Tolna Megyei Népújság, 1988. augusztus (38. évfolyam, 182-208. szám)

1988-08-10 / 190. szám

1988. augusztus 10. NÉPÚJSÁG 5 Maturáltak negyven éve Negyven év voltaképp nem nagy idő. Ha a negyvenéves érettségi találkozót te­kintjük, akkor viszont ugyancsak tekintélyes. Mivelhogy negyven meg tizennyolc, vagy húsz, esetleg már huszonkettő, nem akármennyi év. Összejöttünk, kilenc híján, negyvenketten. Ennyien maturáltunk - érettségiztünk - 1948-ban a szekszárdi Garay János Gimnáziumban. Több-kevesebb sikerrel. Már ami a bizonyítványokat illeti, hiszen, hogy „éretté” nemcsak nyilváníttattunk, hanem azzá is lettünk, sorsunk rá a bizonyság. Fel nem sorolom,még egyszer, kiből mi lett. Nem hivatkozom a majdnem akadé­mikusra, a volt honvéd ezredesre, a párttitkárra, az apátplébánosra, a vállalati igaz­gatóra, a mindannyiunk között leggazdagabbá lett korcsmárosra, de még a nyelvta­nárokhoz valamelyest hasonuló újságíróra sem. Lettünk amivé lettünk. Nem alaptalanul, nem múlttalanul, s főleg nem gyökér- telenül. Aki elhullott közben, az sajnos elhullott, hitem szerint való, hogy nem keve­sen önmaguk áldozataivá lettek. Volt aki itthon, volt aki a messzi Kaliforniában - én csak békés nyugalmat kívánok mindőjüknek. Egykor volt tanáraink közül hárman jöttek el, teljes megelégedésünkre, majdnem erejük teljében. Szeretném öt év múlva is ugyanezt írni. De most valami mást emlegetnék. Valamit, amit talán nem fölösleges azoknak mondani, akik most maturáltak és azoknak, akik az érettségire majd ezután készítik föl az ifjakat. Amikor a kötelező tantermi életútismertetést követő vacsora és a majdani más­napi ebéd közben minduntalan visszatért a kérdés: miért is tudtunk így együtt ma­radni az elválasztó és összekötő száz, meg ezer kilométerek ellenére, többször is elhangzott - a tartás. Hogy mire, milyen tartásra neveltek akkoriban bennünket - a háborút megelő­zően és az alatt -, hogy milyen szerepet szántak nekünk az akkori hierarchiában, nem sorolom. Minek? Aki tudja, úgyis tudja, a fiataloknak meg miért emlegessek olyan fogalmakat, amelyekről legfeljebb nagyon esetlegesen hallottak a koramúlt történelemoktatása során. Ma már mi is mosolygunk rajta, miféle szerepet szántak nekünk, s jószerivel mind alkalmatlannak, hovatovább méltatlannak bizonyultunk az úri középosztály tagja szerepének betöltésére. Úgy látszik, a tanterv hiába irányozta elő ezt a szerepkört, a tanári - és nemcsak tanári - nevelés okosabb, józanabb és főleg hatásosabb volt a központi szándéknál. Meg nem tudom mondani, nem is akarom, jó iskola, színvonalas iskola volt-e az a hajdani? Azt viszont mondom, gerincet -nem akarom minduntalan a tartást ismé­telni - adott. Adott feladatérzékenységet, elhivatottságérzetet, kötelességtudatot és kötődést az iskolához, kötődést egymáshoz. Visszaemlékezem, visszaemlékeztünk egyik volt tanárunk, akkor furcsának vélt, ma már közhelyszerűen egyértelmű megjegyzésére: Gyerekek a demokrácia nem­csak azt jelenti, hogy az utcasepő fiából lehet polgármester, hanem azt is, hogy a polgármester fiából is lehet utcaseprő. Most amikor hatvanévesen együtt ültünk - ml tagadás iszogattunk is - a negy­ven év után, csodaszép volt. Nem csak azért mert még megvagyunk - a puszta lét önmagában nem sok hanem mert még nem hagytuk abba. Nem fenyegetőzésképpen mondom: egyelőre még nem is akarjuk abbahagyni. Van egy kitűnő barátom, szőlősgazda akárcsak magam, nemrégiben az ötven­éves érettségi találkozójukról mesélt a csatári buszon. Lényegében ugyanezeket mondta, amikről én ilyen hoszasan fecsegtem. Mai Garaysták: a stiláris hibákat, a pontatlanságokat nézzétek el, a fogalmazást se kell követendő példának tekinteni, hanem a tartalmat olvasásra és megszívle- lésre ajánlom. LETENYEI GYÖRGY Lego-ország 20 éves Fennállásának huszadik évfordulóját ünnepli Európa legkisebb „törpeállama”: a dániai Biliund városka mellett mindösz- sze tíz hektáron elterülő, műanyag épí­tőelemekből összeállított Legoland. A Lego játékgyár ajándékaként 1968- ban felépített „miniállamban” a világon minden megtalálható - még az is, ami a világon igazából nem is létezik. Med- bourne-t, ezt a tipikusan angol kisvárost például hiába keresnénk Nagy-Britannia térképén; építői Stamford, York és Ches­ter jellegzetességeit gyúrták össze a plasztikváros megalkotásakor. A Loire menti kastélyok az Akropoliszra néznek, amely kisebb az athéninél, de fe­hérebb, tisztább, hiszen kevésbé van kitéve a környezetszennyezés ártalmainak - rá­adásul a lego-kockák ellenállnak a szmognak éppúgy, mint a savas esők­nek. A nagyvilág nevezetességeinek hajszál­pontos miniatűr másolatai: az Eiffel-torony és Amszterdam lagúnái, négy amerikai el­nöknek a dél-dakotai Mount Rushmore sziklafalába vésett portréja, s a Rajna-vidék összesen 33 millió legoelemből állt össze a cég központi irodaháza mellett. Szövőmunkásként kezdett, gyapjúfonó lett Aki már dolgozott fonallal, könnyen megtanulja... Ehhez hasonlót csak az élet produkál­hat. A megyében mindössze két gyapjú­fonó van és ezek, ha nem is egyetlen tele­pülésen, egymástól alig pár száz méter­re... Ha pedig az arra járó idegen betop­pan az egyikbe, meglehet soha nem tud­ja meg, hogy a szomszédban még egy család folytatja ezt az ősi mesterséget, így jártunk mi is Mözsön azzal tetézve ezt a véletlent, hogy éppen ott érdeklődtünk, ahol nem egészen egy éve vágtak bele ebbe a vállalkozásba. Nos, ebben az istállóból kialakított mű­helyben dolgozott évekig Bába Mihály gyapjúfonó is, amíg Rühl Gyulánéval úgy egyezett meg, megveszi az addig bérelt gépeket, otthon folytatja a munkát. Afféle elővásárlási jogot ajánlott fel neki az idős asszony, amit ha visszautasít, rengeteg utánajárása, munkája ment volna ve­szendőbe. Több, mint fél évig ugyanis egymaga javította fel a porlepte gépeket, még Bólyba is elutazott, hogy precízeb­ben tudja beüzemelni a háború táján ké­szült szálazó- és kártológépeket, a fonó­gép - mondja - valamivel későbbről, a 60-as évekből való.- Szövőmunkásként dolgoztam 15 évig a textilgyárban, feleségem is ezt a szakmát tanulta. A gyárban ismerked­tünk össze, szóval minden ideköt ben­nünket - mondja a családfő, amikor le­telepszünk a konyhaasztal köré.- Végigjártam minden lépcsőfokot a segédmunkástól a gépmesterig, de iga­zán ez vonzott mindig engem: a gépek. Hogy miként váltott át a szövés után egy azt megelőző műveletre, hogyan fo­gott a gyapjúfonásba, arról így beszél: - Először 1982-ben láttam ezeket a hagyo­mányos gépeket, a gyárban akkor már sokkal korszerűbb berendezéseken dol­goztunk. Törtem rajta a fejem, aztán rájöt­tem a megoldásra, izgalmas feladat volt helyrehozni az öreg „jószágokat”. A kö­vetkező év őszén beüzemeltük és két évig mellékállásban dolgoztunk rajtuk - elevenednek meg az elmúlt évek. Felesége, aki eddig csöndben hallgat­ta, hozzáteszi: - Három műszakban két gyerek mellett éppen elég dolog volt... Amikor aztán úgy érezték, hogy tovább nem megy, kiváltották az ipart, főállásban végzik azóta a ritka mesterséget. És egé­szen a múlt évig a mai mözsi fonóban dolgoztak, addig, amíg gyors döntésre nem kényszerültek: megveszik-e az el­adásra kínált gépeket, vagy végignézik, hogy mások vegyék át, használják a „ké­szet”. A nehezebb megoldást választot­ták. Az OTP-kölcsönt ma is törlesztik, ott­hon pedig igen szűkös körülmények kö­zött dolgoznak, igaz, a ház végében már épül az új műhely. A garázsban, ahol a szálazó- és a kártológép kapott helyet két ember nem fér el egymás mellett és ilyenkor nyáron 11 óra körül negyven fokra is felkúszik a hőmérő higanyszála. Valamivel hűvösebb a házhoz csatlakozó épületrészben működő fonógép elhelye­zése, bár itt is óvatosan kell közlekedni, hogy bele ne akadjunk semmibe.- A fejet le kell hajtani, mi megszoktuk már - figyelmeztet mosolyogva a házi­gazda. Ez egyébként az ő birodalma, meggyőződéssel állítja, hogy a fonás igazi férfimunka, asszonya nem is pró­bálta soha. De vajon nem okozott-e nagy nehézséget az átállás, a műveleti, gépi különbözőség, egyáltalán egy új szakma megtanulása? A laikus kérdésre elnéző mosollyal felel: - Aki valaha fonallal dol­gozott, annak semmi problémát nem je­lent a fonás megtanulása. Tudja koráb­ban én hajszálvékony fonallal szőttem, úgyhogy ismerem jól az anyagot, meny­nyit bír, hogy kell bánni vele. Ez nagyon fontos munkafázis, hiszen ha a fonó rosz- szul dolgozik, nem jó a fonal, a szövet is hibás lesz. És bár Bába Mihályék a kézi kötéshez használatos vastag fonalakat készítik, ennek is kényesen ügyelnek a minősé­gére. Nem is szabad másként csinálni, vallják.- Birkagyapjút dolgozunk fel, a vevők maguk hozzák az anyagot, abból csinál­juk a többnyire natúr színű, sokat kibíró vastag fonalat. A többsége nyers szin, nagyon kevés a barna gyapjú. De mindig inkább tíz dekával többet adunk, mint ke­vesebbet. Mert két egyforma gyapjú nin­csen, így amit egyszerre „bekeverünk” egymásra teszünk, tépőgépen keresztül­megy, minőségileg, fajsúlyra, vastagság­ra egyforma lesz - halljuk a szakmai titkot az asszonytól, aki még hozzáteszi: - Nemcsak gyapjú, két egyforma fonal sin­csen. És nem véletlen, hogy Szolnoktól Fejér megyéig, Bács-Kiskunból, Recsk kör­nyékéről, a határ mentéről egyaránt ke­resik őket itt Tolnán. Nincs nyitva tartás, amikor érkezik a kuncsaft, fogadni kell. Mint ahogy a munkával töltött órákat sem lehet számolni, különösen csúcsidőben, vagy ha egy megrendelést kell teljesíteni.- Sokat nevettünk, amikor egy asz- szony levelet írt, „Kedves Bába Mihály bácsi!” megszólítással, aztán kiderült, hogy velem egykorú, 34 éves a távoli ve­vő. Igen sokan azt hiszik, hogy ezt az ősi mesterséget csak idős emberek űzhe­tik... Pedig a fiataloknak is szép feladat. Miközben az elgondolkodtató szava­kat hallgatjuk a 9 éves Péter toppan be, ő az, aki bátyjával ellentétben szíve­sen sürgölődik a gépek körül, örül, ha se­gíthet. Hogy átveheti-e a szakmát, megérzi-e ezt a munkát választani?... Apja teljes meggyőződéssel sz igent erősíti... csak a régi társaság, a gyári kollektíva hiányzik neki nagyon. TAKÁCS ZSUZSA Fotó: Kapfinger András A tépést, szálazást rendszerint az asszony végzi... ... a fonás azonban férfimunka Visszhang Kik a hibásak? Két vélemény A Tolna Megyei Népújság 1988. július 29-i számában „Mezőgazdasági balese­tek” címmel cikk jelent meg, melyben Amrein Józsefnek, a Tolna Megyei Mun­kavédelmi Felügyelőség felügyelőjének nyilatkozataként a valóságnak meg nem felelő megállapítások szerepelnek egy halálos balesettel kapcsolatban. Termelőszövetkezetünk egyik dolgo­zója májusban Gramoxon gyomirtó szert ivott és ennek következtében meghalt. A cikk alapján az olvasó arra következtet­het, hogy a baleset azért következhetett be, mert a szabálytalanul tárolt Gramo- xont a bor összegyűjtésével megbízott ember a borral téveszthette össze. A cikk kifejezetten megállapítja, hogy a balesetért a termelőszövetkezet vezeté­sét felelősség terheli. A cikk alapvető té­vedéseket tartalmaz. Az elhalt dolgozót a bor összegyűjté­sével senki sem bízta meg. A műanyag kannában tárolt Gramoxon szagánál és színénél fogva szakember számára nem téveszthető össze borral. Különösen nem akkor, ha olyan szak­ember kezébe kerül, aki növényvédő és méregraktár-kezelő szakmunkás ké­pesítéssel rendelkezik, mint a szóban forgó dolgozónk. Az összetéveszthetőség azért sem áll­hatott fenn, mert a dolgozónk a Gramo- xont korábban saját maga öntötte át a műanyag kannába. Ő maga tette azt zár­ható helyre, így annak tartalmát kétség kívül ismerte. A növényvédő felügyelő jegyzőkönyvi nyilatkozata alapján: „...mint növényvédő szakmunkás megszegte a növényvédő szer átcsomagolásának szabályait, mely a következő: növényvédő szert élelmi­szer, vagy takarmány tárolására szolgáló edénybe átönteni tilos! Továbbá azt is tudni kellett a növényvédő szer átcsoma­golásáról, hogy minden esetben, ha nö­vényvédő szert az eredeti kannából más edénybe öntünk át, az az első, hogy ráír­juk, hogy méreg...” A tárolási szabályta­lanságot tehát ő maga követte el. Tény, hogy a Gramoxon tárolása nem a nö- vényvédőszer-raktárban történt, de a ba­leset bizonyítottan nem állt közvetlen okozati összefüggésben olyan magatar­tással, amelynek alapján ezért valaki is felelősséggel tartozna. Erről tanúskodik a Tolna megyei Rendőr-főkapitányság vizsgálati osztályának értesítése, amely szerint: „...eljárás lefolytatása alapján bűncselekmény elkövetésének alapon gyanúja nem állapítható meg, így az ügy­ben a nyomozás elrendelése nem indo­kolt.” Feltétlenül meg kell említeni azt is, hogy dolgozónk növényvédő szakmun­kásként és növényvédelmi idényen kívül .pincemunkásként dolgozott, tehát beosztásánál és képesítésénél fogva Gramoxonhoz szabályszerű tárolás ese­tén is hozzáférhetett. Nem a felelősség alól kívánunk kibújni, de termelőszövetkezetünk jó híre érde­kében azonban kénytelenek vagyunk til­takozni a cikk valóságnak meg nem fele­lő megállapításai ellen. SIKABONYI MIKLÓS tsz.-elnök „Völgység Népe” Mgtsz Möcsény * A termelőszövetkezet elnöke levelé­ben a megjelent cikkel kapcsolatban azt is írja: „alapvető tévedéseket tartal­maz”. A levélben a tévedéseket 3 fö csoport­ba sorolja. 