Tolna Megyei Népújság, 1988. június (38. évfolyam, 130-155. szám)

1988-06-29 / 154. szám

2 NÉPÚJSÁG 1988. június 29. Nyina Andrejeva és a peresztrojka Nyina Andrejeva neve fogalommá vált a Szovjetunióban. Az országban meg­kezdett átalakítási folyamatot támadó ol­vasói levele, amelyet a Szovjetszkaja Rosszija napilap egyik márciusi száma közölt, heves vitákat váltott ki azt köve­tően, hogy a Pravda (egy hónappal ké­sőbb) szerkesztőségi cikkben bírálta a leningrádi tanárnő véleményét. Sokan gondolták, hogy esetleg kitalált személy­ről van szó, akinek neve mögé bújva a szovjet peresztrojkát ellenző erők ellen- támadást indítottak a radikális változá­sok ellen. Nos, Nyina Andrejeva valóban létezik és cáfolja azt a másik feltételezést is, hogy sugallatra ragadott tollat és írta meg levelét, amelyet „bizonyos körök” alapo­san feldúsítottak. Öt külföldi újságíró - köztük az MTI moszkvai tudósítója - saját kezdeményezésre felkutatta Leningrád- ban a titokzatos levélírót és nagy nehe­zen szólásra is bírta. Az 50 éves tanárnő, aki a műszaki főis­kola kémia-fizika tanszékén oktatja a jö­vő mérnökeit, azt állította, hogy ő is a pe­resztrojka híve. (Persze manapság ki ál­lítja nyíltan magáról a Szovjetunióban, hogy ellenzi a peresztrojkát?) Mint mondta, szerinte is alapvető változások­ra van szükség az országban, de arra vo­natkozólag, hogy ezt miként képzeli el, nem tudott egyértelmű választ adni. Kije­lentette egyben, hogy „szorgalmasan ta­nulmányozza a marxizmus-leninizmus klasszikusait és sajnálatosnak tartja, hogy ez manapság nem divat a Szovjet­unióban". Sztálinról annyit mondott, hogy őt nem lehet se bűnözőnek, se nagy vezérnek minősíteni. Szerinte sok szovjet lap, külö­nösen a Moszkovszkije Novoszty és az Ogonyok „túl sok teret szentelnek a múlt­ban való vájkálásnak”. Kijelentette, hogy „a szocializmus fiatal társadalmi rend­szer, és teljesen természetes, hogy gyer­mekbetegségekben szenved”. Nyina Andrejevának az sem tetszik, hogy a neves publicisták a pártappará­tus elbürokratizálódásáról írnak és arról cikkeznek, hogy az ország két táborra szakadt: a peresztrojka híveire és ellen­zőire. Szerinte ez az utóbbi kategória nem létezik. A peresztrojka élharcosai­nak kikiáltott személyek pedig nem a va­lós problémákkal foglalkoznak - állítja meggyőződéssel. A beszélgetéskor kiderült, hogy Nyina Andrejeva 1966 óta tagja volt a pártnak, de 1979-ben kizárták, majd egy év múlva visszavették. Állítása szerint azért zárták ki, mert szót emelt hatalmi visszaélések ügyében. Nyina Andrejeva elárulta, hogy a Szov­jetszkaja Rosszijában megjelent levelet nemhogy feldúsították, hanem inkább húztak belőle. Sokkal több név szerepelt a kéziratban, mint a lapban megjelent változatban. Mindent egybevetve azon­ban a szerkesztők a levél mondanivalóját nem másították meg. Egyébként az írás két korábbi levelének alapján készült. Ezeket egy helyi lapban, a Leningrádszkij Rabocsijban publikálta és tartalmukról mindössze annyit közölt, hogy egy le­ningrádi íróval vitázott bennük. A két le­velet összedolgozva küldte el a később napvilágot látott írást több központi lap szerkesztőségébe, de ezek közül csak a Szovjetszkaja Rosszijától kapott kedvező választ. Később, májusban levéllel for­dult a Pravdához is, de a szovjet pártlap szerkesztősége ezt nem közölte. A Szovjetszkaja Rosszijában megje­lent levelét általában a konzervatív erők kiáltványának minősítették mind a Szov­jetunióban, mind külföldön. A Szovjetsz­kaja Mologyozs, a lett ifjúsági szöveteség lapja legfrissebb számában Jegor Ja­kovlev, a Moszkovszkije Novosztyi című lap főszerkesztője úgy vélekedett, hogy az SZKP vezetésének egy része helye­selte Nyina Andrejeva álláspontját, amely kedvező színben tüntette fel Sztálint. A nyílt levél megjelenésének másnapján az SZKP KB funkcionáriusainak egy cso­portja állítólag tanácskozást tartott és „igen pozitívan értékelte” a leningrádi ta­nárnő írását. Ez a központi bizottsági tanácskozás volt az oka annak - magya­rázta Jakovlev, hogy a Pravda csak há­romhetes késéssel válaszolt az írásra, és elítélte a benne megfogalmazódott kon­zervatív dogmatizmust, a sztálini idők iránti nosztalgiát. (A központi bizottság ülésén nem vett részt Gorbacsov főtitkár: akkor épp hivatalos látogatáson tartóz­kodott Jugoszláviában.) Egyébként Nyina Andrejeva az SZKP mostani országos pártértekezlete alkal­mából a Pravdának küldött egy levelet, amelyben állítása szerint megerősítette azt, amit sok vihart kavart írásában kifej­tett. Kijelentette az újságíróknak: nem tudja mi lesz ennek a levelének a sorsa, de meggyőződése miatt a szovjet ható­ságok eddig semmilyen kellemetlensé­get nem okoztak neki. Elmondta viszont, hogy addig míg a Pravda nem válaszolt április elején a levelére, több helyre meg­hívták előadást tartani. Szerinte a Szovjetszkaja Rosszijában megjelent levelének „igen jó fogadtatása volt”. Mintegy másfél ezer levelet kapott az országból, s ezek „85 százaléka támo­gatja elképzeléseit”. Kapott leveleket kül­földről is, így az NDK-ból, Lengyelor­szágból, Csehszlovákiából, az NSZK-ból és Magyarországról is; hogy kiktől, arra már nem emlékszik. HEGEDŰS GYÖRGY (Moszkva) Jacques Delors: a nyugat-európai piacegységesítés atyja Azzal, hogy a francia Jacques Delors megbízatását a kormányfők meg­hosszabbították újabb két évvel a brüsszeli főbizottság élén, esélyt adtak neki, hogy befejezhesse művét, amit hi­vatalba lépésekor, 1985-ben vázolt fel először: az egységes, belső határok nél­küli nyugat-európai közösség megte­remtését 1992-re. A vámhatárok lebontása után le kell bontani minden egyéb elválasztó ténye­zőt, a szabványok, az adórendszerek, a deviza és a munkajogi szabályok eltéré­seit, magasabb szintre emelve az eddig elért integrációt - hirdette meg akkor. A nagyszabású programnak, amelyen mostanában munkálkodik az EGK, szel­lemi szülőatyja ez a 63 éves francia szo­cialista párti gazdaságpolitikus, aki a brüsszeli központ 13. emeletén, a közös­ség afféle „elnök vezérigazgatójaként” már negyedik éve irányítja a főbiztosok és a hozzájuk tartozó hatalmas, 12 ezer fős apparátus munkáját. Az „eurokraták” hadát, akik mozgásban tartják a nyugat­európai gazdasági és immár politikai egyesülési folyamatot. Delors olyan politikus, akit nehéz be­sorolni. Mitterrand első szocialista párti kormányának gazdasági minisztere volt, majd ő szorgalmazta az irányváltást 1984-ben, a megszorító gazdasági politi­kát. A szocialista párthoz 1974-ben csat­lakozott. Fiatal korában, mint banktisztvi­selő és a keresztény szakszervezet (CFTC) gazdasági elemzője, szürke hiva­talnokként kezdte. A Pompidou-kormány tervhivatalába került azután, a szociális ügyek osztályára, s így indult államigaz­gatási pályája, amelyen miniszterségig emelkedett, de már a szocialista párt so­raiban. Ám a jobboldali liberális kormányok­ban ő túlságosan szociális érzelműnek bizonyult, a szocialistáknál pedig mindig túlságosan liberálisnak és katolikusnak. „Állandóan kilógok a sorból” - ismerte el egyszer. Elveihez azonban, amelyek a szociálisan szabályozott szigorú piac- gazdaság elvei, mindig hű maradt. A brüsszeli főbizottság élén kemény kézzel látott munkához, hogy kivezesse a mezőgazdasági és költségvetési gon­dokkal küszködő közösséget a kicsinyes napi vitákból. Távlati célt adott az EGK- nak a piacegységesítési programmal. „Nincs sok időnk. Nyugat-Európa hama­rosan őslények temetője lesz, ahol japá­nok és amerikaiak tanulmányozhatnak majd egy letűnt életmódot” - hangoztatja gyakran, amikor érvel mellette. Delors az egyetlen főbizottsági elnök, aki négy év­nél tovább maradhatott hivatalában; nyil­vánvaló a szándék a kormányok részé­ről, hogy végig kezében tarthassa az 1992-ig szóló programot. Viszont azt, ami feltehetné a koronát erre a gazdasá­gi egységesülésre, a központi nyugat­európai jegybank javaslatát a britek el­lenállása miatt végül elvetették most Hannoverben. Delors pedig azt tartja: kö­zös nyugat-európai pénz, és az ezt kibo­csátó közös nyugat-európai jegybank nélkül az egységes belső piac aligha lesz szabályozható, és ez teremti csak meg annak feltételeit, hogy Nyugat-Európa lé­pést tartson Japánnal és az Egyesült Ál­lamokkal. Most újabb két évet kapott ah­hoz, hogy erről meggyőzze a tizenkettek kormányfőit. MAGYAR PÉTER Kambodzsa - vietnami álláspont Nguyen Co Thach vietnami külügymi­niszter cáfolta azokat a nyugati jelentése­ket, amelyek szerint Vietnam hajlandó vol­na tárgyalni a kambodzsai ellenzékkel. Nguyen Co Thach interjút adott a VNA vietnami hírügynökségnek. Elmondta: jo­gosnak tartja a nemzetközi közvélemény­ben, többek között az Egyesült Államok­ban, Nyugat-Európában és az ASEAN-tag- államokban is érzékelhető aggodalmakat azzal kapcsolatban, hogy bizonyos körök vissza akarják juttatni a népirtó Pol Pot-klik- ket Kambodzsába.- Nagyon valószínű - folytatta -, hogy létrejön a kambodzsai kérdésben érintett felek nem hivatalos dzsakartai találkozója. A „koktélparty” előkészítésében Vietnam szorosan együttműködik Indonéziával. En­nek azonban komoly akadálya - emelte ki -, hogy egyes körök a koktélpartyt Vietnam és Szihanuk herceg tárgyalásává akarják beállítani. Vietnam ezt határozottan elutasítja, mert az országot szilárdan ellenőrző kambod­zsai népi kormánynak a rendezésből való kizárását jelentené. Ha a szembenálló khmer felek meg­egyeznek a Kambodzsa belügyeit képező kérdésekben, akkor Vietnam kész bekap­csolódni az ezt szavatoló tárgyalásokba, vagyis a politikai rendezés második szaka­szába. Még kategorikusabban fogalmazott a hanoi külügyminisztérium szóvivője: - Viet­nam visszautasítja az úgynevezett demok­ratikus Kambodzsa kormánykoalíció köve­telését, hogy Hanoi kezdjen tárgyalásokat Szihanuk herceggel, vagy az ellenzék más képviselőivel. Vietnam megerősíti: csakis és kizárólag a Kambodzsai Népköztársa­ság kormányát ismeri el az ország törvé­nyes képviselőjének, a kambodzsai bel- ügyeket pedig maguknak a khmereknek kell megoldaniuk. Ezzel Hanoi egyértelműen cáfolta azokat a múlt hét elején elterjedt téves nyugati hír- ügynökségi jelentéseket, amelyek szerint Hanoi „kész tárgyalni az ellenzékkel”. Minden út a parlamenthez vezet? Belgrád lakói június 17-én szokatlan eseménynek lehettek tanúi: a zimonyi Zmaj mezőgazdasági gépgyár ötezer munkása sztrájkba lépett és tüntető me­netben a parlament elé vonult. Útközben néhány más vállalat dolgozói is csatla­koztak hozzájuk. így közel tízezres tömeg követelte, hogy találkozhasson a „tisztelt ház” és a szövetségi kormány képviselői­vel, s magyarázatot kérjen életkörülmé­nyei romlására, keresete vásárlóerejé­nek csökkenésére. Belgrád a második világháború óta először találta magát szemben drámai munkásmegmozdulás­sal. A menet élén haladók a nemzeti lobo­gó és a JKSZ zászlaja mellett Tito arcké­pét vitték. A parlament előtt nemcsak jövedelmük növelését sürgették, hanem a párt- és állami vezetőket élesen bíráló és vádoló megállapításokat is hangoztat­tak: „Változást követelünk", „Le Mikulics- csal és a kormánnyal”. A sajtó szerint a tiltakozó sztrájkok jo­gosak, mert a gazdasági válság sok munkáscsaládot valóban kritikus hely­zetbe juttatott. Ugyanakkor az új gazda­sági reformnak, a piacgazdálkodásra va­ló áttérésnek nincs alternatívája. Szá­molni kell azzal, hogy a mostani gazda­ságpolitika végképp a tönk szélére juttat néhány ezer harmatgyengén gazdálko­dó vállalatot. A Zmaj dolgozói nem véletlenül vá­lasztották célpontul a szövetségi parla­mentet. Tavaly óta a panaszosok útja általában ide vezet. Az év első felében vagy ötven küldöttség fordult a ’’tisztelt házhoz” kérve gondjai-bajai orvoslását. A küldöttségek szót emelnek a tör­vénysértések, a községekben és a válla­latoknál előforduló igazságtalanságok ellen. Leggyakrabban a helyhatósági szervek működésében tapasztalt rendel­lenességeket, visszaéléseket, a belügyi szervek illetéktelen beavatkozását ne­hezményezik. A szövetségi parlament nyilatkozatot tett közzé, amelyben hangsúlyozta, hogy a képviselőház továbbra is nyitva áll mindazok előtt, akik segítséget kérnek tőle. A jövőben is fogad és meghallgat minden panaszost és igyekszik segíteni, mert felelősnek tekinti magát az alkotmá­nyosság és a törvényesség védelméért. A jelenlegi törvények értelmében azon­ban a panaszokat ott kell megoldani, ahol a problémák felmerültek. A parla­ment kénytelen a beadványokat kivizs­gálásra az alacsonyabb szintű szervek elé utalni, s rendezésüket figyelemmel kí­séri, de nincs olyan helyzetben, hogy a döntésekre befolyással legyen. Ugyanak­kor jó lenne, ha a panaszosok előre beje­lentenék látogatásukat, hogy meg lehes­sen hívni és hallgatni a másik felet is.- Paradox helyzet - mondotta a ház panasz- és beadványügyi bizottságának elnöke -, hogy a szövetségi parlament elintézés végett kénytelen ugyanabba a városba-községbe visszaküldeni az ügyiratokat, amelynek hatósági szerveit érintik. E helyzeten az alkotmány módo­sítása, vagyis ez év november vége előtt már nem is lehet változtatni. Tarthatatlan, hogy az állampolgárok kénytelenek a parlamenthez apellálni, miközben a hely- hatósági szervek a fülük botját sem moz­dítják, sőt, nemegyszer a rendőrségre bízzák a bajok „elsimítását”. Ez utóbbi semmit sem old meg, bizalmatlanságot szül, így az is előfordul, hogy a pa­naszosok nemzetközi fórumokhoz for­dulnak segítségért. A helyi párt, állami és társadalmi szervek nem hajlandók fe­lelősséget vállalni. Ezen gyökeresen vál­toztatni kell. A politikai intézményrend­szer reformjának erre megoldást kell ta­lálnia. Ez a témakör az utóbbi időben mind több jugoszláv politológust, jogászt és szociológust foglalkoztat. „Világos, hogy a panaszos delegációk parlamenti láto­Interjúja további részében Nguyen Co Thach elmondta: Vessey amerikai megbí­zottal folytatott nemrégi megbeszélésein megegyeztek a humanitárius kérdések megoldásának gyorsításában. Hanoi és Washington júliusban tárgyalásokat kezd a vietnami átnevelötáborokból kiengedettek Amerikába való távozásáról. Hguyen Co Thach nagyra értékelte múlt heti thaiföldi tárgyalásait, amelyek kidom­borították a közös szándékot a kambod­zsai kérdés politikai rendezésére és a két­oldalú kapcsolatok fejlesztésére. Vietnam igyekszik meggátolni a Thaiföldnek gondo­kat okozó illegális kivándorlást Thaiföld pedig ígéretet tette arra, hogy megszünteti az 1954., a Dien Bien Phu-i győzelem után kivándorolt vietnamiakkal szembeni meg­különböztetéseket gatása a rendszer működési zavarairól tanúskodik” - jelentette ki Vojin Dimitrije- vics, a belgrádi egyetem jogi tanszéké­nek tanára. - Nem vitás, hogy sok kér­dést a törvényes eljárás helyett az ún. ha­talmi központokban oldanak meg. Ez esetenként olyan helyzetet teremt, hogy az egyszerű állampolgároknak gyakorla­tilag semmi esélyük sincs jogaik megvé- delmezésére. Elemi jogaik megsértése miatt kénytelenek a „tekintélyekhez” for­dulni. így aztán a parlament szerepe ke­veredik a bíróságokéval. Mert a parla­ment dolga a törvényalkotás, a törvény­telenségek elkövetőit a bíróságoknak kellene megbüntetniük. Milan Matics, a politikai tudományok doktora, a Nin című hetilapnak adott nyi­latkozatában kifejtette: „A hiba a politikai intézményrendszer szerkezetében kere­sendő. A decentralizálás következtében gombamódra elszaporodtak a helyi ha­talmasságok, akikkel szemben az egy­szerű állampolgárok tehetetlenek. A helyhatósági szervek senkinek sem nyújtanak védelmet. A panaszos küldött­ségek a velük szemben táplált bizalmat­lanságot tükrözik. A jugoszlávok „mini ál­lampolgárok”. Alattvalói a szövetségi ál­lamnak, a tagköztársaságoknak, az auto­nóm tartományoknak, az opstinának (vá- rosnak-községnek) és végül az önigaz­gatási érdekközösségeknek. Az ország jogrendszerét infarktus veszélye fenye­geti. Egyebek között ezért van szükség a politikai intézményrendszer radikális re­formjára”. MÁRKUS GYULA (Belgrád) A budapesti demonstráció külföldi visszhangja A külföldi hírközlő szervek is foglalkoz­tak az állampolgárok különböző csoport­jainak hétfőn este lezajlott budapesti de­monstrációjával, amely - mint a CBS amerikai televíziós állomás riportere megfogalmazta - „a romániai magyar nemzetiség emberi jogait kényszertele­pítéssel és a kultúrája megsemmisítésé­vel sértő politika ellen tiltakozott”. A Reuter angol és a DPA nyugatnémet hírszolgálati iroda arra utalt, hogy a ro­mániai falvak felszámolása nemcsak Ro­mánia és Magyarország, hanem az egész emberiség számára pótolhatatlan veszteség. Az osztrák televízió hétfőn es­te olyan szöveggel kísérte budapesti