Tolna Megyei Népújság, 1988. július (38. évfolyam, 156-181. szám)

1988-07-21 / 173. szám

1988. július 21. “NÉPÚJSÁG 5 Táborjárás Tolna megyei gyerekek A baj ott kezdődött, hogy eltévedtünk. Kétszer is körbejártuk a fürdőtelepet, mig megtaláltuk a paksiak úttörőtáborát Ba- latonszabadi-Sóstón. Pedig utólag be- vallottuk; mindketten jártunk már ott. Az­tán a jelszót se tudtuk, így várakozásra ítéltettünk a kapuban, mig előkerült a tá­bor vezetője, Miszler Jánosné dunaköm- lődi pedagógus, aki harminckét kömlődi gyerekkel és a Paksi 3. Számú Általános Iskola nyolcvan pajtásával nyaral itt. Az udvaron pokoli a zaj. A szennyvíz- szívó autó dübörgése betölt mindent. Mellette kezelői békésen uzsonáznak. „Megszokták már” - gondolom, majd eszembe jutnak Illyés verssorai és in­kább a táborvezetőre figyelek.- Ez a fő gondunk - mondja. - Kicsi az emésztőgödör, így hetente háromszor kell kihívni a szippantókat. Mégha mindig időben jönnek, akkor is előfordul, hogy a gyerekek telefürdik. A tábor egyébként csendes. Csak a kömlődiek vannak ott­hon. A paksi gyerekek kirándulni mentek Tihanyba. A dunakömlődiek dekorációs napot tartanak. Szépítik, díszítik a tábort, ami egy hétig otthonuk. Néhány éve, amikor itt jártam, a fő pa­nasz az étel minőségére és mennyiségé­re volt. Most újra rákérdezek. A gyerekek elégedettek. Miszler Jánosné elmondja, hogy a paksi munkásétterem dolgozói főznek nekik, mindenki megelégedésé­re. Bőséges az ebéd, a reggeli, a vacso­ra, plusz még állandóan kapható a kony­hán zsíros és lekváros kenyér, de a gye­rekek ritkán kérnek, mert sose éhesek. * Megkerülve az őrséget, a két tábor kö­zött most éppen lebontott kerítés helyén Kazincbarcika-Kölesd 1-1 megyünk át a tamásiak táborába. A főté­ren vígan lengedezik a zászló. Erről eszembe jut, hogy ez állandó háborúság oka a két tábor között. Visszanézek, a paksiaké is megvan. Pedig rendszeres, hogy a figyelmetlen örök orra elől lopják el egymás zászlóit. A táborvezető, a hőgyészi pedagógus, Dömötör Péter éppen foglalt. Reggel ér­kezett általános ellenőrzésre a Tamási Városi Tanács pénzügyi csoportvezető­je, Páczelt Pál. Különben nyugodt napja lenne. A tá­bor lakói - hőgyészi, nagyszokolyi, ma- gyarkeszi pajtások - most kirándulnak. (Úgy látszik, ez ilyen nap.) Velük nyaral még tizenöt NDK-ból érkezett pionír is. Mint Dömötör Pétertől megtudjuk, a Hő­gyészi Állami Gazdaság kapcsolatai ré­vén rendszeres a gyerekek csereüdülte­tése. Ennek köszönhető, hogy délután NDK-magyar focimeccset is rendezhet­nek. „Tegnap” pedig vetélkedők voltak. Csupa komoly program. Felfüggesztett lekvároskenyér evés, ezt követően liszt- fújási verseny, majd két gyufaszállal bab­hordás és hasonlók. a Balatonon Az ascherslebeni úttörők a magyar pajtásaikkal együtt jól érzik itt magukat, és a sokat szidott nyelvoktatásunknak köszönhetően azért szót is értenek ma­gyar pajtásaikkal. A jó hangulathoz az is hozzájárul, hogy a tamási Dreams együt­tes minden turnusban egyszer - ingyen - fellép, diszkóműsorral, zenével szolgál­va a tábor ifjú lakóit. Tóparton áll mindkét tábor - a paksi és a tamási -, a gyerekek fürödni a Balaton­ba járnak. Viszont horgászni - egy újke­letű szerződésnek köszönhetően - itt is lehet. Mint Páczelt Pál elmondta, a tó a Siófo­ki Vízmű Horgászegyesületének kezelé­sében van, akik napi tizenöt horgászjeget adnak ingyen a tábor kis lakóinak. * A bonyhádiakhoz fordított napra érke­zünk. Táboruk Alsóbéla-telepen legked­vesebb e sorok írója számára, hisz úttö­rőként több nyáron át táborozott - még sátorban - a mostani háromemeletes pa­neltábor helyén. Mivel fordított a nap, a tábor diákvezetője a nagymányoki Sza­bó Anett fogad bennünket. Mint elmond­ja, telt ház van. A hatvan nagymányoki mellett kakasdiak és Szlovákiából Hlinik- ról érkezett pajtások is nyaralnak itt. Az udvaron felállított sátrakban pedig hat­van egri úttörő üdül.- Reggel a táborvezetőség szoba­szemlét tartott a tanároknál - meséli Szabó Anett. - Aztán tíz óra körül elren­deltük a reggeli tornát, kizárólag a taná­rok részére.- És szót fogadtak?- Igen, de rendetlenkedtek. Beszélget­tek a sorban, és nem is csináltak meg minden gyakorlatot lelkiismeretesen. Ál­lítólag pont úgy viselkedtek, mint mi a hétköznapokon. Gondolkodtam is, hogy elrendelek büntetésül egy tábor körüli futást, de meggondoltam. Sok bajom volt velük ebédnél is. A tanárok terítettek, de volt aki nem tudta, hogy a villát hova kell tenni. Délután azért megrendezzük a tanárok versmondó és énekversenyét. Kíváncsi vagyok, mit tudnak produkálni. Anett egyébként a szekszárdi egész­ségügyi szakiskolába jelentkezett. Gyer­mekgondozó szeretne lenni. Ahogy meg­ismertem, nem tartom kizártnak, hogy egyszer pedagógusként viszi táborozni tanítványait. * A kaposszekcsői lányok a beton ping­pongasztalon napoznak. Mire kollégám előveszi fényképezőgépét, szégyenlő­sen elfordulnak, vagy újságba temetkez­nek. A fénykép azért elkészül. Mi pedig átmegyünk az út másik oldalára - Bala- tonfenyvesen -, ahol a Dombóvár városi és városkörnyéki úttörőtábor házai sora­koznak. A kapuőrökkel itt is baj van. Mivel nem tudjuk a jelszót -, mint utólag kiderült „karnevár’-t kellett volna mondani - vá­rakozás a sorsunk. Izgalmak közé csöppenünk. A tegnapi képrejtvény helyes megfejtői között sor­solják ki a jutalmakat. Mire vége a sorso­lásnak, mindenki kap a csokikból. A százszemélyes táborban ottjártunkkor a dombóvári Gárdonyi általános iskola ta­Kaposszekcsöi lányok a pingpongasztalon nulóin kívül döbröközi, kurdi, kaposszek­csői és gyulaji úttörők nyaraltak. Foki Mária táborvezető, aki év közben a „Gárdonyi” pedagógusa, örömmel új­ságolja, hogy a dombóvári KlSZ-bizott- ságtól videomagnót kaptak kölcsönbe, és ez most a sztár. A gyerekeket el sem lehet zavarni, ha Piedone kalandjai, vagy Nils Holgersson utazásának újabb epi­zódjai mennek a képernyőn. Közvetlen vízparti, saját strandjuk van a dombváriaknak és azért video ide, vagy oda, a legnépszerűbb program; fürdés a Balatonban. Erre pedig bőven volt lehe­tőségük, mert ottjártunkig egyetlen felhő sem zavarta az egyhetes táborozást. * A Szekszárd környékiek balatonsze- pezdi táborában csehszlovák pajtások fogadnak - magyarul. A zombai általános iskola kapcsolata révén Lubietováról (Libekbánya) és Dőlni Peter-ről (Szentpéter) negyven úttörő tölti itt az egy hetet. Viszonzásul télen zombai úttörők utaznak sítáborba az Ala- csony-Tátrába. Részt vesz a táborozáson a zombai ál­talános iskola szabadidő-szervezője Pál Gyula is, Így ha a gyerekek éppen nem fürődnek, akkor video, számítógépes já­tékok, diszkó, vagy kirándulás, vetélkedő vár rájuk.- A bőség zavarával küszködnek a gyerekek - mondja Mányoki László zom­bai pedagógus, a tábor vezetője.- Hogy alakult ki a csehszlovák kap­csolat? - kérdezem.- Úgy kezdődött, hogy egy zombai fiú oda nősült - meséli Mányoki László. - Először a zombai focicsapatot hívták meg egy barátságos meccsre, aztán a két tsz is felvette a kapcsolatot, végül a Tóth Karcsi kiutazott (az iskola testnevelő tanára) és felvette az általános iskolával a kapcsolatot, megegyeztek a cseretábo­rozásban. Mivel azok csallóköziek, az ő kacsolatuk révén ismerkedtünk meg a Dőlni Peter-iekkel. így tudunk mosttelen- te ott síelni.- Kik most a tábor lakói?- A negyven csehszlovák pajtás mel­lett harmincán jöttek Kölesdről és mi zombaiak is harmincán vagyunk. Később kiderül, hogy más vendégei is vannak a tábornak. Eljött meglátogatni a gyerekeket a zombai tanácselnök, Szuli- mán Ferenc, vele pedig a tanács vb né­NDK zászló is leng a tamásiak tábo­rában hány tagja, Antal György, Kláb József és Lakatos István. Részt vesz a táborozáson Ábrahám Béla, a zombai általános műve­lődési központ igazgatója is. A kölesdiek vendége pedig Kocsis György tanácsel­nök. Ekkora találkozó alkalmas a baráti beszélgetésre, a további tervek egyezte­tésére is. Szulimán Ferenctől megtudom, hogy a két tanács - a zombai és a lubietovai - tervezi a kapcsolatok, az együttműködés hivatalos felvételét is, a további testvér­községi kapcsolat, munka írásban való lefektetését. A nap programjára a koronát az a mar- halábszár-pörkölt tette fel, amelyet ez al­kalomra a szakácsokat mellőzve Tóth Károly tanár főzött, és ami elbúcsúzva a Balatontól, a Tolna megyei táboroktól so­káig emlékezetes marad e sorok írója és fotóriporter kollégája számára. TAMÁSI JÁNOS Fotó: KAPFINGER ANDRÁS A legnépszerűbb program Miszler Kati és Polányi Ági dekorációt készít a tábor szépítéséhez „Lógok a szeren” - mondhatná Ma- róti László a bélatelepi táborban Zombaiak - kint a vízből

Next

/
Oldalképek
Tartalom