Tolna Megyei Népújság, 1988. július (38. évfolyam, 156-181. szám)

1988-07-14 / 167. szám

1988. július 14. / TOLNA N KÉPÚJSÁG 5 Nagymányoki sikerek az NSZK-ban (TUDÓSÍTÓNKTÓL) A tízéves jubileumát 2 hete ünneplő nagymányoki német nemzetiségi együt­tes sikeres vendégszereplés után ha­zaérkezett a Német Szövetségi Köztársa­ságból. A megyei és országos rendez­vényeken már egyaránt jól ismert cso­port a Fogyasztási Szövetkezetek Or­szágos Tanácsa megbízásából töltött 10 napot az NSZK-ban, Baloghné Wusching Ágota művészeti vezető és Né­meth Tibor zenekari vezető irányításával. A meghívás a Hessen tartomány Reichelsheim nevű községéből érkezett (7000 fős település), ahol a sportpályán megrendezett lovasbemutató alkalmából tapsolt először a több ezres közönség a csoport művészi színvonalú előadásá­nak. Ezután már nem volt véletlen, hogy a második előadás alkalmából, amelyet a hazai együttes részvételével szerveztek, zsúfolásig megtelt az iskola tornaterme. A csoport fő feladata volt, hogy részt vegyen és bemutatkozzon a hesseni tar­tomány a július 2-től 10-ig tartó fesztivál­ján, amelyet naponta több tízezer fő láto­gatott meg. A felvonulást 500 000 ember tekintette meg. Három alkalommal - egy nemzetközi baráti találkozón és egy má­sik napon egy egyórás műsoruknak, va­lamint a záróünnepség keretében ren­dezett felvonulás alkalmából - tapsolt a sok ezres közönség a nagymányokiak- nak. A második fellépés alkalmából jelen volt és az előadás után gratulált az együt­tesnek Walter Walmann, a tartomány mi­niszterelnöke és Gottlieb Milde, a tarto­mány belügyminisztere is. Magyar zász­lót lobogtatott a szél Wiesbádenben is, ahol a kertbarátok szövetségének me­gyei rendezvénye alkalmából adott a csoport ünnepi műsort. A fellépések között szervezett progra­mok - Frankfurti repülőtér, Heidelberg nevezetességeinek megtekintése, séta­hajózás a Neckar folyón - épp oly felejt­hetetlen élményt jelentettek a csoport­nak, mint a Magyrországon élő német nemzetiségi hagyományokat ápoló és bemutató előadások az ott élő - egyéb­ként is folklórt szerető és tisztelő - lakos­ságnak. Ezt fejezte ki az a forró ünnep­lés, amelynek egy-egy előadás után le­hettünk részesei. A német dalokat sok­szor a csoporttal együtt énekelte a kö­zönség. Fogadta a csoportot Helmut Bonn, a Reichelsheim-i közös tanács polgármestere is. SZOBOSZLAI JENŐ Jöjjön Váraljára... Egy művelődési ház és az idegenforgalom Ilyenkor nyár közepén, a nagy meleg­ben Nyári szünet tábla olvasható szinte valamennyi művelődési ház ajtaján. Ért­hető, mert e házak látogatói most sza­badságukat töltik, pihennek, nyaralnak, külföldre utaznak. Ritka kivétel a Váralja székhellyel mű­ködő körzeti művelődési ház, mely ma­gyar, német ajkú és székely hagyomá­nyőrző népi együtteseivel, - az ország­ban valószínűleg egyedülállóan - egy­ben folklórközpont is. Itt ilyenkor zajlik a csúcsforgalom, idén minden eddigit meghaladó méretben. Nem különcködésről van szó, hanem egyszerűen arról, hogy az intézmény kihasználja a helyi népművészet és Vár­alja csodálatosan szép természeti kör­nyezetéből adódó lehetőségeket, ebből idegenforgalmat, s gyakran tisztességes üzletet is - csinál. Az