ri­portfilmjét, amely a Magyar Nemzet napi­lap publicisztikájából merítve kiemelte: Magyarországon nem területi revízióról ábrándoznak, hanem az emberi jogok és a demokrácia érvényesítését kérik szá­mon. A Reuter helyszíni beszámolója meg­említi, hogy a tömegben az „Éljen a ma­gyar-román barátság” feliratú transzpa­rens is feltűnt. A Tanjug részletesen is­merteti a román nagykövetségnek szánt petíciót, és utal arra, hogy a tiltakozók nemcsak a romániai magyar, hanem az ott élő szász, ukrán és más nemzetisé­gért is szót emeltek. Valamennyi beszámoló tudomást vett a rendkívüli karhatalmi készültségről, de arról is, hogy a rendőrségnek az esemé­nyekbe nem kellett beleavatkoznia, mivel a felvonulás békés volt. * Hétfőn Bukarestben ülést tartott a Ma­gyar Nemzetiségű Román Dolgozók Ta­nácsa. Ugyancsak ülést tartott hétfőn a Német Nemzetiségű Román Dolgozók Tanácsa - jelentették a román sajtószer­vek. A Magyar Nemzetiségű Román Dol­gozók Tanácsának ülésén részt vett Emil Bobu, az RKP KB PVB tagja, a KB titkára. A tanácskozáson Gere Mihály, az RKP KB PVB póttagja, a Magyar Nemzetiségű Román Dolgozók Tanácsának elnöke terjesztett elő jelentést. A jelentés szerint a Ceausescu-kor- szak egyik legnagyobb vívmánya az, hogy következetesen biztosították a tel­jes honfiúi egyenlőséget, megvalósítot­ták a dolgozók egységét. A jelentés így folytatódik: „A Magyar Nemzetiségű Ro­mán Dolgozók Tanácsa felháborodással utasítja vissza a Magyar Népköztársaság bizonyos köreinek soviniszta, irredenta, revansista megnyilvánulásait, amelyek szándékosan eltorzítják Románia való­ságát és ellenségesen szemlélik a román nép által az új, szocialista társadalmi rendszer útján elért nagy eredményeket, meghamisítják nemcsak a jelent, hanem a történelmi múltat is. Aggodalomra ad okot az a tény, hogy egyes szomszédos országok támogatják e törekvéseket. A Magyar Nemzetiségű Román Dolgozók Tanácsának plénuma ezért kinyilvánítja felháborodását e reakciós tételek miatt, azokat határozottan visszautasítja.” Sztyepanakerti helyzetkép Sztyepanakertben hétfőn délelőtt tö­meggyűlést tartottak, amelyen a sztráj­kok beszüntetésére, nyugalomra szólí­tották fel az összegyűlteket - adja hírül a keddi Pravda a karabahi fővárosból kül­dött helyszíni jelentésében. Ennek ered­ményeként a megmozdulás résztvevői­nek egy része hétfőn visszatért munka­helyére és felvette a munkát. Az összegyűlt tömeg fele azonban, a város párt- és állami vezetésének erőfe­szítései ellenére, felvonulást rendezett a város utcáin. Az üzemek egy részében a legfrissebb eredmények szerint részle­gesen, a dolgozói létszám felével meg­kezdődött a termelés. Merénylet Athénban Távirányítású pokolgéppel kedden megölték az Egyesült Államok athéni nagykövetségének katonai attaséját, az 52 éves William E. Nordenn századost, aki 1985 augusztusa óta dolgozott a misszión. A robbanószerkezetet Nordenn gép­kocsijában rejtették el. A bombát akkor robbantották fel, amikor a tiszt nagykö­vetségére indult az Athén északi luxus­negyedében lévő rezidenciájáról. A görög fővárosban ez év márciusá­ban pokolgépes merényletet hajtottak végre egy bár ellen, amelyet főképpen a görögországi amerikai támaszpontok al­kalmazottai látogattak. Az akkori me­rényletben 14 személy sebesült meg.

Next

/
Oldalképek
Tartalom