Tolna Megyei Népújság, 1988. július (38. évfolyam, 156-181. szám)

1988-07-20 / 172. szám

1988. július 20. TOLNA \ lísh-PÜJSÁG 5 ?£G£SSfluRG /960 fl AL7IWÖPT# 1 tíO£tF£M\ — . *99c 'CHACH eg'" UZA7/SIM/A Vt/AUSl CofJiAü AUSZTRIA Dlma C/JMÄOOS MOHÁCS Expedíció a Fekete-erdőtől Dunaföldvárig, majd a Fekete-tengerig NS ZtC MATOJSIA'A H'J} Égy kis edzés Délelőttönként általában csendes a Botel Admirál nevet viselő állóhajó fedél­zete. A csinos és egyre csinosabb hajó a Dunaföldvári Vízisportkör bázishelye. A sportkör tagjai délutánonként, a munka után és a hétvégeken jönnek ott össze, s némi beszélgetés után pedig sorra vízre szállnak. Most érthető módon többen is a hajón vannak, illetve motorcsónakjukkal bíbe­lődnek. Készülnek a nagy útra, amit teljas joggal barátságteremtő expedíciónak neveztek el. Mielőtt a név magyarázatával szolgálnánk, jegyezzük meg, hogy a ki­próbált sportköri tagok jelenleg már Ulm körül tartanak, azaz csorognak le a Du­nán. Gondolom, izgalmuk most sem ki­sebb, mint látogatásunkkor, az indulást megelőző napon volt Most pedig idézzük Süveges József, a sportkör elnöke sza­vait:- Az ÁISH Magyar Motorcsónak Szö­vetség és a Dunaföldvári Vizisportkör expedíciót indít a Fekete-erdőtől a Feke­te-tengerig a Dunán, ami 2850 kilométer hosszúságú. Az első évben, tehát idén Dunaföldvárig jövük le a kishajókkal, jö­vőre pedig innét indulunk. Az expedíció egyik célja, hogy megismerkedjünk, ba­rátságot teremtsünk a Duna-parti váro­sokkal és a Nautika-klubokkal, s eköz­ben a különböző prospektusok és fotók segítségével megismertessük új bará­tainkkal a mi településünket és ritka szép dunai környezetünket, valamint a most épülő nemzetközi motorcsónak-kikötőt ­mondja, s közben huitatja a hatalmas tablót, melyen a Dunaföldvárról készült színes fotók ölelésében láthatjuk az útvo­nalat ábrázoló térképet. Míg az útvonalat tanulmányozzuk, ki­kerekedik a nagy utazás másik célja, mi­szerint azt a lehetőséget akarják vizsgál­ni: hogyan lehet eljutni motorcsónakkal Párizsba. E megismerés több szempont­ból is izgalmas, érdekes. Például fény derülhet arra is, hogy miként tette meg kis gőzhajójával annak idején az utat gróf Széchenyi Ödön, aki a Dunán, Majnán, a Rajnán, a Szajnán és az ezeket összekö­tő csatornákon hajózta át Európát.- Fél éve készülünk az útra - mondja Mogyoródi Gyula, dunaújvárosi géplaka­tos, aki amúgy cége képviseletében Ausztriában dolgozik. Most szabadságát tölti és az „utolsó simításokat” végzi Mer- curi 50-es motoros csónakján, amiben kislánya, Henrietta is lelkesen segít neki. Persze, amiben tud... A Bécs melletti kempingezést Mogyoródi Gyula szervez­te meg - az ismeretség révén igen jelen­tős kedvezménnyel.- Kilenc túratárs már néhány napja elindult. Ök a 14 személyes Egülili két- motoros kishajóval teszik meg az utat - mondja Süveges József, majd igy folytat­ja: - Velük Regensburgban, az Érsek- csanád elnevezésű múzeumhajónál ta­lálkozunk. Továbbmegyünk Ulmig, majd vissza az egész útvonalon. S amit feltétle­nül szeretnék elmondani: Ulm város pol­gármestere és a Nautika sportkör vezetői fogadják az expedíció tagjait. A viszontlá- togatásra pedig augusztus közepén ke­rül sor. Ugyanis ebben az időszakban ök minden esztendőben az úgynevezett „sváb túra” útvonalán tutajjal úsznak lé ~ egészen Belgrádig.- Nem túl költséges sportot választot­tak maguknak? Különösen most merül fel bennem ez a kérdés e nagy túra kap­csán.- Minden nézőpont kérdése - mondja Süveges József és Mogyoródi Gyula szinte egyszerre, amit Süveges József egy kérdéssel „fejel” még meg:- Mit gondol, hogy ez az úkpéldául ne­kem mennyiben lesz? Bevallom, nem merek összeget mon­dani, csak a „sokban” jár az eszemben. Úgyhogy leegyszerűsíti beszélgetőpart­nerem a helyzetemet, és a következőket mondja:- Enni- és innivalót nem számolok, hi­szen arra itthon is ugyanannyi a kiadás, mint a határon túl. Egyébként önellátók leszünk. Szóval: az üzemanyag négyezer forintba kerül, ugyanis az út nagy részén csorgunk, illetve evezünk. Beváltani pe­dig mindössze háromezret fogok. Szólni nem tudok a meglepetéstől, vi­szont teszi ezt Mogyoródi Gyula:-Tény, hogy egy motorcsónak nem ol- . csó. De nem is drága. Attól függ, hogy mi­lyen motor van benne. És egyébként! Az emberek többsége beletemetkezett a pénzszerzésbe. Építik a status szimbó­lum házaikat, a kisebb palotákat, termelik a paprikát, a paradicsomot... De ezek egyikéből sem lesz egészség. Tudom, hogy a dolgokat ennyire nem szabad leegyszerűsíteni, s azt is tudom, hogy so­kaknak szüksége van a munka utáni munkából származó jövedelemre. De azért ez sem általános. Azt mondom, hogy akarat és elhatározás kérdése, hogy ki milyen életformát választ. Mi a jó levegőt, a napfényt és a vizet választot­tuk, s reméljük, ezzel együtt az egészsé­get is, vagy annak lehetőségét... Gyönyörködöm a vízben, az elhaladó uszályokban a Botel Admirál fedélzetén állva. Vannak benne műhelyek, üzem­anyag-tárolási lehetőség, 24 kabin, csi­nosan berendezve. A házigazdák pedig a hajó „gyomrába” invitálnak, ahol megint meglepődöm. Kellemes és elég nagy he­lyiség asztalokkal, padokkal berendez­ve, bőségesen, ugyanakkor Ízlésesen dekorálva. Balra presszópult, mögötte Sarcacz Istvánná kedvesen kérdezi, hogy mit kérünk. A rostos gyümölcslé kellemes hideg, s jó letelepedni a kockás abrosszal borított asztal mellé. A presszó egyébként reggel 8-tól este 10-ig tart nyitva a sportkörrel kötött szerződés ér­telmében. Arról folyik itt a szó, hogy most épül Dunaföldváron a nemzetközi motorcsó­nak-kikötő, ami csak akkor nem lesz ráfi­zetéses, ha sok csónak köt ki. S hogyan lesz itt sok csónak? Ha az emberek meg­tudják az új és már igen szükséges kikötő létesülését. Tehát a dunaföldváriak útja egyben vendégtoborzó is. Pontosan ezért rengeteg prospektust és ismertetőt visznek a túrára a motorcsónakosok, s nemcsak a Duna menti nagyközségről, hanem Tolna megyéről is, melyeket jó­részt a Tolna Touristtól kaptak. Úgy látszik, ez a nap számomra a meg­lepetések napja. Ugyanis ezt teszem többször is, amint kikerekedik a Botel Admirál története, ami röviden így szól:- Valaha ez volt a Győr nevű motoros teherhajó - kezdi Süveges József. - Öt évvel ezelőtt megkaptuk a Maharttól egy eszmei díjért, azaz száz forintért. Ugyanis már nem volt célszerű üzemeltetni, mivel a benne levő német motorok alkatrésze­ket egyre sűrűbben „követeltek”. A régi jószághoz pedig már nem sikerült besze­rezni semmit. Tehát a sportkör „megvet­te” a hajómatuzsálemet, s nyomban hoz­zákezdünk az átalakításhoz, ami úgy kezdődött, hogy kiszereltük a két motort, ami persze nem kellett senkinek. így a MÉH-nek adtuk el 120 ezer forintért - kilóra. El is szállították a két 3x5 méte­res motort. Egy hét múlva váratlan ven- -X dégek érkeztek elegáns kocsikkal. Egy osztrák hajózási vállalat képviselői vol­tak, s közölték: megvennék a motorokat.- Mennyiért? - kérdeztük félve.- Darabját 17 millió forintért - volt a vá­lasz. ' - Csodálom, hogy nem estem össze - mondja a régi emléket idézve még min- d ig idegesen Süveges József. - Telefon a MEH-telepre, majd Pécsre. Ott előző nap zúzták össze... A sportkör egymillió forintért átalakí­totta a hajót, melyben kabinjait rendre kiadják. Három évre a Hidfestő Vállalat bérelte ki. Úgyhogy a 34-ből S' millió „már” megtérült. Gyerekkacaj hallik föntről, majd a lép­csőn lábak jelennek meg. Előbb kicsik, majd nagyok. Kezdjük a bemutatást az utóbbiak tulajdonosaival. A nagyapa Nagy Géza, veje dr. Kállai Sándor, és az unokák, a 11 éves Mirella és a 3 eszten­dős Kata. Reggel nyolckor indultak Mo­hácsról Budapestre. Itt egy kávéra és üdítőre álltak meg, majd folytatódik az út Budapestre és este még vissza.- Bárcsak több ilyen megállási lehető­ség lenne a Dunán - mondja Nagy Géza, aztán arról tájékoztat, hogy a „víziparko­lót” gépkocsiból fedezte fel. Elköszönnek a vendégek és elhúznak a Mercury 90-essel. Ekkora utat még ér­demes oda-vissza kishajóval megtenni. Viszont a dunaföldváriak a már említett 14 személyes hajón kívül „tengelyen” vi­szik, illetve vitték föl a csónakokat a Fe­kete-erdőbe - közülük négyet Széphal­mi Tamás társadalmi munkában saját ka­mionjával. Volt motorcsónak, amelyik utánfutón utazott. De most már valamennyi a vízen van, tulajdonosaikkal együtt csorognak lefe­le, hazafele. Ók húszán bizonyára sok barátságot kötöttek és kötnek a Duna mentén élő emberekkel a valószínű izgalmas, de csodálatos út során. Itthon pedig várják már őket a rokonok, barátok és a száztíz sporttárs, a dunaföldvári sportkör tagjai V. HORVÁTH MÁRIA FOTÓ: SÖRÖS MIHÁLY A tavalyinál kevesebb álláslehetőség várja a pályakezdőket A pályakezdők elhelyezkedési lehető­ségei az idén tovább szűkülnek; a mun­kavállalás lehetőségei területenként, szakmánként az elmúlt évekhez hason­lóan igen eltérőek, a feszültségek viszont az eddigieknél élesebben jelentkeznek. A hetvenes évek közepén született népe­sebb korosztályok ugyan ez évtől kezdve érik el a munkavállalási kor alsó határát, de mivel a legtöbben továbbtanulnak, az idén még csak minimálisan nő az első íz­ben munkát vállaló fiatalok száma. A nyá­ron csaknem 130 ezer fiatal fejezte be ta­nulmányait; az Állami Bér- és Munkaügyi Hivatal tájékoztatása szerint a végzősök számára a tavalyinál mintegy 9 ezerrel kevesebb, körülbelül 120 ezer munka­hely kínálkozik. Mivel a vállalatok igényeit még az év elején gyűjtötték össze, ez a szám a nyár végéig még valamelyest mó­dosulhat. A legkedvezőbb helyzetben most is a szakképzett, s közöttük is a szakmunkás fiatalok vannak. Száz, szakmunkáskép­zőt végzett fiatalra átlagban 103 meghir­detett állás jut, míg' ez a szám minden más alap-és középfokú iskolatípusnál száz alatti. A divatszakmákban azonban az idén sem lesz könnyű állást találni, míg más úgynevezett hiányszakmákban bőven válogathatnak a munkaalkalmak között. A korábbi évekhez hasonlóan ke­vés utánpótlásra van szükség a fodrász, a kozmetikus, az autószerelő, a fényké­pész és a vendéglátóipari szakmákban, amelyek mindig is népszerűek voltak. Ugyancsak kevés az álláskínálat Buda­pesten a porcelánfestő, a fogtechnikus, a látszerész és a dísznövénykertész szak­mákban. Egyes térségekben csökkent a kereslet a szobafestők, a központifütés- és vízvezeték-szerelők, a karosszériala­katosok, a villanyszerelők és a műszeré­szek f ránt. Ugyanakkor a jelentkezőknél jóval több forgácsolót lakatost, hegesz­tőt esztergályost, ács-állványozót, kő­művest fogadnának a vállalatok, s egyes textil- és ruhaipari szakmák művelőiből is többre lenne szükségük a munkáltatók­nak. A kereslet leginkább a segédmun­kások iránt csökkent; ez elsősorban az általános iskola után tovább nem tanuló, és a középiskolákból lemorzsolódó fiata­lok elhelyezkedési esélyeit rontja. Kevesen keresnek gimnáziumi érett­ségivel rendelkező munkatársakat is, s a számukra bejelentett munkahelyek több­sége - 70 százaléka - fizikai munkakör. A gimnáziumot végzett lányok közül várha­tóan az idén is sokan csak helyettesítő­ként, határozott időre szóló szerződéssel tudnak majd elhelyezkedni. Általában kevés a szakközépiskolások számára felkínált nem fizikai munkakör is. Sok helyütt telítettek az óvónői állások és a középfokú közgazdasági végzettsé­get igénylő munkakörök. Budapesten ugyanakkor még mindig túlkereslet van bérelszámoló, könyvelő és pénzintézeti dolgozók iránt. A gyors- és gépíró szak­iskolákból kikerülőknek azonban nem sok választási lehetőségük lesz; a mun­káltatók ilyen munkakörökbe szíveseb­ben alkalmaznak érettségizett, idegen nyelvet beszélő fiatalokat. Ápolói, asz- szisztensi és gondozói munkakörökben általában biztosított az egészségügyi szakiskolát és szakközépiskolát végzet­tek elhelyezkedése. A friss diplomások számára ugyan a tavalyinál kevesebb állást hirdettek meg és csökkent a pályázati rendszeren kívül bejelentett munkahelyek száma is, de összességében még így is kétszer több ' állás várja a fiatalokat, mint ahányan vé­geznek a felsőfokú oktatási intézmé­nyekben. A tavalyinál mintegy 2900-zal kevesebb állást ajánlottak fel a műszaki egyetemek és fűiskolák fiataljainak, munkahelyválasztási lehetőségeik azon­ban még Igy is a legkedvezőbbek. Válto­zatlanul jelentős az igény a gépész- és villamosmérnökök, valamint az üzem­mérnökök iránt, s az átlagosnál kereset­tebbek a vegyészek, a közlekedés-, a ko- hó-és a bányaipari karokon és szakokon végzettek. j A frissen diplomázottak létszámánál kevesebb pályázatot írtak ki az építész- mérnöki karok, a városgazdálkodási, a magas- és mélyépítési, valamint a víz­gazdálkodási főiskolai szakok hallgatói­nak. A pályázati rendszeren kívüli állásle­hetőségek ismeretében azonban ösz- szességében biztosított az építőipari szakosok munkába állása. A közgazda- sági egyetem egyetlen szakán sem jelent majd várhatóan gondot az elhelyezke­dés. A tudományegyetemeken végzett, nem tanári képesítésű fiatalok munkába állásának lehetőségei hasonlóak az ed­digiekhez. Az előző évek tapasztalatai alapján valószínű, hogy a jogászok iránt nagyobb a kereslet a meghirdetett pályá­zatoknál. Egyes bölcsész szakok - pél­dául régész, művészettörténész, levéltá­ros - hallgatói számára az idén sem hir­dettek betöltésre váró állásokat. Az ag­rártudományi egyetemeken és főiskolá­kon az egy hallgatóra jutó álláskínálat az elmúlt évek szintje alá csökkent. Mivel a gazdaságok pályakezdők iránti igénye a végzés körüli időszakban szo­kott megélénkülni, ez most is kedvezően befolyásolja majd elhelyezkedési lehető­ségeiket, elsősorban a növény-, gyü­mölcs- és szőlőtermesztés területén. A tavalyinál körülbelül 2300-zal keve­sebb fiatalt vár az ipar, amely azonban még mindig a legtöbb munkaalkalmat kínálja, itt koncentrálódik a munkaerő-kereslet mint­egy 40 százaléka. Az ipar igénye a pálya­kezdők iránt összességében 13 megyé­ben csökkent, ugyanakkor Bács-Kiskun, Borsod, Hajdú, Heves és Pest megyékben némileg növekedett a bejelentett álláslehe­tőségek száma. (MTI) Pihen a Botel Admirál, végleg kikötötték Süveges József, Mogyoródi Gyula és Henrietta, valamint a kis „segédszerelő”, *'-» Böde Ferike

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom