Tolna Megyei Népújság, 1988. augusztus (38. évfolyam, 182-208. szám)
1988-08-20 / 199. szám
1988. augusztus 20. Képújság 11 Szent István és a művészet Az idén 950 éve, hogy meghalt István király, aki egyéniségével és maradandó életművével, a magyar állam korszerű és zseniális megszervezésével népünk fennmaradását biztosította a történelem viharai között máig. A művészet felvirágzását is jelentékenyen előmozdította, jámbor kegyessége erős kézzel és az okos szervező zsenialitásával párosult. Nemcsak azzal, hogy a szerzetesrendeket hazánkban megtelepítette, az új hit megszilárdítására tíz püspökséget és minden tíz falunak egy templom építését rendelte el, hanem azzal is, hogy megnyitotta a Jeruzsálembe vezető szárazföldi zarándokutat Magyar- országon át. A zarándokok számára külföldön négy szállóházat alapított Jeruzsálemben, Konstantinápolyban, Raven- nában és Rómában. Rómában a régi Szent Péter-bazilika mellett állott az általa alapított templom és zarándokház, amelyet 1776-ban az új Szent Péter-bazilika sekrestyéjének építésekor bontottak le. Ma helyén emléktábla látható. Az Árpád fejedelmek székhelyén, Esztergomban 1001-ben kezdte meg a Szent Adalbert-székesegyház felépítését, melynek töredékei fennmaradtak. 1002-ben alapította az első magyar bencés apátságot Pannonhalmán, 1018-ban pedig a zalavári bencés kolostort, melynek romjai ma is láthatók. Hazai építkezései közül kiemelkedik a székesfehérvári bazilikáé, a mellé rendelt apátsággal. Székesfehérvárott állott királyi kápolnája, trónszékével. Itt koronázták utódait, és ide temetkezett, remélvén, hogy példáját utódai is követik. 1015- ben alapította a pécsváradi bencés apátságot, melynek templomát 1038-ban, Szent István halála évében szentelték fel. Hatalma megszilárdítása után - az európai uralkodókhoz hasonlatos módon - II. Szilveszter pápától uralkodása szimbólumaként koronát kért, mellyel 1001- ben koronázták meg Esztergomban. A koronázási jelvények a koronázási palásttal együtt a Magyar Nemzeti Múzeum felbecsülhetetlen értékű kincsei. A korona két, különböző időben készült részből áll, ezeknek keletkezési idejéről még viták folynak. A kristálygömbös jogar X. századi kristálya még Géza fejedelem jogarát díszíthette, mai formájában a XII. századból származik. A koronázási palástot, melyen Szent István mellképe is látható, felesége, Gizella hímezte a veszprémvölgyi apácákkal 1031-ben. Felirata szerint a palástot Szent István és Gizella királyné ajándékozta a székesfehérvári bazilikának. Szent István kardját ma a prágai Szent Vitus-katedrálisban őrzik, valószínűleg IV. Béla leánya, Anna menekítette oda 1270-ben az Árpádok kincseivel együtt. A fejedelmi kincstár értékei közé tartozott a bécsi Schatzkammerban őrzött, ún. Attila (Nagy Károly) kardja is, amely valójában fejedelmi díszszablya volt. Salamon király anyja 1063-ban ajándékozta Nordheimi Ottó bajor hercegnek. Árpádtól Gézáig bármelyik fejedelem vagy trónörökös viselhette. A Szent István nevéhez fűződő, a bécsi Schatzkammer- ban Őrzött sapka és erszény XII. és XIII. századi munka. Szent István legnagyobb fájdalma egyetlen, nagy gonddal nevelt fiának, Imrének 1031-ben bekövetkezett tragikus halála volt. Egész életművét, országa jövőjét a megsemmisülés fenyegette. Reálpolitikusként jó kiutat nem látott, országát ezért Szűz Mária oltalmába ajánlotta. 1038. Vili. 15-én halt meg. A székesfehérvári bazilikába temették. Remekbe faragott kőkoporsója ma is látható. A sírládát 1038-ban, szentté avatásakor felbontották, de a szent jobb keze hiányzott. Ez a bebalzsamozott jobb kéz egy szerzetes őrizetében fennmaradt, és ma legnagyobb kincseink között őrizzük. Története éppoly kalandos, mint a koronázási kincseké. A nagy király koponyaereklyéje ugyancsak kalandos utat járt be történelmünk viharos századaiban. A török időkben Raguzában, a mai Dubrovnik- ban a domonkosok templomában vigyáztak rá, Mária Terézia királynő 1769- ben Pozsonyba vitette, innen került Székesfehérvárra. Első királyunkról és életművéről a kortársak is, de a legendák is megemlékeznek, külsejéről azonban alig. Csak a koronázási palást őrzi vonásait. A Képes Krónika ábrázolásai ideálképeket mutatnak a XIV. század hatvanas éveiből: 11 kis kép és iniciálé jeleníti meg a király életét és tetteit a lovagkor szellemében. A későbbi századokban is sokat foglalkoztatta alakja a festőket és szobrászokat. Történetét a templomok falain freskók idézik, az Árpád-házi szent királyokkal egyetemben. Lovasszobra a budai várban Stróbl Alajos munkája 1906- ból. Utolsó monumentális ábrázolását 1980-ban Lékai László érsek prímás készíttette Varga Imre szobrászművésszel a római Szent Péter-bazilika magyar kápolnája számára. A mű azt a pillanatot ábrázolja, amint István az országot Szűz Mária oltalmába ajánlja. BRESTYÁNSZKY ILONA Mindent megtett érte A búcsúzó nap csillámokat csókolt a nyugodt víztükörre, sugarai még most, az alkony közeledtével is perzseltek. A levegő nem mozdult, még az örökké susogó nyárfák levelei is hallgattak. A part mentén rothadó iszaphordalék édeskés bűzébe sülő szalonna szaga tolakodott, az üdülő udvarán rakott tűzhöz gyerekek - felnőttek tolakodtak nyársakkal felfegyverkezve. Nem állt közéjük, bár szerette a sült szalonnát. Ahogy nézte őket, emlékek rohanták meg. Tíz éve is itt nyaraltak, ugyanebben az üdülőben, ő, a férje, meg a gyerek, aki akkor még óvodás volt. Jól éltek, a szokásos veszekedéseken kívül különösebb probléma nem volt köztük - legalábbis ő így gondolta. Szép pár - mondták rájuk, szerette az urát. Persze akkor is volt szalonnasütés. A gyerek nagyon várta, napokkal előbb kérdezte, mikor lesz már, otthon nem értek rá ilyesmire. A férje megadta a módját az egésznek. Egy korty szilvapálinka, aztán a nyárskészítés ceremóniája: egy szelet szalonna jól bevagdalva, egy fél vöröshagyma, egy jó darab száraz kolbász, aztán megint egy hagyma. A szalonna zsírját a kenyérre csepegtették. Degeszre ette magát mindenki, ő is. Nagy társasággal voltak, jó kedvük volt, jól érezték magukat. Az első üveg bikavérnél még a szelídebb vicceket, történeteket mondták, de ahogy fogyott az üvegek tartalma, úgy vaskosod- tak a mondatok. A férje harsányan nevetett a poénokon, ő is el-elmosolyodott, de nem érezte jól magát. Émelygett, nehéznek érezte a gyomrát.- Megártott ez a sok zsíros dolog - gondolta, - iszom egy kortyot, hátha elmúlik. De nem, egyre jobban kavargóit a gyomra. Nem akarta megzavarni a társaságot, ezért csak a férje fülébe súgta, hogy rosszul érzi magát, de mivel az nem mozdult, így egy idő után fogta a gyereket és fölmentek a szobába. Alighogy megfürdette és lefektette a kicsit, rátört az első roham. Szédült, szakadt róla a víz, remegett keze-lába, rázta a hideg. Ilyen rosszullétet még nem érzett. Gyomrát görcs szorította, beleiben tekerést érzett. Rohanva épphogy elérte a mosdót, amikor sugárban hányni kezdett, ráadásul hasmenése volt. Ült a vécén, ölében a lavórral, verejtékes arccal, amikor a férje betoppant.- Persze, már megint nem tudtad, hogy mi az elég - kommentálta a férfi az asszonyt nézve az eseményeket, feledve, hogy ő háromszor annyit evett-ivott.- Hozzál valami gyógyszert, nagyon rosszul vagyok - nyöszörögte a nő.- Épp most? Fontos ez, nem ér rá később? Dezsőék hívtak a szobájukba, ott folytatjuk a bulit, csak egy üveg piáért ugrottam fel! Gyere át te is. Nem? Na mindegy, legfeljebb tőlük kérek majd valamit a nyavalyádra - mondta már az ajtóból visszafordulva. Az egyedül maradt asszony tovább öklendezett, egyre görcsösebben, a végén már csak zöld, nyálkás epét hányt.- Jaj, mindjárt meghalok, szakadt ki belőle önkéntelenül két hányinger között. A fürdőszobai zajokra a félálomban lévő gyerek felriadt. Kicsi volt még, nagyon megijedt, mezitláb rohant a hangok irányába. Anyját látva, hallva, éktelen bömbölésbe tört ki, magán kívül kiabálta:- Jaj, ne halj meg édes, drága anyukám! A helyzet groteszksége miatt az asszony kínjában is elnevette magát. Próbálta nyugtatni a gyereket, már amennyire két roham között tudta, de nem sok sikerrel.- Nincs semmi baj, feküdj le kicsim, anya beteg, de mindjárt jön apa és hozza az orvosságot' amitől meggyógyulok. Hajnali négyig várták a férfit. O a vécén ülve, öklendezve, a gyerek mellette állva, a kezét szorongatva, sírdogálva.- Hogyhogy nem alszik ez a gyerek még? - dörrent rájuk a férfi az ajtón betoppanva. - Mars az ágyba! - küldte el a szipogó kicsit - Úgy látszik anyád még arra sem képes, hogy lefektessen.- A gyógyszer? - kérdezett vissza, mint aki először hallja. - Ja, az nincs. Különben is mondtam, hogy ne egyél annyit - fűzte még hozzá, azzal lefeküdt és máris horkolt.- Az asszonyt a másnap kihívott orvos rögtön kórházba utalta súlyos szalmonellás fertőzéssel, amit az előző napi ebédtől kapott. Ott, a kórházi ágyon, két kezelés közben döbbent rá, hogy ebben a házasságban mindig ő volt az, aki adott. Szerelmet, féltést, gondoskodást, aggódást. A párja természetesnek vette mindezt, oda se figyelt rá.- Mi lenne velem, ha valami komolyabb bajom lenne, - ki ápolna, kire számíthatnék, az ötéves gyerekemen kívül - tette fel magának a kérdést a fehér falakat bámulva. Mire helyrejött, döntött. Ahogy kiengedték a kórházból, beadta a válókeresetet.- Teljesen elment az esze, nem tudja jó dolgában, hogy mit csinál! - mondták az ismerősök az eseményeket szemlélve. - Biztosan van valakije, szegény férje egész kikészült, úgy érte az egész, mint derült égből a villámcsapás. Mindent megtett érte, még automata mosógépet is vett neki, most aztán ez a köszönet! F. KOVÁTS ÉVA Textilekről Tisztelet Szombathelynek ■ tkjaitjcS o v/i/ /7/£& • 1dl v>0 twl t9^/i\Ls f fi f CX/CT A szombathelyi Savaria Múzeum és a Magyar Képzőművészek és Iparművészek Szövetségének Textil Szakosztálya az 1988-as 10. Fal- és tértextil biennálét a húszéves évforduló jegyében rendezte meg. Az 1968-as budapesti textil falikép kiállítás szombathelyi bemutatója volt az első kortárs textilművészeti kiállítás a Savaria Múzeumban. Nem véletlenül kapta témaként a 10. az idei biennálé a: Tisztelet Szombathelynek címet. Olyan alkotásokkal lehetett pályázni erre a kiállításra, amely a textil fogalomkörébe sorolható anyagból való egyedi alkotás, technikai, méret - és dimenzióbeli megkötöttség nélkül. A Nemzetközi miniatűrtextil biennálé pályázati felhívása azzal a kötöttséggel fogalmazódott, hogy: minden művész két 20x20x20 cm-t meg nem haladó alkotással nevezhet, immár a hetedik alkalommal, ugyancsak Szombathelyen. Aligha szükséges olvasóinknak, a miniatűr textilek műfaji bemutatása, lehetőségeinek igazolása, hiszen a hetvenes évek derekától szerte a világon megszokott formája a textilművészetnek. A hazai érdeklődő közönség Szombathelyen találkozhat a kétévenkénti seregszemlékkel. Amint a nevében is hordozza: a közlendő is tömör, amit az alkotó elmond. Ami a 7. kiállítást is jellemzi: az a szokásos formák, a dekoratív, érzelmes, festői, geometrikus, plasztikus, egyszerű szép - tehát sokszínűség, gazdag tartalom. Képzeljük el, amikor a kiállítást rendező Savaria Múzeumhoz sorra érkeznek a pályázatra küldött miniatűr alkotások, a világ minden tájáról. Minden postai küldemény kockázattal jár. Ha méretekre gondolunk, akkor ez esetben ez is minimális. Raktározásuk sem jelent nagy gondot. Mindezek ellenére üzenetek, információk közvetítői. Megtudhatjuk egy- egy nemzet fiának, leányának néha egészen intim gondolatait. Fal- és tértextil. Idén a szombathelyi képtár adott helyet a törpe textileknek és a nagyobb méretű, térben elhelyezettekl<iai partfc». Árki Bernadette (Magyarország): Újság Grazyna Brylewska (Lengyel- ország): Nyisd meg arcodat nek is. A képtár emeletre vezető lépcsőjének oldalfalán látható miniatűrök után szinte óriásnak tetszik a Salve Savaria címet viselő alkotás - Pászthy Magda és ifj. Eleőd Ákos munkája. Ez egy fából készült római kori oszlopra emlékeztető hengeren len, kender, juta, sisal fonás, csomózás. A hatalmas teremben ismerős kárpitok. Ez, hogy ismerős, egyben olyan jelzője a kiállításnak, hogy nincs, vagy kevés az ismeretlen, az új alkotás. Még pontosabban fogalmazva: ez alkalommal kevesebb eredeti ötlettel, mondandóval, technikai újdonsággal léptek színre a művészek. Bizonyára befolyásolta őket az adott téma: Tisztelet Szombathelynek. A tisztelgés valóban érződik minden alkotáson. Többek a címekben is közölték ezt. Ami a tematikus kiállításrendezés mellett szól, az ebben az esetben ellenkező érzést vált ki a rendszeresen bien- náléra járó nézőből. Talán ez indokolta azt is, hogy a zsűri fődíjat nem adott ki. Biennálé-díjat kapott Penkala Éva, S. Farkas Éva, Szilasi Anna. Különdíjat adtak Dobrányi Ildikónak, Hauser Beátának, Nyerges Évának és Oláh Tamásnak. Nevük a Tolna megyei olvasóknak is ismerős, hiszen kölesdi.tengelici, bonyhádi kiállításaik kapcsán szóltunk már munkálkodásukról. Nyerges Éva és Oláh Tamás: Tisztelet Szombathelynek című alkotásán, mint egy filmszalagon - 45x200 cm - szellemesen pergeti vissza a szombathelyi biennálék győztes alkotásainak reprodukcióit és egy-egy vá- rosképileg jellemző épülethomlokzatot villant föl fésűs gyapjú gobelinjén. Tóth Sándor három emlékoszlopa 22x185 cm len, kender, spirálszövéssel is az Isisszentély oszlopaira emlékeztet. Remsey Flóra 80x200 cm-es gyapjú, selyem, pamut, fémszál gobelin virága is annak a köszönetnek jele, melyet minden egyes kiállító érez a biennálék rendezői iránt. E jubileumi kiállítás összegező, visszatekintő, tisztelgő volta után a fal- és tértextilek érdeklődő közönsége joggal vár egy lendületes megújulást tükröző tárlatra 1990-ben. DECSI KISS JANOS Simone Pheulpin (Franciaország): Forma 2. torlódj tömeg jut minden húsba hús ököl csap állón vagy petárda és épülhet tovább a csúcsra csúcs érzések technológiája csak hívjon föl egy titkos számot és annyit mondjon gyorsan fityfiritty és bonganak és bomlanak az álmok és pénzt hullajt egy óriás dülmirigy s a trikolórt is szöszke kiscsibék hozzák erőltetett menetben de jaj tudunk-e énekelni még kérdezte ötven éve R. M. Szokolay Zoltán TARTS KI de jaj tudunk-e énekelni még kérdezte ötven éve R. M. most hó helyett kövér korompihék szállonganak segíts szerelmem búgja a videoklip hőse fülönfüggője műribizlifürt éjét a békebárban töltse ne ahhoz nyúljon aki már kihűlt
