Tolna Megyei Népújság, 1988. június (38. évfolyam, 130-155. szám)
1988-06-01 / 130. szám
4 NÉPÚJSÁG 1988. június 1. Úttörők Kisdobosok Kisdobosok k ____________ Ú ttörők ____________y Kitüntetések Az elmúlt héten megyénk több úttörőcsapata is részesült közösségi kitüntetésben. Az ozorai 857. Sz. Csapó Vilmos Úttörőcsapat a KISZ KB Vörös Selyemzászló csillagját, a szekszárdi 634. Sz. Zója Úttörőcsapat a KISZ KB Vörös Selyemzászló szalagját, a paksi 3030. Sz. Bezerédj István Úttörőcsapat a KISZ KB Vörös Selyemzászlaját vehette át A dombóvári 1123. Sz. Hunyadi János Úttörőcsapat valamint a simontornyai 2511. Sz. Petőfi Sándor Úttörőcsapat a Kiváló Úttörömunkáért kitüntetést kapta meg 1988-ban végzett munkájáért. Sátrak a falu felett Az avatás után a pajtások minden sátorba bekukkantottak Régen volt olyan nyüzsgés a festői környezetben fekvő Kisszékely főutcáján, mint a múlt szombaton. A volt szolgálati pedagóguslakás épülete előtt sorra álltak meg az autók, s piros meg kék nyakkendős pajtások, nevelők, szülők szálltak ki belőlük. Avatóünnepségre érkeztek, annak a harminc férőhelyes sátortábornak az átadására, melyet közel 1 millió forint értékű társadalmi munkával szinte a semmiből teremtettek meg alig egy év alatt. A tolnanémedi Kossuth Tsz elvégezte a földmunkákat, a pincehelyi kórház ágyakat, éjjeliszekrényeket, a munkásőrség sátrakat adott, a Gyulaji Állami ErdőA löszparton felállított ötszemélyes sátrakhoz vaslépcső vezet és Vadgazdaság dolgozói kerítést építettek, az áfésznél dolgozó anyukák megvarrták a zászlókat, a környező üzemek brigádjai bevezették a vizet, villanyt, s anyaggal, munkával segített a tanács és a népfront is. Fel sem lehet sorolni, mennyi felnőtt serénykedett a gyerekek érdekében, akik szintén kivették a részüket a tennivalókból. Gereblyéztek, festettek, mázoltak, még babot is ültettek, igazán magukénak érzik új nyaralóhelyüket, ahol a fáról szinte a szájukba ér a cseresznye, s ízletes körte is terem. Idén ők lakják majd be elsőként a tábort, később pedig az ország távolabbi tájairól is hívnak majd csereüdülésre pajtásokat. csi-gk Dr. Dési Ivánné - Kriszta néni - a csapatvezető, aki a leglelkesebb szervező volt, a megyei tanácstól „Kiváló Társadalmi Munkáért” kitüntetést, a gyerekektől hatalmas virágcsokrot kapott Az első lépések... Újsághír: A szekszárdi Reisz Rita győzelme nem lehetett kétséges: a vendéglátóipari szakközépiskola 4. osztályos diákjai itt-ott remek színészi képességekről is tanúbizonyságot téve Tabi László humoreszkjével kacagtatta meg a publikumot. Reisz Ritát iskolájában kerestük fel, és igencsak csodálkozott, hogy miért akarunk írni róla. Számára természetessé, szinte mindennapi tevékenységgé vált a szavalás, a művészi előadás.- Negyedikes általános iskolás koromban, tízévesen fogalmazódott meg bennem a gondolat, hogy színésznő leszek. Bár anyuék sosem hittek benne, hogy komolyan kitartok szándékom mellett - emlékezik Rita.- Mióta űzöd „versenyszerűen” hobbidat?- Az első komoly megyei megméretésen 16 évesen vettem részt, azóta minden iskolai versenyt megnyertem. Jelenleg a fővárosba járok hétvégenként egy stúdióba, ahol a Madách Színház színművésze, Vass Péter foglalkozik velem. A Reisz Rita Színművészeti Főiskolára adtam be a jelentkezési lapomat, de ha nem sikerül a felvételim, akkor is valamelyik színháznál szeretnék elhelyezkedni, és később megvalósítani a terveimet.- A megyei Ki mittud?-on hányán szerepeltetek vers- és prózamondásban?- Több mint húszán mértük össze a tudásunkat. Én nem a művek alkotóit, hanem a jó alkotásokat szeretem... bár Molnár Ferenc számomra kiemelkedik „munkatársai” közül. A versenyeken jobban szeretek prózát mondani, mert annak előadásában több a lehetőség, jobban fel lehet kelteni a hallgatóság figyelmét - ennek a szakmának pedig ez a lényege.- Május 20-án volt az országos elődöntő, ami egyben selejtezőnek is számított a televízióban való szereplésre. Hogy sikerült a bemutatkozásod?- Hát bizony egészen más volt a tíz zsűritag előtt megszólalni, mint a szekszárdi erőpróbán a sok fiatal előtt. A „bírák” között volt Bálint András és Jordán Tamás, két neves színész is, akik - nagy örömömre - ügyesnek tituláltak, dicsérték képességeimet. Ritának tehát az érettségi izgalmai mellett még egy levelet is „kell” várnia, ami június végén közli vele, hogy a televízióban, több millió néző előtt előadhatja- e monológját. má-ré Látogatóban a dunaföldváriak táborában A „gazdálkodásnak” ma már több formája is ismert az úttörőmozgalomban. Egyik ilyen, hogy a saját üdülőtáborral rendelkező iskolák körlevélben felajánlják mások részére is a pihenőházukat, táborukat csekély használafi díj ellenében. A megyében már nagy sikere van a zombaiak nagymányoki és a dunaföldváriak Duna-parti táborának. Ugyan még rengeteg iskolás kiránduló buszt látni, viszont már ide is „begyűrűzött a szegénység", vannak osztályok, amelyek inkább a kétnapos kirándulás szerényebb, de ugyanolyan kellemes módját választják és igénybe veszik az előbb említett táborokat. A múlt héten a szekszárdi 4-es iskola 7/b osztálya a dunaföldváriak sátortáborában töltötte el a kirándulásra szánt két napot. [ A fiúk alkalmi horgászatra készülnek Nemcsak szín és vonal Tolna megyei gyermekrajzpályázat (Részlet Biczó Ernőnek, a szekszárdi Garay János Általános Iskola igazgatójának a Babits Mihály művelődési központban május 26-án tartott megnyitó beszédéből.) Vinczellér Gábor: Kaposszekcső „A pályázatra 30 iskolából ötszáz pályamű érkezett. Ebből száztizenhat szerepel a kiállításon. Ez külön öröm manapság, a számitógép, a matematika korában. Azt is mutathatja ez a nagy szám, hogy művészetek iránti igényt, az éneket, a táncot, a rajzot nem képes pótolni évezredek óta semmi. Ahogy a néptánc sem csak mozgás és ritmus, de magatartásforma is, úgy a rajz sem csak szín és vonal, de gondolat, érzelem, bánat és öröm. A pályázatra érkezett művek is jelképezik a produkció, az alkotás iránti szükségletet. A pályázatokat készítők önmagukat mutatták meg. Én csináltam, én ezt gondolom a világról, én ilyennek látom a körülöttem lévő világot, én ilyen színekkel dolgozom. Önmaguk egy darabját láthatják viszont a kiállított képek segítségével. Ezért fontos az alkotók, a pályázó gyermekek számára ez a kiállítás.” Szepesi Ágnes: Bonyhád Az úttörőmozgalom jövője A Magyar Úttörők Szövetségének Országos Tanácsa április utolsó napjaiban rendkívüli ülést tartott. A tanácskozáson ezúttal egyetlen témáról, az úttörőmozgalom megújításának időszerű feladatairól volt szó. A rendkívüli ülés összehívásának okairól, a mozgalomban tapasztalható jelenségekről és a továbblépés lehetőségeiről Varga László, a Magyar Úttörők Szövetségének főtitkára tájékoztatta Csoknyay Editet, az MTI munkatársát.- Sokan és sokat vitatkoznak arról: válságban van-e az úttörőmozgalom és van-e a jelenlegi helyzetből kivezető út. Annak ellenére ugyanis, hogy az úttörővezetők Vili. és IX. országos konferenciája meghatározta az úttörőmozgalom fejlesztésének hosszabb távú céljait, a mozgalomban dolgozó felnőttekkel nem sikerült megértetni és elfogadtatni az úttörőszövetség törekvéseit, azok megrekedtek az elhatározás szintjén. A mozgalom elszürkült, szinte kizárólagosan az iskolához kapcsolódó formális kötelezettséggé vált. Érthető tehát, hogy a kisdiákok értelmes feladatok, élmények hiányában más közösségek felé fordulnak.- Emellett több oktatáspolitikai intézkedés hatására jelentősen romlott a pedagógusok, úttörővezetők közérzete, s ez érzékelhetővé vált az úttörőmozgalomban is. A gondokat csak fokozta a felnőttek tagdíjfizetési kötelezettségének bevezetése. Nehezen vagy egyáltalán nem tudták elfogadni: az évi maximum 50 forintos tagdíj azt jelenti, hogy ezentúl nemcsak a gyerekek, hanem az őket irányító felnőttek is kifejezik ilyen módon a szervezethez való tartozásukat.- Természetesen nemcsak ez az oka, hogy az úttörőszövetség országos tanácsa rendkívüli ülésen vitatja meg a továbblépés lehetséges módozatait, feladatait. Az úttörőszövetség vezetői és tagjai is újragondolják a társadalomban betöltött helyüket, szerepüket, s a rájuk háruló tennivalók ismeretében megújítják tevékenységüket.- Ebben a helyzetben - más szervezetek törekvéseihez hasonlóan - egy sokszínű, az önállóságra, az öntevékenységre épülő, élményt nyújtó és értelmes cselekvési lehetőségeket kínáló gyermekmozgalom kibontakoztatása jelentheti a továbblépést. A hagyományos struktúrában - egy iskola - egy úttörőcsapat, egy osztály - egy raj rendszerében - is jól működő úttörőegységek mellett mindinkább arra van szükség, hogy a mozgalom kilépjen az iskola falai közül. Ennek érdekében partnerkapcsolatokat kell kiépíteni más társadalmi és tömegszervezetekkel, intézményekkel azzal a szándékkal, hogy azok is vállalják gyermekközösségek kialakítását, működtetését, saját „cégérük” alatt. A kívánatos és lehetséges megoldás a cselekvési tér bővítésére az lenne, ha az MHSZ, a Vöröskereszt, az Úttörőgárda, az úttörőházak, a művelődési központok vagy akár a gazdálkodó egységek, saját bázisukon adnának helyet a gyerekeknek. Ez nemcsak a helyszínek változatosságát jelentené, hanem azt is szolgálná, hogy a gyerekek - mégismerkedve e szervezetek, intézmények működésével - a jelenleginél lényegesen több tevékenységi forma közül választhatnák ki az érdeklődésüknek megfelelőt.- Ez persze feltételezi azt, hogy az úttörővezetők, pedagógusok megkérdezik a gyerekek véleményét, s a kisdiákok valódi lehetőséget is kapnak az önálló döntésre abban: melyik úttörő vagy más gyermekközösséghez kívánnak tartozni. Továbblépve: ez az önállóság, öntevékenység vezethet el odáig, hogy a gyerekek a legfogékonyabb korukban sajátítják el a közösségi élet, a demokrácia alapvető szabályait. S ha ezek gyakorlására valódi lehetőséget kapnak, akkor később, az általános iskolából kilépve igényelni fogják, hogy valamilyen közösséghez - a KISZ-szervezethez, öntevékeny diákkörhöz, klubhoz - tartozzanak, így nem éri őket csalódás - mint eddig - akkor sem, ha a középiskolában, az egyetemen, a munkahelyen már önmaguknak kell eldönteni: mit, hogyan és kikkel közösen szeretnének csinálni.- E törekvések megvalósításához az úttörőszövetségnek is támogatókra van szüksége. Elsősorban azokra a lelkes, a gyermekekért tenni kész pedagógusokra, úttörővezetőkre számít továbbra is, akik eddig is vállalták ezt a nagy felelősségei járó, többletterheket is jelentő feladatot. Tőlük, és az úttörőszövetséghez nem tartozó, de a gyermekeket szerető felnőttektől is azt igényli a mozgalom, hogy segítsék e törekvések megvalósítását a gyerekek mellett és velük dolgozó, a háttérből okosan irányító barátként - mondotta befejezésül Varga László.
