Tolna Megyei Népújság, 1988. július (38. évfolyam, 156-181. szám)

1988-07-04 / 158. szám

1988. július 4. Képújság 5 Olvasóink erről-arról Üdvözlet az elkövetőnek Aki az üdvözletét küldi: a TD 47-32-es rendszámú Trabant Hycomat tulajdonosa. Ugyanis ez év június 13-án házuk előtt hagyta a Trabantot, s amikor délután a kertbe indult volna, akkor vette észre, hogy a bal oldali sárvédőn három helyen a festék le van húzva. S a sár­védő is 10 centiméter hosszan berepesztve. Az elkövető egy sárga színű kocsi volt, ami abból derült ki, hogy a kocsi sárga színe foltokban a fehér Trabanton maradt. Betétlapot természe­tesen nem hagyott a tulajdonos, és ugye az sem lehet, hogy az elkövető nem vette észre a bajt. De ez még most sincs későn, hi­szen a sárga kocsi gazdája biztosan emlékezik az esetre, s így ha egy kicsit megkésve is, jó lenne ha betétlapot küldene a szekszárdi Tartsay Itp. 28. l/6-os címre. A Biztosító ugyanis tettes hiányában nem ismeri el a mások által okozott kárt. Köszönet a megtalálónak Mint minden háziasszony, így Horváth Józsefné tolnai olva­sónk is napi bevásárlását végezte, majd hazafelé indult Tolnán az Árpád utcában, azonban elvesztette pénztárcáját. De még aznap este vissza is kapta Lacza Istvántól, aki a pénztárcában talált címből könnyen rátalált a tulajdonosra. A dunai horgász, ladik nélkül félember Örömmel tölt el, ha a lap hasábjain köszönő sorokat olvasok egyik-másik horgász sporttársunkról. Én egy kis közösségről szeretnék írni. Édesapám 82 éves, jó egészségnek örvend, amit részben a nagy nyugalmának, másrészt a víz és horgászat imádatának köszönhet. Lassan 40 éve, hogy belépett a horgászok népes tá­borába, jelenleg a Szekszárdi Horgász HE tagjai vagyunk, van egy kis horgásztanyánk Bóni-fokon. Dunai horgász, ladik nélkül félember. Mivel asztalos szakmája is van, már többször épített magának, majd nekünk ladikot. Legutóbb 1986-87-es év telén. Az új ladikhoz sikerült vásárolni egy Tomos 4,5-ös motort. Ez év június 17-én hajnal fél 4-kor édesapám felébredt és mint mindig, az volt az első dolga, hogy lenézzen az ablakból a Du­nára. Hirtelen rossz érzése támadt, felkapott magára valami ruhát, lement a partra, s akkor vette észre, hogy az este gondo­san kikötött és kétoldalt lefentőzött ladikunk nincs a helyén. Nem akart hinni a szemének. Az ő szeretett ladikját és motorját meggondolatlan, szívtelen ember vagy emberek ellopták! A szomszédok, amikor meghallották, mi történt, azonnal szól­tak a többi horgász kollégának. A horgászok apraja-nagyja a la­dik keresésére indult, egyikük kocsival Szekszárdra a rendőr­ségre ment, ahonnan riasztották a paksi, bajai és mohácsi vízi rendőrséget is. Pakstól-Mohácsig mindenki a ladikot kereste. Koránál fogva sokan ismerik Bóni-fokon a Szekeres Misi bácsit. Több ifjú és idősebb sporttársat tanított meg a horgászás külön­böző fortélyaira. Ez most meglátszott a példátlan segíteni aka­ráson. Az egyik szomszéd segítségével ő is ladikba ült és végig­járták az összes elképzelhető helyet, de sajnos, a ladikot nem találták. Nagy búsan, elkeseredve értek haza. Közben a rendőrségen felvették a szokásos jegyzőkönyvet, amiben megállapították a lopást. Már végeztek a papírmunká­val, amikor csengett a telefon: a bajai rendőrség közölte a jó hírt a szekszárdiakkal, hogy tőlünk körülbelül 12 kilométerre a túlsó oldalon, Érsekcsanád alatt egy eldugott helyen két bajai sport­horgász, Kovács János és Varga János megtalálták a kikötött ladikot és most ott vigyáznak rá. Két szomszéd sporttárs ladikba ült és elment a megjelölt helyre, ahol valóban ott volt a ladik a motorral együtt. Ferger László átült a ladikba és így - e nagy összefogás ered­ményeképpen - a