Tolna Megyei Népújság, 1988. július (38. évfolyam, 156-181. szám)

1988-07-30 / 181. szám

1988. július 30. “népújság 11 Elszalasztott * * * Az egyszervoltholnemvoít história pillanatban - megátalkodott jóakaratunk révén - valósággá válhatott volna a mese Gyerekszívű felnőttként hittünk a megvalósítható varázsban: igenis le bírjuk vágni a Sárkány hét fejét BÖLCSŐDE NAPKÖZI ISKOLA LESZ A KASZÁRNYÁKBÓL KATONÁINKAT VÉGLEGES SZABADSÁGRA KÜLDJÜK LAKÁSÉPÍTÉSRE VÁLTJUK A FEGYVERKEZÉSI HAJSZÁT A NEMZETI GŐG CSATABÁRDJÁT KI-KI ELÁSSA MOSOLYUNK NEM REJT ORCÁTLAN HAZUGSÁGOT SENKI SE BOLDOGÍT AKARATUNK ELLENÉRE ERŐSZAKOS ÖKLÜNK GALAMBETETŐ TENYÉRRÉ SIMUL Aligha tér vissza az elszalasztott pillanat Nemigen vigasztal hogy mások fuserálták el a lehetőséget * * * Makay Ida: Lány a tóparton A tóparton gyönyörű lánytest. Habokból Afrodité kelt fel az ókori nyárból. Szépsége aranyszínét Atlantisz szűz Napja adja. Sápad az ősz, a halál. Antik nyár, győztes aranykor, ragyog az aranyszabály: Hullhatnak mindszenti esők, temethet mindent a hó: Itt járt az elmúlhatatlan. Az öröklétből való. Lippai Tamás rajza Szent István korának templomai Max Ernstre. Olasz tereinek varázsa az irodalmárokat is elbűvölte. Eluard verset ajánlott De Chiricónak, és 1933-ban a szürrealisták csoportja egy korábbi képét választotta köve­tendő példának. Miközben De Chirico sikert sikerre halmozott, technikai kísérletezések foglalkoztatják. A régi mesterek szín­világát tanulmányozandó, Raffaello, Michelangelo, Botticelli képeit má­solta. S bizonyára ez a kísérletezés, múltba mélyedés lett az oka festé­szete gyökeres megváltozásának. A 20-as évek utáni művelt romantikus klasszicista elnevezéssel illeti a mű­történetírás - festői mozgalmassá­guk és antik tematikájuk miatt. Amikor 1924-ben újra visszatér Párizsba, a szürrealisták ugyan mes­terükként üdvözlik, meghívják első kiállításukra, ám De Chirico ekkor már messze eltávolodott az általa te­remtett irányzattól. Hét évtizedes alkotói pályája során több mint négyezer festményt és en­nél is több grafikát készített. Első kor­szakának nagy sikereit soha nem is­mételte meg. Csak az akkori témákat dolgozta fel újra, meg újra. Késői mű­vei romantizáló, meseszerű, sokféle stílust egyesítő kísérletek. Bútorok Foglalkozott díszlettervezéssel (a Svéd Balett és az Orosz Balett szá­mára), írt egy álomregényt (Hebdo- meros, 1929.), számos publicisztikai művet, művészetelméleti tanulmányt, és 1955-ben közzétette önéletrajzát, írásaiból és festményeiből is kitűnik, 1930 óta szakított múltjával, barátai­val és festőtechnikák kísérletezésé­be merült. Mindez nem von le semmit korai, stílusteremtő korszakának máig ható jelentőségéből. (kádár) hatom, ott kellene lennem ahhoz, hogy lássam, érezzem. Azt hiszem persze, én sem lennék különb az átlagférfinál: el­ájulnék, vagy elfordulnék, mert gyenge vagyok. Gyenge és buta, mert fel sem tu­dom mérni, mjlyen nagyszerű hősiesség hallik ezekben a hangokban, együtt fáj­dalom és öröm, elgyötört fáradtság és megújító bizakodás. Az egyszeri és meg­ismételhetetlen, de mindig másképpen történő tanúja vagyok. Ránézek a fehéren maradt papírra, bá­mulom a lakótelep sötét ablakszemeit és a dombok pocakján díszlő pitykéket, lámpagombokat. Tudom, hogy