Tolna Megyei Népújság, 1988. június (38. évfolyam, 130-155. szám)
1988-06-08 / 136. szám
1988. június 8. ^ÉPÜJSÁG 3 Szedik a kamillát A fehérjeprogramhoz Az érdekeltség és biztonság hiánya lifjfigosképek” egy tanácskozásról Június 20. táján indulnak a kombájnok Újabb esőket kapott a kalászos gabona, országszerte többnyire megfelelő mennyiségű csapadékot mértek és ez igen jókor jött nemcsak a búzának, hanem a szépen növekedésnek indult kukoricának is. A MÉM szakemberei szerint május második fele kedvezett a kalászosoknak és június első napjaiban szintén jó ütemben és - mindenekelőtt a Dunántúlon - megfelelő mennyiségben érkezett az eső, amely átáztatta a talajt. így a növények tápanyagellátása folyamatos és zavartalan. A búza elvirágzott és a határszemlék tapasztalatai szerint megkezdődött a szemek fejlődése, éspedig az elmúlt évek átlagához képest néhány nappal hamarabb. Ez a későbbiekben jól jöhet; a mezőgazdák számolnak azzal, hogy júliusban netán ismét aszályos lesz az idő és ebben az esetben, ha a növények akkorra előbbre tartanak a fejlődésben, a szárazság csak kisebb kiesést okozhat. Az elkövetkező időszakban várhatóan jó szolgálatot tesz az is, hogy időben sikerült védekezni a gombakártevők ellen, az elmúlt évhez képest lényegesen nagyobb területen. A sürgős beavatkozásra azért volt szükség, mert a gabona növényállománya az idén túlságosan sűrű, és ez melegágya lehet a gombafertőzéseknek. A szakszerű védekezéssel azonban sikerült elejét venni a fertőző gócok továbbterjedésének. Mindent egybevetve a búza június elején jól fejlett állapotban van és július elején várhatóan megkezdődhet aratása. Az árpa, mint mindig, előbb kerül sorra, június 20-a táján indíthatják a kombájnokat a határba. A kukorica erőteljes fejlődésnek indult, ugyanúgy a cukorrépa is egységes zöld takaróval borítja a földeket, jeléül annak, hogy a levélzet az esők nyomán szépen megerősödött. A napraforgó szintén meghálálta a viszonylag kedvező időjárást. Szovjet mezőgazdasági vezetők továbbképzése A MÉM Mérnök- és Vezetőtovábbképző Intézetének szervezésében szovjet mezőgazdasági vezetők továbbképzésére került sor hazánkban; a négyhetes tanfolyamon 26-an vettek részt. A tanfolyam hallgatói - szovjet agráripari egyesülések, kombinátok és szovhozok igazgatói, illetve kolhozok elnökei - a Szovjetunió 8 köztársaságából érkeztek hazánkba azzal a céllal, hogy a helyszínen tanulmányozzák a magyar agrártermelést és a termékfeldolgozást. A továbbképzésen előadások és konzultációk, valamint gyakorlati foglalkozások segítették az ismeretanyag elsajátítását. A hallgatók tanulmányutakon is részt vettek, megismerve az agrárüzemek gazdasági és környezeti tényezőit, jellemzőit, valamint az állami irányítás rendszerét. Tanulmányozták a gazdaságok belső szervezetét, és az alkalmazott szervezési és érdekeltségi rendszereket, nem különben a mezőgazdasági és az élelmi- szeripari termelés technológiáit. Mit kíván a húsipar? Nem nehéz rá a válasz: minőségi húst! Mivel érhető ez el? Erre sem nehéz a válasz: kiváló beltartal- mi értékkel rendelkező takarmányokkal. Fehérjetakarmányokkal, fehérjetartalmú takarmányokkal. Mindennek az éppen adott - legfeljebb ma még nem a legkorszerűbb - genetikai képességekkel rendelkező állomány kiszolgálását kell céloznia. Ma már nem számolunk a klasszikus értelemben vett fehérjével, ma annak összetevőire bontottan kell az elvárásoknak megfelelnie. Előrelépés e téren akkor lesz, ha beérkezik az országba az előre megtervezett import szója mennyiség, beindul a hazai szójaprogram, és ehhez igazodva változnak meg az érdekeltségi viszonyok is. Az Iregszemcsei Takarmánytermesztési Kutató Intézet igazgatója dr. Takács László legutóbb a takarmánytermesztésről tartott előadásában rendkívül fontos tényekre hívta fel a figyelmet. Intézetének