szeretett ladik visszakerült Bóni-fokra édes­apám nagy örömére. Mikor megkérdezte a horgásztársakat, hogy mivel tartozik, a válasz az volt: Misi bácsi, az csak természetes, hogy semmivel. Ezeket a sorokat Szekeres Ernő sporthorgász juttatta el szer­kesztőségünknek. Fodrásznál várakozó gyerekek Egészségnevelési hét Faddon A „leg”-ek versenyének egyik hely­színén a fekvőtámaszt gyakorolták a gyerekek (Tudósítónktól) Az egészség a legfontosabb értéke az emberi életnek. Az úttörővezetők IX. or­szágos konferenciája feladatként jelölte meg: „Többet kell tennünk azért, hogy a mainál egészségesebb, teherbíróbb gyermekkorosztály nőjjön fel...” Úttörőcsapatunk és az ifjú vöröske­resztes szakkör egészségnevelési hetet szervezett, ami egyben zárása volt az egészséges életmódra nevelés éves so­rozatának. Tevékenységünk megszerve­zéséhez társul hivtuk a szülőket, orvoso­kat, gyógyszerészeket, fodrászokat, koz­metikusokat, pedagógusokat, valamint a község azon tagjait, akik mind a példa- mutatásban, mind a nevelőmunkában vállalják az egészséges életmód szabta követeleményeket. Felkészültségük, fog­lalkozásuk révén segítséget adnak az is­meretszerzéshez, valamint a rendszeres tevékenységhez. Az egészségnevelési hét jó példája községünkben a társa­dalmi összefogásnak. Olyan közösségi és művelődési formát dolgoztunk ki, me­lyek alkalmasak ifjúságunk egészségi érdeklődését, aktivitását a kívánatos mértékben erősíteni. A körültekintően megszervezett általános iskolai rendez­vénysorozat, ha színes és változatos, elérheti célját, azt, hogy a gyermekek többségének figyelme az egészség vé­delme felé forduljon. A gyermekek rész­vétele a programoknál önkéntes volt. Kö­vetkező területeken bővíthették ismere­teiket: - szép és egészséges bőr megőr­zésének titkaiba avatta be gyermekein­ket a kozmetikus; a gyógyszertárban kapható készítményeket mutatták be az érdeklődőknek a gyógyszerészek; a haj­ápolás abc-jét a fodrásznő ismertette, majd gyakorlati bemutató következett; az egészséges táplálkozáshoz nem hiá­nyozhatnak a tejtermékek sem. A tejipari vállalatnál üzemlátogatás során ebből kaptak kóstolóval egybekötött ízelítőt a gyerekek; több osztály természetjáró ki­ránduláson vett részt; a sportversenyek és a „leg”-ek versenye sok fiatalt moz­gatott meg. Vetélkedő sem maradt el, ez a könyvtár és a kertbarátkör szervezésé­ben. Hasznos ismeretekre tettek szert a tanulók a természetvédelem, vadgaz­dálkodás és gombaismeretből is. Az egészségnevelési délután 7 hely­színen, forgószínpadszerűen zajlott. A kérdéseket az orvosok, asszisztensnők, védőnők, gyógyszerészek, a művelődési ház dolgozói és a pedagógusok tették fel a gyerekeknek. Kiváló a Simontornyai Bőrgyár vöröskeresztes alapszervezete (Tudósítónktól) Ünnepélyes taggyűlésre érkező vöröske­resztesekkel népesült be a simontornyai párt­ház nagyterme. Az ünnepi taggyűlés oka: az alapszervezet harmadszor nyerte el a Kiváló Vöröskeresztes Alapszervezet elismerő okle­velet. Mivel is érdemelte ki ez a két és télszáz fős kollektíva ezt a kitüntetést? Elsősorban szervezeti életének rendszeressé tételével, az aktivista-hálózat kiépítésével, az önkéntes véradásokra történő eredményes munkájával, valamint egészségnevelési tevékenységével. Az alapszervezet vezetőségének ütései rendszeresek, a taggyűlések nem öncélúak, hanem a feladatok megoldását, új módszerek kidolgozását szolgálják. A szervezeti élethez tartozik az a tény is, hogy újjászerveződött az alapszervezetben az aktivista-hálózat, Így a ri­deg meghívók, a paplrízű propagandaanya­gok helyett a közvetlen személyes kapcsola­tok kialakulásával folyik az alapszervezet munkája. A vezetőség ez év első negyedében maradéktalanul elvégezte a tagnyilvántartás rendszerezését. Feltétlen ki kell emelni azt a tényt, hogy a tagság zöme fiatal és jelentős a férfiak aránya is. Ez utóbbi tán azért érdekes, mert korábban a nők alkották az alapszerve­zet döntő hányadát. Mindig nagy jelentő­sége volt az önkéntes véradómozgalom szer­vezésének. Bár az elmúlt évben az előző évinél kevesebb mennyiségű vért vettek le a vállalat dolgozóitól, ennek elsősorban az az oka, hogy sokan kiestek az egészségi szűrésen. Ez év ja­nuárjában rendkívüli véradásra 38-an utaztak Szekszárdra. Kérésként merül fel a Megyei Vértranszfúziós Intézethez, hogy a jövőben a Simontornyára tervezett két véradás - bőr­gyári és községi - időpontja között legalább három hónap legyen a különbség. így meg­oldhatóvá lehetne tenni egy-egy donor két­szeri véradását is. 1988-ra elkészül az önkén­tes véradók adatainak teljes rendszerezése és egyeztetése a megyei adatokkal. Hagyomány- nyá vált az alapszervezetnél a véradók tiszte­letére rendezett vacsora, melyet az elmúlt év­ben új kezdeményezésként egy vidám vetél­kedő, egy „házaspárbaj” tett hangulatosabbá. Egészségnevelés terén igen nagy jelentő­sége van a kiadott propagandaanyagok sze­mélyes megbeszélésében. Lehetővé vált a vállalatnál a magas vérnyomásban szenvedők cukorszűrése. A pozitív egyének számára a kezelési és táplálkozási tanácsadás rendsze­res, melyet a vezetőség tagja, Németh István­ná végez nagy odaadással. Az alapszervezet videofilm-vetítéssel egy­bekötött egészségügyi előadásokat szerve­zett. Sajnos, csak az előadás megtartása reali­zálódott, mivel a kapott videoanyagok vagy túl naivak, vagy nem a témához kapcsolódóak voltak. Célszerű lenne felülvizsgálni a megyénél található egészségnevelést szolgáló filmeket a fenti hiányosságok szempontjából. Az ünnepélyes taggyűlésen az alapszerve­zet titkára, dr. Csonka Horvai Júlia értékelte reálisan és előremutatóan 1988 első félévé­nek tevékenységét. Beszámolójából az is ki­tűnt, hogy még nagyon sok új lehetőség és módszer van a vöröskeresztes munka kiszéle­sítésére. A vízen A központi „tanya” Manapság sokat halljuk a jogos keser- gést: nagy természeti kincsünk, a Duna folyó kihasználtsága minimális, a sze­mély- és teherszállítás lecsökkent. Szin­te mindenki tudja, hogy az exponált üdü­lőhelyek túlterheltek. Ugyanakkore nagy folyam - így a Tolna megyei szakasza is - a lehetőségekhez mérten nincs kihasz­nálva. Pedig a dunai csend, a jó levegő és az ismét megfelelő dunai fürdővíz csalo­gatja az embert ma is, mint ősidők óta mindig. Dunaföldvár kiemelkedő Duna-parti lehetőségeit már réges-régen felfedez­ték. Cselebi török utazó és író 1664-ben járt a földvári várban. Erről - egyebek kö­zött - ezt írta: „A pavilonnál (lodzsa) a várszolgák valamennyien itt üldögél­nek és a Duna rakodópartját nézegetik. „Egyed Antal, Vörösmarty iróbarátja már 1832-ben „észre vette”: A Kálvária-hegy­ről a kilátás „kellemes”, a’ Várasra és a’ Dunán által a kunok földjére, hol a’ szem végtelen rónán határt nem lel,,. Ar­ról is van adatunk, hogy 1891 -ben három angol - Poulney Bigelov író barátaival - csónakon végigutaztak a Dunán. Föld­várnál kiszálltak, s beszámolójukban ezt is följegyezték: „A Dunától visszatérő víz­hordó lányok víg dalolása messzire el hallatszik, s már azon tűnődtünk, vájjon nem lett volna-e sokkal célszerűbb az éj­szakát Földváron tölteni...” Századunkban pedig - még a máso­dik világháború után is - egy ideig külön kiemelkedő színfoltja volt a dunai életnek az úgynevezett fehér hajók forgalma. Még ma is legendás hire van a kofaha­jóknak, amely Mohács-Budapest között közlekedett, s Dunaföldváron rakodott legtovább... Érdemes megemlíteni még, hogy a két világháború között vízi cserkészcsapat is tevékenykedett itt... A ma krónikása is készíthet színes be­számolót a mai, földvári Duna-parti élet­ről. A „promonád” - más néven sétány - a rakodópartnál, ma egyedülálló kelle- metes látnivaló. Dr. Mendele Ferenc, az Országos Műemléki Felügyelőség igaz­gatója országos jelentőségű Kis-Duna- kanyarnak nevezi. Újra van - nagy hajók számára is - dunai kikötő. Penzióhajó is horgonyoz e rakodópartnál, a Hotel Admirál. A földvári híres függőlegesfalu löszdombok árnyékában faházak sora­koznak. Részei a Tolna Megyei Idegen- forgalmi Vállalat, a Tolna Tourist földvári kempingjének. S attól északra kis tanya, táborhely van - jelképesen - fadoron­gokból készült „kerítéssel” bekerítve. Kö­zépen a csónakház. A dunaföldvári álta­lános iskola úttörő vízi túra csoportjának „központja”. Nyaranta nemzetközi itt a forgalom. Jönnek előre bejelentett csó­nakos csapatok, érkeznek alkalmi csó­nakkonvojok utasai. Pihenőhelyet kér­nek s kapnak. A dunaföldváriak Mély útinak nevezik ezt a Duna-parti részt. Ez itt máig fürdő­hely. Ma szinte „szimbiózisban.” él az út­törőtáborhellyel - jelentősebb közös te­vékenység nélkül. A vízi flotta parancs­noka fiatal tanárnő, Linka Jánosné, a földvári általános iskola igazgatóhelyet­tese. Készséggel válaszol kérdéseimre: - Mióta működik itt úttörő vízi szakosz­tály?- Három esztendeje. Hogy miből áll a felszerelésünk? Van egy 4 és egy 7 sze­mélyes kenunk. És most vásároltunk egy 3 személyeset. S kölcsön 7-10 kajak, ezekkel gyakorlatozunk.- Milyen feltételekkel lehet valaki csa­pattag?- Az első és legfontosabb, hogy úszni tudjanak. A „felvételin” legalább 200 mé­tert kell önállóan úszniok.- Mi a főbb tevékenységük?- Sokféle. A vízi sportélet révén túrázá­sok, táborozások, játékok, kirándulások, városnézések, történelmi emlékhelyek felkeresése, főzőcskézések. Sok lenne mind felsorolni...- Teljesen kötetlen a vízi úttörő élete?- Oh, nem! Nem mindig. Tagjaink mat- rózgallérú csíkos inget, vízi úttörő egyen- sapkát - beosztástól függően - rendfo­kozatot viselnek. Tehát rend, fegyelem van a vizen. Itt a veszélyek miatt nem le­het „rakoncátlankodni”. Vannak felnőtt pártoló tagjaink is. Ők adják át vízi jármű­veiket kajakjaikat, kenujukat használatra. És középiskolásaink is vannak. Ők az ifi­vezetők, kilencen. Harminchat a felnőtt pártoló tag, és 62 az általános iskolás. Tehát százheten vagyunk.- Jártak-e már Földvár határain túl is?- Többször is. Országos túrán is Kis- kunlacházán, Ráckevén. Nézze, itt a vizi túra térképe. Látja a Duna-partján végig bejelölve az állomáshelyek...- Nem látok jelet Dunaföldvárnál.- A térképen még „fehér folt”. Remél­jük, nem sokáig. De, aki már akár először elcsónakázik löszdombjainknál, itt meg­áll. Letáborozik, megpihen. Földvár mel­lett kiszállás nélkül elmenni nem szabad. Elhatároztuk, hogy július 2-től a Beszé­des József úttörő vízi flotta nevet viseljük. A fiatal tanárnő, az úttörő vízi parancs­nok, jó kedvvel, derűvel beszélt csapatá­ról, de amikor gondokról kérdeztem, el­szomorodott. Bizony méregdrágák az eszközök, gond a gyakorlóruhák beszerzése. Úgy tűnik, hiába a lakossági fórumokon el­hangzott tiltakozás és javaslat: építsék a motorcsónak-kikötőt a dunai híd alatti partszakaszra. Itt fenn zajkeltés, levegőszennyezés és balesetveszély miatt nem élhet együtt a kempinggel, szabad vizű fürdőhellyel és vízi úttörőtáborral a motorcsónak-kikö­tő! Szeleczky József Vízi úttörők (Tudósítónktól) Hír: A dunaföldvári általános is­kola diák sportegyesülete úttörő vízi túra sportcsoportja felveszi a Beszédes József vízi úttörő flotta nevet. Soponyai Mihályné Oberfrank Antal

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom