Tolna Megyei Népújság, 1988. június (38. évfolyam, 130-155. szám)

1988-06-18 / 145. szám

1988. június 18. 2 ^t-PÜJSÄG Tanácsi választások Lengyelországban Többször is az urnák elé szólították az elmúlt esztendőkben a lengyel lakossá­got. Mindig komoly szándékkal tette ezt a varsói vezetés, hiszen a szavazás%1981 decemberét, a szükségállapot bevezeté­sét követően többnyire bizalmi kérdés is Lengyelországban. A részvételi arány je­lezheti az emberek támogatását a veze­tés reformlépései iránt, avagy megmutat­hatja, hogy valami még nincs rendben, valahol javítani kell. Foí ozatos stabilizáció Június 19-én ismét szavaznak a len­gyelek, ezúttal a helyhatósági választá­sok'1' tartják. Legutóbb 1984-ben újítot- tár meg a tanácsokat, s az azóta megtar­tott parlamenti voksoláson, 1985 őszén, illeti"? a tavaly november végi országos méret: népszavazáson mind demokra­tikusabb teltételeket biztosítottak Varsó,- ban a szavazáshoz. Emlékezetes, még 1984-ben erőpróbának tekintette a kor­mány, de az ellenzék is a választásokat, hiszen a szükségállapot bevezetését kö­vető általános kiábrándultság fokát lehe­tett lemérni a részvételen. Mivel 1981 után ez volt az első alkalom, hogy a la­kosság demokratikus formában véle­ményt nyilvánított, szinte győzelemmel is felért a 75 százalékos részvétel. Ez akkor azt jelentette, hogy a lengyelek ha nem is támogatják, de megértik a vezetés kény­szerintézkedéseit. A gazdasági válság­ból való mielőbbi kilábalás volt ekkor a cél, az, hogy egyszerűbbé, olajozottabbá váljon az emberek mindennapi élete, el­tűnjenek az üzletek előtt kígyózó sorok. A következő próbán, az 1985-ös parla­menti választásokon már szó lehetett a demokratikus intézményrendszer kiszé­lesítéséről. Ekkor vezették be a kettős je­lölést, s a lengyel parlament, a Szejm kül­dötteit már ily módon választották meg. Ekkor már kevesebb bojkottfelhívás ju­tott el az átlagemberhez, bizonyítván a stabilizációs folyamat eredményeit. A. második szakasz Ez volt az az esztendő, amikor az ősz vége felé már nyugtázhatták Varsóban: a kilábalás első szakasza véget ért, újabb küzdelem következhet a gazdaság hely­reállításában, immár az életszínvonal nö­veléséért. Egy esztendővel rá meghirdet­ték a reformok második szakaszát, amely a politika megújítását is magában foglal­ja. Csak hát a szemmel látható javulás még nem elég az emberek megnyugtatá­sára. Éppen ezért létrehozták a politikai intézményrendszer olyan demokratikus fórumait, mint az államfő mellé rendelt konzultatív tanács, amelybe a különböző véleményt képviselőket is bevonták, vagy az állampolgári jogok szóvivői intéz­ményét. Tavaly november utolsó vasár­napján pedig eddig szocialista ország­ban példátlan módon, országos méretű referendumot írtak ki. Ezen a lakosság véleményt nyilváníthatott a reformok be­vezetésének az üteméről. Tehát nem ar­ról van szó, kell-e a reform avagy nem, hiszen ennek szükségességét minden józanul gondolkodó ember belátja, ideértve az ellenzéket is. Talán megkoc­káztathatjuk, hogy a novemberi népsza­vazáson a részvétel nem érte el a várt mértéket. A válaszok nem erősítették meg, hogy a lengyelek olyan áron akar­nak gyors reformokat, hogy ezzel két-há- rom évre ismét megszorítások legyenek a gazdaságban. Kedvező és kedvezőtlen előjelek Ennek ellenére - mivel a gazdaság ésszerűsítéséről mégsem mondtak le Varsóban - februárban mintegy negyven százalékkal emelték a fogyasztói árakat. Ez azonban a jelek szerint nem talált egyöntetű támogatásra a lakosság köré­ben, s az egyik oka lehetett az április vé­gén, május elején lezajlott - igaz, csak néhány nagyobb gyárra korlátozódott - sztrájkhullámnak. Nem kétséges per­sze az sem, hogy a munkabeszünteté­sek, az egyetemi tiltakozó megmozdulá­sok hatására az ellenzék felélénkült. S bi­zony, mindez a júniusi helyhatósági vá­lasztások előtt nem a legjobb előjel, még akkor sem, ha a lakosság túlnyomó több­sége távol tartotta magát a tiltakozástól. Természeteen a kormányzat bízik a jó­zanul gondolkodó lengyelekben, s a tár­sadalom többsége kétségtelenül ide tar­tozik. Belátta ezt az ellenzék is, s most a hírek szerint megpróbálhatja kihasználni a választási rendszer további demokrati­zálását. Az idén ugyanis már akkor több jelöltet is lehet állítani a körzetekben, de a jelöléshez valamilyen társadalmi szerve­zet jóváhagyása szükséges. Eddig csak a népfrontmozgalom, a PRON állíthatott jelöltet, ezentúl bármely hivatalos szerve­zet. S ide már megpróbálhatnak befura­kodni az ellenzéki nézeteket képviselők is. Az persze korántsem biztos, hogy a je­lölőgyűlések majd jóváhagyják indulásu­kat a választásokon. Ilyen körülmények között szavazhat­nak tehát június 19-én Lengyelország lakói arról, ki képviselje őket a helyi taná­csokban. A kedvező és a kedvezőtlen je­lek összevetése után is egyértelműnek látszik: a részvétel aránya az eddigiek­hez hasonló lehet, de a voksolás formája s légköre az eddigieknél is nyíltabb lesz.(MTI - Press) RITECZ MIKLÓS Tudnivalók a pápa burgenlandi látogatásáról Mint ismeretes, II. János Pál pápa ausztriai látogatása során a magyar ha­tár közelében levő Darázsfalvára - Trausdorfba - is ellátogat. Ez alkalomból, a becslések szerint, több mint százezer magyar zarándok szándékozik Ausztriá­ba utazni. Az illetékes magyar szervek, mint ezt a Győr-Sopron Megyei Rend­őr-főkapitányságon tartott sajtótájékoz­tatón hangsúlyozták, mindent megtettek és megtesznek a ki- és beutazás zavarta­lan lebonyolításáért. A tájékoztatót Si­mon Tihamér rendőr vezérőrnagy, Győr- Sopron megyei főkapitány, Csele István rendőr ezredes, Vas megyei főkapitány, Bohár János rendőr ezredes, a Belügy­minisztérium csoportfőnöke és Czukor József határőr ezredes, a BM Határőrség Országos Parancsnokságának osztály- vezetője tartotta. Mint elmondták, a legnagyobb forga­lomra Hegyeshalomnál és Sopronnál számítanak, de ezeken kívül Kőszegnél, jfiffisúnál és Rábafüzesnél is megerösi- l^szolgálatot tartanak. Az M1 -es, 84-es, a 85-ös, a 74-es, 87- es főútvonalon „Z” - zarándok - jelzéssel közlekedő személygépkocsik és autó­buszok soron kívül léphetnek át a ma­gyar-osztrák határon. Az autóbuszok utasainak szokásos útlevél- és vámellen­őrzését már menet közben, magyar terü­leten elvégzik. A nem az eseményre tartó utasok viszont éppen a nagy forgalom miatt, elterelésre számíthatnak. Győrött, Sopronban, Csornán, Kapuvárott, vala­mint Sárváron, Szombathelyen és Kő­szegen a megyei és a helyi tanácsok úgy intézkedtek, hogy az élelmiszerüzletek, valamint a benzinkutak meghosszabbí­tott időben tartsanak nyitva. Az illetékes magyar és az osztrák szervek - mint a tá­jékoztatón