Tolna Megyei Népújság, 1988. július (38. évfolyam, 156-181. szám)
1988-07-16 / 169. szám
1988. július 16. 8 ^NÉPÚJSÁG Simontornyai lépések Milyen lépéseket tesznek, merre tartanak, hova igyekeznek az emberek Simontornyán? Fagylalttal a fa alá Bőrös autót látni Simontornyán nem feltűnő dolog. így aztán észre sem veszi talán senki sem.A Robur teherkocsira sem vetnek gondot, ami az út mellett áll. Vezetője Kiss Sándor, agy árnyékot vető fa alá igyekszik, fagylalttal a kezében:- Most értem haza Pécsről ezzel a szállítmánnyal - kezdi a gépkocsivezető. - Nagyon meleg van. Sört akartam hazavinni, de nem kaptam, így most elnyalom ezt az adagot. Mióta járok erre? Harminc éve már. Nem itt az otthonom, hanem a szomszédban, Igarban. Az Fejér megye, ez Tolna. Többet vagyok itt, de haza oda megyek. Kereskedő akartam lenni negyvennégyben, de a háború... Aztán a föld miatt kellett maradnom. Változott a világ, a bőrgyár következett. Gépkocsivezető lehettem, gyorsabbak lettek a lépéseim. Most már óvatosabban mozgok. Pár hónapom van a nyugdíjig. Nem, nem a bőrgyárban vagyok már, hanem a bőr-szőrmében. Ebből a szállítmányból labdalesz a gyorslábúaknak. Plébánia a Lenin utcában Az egykori ferences rendi kolostor további sorsát meghatározza az a csere- szerződés, mely létrejött a pécsi püspökség és a helyi tanács között. Ez kimondja, hogy a kolostorépület 1990-ig tanácsi kezelésbe megy át. Cserébe addig felépül a tanács által biztosított telken - a Lenin utcában - az új plébánia. Ehhez a megyei tanács ad támogatást és a községi tanács is 500 ezer forintot. A műemléki környezetben épülő ház megváltoztatja majd a faluközpont jelenlegi képét, hiszen első lépése lesz annak a sorozatnak, amelyben a 3x2 lakásos tanácsi bérlakásokat építik. A kolostor hasznosításáról szóltunk már lapunkban. Napközis étterem lesz és szálloda 8-10 szobával. Partnerek innen-onnan Egyik lépésből következik a másik. Ezt az egyszerű logikát azonban látni is kell és követni. A községi illetékesek, állami, párt- és gazdasági intézmények, egységek partnerek ebben az egyszerűnek minősített, józan gondolkodásban. Ez a kapcsolat összefogást jelent. Elég egyetlen mozgató erő, frissebben lebbenő gondolat, lépésre kényszeríti a partneri kört. Az ötletadó lehet egy kisszövetkezet, vagy egy nagyobb gyár, de ha a községért, annak fejlődéséért indul útnak, szabad jelzést kap. Ilyen gondolatok egyeztetésére koordinációs értekezletekre gyűlnek rendszeresen. Egymást informálva szélesítik a partneri kapcsolataikat innen-onnan. Akár Hajdú-Bihar megyéből is, ha kell, ha ott olyan kedvező ajánlatot kapnak például a tornacsarnok építésére, amit vétek lenne nem elfogadni. Ehhez azonban gyors átigazításra van, volt szükség. Mindenekelőtt felmérni, hogy a meglevővel kell a jövőben gazdálkodni. Ilyen érték pedig bőséggel van Simontornyán. Az örökséget olcsóbb korszerűsíteni, mint fintort vágva a régire, újat teremteni. Cseppnyit a vizekről A Sió jelenléte meghatározta a tegnapot, de a holnapot is. A strand létrejöttének körülményeit közreadtuk már, ezúttal arról tudósíthatunk, hogy újabb medencével bővítették. Ezt a lépést azért érdemes részletezni. Adott egy melegvizes fürdési lehetőség mindenki számára. Fiatalok, idősek igényelhetik a fenntartó vállalat szolgáltatásait. Az ékesebb emberek nyugodtabb pihenésre vágynak. Megoldás? Egy ülőpados medence építése. Egy lett az ötlet a tettel. Simovill, áfész, bőrgyár, költségvetési üzem ösz- szefogott és most adják át rendeltetésének a nyolcszögletű, 15 méter szélességű medencét. Az elvégzett társadalmi munka értéke 1 millió forint. Vizeket azonban az utcai árkokba is szelídíteni