Tolna Megyei Népújság, 1988. július (38. évfolyam, 156-181. szám)

1988-07-22 / 174. szám

1988. július 22. Képújság 3 Kupa Mihály az orvosklubban Három éve startoltak Az elsők között elsőnek lenni „Át kell térni a beszédről a tettekre” „Izgalmas” vendége volt legutóbbi összejövetelén a szekszárdi munkásott­honban müködö orvosklubnak: Kupa Mi­hály, a Minisztertanács tanácsadó szer­veként működű költségvetési reformtit­kárság vezetője. Személyének érdekes­ségét persze nem elsősorban jelenlegi beosztása adja (bár természetesen most is nagyon sok múlik rajta, s az általa ve­zetett testület munkáján, elsősorban hosszú távon), hanem az előző, az adóre­formmal kapcsolatos. S mivel az általá­nos forgalmi, és személyi jövedelemadó bevezetése az ország lakosságának többségét érinti - s nem mindig előnyö­sen - Kupa Mihály neve igen ismertté vált az elmúlt másfél évben. Érthető tehát, hogy a beszélgetés első kérdései elsősorban az új adóformákkal foglalkoznak. S az is érthető, hogy ezek a kérdések nem voltak igzán jól fésültek, sőt, néha már majdnem provokatívnak tűntek. A résztvevők szerencséjére azon­ban Kupa Mihály felvette a kesztyűt, nem vette szívére a kérdéseket, nem beszélt mellé, hanem a kérdésekre nyers vála­szokat adott, kíméletlen őszinteséggel tárta föl jelenlegi helyzetünket, a hibákat, és azt is elmondta, hogy az ő véleménye szerint mi lenne a megoldás. S hogy miket hallhatott a nyári szabad­ságok miatt az átlagosnál kisebb létszá­mú közönség? Kupa Mihály - stílszerűen - azzal kezdte a társalgást, hogy a ma­gyar gazdaság jelenleg a tetszhalotti ál­lapotban van, s el kell kezdeni haladékta­lanul - az újraélesztését... Komolyabbra - az adóra - fordítva a szót, megtudhattuk tőle, hogy az általá­nos forgalmi adó bevezetése 1972-ben, a személyi jövedelemadóé pedig 1976- ban történt volna meg a tervek szerint, a reformfolyamat megtorpanása következ­tében azonban lekerültek a napirendről. Négy évvel később, 1980-ban a tervezet teljesen készen állt, az SZJA-t fel lehetett volna használni a lakossági életszínvonal igazságosabb nivellálására, amikor még az emberek teherbíró képessége is - pénzügyi értelemben - nagyobb volt a je­lenleginél, de akkor szintén nem tette meg a kormányzat a megfelelő lépése­ket. Csak nyolc évvel később, amikor a költségvetés összeomlásának elkerülé­sére már más mód nem nyílt, csak az, amit még sehol a világon nem tettek meg: egy időben kellett bevezetni a hozzá- adott-érték típusú forgalmi, és személyi jövedelemadót. Ráadásul akkor, amikor a gazdaság leszálló ágban volt. S amit Kupa Mihály ezzel kapcsolatban a legna­gyobb hibának tart: a közvélemény sem­miféle tájékoztatást nem kapott sem a hetvenes, sem a nyolcvanas években a tervekről, ezért az emberek többségét teljesen készületlenül érte tavaly az adó­reform. Az SZJA-nak túl nagy a gyorsulása, a progresszivitása - mondta Kupa Mihály -, ezen változtatni kell, de ez legkoráb­ban csak két év múlva következhet be - ha a körülmények kedvezően alakulnak. Az állampolgárok eddigi befizetése azért kevesebb a vártnál, mert a jövedelmek göngyölődnek, a harmadik negyedévtől láthatunk majd csak reális számokat. Az egyik kérdésre válaszolva Kupa Mi­hály elmondta, hogy valóban van reális lehetőség arra, hogy a jugoszláviaihoz hasonló méretű infláció lehet hazánkban is, de a mezőgazdaságot érintő szeparált túltermelési válságok (pl. bor, burgony, tojás) nagyobb veszélyt jelentenek egye­lőre. Gondjaink alapvető okairól nyilat­kozva az orvosklub vendége kifejtette, hogy a gazdaság nem a kellő és a megfe­lelő minőségű alapanyagokat állítja elő, a feldolgozóiparunk korszerűtlen. Legna­gyobb bajunk mégis az, hogy az elosztá­si rendszerünk (újraelosztás) hibás, hi­szen még ma is több mint kétszázmil- liárd(!) forint fordítódik évente a gazda­ság támogatására Magyarországon. A költségvetés egyelőre képtelen a do­tációk leépítésére, pedig ekkora mennyi­ségű pénzből sok problémánkat meg­oldhatnánk. Viszonylag sokat költünk - mintegy nettó százötven milliárdot - a beruházásokra évente, igaz ebből nagy részt visznek el a kiemelt állami építkezé­sek, mint például a nagymarosi vízlép­cső, vagy a tengizi gázprogram - hallhat­tuk Kupa Mihálytól. Szó esett ezenkívül még arról is, hogy nálunk használatos bázisszemléletű in­formációszámítás nem ad reális képet, át kéne térni a hónapról hónapra göngyölí­tett számolásra, s arról is, hogy továbblé­pésünk egyetlen akadálya önmagunk vagyunk, a megkövesedett beidegződé­seinkkel, a múlthoz ragaszkodásunkkal, rugalmatlanságunkkal. Mindezek persze nem megváltoztathatatlan dolgok, csak meg kéne értetni az emberekkel, hogy továbblépésünk egyetlen lehetősége, ha mindenki belülről alakítja át önmagát az újfajta követelményekhez. A költségvetési reform hogyan érinti az egészségügyet? - ez volt az egyik kér­dés, amire azt a választ kaptuk, hogy a pontos koncepció még nem alakult ki, je­lenleg amerikai szakemberek világítják át az egészségügy egészét, az ő vélemé­nyüket is figyelembe veszik a döntésho­zók. A tervek között szerepel az is, hogy esetleg biztosítási alapra helyezik a je­lenlegi betegellátási rendszert. Végül arra a kérdésre, hogy vélemé­nye szerint mi lenne a legfontosabb lé­pés gondjaink megoldására, Kupa Mi­hály azt válaszolta, hogy először a meg­felelő szociális védőhálórendszert kell kialakítani, mert anélkül nem lehet a megfelelő mélységű struktúraátalakítási programot végrehajtani, majd ennek ki­alakítása után a támogatásokat nullára kell redukálni. S ami a legfőbb: az ország minden polgárának át kell térni a be­szédről a tettekre - fejezte be a beszél­getést Kupa Mihály. WAGNER DEZSŐ A görög ábécé huszonnégy betűjé­ből a szigma a tizennyolcadik. A for­mája nem különleges, sőt nekünk magyaroknak még nehéz is lehet lerajzolni. Annak nem, aki jelzés­nek, megkülönböztetésre használja fel, mondjuk a hasonló tevékenysé­get, az építőipari munkát végzők között. A Szigma Építőipari Kisszövetke­zet mozgásirányát a legilletéke­sebbtől, a szövetkezet elnökétől Heiman Jánostól kérdeztük meg. Az elnök fiatal, korra is, elnöknek is. Harmincöt éves. Saját eszközeikkel dolgoznak- Jó a széljárás a kisszövetkezeteknek?- Lehet hogy némiképp büszkén hang­zik, de jó szelet fogtunk ki a mind egysége­sebb, szervezettebb munka eredménye­ként megvalósítható jövedelmezőség felé vezető úton. Ami a széljárást illeti, én úgy mondanám: itt-ott fújdogálnak már a jó szellők, de - a fogalomnál maradva - lehet­ne már vihar is. Az induló évünk 1985 volt, 584 ezer forint vagyonnal. (Jómagam is az alapítók egyike vagyok.) Részjegyekkel te­remtettünk alapot. A gépet, a szerszámot ki-ki hozta magával. Építőipari munkákkal kezdtünk - karbantartással. Olyan volt ez, hogy két hónapig nem volt garantált a fize­tés. Az év végére már 120-an dolgoztunk, s elkezdtük a tetőszigetelést. A termelési ér­tékünk 55 millió forint lett 8-16 000 forint havi jövedelmeket is kifizettünk.- Önök is felfedezték a tetőszigetelést.- A tetőszigetelés nagy üzlet Miért? Gyors az átfutási idő. Gyorsan forog a pénz, miközben még szaporodik is. Ugyanakkor kényes dolog is. Nagy hiányt kezdtünk el pótolni. Országosan gond a lapostetők szi­getelése. Mi megvásároltunk egy olyan el­járást aminek előnye a garancia. Szakem­berünk Svájcban is kitanulta a szakma csínját-binját. Minimum hat évig garantál­juk, hogy az a tető szigetelve van. A techno­lógia filces, szigetelésünk páraelvezetést biztosit, ez a lényege.- Térjünk vissza az időrendiségre! Kö­vetkezett az 1986. év. Hogyan telt el?- 1986-ban a létszám is, a termelés is bővült A fő tevékenység az épitő-szerelő munka, nemcsak a karbantartás és felújí­tás, az építés is. Bővült a tetőszigetelési kör területe. Az összes foglalkoztatott dolgozó 136 lett, az árbevételünk 87,5 millió forintra sikeredett, s belőle 8 millió eredmény. 1987-ben már jobban megugrottunk. A létszámunk mindössze kettővel gyarapo­dott, az árbevételünk 146 millió forint volt, s belőle már 24 millió forint lett az eredmény.- A számok maguktól is beszélnek, véle­ményt alkotnak. Mit takarnak?- Dolgos, önmagát nem kímélő, kemény gárda jött össze, s maradt a szövetkezetnél, hogy megkeresse az átlagos magyar jöve­delemnél többet. Nagy húzó erő az anyagi ösztönzés. Jó a kollektív szellem, itt érvé­nyesül a szövetkezeti szemléiéi Kitűnő a fi­zikai dolgozók hozzáállása, a saját eszkö­zét használja mindenki, persze, hogy vi­gyáz rá... Hangzatosak, szép kijelentések ezek, de így igazak. A kisszövetkezeti forma túlhaladta a kísérleti formát. Ez egy jó, új gazdasági, gazdálkodási lehetőség, a fej­lesztésen kell tovább gondolkodnunk. Mondok egy-két példát. Egyszerűsített az adatszolgáltatás, egyszerüsítettebb a nyil­vántartás. A bérszabályozás úgy ösztönöz, hogy nincs felső határ. Magyarán mondva: annyi a béred, amennyit teljesítesz.- Egy bölcs meghatározást hallottam a kisgazdaságról, mint jelentős segítségről. A kisgazdaság nélkül elképzelhetetlen egy vérző népgazdaság a maga egészében. Hiányában a gazdasági fejlődés egyolda­lúvá válik, a kisgazdaság nem a múlt csö- kevénye, hanem fontos alkotó elem. Egyet­ért a megfogalmazással?- Feltétlenül! Mi ebben az alapállásban képesek vagyunk újítani, hasznot adni a mai elszegényedett gazdaságunknak. Ezt figyelembe kell venniük az érdekképvisele­ti szerveknek, nekik értünk kell dolgozni. Véget kell vetni a csak tárgyalásokkal sza­porított képviseletnek. A kifizetett százezre­kért a mellettünk való kiállást is megvon­nánk. Helyes, hogy megalakult a VOSZ (Vállalkozók Országos Szövetsége). Ma­gam is tagja lettem. Azon fáradozunk, hogy közösséget teremtsünk magunk és mások számára, magunk körül. Erőltetés nélkül, emberi természetünkből adódóan, termé­szetesen. A szókimondó brigádvezető Horváth Istvánt, ahogyan útba is igazítot­tak, a valóban termetes alakjáról, megjele­néséről felismertem. Házának hátsó udva­rában kialakított műhelyében irányította - miközben maga is szerelt - villanyszerelő brigádjál Azt mondták, igazi „brigadéros”, meg aztán ő kimondja, amit akar. Ki is mondta a bemutatkozásom után mindjárt: mit akarok tőle, csinálja a dolgát és kész. Ez rendben is van, mondtam, de azt már közzé lehet adni, ha valaki másként teszi a dolgát- Hányán dolgoznak a brigádban? Mun­ka, anyag van-e?- Héttagú a csapat Két srác katona, visz- szavárjuk őket. Rengeteg a munka. Az el­avult villanyhálózatokat korszerűsítjük, na meg az építőipari munkát kisegítjük. Ha há­zat építünk, oda beszereljük a villanyt is. Anyag? Szinte minden hiánycikk. Érthetet­len! Dolgozz minél többet, de az anyagot beszerezni... idegölő munka. Tavaly még a város környezetében megkaptam mindent de idén országjáró lettem.- Mennyit dolgoznak?- Biztosan jól emlékszem a számra, eb­ben az évben az eddigi átlag munkaóra 232. Ez kevesebb a tavalyinál. Nem a mun­ka lett kevesebb, a szervezés javult. Komo­lyan! A szervezés ráhangolódott a változá­sokra. Van időnk rákészülni a munkára, a munka vár, mi nem várunk semmire. Dolgozunk a hétvégeken is. Volt úgy, hogy tlzórát már ledolgoztunk, de két óra kellett a szerelés befejezéséig. Rádolgoz­tunk, másnap mehettünk az új területre. Ez itt a nagyszerű. Morgás nélkül tette min­denki. Volt olyan is, egy állami cégtől kér­tünk segítséget. A szakik értették a dolgu­kat azzal nem volt baj, - de a tempójuk tő­lünk idegen volt Hogy mennyiért csináljuk a hajtást? Az embereim 10-11 ezer forin­tért jómagam a pótlékokkal a 14-15 eze­rért A gebinesek Szekszárd, Sport u. 7. Itt dolgozik, bérelt műhelyben, a három gebines asztalos. Papp József, a vezető, ifj. Holczer Ferenc és Sipos István. Három fiatalember, akik a munkán kívül is jó barátok.- Mi az, hogy gebines részleg? Úgy hal­lottam, önök gebinben doldoznak.- Teljes önállósággal rendelkezünk - így Sipos István - Szigma a nevét keretet ad a munkáknhoz. A munkát, az anyagot, a ter­mékek eladását mi biztosítjuk. A szövetke­zetnek havonta átalánydíjat fizetünk a for­galmunk arányában. Minden rezsiköltség a mi vállunkat terheli, mi vesszük a gépeket is.- Nulláról indultunk. A vezetés sok min­denben segített. Ránk figyelt figyel ma is, ha kell munkát szerez. Erezzük, szükség van ránk. A kritikán aluli anyagellátás mel­lett is tudunk gyártani egyedi bútorokat így hálószobabútort, irodabútort maszeknak, közületeknek is. A falburkoló lambériát a helyi tüzépnek adjuk el. Velük jó a kapcso­lat, sokat segítenek.- Az ÁFA nem tett jót Drágult minden. A mi termékeink is. Nagy a verseny, van ver­senyláz is.- Azt mondta az elnök: az önök csapata nem rossz, csak hordozzák még a vállalati szemléletet- Igaz az állítás. Nem könnyű erre a tem­póra átállni. A havonkénti 10-15 ezerért azért dolgozni kell - fejezte be a választ Si­pos István. A fiatal Holczer Ferenc meg ar­ról beszélt bővülni fog a terméklistájuk, nőtt az igény a boltíves ajtók és ablakok iránt Kell hozzá a gép, megveszik. * A Szigma elnökével szót váltottunk még az 1988-as feladatokról, a jövőről. 150 millió az éves tervük. Megkezdték a Hungária Biztosító székházának kialakí­tását. A tervezés náluk más, nem bázis- szemléletű, változó, rugalmas, piachoz igazodó. Féléves szinten 60 millió a telje­sítésük, igaz a tetőszigetelési munka szinte be sem indult. A létszám nem vál­tozik, minőségében alakul át. A nem ter­melők már csak 14-en vannak. Egyelőre csak részterületre, de bevezették a szá­mítógépes adatfeldolgozást. Sokat vár­nak a Miskolcon megnyitott tetőszigetelő iroda működésétől. Kiemelt feladat a mi­nél nagyobb jövedelmezőség elérése, a nyereség bővített kitermelése. Fejleszte­ni kell. A Siófoki társszövetkezettel együtt gyártják azt a WC-öblítő