalmakat, a világ összes tudományos dolgozóját és az őket tömörítő szervezeteket, hogy vállaljanak szolidaritást a veszélybe került román, magyar, német és más nemzetiségi milliókkal. Az energiagazdálkodás jövője felülvizsgálatra szorul (Folytatás az 1. oldalról.) hogy a kedvezményt nem szabad a beruházások finanszírozási módjához kötni. Kovács Károly (Budapest) viszont azt hangsúlyozta, hogy a világbanki beruházások nagymértékben hozzájárulnak a gazdasági struktúra korszerűsítéséhez. Ezért mindenképpen megfelelő megoldást kell találni támogatásukra. Ugyanakkor nem értett egyet azzal, hogy az adótörvényt ilyen jelentős kérdésben egy éven belül megváltoztassák. Juhász Mihály arra hívta fel a figyelmet, hogy a képviselők a közelmúltban több nyugateurópai országban vizsgálták hasonló adórendszerek működését. Azt tapasztalták, hogy ezekben az országokban a beruházások adómentesek, vagy átmenetileg 6-7 százalékos adóval terheltek. Véleménye szerint Magyarországon itt át kell venni ezt a példát, minél előbb meg kell teremteni a feltételeket ahhoz, hogy a beruházások hazánkban ia adómentessé váljanak. Király Péter, a Pénzügyminisztérium munkatársa elmondotta, hogy a beruházásoknál már eddig is igen széles körben érvényesülnek a kedvezmények. Éppen ezért nem indokolt ezeknek körét tovább bővíteni. A világbanki beruházások egy része hozzájárul az exportfejlesztéshez, és mint ilyen, ÁFA-vissza- térítésben részesül. Végül az ipari bizottság úgy döntött, hogy nem javasolja a világbanki beruházások külön preferálását, ugyanakkor szükséges a beruházásokat terhelő állami forgalmi adó mielőbbi teljes megszüntetése. Ehhez a költségvetésnek a forrásokat a kiadások radikális csökkentésével kell megteremtenie. A bizottság ülésének második napirendi pontjaként megtárgyalták Csongrádi Csaba (Heves m.) képviselő indítványát az ipari szerkezetátalakítással összefüggő erőműépitési programról. A képviselő szerint időszerű felülvizsgálni a jelenlegi erőműépítési programot. Amennyiben a kilencvenes években több energiát igényel a népgazdaság, mint amennyit a hazai erőművek előállítanak, Bükkábrányban kellene lignit-bázisú szénerőművet építeni. Horváth Ferenc ipari államtitkár arról tájékoztatta a képviselőket, hogy a kormány szintén szükségesnek tartja az energetikai koncepció alapos felülvizsgálatát. Jelenleg számos változatot vizsgálnak. Mivel a Szovjetunióban szigorítják a reaktorok biztonsági rendszereit, s ez a munka időigényes, így elképzelhető, hogy a Paksra tervezett két 1000 megawattos reaktort csak később tudják üzembe helyezni. Több képviselő hangsúlyozta, hogy alaposan meg kell vizsgálni, szükség van-e egyáltalán új erőműre. Lékai Gusztáv (Hajdú-Bihar m.) szerint, ha a gazdasági növekedés a 90-es években csak a tervezett alsó értékeket éri el, egyáltalán nincs szükség új erőműre. Figyelmeztetett: „nehogy abba a hibába essünk, hogy az energetikai gépgyártás megmentéséért építünk új erőművet”. Bárkány György, az Erőterv mérnöke, meghívott szakértő szintén alapos vizsgálatot sürgetett. Ő azonban úgy fogalmazott, hogy a jelenlegi nehéz helyzet létrejöttéért felelős döntéshozókat ebből a vizsgálatból ki kell zárni. Mint mondotta „a paksi lobby tovább erőlteti az atomerőmű-építést, tárgyalásokat folytat a csehszlovák szállítókkal, hogy a kormányt kész helyzet elé állítsák”. A képviselők közül többen visszautasították, hogy az életrehívandó szakértői csoportból bárkit is ilyen indokkal kívül rekesszenek. Hangsúlyozták: nem olyan rossz a jelenlegi energetikai helyzet, hogy az ilyen módszerek indokoltak lennének. Simon Péter (Tolna m.) véleménye szerint a tervek átdolgozása legrosszabb esetben is csupán egy-két éves késést okozhat a paksi atomerőműberuházásban. Ez azonban túl rövid idő ahhoz, hogy addigra elkészülhessen a bükkábrányi erőmű. Ennél olcsóbb megoldás, ha az új reaktorok üzembe állításáig ideiglenesen gázturbinákat alkalmaznak Pakson. A paksi beruházás legrosszabb esetben is annyiba kerül, mint a fignitalapú erőmű, ugyanakkor az előállított energia lényegesen olcsóbb. Reményi Károly, a Villamosenergiaipari Kutató Intézet igazgatóhelyettese szerint Magyarországon az energiatermelésben túl nagy szerepet játszik Paks. Ha tovább nő a súlya, az jelentős veszélyeket rejt a népgazdaság számára. Éppen ezért szükséges az energiatermelés több bázisra helyezése. Kedvezőbb megoldás lenne a kisebb blokkokkal elkészülő bükkábrányi szénerőmű; ráadásul a világon mindenütt a ligniterőművek olcsóbbak, minta nukleáris energia, Magyarországon azonban torz az árrendszer. Végül Juhász Mihály azzal zárta le a vitát, hogy a bizottságnak nem feladata dönteni az erőműépítési programban. A képviselők azonban úgy foglaltak állást, hogy az energiagazdálkodás jövője mindenképpen felülvizsgálatra szorul. Ennek elvégzését az ipari bizottság sürgeti, mert a késedelem komoly zavarokat okozhat. Ugyanakkor a bizottság a későbbiekben napirendjére tűzi az energiaracionalizálási program végrehajtásának megvizsgálását is. A vitában hozzászóltak még: Lékai Gusztáv (Hajdú-Bihar m.); Tollár József (Zala m.); Dudla József (Borsod-Abaúj- Zemplén m.); Juratovics Aladár (Csong- rád m.); László Ferenc (Fejér m.); Sasvári József (Komárom m); Kovács László (Pest m.). Nemzetközi vízerő-hasznosítási szakértő látogatása Maróthy László környezetvédelmi és vízgazdálkodási miniszter hétfőn hivatalában fogadta Mosonyi Emilt, a karlsruhei egyetem vízépítési tanszékének nyugalmazott tanárát. Mosonyi Emilt - aki 1948- tól 1957-ig a Budapesti Műszaki Egyetemen tanított - a nemzetközi szakmai közvélemény a vízerő-hasznosítás egyik legjelentősebb szakértőjeként tartja számon. A professzor rendszeresen végez szakértői tevékenységet szerte a világban a síkvidéki vízerőművekkel kapcsolatban. A Svájcban élő professzort azért hívták meg Magyarországra, hogy sok évtizedes nemzetközi tapasztalatait ossza meg a magyar szakemberekkel, s véleményével, javaslataival járuljon hozzá a bősnagymarosi vízlépcsőrendszer körüli szakmai kérdések tisztázásához. A professzor a helyszínen tájékozódik a vízlépcsőrendszer építéséről, valamint szakemberek részére előadást tart a síkvidéki vízerőművek működtetésének tapasztalatairól. A megbeszélésen elhangzott: olyan folyókon, például a Rhone-on, ahol a terep- és a geológiai viszonyok lényegében hasonlóak a Duna hazai szakaszáéhoz, több tucat vízi erőmű kifogástalanul működik. Társadalmi párbeszédet és összefogást Az Űf fétviu&i Rxynt felhívása Az Új Márciusi Front 1988 szeptemberében megkezdte munkáját. Ennek tartalmáról, a bejelentés tényén kívül, céljaik részletezésével is tájékoztatták a közvéleményt. A Felhívás a társadalmi megújulás szellemi megalapozására című dokumentumot az Élet és Irodalom, valamint az Új Tükör ismertette. Mint a felhíváshoz fűzött Utóiratból kitűnik, a magyar szellemi élet résztvevőinek egy csoportja, írók, szociológusok, közgazdászok, történészek, újságírók, a múlt év decemberében határozták el, hogy megalakítják az Új Márciusi Frontot, majd az idén tavasszal összegezték álláspontjukat és törekvéseiket. Az elhatározás és a késlekedő tett közötti időt megfogalmazásuk minősíti: „A Magyar Szocialista Munkáspárt országos értekezlete, felismerve a társadalom válságos helyzetét, bátorítást nyújt új utak kereséséhez. Az idő változatlanul sürget, kibontakozásra továbbra is csak különböző progresszív kezdeményezések összefogása ad esélyt. Ebből a megfontolásból tartjuk most is időszerűnek felhívásunk megjelentetését.” Az aláírók - Antal László, Baló György, Bauer Tamás, Bihari Mihály, Fekete Sándor, Gyurkó László, Király Zoltán, Körösi József, Lengyel László, Nyers Rezső, Nagy