valamit meg szerettem volna írni, amit fontosnak vagy jónak hittem, esetleg a kettőt együtt, de most képtelen vagyok. Megállt a toll a kezemben, s kezdem elhinni, hogy az élet jelenvalóságát nem pótolják sem köny­vek, sem képek, amiket pedig százszor és ezerszer láttam, láthattam, s azt hittem, tudatosítottam is. Ezen az éjszakán mel­lém ült a népesedési ezrelék, egy valaki közülünk, akit nem ismerek, de aki talán nem is tartana erre igényt. Neki egyelőre az élet kell, melegen, bolyhosan, tejsza- gúan és -ízűén, ismerős szivhangokkal. Odakint tizennyolc - húsz fokos csönd. Már senki nem kiált, néha egy- egy kamion igyekszik célja felé és a fák csöndesen ingatják fejüket. Ennyi lenne csupán?Talán igen, talán nem: sohasem tudom meg igazán, milyen az a sikoltás, férfiérzékeimet csak megérinti, mert tu­datom nem azonosíthatja. Magam elé né­zek, leteszem ráizzadt ujjamból a tollat és azon lepődöm meg, hogy mintha nagyon, de nagyon hiányoznék az a hang az éj­szakából. TÖTTÖS GÁBOR A pécsi Szent Péter tiszteletére szentelt székesegyház altemploma Az új hitre terelt magyarság számára a királynak biztosítania kellett a katolikus vallás gyakorlásának egyik fontos felté­telét: a kötelező vasárnapi misehallga­tást. Ezért született meg az a második tör­vénykönyvébe foglalt rendelkezése, hogy „...tíz falu építsen templomot, ame­lyet lássnak el két telekkel és ugyan­annyi szolgával...” A településtörténet legújabb kutatásai szerint István király idejében, az új magyar királyság terüle­tén legkevesebb kétezer, más becslések szerint legalább háromezer faluval kell számolnunk, ami annyit jelent, hogy a XI. század közepéig, tehát István király halá­la (1038) körüli időkig 200-300 falusi templomot emeltek. Ezek az egyházak (templomok) azonban jórészt kezdetle­ges és könnyen pusztuló anyagból épül­tek, azaz sövényfonású és sárral tapasz­tott, gerendavárba döngölt földből vagy teljesen fából. Amennyire az eddigi feltá­rásokból kinyomozható, többnyire tégla­lap alakú hajójukhoz félkörives vagy négyzetes szentély kapcsolódott. Ismer­ték a centrális térnek kör-, illetve hatka- réjos alaprajzú megoldását is. Az elsőre a királyi szálláshelyeken Veszprémben, Esztergomban, Sárospatakon emelt ká­polnák alapfalainak maradványai, a hat- karéjosra pedig a kiszombori, gerényi és karcsai templom a példa. A szerény kivitelű falusi templomoké­nál összehasonlíthatatlanul magasabb igénnyel épültek az István király által ala­pított két érsekség és nyolc püspökség szentegyházai. Ami természetes, hiszen az egyházmegyék székhelyei egybees­tek a vármegyék ispánjainak székváro­saival. Ugyancsak díszesebb, nagyobb templomokat emeltek az egyházme­gyénként négy-öt esperesi kerület köz­pontjában is. Mindehhez hozzá kell szá­mítanunk azt a sok bencés kolostort (leg­kevesebb egy tucatot), amelyeknek a XI. század első felére eső alapításáról tu­dunk, továbbá a bazilika és görög szer- tartású monostorokat, hogy képet kap­junk arról a roppant munkáról, amely né­hány évtized alatt legkevesebb 300 kü­lönböző művészi kivitelű templomot va­rázsolt a nemrég még Európát rettegés­ben tartó kalandozó magyarok földjére. E nagyméretű építkezésnek azonban napjainkban kevés épségben fennma­radt, látható emlékében gyönyörködhe­tünk. A pusztítást a pogánylázadások kezdték, hiszen az első tűzcsóvát mindig az egyházi épületekre vetették, aztán folytatták a kunok, tatárok, majd bete­tőzték a törökök. S ami még megmaradt, azt átépítették. Szent István templomai­nál a legnagyobb igényt a háromhajós, kereszthajó nélküli bazilikák jelentették, mint például a gyulafehérvári (erdélyi) vagy a pécsi püspökség négytornyú szé­kesegyháza. Ámbár épült érseki székhe­lyen egyhajós bazilika is, mégpedig Ka­locsán. A Szent István korában épült kolosto­rok és falvak kőtemplomairól már sokkal kevesebbet tudunk. Csak néhány maradt ránk közülük, mint a garamszentbenede- ki, a tihanyi altemplom (már Szent István halála után épült), a pécsváradi kétszin­tes templom alsó része, a feldebrői két- hajós altemplom, a tarnaszentmáriai al­templommal, a szigligeti és még né­hány, jobbára átalakítva, későbbi, XII. századi hozzátoldással, átalakítással. Az egyházmegyék központjaiban emelt bazilikákkal sem jobb a helyzet, hi­szen legtöbbjüknél csupán az alapfalak és némi kőtöredékek maradtak. Oszlop­fő, palmettaleveles párkánykőlábazat Esztergomban, Egerben, az altemplom Veszprémben, vagy csak utalás, írott emlék mint Győrött, Vácott, Biharvárott vagy Csanádvárott, amelyet azelőtt Ma­rosvárnak neveztek. Nem püspöki vagy érseki székhelyen épült a szent király családi-állami bazili­kája, melynek 1016 táján rakták le az alapját. A bazilikával összefüggő kápta­lant a király nem helyezte érsek vagy püspök fennhatósága alá, hanem egye­dülálló függetlenséget biztosított számá­ra, amely az egyházi hierarchiában me­rőben szokatlan volt. A bazilikában őriz­ték a koronát és a koronázási ékszere­ket. Itt volt az országos levéltár, ez lett a királykoronázások és királyi esküvők, va­lamint az uralkodócsalád temetkezési helye. Elképzelhető, hogy ez a háromha­jós, monumentális (több mint 60 méter hosszú és 32,5 méter széles) szentegy­ház milyen fényes, gazdagon berende­zett épülete volt a megkeresztelkedett nemzetnek. Alapfalain kívül csupán né­hány külső és belső díszítésre szolgált faragvány maradt ránk belőle. Szent István korának bazilikáit a ma is álló pécsi székesegyház alapján lehet a legplasztikusabban felidézni. (Termé­szetesen restaurált állapotban, hiszen az épületet Pécsett sem kímélték meg a vi­haros évszázadok.) Az öthajós altemplo­ma viszont még restauráláson sem esett át, úgy áll ma is, ahogyan talám maga Szent István is látta. A király ugyanis fo­lyamatosan látogatta vármegyéit s figye­lemmel kísérte a templomépítéseket. A hagyomány szerint az egri bazilika építé­sét még irányította is a Királyszéknek ne­vezett dombról. A pécsi székesegyház levegős belső téralakítása, amely még Európa-szerte is ritka, fogalmat adhat többi székesegyházunkról. Felemelt szentélyei félköríves apszisokban vég­ződnek. Meg kell azonban jegyeznünk, hogy a templomkülső jelenlegi karakte­risztikus, négytornyos megoldása foko­zatosan alakult ki, amennyiben a keleti toronypár a XII. században épült. A pécsi székesegyház hazánkban egyedülálló, Európában is ritka templomépület-típust képvisel, hiszen a többi hasonló bazili­kánk elpusztult. DR. CSONKARÉTI KÁROLY

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom