Tolna Megyei Népújság, 1988. július (38. évfolyam, 156-181. szám)
1988-07-08 / 162. szám
4 Képújság 1988. július 8. A ponty horgászata II. A ponty horgászata úszós szereléssel Kisebb-nagyobb horgászvizeink egy része mesterségesen völgyzáró gáttal, vagy körgáttal épült. Ezek mederviszonyai általában egyenletesen mélyülök és szinte akadómentesek. Ilyen helyen akár csónakból, akár horgászállásról igen eredményes az úszós szerelés használata. Ezek a vízterületek rendszeresen telepítve vannak méretes, vagy annál valamivel kisebb pontyokkal, csak elvétve akad egy-két zsinórszaggató példány. A meder és vízviszonyok indokolják, no meg a hatásfok is jobb, ha minél finomabb szerelést használunk. A bot lehetőleg teleszkópos rendszerű gyűrűzött. A hosszúsága 4-5 méter, mely „spicce” vékony, hajlékony. A kisméretű peremfutó orsóra 0,18-0,22-es jó minőségű, de legalább 70-80 méter hosszúságú zsinór kerüljön. Horogból is a kisebb (2-5-ös számú) vékony húrúa- kat válasszuk. Az úszó is könnyű legyen (sül tüske, vagy nagyobb méretű kesze- gező úszó a legmegfelelőbb). Az osztott súlyú szereléshez már az úszónak megfelelő előkéket érdemes előre elkészíteni egy esetleges gyors cseréhez. Ennek a szerelésnek egyik igen fontos feltétele a pontos mélységbeállítás. Ennél a szerelésnél csak a horog a csalival fekszik a fenéken, míg az ólomnehezékek (4-6 darab 3 milliméteres sö- rétólom) vízközt lebegnek. Az első ólom a horogtól 25-30 centiméterre a többit pedig ettől, illetve egymástól 15-20 centiméterre erősítjük a zsinórra. Ez a fajta szerelés alkalmas akár rögzített, akár csúszó úszó használatakor. A csúszó úszó használata olykor előnyösebb, mert pontosabb dobást lehet vele elérni (például az etetett helyre). Előnye a mélyebb vizeken jobban érvényesül. A csúszó úszót mindkét irányban ütközővel látjuk el, ami lehet egyszerű gumikötés a zsinóron, de jobb egy kis darab műanyag csövecske a zsinórra húzva és kiékelve. Szűk gyűrűk esetén ezek az ütközők akadályozhatják a zsinór kifutását, ilyenkor a legjobb cérnából ütközőt készíteni. Ezt a következőképpen készíthetjük. A zsinór köré 8-10 centiméter hosszan egymás mellé és egymás fölé pamutcérnát tekerünk 2-3 milliméteres vastagságban. Ez száraz állapotban könnyen eltolható a zsinóron, míg nedvesen megduzzadva ráfeszül a zsinórra, jól tartva a beállított mélységet. Igen eredményes és különösen hangulatos a felfektetős készség. Ennek a szerelésnek az a lényege, hogy csupán parányi 5-6 milliméteres ólomgolyót használunk az úszó kisúlyozásához. Ez a nehezék a horogtól 4-5 centiméterre van a zsinórra rögzítve. Itt az úszó is olyan legyen, hogy a víz alatti része 4-5 centiméter, míg az antenna rész, mely a vízből kiáll, legalább 8-10 centiméterre kiálljon. A ponty, megtalálva a csalit, az ólommal együtt beszippantja, illetve elemeli a fenékről, így az úszót már nem terheli semmi, ezért felbillen, eldől, ráfekszik a vízre. Ez a szerelés ma is igen népszerű általában sekélyebb, csendesebb vízterületeken ajánljuk. Hátránya, hogy 4 méternél mélyebb vízben vagy erős hullámzáskor nem használható. Nemesponty, tógazdasági tükörponty A Tolna Megyei Szövetkezeti Gasztronómiai Társaság salátaétel-ajánlata Franciasaláta Hozzávalók: 350 gramm sárgarépa, 200 gramm petrezselyemgyökér, 350 gramm burgonya, 150 gramm konzerv zöldborsó, 200 gramm csemegeuborka, 200 gramm alma, 20 gramm kristály- cukor, 50 gramm mustár, 250 gramm majonéz, 3 deci tartármártás, só. A sárgarépát és a petrezselyemgyökeret jól megmossuk és enyhén sós, cukros vízben feltesszük főzni. Ha megfőtt, saját levében hagyjuk kihűlni. Ezzel egy időben a burgonyát jól megmossuk, héjában megfőzzük, leszűrjük, még melegen lehámozzuk, majd tiszta edényben szétrakva hagyjuk kihűlni. Ha teljesen kihűlt, kockákra vágjuk a sárgarépával, a petrezselyemgyökérrel, a kinyomott csemegeuborkával és az almával együtt. Keverőedénybe tesszük, hozzáadjuk a zöldborsót, a majonézt, megsózzuk és lazán átkeverjük. Hűtőbe tesszük. Előhűtött, salátalevéllel bélelt üveg- vagy porcelántálra felhalmozva, tartármártással leöntve tálaljuk. Svéd gombasaláta Hozzávalók: 800 gramm csiperkegomba, 200 gramm paradicsomsűrítmény (Aranyfácán), 100 gramm vöröshagyma, 2 deci étolaj, 30 gramm porcukor, 1 darab citrom, 3 darab babérlevél, frissen őrölt feketebors, kakukkfű, asztali só. A megtisztított és jól megmosott gombát cikkekre vágjuk. A finomra vágott vöröshagymát olajban megpácoljuk, majd hozzáadjuk a kakukkfüvet, a babérlevelet, a szűrt citromlevet, valamint a cikkekre vágott csiperkegombát és mérsékelt tűzön pirítjuk, pároljuk. Pár perccel a lepirítás befejezése előtt hozzáadjuk a sűrített paradicsomot, a feketeborsot, a sót és a porcukrot. Ha kész, hagyjuk kihűlni. Előhűtött üvegtálon tálaljuk, citromkarikával díszítjük. Orosz hússaláta Hozzávalók: 600 gramm sült vagy főtt színhús, 200 gramm burgonya, 150 gramm alma, 150 gramm csemege- uborka, 30 gramm mustár, 20 gramm porcukor, 200 gramm majonéz, 2 deci tartármártás, 1 csomó petrezselyem zöldje, frissen őrölt fehérbors, asztali só. A sült vagy főtt húst, a meghámozott csemegeuborkát, az almát, a héjában főtt, meghámozott és kihűlt burgonyát vékony metéltre vágjuk, edénybe tesz- szük és hozzáadjuk a majonézt és mustárral, örölt fehérborssal, sóval, porcukorral ízesítjük és jól összekeverjük. Üveg- vagy porcelánedényben tálaljuk, sűrű tartárral bevonjuk, petrezselyem zöldjével díszítjük. Majonézes burgonyasaláta Hozzávalók: 1500 gramm tisztított, héjában főtt burgonya, 150 gramm húsos füstölt szalonna, 3 nagy fej vöröshagyma, só, törött bors, 5 deci majonéz, 2 csomó metélőhagyma, 2 evőkanál Herkules mustár, 2 citrom leve, 3 darab kemény tojás. A meghámozott, még meleg burgonyát vágjuk fel szeletekre és óvatosan keverjük össze a kis kockákra vágott, kiolvasztott, húsos szalonnával, majd a fűszerekkel ízesített majonézzel és a citromlével. Jól lehűtve tálaljuk. Díszítésül tegyünk a tetejére egy szelet kemény tojást és hintsük meg finomra vágott metélőhagymával. ♦ CSALÁD ♦ OTTI A pszichoszomatikus betegségekről Először is tisztázzuk, hogy mit jelent az a kifejezés: pszichoszomatikus. A „pszicho” lelkit, a „szomatikus” testit jelent. Pszichoszomatikus betegségeken tehát azokat a testi bajokat értjük, amelyek a lelki élet zavaraiból származnak. Azt, hogy a testi betegségek lelki zavarok forrásául szolgálhatnak, általában könnyebben elfogadjuk, mint az ellenkezőjét, hiszen gyakran tapasztaljuk, hogy ha betegek vagyunk, lelki zavaraink is támadhatnak: nyugtalanok leszünk, szorongunk, levertté, sőt depresz- szióssá válhatunk. Ám ha figyelembe vesszük, hogy érzelmeinket is milyen gyakran kísérik testi tünetek, könnyen beláthatjuk, hogy akár komolyabb testi betegségeink is származhatnak lelki zavarainkból. Ha nagyon félünk, reszketni kezdünk, elpirulunk, elsápadunk, esetleg egész testi valónkból is kivetkőzhetünk. Mi más ez, mint a lelki eredetű problémák testi megjelenése? Az érzelmi megrázkódtatások hatására testünk működésében hirtelen változások következnek be: ereink összeszűkülnek vagy kitágulnak, tetnedveink bővebben áradnak szét zsigereinkben, belső elválasztásé mirigyeink fokozottan választanak ki hormonokat, egész vegetatív idegrendszerünk működése megváltozik. Ha negatív érzelmeink állandóvá válnak, ha szorongásaink, egzisztenciális vagy emberi kapcsolataink elégtelenségéből fakadó félelmeink hosszú időn át tartó stresszhelyzetet teremtenek, vagy sorozatosan élünk át kudarcokat, megrázkódtatásokat, a test működésében beálló változások is tartóssá válhatnak, állandósulhatnak: krónikus gyomor-bélpanaszokhoz, szív- és keringési rendellenességekhez, fogyáshoz vagy hízáshoz, netán légúti betegségekhez vezetnek. A tünet - legyen az testi vagy lelki - mindig jelzés a környezet számára: valami nincs rendben velem. A gyakran előforduló gombócérzés a torokban mintha csak azt jelentené: „többet már nem tudok lenyelni”. Közhasználatú kifejezéseink közül is sok utal arra, hogy e tünetek jelzésül szolgálnak: „a sok gondolkodásba belefájdult a fejem", „a bánattól elszorult a szívem”, a rémüléttől elállt a lélegzetem’” Pszichoszomatikus betegségben elsősorban azok a szervek, szervrendszerek betegszenek meg, amelyek veleszületetten vagy az élet folyamán elszenvedett valamilyen sérülés miatt csökkent értékűvé, sebezhetővé váltak. Ez az oka annak, hogy a pszichoszomatikus betegségre hajlamos emberek, legyen bármi a kiváltó ok, mindig ugyanabban a betegségben szenvednek. Van, aki keringési panaszokkal reagál, van, akinek minduntalan emésztési zavarai támadnak, esetleg a feje fáj vagy a vérnyomása ugrál. Természetesen csak a hosszan tartó, vagy rövid, de szinte elviselhetetlenül erős érzelmi megterhelés idéz elő pszichoszomatikus zavarokat. A pszichoszomatikus betegségek közé többnyire reális, valós betegségek tartoznak. A gyógyászatban klasszikus pszichonomatikus betegségként tartják számon a tüdőasztmát, a gyomorfekélyt, az idült vastagbélgyulladást, a migrént, az allergiát, bizonyos reumás megbetegedéseket, az aranyeret: kisgyermekeknél az éjszakai bevizelést, bekaki- lást. A pszichoszomatikus betegségek azonban gyakran nem kifejezetten szervi megbetegedés formájában jelentkeznek, hanem úgynevezett működési zavarként. Ezekben az esetekben a szervekben, szervrendszerekben nem mutatható ki semmiféle elváltozás, mégis úgy tűnik, hogy rendellenesen működnek. Ilyen például a felgyorsult szívverés, a szív izomzatának görcsös összehúzódása, a vérnyomás-ingadozás, a krónikus alvászavar, a hasmenés vagy székrekedés. Ha a stresszhelyzet tartósul, könnyen előfordulhat, hogy az ilyen működési zavarokból szervi betegségek lesznek. Éppen ezért nem szabad elhanyagolni a funkcionális tüneteket, és komolyan kell venni, ha valaki „ideges eredetű” panaszokról számol be. Számos organikus betegség kialakulása volna megelőzhető, ha gógyitanák ezeket a betegeket, ahelyett, hogy szimulánsként, hipo- chonderként kezelnék őket. Nem törvényszerű, hogy mindenki, akit fokozott érzelmi megterhelés ér, vagy állandósult stresszhelyzetben él, pszichoszomatikus betegségben szenvedjen. Vannak felnőttek és gyermekek, akiknek „vasból vannak az idegei”, azaz sok mindent kibírnak, ami másokat ledönt a lábáról. Ugyanakkor számosán még az enyhe megrázkódtatásra is kórosan reagálnak, azaz hajlamuk van a pszichoszomatikus betegségekre. Különösen jellemző ez az olyan emberekre, akik túlzottan lelkiismeretesek, igen erős erkölcsi fékek uralják magatartásukat; akik túl szigorú követelményeket támasztanak önmagukkal szemben, és hajlanak a kíméletlen önbírálatra. Hogy mi ennek az oka, arra még nem adott egyértelmű választ az orvostudomány, de valószínű, hogy éppen a személyiség túlfékezettsége, az erős gátak, a szigorú önkontroll eredményezik a lelki feszültségek felduzzadását, amelyektől ezek az emberek csak betegség útján képesek megszabadulni. A pszichoszomatikus betegek gyógyítását a valós testi betegség kezelésével és gyógyításával kell megkezdeni. De éppen ilyen lényeges az okok felszámolása, az egyén személyiségének a megerősítése, ellenállóképességük fokozása. A pszichoszomatikus betegségek kezelése csak akkor lehet eredményes, ha a test felgyógyulásával a lélek is egészségessé válik. DR. FLAMM ZSUZSA Dolgozzunk ülve! Sok dolgozó nőnek van ülő foglalkozása, és mert görnyedve végzi, a gerince elfárad, alig várja, hogy felálljon, derekát kiegyenesítse, végre lábán legyen a testsúlya. Alighanem ez az egyik oka annak, hogy állva lát neki tennivalóinak. A házi munkát állva végzők másik jelentékeny hányadánál e szokás az anyai, nagyanyai példa követésében gyökerezik. Fél évszázaddal ezelőtt ugyanis, amikor a nők többsége „csak” háztartásbeli volt, a közmegítélés azt várta el a háziasszonytól, hogy „neki álljon” és ne „neki üljön” az otthoni feladatainak: ne széken „lustálkodva” végezze teendőit. És az anyák, a nagyanyák erre nevelték leánygyermekeiket is, holott saját tapasztalatukból tudták, hogy életüket megkeserítő derék- és lábfájdalmaiknak, be-begyulladó visszereiknek a konyhai álldogálás is okozója. Mi sem bizonyítja jobban, hogy a rossz beidegződés az oka az otthoni felesleges álldogálásnak, mint az a tény, hogy egyetlen dolgozó nőnek sem jutna eszébe a fizetett ülőmunkáját állva, állómunkáját ülve végezni. Ideje nekifogni és kipróbálni a házi munka ülőmunkává szervezését, s megszabadulni a bokasüllyedés, á visszér, a csigolyák összeszorulása okozta fájdalmaktól. Megéri a kiadást, az egyszeri költséget a konyhába beállított forgatható, netán magasítható szék. Görgők felerősítésével, különösebb kézügyesség nélkül házilag is előállítható. A görgő a szék lábát körülbelül 6 centivel meg is magasítja. A magasítás azért szükséges, hogy asztal mellé ülve a karokat ne kelljen vállbán megemelni, természetes magasságban tudjunk az asztal fölött dolgozni. A görgős vagy forgatható széken ülve a mosogatást is el lehet végezni, csak hozzá kell szoktatni magunkat. Ülve végezhető a főzéshez szükséges nyersanyagok válogatása, hámozása, tisztítása; nem kíván .állást a tészta ösz- szeállítása, de még gyúrása, sodrása sem. Kitűnően lehet ülve habot verni, kávét darálni, bármit megőrölni. Befőzésnél a gyümölcsmosást, tisztítást, hámozást, a főzés közbeni keverést, az üvegekbe rakást, lekötözést ugyancsak ülve végezhetjük, fütyülve a családtagok esetleges epés megjegyzésére. És miért ne lehetne guruló lábú széken ülve porszívózni, netán az alacsonyabb régiókban port törölni. Hát vasalni? Ehhez csak az kell, hogy az asztalt vagy vasalódeszkát ülve is kényelmesen felérjük; a vasalandó holmi bal kézről várja, hogy kiterítsék, jobb oldalon pedig legyen hová tenni a kivasalt holmit akár hajtogatva, akár vállfára téve. A villanyvasalóval ilyen formán akár órákig lehet vasalni felállás kényszere nélkül. Felfrissítő hatású, ha ülés közben feltartott karokkal egyet-egyet nyújtózkodunk, fejünket szép lassan egyszer jobbra, egyszer balra körbe forgatjuk, majd vállunkat felhúzzuk és leszorítjuk. Ülve a lábunkat is térben kiegyenesíthetjük, és ezt néhányszor megismételjük. Az ésszerűség azt diktálja, hogy az ülve dolgozásra ne akkor térjünk át, amikor már jelentkeznek a mindennapos álldogálás káros és fájdalmas következményei. Az ülve dolgozás is csak megszokás, beidegződés kérdése. NYERGES ÁGNES Jó tudni az autóról! XIII. Erodtvtt^ii berendezések Az erőátviteli berendezések a motor forgatónyomatékát továbbítják a hajtott kerekekhez. Felépítésük; elöl elhelyezett motor, hátsó kerékhajtás esetén; - tengelykapcsoló, sebességváltó kardántengely, differenciálmű. Elöl levő motor és első kerékhajtás, valamint hátul elhelyezett motor és a hátsó kerékhajtás esetén az erőátviteli sorból hiányzik a kardántengely. A többi szerkezeti egység sorrendje és feladata megegyezik a fent említettel. A tengely- kapcsoló (kuplung) feladata; oldható és rögzíthető kapcsolatot tereríltfc motor és a sebességváltómű között. Felépítése; a személygépkocsiknál általában egytárcsás száraz tengelykapcsolót használnak. A kapcsolótárcsa mindkét oldalára dörzsbetéteket szegecselnek. A kapcsolótárcsához csatlakozik a nyomólap, amelyet nyomórugók szorítanak. A nyomólaphoz szerelik a kiemelő karokat. Nyugalmi helyzetben a nyomólap a lendítőkerék belső sík falához szorítja a ❖ CSALÁD ❖ OTT
