Tolna Megyei Népújság, 1988. június (38. évfolyam, 130-155. szám)
1988-06-06 / 134. szám
4 "NÉPÚJSÁG 1988. június 6. ÖN KÉRDEZ Levélcímünk: 7101 Szekszárd, Postafiók: 71 Mikor kötik be a telefont? Gulyás Lá szí óné bonyhádi orva sónk írta, hogy 1984 tavaszán átköltöztek Szekszárdról, telefonos lakásból Bony- hádra, a Perczel kertbe. A telefonos lakásukat átadták az OTP-nek megvásárlás céljából. A telefont átadták a szekszárdi postahivatalnak, ahol közölték velük, hogy a telefont át fogják kötni. Azóta 4 év tett el, de a telefonnak híre-hamva sincs. Márkvárt János, a Tolna Megyei Távközlési Üzem vezetője a következőket válaszolta:- A Perczel kert 12. hálözathiányos terület, ide emiatt nem lehetett az állomást áthelyezni. A levélből kitűnik, hogy a panaszos időközben lakást cserélt, azonban ezt az üzemmel nem közölte, így erről tudomásunk nem is lehetett Ügyfelünk részére igénybejelentési nyomtatványt küldütnk és tájékoztatjuk, hogy a Széchenyi téren május 20-tól - a levél dátumától - nyilvántartjuk. Rendelkezéseink szerint ha másik tápfej területére költözik az igénylő, ott ismét várakozónak számít Amennyiben áthelyezési szándékától eláll, kérelmét nem küldi vissza, kérelmére a 6 ezer forintot a belépési dijat visszautaljuk. Milyen jogai vannak, mint vásárlónak? Egy bonyhádi olvasónk - aki kérte, hogy nevét lapunkba ne közöljük - levelében írta, hogy 1985 nyarán ajándékba kaptak egy ETA 400-as porszívót Két éve használták és a motor forgórésze meghibásodott Lassan már egy éve annak, hogy alkatrészt keresnek hozzá, de mindenhol nemleges választ kapnak. Tudomása szerint a termékhez nyolc évig kell alkatrészt biztosítani. „Most mit tegyünk? - írja - Vegyünk néhány ezer forintért kétévenként egy porszívót, vagy várjak évekig egy alkatrészre? Vagy kihez fordulhatok, és milyen jogaim vannak, mint vásárlónak?” A Tolna Megyei Tanács V. B. kereskedelmi osztályának vezetője, Andrási Imre válaszolt:- A belkereskedelemről szóló 1978. évi I. törvény 17. paragrafusának végrehajtása érdekében a Minisztertanács 35/ 1978. (VII. 6.) MT. számú rendelete intézkedik a tartós fogyasztási cikkek alkatrészellátásáról és a javítószolgálatról. E rendelet is kimondja, hogy az alkatrészellátás biztosításának időtartamáról a vásárlókat a használati-kezelési útmutatón, minőségi tanúsítványon, vagy más megfelelő módon tájékoztatni kell. A kötelező jótállással árusított termékek jótállási jegyén ezt az időtartamot fel kell tüntetni. Az ETA 400-as porszívó esetében, mivel az áru fogyasztói ára az 5 ezer forintot nem haladja meg, az alkatrészellátásról legalább 6 évig kell gondoskodni. Ugyancsak kimondja a rendelet hogy az alkatrészellátás, illetve a javítószolgálat megszervezésének elmulasztásával a vásárlónak okozott kárt a polgári jog szabályai szerint kell megtéríteni. Kártérítési igényével mindenekelőtt ahhoz a kereskedelmi vállalathoz fordulhat amelytől a terméket megvásárolta. Nincs azonban akadálya annak sem, hogy a kártérítési igényével közvetlenül a mulasztó importáló vállalattal szemben lépjen fel. Kártérítési igényként kérhető például, hogy kártérítésként fizessék meg azt a különbözetet amennyivel többe került a hiányzó alkatrész kisiparossal való legyártatása, mint amennyi a kiskereskedelmi ára. Ha pedig a szükséges alkatrészhez egyáltalán nem lehet hozzájutni, a használhatatlanná vált termék visszaszolgáltatása fejében olyan összeg megtérítésére tarthatunk igényt, amennyit a termék az elhasználódás fokát figyelembe véve akkor érne, ha a hiányzó alkatrész birtokában használni tudnánk. Tájékoztatásul közlöm, hogy az eladó kiskereskedelmi vállalatnak módjában áll, hogy a vásárló részére megtérített kártérítési összeget áthárítsa a szállítóra. Mely időszakra vonatkozik a kereseti igazolás? Kőműves Ferencné arról érdeklődött szerkesztőségünktől, hogy a kereseti igazoláshoz beszámít-e az, hogy a férjnek az elmúlt évben még volt másodállása, de az idén februárban ez megszűnt? Dr. Deák Konrád válaszolt:- Kereseti igazolással kapcsolatban történt érdeklődésre közöljük, hogy az ilyen igazolás minden esetben egy elmúlt időszakban elért keresetre vonatkozik, a különböző iskolákban fizetendő díjak megállapításához szükséges kereseti igazolást pedig a munkáltató az elmúlt, tehát visszamenőlegesen eltelt egy évben elért keresetre mutatja ki. Az tehát, hogy a férj ez év februárjában megszüntette a másodállását, az év elején beadott kereseti igazolásban foglaltakat nem érinti. rr— Ml VÁLASZOLUNK Házvétel, -eladás tanácsi segítséggel A letelepedés és népességmegtartás egyik kulcsa ma is a lakásigények kielégítése. Egy 1975-től érvényes rendelet szerint az ingatlannal rendelkezők a községekben is felajánlhatják házukat tanácson keresztül történő értékesítésre. A felértékelt lakás megvásárlásához az OTP maximum 100 ezer forint hitelt ad, a vevőt nem terheli illeték fizetése sem. Ha a felértékelt ingatlan forgalmi értéke 100 ezer forint tehát a hitel összege alatt van, akkor csak forgalmi érték 10 százalékát kell befizetni a vevőnek. Ha viszont az ingatlan értékesebb 100 ezer forintnál, akkor a magasabb lakásárból - például 300 ezer forintból - csak a hitel összegét kell levonnia és a „fölötte” lévő 200 ezer forintot kell a leendő tulajdonosnak kifizetni. Pincehelyen és társközségeiben a jogszabály életbelépése óta 67 alkalommal élhetett ezzel a lehetőséggel a tanács, ami évente 5-8 lakáseladást jelent és zömmel a fiatal letelepedőket segítette önálló hajlékhoz. Az elmúlt héten nem jelent meg olyan új jogszabály, amely olvasóink szélesebb körének érdeklődésére tarthatna számot, ellenben gyakran fordul elő, hogy megözvegyült férj vagy feleség - a megözvegyüléssel járó megrázkódtatást követően - látható aggódással kér jogi felvilágosítást az elhunyt vagyonának megöröklése tekintetében, hiszen tudott, hogy öröklési jogunk szerint törvényes örökös elsősorban az örökhagyó gyermeke, az öröklésből kiesett gyermek helyén annak gyermeke, majd a további leszármazók örökölnek, s csak ha leszármazó nincs, örököl a házastárs. (Az ági öröklésre vonatkozó külön szabályokkal most nem foglalkozunk, érdeklődés esetén erről más alkalommal adunk tájékoztatást.) A kérdés rendszerint akkor éleződik ki fokozottabban, ha a megözvegyült az elhunyt gyermekeinek nem édes-, hanem mostohaszülője, s a tapasztalat szerint bizony nem tekinthető ritka kivételnek, hogy az örökösök, azaz az elhunyt gyermekei a mostohaszülőt - miért ne neveznénk nevén a dolgokat? - szeretnék mindenből „kitúrni”, mondván, ők az örökösök, a mostohának ott már semmi keresnivalója nincs. (Szerencsére ritkábban, de előfordul ilyen törekvés esetenként akkor is, amikor a megözvegyült nem mostoha-, hanem édesszülő.) Nos, tudni kell, hogy Polgári Törvénykönyvünk szerint: „Az örökhagyó házastársa örökli mindannak a vagyonnak a haszonélvezetét, amelyet egyébként nem ő örököl.” Ez az úgynevezett özvegyi jog. Tulajdonosok tehát az elhunyt gyermekei lesznek, haszonélvezeti joga azonban a most már a gyermekek tulajdonát képező vagyonon a házastársnak lesz. Alább még utalunk arra, hogy tulajdonképpen mit is jelent ez a haszonélvezeti jog, mégis itt tartjuk még kiemelendőnek, hogy ha a házastárs új házasságot köt, a haszonélvezeti joga megszűnik. Jó tudni azt is, hogy mind az örökösök, mind a házastárs kérhetik ennek a haszonélvezeti jognak a megváltását, de a házastárs által lakott lakásra, az általa használt berendezési és felszerelési tárgyakra fennálló haszonélvezet megváltását nem lehet eredményesen kérni, magyarán nem lehet a házastárs feje alól a párnát kihúzni és őt az utcára rakni. Amikor megváltásnak helye van, azt a hagyatéki eljárás során, ennek hiányában az öröklés megnyíltától számított egy éven belül kell kérni, illetve lehet kérni az illetékes közjegyzőnél. Ami mármost a haszonélvezeti jog tartalmát illeti, idézzük Polgári Törvénykönyvünk idevonatkozó rendelkezését, amely szerint: „Haszon- élvezeti jogánál fogva a jogosult a más személy tulajdonában álló dolgot birtokában tarthatja, használhatja és hasznait szedheti. A haszonélvezeti jog fennállása alatt a tulajdonos a birtoklás, a használat és a hasznok szedésének jogát csak annyiban gyakorolhatja, amennyiben a haszonélvező e jogokkal nem él.” Mindez az özvegyi jog esetében azt jelenti tehát, hogy a túlélő házastárs tartja birtokában, használja és szedi hasznait annak a vagyontárgynak, amelyet a gyermek(ek) megörököltek. A gyermekek ezt a vagyontárgyat akár el is adhatják, hiszen az övék (na persze, ha van aki így, haszonélvezettel terhelten megveszi), er haszonélvezeti jog azonban a dolog tulajdonosának személyében beállott változásra tekintet nélkül fennmarad. A haszonélvezetre jogosult halálával a haszonélvezeti jog megszűnik. Tudni kell, hogy a haszonélvező a rendes gazdálkodás szabályainak megfelelően köteles eljárni, viseli a dolog fenntartásával járó terheket a rendkívüli javítások és helyreállítások kivételével, ő viseli a dologhoz fűződő közterheket is. Köteles a tulajdonost a dolgot fenyegető veszélyről értesíteni, köteles tűrni, hogy a tulajdonos a veszély elhárítására szükséges intézkedéseket megtegye. A tulajdonos jogosult a haszonélvezet gyakorlását ellenőrizni. Bízunk benne, hogy e rövid ismertetés is hozzásegít néhány vita, veszekedés, per elkerüléséhez. DR. DEÁK KONRÁD Dédapáink víg kedélye „En Istenem, tégy egy csodát, / változtasd borrá a Tiszát, / ha a Tisza borrá válna, / meginnám egy hajtókára” - ki ne ismerné .ennek a dalnak egyik vagy másik változatát, s ki ne hinné, hogy ezen csak mosolyogni lehet Pedig kereken hetvenöt éve, a Tolnavármegye és a Közérdek június 26-i száma szerint ha nem is az egész folyó, de egy része közel állt ahhoz, hogy beteljesedjék rajta az örökké szomjazók kívánsága. „Zenta közvetlen közelében van Csóka község, melynek határából 7000 hold a Lé- derer család tulajdona. Ebből a 7000 holdból 1200 hold szőlő. Itt terem a hires csókái bor, mellyel Lédererék évtizedek óta elárasztják a kontinens ^világvárosait és melynek márkáját eddig elsőrangúnak becsülték a világvárosok. Nem rég egy kaposvári nagykereskedő címére ment a csókái uradalomból nagyobb borszállítmány. A kereskedő megvizsgálta a bort és úgy találta, hogy hamis.A maga megállapításában azonban nem bízott meg tökéletesen, hanem felülvizsgáltatta a bort a városi vegyésszel, és amikor az is hamisnak találta, feljelentést tett a rendőrségen. A főkapitány döntésének meghozatala előtt felküldette a borból vett mintákat az országos vegyvizsgáló állomáshoz és csak azután, mikor ez a legfelsőbb fórum is egészében megerősítette az eddigi véleményt tette meg a szükséges intézkedéseket Belügyminiszteri engedéllyel, anélkül, hogy a csókái közigazgatás segítségét igénybe vette volna, le- küldte az uradalomba a kaposvári rendőrség két tisztviselőjét, akik ott az egész borraktárt - több ezer hektolitert - lefoglalták és mindegyik borból mintákat vettek, megvizsgáltatták az országos vegyvizsgáló állomással és miután az megállapította, hogy az összes borok hamisak, megsemmisítésük iránt megtörtént az intézkedés. Ez úgy történt, hogy a hordókat odaszállították a Tisza partjára és tartalmukat beleöntötték a folyóba. Aznap Zentától Titelig piros volt a Tisza vize...” Jójó - mqpdhatja valaki -, ilyen kisebb méretű csodákra még csak képes az ember, de mondjuk negyed százada halott ember föltámasztásához már csak felsőbb segítség kell. Ne tessék hinni, mert ilyen eset is akadt a Tolnavármegyei Közlöny 1914. június 28-i száma szerint: „Szerkesztőségünkbe ismeretlen fiatal úr állított be. A szerkesztőnek véletlenül volt annyi ideje, hogy a látogatót szívesebben fogadja és hellyel kínálja meg. - Mivel szolgálhatok? - kérdi. Az ifjú szerény mozdulattal zsebébe nyúlt és papírlapot húzott ki. - Ezt a kis versemet szeretném beajánlani a szerkesztő úrnak. A szerkesztő elolvasta a költeményt, látszik arcán, hogy tetszenek neki a szép sorok és helyeslőleg bólint fejével. Amikor elolvassa az összes strófákat, újból kezdte élűiről. Nagyon ismerősnek tetszettek neki a sorok. - Mondja kedves uram - szólt aztán a költőhöz -, ön írta ezt egész egyedül? - Igen - feleli büszkén az ifjú költő -, ennek a versnek minden sora tőlem van. A szerkesztő feláll székéről és mélyen meghajolt a vendég előtt. - Nagyon, nagyon boldog vagyok - szólt a meghatottságtól reszkető hangon -, hogy láthatom önt, kedves Reviczky Gyula úr, eddig az furcsa érzés élt bennem, hogy ön már huszonöt év előtt meghalt.” Ha huszonöt évről esett szó, legyen anynyi: lapozzuk föl a kor egyik kedvelt élclapjának, az Urambátyámnak 1888. június elején megjelent egyik számát, amelyben a Tolna megyei vonatkozású Jó tanács című apróságot találjuk: „A húsvéti ünnepek alatt a fiatal Knofelstein Izidor vándorbotot vett a kezébe s koldulva járta be fél Magyarországot. Tabra érve a tanítóhoz is benézett kéregetni. - Micsoda maga? - kérdi a diáktól a tanító. - Szegény diák vagyok - feleli szerényen az ifjú. - Hol tanul? - Gyönkön. - Tudja mit? Ajándékozok magának egy jó tanácsot. Tanuljon maga máskor Tabon és menjen koldulni Gyönkre.” Egy év múlva a Szekszárd Vidéke 1889. június 13-i száma már az iskolák utáni idővel foglalkozott, azzal, amikor állást szándékozik magának találni az ifjú jogász Hevesy Miklós történetében: „Képviselő nem lehettem, de nem is aspiráltam erre az állásra huszonkét évvel, s aztán meg el valék határozva mielőbb a hazai judikatura egy oszlopává lenni. Az ügyvédség volt s maradt is az eszményem. Igaz ugyan, hogy ezen elhatározásom megérie- lését nagyban elősegítette azon körülmény, hogy több fogatlan fogalmazó gyakornok ismerősöm van, no meg az is, hogy az akkori ügyvédségről szóló javaslat még a miniszter fiókjában húséit (...) Az első, akihez bekpopogtattam, kinek a kapu alatti firmáján arany betűkkel ragyog a neve alatt: egyetemi magántanár, sokáig mustrálva nézett s aztán megszólalt: - Úgy tetszik, én már láttam uraságodat gondolom X. kúriai bírónál. Tán rokona? - Nincs szerencsém a bíró urat ismerni. - Vagy tán valamelyik másik bíró úrnál? - Nincs a kúriai bíró urak között ismerősöm. - Úgy alkalmasint egyik táblai bírónál találkoztunk. - Nincs azok közt sem ismerősöm. - Lehetetlen, pedig oly ismerős az ön arcza vala- honnét! Van szép írása uraságodnak? - Kalligrafírozok - siettem feleni. - No ez helyes. Hát a vallása? - folytatta a paragrafusok atyamestere. - Római katolikus. - Ej, ej! Sajnálom, de ez esetben nem vehetem fel uraságodat - De csak nem képez vallásom kifogást nagyságod előtt? - Szó sincs róla. De lássa, én minden vallásfelekezetből tartok segédet; most a lutheránus hirtelen elment s nekem okvetlen szükségem van egy ilyen vallású segédre, mert most az igazságügyi hangulat lutheránus. Lekötelez, ha ajánl egyet!”. Ha már szóba került a régi idők judika- túrája, vagyis törvénykezése, időzzünk még itt egy kicsit a Tolnamegyei Közlöny 1900. június 28-i számának segítségével. „Egy bizonyos úr, kinek kézzelfoghatóan igaz ügye már három éven túl per tárgyát képezi és a királyi törvényszék ítéletét még csak most oldotta fel a királyi tábla az ügynek újból való tárgyalása végett, s így a pör még isten tudja meddig fog folyni, a napokban panaszkodván a magyar igazságszolgáltatás lassúsága felett fiskálisa előtt, ettől a következő választ nyerte: Hát bizony, kérem, a régi jó pátriárkális világban sokkal gyorsabban ment az ilyen dolog. Egyszer például az első fokú bíróság ezt az ítéletet hozta: Debitum est liquidum. Solvat, ebadta, punctum. (A tartozás világos. Fizess, ebadta, oszt addig van.) Erre pedig a fel- lebviteli fórum ezt a végzést mondta ki: Sententia, exepto verbo „ebadta”, app- robatur. (Az ítélet az ebadta szó kivételével helybenhagyatik.) És az ügy el volt intézve." A végére hasonlóan rövid elintézési mód kívánkozik, főleg aktualitásánál fogva, lévén könyvhét. A Vasárnapi Újság százegy éve, 1887.13. számában közölte ezt az érdekességet: „Regényfaló volt többek között a nagy Napoleon is, kit századunkban ritka példaként állíthatunk a tett emberei közé. Még hadjárataiban is hordott magával könyveket, s Madridból, sőt Moszkvából is íratott újonnan megjelent regényekért Párisban külön hivatalnoka volt, ki folyvást irodalmi újdonságokról gondoskodott számára. E mellett szigorú kritikus volt. Gyakran megtörtént, hogy utazó kocsijában egy pár lapot olvasott valamely új regényből s azután kidobta az ablakon és újat hozatott”. (A Tisztelt Olvasó megnyugtatására közöljük, hogy Napoleon nem tudott magyarul, s így alaptalan az a feltételezés, amely szerint a mi irodalmunknak köze lenne Waterloohoz...) DR. TÖTTÖS GÁBOR (Sarkadi Emil rajza) Az ügyvéd úr
