Tolna Megyei Népújság, 1988. július (38. évfolyam, 156-181. szám)
1988-07-07 / 161. szám
1988. július 7. Képújság 5 Hol és hogyan pihenünk? Kirándulás a krétai tengeren A vállalati üdülők nincsenek kihasználva A Tolna Megyei Népi Ellenőrzési Bizottság a dombóvári és a tamási városi bizottság bevonásával megvizsgálta a vállalatok, intézmények által fenntartott üdülők és pihenőházak üzemeltetésének helyzetét. Az ellenőrzés célja az volt, hogy kiderítsék a létesítmények mennyire szolgálják a kollektívák pihenését, üdülését, illetve milyenek a fenntartásuk körülményei. Már a vizsgálat előkészítése során kiderült, hogy egységes megyei nyilvántartás az üdülők számáról, az ott igénybe vehető helyekről sem a statisztikai hivatalban, sem pedig az SZMT-nél nincsen. Az előbbinél azért, mert a munkáltatók az adatokat nem adják meg. Azért a rendelkezésre álló számok, illetve a vizsgálat adatai alapot adnék néhány általánosítható következtetés levonására. Az elmúlt években a SZOT üdülési lehetőségeinek csökkenésével jelentős arányeltolódás következett be a vállalati forma felé. A SZOT nem tudta bővíteni a lehetőségeket anyagiak hiányában, sőt éppen a minőség javítása, a komfortosítás érdekében csökkentette a helyek számát. A vizsgált 15 gazdálkodási egységben az állományi létszám két százalékkal csökkent ugyan, de a szervezett üdültetésben részt vevők száma és aránya is nőtt. Szakszervezeti üdülőt vettek, vehettek igénybe tavaly hatszázötven helyett 598-an, mig vállalati formában üdülők létszáma 1402-ről 1856-ra emelkedett 1973-hoz képest, ami több, mint 32 százalék. A vállalatok, intézmények nagyobb terheket vállaltak a dolgozók pihenése érdekében. Ezt az is bizonyítja, hogy az e célt szolgáló összeg, a két év alatt ötven százalékkal emelkedett, ugyanakkor a dolgozók hozzájárulása csak 8-9 százalékkal nőtt. Az úgynevezett vállalati üdültetés két formában zajlik, saját tulajdonú épületben, illetve bérlet formájában. Ez utóbbi forma válik egyre általánosabbá, megint csak a pénzszűke miatt. A tárgyi és személyi feltételek rendben vannak. A népi ellenőrök a helyszíni tájékozódás során rendet, tisztaságot és szórakozási lehetőségek kínálatát tapasztalták. A gondnokok mindenütt többféle funkciót is ellátnak. Szervezett étkeztetés a legtöbb helyen van, de nem saját konyháról, hanem a környező SZOT-üdülők, vendéglátóhelyek, és más megoldások igénybevételével. A legáltalánosabb az úgynevezett bónrendszer, aminek az értéke attól függ, hogy hol váltható be, és mennyi hozzájárulást tud adni a munkáltató. A bérelt üdülőkben is gyakori a helybeli főzési lehetőség, ahol változóan egy vagy több család számára van konyha. Ez a megoldás sem szolgálja igazán - főleg a nők - valódi pihenését ugyanúgy, mint egy másik megfigyelt tendencia. Az igények növekedése, a lehetőség csökkenése, illetve az üdülni vágyók anyagi helyzetének romlása miatt egyre csökkent a pihenésre fordított idő, tulajdonképpen emiatt nőtt az üdülésben résztvevők száma is. A munkáltató számára a szabadságok miatt sem könnyű az üdülés megszervezése, mert az igények a nyári hónapokban jelentkeznek tömegesen. Van olyan üzem, ahol a nagyjavítás idejére általános szabadságolás van. A bérelt üdülés előnye abban is megmutatkozik, hogy ezek általában jobban kihasználhatók, mint a vállalati tulajdonban lévők, hiszen azok az év egyik felében üresen állnak. Az egész évre vetített kihasználtságuk nem éri el a hatvan százalékot. Érdekes megállapítás, hogy az igények elsősorban a gyerekek nyári felügyeletére, illetve a nyugdíjasok irányába tolódnak el. Ez a körülmény sajnálatos módon arra utal, hogy a kettő közé eső rétegek egyre nagyobb tömegei nem terveznek még egy-két hetes kikapcsolódást sem, ami hosszú távon feltétlenül megbosszulja magát. Az üdülők építését, a bérletek megszervezését a munkáltatóknál általában széles körű demokratikus egyeztetés előzte meg. Az üdülési szabályzatok is kidolgozottak és karban is tartják azokat. Ez persze nem jelenti azt, hogy esetenként hibás gyakorlat nem fordul elő. Azt állapították meg a népi ellenőrök, hogy a dolgozók általában elégedettek a munkáltatók által szervezett üdüléssel, mert tisztában vannak a lehetőségekkel és a munkahelyek erőfeszítéseivel. A jövőben nem lehet számítani az üdülésre fordítható költségek növekedésével, legfeljebb átcsoportosításokat terveznek, ugyanakkor törekvés van a már megszerzett színvonal megtartására - állapította meg a Tolna Megyei Népi Ellenőrzési Bizottság vizsgálata. - i Kati néni- Hogy mit érzek? Örülök kedvesem. Nemcsak annak, hogy a Tóth Imrénével együtt megkaptam a „Szocialista Kultúráért" kitüntetést, most, az együttes fennállásának 10 éves jubileumán, hanem annak is, hogy nem kell már szégyellni a nemzetiségünket, azt, hogy svábok vagyunk. Tudja, volt amikor ezt mindenki titkolta. Most meg látja itt, a nagymányoki német nemzetiségi együttesben is hányán vagyunk, és nemcsak öregek, vannak fiatalok is és mind ebben, a régi viseletben. A Gánsler Péter keresett meg bennünket 10 éve. Öt idősebb házaspárt beszélt rá, hogy vállalnánk a fellépést Szek- szárdon. Tudja, mi még ismertük a régi táncokat, a Kreutz-polkát, a susztertáncot, meg a többit. Hát először nehezen álltunk rá, - még bennünk volt a félelem, - de aztán, hogy olyan sikerünk volt a művelődési központban májusban és hívtak mindenfelé fellépni, hát egyre inkább megjött a kedvünk. Ősszel aztán jött a kórus, a fiatal táncosok, egyesültünk velük. Akkor lett a Wusching Ági, a Baloghné a vezetőnk. Hetente gyakorolunk persze, különben nem mennének ilyen szépen a dolgok. A fiatalok átvették a táncot tőlünk, mi öregek már csak a hagyományőrző színpadi jelenetekben szerepelünk. Az öt kezdő házaspár közül már csak a Wurst házaspár jár párban. Az én férjem is beteges, most is csak nézőnek jött el, nem bírja már úgy magát, mint régen. A Kretzer Szepi bácsi is, már két éve, hogy meghalt. Stájerciterán játszott, alapító tag volt. Most, itt volt ez az NSZK vendégegyüttes az évfordulón, megkoszorúztuk a sírját. Mi idős asszonyok azért még minden próbán, meg fellépésen itt vagyunk, jövünk, mert szeretünk egymás között lenni. Aki elmondta: BAUMGARTNER JÁNOSNÉ, KATI NÉNI Aki lejegyezte: F. KOVÁTS ÉVA Hydra - Poros - Egina Részlet egy görög prospektusból, bekeretezve a három sziget Vasárnapra pihenést terveztünk az Athén melletti kempingben. Már aktuális volt a szünnap, hisz nemcsak a hosszú utazás volt mögöttünk, hanem Delfi, Mükéné, Epidaurosz, Korinthosz is. Arról már nem is beszélve, hogy Athén látogatása az Akropolisz, az Agóra, a Pláka, a nyüzsgő város, a Szintagma téri őrségváltás a parlament előtt, mind-mind sok élményt és még több fáradságot adott. A napi 8-10 órás gyaloglás, romok, múzeumok látogatása fizikailag és szellemileg is kimerített bennünket. Tehát vasárnap pihenés. Azonban megváltozott a program, mert este a szomszéd sátorban lévő magyarok átszóltak: - Isteni programot csináltunk holnapra, vettünk jegyet egy egész napos hajókirándulásra. Reggel indulunk Pireuszból és este érkezünk haza, közben három szigeten kiköt a hajó. Jöjjenek velünk.- Nem megyünk, pihenünk, már nem bírjuk a lábunkat.- Az is pihenés lesz, jöjjenek nyugodtan. Engedtünk a rábeszélésnek. Kora reggel indultunk azzal a jelszóval, hogy: „lesz, ami lesz”, mivel nem volt elővételi jegyünk, mint a szomszéd magyar házaspárnak, indulás előtt egy órával érkeztünk és mi tíz százalékkal olcsóbban kaptuk a jegyet. Hogy miért? Mert volt még néhány üres hely és ilyenkor olcsóbb. A kikötőben négy hajó várta az utasokat. Mint kiderült, 10-10 perc eltéréssel indultak ugyanazon az útvonalon. A 5-600 személyes hajón minden az utasok kényelmét szolgálta. A fedélzeten kerestünk helyet. Pontos indulás után öt nyelven (görög, spanyol, angol, francia, német) tájékoztatták az utasokat: „Amint a hajó három tengeri mérföldre elhagyja a kikötőt, a szalonban lévő ajándékboltban vámmentesen lehet vásárolni aranyat, italt, cigarettát és egyéb tárgyakat.” Nem volt nagy az érdeklődés, hisz az utasok többsége nyugatnémet francia, angol, vagy éppen görög volt. A magyarokat csak mi négyen képviseltük, de bennünket sem csábított túlságosan a vámmentes vásárlás. Árnyékban közel 40 fok meleg volt, élveztük a tájat, a krétai tenger szépségét. Nem volt hiány semmiben, a pincérek hatalmas tálcákon hordták, kínálták a szendvicseket, a jeges italokat. Aztán megjelent néhány fotós, csattogtak a gépek, majd eltűntek. Egy óra múlva már a szalon falán sorakoztak a színes képek. Az árában benn volta gyorsaság és a rizikó. Mert nagyon sok kép nem talált gazdára. Persze ebben közrejátszott, hogy egy levelezőlap nagyságú kép 6 márka volt. Ezt még egy nyugati turista is meggondolja, nemhogy egy magyar... Megérkeztünk Hydrára. A hajó utasai ellepték a szigetet. Talán 1500 lakosa van a hegyre épült falunak, de harminc perc után már mind a négy hajó kikötött és vagy kétezer turista nyüzsgött a településen. Az egykori kalózok, akik később kereskedők lettek, most a turistákból élnek. Ilyenkor megtelnek egy-egy órára a vendéglők, vásárolják a képeslapokat, az ajándékokat, közben csodálják a szép, fehér házakat, a tiszta utcákat, a narancs- és citromfákkal teli udvarokat. Festői a sziget. Ilyet csak színes képeslapokon látni. Nem véletlen, hogy a házak tulajdonosainak többsége jómódú athéni. Ami érdekesség, a szigeten egyetlen autót sem látni, hisz az utak hossza nem lehet több 2-3 kilométernél. Pontosan indult a hajó, s akik késve érkeztek, azok jöhettek a másik hajóval, a következő kikötőig. Megkezdődött az ebédeltetés. A beszálláskor kapott jegy ellenében mindenki ebédelhetett. Volt rizs, szaft néhány szem hússal, salátával, egy zsemlével és édes süteménnyel. A bőséges ebédhez még egy nagy szem narancs is járt. Tökéletesen jóllaktunk, kellemes, ízes ebéd volt. A következő sziget Poros. Mivel Athéntól nincs túl messze, a kikötő szinte telített volt vitorlásokkal, motoroshajókkal. A látogatási idő itt mindössze 45 perc, de ez is elégnek bizonyult a sok ezer ajándék- tárgy, köztük a különböző aranytárgyak és képeslapok közül a válogatásra. A hőség szinte elviselhetetlen, de „álltuk”, hisz itthon ilyenben úgyis ritkán van részünk. No persze, azért egy-egy üveg sörrel próbáltuk enyhíteni szomjun- kat. Késő délután érkeztünk a harmadik szigetre, Eginára. Már messziről föltűnt a hófehér, Szent Nikolas temploma, melyet a hajósok építettek közvetlen a part közelébe. Ez a sziget is olyan, mint a másik kettő: vakítóan fehér, tiszta utcákkal, szép terekkel. Csakhogy itt már alig volt jártányi erőnk. Leroskadtunk egy padra és szemlélődtünk. A fiam hívta fel a figyelmem egy reklámra: Ha beadja filmjét, 28 perc múlva megkapja a színes képet. Nem tudom, hogy csinálják, de biztos így van, mert fél óra után néhányan már nézegették az érkezésünkkor leadott filmről készített képeket. Hiába, itt nincs könyö- rület, itt dúl a harc a vevőért, minden drachmáért. Beszállás, irány Pireus. Még egy órás hajókázás, közben láttuk az elhúzó óriás gépeket, melyek a közeli athéni repülőtéren szállnak le, illetve fel. Véget ért a csodálatos szép, 12 órás út. A kikötőben mintegy hatvan autóbusz és számtalan taxi várta a négy kirándulóhajó utasait. Sötét este volt mire az Athén melletti campingbe érkeztünk. Már csak vonszoltuk magunkat, de mégis azt mondtuk: ez a nap felejthetetlen volt, erre sokáig fogunk emlékezni. Baumgartner Jánosné a „Szocialista Kultúráért” kitüntetést veszi át Egina kikötője a Szent Nikolas-templommal Poros szigetének látképe A festői Hydra kikötője