idegenforgalom pillére az együtte­sek kiterjedt nemzetközi kapcsolata, és a Tolna Megyei Idegenforgalmi Hivatallal kötött megállapodás. Most a ház irodája is idegenforgalmi hivatalhoz hasonlít. Az íróasztalokon, polcokon útlevelek, útlevél- és vízumké­relmek, német, angol, olasz, francia, bel­ga és holland nyelven érkezett levelek, fordítások, válaszlevelek, programok, fo­gadások tervezetei tornyosulnak. Van dolga az örvendetes kényszerűségből alkalmazott, szakképzett idegen nyelvű levelezőnek. A bel- és külföldi távhívások zöme is felvállalt különleges munkához kapcsolódik. Sajnos, a telex hiányzik, de a termelőszövetkezet, ha kell segít. Az eddig ismeretes idegenforgalmi program igen figyelemre méltó. A sort májusban nyugatnémet turisták nyitot­ták. Lakodalmas műsort és vacsorát kaptak. Valószínű, hogy mindkettő ízletes volt, mert nyomban NSZK-beli vendég- szereplésre hívták meg a váraljai együt­test. A nagymányoki német nemzetiségi népi együttes 10 éves jubileumi ünnep­ségén, melyet júniusban tartottak, az NSZK-beli Wülfrath népi együttese volt a külföldi vendég, mely cserekapcsolatot tart az együttessel. A hivatalos ünnepsé­get fergeteges közös néptáncműsor zár­ta, s részt vettek rajta az izményiek és a váraljaiak is. A mindössze 30 forintos be­lépővel hirdetett műsorra elővételben minden jegy elkelt, sokan kint is reked­tek. Július 12-én a Szekszárd-Bezons testvérvárosi kapcsolat alapján francia vendégeket fogadtak, akik Váralja nép­művészetével és a parkerdővel ismer­kedtek. Július 23-án olasz népi együt­tes mutatja be műsorát, közösen a váral­jai együttessel, s ez lesz egyben az új szabadtéri színpad avatója is. Július 30-tól augusztus 6-ig belga néptánce­gyüttest fogadnak az izményi együttes új kapcsolatában. Az érdeklődők augusz­tus 1-jén Váralján belga és váraljai együttes, augusztus 2-án Bonyhádon belga és izményi együttes közös műsorát tekinthetik meg. Augusztus 6-án 80 nyu­gatnémet amatőr népzenész látogat Vár­aljára, akik hazánkban nemzetközi nép­zenei táborban vesznek részt. Ezen a rendezvényen baráti találkozó formájá­ban az NSZK-beli, az izményi és a váral­jai zenészek mérik össze tudásukat. Au­gusztus 25. az izményiek nagy napja, el­ső nyugat-európai vendégszereplésre utaznak, s szeptember 5-ig tartózkodnak az NSZK-ban. A tét nem kicsi, nemzetközi folklórfesz­tiválon spanyol, francia, nyugatnémet és dél-amerikai együttesekkel versengenek a helyezésekért. A váraljai népi együttes szeptember 15-én kel útra, hogy Münchenben, az NSZK legnagyobb fesztiválján sok nemzet között Magyaror­szágot képviselje, majd néhány napig a bajorországi Gerstettenben vendégsze­repeinek. Feltétlenül említeni kell, hogy a ház e tevékenységéhez mennyi segítséget kap és kapott. A nagymányoki tanács anyagi áldoza­tával, és az intézmény pályázat útján el­nyert pénzeszközével kívül-belül meg­szépült, korszerűsödött az épület, elké­szült a szabadtéri színpad. A TOT bútorra biztosított pénzt. Mind a három szövetkezeti ágazat, va­lamint a Szekszárdi Húsipari Vállalat, a Bonyhádi Áfész, a nagymányoki termelő- szövetkezet, a Bonyhádi Ruházati Szövetkezet és a Bonyhádi Cipőipari Szövetkezet anyagilag támogatta az in­tézményt. Mindez azért is jelentős, hiszen Váral­ja lakossága mindössze 1200 fő, s az idegenforgalma mégis példa lehet más települések számára is. BÁNÁTI ZOLTÁN Ebben az évben is megren­dezte a Babits művelődési köz­pont és a Magyar Madártani Egyesület helyi csoportja a ter­mészetbarátok megyei táborát. Most a dunaföldvári halastavak mellett vert sátrakat a hetvenöt főnyi csapat. Tíz napon át tanul­mányozták a környék élővilágát. Rovarokat fogtak be, növénye­ket gyűjtöttek, madarakat gyű­rűztek és vizsgálták a vízivilág életét. Szenzációs leletre ugyan nem akadtak, de mindenkinek jó alkalom adódott tudásának el­mélyítésére és gyarapítására. czakó Földvári táj Zöldike a madarászhálóban Növényhatározás Aki tud arabusul... Avagy a pályázatok és a munka értéke (Tudósítónktól) Egy művészeti kör a közönséggel való „hétköznapi” ta­lálkozáson túl a különféle pályázatokon is megmérettetik. Ez is tulajdonképpen a közönséggel való találkozás, de egy koncentráltabb, hiszen javarészt hozzáértő emberek döntenek helyezésekről, díjakról. A legtöbb esetben ki­kérik a „dilettánsok” véleményét, akik „csak” olyan ala­pon mondanak véleményt, hogy az adott alkotás tetszik- e nekik, vagy sem. így van ez a képzőművészeti pályázatok esetében is, ahol évek óta kimagasló teljesítményt nyújt a bonyhádi művelődési központ képzőművész köre, amely nemrég ünnepelte 20 éves fennállását. Hogy ilyen régóta ered­ményesen működik a kör, annak záloga a kör vezetője, Kovács Ferenc. Ő az, aki úgy tanít „arabusul”, hogy ő ma­ga is beszéli a nyelvet. A magyar akvarellfestészet egyik ismert alakja, a bonyhádi Vörösmarty iskola tanára, a me­gye rajz szaktanácsadója. Sok éves munkája során számos tehetség nőtt fel mel­lette, a mostaniak pedig szép sikereket érnek el évről év­re. Az elmúlt tanévben is sok pálmát hoztak el az NDK-be- li schwedti kőolajkombinát által meghirdetett pályázatról. Fábián Zsolt nagydíjat kapott, Helfenbein Gábor alkotá­sát pedig képeslapon adták ki. Elismerték még Hortobá­gyi Jutka, Hortobágyi Kata, Kovács Tamás és Lőrinczy Renáta munkáit is. Ez utóbbi tanuló az országos szövet­kezeti emblémapályázaton 2. helyen végzett Takaros Tó­biás című képével. A műhely tagjai közül tízen kaptak elismerést a megyei gyermekrajzpályázaton, hárman a bonyhádi tűzoltóság­nak az állami tűzoltóság megalakulásának 40 éves jubi­leumára meghirdetett - pályázatán. A bonyhádi ügyes kezűek régóta küldenek alkotásokat a különféle békével kapcsolatos versenyekre. Az Orszá­gos Béketanács ezt a több éves munkát dicsérő oklevél­lel jutalmazta. A verseny, a pályázat persze szép eredmény. Mégis, ez inkább csak jelzi, mint értékeli azt a tartalmas, jó hangula­tú munkát, ami a körben folyik. Képeik azt sugallják, nem­csak tudnak, szeretnek is rajzolni. A régi tagok pedig visz- sza-vissza járnak. Bizonyára nem lesz mindegyikből fes­tőművész... Tán egyikből sem? De ha egy kiállítóterem előtt elmennek, nem tudják megállni, hogy be ne térje­nek... Mert olyan szerencsések, hogy már értenek „ara­busul”... Hangyái János r... Tábori délelőtt Megfigyelöállásban Táborozó természetbarátok

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom