Tolna Megyei Népújság, 1988. június (38. évfolyam, 130-155. szám)

1988-06-24 / 150. szám

2 itÉPÜJSÁG 1988. június 24 A világjáró pápa II. János Pál csütörtöktől a szomszé­dos Ausztria földjén jár. Utazásai ma már a megszokott események közé tartoz­nak, a nemzetközi közvélemény hozzájuk szokott, s úgy tartja számon a katolikus egyházfőt, mint „világjáró pápát”. A pápaság utóbbi száz évének törté­netében korántsem volt jellemző, hogy az egyházfők útra keljenek; sőt, Olaszor­szág múlt századi egyesítése után a pá­pák formálisan „fogolynak” nyilvánították magukat. De még az utóbbi negyven-öt- ven év távlatában sem voft mindig a pápai utazás & Vatikán tevékenységének szer­ves része. Karol Wojtyla változtatta gya­korlattá azt; ennek okai többrétűek, s el­választhatatlanok a katolicizmus és a tör­ténelem nagy átalakulásaitól. Kétségtelen, hogy a hívek számát te­kintve a katolikus egyház még mindig a legnagyobb a többi világvallás között: földünk csaknem ötmilliárd lakosából 840 millió a katolikus. Csakhogy e vallás már jó ideje számos kihívással kénytelen szembenézni. Az egyik legnagyobb pró­batétel az, hogy a fejlett nyugati világban a népszaporulat nagy mértékben csök­kent, s épp ellenkező tendencia tapasz­talható a harmadik világban. Ez azt jelen­ti, hogy a katolicizmus „primátusát" erő­teljesen fenyegeti például az iszlám terje­dése, s egyes statisztikák már azt is elő- rejelzik, hogy az ezredfordulóra valóban többen követik majd Mohamed tanításait, mint a katolicizmus elvét. De ha a katoli­kusok lakóhely szerinti megoszlására gondolunk, ugyancsak szédítő változá­sok tanúi lehetünk: 1960-ban a katoliku­sok többsége még Európában és Észak- Amerikában élt - ma mindössze negyven százalékuk. A prognózisok szerint e fo­lyamat erősödni fog, s az évezred végére tíz katolikusból kilenc a harmadik világ­ban él majd. Az említett eltolódások mellett megha­tározó erejű volt a szocialista rendszer létrejötte. XII. Pius eleve erősen kötődött a nyugati világhoz, s a szocialista tábor kialakulása után ez a kapocs csak erő­södött, sőt egyre merevebb formát öltött. A Vatikán kommunistaellenessége a pol­gári demokrácia bizonyos értékeinek túl­hangsúlyozásával párosult. Épp a Kelet- Nyugat viszonyát érintő kérdésben volt kénytelen az egyház a későbbiekben egyfajta „egyensúlyt” visszaállítani. A külvilág felé történő nyitás részben ezt is szolgálta; XXIII. János pápa ebben az ér­telemben „forradalmi” változásokat ho­zott, ha a II. Vatikáni Zsinatra, vagy a „pa- cem in terris” kezdetű - a Kelettel folyta­tandó párbeszédre ösztönző - enciklikát vesszük. VI. Pál ugyanezt a szemléletet követte, sőt ehhez igazította a római kúria egész intézményi felépítését is, valósá­gos „keleti politikát” indítva meg. Az egyházi szemléletben ekkor már a javak elosztását illetően egyfajta „univer­zális” látásmód kezdett uralkodóvá válni (ezt tükrözi például a gaudium et spes kezdetű, 1965-ös enciklika). A földünkön végbement változások jutottak kifejezés­re a.populorum progressio kezdető - 1967-es - enciklikában, amely egyértel­műen a harmadik világ felé irányítja az egyház figyelmét H. János Pál pápa lényegében ugyan­ezt az irányvonalat folytatja, a katoliku­soknak a világban való megoszlását elő­deinél tudatosabban tükrözteti a Szent­szék hivatalaiban is: a bíborosok között egyre több a fejlődő országokból szár­mazó, s a néhány évvel ezelőtti rendkívüli szinódusra a 165 „szinódusi atyából” 103-an fejlődő államokból érkeztek. Wojtyla figyelme jórészt a harmadik világ felé irányul, ahova a katolicizmus súly­pontja áttolódott - ott azonban más, az európaitól alapvetően eltérő valóság uralkodik. Ehhez járul, hogy a pápa a katolikus hitet veszélyeztetve látja a gazdasági fej­lődés, a műszaki haladás „melléktermé­kei”, az elidegenedés, az üres fogyasz­tás-központúság által, s ugyanilyen „ve- szélytényezönek" tekinti valahol a szo­cialista rendszerek „túlzott kollektivizmu­sát” is (igaz, a szocialista országok és a Vatikán viszonya az utóbbi időben kifeje­zetten javul). A legfőbb aggodalom azon­ban a fegyverkezés fenyegető árnyéka miatt él benne, s lényegében az egész fejlett világ összefogását sürgeti e ve­szély ellen, valamint a harmadik világ fel­karolásáért. II. János Pál e nemzetközi környezetben az egyház számára „egye­temes misszionáriusi" szerepet szán, vagyis abból indul ki, hogy az evangélium szellemét szó szerint el kell vinni a világ­ba. AII. Vatikáni Zsinat szellemét szemé­lyesen kívánja megvalósítani, oly módon, hogy a föld bármely táján érintkezésbe lépjen a helyi valósággal, a helyi püspö­kökkel, hívekkel, a helyi politikai ténye­zőkkel. Mindennek célja a hit eljuttatása a világ minden zugába, ehhez viszont meg kell ismerni a helyi történelmi, kultu­rális sajátosságokat. Ezek a pápai utazá­sok tehát nem tekinthetők „diplomáciai” aktusnak, a Vatikán mindig is inkább, azok „lelkipásztori jellegét” hangsúlyoz­za. S bár a harmadik világ különleges he­lyet foglal el II. János Pál figyelmében, Európa képe sem halványul el az egyház szemléletében, sőt maga a pápa beszélt nemrég arról, hogy újból fel kell fedezni az európai kultúra gyökereit. Ausztriai utazása most éppen az európai közeggel való kontaktus erősítését szolgálja szá­mára. A katolikus Ausztria és a Vatikán kö­zötti hagyományos kapcsolatok is se­gítik őt ebben. A helyszín pedig ezúttal al­kalmat ad arra, hogy a magyar hívők tíz­ezrei is láthassák az egyházfőt. GARZÓ FERENC (Róma) Karabah ­Az utóbbi napokban tovább növeke­dett a feszültség Karabah-hegyvidéken: Sztyapanakert örmény lakossága nap mint nap felvonulásokon, gyűléseken vesz részt, s a jelek szerint a dolgozók mindaddig nem hajlandók felvenni a munkát, amíg nem oldódik meg a „Kara- bah-kérdés” - írja a Pravda csütörtöki számában. A lap beszámol arról is, hogy tovább tart az örmény családok elván­dorlása Azerbajdzsánból, és az azer- bajdzsániak kitelepülése Örményor­szágból. Több városba, egyebek között Karabah-hegyvidéken, katonai egysé­geket vezényeltek. A két köztársaság párt- és állami szerveinek mindent meg kell tenniük annak érdekében, hogy megnyugtassák az embereket és meg­akadályozzák a két nemzetiség képvise­lői közötti konfliktusokat - hangsúlyozza a Pravda. Az SZKP KB központi napilapja emlé­keztet arra, hogy az örmény Legfelsőbb Tanács hozzájárult az autonóm terület Örményországhoz való csatolásához, mig az azerbajdzsáni LT ezt elfogadha­tatlannak minősítette. Beszámol a kara- bahi területi tanács keddi üléséről is, amelyen a küldöttek hangsúlyozták: nem értenek egyet a bakui döntéssel, s ismét közvetlenül a Szovjetunió Legfelsőbb Ta­nácsához fordulnak, kérve a kérdés megvizsgálását. A tanács a munka felvé­feszültség telére szólította fel a lakosságot. A hely­zet normalizálására irányuló felhívások azonban egyelőre csak szavak marad­nak - írja a Pravda helyszíni jelentésé­ben. A tanács épülete előtt tüntetés volt, amelyen követelték: az ülésen elfogadott dokumentumba vegyék be azt, hogy a ta­nács „szilárd eltökéltséggel” küzd Kara- bah-hegyvidék Örményországhoz való csatolásáért, vagyis nyomást gyakorol az állami szervekre. A szovjet lap emlékeztet a februári eseményekre, amikoris a tüntetéseken szociális-gazdasági jellegű jelszavakkal indokolták Karabah Azerbajdzsánból va­ló kiválásának szükségességét. Mára mintha elfeledkeztek volna róluk, s a de­magóg megnyilatkozásokat a peresztroj­ka jelszavaival igyekeznek takargatni. A gazdasági élet gyakorlatilag megbénult. Az a benyomás alakul ki, hogy a terület lakosainak nyomasztó erkölcsi-lélektani állapotát mesterségesen, s ráadásul na­gyon is tudatosan tartják fent - írja a Pravda. Sokan látják az önkínzó módsze­rek értelmetlenségét, abszurditását, de már nem tudnak mit tenni, öt hónap alatt túl messzire mentek a dolgok. Csakis a nyugalom, a megfontoltság, a kialakult helyzet világos áttekintése óvhat meg az egyáltalában nem kívánatos következ­ményektől - állapítja meg végezetül a Pravda. Megkezdődött a zarándokok kiutazása Csütörtökön a déli órákban megkezdődött Sopronnál és Hegyeshalomnál a pénteki bur­genlandi pápai misére utazó magyar turistatö­megek átáramlása. Már ekkor megnövekedett a forgalom a rábafüzesi, a búcsúi és a kőszegi ha­tárátkelőnél is. Miután mintegy 110-120 ezer za­rándok kiutazására lehet számítani, az illetékes szervek rendkívüli intézkedéseket léptettek élet­be. Az autóbuszokkal és a vonattal utazók okmá­nyait már menet közben kezelik. Nekik a határon már nem kell várakozniuk. A „Z”, tehát zarándok jelzéssel ellátott személygépkocsik már a határ­tól 80-100 kilométeres távolságban zöld utat kapnak a közlekedési rendőrségtől. Györön való gyors átjutásuk elősegítésére az átvezető főútvo­nal jelzőlámpáit sárga villogóra állították. A főút­vonalak menti ABC áruházak este 10-ig tartanak nyitva, utána pedig az igényeknek megfelelően kitelepülnek az üzletek elé. A vendéglők nyitva tartását 24 óráig hosszabbították meg, de ha igény mutatkozik rá ezután sem zárnak be. A benzinkutak és a határátkelő helyek büféi éjjel is nyitva tartanak. Megerősítették az orvosi és a kórházi ügyele­teket is. A soproni autóklub segélykocsijai alkat­részekkel és egyéb felszerelésekkel ellátva kite­lepültek Burgenlandba. Főleg olyan - Trabant és Wartburg - alkatrészeket vittek magukkal, ame­lyek Ausztriában nem kaphatók. A nagy forga­lom lebonyolítását rendőrségi helikopterek is se­gítik. A magyar szervek folyamatos kapcsolatot tartanak az osztrák hatóságokkal. Szovjet lapok a II. világháború előzményeiről A fasiszta Németország támadása a Szovjetunió ellen ezért volt „hitszegő és váratlan”, mert Sztálin mániákusan hitt a háború elkerülhetőségében - hangoz­tatta Viktor Anfilov történész professzor a Krasznaja Zvezda szerdai számában, majd rámutatott: Sztálin, valamint kör­nyezete durva tévedései és hibái tették a szovjet nép számára a háborút oly tragi­kussá és mérhetetlenül nehézzé. A szerdai szovjet lapok nagy teret szentelve emlékeztek meg a Szovjetunió elleni fasiszta támadás évfordulójáról. A június 22-t idéző írások, élménybeszá­molók közös törekvése az események tárgyilagos értékelése, a háttér megvilá­gítása. A sorból kritikus szellemével kitű­nő Anfilov-cikk elsősorban Sztálinnak a háború előtt játszott szerepét elemzi. Anfilov szerint Sztálin hibás koncep­ciója, bűnös lépései lehetetlenné tették a hadviselésre való gyakorlati felkészülést, különösen a határzónában. A genera­lisszimusz szemére veti azt is, hogy a há­ború előtti években 40 ezer parancsnok, politikai tiszt, hadmérnök, a legjobban felkészült és legodaadóbb káderek es­tek a megtorlás áldozatául. Ez kiheverhe- tetlen csapás volt a háromszorosára duzzadt, 5 millió fős szovjet hadsereg számára, amely az irányítás minden szintjén káderhiánnyal küszködött. Sztálin megbocsáthatatlan hibát köve­tett el az agresszor fő csapásirányának megítélésében is. A felderítés adatai elle­nére délnyugati irányból várta támadást, így itt vonták össze a legütőképesebb szovjet erőket, jelentősen meggyengítve ezzel a nyugati területek védelmét. Anfi­lov tényekre hivatkozva cáfolta azokat a feltételezéseket, hogy a szovjet felderítés gyengesége okozta Sztálin tévedéseit. A német hadvezetés Sztálin genera- lisszimusznak köszönheti, hogy a szovjet harckészültség elrendelésére csak jú­nius 21 -én későn este került sor, így a tá­madás a meglepetés erejével hatott. En­nek kapcsán Anfilov emlékeztet a TASZSZ1941. június 14-i közleményére, amely cáfolta a németek háborús készü­lődéséről terjedő híreszteléseket, így mind a nép, mind pedig a hadsereg köré­ben sikerült elaltatni az éberséget. A háború első napjainak történéseit elemezve a cikkiró rámutat: a védelem erősítését nehezítette, hogy a németek, pontosan ismerve a szovjet repülőterek és üzemanyagraktárak elhelyezkedését szovjet harcigépek százait semmisítették meg, még mielőtt azok harcba avatkoz­hattak volna. A német hadvezetés így rögtön a háború kezdetén légi fölényt harcolt ki. Anfilov kitért arra is, hogy a háború ki­törésekor az erőviszonyok statisztikailag a szovjet fél szempontjából kedvezőbb­nek tűntek. Szerinte a haditechnikai szint gyengesége mellett az erők szakszerűt­len felhasználása okozta a rendkívüli mértékű kezdeti veszteségeket. Megem­líti például, hogy a kezdeti időszakban a szovjet tankok a légvédelem és a tüzér­ség fedezete nélkül indultak harcba. Nemegyszer előfordult, hogy nem volt hatékony a felderítés, így, mire a harcko­csik a megadott helyre értek, a fasiszták­nak már csak hűlt helyét találták. Ehhez hasonló hadvezetési hibák nem mentek ritkaságszámba a háború elején. A Wehrmacht első csapásait Anfilov szerint nem értékelték megfelelően az egyes frontok törzseiben, sőt, a vezér­karban sem. Ehhez hozzájárult az, hogy a frontjelentések sem a valóságnak meg­felelő helyzetet tükrözték, igyekeztek szépíteni a tényeket. Kezdetben Sztálin sem fogta fel, hogy mi is történik valójá­ban, csupán Minszk június 28-i elfoglalá­sa után tudatosult benne a helyzet ko­molysága. Brit parlamenti küldöttség Iránban Sikeresnek minősítette teheráni láto­gatását az a brit parlamenti küldöttség, amely az iráni fővárosban tett háromna­pos látogatását befejezve szerdán tért vissza Londonba. A négytagú küldöttség útját a brit anglikán egyház vezetése szervezte meg - a londoni kormány hall­gatólagos beleegyezésével. A négy kép­viselő hazatérése után a canterbury ér­seki palotában beszámolt teheráni tár­gyalásairól Robert Runcie canterbury ér­seknek, majd az érseki hivatalban tartott sajtóértekezleten tájékoztatták az újság­írókat útjuk eredményéről. Utaltak arra, hogy az iráni sah bukása, Vb-ülés Szekszárdon azaz 1979 óta nem járt brit parlamenti delegáció Teheránban. A tárgyalások során szóba került az öbölbeli háború kérdése és természetesen a Libanonban fogva tartott három brit állampolgár sor­sa is. Teherán ígéretet tett arra, hogy jó szándékát jelző gesztusként kísérletet tesz a brit túszok sorsának és holléténak pontos megállapítására. Az iráni vezetés egyben értésükre adta: jó néven venné, ha bővítenék és magasabb szintre emel­nék a két ország közötti diplomáciai kap­csolatokat Teheránban jelenleg nincs brit pilomata, Loncfonban pedig egyetlen ügyvivő képviseli Iránt. A hónap végén átadják az új buszpályaudvart Ülést tartott Szekszárd Város Taná­csának Végrehajtó Bizoittsága szerdán délután. Az üiés első felében jóváhagyták a ta­nácsi bérlakáshoz juttatandók 1988. évi névjegyzékét és az OTP-társasházi la­káshoz juttatandók lakásértékesítési névjegyzékét. Ezután mérlegelték, hogy kik kapjanak lakásépítési, vásárlási, fel­újítási és magas kamatozású kölcsön „kiváltására” támogatást. A végrehajtó bizottság tagjai, valamint a meghívott vendégek ezt követően hely­színi bejárást tartottak. Megtekintették az épülő városi sport- és szabadidő köz­pontot, ahol Keresztes János az intéz­mény vezetője tájékoztatta őket a mun­kálatokról. Mint elmondta, a közel négy­ezer négyzetméter alapterületű Sport- csarnokban egy központi küzdőterem lesz 480 ülő és 600 állóhellyel. A hat ed­zőteremben különböző sportágak képvi­selői fognak helyet kapni. A szabadidő- központtal szemben eredetileg tervezett parkoló helyén három műanyagborítású teniszpályát, és egy salakos kosárlabda­pályát fognak kialakítani. Ugyancsak itt lesz egy jéghokipálya nagyságú salakos terület, amit télen vízzel lehet majd el­árasztani és ezzel korcsolyázásra alkal­mas parkoló a Dózsa-pálya meüett lesz majd. A sportkomplexum tervezett mű­szaki átadásának határideje december közepe. A közel 40 millió forintba kerülő új au­tóbusz-pályaudvaron a kivitelező, a To- tév dolgozói a befejező munkálatokat végzik, mint azt a vb-tagok megállapítot­ták. A korszerű, 41 kocsiállású buszpá­lyaudvar naponta 230 helyközi járatot, 230 helyi- és 22 távolsági járatot képes indítani. Az épületben tágas utasváróte­rem, gyorsbüfé, fagylaltozó lesz. A 42 fős személyzet és a 150 gépkocsivezető ké­nyelmét a mai igényeknek megfelelő szociális helységek biztosítják. Az új buszpályaudvar műszaki átadása e hó­nap végén, június 30-án lesz, ekkor sza­badul fel az oly sokat és jogosan rekla­mált patak feletti átjáró, amely lerövidíti a fasoron keresztül a városba vezető gya­logosforgalmat. A régi buszpályaudvar - az új átadása után -, a helyi járatú buszo­kat szolgálja. Mezőgazdasági termékforgalmazás Tegnap Dunaföldváron tartotta kihe­lyezett ülését a Fogyasztási Szövetkeze­tek Tolna Megyei Szövetségének elnök­sége Kovács Sándor elnökletével. Első napirendként Kálmán Gyula, a Mészöv titkára terjesztette be jelentését a lejárt határidejű határozatok végrehajtá­sáról és a legutóbbi ülés óta tett fonto­sabb intézkedésekről. A testület a jelen­tést tudomásul vette. Második napirendként - az áfész-tit- kárság előterjesztése alapján - megtár­gyalta, s a vitában elhangzott kiegészíté­sekkel és javaslatokkal együtt elfogadta A mezőgazdasági termékforgalmazás 1987. évi eredményei, 1988. évi felada­tok című beszámolót, amihez a dunaföld- vári áfész készített kiegészítő jelentést. 1987-ben a mezőgazdasági termelés­nek nem éppen kedvező időjárás és a korábbi éveknél kedvezőtlenebb piaci körülmények ellenére az áfész-ek 876 t burgonyát, 378 t paradicsomot, 1536 t uborkát, 16001 egyéb zöldséget, 3231 al­mát, 1392 t meggyet, 6801 szilvát, közel 9 millió db tojást, 516 t nyulat, 487 t mé­zet, több mint 5 millió Ft értékű gyógynö­vényt vásároltak és értékesítettek. Re­kordot értek el 1987-ben éticsiga-felvá- sárlásból (3500 t) is. A bruttó árbevétel közel 8%-kal, az ágazat nyeresége közel 32%-kal volt ma­gasabb az előző évinél. Az üzemág hatékonyságát mutatja, hogy míg a bruttó árbevételből a része­sedése 5,8%, addig a nyerségből 10%. A megye szövetkezetei közül a tamási és a nagydorogi áfész-ek állnak az élen mind az árbevételből, mind a nyereség­ből való részesedés terén. A felvásárolt termékek több mint fele tőkés valutáért értékesült, amelynek 80%-át kistermelők állították elő. Az árualapok megteremtésében fon­tos szerepük van a szakcsoportoknak. A tőlük vásárolt áruk értéke 10%-kal volt több az előző évinél. Év elején 95 szak­csoport működött a megyében 3362 tag­gal. Többségük nyúltenyésztéssel, mé­hészkedéssel, szőlő-gyümölcs- és zöld­ségtermeléssel foglalkozik. Közös alap­juk több mint 6 millió. Az 1988. évi felvásárlási tervek igen „óvatosak”. Négy áfész az 1987. évinél kevesebbet tervezett. Bár éticsigából ez évben kevesebb a felvásárlás, de méz­ből, nyúlból, uborkából, meggyből ked­vezőek a kilátások. Az előző évhez viszonyítva lényegesen több árura van termelési szerződés. Ezek alapján reális alapja van a tőkés és szo­cialista export teljesítésének is. A mezőgazdasági termékforgalmazás fejlesztésének jó lehetőségei vannak a megyében. Kihasználásuk javíthatja a szövetkezetek jövedelmezőségi helyze­tét. Az elnökség felhívta az áfészek igaz­gatóságait, hogy az elemző előterjesztés felhasználásával hozzanak konkrét in­tézkedéseket saját szövetkezetükre:- teremtsenek nagyobb szervezettsé­get és érdekeltséget a termelésben,- fokozzák az együttműködést más szövetkezetekkel és szövetkezeti szer­vekkel,- ha szükséges, hozzanak szervezeti intézkedéseket is a munka jobbá tétele érdekében. A kiegészítő jelentést - mely alátá­masztotta a megyei helyzetről alkotott vé­leményeket - a vezető testület köszönet­tel elfogadta. Utolsó napirendként jóváhagyta a szö­vetség választott testületéi második félévi munkatervét. SZOBOSZLAI JENŐ

Next

/
Oldalképek
Tartalom