Tamás, Pataki Ferenc, Szűcs Jenő, P. Szűcs Julianna, Tardos Márton, Újhelyi Szilárd, Vámos Tibor, Vásárhelyi Miklós, Vitányi Iván - úgy döntöttek, hogy nem alkotnak nyilvántartott tagsággal rendelkező politikai szervezetet. Nyers Rezső szerint: „Politikai, kritikai, szellemi műhelyről van szó, amely a politika számára kíván véleményeket, javaslatokat megfogalmazni nem pártjellegű, hanem annál tágabb keretben.” A felhívás a helyzet átfogó elemzésével kezdődik. „Magyarországot válság fenyegeti” - állapítják meg az aláírók, s annak a véleménynek adnak hangot, hogy a megoldatlan szociális feszültségek, az erkölcsi, bizalmi és eszmei válság halaszthatatlan cselekvésre ösztönöz. Rámutatnak arra, hogy az elmúlt negyedszázad reformfolyamataiban Magyarország úttörő szerepet vállalt s az esetleges összeomlás az európai stabilitást is fenyegetné. A politikai irányítás és a közvélemény-alakítás felelősségére utalva megállapítják, hogy egyre nagyobb a távolság a fejlődést diktáló élcsoport és a leszakadó országok között. Ebben a helyzetben Kelet-Európa országainak új válaszokat kell találniuk gazdasági és politikai gondjaikra; vállalniuk kell a nyíltság és nyitottság eszméit és gyakorlatát, a politikai rendszer demokratikus átalakítását, a piaci alapú gazdasági reformot. Ami Magyarországot illeti, a reformfolyamattársadalmi párbeszédet és összefogást igényel. A front lényegesnek tartja, hogy az eddiginél szélesebben konfron- táljanak az eltérő felfogások, teremthessenek maguknak nyilvánosságot és fórumot. A politikai és erkölcsi felemelkedés előfeltétele a történelem tisztán látása, a közelmúlt felülvizsgálata. 1848/49, 1918/19, a magyar munkásmozgalom, az 1937-ben alapított Márciusi Front, a népfront, a felszabadulást követő népi demokratikus politika vállalásával a front hangsúlyozza: „Elítéljük és elutasítjuk a sztálinizmust, a személyi kultuszt, a dog- matizmust, mint mélyen gyökerező, sok elemében mindmáig átörökített és ma is ható társadalmi-politikai berendezkedést. Folytatni szeretnénk a magyarországi szocializmus megújítására irányuló törekvéseket, amelyek az 1953-as „új szakasszal" kezdődtek; 1956-ban a demokratikus szocializmus megteremtésére tett kezdeményezésekkel folytatódtak, ám a tragikus végkifejlet miatt nem szembesülhettek a gyakorlati megvalósítás próbatételével. Tudomásul kell vennünk azt az igényt, hogy szélesebb tudományos elemzés, többszempontú és nyílt viták alapján jussunk el közelmúltunk e tragikus szakaszának megalapozott és társadalmilag elfogadott megítéléséhez. Ezt annál is inkább szükségesnek tartjuk, mivel a közelmúlt tisztázása is segíthet elkerülni egy olyan megtorpanás és visszarendeződés megismétlődését, mint amilyet a hetvenes évek elején kénytelen volt tudomásul venni a magyar társadalom. Jövőnket ezért a hatvanas évek progresszív törekvéseinek folytatására és kiterjesztésére szeretnénk alapozni: Ilyennek tartjuk a közmegegyezésre törekvő reálpolitikai gyakorlatot, a toleranciát, a gazdaság korszerűsítését, a magyar kultúra és tudomány eredményeit, a külpolitika önállósodását, az ország külföldi tekintélyének megőrzését.” A társadalmi megújhodás feltételei Az Új Márciusi Front nyolc pontban foglalja össze céljait. 1. Leszögezi, hogy a válságból kivezető utakat és célokat nyilvános és demokratikus vitákban lehet meghatározni és ennek együtt kell járnia a vezetés megújulásával. A felemelkedés előfeltétele a társádalmi, politikai és gazdasági konszolidáció, amelyhez az első lépés: világossá tenni, hogy a válság közösen viselt terhéből milyen mértékben és meddig kényszerülnek részesülni a különböző társadalmi csoportok. A konszolidáció alapja csak a nyitottságra és társadalmi ellenőrzésre épült bizalom lehet. 2. Miközben a politikai intézményrendszer reformját sürgetik, a felhívás aláírói annak a véleménynek is hangot adnak, hogy újra kell gondolni a párt vezető szerepét. „Ezt a szerepet a történelem is csak akkor igazolja majd, ha a párt a társadalmi, gazdasági, szellemi fellendülés motorjának bizonyul. Ennek megalapozására körül kell határolni a pártszervezetek döntési hatáskörét, illetékességét és biztosítani kell ennek nyílt társadalmi ellenőrzését.” Az Országgyűlés és a tanácsok a népképviselet valóságos és lényeges intézményeiként működjenek, a Hazafias Népfront a párt és a pártonkivüliek politikai együttműködésével koalíciós elemeket jeleníthet meg a kormányzásban. Az őszinte, hiteles és nyílt politizálás előfeltétele a nyilvánosság, amelynek szabadsága össztársadalmi érdek - állapítja meg a dokumentum. 3. A gazdasági reformfolyamatról szólva a front azt hangsúlyozza, hogy a minőségileg új szakasz alapja a piaci verseny ellenőrzésének alávetett vállalkozói tevékenység. A jövőt a tulajdonformák sokféleségére épülő, államilag szabályozott szocialista jellegű piacgazdaság kialakításában látják az aláírók. 4. A társadalmi megújhodás előfeltétele az igazságosság és a hatékonyság követelményét folyamatosan egyeztető társadalompolitika. Az állami gondoskodás fenntartása a szociális biztonság legfontosabb része, de szükség van az öntevékenységre is. A legszegényebb rétegek leszakadása nem válhat visszafordíthatatlanná, a létezés legszerényebb feltételeit mindenki számára biztosítani kell. 5. A társadalmi megújulásról szólva a dokumentum a szellemi és erkölcsi megújulás igényét állítja előtérbe. A szocializmus eszméjének vonzó és megalapozott értékeket kell a társadalom elé tárni ahhoz, hogy az ország közössége azonosulhasson a haladással, a függetlenséggel, a szabadsággal. „Szabad teret kell biztosítani - a nemzeti, faji, vallási gyűlöletkeltést kivéve - minden felfogásnak, beleértve a hivatalos politika és intézmények bírálatának szabadságát is.” 6. A magyar kül- és gazdaságpolitika azon a felismerésen alapulhat, hogy mennyire vagyunk képesek bekapcsolódni a világ gazdasági és szellemi életébe. Magyarország jövője Európa jövőjé- hez kötődik, ennek megfelelően kell kezelni a kontinens jövőjét érintő integrációs folyamatokat. A Szovjetunióval és a szocialista országokkal új típusú együttműködésre van szükség. „Sürgetjük a KGST piaci alapú megújítását, az egyenjogúság érvényesítését, a szövetségi együttműködés átfogó reformját, a nyíltabb katonapolitikát. A határainkon túl élő magyarokért érzett felelősségtudatnak és cselekvőkészségnek a magyar külpolitika szerves részévé kell válnia.” 7. A Front kívánatosnak tartja a nem hivatalos külkapcsolatok bővítését, s annak a véleményének ad hangot, hogy az állampolgárok, csoportok, mozgalmak kapcsolatait nem kell alárendelni a külpolitika napi szempontjainak. 8. A politikai intézményrendszer megújításához, a következő évtized közmegegyezésének megalapozásához a dokumentum meghirdetői szükségesnek tartják az Országos Társadalmi Konzultatív Testület megalakítását. Ez egyrészt a vezető párt- és kormányszervek tanácsadó testületé, másrészt az e szervek törekvéseit, tevékenységét véleményező, értékelő fórum lenne. A testület a párt-, állami és társadalmi szervek képviselői mellett „a hivatalos közéletből jelenleg kiszoruló alternatív törekvések képviselőit” is magában foglalná. Az Új Márciusi Front az eszmei megújulás jegyében, a tömegkommunkáció bevonásával nyilvános viták sorozatát kezdeményezi, állásfoglalását közzéteszi. A front alapítói felhívnak mindenkit, aki egyetért a törekvéseivel, hogy kapcsolódjon be tevékenységükbe, segítsen kidolgozni a felvázolt programot. „Felhívjuk a párt- és állami vezetést: fokozott felelősségének tudatában támogasson minden kezdeményezést, amelynek célja a társadalmi, politikai, gazdasági megújulás előmozdítása" - fejeződik be az Új Márciusi Front felhívása.
