Tolna Megyei Népújság, 1988. július (38. évfolyam, 156-181. szám)
1988-07-09 / 163. szám
1988. július 9. tíÉPÜJSÁG 5 Tombol a kánikula, július eleje van. Megyeszerte befejezték már az őszi árpa aratását, és hétfőn megkezdték, az összesen 55 517 hektár őszi búza betakarítását. Körtelefon hétfőn: Fadd, kezdés kedden, Júlia- major környékén, a dombokon.... Kajdacs, az igen jó árpa után hét vége felé indulnak a kombájnok a búzának, Bonyhád a hét végén indít, Nagymányokon ugyanez a helyzetkép, Dalmand már csütörtökön és így tovább. Az idő kitűnő, az egész napos napsütés szőkíti a búzát, ahol „kukoricáznak” a téeszben, egyelőre az köti le az erők jó részét, no meg az árpa szállítása. Az egyeztető megbeszéléseken már mindenütt túlvannak. Kezdők és küzdők A faddi Lenin Téesz elnökét CB-n hívják vissza, s míg megérkezik, Gehring József főkönyvelő meséli, hogy tavaly kitalálták; a kombájnosoknak kell adni egy hűtőtáskát...- Ezzel az erővel kérhetné az erdészeti dolgozónk, vagy a kertészetben a napon dolgozó tagunk is, aztán itt sétálna a fél téesz munkakezdéskor, kezében a hütőtáskával - mondja. Nagy dolog az aratás ma is, de hol van már az az idő, amikor egész faivak mozdultak az első érésre, s vágták a búzát hétszámra, kötelet vertek, kévét kötöttek és markot szedtek aprók és nagyok, öregek és fiatalok. De így van ez jobban, indul a kombájn, mellé a pótkocsis szállító, a tarlóra odaáll a műhelykocsi, az ebédet kiviszik, s hideg szódát, málnát kínálnak a fordulók során az embernek.- Nem szabad ezt misztifikálni - fogad az elnök -, még akkor sem, ha valójában ma is nagy munka. Mert az, de van gép, adott a műszaki háttér. S hogy meleg van?! Milyen nyár az, amelyiken éppen meleg nincs? A „dolgozó nép pénzén” megyünk kifelé a határba. Vagyis a Lada Niván, ami a sofőr szerint a dolgozó nép pénze, meg az ő pénze, s ezért is becsüli meg annyira. Járja a határt elnökkel, főagronómussal, de a kocsi nem poros nyakig.- Vannak homokos részeink - mutat körbe Puskás János téeszelnök -, ahol az 1235 hektár búzánkból van pár tábla, s az érési sorrend szerint majd így jövünk visszafelé az aratással. Az árpánk nagyon jó lett, először kerültünk 6 tonna fölé. Tavaly olyan tábla is akadt, ahol úgy kiabáltak egymásnak az árpakalászok, csak annyi maradt a kifagyás után, úgyhogy az idei éppen jól jött. Inkább szárítunk egy-két napot, ha kell, nem akarunk úgy járni mint tavaly, mert az utolsó kétszáz hektárt elverte a jég, pedig csak annyi volt már lábon... Hat Claas és egy E-516-os falja a táblát. A kis Rába mögött már fényesedő ekevassal vár a sorára gép és ember.- Az idén még várunk egy Hesston bálázót, a KSZE szerint már bent van az országban. Talán hamar megjön, mert kell - így az elnök. Fél tíz van, és 1988. július 5-e, kedd... érkezik az első idei búzával rakott IFA „pótos” a táblaszélre. Az első kóstolás. Ki látott már olyan földdel dolgozó embert, aki ne kóstolta volna meg az első búzát?! A mérés szerint a tetőn 17-es a víztartalom, a laposból érkezőnél jó húszas. A műhelykocsi körül zajlik az élet, Kalmár János és Antus Mihály fogad, s mesélik, a három 106-ost 1983-ban vette a szövetkezet, a többinek ez már a tizenegyedik nyara. A pótkocsin egy vizhordó fiú, mellette Fenyvesi József, aki az öthetes kötelező boldogságát tölti a tarlón...- Harmadéves vagyok a lengyeli szakiskolában, most a nyári gyakorlatomat töltöm, hiszen ösztöndíjat kapok. Nagy a meleg, nem mérte senki, de megegyezünk: 37 fok van napon. Hol is lenne másutt az ember, gyerek még az idő, az árnyéknak nincs hossza, hogy aláfeküdjön az ember. De ki akar itt hűsölni, amikor most indult az aratás?!- Megyünk estig, a gépek majd kint is alszanak, s aztán reggel újra hajrá - említi Antus Mihály, s a forduló kombájnosnak int: csere. Majd ő beül, amíg szót váltunk.- Az első nyaram gépen - kezel le velem Hudanik István. - Jó kis tanulópépnz volt az árpa - töröl egyet homlokán. A gépre most kapaszkodik az alkalmi váltótárs, megy a rosta, hintázik a Claas a már rövid, sárguló tarlón. Az árpában aztán kijutott mindenből, feküdt, de nem tartottam tőle, az ősszel kukoricában is ültem kombájnon, meg tudom, jól felkészítettük őket. A csapat príma, és befogadtak maguk közé. A pénz?! Az mindenkinek több kellene, mint ami van. Kalmár János int, ő is beül a másik gépbe, Balogh Józsefet kérdezgessem addig, aki már 18 nyarat lehúzott kombájnon. Érkezik, s nagyot húz a hideg málnából.- Elváltam az asszonytól - fogad. - Reggel. Még aludt, mikor elváltam tőle. Nagyot derülnek a körülöttem állók. Huncut, jókedvű társaság, ez azért jelent valamit. Ahol viccre jut erő, ott mennek a dolgok.- Milyen a gépe? - faggatom tovább.- A váza jó, kerék is van, ha ráülök, elbír... Milyen lenne hát?! Jó ez. 11 éves, nem is ez a baj, hanem az, hogy én nem ennyi vagyok. Megírja?! Bánom is én. Nevet. „No várj csak” - gondolom magamban, s már forszírozom is, hogy bezzeg régen, meg kasza, meg marokszedés... ő meg most ül a rugós ülésben és hallgatja a rádiót, fütyörészik és keres húszezret...- Na, ezt ki kell próbálni. Üljön csak mellém! Nem a fülkébe, elég ha kiül az oldalára, de reggel hatkor, aztán este hétig. Másnap újra. Amíg tart... majd akkor elmondhatja, milyen könnyű dolog ma is aratni. Kombájnkerék hátsó gumibelsőjét hozzák a műhelykocsiból. Kérdem, mi lesz belőle. Csúzli? Tán csak nem fácánt akarnak lőni, amíg a villogó sárga fényre „odacsalt” IFA-ba folyik a búza?- Tartaléknak kell, bentről hozattuk - mondják. Estére az a finom, szinte láthatatlan por, ami beköltözik a legjobban tömített fülkébe is, köhögésre ingerli a kombájnosokat. • - Mikorra? 12 nap? Nem, nem végzünk, több kell köszönnek el. Ha reggel héttől indulnak, este hétig lejön 60 vagon a tarlóról, saccolgatjuk. Van 500 vagonos tárolójuk a faddiaknak, azt a napraforgóig ki is szokták üríteni, és az a biztos, ami már bent van a magtárban, közben a dombori rakodón is simán megy majd a soruk - mondták -, hisz tavaly is úgy volt. A sofőr megállt, észrevette, hogy hullott a szem a pótkocsiról. Az elnök dicsérte érte, ha nem is hallotta. így kell! Péter-Pál egyhetes Szerdára esett Péter-Pál, de már egy hete. Az első volt a megyében a dunaszentgyörgyi téesz, ahol kezdték aratni a búzát. Az iroda kedden olyan csendes, mint egy kripta, most nem itt kell az ember. Az elnök, Széles Ferenc hét fajtáról mutat adatokat, ezt vetettek az 1026 hektárra.- A legtöbbet a Bucsányi 20-astól várjuk az idén. Nem mernék én itt semmiféle rekordról beszélni. A termés amolyan jó közepes forma, a tavalyinál mintha jobb lenne. Kiderül, ha minden nap menni tudnak, nem jön közbe eső, jó két hét, és végeznek. Ehhez 5 darab E-516-ost eresztettek ki a földekre, jól felkészítve. Nem panaszkodnak.- Az árpa 53,47 lett. Nem rossz. Az elnök nem beszél fölöslegesen. Minek. Sok beszédnek sok az alja, tartja a mondás is. De nekem az kell, hogy beszéljen, így előkerül a szerződés kérdése.- A terményforgalmi átvesz minden mennyiséget, még a szerződésen fölülit is, nincs abban hiba. Az idén biztosan átveszi. Gondolom, ha már itt járok, megkérdem, hogy áll a hűtőtáskakérdés Dunaszentgyörgyön.- Vízhordó gyerek a mai világban?! Ne nevettessen... Minden kombájnosnak ott van a hűtőtáskája. Este a műhelyben beteszik azt a pár akkut a hűtőbe, reggel bele az üdítőket... Csak nem fognak félórákat kurjongatni, hogy jöjjön már valaki leváltani, mert szomjas...?! No, itt meg emígy vélekednek, hiába, ahány ház, annyi szokás. A szerda már úton érte a szállítójárműveket, mentek a paksi gabonasilók felé. Az elnök azt mondta, ha bekerül a gabonájuk, kötnek tárolási szerződést. A szürke acélsilók aszalódnak a napon, hasuk üresen korog még, körülöttük se híre, se hamva még a gabonával rakott teherautóknak. A16, egyenként 70 vagon befogadóképességű szürke acélmonstrum összesen 1120 tonnát képes elnyelni. A Tolna Megyei Gabonaforgalmi és Malomipari Vállalat paksi silótelepén a vezető Kitanics Géza. ,- Mindenhová étkezési búza kerül majd - mutat körbe -, még a két 500 tonnás csarnoktárolónkba is. Innen aztán irány exportra és a dunaföldvári malomba. Kitakarítva, fertőtlenítve várjuk a szállítások beindulását. Minősíteni is itt fognak. Persze hektolitersúlyt és víztartalmat, a beltartalmi vizsgálatokat a nagydorogi laboratóriumban csinálják mindig.- Ha a téesz igényli, mi tulajdonképpen éjjel-nappal fogadjuk a szállítmányait. Még a szabadságolásokat is ehhez igazítottuk. Mi vagyunk a termelőkért és nem fordítva. Hűha, gondoltam, végre ilyet is lehet hallani...- Tizenketten vagyunk, négy raktári munkás, akik uszályrakodást is végeznek szovjet exportra, gépkezelő és meós, mérieges és takarító van még a csapatban - sorolja. Szombat-vasárnapra túlórát fizetünk. A GMV, hogy tudjon majd fizetni a szövetkezeteknek - mert akad, aki előre kér a pénzből, hogy indulni tudjon -, bekopogott a Budapest Bankhoz, bankkölcsönért, amit meghallott a partner, a Hitelbank, s kérte, hogy tőlük ne menjenek máshová, megszerzik a hitelt. Hát ezt hívják partneri viszonynak. A silótelepen éppen tűzrendészen vizsgálat folyt, nyomáspróba, gépállapot-vizsgálat, s nem formális muszleckéről van szó, mert ezek olyan zongoraleckék, ahol a futamok évről évre pontosan kell, hogy stimmeljenek. Kajdacsi hétköznapok Az elnök házon kívül, a főagronómus házon belül, de éppen aratási megbeszélés folyik a kis irodában... Tessék talán várni. Aranyos Géza, a főkönyvelő papírokkal ingázik az irodák között. Valamit egyeztet. Pákozdi Dezső már jön is. Ő a főagronómus.- Az árpa jó lett. Igen jó lett a Sladován fajtánk. Hetven vagont eladtunk Hajdúböszörménybe jó áron. Nincs tárolási gondunk, ami kell, megtartjuk, a tagok is kapnak, és megy a nagydorogi keveröbe is. Kiderül, ők is szerdán, tehát a hét kellős közepén indítják a gépeket a 602 hektár őszi búzájuknak, csupa E-gépet, amik azért jó állapotban vannak, nincsenek szétstrapálva.- A Sladován árpánk úgy állt, hogy csak, míg a Rachel 25 százalékban megdőlt, de egy hét alatt végzünk a búzával is. A kaszaélesítés, megvolt. Jól is sikerült. Van itt most tennivaló, ott a vagonrakás, szállítás. Azon filóztunk, hogy győzzük, mert most 15 IFA is kevés lenne, máskor meg az 5 is sok, mert nincs elég munkája. Szóba kerül itt is, mekkora munka is az aratás manapság. A főagronómus halkan nevetve csak annyit mond erre: - Aki tudja, mennyire tud csípni az árpa, annak nem kell erről mesélni. A búzánál váltottak, olyan mellett tették le a voksot, amit kevesebbet kell kezelni, amit kevésbé ér a betegség. Pénzügyi gondjaik nincsenek, azt mondják, a műtrágyát még szeptember előtt megveszik. A GMV 2-3 alkalommal is itt volt az árpaaratás idején, de nem ígértek az árra rá, így máshová adta el a kajdacsi téesz, s azt mondják, így lesz ez majd a kukoricával is. Tszkert emlegették, a jó kapcsolatot.- Ők adták el az árpánkat - mondja Pákozdi Dezső. - Ez a partneri kapcsolat, az is biztos - summáz. Végre panasz is akad.- Az alkatrész rettenetesen drága, egy Hesston körbálázó hevedere például 11 ezer forint. És van a gépen 8 ilyen. A csere miatt egyből tízet kellett hozatni - panaszolják.- Emellett nem is mindig lehet kapni. Ha ilyen drága, legalább biztosan lenne.- A kötözözsineg?! Na arról ne S beszéljünk, mikor kilója 120 forint!- Van magyar is?! Kinek kell?! Még ha 65 forint is.- A KSZE aratási ügyelete igen jó szokott lenni, ez tény. Az Agroker most kezdett, itt a távirat.- Sebváltó kellett? Fél nap és hoztuk.- Magyar ékszíj van, de sok is kell belőle, háromszor annyi, mint a gyáriból. Olyan silány a minősége!- Olcsóbb, olcsóbb, de nem mindegy, hogy két darab Optiwellt veszel, vagy 13 darab magyart...- Ebben a széles magyar honban nyolcsoros kul- tivátor egyszerűen nem kapható, pedig kevés csapadék esett. Kellene, de egy éve nincs.- A pécsi Agroker például július 31 -re ígérte az alkatrészeket. Egy teljes évvel előbb rendeltünk. Mit kezdjünk mi már akkor azzal, amit kínálnak, július végén, augusztusban?! Sokan vannak. Hét vége lesz, mire indítanak a nagymányoki Gábor Áron Téeszben is. Úgy mint sok helyütt. A váraljai dombokon mindig korán szőkül a búza. Az iroda itt is csendes, Kiszler Ferenc főkönyvelő összefoglalóját hallgatom.- A 28-i jég a 165 hektár hibridből 125-öt megsértett, verte a 300 hektár árukukoricánkat is. Soha eddig még nem volt biztosításunk. Most van. Először. Jókor. A búzát nem érte jelentős kár, szerencse, hogy a jég csíkokban érkezett. Rám néz, szinte csak a szemével kérdezi; ez az, amire kíváncsi vagyok? Ez bizony, hisz ez az élet, a mindennap, a paraszti munka eredménye...- Jól felkészültünk, a 682 hektár Búza közben kell megcsinálnunk a 105 hektár borsónkat. Tavaly a nagymányoki téeszben a búza nullszaldós volt, csak a pénzforgalomban tette meg a maga csöppnyi segítségét. Az idén jobbat várnak már, bár nagyon nehéz aratásnak indultak a gépeik, talán éppen ezekben a pillanatokban.- Minden pénzt bedobunk most mikrokörzeti szinten az agrokémiai társulásba, hogy legalább az őszi műtrágyát megvegyük, még az áremelkedés előtt. Nyár, 1988. július. Aratáskezdet. Hogy asztalunkon foszlós, fehérbélű kenyér legyen... SZABÓ SÁNDOR Fotó: BAKÓ JENŐ Aratás 1988
