Tolna Megyei Népújság, 1988. augusztus (38. évfolyam, 182-208. szám)
1988-08-13 / 193. szám
1988. augusztus 13. NÉPÚJSÁG 5 Mit csinál Detti? Borka Bernadett hatodik osztályos általános iskolai diák. Mucsiban él szüleivel. Semmi rendkívülit, feltűnőt nem cselekedett, csupán szombat délután elindult egy kilogramm szalonnával a faluban egy „öreg nénihez”, amikor mellé szegődtem. Arra kértem, mutassa be lakóhelyét és azokat az embereket, akikkel az utcán találkozunk, beszéljen önmagáról, családjáról, arról, mit csinál Mucsiban?- Szalonnát adtunk el egy öreg néninek. Mi három disznót vágtunk, meguntuk a szalonnát. Ezért adjuk el... Magamról? Van egy fiú testvérem, ő nyolcadik osztályos lesz. Hőgyészre járunk iskolába. Itt csak alsó tagozatos osztályok vannak. Ez rossz, mert már reggel hétre kint kell lenni a buszmegállóban és este hét-nyolc óra felé érünk haza. Szeretek itt élni Mucsiban, bár nem olyan fejlett, de az emberek úgy látszik, keresik, hogy szebb legyen a falu, jobban vigyáznak a tisztaságra.- Ismersz itt mindenkit?- Igen. Azok a gyerekek, akik ott jönnek, annak a néninek az unokái, ahova indultam. Az az idős néni, aki ott az úton megy, úgy tudom, Juliska néni? Lehet, hogy nem...?- Sok idős ember él Mucsiban?- Igen. Édesanyám is intézi a dolgaikat, az ebédet a napköziben kapják. Ők akik ott jönnek és sörösüvegeket hoznak ládákban, Tarcsáék.- Kérdezzük meg mire készülnek, hogy ennyi italt visznek!- Tarcsa Gyuláéknál halászlevet főzött a szőlészbrigád - Válaszol a négy fiatal közül az idősebbnek látszó nő. Sorra bemutatkoznak, mikor leteszik a sörösrekeszeket: Tarcsa József, Tarcsa Rozália, Kiss István és Tarcsa Lívia.- Milyen alkalomból főzték a halat? Gyakran gyűlnek ily módon össze az egy munkahelyen dolgozók?- Nincs semmi alkalom - nevetnek egyszerre -, legföljebb készülődnek a búcsúra...- Mikor lesz a mucsi búcsú?- Augusztus 20-án. Bál lesz és ivászat. Nem történik itt más, nem lehet csinálni semmit. Kis hely ez!- Ezt, hogy érti? Maguk például hol dolgoznak?- Mindenes vagyok a szekszárdi vízitársulatnál - mondja Kiss István és közben megfogja Tarcsa Rozália kezét, aki arról kezd beszélni, hogy ő Kisvejké- re jár dolgozni. Ott volt lehetősége. Cipőfelsőrészt készít két műszakban. Ezt jónak tartja. Ha délutános, akkor délelőtt mos, takarít főz. A havi keresete négy és fél-ötezer forint. Ruházkodásra, étkezésre költi. Szüleivel együtt él - Tarcsa Gyula az édesapja - ahol a szőlészeti dolgozók vígadoznak most szombat este.- Mi öten vagyunk testvérek. Én huszonnyolc éves vagyok - kezdi Lidia - a pécsi kenyérgyárban dolgozom.- Bejáró?- Nem, ott élünk négy kislányommal és társammal, aki az uránban dolgozik, targoncavezető.- Jellemző itt Mucsiban, hogy egy-egy családban négy-öt gyerek is van?- Tulajdonképpen három kislány az enyém, a férjem meghalt, rákos volt. A mostani élettársammal van egy közös gyerekünk, hathetes. Nálunk nem jelent gondot, de tudok olyan családot, ahol a szülők szólnak érte, hogy ennyi gyereket minek? Jövedelempótlékot kapunk, árvaellátást, ez több mint tízezer forint, de éppen kijövünk belőle...- Katona vagyok Nagyatádon - mutatkozik be Tarcsa József - Pesten dolgoztam az úttörővasútnál. Nem volt túl jó dolog. Karbantartásokat végeztünk. Síntöréskor cserélni kellett. Ilyesmit...- Hogy került Pestre?- Úgy, hogy Szekszárdon dolgoztam a TOTÉV- nél, de kirúgtak a cégtől.- Miért?- Mert zsiványkodtam?- Ez mit jelent? Miből áll a zsiványsága?- Több dologból. Ittam egy kicsit, de jobb erről nem beszélni, eladtunk ezt-azt, betonvasat, meg amit lehetett. Minden este buliba mentem, másnap elaludtam. Ez volt a legnagyobb baj. Ha mentem dolgozni, késtem. Nem tudok többbet mondani. Ha leszerelek inkább Szekszárdra jövök dolgozni. Akkor minden este itthon lehetek.- Miért ragaszkodik a faluhoz?- Én elmennék szívesen - válaszol Tarcsa Rozália. Mondjuk Szekszádra. Jobb hely az. Más lehetőségek, több a munkahely...