például a léte is attól függ, hogy teljes egészében képesek-e berendezkedni árutermelésre, ami ez esetben fajta- és vetőmageladásból kell hogy álljon. Kapnak ugyan az államtól 10 millió forint dotációt, de ennek a felét, (vagyis 6 milliót) adóként be is fizetik. Miközben a hazai nemesítési munka általában követő nemesítés... Miért mondom el most mindezt? Mert ma egy kilogramm vetőburgonya ára általában 20 forint, amíg az étkezési kilója 16?! Máris a mezőgazdasági piacnál, az érdekeltségi viszonyoknál, az egymásrautaltságnál tartunk. Ha pedig lépni kíván valaki, annak az útja egyértelműen az intenzív fejlesztés, nem az állami támogatásra való ácsingózás. Bár az lenne, mert akkor valószínűsíthetően az államkassza is vastagabb lenne. Az érvek igazsága Addig viszont, amíg nem teremtünk érdekeltséget, valódi változásokat sem fogunk tapasztalni. Ma a hiánykereskedelem és az árukapcsolás időszakában nem is csoda, ha a magyar mezőgazda- sági árak és a világpiaci árak nemhogy közelítenek, de sok esetben még távolodnak is egymástól. Addig, amíg a mezőgazdasági árak induló indexe ez év januárjában 93 százalék volt, amit szinte minden eszközzel tartani is kívántunk, addig akadt olyan gyártó széles e hazánkban, aki alig tudta kivárni az április elsejét. Közben a pénzhiány produkálta következmények miatt a mezőgazdaság némi féloldalasságra tett szert, hiszen az állattenyésztés a „házi bank” szerepét kapta sok helyütt és közben nem mindig a szakemberek, hanem a főkönyvelők gazdálkodtak. Mert ezt kellett tenniük. Gépparkromlás, termesztéstechnológiai lemaradás, alacsony hatékonyság, romló nyereségesség... és máris a fehérje kérdéskörét kezdhetjük boncolgatni.- Magyarország sohasem lesz szójából önellátó - mondta dr. Takács László, az iregszemcsei kutatóintézet igazgatója. A fehérje stratégiai cikk, de a kérdés mégsem a szójatermesztés erőltetésével oldódik meg. Biológiailag ugyan tud az itt megtermelt szója ugyanannyit mint bárhol termett „társa”, de ma a továbbfeldol- gozás terén jelen lévő gondok miatt ez már nincs így. Ehhez persze technológiai fegyelmezetlenségek is párosulhatnak időnként, ami újabb rontó tényező. Az igazgató kifejezte azt a véleményét is, hogy mi árunövényként termesztettük a szóját, nem pedig takarmánynövényként.- A 3. szójaprogram is megbukhat, nem egységes az érdekeltségi rendszer, hosszú a láncolat amíg a beépülés után már megtérülésről beszélhetünk. A gazdaságok áruként termelik a szóját és még az sem biztos, hogy vissza is kapnak abból amit maguk termeltek, nemhogy maguk is rendelkeznének vele. Mire a nálunk alkalmazott hosszú utat végigjárja a szója, lényegesen drágább lesz, mint azt az érdekeltsége lehetővé tenné. Ehhez párosul a feldolgozás hatékonyságának sokszínűsége. A szójatermesztés támogatást élvez, tonnánként 2500 forintot, ha ezt a kormányzat elvonja, egyszerűen abbahagyják a gazdaságok a termesztését, hiszen ez az, ami „nyereségessé” teszi a növényt. A környező európai országok hatalmas összegeket fordítanak a fehérjetermelés támogatására. Éppen azért teszik, mert önellátók kívánnak lenni. Apróságnak tűnhet, mégis hatalmas jelentőségű a kutatóintézet igazgatójának a következő véleménye is:- Azt is el kellene érni, hogy állatfajokra bontva kerüljön meghatározásra takarmányozási programunk. Mert óriási luxus ma néhány hetes csirkéknek és pár hónapos sertéseknek egyaránt, és válogatás nélkül fehérjetakarmányt adni. Ugyanakkor ma még a háztájiban sem fajta, sem pedig egyöntetűen kiváló mi- /íőség nincs! Miért kellene akkor még ebbe az állománya szóját is „belepumpálni”? Hazánkban a felszabadulás előtt több szóját termeltek mint manapság, és főleg nagyobb területen. Ha sarkosan ítéljük meg a kérdést, úgy fogalmazunk, a háború alatt annyi szóját evett ez a nép, hogy az sem csoda ha megutálta...- Megyénkben elérhető a szójából a 3 tonnás átlagtermés is, mi e fölött termelünk, vagyis 3-3,2 tonnát. A teljes körű továbbfeldolgozást kellene megoldani hazánkban. Ha öntözik, még a 4 tonna is elérhető közelben van. Párás, dunctos növény, de kicsit mintha misztifikáció övezte volna - mondta az igazgató, dr. Takács László.- íme a példa: 1986, aszály, vetés április 25-én, betakarítás augusztus 7-én és a legnagyobb hektáronkénti átlagtermést produkálta a növény. Kukorica utáni váltónövény, és nem igényel műtrágyát, de az üzemen belüli elhelyezése igen lényeges kérdés. Amit a kukorica visszahagy a földben az elég neki, akkor minek még alávetni 140-150 kilogramm hatóanyagot?! Hogy növelje a költségeit... Gond még a technológiai fegyelem be nem tartása. A növény az alsó emeleten hozza az legértékesebb hüvelyeket... a cukorrépánál már megtanultuk, minek kell az egyenletes terep... he az alsó emeleti rész elmarad a felszadésnél, kész a veszteség. Az árak? Tíz éve nem változtak. Tavaly állami támogatással a termelési költségek fedezésére kellett 1,5 tonna. Támogatás nélkül ez 1,9 tonna, így maradt 80 kiló nyereség. Ki az, aki szóját akar termeszteni ezek után is? Csak az termeli majd meg, aki maga tudja felhasználni. Mikor tudja ezt megtenni? Ha a termelési költségek nem úgy alakulnak mint a szója esetében, vagyis nem emelkednek 7 év alatt hatezer forinttal, 14 ezerről 20 ezerre. A versenyképesség így eleve romló tendenciát mutat, akkor pedig hol fog ez versenyezni? És főleg kivel? Ma termelésben van 45 ezer hektár, a MÉM további 15-20 ezer hektár pluszt vár... SZABÓ SÁNDOR Egészségünkértalapitvány Százhalombattán „Egészségünkért” elnevezéssel alapítványt hozott létre Százhalombattán a Magyar Szénhidrogénipari Kutató-Fejlesztő Intézet. Az alapítvány hármas célt szolgál: a helybeli lakosság komplex szív- és érrendszeri vizsgálatát, a légúti betegségekben szenvedő százhalombattai gyerekek teljes körű és rendszeres kezelését, beleértve a hegyvidéki, erdei környezetben való szanatóriumi kezelést és üdülést is, továbbá az egészségügyi tudományos eredmények megismerését, többek között a tanulmányutak anyagi támogatása révén. Csatlakozott az alapítványhoz a Dunai Kőolajipari Vállalat, a Dunamenti Hőerőmű Vállalat, valamint a Temperáltvizű Halszaporitó Gazdaság is, s ezzel az eredetileg félmilliós alapítványi összeg 800 ezer forintra emelkedett. Kezelésével a Százhalombattai Városi Tanács egyesített egészségügyi intézményét bízták meg, s várják további jogi és magánszemélyek jelentkezését, akik az alapítvány céljait hozzájárulásukkal támogatni kívánják. Förpevízmű épül Hogy milyen nagy kincs a vezetékes ivóvíz, azt azok tudják igazán értékelni, akik eddig kannában, a kútról hordták télen-nyáron egyaránt. így voltak a diósberényiek is hosszú évek óta, minden falugyűlésen visszatérő panaszuk volt az egészséges ivóvíz hiánya. A kisközségnek ez a problémája várhatóan az idei év végére megoldódik. Az áprilisban elkezdett közel 4,5 kilométeres vízellátó hálózat negyven százaléka már elkészült a tolnai Vízépítő GMK kivitelezésében. Az ötven köbméteres hidro- glóbusztafalu legmagasabb pontján állítják fel. A költségek ötven százalékát a lakosság vállalta, ez érdekeltségi helyenként harmincezer forint. A fennmaradó összeget a Gyönki Nagykö zségi Közös Tanács és az Országos Vízügyi Alap fedezi. fké-sm Virágzó kamillatenger borítja ilyenkor Kerepestarcsa környékét. A Szilasmenti Mgtsz-ben hozzáláttak begyűjtéséhez, hogy illóolajat, illetve teánakvalót készítsenek belőle. Három kombájn, háromszázötven hektáron gyűjti az illatos gyógynövényt, amelyet teljes egészében NSZK-beli piacra exportál a termelőszövetkezet. A hidroglóbusz felállításra vár A Vízépítő GMK munkásai a csőösszekötést végzik Diósberényben