berendezést, amiből már 17 000-ret szállítottak ki a szerelési helyekre. A berendezés OKISZ-díjas, a BNV-n elismerő oklevelet kaPott PETŐFI LÁSZLÓ Őrlődő malmaink Nyolc malom működik megyénkben, ma 1988-ban. Régi malomépületet azon­ban falvainkat járva szép számmal láthatunk még. Néhányat közülük felújítottak, siralmas állapotban várják a pusztulást. Sorozatunkkal ezen jeles ipartörténeti emlékeket mutatjuk be, s most az aratás derekán felhívjuk rájuk a figyelmet. Hátha még mengmenthetők. Paks A vízzel meghajtott malmok vagy patak- vagy folyókon ringatózó hajó­malmok voltak. Ez utóbbiak közül a XVI. és a XVII. században még csak néhány működött a Dunán, 1719- ben viszont már céhet is alakítottak a folyami molnárok. Egy korabeli összeírás 1752-ben már 69 dunai malmot vett számba. „Ismert, hogy a hajómalmok a Du­na folyó közepén helyezkednek el, mégpedig úgy, hogy az a veszély áll fenn, hogy a terhelt hajók és tutajok ezeknek a malmoknak nekiütköz­nek. Mivel azonban most, amikor meglehetősen tetemes az élelmezés menyisége és más, a császári és ki­rályi hadsereg részére szükséges dolgok vízi úton szállításra kerültek, maximálisan ügyelni kell, hogy az összes hajózási akadályok középről eltávolíttassanak és a veszélyt meg­előzzük...” - szólt 1738-ban az udvar rendelkezése. 1829-ben ezt írja Paksról Egyed Antal: „Malma 22 fo­rog a Dunán, s messze tájékokról, fő­képen miólta a rendbeszedett Sárvi­zén nincsenek malmok, seregeinek ide az őröltetők.” Negyven év múlva már 56 hajómalmot említenek a do­kumentumok. A hajóforgalom növe­kedése és a jóval nagyobb teljesít­ményű gőzmalmok azonban kiszorí­tották őket, s ma már csupán régi ké­Halász Mihály pékén láthatók. - A dédöregapám öregapja is molnár volt - meséli az egyik ősi paksi dinasztia sarja, Ha­lász Mihály, ki nyugdíjazása előtt a gabonaforgalmi vállalat segédműve- zetöje, illetve megyei beőrlő főmol­nára volt.- Tíz mázsát őröltünk a hajón hu­szonnégy óra alatt, s azt el tudta vé­gezni egy ember. A konkurencia óriási volt. így amelyik molnár csak tehette, kocsit tartott. Elmentünk a parasztok házához, lemertük a pad­lásról a búzát, elhoztuk, ladikkal be- hordtuk a malomba, aztán meg visszaszállítottuk a lisztet a gazdá­nak. Késő ősszel bevontattuk a csu­pa fából készült hajót telelőre. Ilyen­kor húsz ember szedte szét egy álló napig. A Blattéké műemlék malom volt, rá volt festve Nepomuki Szent János is, de sajnos a jégtáblák ösz- szezúzták. Mi 1947-ben adtuk el a miénket, az új tulajdonosai Ordasra vitték. A kis visszaöntéses gőzmal­mot, ami most takarmánybolt ’46- ban vettem, hat év múlva államosítot­ták. Először negyven mázsát őrölt naponta, de átalakítottuk, s mikor 1962-ben megszüntették, már két vagon volt a kapacitása. Hetvencen- tis tömött vályogfala van, még most is jól bírja. Amíg üzemelt, területet ki­szolgált. Jöttek hozzánk még kajda- csi kuncsaftok is. Főztünk nekik, jól eldiskuráltak, itt is aludtak, aztán másnap hazaszekereztek. Abban az időben a Schönweiczéknek is volt Paks egyetlen meglévő malmában tápot, szemes takarmányt árulnak malmuk, ma már játszótér van a helyén. Lebon­tották a Pajorékét is. Nagyon sajná­lom, mert nincs egy sem, ahova bemehetnék hallgatni a hen­gerek zúgását... CSER ILDIKÓ Fotó: GOTTVALD KÁROLY A múlt század végén 56 hajómalom sorakozott a paksi Duna-szakaszon

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom