Tolna Megyei Népújság, 1988. augusztus (38. évfolyam, 182-208. szám)
1988-08-01 / 182. szám
4 NÉPÚJSÁG 1988. augusztus 1. ÖN KÉRDEZ Levélcímünk: 7101 Szekszárd, Postafiók: 71 Értékesíthető-e a kézimunka? Olvasónk - aki kérte, hogy nevét lapunkban ne közöljük - azt írta levelében, hogy egészségi állapota és családi körülményei miatt nem vált nyugdíj- jogosulttá, így megélhetése súlyosan megnehezedett. Szerencsére ügyes keze van, szeret kézimunkázni, el is készített öt térítőt Betegsége miatt iperszerűen nem dolgozhat, csak amennyire egészsége engedi, időszakosan. Azt kérdezi, hogy az így elkészülő munkáit eladhatja-e, nem kell-e büntetéstől tartania, mivel nincs iparengedélye. Kérdésére a választ Halmai László, a Tolna Megyei Adófelügyelőség csoportvezetője adta meg: „Ha ön a meglévő térítőit el kívánja adni, ennek akadálya nincs. Ha a nem rendszeres ingó értékesítésből származó jövedelme a 100 000 forintot nem haladja meg, akkor adót fizetnie nem kell, mert az 1987. évi VI. tv. 15. paragrafusa 24. pontja szerint ez a jövedelem mentes a személyi jövedelem- adó alól. Más a helyzet akkor, ha ön üzletszerűen kíván kézimunkát értékesíteni. Ebben az esetben iparjogosítványt kell kérnie a tanács szakigazgatási szervétől. Az iparjogosítvány kiváltása nem függ az egészségi állapottól az ön esetében, mert az iparjogositvány kiadásának nem feltétele a tökéletes egészségi állapot. Ami a vevőket illeti: az eladás történhet magánszemélynek, kereskedőnek, esetleg a Bizományi Áruház is elképzelhető. Megoldódik-e a capadékvíz elvezetése? Felker István Tolna, Pálé u. 13. szám alatti lakos azzal kereste meg szerkesztőségünket, hogy panaszát vizsgáljuk ki, mivel azzal a tanácshoz fordult, de ott többszöri kérése ellenére sem született végleges intézkedés. Panaszosunk szerint a lakóingatlana előtt levő földút közlekedési szempontból nem megfelelő és a csapadékvíz elvezetése sem megoldott. A panasszal kapcsolatban a Tolna Nagyközségi Közös Tanás elnöke, Szilák Mihály a következő választ adta: „Felker István első alkalommal 1986. I. 7-i levelében kérte a tanács intézkedését a csapadékvíz elvezetésében, amelyet a tanács műszaki csoportja azonnal teljesített úgy, hogy a szomszéd ingatlan tulajdonosát felszólította a meglévő vízelvezető árok karbantartására, amelyet a tulajdonos Morvái György teljesített is, így Felker István problémája megoldottnak látszott. 1988. év elején Felker István újból tanácsi intézkedést kért, mivel szomszédja, Morvái György a vízelvezető árkot betemette. A tanács műszaki csoportja a csapadékcsatornát 1988. április hónapban elkészítette. Morvái György jelenleg lakóépületének építését végzi, így előfordult olyan eset, hogy a közterületen elhelyezett építőanyag (folyamkavics) a vízelvezető árokba hullott, amely nem szándékosságát nem tudjuk megítélni. Véleményünk szerint a két szomszéd közötti kapcsolat olyan mértékben megromlott, hogy ennek helyreállítása állam- igazgatási úton nem rendezhető.” Pontos-e a menetrend? Markos Mátyásné szekszárdi olvasónk ezt írja levelében: „A közelmúltban várásoltam egy helyi buszmenetrendet, amely tartalmazza a Szekszárd vasútállomástól induló és érkező vonatok időpontját is. Egy alkalommal Zalaegerszegre szándékoztam utazni és a menetrendben jelzett időpontra mentem ki a vasútállomásra. Meglepetten vettem tudomásul, hogy a menetrendben szereplő 15 órai indulás helyett a Bátaszékre induló vonat 14 óra 35 perckor elment. Érdeklődésemre közölték: tudják, hogy rossz a menetrend. Kérdésem az, miért nem helyyesbítették a nagy példányszámban kiadott menetrendet? Vajon hányán bosszankodnak rajtam kívül? A kérdésre Pech József, a Gemenc Volán igazgatója válaszolt: „A helyi autóbuszjárat menetrendjét tartalmazó kiadványban a kivonatos vasúti menetrendet a teljesebb körű információadás céljából jelenteti meg vállalatunk. A helyi menetrend kéziratának leadására 1988. március 31 -én került sor. Ekkor még a vasúti menetrendre vonatkozó adatok a menetrendtervezetből álltak rendelkezésünkre, amelyben a kérdéses vonat indulási ideje 15.00 óra volt. A megváltozott indulási időről már csak a hivatalos menetrendből szereztünk tudomást és azután, amikor a helyi menetrendi kiadványból már jelentős példányszám elfogyott. A helyesbítésről ezért vállalatunk - mint kiadó - gondoskodni már nem tudott. IST“* Ml VÁLASZOLUNK A növényegészségügyi és talajvédelmi felügyeletről szól a mezőgazdasági és élelmezésügyi miniszter 8/1988. (VI. 30.) számú, Az állategészségügyi és élelmiszerellenőrző felügyeletről a 9/1988. (VI. 30.) MÉM számú rendelete. Az előbbi szerint a növényegészségügy és talajvédelem hatósági feladatait a jövőben a megyénként és a fővárosban szervezett szakigazgatási szervként működő növényegészségügyi és talajvédelmi állomások, az utóbbi jogszabály szerint pedig az állategészségügy, az élelmiszer-, dohány- és borellenőrzés, valamint a takarmányellenőrzés hatósági feladatait az ugyancsak megyénként és a fővárosban szervezett szakigazgatási intézményként működő állategészésgügyi és élelmiszerellenőrző állomások látják el. A két rendelet szabályozza az állomások központi és helyi irányítását, szervezetét, feladataikat, f. évi július hó 1. napján lépett hatályba és a Magyar Közlöny idei 29. számában jelent meg. A Magyar Közlöny idei 30. számában olvasható a Minisztertanácsnak a társadalombiztosításról szóló törvény végrehajtása korábban kiadott jogszabályt módosító 52/1988. (VII. 1.) MT számú rendelete. A jogszabály táblázatban tünteti fel a családi pótlék gyermekenkénti havi összegét, a táblázatban írtaktól eltérő, az ott feltüntetettnél magasabb összegű családi pótlék fizetését írja elő tartósan beteg, illetve testileg vagy szellemileg fogyatékos, állandó felügyeletre szoruló gyermek esetében, kimondja azt is, hogy az emelt összegű családi pótlék első ízben ez év augusztusában esedékes, a nyugdíjjal együtt folyósított családi pótlék azonban az 1988. július havi nyugdíjhoz már emelt összegben jár. A korábbiaktól eltérően szabályozza a rendelet azt is, hogy a társadalombiztosítási tanács mely határozatai ellen lehet - a kézbesítéstől számított 30 napon belül - a bírósághoz fordulni, és mely tárgykörben hozott döntés ellen nem nyújtható be kereset a bírósághoz. A tanácsi szervek ügyfélfogadását és munkarendjét szabályozza a Minisztertanács 55/1988. (VII. 12.) MT számú rendelete, amely szerint a tanácsi szerv a szerdai vagy a tanács által meghatározott más napon teljes munkaidőben, továbbá - a községi tanács kivételével - a hétnek legalább egy napján az általános munkarenden kívül ügyfélfogadást tart. A szerdai naptól való eltérés esetén szerdán a nem helyben lakó vagy dolgozó ügyfeleket fogadni kell. Kihangsúlyozandónak tartjuk, hogy - a rendelet szerint - az ügyfélfogadás vonatkozásában tanácsi szerven a tanácsi intézményeket, a tanácsi szakigazgatási intézményeket, továbbá a tanácsi alapítású államigazgatási felügyelet alatt álló vállalatoknak a feladatot ellátó szerveit is érteni kell. A pedagógusállások betöltésével kapcsolatos pályázati eljárás szabályiról szól a művelődési miniszter 14/1988. (VII. 12.) MM számú rendelete. A jogszabály külön fejezetben szabályozza a pedagógusmunkakör betöltését pályakezdő pedagógussal, itt meghatározza azt is, hogy ki tekintendő pályakezdő pedagógusnak (az a hallgató, aki pedagógusoklevelet kiállító felsőoktatási intézmény nappali tagozatán pedagógusképesítést szerez), mit kell tartalmaznia a pályázatnak, a pedagógusmunkakörnek munkaviszonyban álló pedagógussal történő betöltését szabályozó fejezetben ugyancsak megjelöli a pályázati felhívás és a pályázat tartalmi kellékeit, e fejezetből mégis kiemeljük, hogy: „Nem kell pályázatot hirdetni, ha a megüresedett állás a munkáltatónál foglalkoztatott pedagógussal betölthető.” Az utóbbi két jogszabály a Magyar Közlöny idei 31. számában jelent me9 DR. DEÁK KONRÁD Dédapáink víg kedélye A szünidő utolsó hónapjába lépünk ezen a napon: a diákok szerint sajnos, sokak szerint pedig hál’ istennek. Egy száznégy esztendős magyar-német nyelvkönyv példázata szerint lehet, hogy éppen fordítva van: „Egy városi tanár iskolai szünidő alatt valamely falun lakó ismerősét látogatván meg, éppen akkor hajtott be ennek udvarára, mikor a házigazda a tágas folyosón egy szegény kis- fiúcskát kíméletlenül ütlegelt. - Ugyan barátom, az isten áldja meg! - feddődik az újon jött kegyes felháborodással -, hol a lelke, hogy ily kegyetlenül bánik gyermekével?- Oh, nem az én gyermekem, isten ments. A gonosz kölyök egyik városban lakó fivéremnek fia s szülei csak a nyári szünidőre küldték ki hozzám - mulatni”. A nyár persze nemcsak a szünidő, hanem az aratás évadja is. Régen, amikor még a madaraktól is féltették a búzát, nem hogy a rázós utaktól(l), bizony, nagy gondot jelentett a termés védelme. A Bonyhád és Vidéke így emlékezett 1907. szeptember 1-i számában az augusztusban történtekre: „Egyik Bony- hádhoz közel fekvő község környékén egy szép napon megjelent az egyik búzaföld szélén egy öreg hölgy, kis állványt állított föl, festéket vett elő és szó nélkül elkezdte festeni a búzaföldet. A búzaföld nyugodtan tűrte ezt, sőt tűrte a gazda is, akié a búzaföld volt. A békés munka tehát zavartalanul folyt nap nap után. Skiccek készültek, majd egy napon megjelent egy nagyobb vászon és elkezdődött maga a kép. Mikor festi az öreg dáma, odamegy hozzá egy másik paraszt, il- lemtudóan kalapot emel és így szól: - Megkérném alázattal a nagyságát az én földemet is lepingálni. A hölgy nagyot néz: - Miért - Hát - mondja nagy zavarban a paraszt, miközben végignéz a hölgy libegő kócos haján, nagy porköpenyén és rettenetes kalapján- sok erre a madár...”. Előfordult persze, hogy valamivel szem- revalóbb fehérnéppel hozza össze a sors a férfiembert, s ha Éva utódának még az esze is helyén van, akkor bizony falra festhetjük az ördögöt. Talán ezért is kapta Babos Károly elbeszélése a Szekszárd Vidéke I899. augusztus 5-i számában éppen Az ördög a falon címet. „Két különbzö útról jőve az országúton tovább haladva találkozott egy férfi és egy fiatal pozsgás asszony. A férfi hátán egy bogrács, egyik kezében egy kakas, melynek lábai össze nem voltak kötve, a másik kezében pedig egy bot és egy madzag volt, melyen egy kis malacot vezetett. Mennek, mendegélnek, s amint egy sűrű erdő széléhez értek, így szólt az asszony: - Én nem merek veled ebbe az erdőbe menni. Miért nem? - kérdezte meglepve a férfi. - Hát csak azért, mert én félek tőled, hogy a sűrű erdőben meg találsz ölelni és csókolni - szólott az asszony. - Ugyan, a jó isten áldjon meg, hogy gondolhatsz már ilyet hiszen úgyszólván kezem-lábom meg van kötözve... - Ej, dehogy lehetetlen, bíz az lehetséges. - Ugyan, mondd csak, hogyan?- kérdezte bámulva a férfi. - Hát úgy, hogy azta botot letűzöd a földbe, rákötöd a malacot, a bográcsot leteszed szépen a hátadról, a földön leborítod vele a kakast, hogy addig el ne szaladjon, s ekkor szabad lévén, bárhogyan védekezem, te engem megölelhetsz és megcsókolhatsz. - Asz- szony! - szólott az ember - ezt neked az ördög nem hiába sugalmazta! Eközben szép lassacskán tovább ballagtak, a férfi gondolkodóba esett, s magában mormolt valamit. Egyszer megáll, leszúrja a botot a földbe, ráköti a malacot, ledobja a hátáról a bográcsot, leborítja vele a kakast s azután meg átnyalábolja és csókolgatja a megszeppent asszonykát. - Oh, istenkém, istenkém, bárcsak egy szót sem szólottám volna - zsörtölődik a kipirult asszony -, te barbár, magadtól ezt sohasem érted volna fel ésszel ...” Elkél egy kis biztatás - ahogy mondani szokták -, de különösen fontos akkor, ha szoknyás férfiú a főszereplő, mint az előbbi újság kereken százéves augusztus 16-i. Váljunk el című történetében. „Húsz éven át gondoskodott Náni a plébános úr földi jólétéről. Mondogatta is nem egyszer hű gazdasszonyának a tisztelendő úr: - No, édes Náni lányom, neked sok jót köszönhetek, de nem is lesz elfelejtve semmi! Húsz év után a plébános urat kanonokká nevezték ki. Midőn megkapta a kinevezést, magához hívatta a Nánit s így szóla hozzá: - Hát, kedves Náni, pakoljon össze fehérneműt, útra való eszközt, holnap utazom. - Hová tetszik utazni?- Hát, bizony, kedves Náni, engem kineveztek kanonoknak, most oda kell utaznom. Ugyan, úgy-e? Hát aztán énve- lem mi lesz? Tán engem meg itt hagyna, tisztelendő atyám? Mire a tisztelendő úr, nem tudván rá válaszolni, igenlőleg bólintott a fejével. Náni meg csípőre teszi kezeit, s a főtisztelendő kanonok úr szemei közé nézve harsány hangon válaszol: - De bizony, tisztelendő uram, ha húsz esztendeig plébánoskodtunk, ezentúl is csak együtt fogunk kanono- koskodni!” Arról nem mesél a fáma, hogy a kanonok úr továbbra is élvezte Náni ízeit (főzt- jét), de arról sem tudunk, hogy a gaz- dasszon milyen juttatás miatt ragaszkodott olyannyira hozzá. Azonban, még mielőtt rosszra gondolnánk, idézzük föl Engel Mór Nagy férfiak életéből című adomagyűjteményének egyik darabját. „Saphir szóvitába került egy irodalmárral, ki őt, mint humoristát nagyon irigylé. - Hiszen ön csak pénzért ír, de én a tiszteletért! Igaz - viszonzá Saphir -, kiki azért dolgozik, amije hiányzik.” Nálunk a pénz - a legkevesebb, bezzeg a lehetőségek földjén Amerikában! Nos, mielőtt azon kezdenénk fantáziálni, ki miért megy oda, idézzünk egy történetet a Szekszárd Vidéke 1897. augusztus 21-i számából. Az eset annál inkább aktuális, mivel nálunk is hamarosan lesz ugye részvénytőzsde, s ki tudja, nincs-e még abból, amit a következő hír mesél?! „A világ legkisebb részvényeit egy amerikai társaság bocsátotta ki, mely az új klondykei aranymezők kiaknázására alakult. Egy élelmes kolorádói bankcég megragadta a kínálkozó alkalmat és hamarosan összehozott egy részvénytársaságot a már fennálló aranybányák vásárlására és újak nyitására. A társaság egymillió részvényt fog kibocsátani, melyek mindegyike egy dollár névértékre szól. Az aláírásnál minden részvényre tíz centet, vagyis 26 krajcárt kell befizetni. Ami igazán nem nagy összeg azért a boldogságért, hogy az ember magát a klondykei aranybányák társtulajdonosának érezhesse”. Szó, ami szó, ma már minden lehetséges: van, aki a gulyás recepjét diktálja le az amerikai újságíróknak, van aki halászléjének titkát árulja el a Baranya megyei érdeklődőknek. A Közérdek szerint ez sem újdonság, hiszen 1909. augusztus 7-én közölte: „Kedves ötlete támadt báró Fiath Elemér szolgabírónak, aki megkérte Si- montsits Elemér alispánt, hogy engedné meg közszájon forgó magyar nótáinak kiadását a gyönki róm. kath. kápolna javára. Az alsipán készséggel tett eleget a kívánságnak s most csak az az egy baj, hogy nemigen akad minálunk zenetudós emberre, ki olyan pattogós zamattal tudná kottára szedni a tüzes csárdásokat, mint ahogy az alispán jó kedvvel s poétás lélekkel elgondolta ...” Valahogy régen is úgy lehetett, hogy talán csak az alispán egyedül énekelt, de hát az ő dalai más megítélés alá estek. Száz éve hasonlóra hozott példát a Szekszárd Vidéke augusztus 30-án: „A gazdag R. báró inasával kísértette egyszer magát ittasan a szállásra. Egy szűk utcán valamibe beleütődtek. A báró az ok után tudakozódott, s inasától a következő felvilágosítást kapta:- Nagyságos uram, egy részeg ember fekszik utunkban! - Akkor támassz a falhoz - dadogott a báró azt a disznót pedig segítsd fel”. DR. TÖTTÖS GÁBOR Sűrű erdőben (Sarkadi Emil rajza)