1. A sérült tevékenysége a baleset be­következésekor, 2. A Gramoxon és más tárolt folyadék összetéveszthetősége. 3. A termelőszövetkezet felelőssége az eseménnyel kapcsolatban. Mindhárom kérdést a balesetet szen­vedett dolgozó magatartásával, tevé­kenységével kapcsolatban hiányossá­gok szempontjából boncolja, kínosan megkerülve a munkáltatói kötelezettsé­geket. Ha ezt is ilyen tételesen felsorolja levelében, akkor az olvasó is dönteni tud a kérdésben, hogy a munkahelyi vezetés felelőssége fenáll, vagy sem. A „vitatott” cikkben a nyilatkozó fel­ügyelő a baleset okaként belső szerve­zési hiányosságokat, emberi mulasztá­sokat jelölt meg. Ebben természetesen a tsz vezető beosztású dolgozójának és a balesetet szenvedett dolgozó mulasztá­sai is bent vannak. Az is igaz, hogy a mulasztásokat a munkavédelmi szabályok megszegésé­vel követték el, melyek a baleset bekö­vetkezéséhez vezettek. Ezen mulasztá­sok nem merítették ki a bűncselekmény fogalmát, így a vizsgálatot végző rendőri szerv az ügyben nem rendelt el nyomo­zást. A nyilatkozó felügyelő nem tett említést arról, hogy a tsz munkahelyi vezetője mu­lasztásaival bűncselekményt valósított meg. Felelősségét a vizsgálat során a munkavédelmi szabályok megszegésé­ben állította meg. Nevezetesen abban, hogy a munkahelyi vezető megszegte a vonatkozó óvórendszabály íl 4/1974. (MÉM É. 22.) MÉM számú utasítás] a növényvédő szerek tárolásával, kezelé­sével kapcsolatos előírásait. .(MEBEO III. fejezet 3.12.5, 3.12.7, 3.32.3, 3.41.2 és 3.41.7 pontok.) Ha ezen előírásokat a munkahelyi vezető betartja és betartatja, az „Erős méreg” jelzésű szer nem kerül­hetett volna élelmiszertárolásra használt edényzetbe, egy olyan munkahelyen, ahol élelmiszert tárolnak és kezelnek. (Pl. a pincészet egyik helyiségébe.) Megítélésem szerint ez az alapvető kérdés! Nem az, hogy egy dolgozó - füg­getlenül a szakképzettségétől - összeté­vesztheti a szert mással vagy sem. Olyan feltételt kell teremteni, hogy ilyen helyre ne kerüljön méreg. Ennek a feltételnek a megteremtése a munkáltató kötelessé­ge, a munkát és termelést irányító veze­tők tevékensyégén keresztül. Ezt a köte­lezettségét a munkáltató elmulasztotta, ezért áll fenn a felelőssége. A felügyelő megállapításait a vizsgálat során keletkezett meghallgatási jegyző­könyvek tartalma alapján tette. Ebben szerepelnek a munkáltató által megszegett szabályok, éppúgy, mint a dolgozóé. A kettő együtt értékelhető megbízhatóan. A tsz elnöke ebből a sor­ból csupán a dolgozói mulasztásokat ra­gadta ki. Ez a munkáltatói magatartás rendkívül veszélyes, mert a baleset való­di okát elfedi és a hasonló balesetek megelőzését nem szolgálja. Valamennyi dolgozó igénye az, hogy ne kerülhessen hasonló helyzetbe, mint tragikusan el­hunyt társuk, emberi mulasztások sora miatt. TÖRÖK TIBOR hivatalvezető Tolna Megyei Munkavédelmi Felügyelőség Szerkesztőségünk a témában nem kí­ván vitát nyitni. Az ügy részleteinek tisz­tázása nem a mi feladatunk, de olva­sóink jobb tájékoztatása érdekében szükségesnek láttuk, hogy mindkét ál­láspontot megismerhessék. Ennek alapján az olvasó maga is eldöntheti, hogy milyen véleményt alakítson ki az üggyel kapcsolatban.

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom