Tolna Megyei Népújság, 1988. augusztus (38. évfolyam, 182-208. szám)

1988-08-30 / 207. szám

1988. augusztus 30. NÉPÚJSÁG 5 Üdülőközpont a rakétabázis helyén Egy régi beszélgetés jutott az eszembe, amikor azt olvastam, hogy az NDK-ban a rakétabázis helyén üdülőközpontot létesítenek. A hatvanas évek legelején egy küldöttséggel a Szovjetunióban jártam. Főleg a mezőgazdaságot tanulmányoz­tunk. Akkoriban nálunk már elterjedt volt a vegyszeres gyomirtás, a „Kapazin”-t már felváltotta a Hungazin. Nem csoda hát, ha feltűnt, hogy a Szovjetunióban a vegyszeres gyomirtást még csak kísérleti parcellákon alkalmazzák. Furdalta az oldalamat a kíváncsiság: mi lehet ennek az oka: konzervativizmus vagy valami más? Az első adandó alkalommal fel is tettem a kérdést. Látogatásunk utolsó előt­ti napján fogadott bennünket az SZKP Lvov Területi Bizottságának első titkára. Sok más kérdéssel együtt erre is tőle vártam a választ. Az első titkár nem köntörfa- lazott - Hruscsov volt még akkor az SZKP KB első titkára - megmondta úgy, ahogy volt. Nem a konzervativizmus az oka annak, hogy kevés a vegyszerezett te­rület, hanem az, hogy a meglévő vegyi üzemek nagy része hadianyagot termel.- Ha minden üzemünkben, amelyben most hadianyagot állítunk elő vegyszert, műtrágyát gyárthatnánk, akkor most nemcsak a Szovjetunió egész területén, de a fejlődő világ nagy részén is vegyszer irtaná a gyomot... E beszélgetés óta több mint negyedszázad telt el és csak most jutott el a két nagyhatalom az első jelentős fegyvercsökkentéshez, a kettős nullamegoldáshoz. Most kezd valóra válni az, amiről beszélt az akkori Ivovi területi első titkár. Az akko­ri remény lassan valóságtestet ölt. Az NDK legszebb, legnagyobb tavának partján most már nem SS-20-as rakéták rejtőznek, az épületekben nem gépszemek fi­gyelik az eget. Úgy döntöttek, hogy üdülőközpont lesz a rakétabázis helyen. Az SS-20-as rakéták hordozó járművei is békés munkát „kapnak". Nagy telje­sítményű mozgódaruvá alakítják át ezeket a járműveket úgy, hogy rakétaszállítás­ra, rakétakilövésre, hadi célra soha többé ne legyenek alkalmasak. Elkezdődött egy enyhülési folyamat. Ennek köszönhető az is, hogy Kínában az óvóhelyeket átalakítják. Kínában a ’70-es években sok helyütt óvóhelyrendszere­ket építettek. Nemrég olvastam, hogy most ezeket a föld alatti óvóhelyeket hasz­nosítják. Az elmúlt év végéig 10 ezer, együttvéve 10 millió négyzetméter óvóhelyet alakítottak át közhasznú intézménnyé: kórházzá, szállodává, raktárrá, műhellyé. Tavaly ezek a szállodák, raktárak, műhelyek 1,65 milliárd jüan hasznot hoztak a Kínai Népköztársaságnak. A leszerelési tárgyalások tovább folytatódnak. Minden remény megvan arra, hogy a szocialista országokban a jövőben tovább szaporodnak az üdülőközpon­tok, a kórházak, a békés célú üzemek. SZALAI JÁNOS „A lehetőségek egyenlőségének a megteremtése” A Kamara és a társasági törvény A Magyar Gazdasági Kamara két lép­csőben foglalkozott a társasági törvény tervezetével. Először a várható politikai hatását igyekeztek fölmérni, majd a szak­mai-társadalmi vitában töltöttek be szer­vező szerepet oly módon, hogy a tervezet szövegét elküldték a gazdálkodó szerve­zeteknek és véleményüket, esetleges módosító javaslataikat kérték. A vissza­jelzésekről kérdeztem dr. Kéri Istvánt, a Magyar Gazdasági Kamara Dél-dunán­túli Bizottságának titkárát, megemlítve, hogy júliusban jó néhány általam fölkere­sett vállalati és szövetkezeti vezető nem kapta még meg a törvénytervezet szöve­gét.- Magyarországon, ha egy vállalat hozzá akar jutni egy információhoz, ak­kor hozzá is jut. Aki tehát azt mondta, hogy ő nem kapta meg a szöveget, az az egyszerűbb megoldást választotta, ké­nyelmesebb volt. Mi egyébként oda küld­tük ki a tervezetet, ahol úgy gondoltuk, hogy akarnak is vele foglalkozni és kép­zett szakemberük is van hozzá. Figye­lemre méltó válaszokat kaptunk, ezek se­gítségével szinte naponta módosult a ter­vezet, a társadalmi vita ma sem zárult még le.- Mennyire jellemző a törvénnyel kap­csolatban az a két véglet, hogy egyrészt túlzottak az elvárások vele szemben - „ez majd minden gondunkat megoldja” -, másrészt pedig csak bizalmatlanság érezhető iránta?- Nem így összegezném az elváráso­kat a társasági törvénnyel kapcsolatban. A törvény hordereje egészen más, mint amit eddig megszoktunk egy-egy szabá­lyozóváltozás során. Most a lényeg: a le­hetőségek egyenlőségének a megte­remtése. Önmagától a törvénytől semmit nem kell várni, s külön nehézségeket fog majd okozni, hogy nem lesz konzisztens a már meglévő szabályokkal, a polgári és a munkatörvénykönyvvel, a bérszabá­lyozással, az adózással stb. Mégis életbe kell léptetni, mert a fejlődésnek egy alap­vető láncszeme lesz, segítségével sokkal racionálisabban valósul majd meg a konzisztencia. Várni valamit attól lehet, ha másként dolgozunk, mint eddig. A bi­zalmatlanságot én abban látom, hogy a szöveget meg tudjuk-e tölteni tartalom­mal.- A lehetőségek egyenlőségét említet­te. De meg lesz-e ez, hiszen a szövetke­zetek szerepe még mindig bizonytalan?- A szövetkezeti érdekképviseletek a mai napig sem tudtak dűlőre jutni, hogy rájuk vonatkozzon-e a törvény. Mi ezért nem is kértünk a szövetkezetektől visszajelzést, véleményt, mert a Kamara nem foglal állást ebben a kérdésben. Bár az egységesség, a normativitás lenne a cél, de ezt ne a KB, a kormány vagy más szervezet mondja ki, ebben a szövetsé­gek döntsenek.- Azért a szövetkezeteket sem ártana megkérdezni, mert véleményük ebben a kérdésben - sem - esik mindig egybe az érdekképviseleti szervekével. Ha ők esetleg nem is „alakulhatnak át", egy sor más szervezet igen. Várható-e nagy mozgás?- Jóslás lenne erre igennel vagy nem­mel válaszolni. Az biztos, hogy már most nagyon sok az érdeklődés, külföldről is. Az első időszakban nem többszázmilliós tőkével alakuló részvénytársaságokra kell persze számítani, inkább a kis- és középvállalatoknak van esélye a külföldi tőke bevonására. Részvénytársasággá egyébként eddig is több átalakulás volt, ez a forma viszonylag ismert, csak adap­tálni kell a jelenre. A többi információ né­melyike még csak csírájában sem volt meg eddig, az irántuk való érdeklődésről ezért még nem lehet mit mondani.- Az új társaságok feltehetően a meg­szokottól eltérő érdekvédelemre tarta­nak majd igényt. Hogyan kíván ezekhez a Kamara alkalmazkodni?- A Kamara szerepe újragondolandó. Az máris újdonság, hogy a vegyesválla­latok is tagjai lehetnek szervezetünknek, a jövőben pedig át kell tekintenünk, hogy mely gazdasági formáknak lesz egyálta­lán szüksége érdekvédelemre, igényt tartanak-e ránk. Januártól egyébként két területi szervezetünk - a szegedi és a győri - átalakul, viszonylagos önállósá­got kap, s így fokozottan lesz lehetősége arra, hogy fölvegyen a tagjai sorába - kockázatot vállalva - például egy betéti társaságot, s ehhez megteremtse a szük­séges személyi feltételeket. Csökkenthe­ti a központi feladatok megoldásában va­ló részvételét, és saját vállalataira kon­centrálhat, mégpedig az igényeknek megfelelően elsősorban azok napi, gya­korlati problémáinak megoldására. Úgy érzem, hogy ezzel a kísérlettel is megte­remti a Kamara a várható eseményekhez való alkalmazkodás feltételeit.-ri­A „gyilkos méhek” Százéves a szentendrei HÉV (Tudósítónktól) Amikor a bajor méhészek 1979-ben Aschbach városában a méhészet védő­szentjének, szent Ambrusnak a tiszteletére, ünnepi megemlékezésre készülődtek, szó­noknak Eduardo Antonio Bösl-t, Bolívia püspökét kérték fel. A püspök a meghívást elfogadta és ünnepi beszédét így kezdte: „Amikor én püspöki székhelyemen, Concepcion városában, Bolívia őserdejé­ben, Ambrus-napra a meghívást megkap­tam, az első gondolatom ez volt: milyen szerencsések az én régi szülőföldem mé­hészei! ók még Ambrus-napot is tudnak ünnepelni. Ök még e csodás világú méhek tenyésztésére, gondozására is szentelhe­tik életüket, még ha ez a munka oly fárad­ságos is! Nem úgy, mint minálunk! Dél- Amerika trópusi országaiban. Itt meghalt a méhészkedés. Az afro-brazíliai méh az ő ki­bírhatatlan agresszivitásával és az ő rend­kívül szokatlan önszaporító ösztönével a mi háziméhünket kipusztította és a méhész­kedést megszüntette”. Az összegyűlt német méhészek meredt szemmel néztek az előadóra és nem akar­tak hinni fülüknek... Pedig akkor már szá­mos külföldi lap közölt cikket ezekről az ag­resszív méhekről. Ma is sokszor adnak hírt a külföldi lapok e méhek szörnyen veszé­lyes agresszivitásáról, mellyel haszonálla­tokat és ártatlan emberek életét is kioltot­ták. Ezért nem ok nélkül nevezik a méheket „gyilkos méhek”-nek. 1956-ban a Sao Paolo-i egyetem geneti­kusa, bizonyos Werwick Kerr néhány tucat afrikai méhkirálynőt vitt be Brazíliába. El­gondolása az volt, hogy az ottlévő európai méheket keresztezi az afrikai méhekkel, és így olyan méhcsaládokat hoz létre, ame­lyek majd öröklik az afrikai méhek szorgal­mát és az európaiak szelídségét. F. W. Me. Allister a Kansasi egyetem apiológusa írta a gyilkos méhekről egyik zárójelentésében: ez a méhfajta kész ta­lánynak mutatkozott. Tagadhatatlanul energikus. Az Észak-, Dél-Amerikát bené­pesítő európai származású méhekkel ösz- szehasonlitva korábban repült ki reggelen­te, szorgalasabban dolgozott napközben és tovább maradt kint este. Emiatt majd­nem kétszer annyi mézet tudott termelni, mint az Amerikában honos méhek. Ugyan­akkor rendkívül agresszív és hajlamos arra, hogy tömeges támadást intézzen az embe­rek és a haszonállatok ellen. Gyorsan sza­porodik. A bekövetkező túlnépesedés kö­vetkeztében gyakran rajzik és a rajok nagy távolságra elmennek. Szívesen élnek a va­donban. Agresszivitásukra egy példa. Az NSZK- beli Die Zeit című újságban 1987. július 9- én jelent meg egy cikk ezzel a címmel: A fé­lelmetes gyilkos méhek támadnak! Egy üdülő család tragikus történetéről szól a cikk. Az apára támadt a raj és halálra szur- kálták. Testén 80 méhszúrást számoltak meg. A mi szelídnek mondott európai mé- hünk is néha hevesen támad, de annyi méhszúrást nem ejt, mint a „gyilkos méh­raj”. Több esetről tudunk, hogy a raj befo­gásakor a segédkező gyerekember, vagy a feleség fejére esett a raj. Azonban a több szúrás ellenére az ijedtségen, a dagadt áb- rázaton kívül nagyobb baj nem esett. A tudósok megállapították, hogy a gyil­kos méhek észak felé tartanak. Még azt is kiszámították, hogy évente 300 kilométer sebességgel haladnak. Az amerikai tudósok ezért védekezési terve­ket dolgoztak ki. Az egyik terv lényegé az, hogy az afrikanizált herék átlagban 25 perccel későbben alakítják meg a királynő „udvarát”. Ezzel akarják szembe dobni a „koráb­ban kelő” európai méhek óriási here­csapatát. MOLNÁR KOPPÁN PÉTER Hangyák azonosító illata Az amerikai Harvard Egyetem kutatói megvizsgálták: miképp ismerik fel a han­gyák azt, hogy ugyanannak az „államnak” a tagjai. Már rég megállapították, hogy eb­ben az illatanyagoknak meghatározó sze­repük van. A kutatók most abból indultak ki; hogy valamely hangyaállamnak vagy min­den tagja termel saját illatot s azt a többi hangyának meg kell tanulnia, vagy pedig valamely állam összes tagjának egyetlen - a többi hangyáétól megkülönböztethető - illatanyaga van. Sokféle kísérlettel több boly tagjainak csoportjait, továbbá egyes tagjait együtt és külön-külön fölnevelték, így tartottak, majd egymással összehoztak. E kísérletek eredményeképpen kimutatták, hogy egyetlen azonos, nem pedig egyéni illatanyag jelöli meg egy-egy államnak a hangyáit. Ezt az „állami” illatanyagot a pete­rakó nőstény anya, a királynő választja ki, s a dolgozók osztják szét az egész államban. A fa és az energia A fa nagy fölénnyel győzi le napjaink épí­tőanyagait - ha azt nézzük, hogy létrehozá­sukhoz és feldolgozásukhoz melyiknek mennyi energiára van szüksége. Bécsi ku­tatók szerint, ha egy ablakkeretet alumí­niumból készítenek, negyvenkétszer, ha műanyagból, huszonkétszer annyi energia használódik el hozzá, mintha az ablakke­retnek fa az anyaga. Az üzemcsarnok épí­tésében is: a fáénál a téglaépítmény 1,7- szeresen, az acélépítmény 7,1 -szeresen, a betonépítmény 2,6-szorosan és az alumí­niumépítmény 3,1 -szeresen több energiát emészt föl. Fennállásának 100. évfordulóját ün­nepli a szentendrei HÉV: a helyiérdekű vasútvonalon 1888 augusztusában in­dult meg a közlekedés. Létrehozásáról már 1885 decemberé­ben döntött a korabeli közmunka- és közlekedési miniszter, az egyvágányú, gőzvontatású vasút engedélyét pedig 1887-ben adták ki. A terveket a Budapesti Közúti Vaspá­lya Társaság készítette el: a vasutat ere­detileg Szentendrétől az óbudai Fő térig akarták kiépíteni, innen lóvasút csatlako­zással a belvárosba. A tervek ellenére csak a Filatorigátig tartó szakasz épült meg, mert a Filatorigát és a Fő tér közötti szűk utcában biztonsági okokból nem engedélyezték a vasúti közlekedést. Ké­sőbb mégiscsak létesült itt is vasvágány, amelyet egy kifejezetten erre a célra ala­kult Úbuda-Filatorigát Gözvasút Társa­ság épített meg. Amíg elkészült, csaknem négy hónapig az utasoknak az egy kilo­méteres szakaszon gyalogolniuk kellett. A száz évvel ezelőtti szentendrei HÉV for­galmát 5 gőzmozdony és 12 pótkocsi bo­nyolította le. A második vágányt a szá­zadforduló után építették meg, és ekkor tértek át a villamos üzemmódra is. Az első világháború előtt a szentendrei törzsvonal Visegrádig való meghosszab­bítását is tervezték, de erre a háború és az azt követő gazdasági nehézségek miatt nem kerülhetett sor, és csak 1937- ben a Margit-híd környezetének rende­zésével került a végállomás a budai híd­főhöz. A második világháború alatt a fővá­rostól a Filatorigátig terjedő szakaszt érte a legnagyobb kár, így 1945 februárjában csak a viszonylag épségben maradt Fila­torigát—Szentendrei szakaszon indulha­tott meg a közlekedés. Az újjáépítés időszakában a megnövekedett utasfor­galom miatt évente emelték a vonatok és a szerelvények számát, és 1962-től kez­dődött meg a nagy befogadóképességű négytengelyes, háromkocsis szerelvé­nyek gyártása, majd közlekedésbe állí­tása. A HÉV vonalát 1972-ben hosszabbí­tották meg a Batthyány térig, ekkor vált lehetővé a metróhoz való közvetlen csat­lakozás is. Ma a szentendrei HÉV vonalán 51 há­romkocsis szerelvény közlekedik. A sűrű vonatkövetések miatt önműködő vasút­biztosító berendezést is felszereltek. A járművek karbantartására és tárolására Szentendrén már elkészült az új kocsi­szín és jelenleg is tart még az állomás átépítése. Vevőcsalogatók Tolnán Mindkettő a Népbolt reklámja Ez pedig egy maszeké Fotó: G. K.

Next

/
Oldalképek
Tartalom