kell, de az ivó- és szennyvíz elvezetése sem kisebb gond. Ez év augusztus végére adják át a 100 köbméteres magaslati ivóvíztározót. A bőr-szőrme vállalat szennyvizét gravitációs csatornán, a Sió-hídon felfüggesztett nyomóvezetéken keresztül vezetik a bőrgyárig. A belvizekre 760 ezer forintot költöttek eddig a Laposi téren, a Várkert utcában és a Beszédes utcai körárok építésével. Csillebércre félúton- Elnézést kérek, de sietünk a buszra - mentegetőzik Boros Eszter általános iskolai tanár. Kisszékelybe megyünk, az úttörőtáborba, ahol felkészítem a gyerekeket a csillebérci útra. Nemzetközi táborozásra lesz ez a bemelegítés. Úttörők vagyunk, nevünk jelzi talán a szándékot is. Remélem, nem kell múltidőben fogalmazni és a kezdeményező lépések egyre több hangsúlyt kapnak. Amire itt mozgósítani kell az embereket, az pedagógiai szempontból is jelentős, hiszen a településfejlesztési programok, tervek zömében olyanok, hogy szinte közvetlen érintik a tanulóifjúságot... Mit kell tudni arról a kisszékelyi táborról, ahova a simontornyai gyerekek most igyekeznek? Annyit csupán, hogy a társközségről van szó. A jövőkép itt a természeti adottságokban gyökerezik. Lehet, hogy erős bele- magyarázás, ha azt mondjuk: első lépés ez a tábor a kisközség fejlődését nézve. Az eset tanulmányozásánál ismét ösz- szefogásba botlunk. Kórház, bőrgyár és ne sértődjön, aki korábban is esetleg kimaradt a felsorolásból - olyan példák adói, amit bármely településen követni lehet. Itt volt egy óvónői lakás. Konyha, társalgó, vizesblokk, vendégszoba. Ehhez lehet kapcsolni az öt tizszemélyes sátor betonalapjainak víz- és villanyvezetékeit. Már komfortosabb a hangulat. Zárójelen kívül kell megjegyezni, hogy három sátrat a munkásőrség adott az úttörőknek. Ma simontornyaiak, holnap budapestiek, aztán... Vajon hány lépés kell még ahhoz, hogy arról tudósíthassunk, hogy Kisszékely- ben nemzetközi tábor nyílt? Információ az asztalon Ha ezt halljuk napjainkban, információ, akkor nyomban következik egy másik fogalom - nyíltság. Ha így lépegetünk fogalomról fogalomra, egyszercsak azt vesz- szük észre, hogy a községpolitika konkrét, tájékoztatási módszereinél tartunk. Könnyen, vagy nehezen nyilatkozik az utca embere? Ezt csak azok tudják mérni, akik ösz- szehasonlítást végezhetnek a múlttal. Van vélemény, ami szerint mindig a hivatalokban döntötték el, mi legyen itt Simontornyán, aztán következtek az aktívák, propagandisták és erről meggyőzték a falu lakóit. Úgy tűnik, fordult a kocka. A különböző közösségek, alapszervezetek előbb felmérik az igényt szélesebb körben és utána foglalnak állást, hoznak határozatot. „Demokratikusabb” - mondják. Az információáramlás egyik módszerének szánják azt a rendszerességgel megjelenő újságot - a Simontornyai Krónikát - amelyről a koordinációs értekezlet dönt a közeljövőben. Lényege: helyben szólni a helyi gondokról és örömökről. A szólás igényének ilyetén megnyilatkozása hasonló lépésre késztethet más településeket is. Felfrissítése ez a formálisnak minősített tanácstagi beszámolóknak, alapszervezeti bizalmas jelentéseknek. Emberibb módon kerül majd az információ az asztalra. Kicsivel, kocsival a hegyre- Egyéves lesz augusztusban Lackó - simogatja szőke kisfiát a tizenkilencéves Molnár Lászlóné, aki a hegyen levő lakásuk felé lépdel gyerekkocsival. Én magam is csak egy év óta vagyok állandó lakos Simontornyán. Dégen éltem korábban, csak itt tanultam a szakmunkásképzőben. A férjem is bőrgyári dolgozó, én is onnét mentem gyesre. Szeretek itt élni. Most jöttünk meg üdülésből, a Balatonról. A gyári szakszervezet segített ebben. Építkezni szeretnénk. A lakást kellene bővíteni. Ja, igen és a családunkat is, így tervezzük. Lackó mellé még egy kislány is kellene majd két év múlva... - mondja csöndesen, aztán az új lakótelepi házak, a tanács, a gyárak, üzletek ablakai előtt lépdel kicsivel, kocsival a hegyre. DECSI KISS JÁNOS Udvarbelsö Szinte jelképes az utcai homlokzat. Elszáradt fa azon az oldalon, ahol nem lakják az épületet.- Arany János, Petőfi Sándor, az ott mellette Júlia. Itt elöl Wagner, zeneszerző hegedül. Úgy mondta, hogy az írók, művészek szeretnek romantikus helyeken. Ezért festette őket egy várrom közelébe. Ott a másik képen a Lomnici csúcs. Itt lent pedig az urak vadásznak. Ott fekszik egy szarvas, körülötte kutyák. Megkopott már nagyon. Ha megfordulunk, akkor ott az Eger-vár ostromát láthatjuk. Szurok meg kő zúdul a törökökre. Másztak föl a várfalra létrával. Dobó Katicának mondta azt a nőt, amelyik ott áll középen. Ez itt? Két kuruc vitéz ül a lovon és egy tót lány kínálja korsóból őket vízzel. A patakból merített. Ott a háttérben Krasznahorka büszke vára. Az oszlopok között királyi koronák voltak, de a férjem lekaparta, nehogy ezért is megverjék...- Hányban festették ezeket a képeket?- Jaj... - sóhajt özvegy Bötös Istvánné az alsónyéki Vasút utca 1 -es számú ház kapualjában és fölnéz a megkopott faliképekre -1939-ben. Egy Vajta István nevű ember járt erre. Azt mondta, gyalog jött Pestről. Elkezdett beszélni, hogy mennyit festett ő kápolnákban, mészárszékekben, éttermekben. Úgy gondolta, ezekre a falakra is kellene kép. Ö azt akarta, hogy vegyünk nagy vásznat, amire olajjal fest és akkor az örökös darab. Egy hosz- szú botra erősített ruhadarabbal köny- nyen megtisztíthattuk volna, de az uram azt mondta, hogy ő annyit nem áldoz rá. Az az igazság, hogy abból az emberből nem nézte ki senki, hogy festeni tud. Ötven forintot kért egy hónapra. Addig be is tartott neki.- A pénzt?- Nem, hanem a munka. A pénzt azt elitta. Már nagyon sajnálom, hogy nem hallgattam rá, a vászon miatt. Mások azt mondják, hogy rosszul keverte a festéket, sok enyvet rakott bele. Itt az eső ugyan nem érte soha... Elhallgat. A botjára támaszkodik. Nehezen mozdul. Az emlékei keserűbbé váltak. Nincs közöttük szépnek mondható, bármilyen messziről hívatik is elő. Baj bajra következett. Amikor a lánya meghalt 1944kan járnak erre Bajára, meg onnét Szekszárdra, följebb is külföldre. Be akarják rendezni. Nem tudom, lesz-e belőle valami. Azóta nem jöttek. Nem kérdezték mennyi lenne, én nem is tudom... Azt azért mondta, hogy ha meg is veszik, mi maradhatunk életünk végéig. Dísztelen ablakok ben, úgy érezte az ő életét is magával vitte. Mit jelentettek ezek után a társadalomban végbement változások? Érzéketlenné vált a fájdalmak iránt, a megpróbáltatások, megaláztatások a munkával, a józan ésszel szerzett, termelt „gazdagság” miatt, csak keményítették szivét-lel- két. Később a férje is meghalt.- Ez a ház arról árulkodik, hogy tehetős volt a gazdája. Ki építette?- Nem voltunk mi soha gazdagok. Jól gazdálkodott az uram azon a 38 hold földön... Négy lovunk volt kancák. Csikó mindig volt mellettük. A tanyán 16 üsző is volt. A háborúban elvitték. A tanyát a téesz vette el. Nem fizettek egy fillért sem érte. Lebontották, nyoma sincs. Ezt a házat az apósom apja építtette 1886-ban. Díszesebb volt az utcai rész. Az ablakok fölött gipszöntvényekből virágok voltak. Leestek, eltörtek. A többit mi szedtük le, amikor csináltattuk a ház elejét. Most sima. A kaputól balra van az üveggang. Ott a,bejárat fölött is voltak festmények. Váraljai borozóknak mondta a festő. Mellette a mézevőket lehetett látni. Egy fiatal pár, legény és leány ült az asztalnál, előttük méz és kenyér volt- Ott az udvarban hátul szép fehér oszlopok mögött hova nyílnak azok az ajtók?- Az már a gazdasági épület volt. Kamra, magtár, széna, szalma helye. Itt jobbra, ahol most kert van, itt is épület volt. Nagy góré az utcára, mert sarkon áll a ház. Alatta ólak. Pajta, tehénistálló. Lebontottuk, nincs rá szükség. Most a helyén megterem, ami kettőnknek kell. A fiammal élünk itt. Nem is használjuk azt a fölső épületet. Nem tudom már fölvinni a tüzelőt, kihordani a hamut. Itt a konyhában elvagyunk. A fiam is leszázalékolt, nem tud dolgozni. Tessék beljebb kerülni. * Zöld a kert. Az udvar közepén kút. Nem használják emberi fogyasztásra, csak állatoknak. Annak a néhány baromfinak és a két hízónak enyhíti’szomját, ami az egykgri gazdaság emlékét naponta ébreszti. A halk szavú kutya farkával lebbenti megadóan a szúnyogriasztó függönyt. Az egykori nyitott konyhába lépve kellemes hűvös fogad. Lefedték már a kéményt régen. Külön elzártan van egy kis helyiség a füstölőnek. Közvetlen nyílik a konyhából egy nagyobb szoba. Középen egy asztal. Hosszú deszka rajta. Vékony selyemfonalak lógnak rendezett formában. Bötös Istvánné (Körösztös Éva) egy levelezőlapot tesz félre, helyére egy kis papírdoboz kerül. Lassan, óvatosan foglal helyet Éva néni. Igazit szemüvegén. Kérdőn néz. Ujjaival a rojtokat babrálja. Csönd. * „Drága Nagyanyi! Azért írok, mert most pénteken nem tudunk bemenni, sietni kell Szekszárdra. Szombaton a piacon nem kaptam neked kendőt, mert ilyenkor nem árusítanak és különben egyáltalán nincs kendős a piacon. Voltunk egy háznál, de ott sem kaptunk. Fonal egyelőre még nincs. Budapesten sem tudtunk venni. Az apu pénteken jön haza, azt irta nekem. Jövő hét péntekén majd benézünk, mikor megyünk. Ha kell valami, írd meg! Addig is vigyázz magadra és a Pistire is. Azért írtam géppel, hogy jobban el tudd olvasni. Anyu is üdvözöl. Addig is sok puszi: Bea, Tamás.”- Elolvasta? Az unokám kislánya írta a Bea - simogatja a fehér rojtokat majd a levelezőlapot Bötös Istvánné.- Milyen fonalat kerestek?'- Ezt a selyemfonalat, aminek Mátra a neve. Baján, Baján- szentistvánon laknak és kértem őket, hogy vegyenek fejre való kendőt és fonalat is. Ebből kötöm ezeket a nyakdíszeket.- Sárközben volt nyakéke az asszonyoknak, lányoknak, de az színes gyöngyből készül, ez pedig fehér selyemrojt. Hogyan gondolt arra, hogy ilyet készítsen?- Szüreti bál volt itt a faluban. Van már ennek tizenkét éve is. A Bea akkor hatéves lehetett. Gondoltam, varrók neki sárközi ruhát. A kötényen nem volt rojt. Kötöttem rá. Sárga selyem lett mind a kettő. Nagyon tetszett neki és boldog volt. Én meg nagyon örültem. Itt járt akkor a Pató doktor úr felesége és azt kérdezte, hogy nem lehetne ez nyakra is? Mert először azt is ripszre varrtam és csak utána selyemre. Megcsináltam és azóta már sokat adtam ismerősöknek, meg akit meg akartam lepni... Régen tanultam, még a harmincas években a rojtozást. Akkor úgy öten-hatan lehettünk, hímeztünk az úrasztalára egy térítőt. Az is nagyon szép. Aztán elment az idő... * Özvegy Bötös Istvánné nyolcvannégy éves. Megfáradt tekintete ellenére sem látszik annyinak. Ha fájdalom sajdul hol egyik, hol másik testrészéből, akkor az asztal mellé ül és a deszkalapra vásznat rajzszögei, horgolótűvel sorra fűzi a fonalakat, aztán megálmodott mintákat köt egymás mellé. Minden bajt enyhít a két kéz munkája, ha azt szeretet járja át, ami másnak meglepett öröme lehet.- Járt itt egy éve a bátaszéki tanácselnök - kapaszkodik botjába Éva néni, megvennék tájháznak, mert nagyon tetszik neki. Jó helyen van. So■ ■ Decsi Kiss János Molnár Lászlóné és kisfia
