Tolna Megyei Népújság, 1988. augusztus (38. évfolyam, 182-208. szám)
1988-08-01 / 182. szám
Világ proletárjai, egyesüljetek! Z MSZMP TOLNA MEGYEI BIZOTTSÁGÁNAK LAPJA MM MEGYEI MA Erősödött a tulajdonosi 1988. augusztus 1. HÉTFŐ szemlélet XXXVIII. évfolyam, 182. szám (3. oldal) ÁRA: 1,80 Ft GROSSGEMEINDE JINK BEGRÜSST IHRE GÄSTE Gyönkön találkoztak a helybéliek az elszármazottakkal „Áll a régi ház még... Egykori barátnők találkozása a rendezőket - itthoniakat és a távolról jöttékét (NDK, NSZK, Ausztria, USA) majd Fekete József tanácselnök igen szép emlékplakettet - mely Juhos László alkotása - nyújt át mindegyiküknek. Majd apró ajándékok cserélnek gazdát: például a Darmstadtban élő Johann Blum szép kivitelű, fénymásolt füzetecskét ad át többeknek, mely a saját maga gyűjtötte emlékeket tartalmazza, köztük egy szép népdalt és fotókat is. Pontosan tíz órakor kezdődik az ünnepség a tornateremben, ahol közel ezren gyűltek össze - szereplők és nézők egyaránt. Együtt énekelték a magyar Himnuszt, majd sorra követték egymást a Szombaton reggel megyénk egyik nagyközségének, Gyünknek az utcái egészen kihaltak voltak, legfeljebb az idegen rendszámú gépkocsik jelezték, hogy sok-sok idegen (?) érkezett a településre. Bezzeg az udvarok! Ott aztán volt nyüzsgés, majd mindenütt. A vendégeket fogadott családok - s persze a rokonsággal együtt - hordtákvitték a hatalmas edényeket, kosarakat. A nyári konyhák ajtaja mindenütt sarkig tárva, a tűzhelyeken rotyogott az ebéd. Kacsándi Andrásék udvarán két sertés a rémfán. Ügyes kezek kanyarítják megfelelő rendben a húsokat. S akinek nem jut pillanatnyilag munka, az kis időre nézőközönségként viselkedik. Ez persze érthető, hiszen huszonöt vendége van a családnak. Velük majdnem szemben - a Rákóczi utca 239-ben - Klementz Feren- cék laknak. Az udvaron öt gépkocsi parkol. Hogy hányán vannak? Nem számolták meg. De úgy harmincra tippelnek. De a tágos házban jól elférnek, bár van, akinek csak matrac jut fekhelyül. Schneiker Jakab 1948 óta él az NSZK-ban, Gries- heimben. Két évvel ezelőtt a Gyönkön és a környéken élőkkel randevúztak Ulm- ban, s a találkozások sorát most itthon, a szülőföldön folytatják - reménykedve, hogy ezután rendszeres lesz a találkozó. Az általános iskola udvaráról fúvós zene hallik, s ez szolgál vendégfogadóul a gyönki találkozó résztvevőinek. A tamási ifjúsági fúvószenekar tagjai rendületlenül fújják hangszerüket, egy-egy kislány táncra is perdül. Az iskola bejáratán német felirat: Grossgemeinde Jink Begrüsst ihre Gäste, azaz Gyönk nagyközség köszönti vendégeit. S köszöntheti is, hiszen igen sokan érkeznek. Tíz óra körül százötven gépkocsi áll a sportpálya mellett és a kerítésen kívül ideiglenesen kinevezett parkolóban. Az iskola könyvtárában röpgyűlést tartanak, a nagy műsor előtti utolsó egyeztetésként. Igaz, nem túl gördülékeny a dolog, mert egy-egy új vendég érkezésekor talpon van mindenki, örömmel ölelik meg egymást, s néhány szóban tájékoztatják egymást: ki hogy van. Közben azért összeáll a program. Tíz óra előtt néhány perccel a nagyközség vezetői köszöntik Vendégfogadásra készül a ház apraja-nagyja Együtt köszöntök. Fekete József először a köznapok és az ünnepnapok közti különbségéről beszél, s arról, hogy mi teheti ünneppé egyiket, s hogy az ünnepség hogyan hat a hétköznapi tevékenységre. Majd leszögezte, hogy e nap Gyönkön ünnep, a háromszáz „vendég” számára azzá teszi a hazatérés, a találkozások sora és az emlékezés. S így folytatja:- Hasonlóan ahhoz, ahogy a földobott kő mindig visszahull a földre - mint a költő írja - kicsi országába újra meg újra hazajön a fia. S Gyönk fiai ma hazajöttek a világ sok részéről. Van, aki most először, van aki sokadszor... Hambuch Géza, a Magyarországi Németek Demokratikus Szövetségének titkára is köszönti az újból itthon levőket, majd dr. Kniess Henrik, Darmstadt város küldötte szól, őt Margaret Heinich Kriess követi... Ajándékokat adnak át a gyönkieknek, hiszen „útjaidat akármerre bolygó, egy országot hordozol magaddal...” S következzék a műsor, mely hol köny- nyeket csalt a szemekbe, hol mosolyt az arcokra. Kattognak a fényképezőgépek, dolgoztak a filmfelvevők, és tapsoltak a tenyerek, hol az óvódások kedves játékát köszöntötték, hol a kis és nagy iskolások meghatóan szép énekét, vagy táncát, hol a vendégek nosztalgiamüsorát, hol pedig idős emberek színpadi emlékezését. Mindehhez csupán annyit, hogy gonddal és szerettei készült fel mindenki e néhány napra, s csak elismerés illetheti a szereplőket, a felkészítőket és a rendezőket egyaránt. A szombat délután csöndes volt Gyönkön, bár igen sokan látogattak el a művelődési házba, hogy megnézzék a pénteken nyílt képzőművészeti, valamint szőtteskiállítást, illetve Gyönk és a társközségek jelenét és múltját bemutató képeket. Este pedig bál kezdődött szintén a tornateremben, ami természetesen kivilágos- kivirradtig tartott. Vasárnap folytatódott a program evangélikus és református istentisztelettel, ma pedig úgynevezett ráadásnapot tartanak: a vendégek a német klub tagjaival találkoznak, ahol énekelnek, beszélgetnek és természetesen fölelevenítik a soksok közös emléket.- hm Grósz Károly hazaérkezett Reagan üzenete Grósz Károly, az MSZMP főtitkára, a Minisztertanács elnöke szobaton hazaérkezett a tizenegy napos hivatalos amerikai, illetve kanadai útjáról. Kíséretében volt Tatai Ilona, az MSZMP Politikai Bizottságának tagja, a Magyar Gazdasági Kamara alelnöke, a Taurus vezérigazgatója, Kapolyi László, a Minisztertanács kormánybiztosa, Bartha Ferenc államtitkár, a Magyar Nemzeki Bank elnöke, Kovács László külügyminiszter-helyettes, valamint Házi Vencel, hazánk washingtoni nagykövete, aki állomáshelyén maradt. A kormány elnökét és a kíséretében lévő személyiségeket a Ferihegyi repülőtéren Pál Lénárd, az MSZMP Központi Bizottságának titkára, Medgyessy Péter miniszterelnök-helyettes, Kótai Géza, az MSZMP KB külügyi osztályának vezetője, Várkonyi Péter külügyminiszter és Kiss Elemér, a Minisztertanács Hivatalának elnökhelyettese fogadta. Jelen volt Mark Palmer, az Amerikai Egyesült Államok, valamint Robert L. Elliott, Kanada budapesti nagykövete. Grósz Károly a megérkezést követően röviden összegezte útjának főbb tapasztalatait a jelenlévő újságíróknak. Elöljáróban utalt arra, hogy fárasztó napok állnak mögötte, hiszen több mint 50 szervezett programról gondoskodtak a vendéglátók. Az idegen közeg, az itthonitól eltérő körülmények nagy szellemi koncentrációt igényeltek tőle, s a küldöttség tagjaitól is. Hozzátette: - Arra számítottam, hogy nagyobb lesz a munkamegosztás. Úgy alakult azonban, hogy a közös rendezvényeken mindenütt az én „szereplésemet” várták a házigazdák. Természetesen az út során mindenki végezte a maga dolgát. Bartha Ferenc például több száz bankárral tárgyalt, Tatai Ilona nagyon sok gazdasági vezetővel, gyárigazgatóval, Kovács László külügyi tisztviselőkkel, Kapolyi László pedig az energetikai, elektronikai ipar vezetőivel folytatott kétoldalú megbeszéléseket. A látogatás eredményéről szólva a miniszterelnök megállapította: - Számos személyes élménnyel gazdagodva tértem haza. Az Egyesült Államokban és Kanadában is nagy figyelemmel fogadtak. Megbeszéléseinket is az őszinteség, a nyíltság jellemezte. Bevallom, meglepett, hogy mennyi lehetőség kínálkozik a gazdasági kapcsolatok szövögetésére. Megítélésem szerint egy kormányfőnek nem az a dolga, hogy üzleteket kössön - remélem, hogy a jövőben még kevésbé lesz ez a koncepció része -, inkább hogy megteremtse a jövőben a politikai feltételeit az ilyen jellegű kontaktusok létrejöttének. Ebben szép eredményeket értünk el. Ha a meglévő lehetőségeknek csak tíz százalékát ki tudjuk használni, meggyőződésem, hogy gondjaink jelentős része megoldódik. Tárgyalásaink nyomán már a napokban több üzletember érkezik hazánkba, hogy konkrét üzletkötések szülessenek. így idelátogat többek között a világhírű Laudre kozmetikai cég képviselője, s az elképzelések szerint félkésztermékek magyarországi előállításáról folytat tárgyalásokat. Természetesen több más jelentős amerikai, illetve kanadai cég is jelezte, hogy kész magyar vállalatokkal együttműködni. Véleményem szerint a hazánk iránti érdeklődés oka, hogy sokan tájékozódtak már a készülő társasági törvényről, amely részvény vásárlási lehetőségét biztosít más országokban működő cégek részére. Jelentős volumenű vállalkozásra számíthatunk az energiatermelés területén is: komplett berendezéseket szállítanánk, illetve egy- egy beruházás jelentős hányadát magyar iparvállalatok termékei alkotnák. Ugyancsak érdeklődés mutatkozik a műszeripari, elsősorban a csúcstechnológiai együttműködés iránt is. A Reagan elnökkel folytatott megbeszélésen megemlítettem: a COCOM-lista szűkítésében érdekeltek vagyunk, s amennyiben segíteni akarnak, bírálják felül ezt a szigorú, s bizonyos szempontból túlhaladott listát. Az amerikai elnökkel történt találkozót méltatva a miniszterelnök elmondta: - A nyílt légkörű m©gb©ezóíóooknoK korotot adott az a gesztus - amelyet nagyra értékelek -, hogy főtitkárrá választásom után Amerikában megerősítették a miniszter- elnöknek szóló meghívást. Meglepődve tapasztaltam, hogy Reagan elnök rendkívül tájékozott hazánkról, életünkről. Sok igazság van abban, hogy az amerikaiak nem tudják, hol van Magyarország, de a vezető politikusok, különösen az elnök, jól ismeri azokat a kérdéseket, amelyek itthon napirenden szerepelnek, amelyek foglalkoztatnak bennünket. A négyszemközti és a hivatalos tárgyalásokon egyaránt nagyon konstruktív volt.- Ismeretes itthon is, hogy az Egyesült Államok választás előtti heteket, hónapokat él át. Véleményem szerint ez nem jelentett hátrányt a látogatásnak, bizonyos szempontból szélesebb körűvé tette ismerkedésünket. A két elnökjelölttel történt találkozók is meleg hangúak voltak. Dukakis úr ugyan nem rendelkezik annyi ismerettel Magyarországról, mint George Bush, bár - mint erre külön is utalt - feleségét rokoni szálak fűzik hazánkhoz. Grósz Károly a program során több alkalommal találkozott a sajtó képviselőivel, valamint a magyar emigráció tagjaival. Az e találkozókon szerzett tapasztalatairól kifejtette: - Itthon „borítékoltam” (Folytatás a 2. oldalon.) Gorbacsov és Genscher megbeszélése A Szovjetunió és az NSZK vezetőinek közeljövőben esedékes kölcsönös látogatásai erőteljes lendületet adhatnak a Szovjetunió és az NSZK közötti kapcsolatok fejlesztéséhez - fejezte ki reményét Mihail Gorbacsov és Hans-Dietrich Genscher szombati találkozóján. A Kremlben megtartott eszmecserén mindketten annak a meggyőződésüknek adtak hangot, hogy a szovjet-nyugatnémet viszony alakulása jelentős hatással van a nemzetközi helyzet egészére. A két politikus nagy teret szentelt az európai kérdéseknek. Ezzel összefüggésben Gorbacsov elmondta, hogy Moszkvában figyelmesen tanulmányozzák a nyugat-európai katonai intergációs tervek és az egységes piac létrehozásának következményeit. A szovjet vezető figyelmeztetett: az európai politikusok viselik a felelősséget azért, hogy ezek az elképzelések ne befolyásolják károsan a kibontakozóban levő leszerelési és bizalomerősítő kezdeményezéseket, a helsinki folyamatot, a közös európai otthon koncepcióját. Genscher úgy vélekedett, hogy nem áll fenn ennek veszélye, ellenkezőleg, az egyesített piac európai méretekben teszi lehetővé az együttműködés bővülését. Hangsúlyozta, hogy Európa mindig is a különböző társadalmi rendszerű országok együttélésének területe volt és marad is. Genscher átadta Kohl kancellár üdvözletét, s a szovjet vezető hasonló jókívánságok tolmácsolására kérte a külügyminisztert, utalva közelgő személyes találkozójukra.