- ...és ahol gyerek van - szól közbe nővére - különösen fontos. Mi is azért mentünk el Pécsre. Ott egy nyolcadikos gyerek már nyáron a szünetben is tud munkát vállalni. A továbbtanulásról nem is beszélve. Elköszönünk. Detti - Borka Bernadett - egészen halkan jegyzi meg, hogy élnek ám itt Mucsiban gonosz emberek is, akik nem mondanak igazat. Hm!- Ö a testvérem - mutat egy mellettünk észrevétlenül kerékpározó fiúra Detti - biztosan azért jött, mert anyuék izgulnak, hogy hol maradok ilyen sokáig. Szóljunk be nekik, jó, hogy elmegyek, ha már így alakult.- Természetesen! Borkáék háza 1927-ben épült. Megőrizte az akkor divatos építészeti jegyeket. Hosszúoszlopos tornáca tele virággal. Zöldre festett zsalugáteres ablakok, ajtók. Amilyen rend kívül, olyan belül is. Az egymásba nyíló szobák - külön helyiség a két gyereknek és elöl a felnőtteknek - mindenütt modern bútorok. Sok-sok pénz jelei, ami mögött ugyanannyi munka is van. Ez derül ki a beszélgetésből, mikor Dettivel megérkezünk.- Mindketten Mucsiban születtünk - kínál hellyel Borka Istvánné az ebédlőnek nevezett helyiségben. - Én a tanácsnál, mint kirendeltségvezető dolgozom, de a takarítást is elvállaltam, így vagyok nyolc órában.- Akkor a legilletékesebbtől hallhatunk a faluról.- Sajnos nagyon elöregedett ez a kisközség. A hatszáz lakos között sok az idős ember. Van két szociális gondozónő, akik a napközis konyháról ki is szállítják az ebédet annak aki nem tud elmenni érte. Kedvezményesen kapják az ebédet. A nyugdíjuktól függően, van, aki három forintért, van, aki tizenhatért étkezik... Ami itt a faluban történik, arról nekem tudnom kell.- Például?- Beindultak a közhasznú munkások. Négy volt, de elsején az egyik lemorzsolódott. Két férfi és egy nő maradt. Az egész falu köztisztaságára ügyelnek. Most kaszálnak. A vihar után az átfolyókat, árkokat tisztítják. A nő - például temetés esetén - a ravatalozóban is kitakarít. Van még egy egész műszakos alkalmazott a tanácsnál. Ö segít a levélhordásban is. A közhasznú munkásoknak háromezer-ötszáz forint az alapfizetése. Úgy tűnik, itt megállják a helyüket. Az idősebb férfinak korábban nem volt munkahelye, majdnem alkoholista volt. A fiatal is itt kezdett nálunk, nem járt iskolába. A nőnek sem volt munkahelye.- Mit lehet csinálni Mucsiban szombaton?- Az az igazság, hogy semmi szórakozási lehetőség nincs. Egy italboltunk van, de oda csak a férfiak járnak. A művelődési ház is olyan állapotban van, hogy nagyon rossz. Úgy tervezi a tanács, hogy még az idén kijavítja, de az anyagi helyzet nem biztos. Most választottunk egy új művelődési ház igazgatót, reméljük fellendíti majd a falu életét. Úgy tudom, most lesz búcsúi bál. Van egy klubhelyisége a fiataloknak, de ők nem törődnek vele. Nagyon eldurvultak, úgy látom. Állandóan isznak, nincs aki rendet tartson közöttük.- Van rendőr a faluban?- Nincs, csak Hőgyészen, de fodrászunk, cipészünk sincs, az orvos kedden és csütörtökön rendel. Sajnos, a plébánosunk is most halt meg, ő nagyon sokat tett a faluért. A templom százéves évfordulójára a torony tetején még a keresztet is maga festette le. Hátrányos helyzetű ez a község.- Az - bólint felesége szavaira Borka István.- Ha már megszólalt, beszéljen magáról, munkájáról.- Itt kezdtem dolgozni a mucsi téeszben, mint traktoros. Amikor egyesült a kisvejkei téesszel, akkor úgy láttam, ez nekem nem megy. Elmentem a szekszárdi vízitársulathoz. Ott voltam tizenhárom hónapig. Gépszerető ember vagyok. Eljöttem az erdészethez. Most már három éve itt dolgozom, ezen a traktoron, ami az udvarban áll. Csörlős. A kidöntött fákat ezzel húzatom el. Megbecsülnek és megfizetik a munkámat. Harminchárom éves vagyok. Tizenöt éve lakunk ebben a házban. Felújítottuk, a tetőt teljesen kicseréltük. Tataroztuk az egész épületet. Tavaly megcsináltuk a központi fűtést. Konyha, kamra, spájz. Istálló, szénáspajta, tyúkól, műhely, disznóól.- Rengeteget dolgoztunk - veszi át a szót a feleség -, amióta összekerültünk 1973-ban. A férjem utána ment katonának. A kisfiam már megvolt, a kislányom akkor született, amikor leszerelt.- Ha már a gyerekek szóba kerültek... Feltűnő a nevük: Bernadett és Konrád. Nem közönséges, hétköznapiak, nem szokványosak.- Én Kornélia vagyok. Édesapám rokonságában volt a nagyszülők között ez a két ritka név, ezért választottam.- Az is feltűnt - a gyerekeknél maradva -, hogy a fiú eljött a húga után a faluba, mert aggódtak érte. Szófogadó gyerekek?- Sokat segítenek. Most is kukoricát morzsoltunk és amikor a kórházban voltam, akkor igazán helytálltak. Jaj, csak betegség ne lenne!- Meg tanulás! - morog lehajtott fejjel Konrád, mert mint kiderült, az orosz nyelv a nyárra is adott pótolnivalót. Egyébként esztergályos szeretne lenni, de ahhoz jobb bizonyítványra van szükség. Detti viszont az óvónői pályára készül, neki három hárméka volt az év végi jegyek között.- Jaj, a szalonna! - emlékezik feladatára Detti és indulunk is a megszakított munka végrehajtására, az öreg nénihez. A szülők a kapuig kísérnek.- Majd elfelejtettem - kap homlokához Borkáné. - Két hete vasárnap társadalmi munkát végeztek itt a faluban. Az óvodában dolgoztunk. Huszonnégy ember jött el. A tanácstól kaptunk anyagot a járda betonozáshoz. A mi érdekünk, hogy fejlődjön a falu. Elfogadtuk az ezer forintig emelkedő tehót. Ebben az évben már nyolcszáz forintot fizetünk. Ez az óvodára szavaztuk. Az óvoda és a tanács épületének a felújítás utáni átadása 1986-ban volt, augusztus 13-án. Na, látja, azt is megírhatná, hogy jó lenne a megyétől egy kis anyagi támogatás. Rengeteg javítanivaló lenne. A törpevízművet tovább kellene fejleszteni, mert az csak az óvodáig van, de boltban már nincs. Jó lenne házakhoz is... Míg Dettivel és a szalonnával eljutunk az öreg néni házáig, megtudom, hogy Konrád nyulakkal is foglalkozott és ami pénzt kapott értük, anyuéknak adta. Ők ruhát vettek belőle. Detti egyébként kapott egy farmert Harkányból, amikor a szülei ott töltöttek egy napot. No és most várják az új Ladát, mert a Wartburgot eladták. Ha megjön, akkor majd kirándulnak Kaposvárra és talán Csehszlovákiába is.- Ide megyünk be - mutat Detti egy fehér falú házra.- Hajdú Lászlóné vagyok - nyújt kezet az „öreg néni”. - Nem vagyok nyugdíjas, csak a férjem. Én mindig háztartásbeli voltam. Hetvenhét éves vagyok. Ebben a házban huszonkét éve lakunk, korábban falu másik végéről... szóval... én Romániából jöttem át. Ez harminckilenc, negyvenben volt. Itt mentem férjhez. Aradon születtem, éltem. Nem volt ott nekem semmi bajom, de szüleim meghaltak, egyedül maradtam. A bátyám még vöröskatonaként jött ide Magyarországra és én is ide kívánkoztam. Utánajöttem, itt is maradtam.- Olvas újságot, hallgat rádiót?- Igen! Tévét is nézünk.- Mit szól azokhoz a hírekhez, hogy egyre többen települnek át Romániából?- Sajnálom! Nem ismerem a mostani helyzetet, de amikor én ott voltam, nem bántottak senkit. Textilgyárban dolgoztam. Megkaptuk a fizetést. Itt sincs annyira jó élet, hogy ők is munkát kapjanak. Alkalmazkodni kell ott is, itt is. Beszéltem én románul, németül, mert olyan iskolákba jártam. Nekem nem volt ott semmi bajom, de mondom, egyedül mit csináljak. Átjöttem a bátyám után. Régen volt Itt ragadtam, megöregedtem. Disznókkal foglalkozunk. Tavaly volt tizenkettő, az idén csak négy, mert a férjem a nyugdíj mellett még dolgozik pár órát és én már nem bírok any- nyi moslékot kihordani. Ha ő itthon volna, talán tizenkettőnél többet tartanánk. Ezeket leadjuk.- Nem vágnak télire?- De, minden évben!- Akkor, miért hozott most Detti szalonnát?- Tavaly nem hagytunk annyit. Azelőtt mi is adtunk el szalonnát. Igen ám, de a dédunokánk nő. Tizenhárom éves. Mindig többet eszik. Azért vettem Detti anyukájától. Majd az idén több szalonnát hagyunk. DECSI KISS JÁNOS
