Tolna Megyei Népújság, 1988. július (38. évfolyam, 156-181. szám)
1988-07-12 / 165. szám
1988. július 12. 2 NÉPÚJSÁG Kambodzsai-vietnami A tavalyinál gyengébb eredmények, nagyobb teljesítménykülönbségek külügyminiszteri tárgyalások Van reális kilátás a kambodzsai kérdés politikai rendezésére - állapította meg egybehangzóan Hun Sen kambodzsai külügyminiszter és vietnami kollégája, Nguyen Co Thach, aki a VKP KB főtitkárának különmegbizottjaként tárgyalt a hét végén Phnompenben. Fogadta őt Heng Samrin pártfőtitkár és államfő is. A felek szerint Kambodzsa - minden nehézsége ellenére - képes immár egyedül is megoldani a nemzetvédelemmel kapcsolatos feladatokat, amit az 50 ezer vietnami fegyveres kivonása is tanúsít. A két külügyminiszter a vietnami csapatkivonást úgy értékelte, hogy az erősíti Kambodzsa nemzetközi tekintélyét, és bizonyítja, hogy Vietnam tiszteletben tartja Kambodzsa szuverenitását. Határozottan leszögezték: Vietnam és Kambodzsa semmiképpen nem egyezik bele abba, hogy a kambodzsai rendezésről tartandó indonéziai nem hivatalos találkozón bárki is úgy alakítsa a dolgokat, hogy a találkozó Vietnam és a kambodzsai ellenzék közötti tárgyalássá váljon. Üdvözlő távirat A Mongol Népköztársaság nemzeti ünnepe, a mongol népi forradalom 67. évfordulója alkalmából Grósz Károly, a Magyar Szocialista Munkáspárt főtitkára, a Minisztertanács elnöke és Straub F. Brúnó, az Elnöki Tanács elnöke táviratban üdvözölte Dzsambin Batmönht, a Mongol Népi Forradalmi Párt Központi Bizottságának főtitkárát, a Mongol Népköztársaság Nagy Népi Hurálja Elnökségének elnökét és Dumágín Szodnomot, a Mongol Népköztársaság Minisztertanácsának elnökét. Stadinger István, az Országgyűlés elnöke ugyancsak táviratban fejezte ki jókívánságait Lodongin Rincsinnek, a Mongol Népköztársaság Nagy Népi Hurálja elnökének. PANORÁMA BUDAPEST - Grósz Karoly, a Magyar Szocialista Munkáspárt főtitkára, a Minisztertanács elnöke hétfőn búcsúlátogatáson fogadta dr. Bányász Rezsőt, hazánk Kanadába akkreditált rendkívüli és meghatalmazott nagykövetét, aki rövidesen elutazik állomáshelyére. A Duna-mozgalmak vezetői: Mécs Imre, Szekeres László, Vargha János és az Egyesült Államokban működő Magyar Környezetvédelmi Alap elnöke, Lipták Béla professzor hétfőn felkeresték Be- rend T. Ivánt, a Magyar Tudományos Akadémia elnökét, és megbeszélést folytattak a bős-nagymarosi vízlépcsőről. Mindkét fél egyetértett a kérdés nyilvános vitájának és az e témában született korábbi állásfoglalások - beleértve az MTA 1983. és 1985. évi állásfoglalásait is - nyilvánosságának szükségességében. * Dangászurengij Szaldan, a Mongol Népköztársaság budapesti nagykövete hazája nemzeti ünnepe alkalmából hétfőn fogadást adott a nagykövetségen. A fogadáson megjelent Lukács János, a Magyar Szocialista Munkáspárt Politikai Bizottságának tagja, a Központi Bizottság titkára, Pál Lénárd, az MSZMP Központi Bizottságának titkára, Katona Imre, az Elnöki Tanács titkára, Urbán Lajos közlekedési miniszter, Váncsa Jenő mezőgazdasági és élelmezésügyi miniszter, Őszi István külügyminiszter-helyettes, Spilák Ferenc kereskedelmi miniszter- helyettes. Döntött a felvételi vizsgabizottság Új kísérleti rendszert vezettek be a szekszárdi főiskolán Sokan kísérik figyelemmel ezekben a hetekben, hónapokban a felsőoktatási intézmények híradásait, keretszámok, ponthatárok alakulását. Nem kis megpróbáltatás a felvételi vizsga nemcsak a felsőoktatási intézményekbe pályázóknak, de családjuknak, környezetüknek sem. Nos, a hosszú izgalom után lassan oldódhat a feszültség, rövidesen kézhez kapják az értesítéseket... Tegnap délelőtt fejezte be munkáját, hozott döntést a Kaposvári Tanítóképző Főiskola Szekszárdi Kihelyezett Tagozatának felvételi bizottsága. Legkésőbb július 18-ig postára adják a jelentkezők eredményéről szóló levelet, de legtöbben már ezen a héten értesülhetnek teljesítményükről. Nem érdektelen áttekinteni tehát, hogy melyek az idei tapasztalatok, milyen új kezdeményezések jelzik az intézmény törekvéseit. Néhány beszédes adat. Idén összesen 210 helyet pályázhattak meg az érdeklődők, ebből nappali tanítói szakra 50, óvó szakra 50, plusz 10 német nemzetiségi, levelező tanító és óvó szakra 25-25 helyet biztosítottak. Ezenkívül óvónői szakközépiskolai végzettséggel 25 fiatalnak biztosították a szakmai továbbtanulás lehetőségét és ugyanennyien kaptak lehetőséget a másoddiploma, óvónői képzettséggel tanítói oklevél megszerzésére. Utóbbi két csoportnak felvételi vizsga nélkül, munkahelyi ajánlással, elbeszélgetés alapján döntöttek a sorsáról. Az alig több, mint kétszáz helyre 536-an szerettek volna bekerülni, a nappali tagozaton kétszeres, levelezőn háromszoros volt a túljelentkezés. Hogy milyen követelményrendszernek kellett megfelelniük? Hosszú idő után, a szakemberek véleménye szerint pozitív változásként, ismét bevezették a tanítói szakon az alkalmassági vizsgát, amit március-áprilisban a hétvégeken bonyolítottak le. Ilyen módon tíz fő esett ki a levelezők sorából. Az írásbeli felvételi dolgozatokra június 16-án került sor, innen szóbeli vizsgára már csak az jutott, aki öt pont felett teljesítette, oldotta meg a magyar irodalmi-nyelvtani feladatlapot. Végül a szóbeli vizsgán a felvételi szabályzatnak megfelelően már csak azoknak az eredményét számították, akik az értékelés szerint 30 pont fölött produkáltak. A legnagyobb lemorzsolódás ebben, a harmadik fordulóban mutatkozott, a jelentkezők 30 százaléka nem tudott megfelelni a minimális követelménynek. A vizsgabizottság általános véleménye szerint a tavalyinál rosszabb volt a felvételizők tanulmányi eredménye és felkészültsége, háromszor többen szereztek nulla pontot, mint a megelőző évben. A szakemberek hiányolták az ismeretek meny- nyiségét és mélységét, az elemző készséget, az olvasottságot és szinte nemlétezőnek ítélték a szakirodalmi tájékozottságot. Évről évre visszatérő tapasztalat a nyelvtani ismeretek gyengesége, ami jórészt a középiskolai gyakorlás hiányára vezethető vissza. Gyakoriak voltak ez évben is a történelmi tévedések, a legújabb kor történetének felszínes, sematikus ismerete és a ’45 utáni irodalomban szinte teljes tájékozatlanság. A legtöbben nem tudták együtt szemlélni, összefüggésben kezelni a magyar és világirodalom, valamint történelem eseményeit, jellemzőit. Mindezek alapján igen nagy volt a szóródás, a teljesítménybeli különbség a mezőnyben. A felvételi ponthatárt, nappali tagozaton óvónőknél 80, tanítóknál 90 pontot, levelezőn óvónőknél 76, tanítóknál 82 pontot néhányan magasan túlszárnyalták, sokan meg sem közelítették. A jelentkezők területi megoszlás szerint elsősorban Dél-Dunántúlról, legtöbben Tolnából és Baranyából érkeznek, de nagy számban vannak Fejér megyeiek, néhányan pedig Bács-Kiskun, Pest, Somogy, Zala, Veszprém, Csongrád és Borsod Abaúj-Zemplén megyéből is. A német nemzetiségi szakot szinte kizárólag csak szűkebb pátriánkból és Baranya megyei településekről származó pályázók választják, az első két év tapasztalata szerint a vártnál kisebb számban. Úgy tűnik egyelőre nem jelent nagyobb hajtóerőt a munkáltatók igénye, sőt a féléves NDK-beli részképzés és az egy hónapos NSZK-ban szervezett intenzív nyelvtanulás sem. Ez persze hosszú távon a szelektálás ellen, a minőség, a követelményszint romlásához vezethet. Hogy erre ne kerüljön sor, sőt a főiskola más területein is az objektív választási lehetőség váljon uralkodóvá, az idei évtől kezdődően hároméves időtartamra egy kísérleti rendszert vezettek be. Ennek lényege, hogy a keretszámnál maximum 25 fővel több jelentkezőt vesznek fel, a szelektálást pedig az első évben több lépcsőben végzik el. Itt tudásszintmérésre, intelligenciatesztre, a pályára való alkalmasság mérésére, pszichológiai vizsgálódásra kell gondolni, amit tanév során háromszor ismételnek meg. Ennek célja, hogy a túlságosan egyoldalú tudásra orientált követelményrendszer helyett olyant állítsanak, amely- lyel nagy valószínűséggel eldönthető, hogy a pályára alkalmas ember kap-e oklevelet, szakmai képesítést. A kezdeményezés egyetlen szépséghibája az, hogy a jogi szabályozás még az élet mögött halad, így nem létezik még többek között arra jogszabály, hogy az új kritérium szerint milyen módon lehet eltanácsolni valakit a pályától, a tanulmányoktól. Ez azonban remélhetően nem gátolja, hogy a később talán gyakorlattá váló felvételi-képzési rendszert másutt is alkalmazik' TAKÁCS ZS. Szabó István megyénkben (Folytatás az 1. oldalról.) képviselőjének jelenlétében mérik meg és veszik át a búzát - a minta úgynevezett „szúrcsappal” több helyről kerül a minősítő edénybe. Itt történik a fizikális minősítés, mérik a víztartalmat, a hektolitersúlyt, és a keverékességet. A beltarta- lomvizsgálatra a központi laboratóriumban kerül sor. Szabó István élénken tudakozódott arról, hogy van-e vita a GMV és az üzemek között: a válasz egyértelmű „nem” volt. Igen - mondta a vendég -, ha ilyen jól működő üzemet lát az ember egyből elgondolkodik azon, hogy az elmúlt harminc évben bizony nem aludtunk. Kézbe kerül ismét egy maroknyi búza, szépnek, telt szeműnek látta Szabó István. Látogatónk, s vendéglátói ezt követően Domboriba mentek, ahol megtekintették amint éppen egy uszályba rakodják a Faddon termett búzát. A szovjet uszály befogadóképessége 1600-1700 tonna, a rakodó egy vonala óránként 100 tonna teljesítményre képes, s a teleszkópos cső a vízállástól függetlenül szállítja a terményt. Egyetlen ilyen berakodás csupán három napig tart. Lehetőség van párhuzamos rakodásra is,amit azt jelenti, hogy egy időben két usztályt is föltűnhetnek búzával. Szabó István itt találkozott Máté Jánossal, a faddi Lenin Téesz termelési főmérnökével akitől érdeklődött, hogy hogyan áll a szövetkezet az aratással. „Negyven százaléknál tartunk és az eddigi átlagtermés 60 mázsa körüli, de szeretnénk megfejelni az 1984-ben elért rekordtermést.” Gyorsan megy a téesz- ben az aratás mostanában csupán egykét tucat ember végzi ezt az igen nagy munkát és a falvakban már fel sem tűnik, hogy rövid idő alatt véget ér az aratás - mondta Szabó István. Jó aratást kívánt a faddiaknak, majd megjegyezte; igen lényeges, hogy mielőbb magtárban legyen, a gabona. A Politikai Bizottság tagjának, a TOT elnökének az útja ezt követően Báta- székre vezetett, ahol a megye valamint a nagyközség párt- és állami vezetőinek jelenlétében Izsák Gyula a bátaszéki Búzakalász Téesz elnöke, a megyei párt-vb tagja, a Tolna Megyei Teszöv elnöke tartott tájékoztatót a szövetkezet múltjáról, jelenéről, az aktuális munkákról, és az elkövetkezendő évek tévéiről. Részletesen ismertette a szövetkezet termelési szerkezetét, a növénytermesztést, az állattartást, és a kertészeti ágazat munkáját, s az itt elért eredményeket. Az aratással kapcsolatban elmondta, hogy ezt a munkát a múlt hét közepén kezdték és tegnap délig 500 hektáron takarították be a búzát. A termésátlag 67-68 mázsa körül mutatkozik hektáronként, de ennél többet várnak. Igen jól jönne az eső, s úgy látják, hogy ha egy héten belül nem kap elegendő csapadékot a kukorica, a homokpadokon kiszáradásra lehet számolni. Beszélt a szövetkezet elnöke a takarmány- és a vetőmagtermesztésről a szőlőkultúra eredményeiről és gondjairól, és az igen magas színvonalú állattenyésztésről. A megbeszélés résztvevői alaposan megtárgyalták, körbejárták a térségi melioráció adta előnyöket, az összefogásban rejlő lehetőségeket, a szövetkezet pénzügyi helyzetét, a háztáji gazdálkodás integrálásának eredményeit, s a szövetkezetben kialakult kereseti viszonyokat. Szabó Istvánt meglepte, hogy a szövetkezet viszonylag nagy területen, nyolcvan hektáron telepített diót, ez ma meglehetősen szokatlan. Az értékesítés viszont nem jelent gondot, hiszen már a zöld dióra is igen nagy a kereslet, cukrozott gyümölcsöt és likőrt készítenek belőle. A megye és a bátaszéki szövetkezet vendége ezt követően megtekintette a bátaszéki hegyen éppen zajló aratást. A szövetkezetben 16 kombájn végzi a nyári betakarítási csúcs legfontosabb munkáját. A szép, egyenletes táblán folyamatosan fordulnak a kombájnok, a tervek szerint 10-13 nap alatt végeznek az aratással. Szabó István a két tenyere között morzsolja a búzafejeket, megkóstolja majd megjegyzi: nagyon jó minőségű a búza, optimális időben történik az aratás, s az itt learatott termést már nem kell szárítani. A búzaaratás megtekintése után visszatértek a vendégek és a házigazdák a szövetkezet tanácskozótermébe, ahol a délutáni órákban tartotta ülését a termelőszövetkezet pártbizottsága. Ennek napirendjén az alapszervezetek, a pártbizottság feladatai, és a pártértekezlet állásfoglalása alapján végzendő munka szerepelt. Szabó István a politikai bizottság tagja, a TOT elnöke, a nádudvari Vörös Csillag Szövetkezet elnöke az esti órákban búcsúzott el vendéglátóitól. D. VARGA MÁRTA Fotó: CZAKÓ SÁNDOR Vendégünk megtekintette Domboriban az uszályrakodást a faddi téesz termelési főmérnökével Érkezés utáni megbeszélés a megyei pártbizottságon Milyen is az idei búza?