hangsúlyozták - nyomatéko­san kérik a zarándokokat, hogy útiokmá­nyaikat nagyon pontosan töltsék ki. A két ország határrendészeti szervei­nek külön kérése az is, hogy a Sopronnál átutazó zarándokok június 24-én legké­sőbb 6 óra 30, Kópházánál 5 óra 45, He­gyeshalomnál 5 óra 30, Kőszegnél 5 óra 15, Búcsúnál 4 óra 45, Rábafüzesnél pe­dig 4 óra 15 percig lépjék át a határt. Csak így bizhatnak abban, hogy időben eljutnak a pápai misére. A szertartás színhelye Sopronhoz van a legközelebb (8 km), a Hegyeshalomnál és Kőszegnél kiutazóknak viszont már 50 kilométert kell osztrák területen utazniuk. (MTI) Scherer Sándor kitüntetése Rendhagyó tanévzáró ünnepség volt a szekszárdi Babits Általános Iskolában. Ezúttal nemcsak a tanévtől búcsúztak a diákok, az iskolától és tanáraiktól a nyolcadikosok. Nyugdíjba vonuló igazgatójuktól, Scherer Sándortól is elkö­szöntek mindannyian. Negyven év munkájának, harminc év pedagógusi pályá­jának elismeréseként a Népköztársaság Elnöki Tanácsa a Szocialista Magyar- országért kitüntetést adományozta Scherer Sándornak, melyet Péter Szigfrid, a megyei pártbizottság első titkára adott át az ünnepeltnek. Markánsabb érdekvédelmet nyújtsanak a szakszervezetek (Folytatás az 1. oldalról.) mivel a szabályozatlanság révén az állam sem rendelkezik semmilyen eszközzel, hogy például miként alapítható meg egy szakszervezet. Ez pedig azt is jelentheti, hogy folyamatokat képtelenek leszünk kezelni, és továbbra is rendezetlenség uralkodik ezen a vonalon. A kérdések között szerepelt a sztrájk­joggal kapcsolatos is. - Sokan még min­dig tartanak ennek szabályozásától - mondta Nagy Sándor. - Szerintem itt is a szabályozatlanság jelent nagyobb ve­szélyt, mint egy úgynevezett sztrájktör­vény vagy sztrájkjog megadása, elfoga­dása. Mindezekből kitűnik, hogy sokkal szervezettebb, szerkezetében változó szakszervezetre van szükség. Tudnunk kell kezelni konfliktusainkat, világosabb eszközrendszerrel rendelkező szakszer­vezeti mozgalom tudja mindezeket ellát­ni. Természetesen a tegnapi fórumon is szó esett a bérreform bevezetésének esélyeiről és lehetőségeiről. A SZOT tit­kára rámutatott arra, hogy már évek óta halaszthatatlan a bérreform bevezetése. Ezt még elodázhatatlanabbá tette az adórendszer bevezetése. Torz kereseti arányok vannak ma Magyarországon, ez gátolja a fejlődést. Azt azonban hangsú­lyozta ismételten Nagy Sándor, a bérre­formtól sem lehet várni, hogy jelentősen emelkednek a jövedelmek. Ahhoz azon­ban, hogy a bérreformot Magyarorszá­gon eredményesen bevezethessük, a béralku lehetőségét kell kialakítani, mivel eddig nagyon sok kárt okozott az eddigi bérszabályozás rendszere. A béralku és a bérreform a kereseti arány átalakítását hozná, vagyis egy igazságosabb bérezés lehetőségét teremtené meg. A jelenlegi bérszabályozás is bizonyítja, hogy egy túlszabályozott társadalomban nem le­het előrehaladni. Azt is ki kell monda­nunk, hogy a gazdaság felemelkedését nem várhatjuk el egy folytonos életszín­vonal-csökkenést eredményező reál­bér-politikától. Azért is szükség van a bérreformra, hogy az gerjesztően has­son a gazdaságra. A Paksi Atomerőmű Vállalatnál tartott fórumon, amely több mint két óra hosszát tartott, nagyon sok szó esett a szakszer­vezetek belső ügyéről. Nagy Sándor el­mondta, hogy június 21-én a SZOT ülé­sén személyi és szervezeti kérdésben is döntenek, várhatóan megszüntetik a ket­tős irányítást, a SZOT élére főtitkár ke­rül és társadalmi alapon működő elnököt választanak. Széles körű tagsági vitát kezdeményeznek, amely dokumentu­mait július elején egy újabb SZOT-ülésen terjesztenék elő, az ősszel pedig or­szágos értekezletre kerül sor. H. J. Fotó: G. K. Az SZKP pártértekezletének előkészületei (Folytatás az 1. oldalról.) Ma az átalakítás őszinte hívei gyakran nyúlnak vissza a lenini forrásokig, egye­bek között olyankor, amikor a párt szere­pének, helyének újraértelmezéséről fo­lyik a szó. Egyre erőteljesebben vetődik fel: ha a párt az egész társadalom politi­kai vezető ereje, akkor döntései egy egész társadalom életére hatnak, tehát a társadalomnak joga van ellenőrizni a párt tevékenységét. Minderről, a pártélet átalakításának fontos elemeirőf, a munkastílus megvál­toztatásáról, a káderpolitika elveinek megújításáról részletesen szó esik a konferencia országos vitára bocsátott té­ziseiben is. Az egyik gyakran olvasható, hallható javaslatcsoport arra vonatkozik, hogy te­kintettel a pártnak a társadalomban el­foglalt meghatározó helyére, jogilag is szabályozni kellene a párt tevékenységét az államéletben. Elemi igényként merül fel a vitában az alapszervezeti munka becsületének helyreállítása, csakúgy mint az egyes párttagokkal szembeni emberi, erkölcsi követelmények követ­kezetes érvényesítése. A tézisek természetesen nemcsak vi­ták, hanem elemzések tárgyát is képezik. Általános vélemény, hogy a dokumentum reálisan vázolja fel az országban kiala­kult helyzetet, jó alapot teremtve a hala­dás útjáról folyó vitához. Hiányérzetük el­sősorban a gazdasági reform kiszélesí­tésével összefüggésben van az elemzők­nek. A leglassúbb kibontakozás éppen a gazdaságban van, s ennek objektív és szubjektív okai egyaránt megvannak. Egyértelmű, hogy az éppencsak kibonta­kozó reform első eredményei is hosszabb idő után mérhetők csak le, hi­szen az idén lépett életbe a vállalati tör­vény, s csak az év második felében hatá­lyos a szövetkezetekről szóló törvény. Emellett, s erre is Popov cikke hívta fel a figyelmet, az új feltételek között sok gaz­dasági vezető elbizonytalanodott, aka­ratlanul is az átalakítás apparátusi válto­zatának hívei kezére játszanak. (A gazda­sági vezetők először szembesülnek a piaci értékítélettel, meg vannak fosztva a felülről jövő direktívák nyújtotta „bizton­ságtól”.) Többen hangoztatják hiányérzetüket a tézistervezetnek azon része kapcsán is, amely csak nagyon röviden, körvonalá- zatlanul foglalkozik a szakszervezetek­kel, más társadalmi és politikai szerveze­tek szerepével. A most zajló viták, még ha olykor indu­latosak is, azt jelzik, hogy az SZKP XIX. országos értekezletétől nem radikális fordulat várható, talán erre szükség sin­csen. Ami várható, hogy sok mindent tisztázó vitában jelöljék meg pontosan, világosan a párt és az ország előtt álló feladatokat, amint azt a tagság, az ország közvéleménye elvárja. Ha ezt a célt elérik, a tanácskozás a peresztrojka három év­vel ezelőtt megkezdett útjának történelmi állomásává válhat. SZÁNTÓ ANDRÁS (Moszkva) i A Trausdorf (Darázsfalva) melletti sportrepülőtéren felépült az oltár A tavaszi sztrájk után ismét dolgoznak a gdanski Lenin-hajógyárban

Next

/
Oldalképek
Tartalom